Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

A „dzsungeltól“ a nagyüzemi aimáskertekig A szabolcs-szalmán gyümölcstermesztés 400 éve Madai Elek, a nyírbogát! Rákóczi Termelőszövetkezet idős tagja. A 76 éves tapasztalt dohányos szakember most pajta- a _ felügyelő. Hammel J. felv. den agrotechnikai beavatko­zás nélkül hozták termésüket. A Nyírségben a házikert, Nyíregyháza környékén a szőlő között: üzemiorrna volt a legelterjedtebb. A korszerű gyümölcster­mesztés kialakulását nagyban siettette megyénk közlekedé­sének fejlődése, a végső lö­kést azonban az 1929-ben kez­dődő tőkés gazdasági válság adta meg. Az 1930-as évek elején néhány tőkeerős nagy­birtokon (Tuzsér, Fényeslitke, Ibrány) és a Szamos völgyé­ben létesültek korszerű áru­gyümölcsösök. 70—80 száza­lékban márkás, főleg jonatán almával betelepítve. Az almatelepítésbe bekap­csolódtak az erősebb — több tízholdas és középparaszti gazdaságok, és ezek az alma­termesztés legoptimálisabb területein, a Tisza—Szamos árterében, valamint Észak- Nyírségben hoztak létre, 0,5— 3 kataszteri holdas almásker- teket, melyek kiterjedése ha­marosan meghaladta a tőkés nagybirtokét. A mai árugyümölcsösöknek mintegy 20 százalékát telepí­tették a háború előtt. A há­ború előtt a Tisza—Szamos vidékén és az Észak-Nyírség­ben az almafák száma az or­szágos átlagnak több, mint kétszeresére emelkedett. A felszabadulás után, a Tisza—Számos-vidék lassú előrehaladásával szemben, a gyümölcstelepítés óriási üteT me a homokterületekre tevő­dött át, amelynek az alma­termése vetekszik mind mi­nőségben, mind mennyiségben a régi tájakéval, mindemel­lett a legfontosabb, előnye: a homokon a gyümölcs bizto­sítja a legmagasabb terme­lési értéket. Kuknyó János. A sza bölcs-szatmári gyü­mölcskultúra első írásos em­lékei középkori eredetűek. Az évszázadok során összegyűlt feljegyzések, krónikák. ke­reskedői és peres iratok egész sora bizonyítja a gyümölcs fo­kozódó gazdasági jelentőségét és elterjedését, ősi gyümölcs­földrajzi területek a folyók árterei, melyek talaj és kli­matikus adottságokon túl, a kedvező szállítási lehetőségek birtokában is legalkalmasab­bak a kultúra terjedésére. A szabolcs-szatmári gyümölcs- termesztés ősi fészke a Tisza völgyében húzódott Vásáros- naménytól Záhonyig és onnan tovább Szabolcsveresmartig Dombrád irányába. Hasonló jellegű, úgynevezett dzsungel­gyümölcsösök kísérték a Sza­mos völgyét. Az ősi területekről a Nyír­Öszá csendben, megjuhá- ezodva folyik a Tisza a ma­réknyi falu, Tivadar alatt. Széles ái-terében sárguló le­velű gyümölcsfák bújócskáz- nak. Nagy összevisszaságuk­ban semmi rend, ahogy ki-ki elültette valamikor a maga ■éhány szál csemetéié* Elég volt hátul lenni Egyik ía gyérülő lombjai közt ugyancsak hatalmas szál férfi, ifjú Vincze Ferenc ka- lamoL Jó hosszú, száraz rúd­dal veri a diót A zaj messze hangzik a néptelen, ligetes környezetben. De, hogy ép­pen ő az utolsó? A szomszé­dos fákon már nincs termés. — Velem sem fordul töb­bet ilyesmi elő. Megette a fene az ilyen taktikázást... Elég volt miatta hátul lenni — mondja, mikor leereszti a rudat, s cigarettára gyújt Át- pillant a másik fa alá is, ahol felesége hajladozik két kicsi gyermekkel. — Megmondom őszintén — folytatja enyhültebben —, egyéni koromhoz képest nem voltam mindjárt megeléged­ve. Mert miben nőttünk mi, régebben? Minél több van, an­nál több kell. Különben le­maradunk, mint a sánta ku­tya. Martuk egymást. gondoltam. — Immel-ámmal csináltam a rámbízott mun­kát, hogy meg ne köszönjék. Engedjenek el. Egész eszten­dőben alig volt valamennyi egységem. Tavaly például csak százhúsz. Férfi létemre. Volt fogatos, nem tetszett; növényápoláshoz helyezték, az *e pászolt. — Mit akart tulajdonkép­pen? — El és elmenni. — Nem engedték? — Nem. Azt mondta a ve­zetőség, ne taktikázzak. Vin­cze Ferenc vagyok én, ma­radjak annak. Dolgozzak ren­desen, mint amilyennek min­dig ismertek. Mikor jutna a közös előbbre, ha mindenki úgy tenne, mint én. Ne tart­sam szégyenben a családo­mat. Végleges döntés Eldobja a körmére égett ci­garetta véget, s rátapos. Aztán megint megszólal: — Sokat csatáztunk az asz- szonnyal is. Azt mondta, ha szeretem a családot, nem kó­borolok el. — És maga? Megrántja széles vállát. Fe­jét egyenesre tartja, úgy mo­solyog. — Mindig hallgattam az asszonyra. Rosszat még sose mondott. Végképp döntöttem is: no jó, hadd lássam. De közöltem a vezetőséggel: a szarvasmarhákhoz tegyenek. Azt mindig nagyon szerettem, a szarvasmarhákat gondozni. így van elmaradva a gyü­mölcsszedéssel. A régi, ártéri lankást fele termésért gondoz­za a szövetkezeti tagság. Ifjú Vincze Ferencéknek is jutott belőle. Szilvát három és fél mázsát kaptak. Nagy üst lek­várt főztek, a többiből meg lesz egy kis pálinka. Dió is jut szépen. Tíz forintért ve­szik kilóját. Már van vagy kétszáz egysége, csak azt bán­ja. sokáig hintázott. Majd meglátjuk — Most már magam is amondó vagyok — mondja lassú, megfontolt szavakkal —, nem érte meg a taktikázás. Egy munkaegységért lehet bízná harminc forintig. Meg ami természetben jár, szintén jó. A többiek igyekeztek. Res­tellem magam... De majd meglátjuk. Rövidesen hízó­marhát szállítunk. Ha nem is régóta, azokon már rajtuk van a gondom. A nagy szál, erős ember le- hajlik, felvesz két diót. Egyen­ként töri meg a jobb marká­ban. Türelmesen kibogozza a belet, és tenyerén mutatja: — Nézze, milyen szép. Kós­tolja csak. Jó édes. A. B. ség belső vidékeire az alma jutott el legkésőbb. 1895-ben a mai Szabolcs-Szatmár me­gyében 168 293 almafa talál­ható. Ez holdra átszámítva (1 kataszteri holdra 80 db.) 2103 kataszteri hold. Ebből a szatmári rész 29, a beregi 14, és a szabolcsi-nyírségi rész 57 százalékkal részesedik. Ekkor még lényegében csak a két ősi, dzsungeljellegű gyü­mölcsföldrajzi körzet rajzoló­dik ki. 1895-től 1935-ig az almafák száma megnégyszereződik. 1935-ben Szabolcs-Szatmár megyében már 634 807 almafa található. Átszámítva: 7 935 kataszteri hold. Jellemző, hogy ezen időszakban az egyéb gyümölcsfák telepítésének üteme nem haladta meg az országos átlagot, ellenben az almatelepítés már akkor is kétszeresen meghaladta az akkor legjelentősebb almater­mesztő megyék almafáinak növekedési arányát. A gyors növekedés a 20-as években kezdődött, legjelen­tősebb gyümölcsünk már ak­kor is az alma volt, noha fák számát tekintve, a Tisza— Szamos vidékén és a Nyír­ségben is a szilva, dió, meggy­fák részesedése messze meg­előzte az almafák arányát. A Nyírségben az alma aránya már magasabb, de a későbbi márkás fajták — főleg a jo­natán — még hiányoznak. A Tisza—Szamos vidék gyü­mölcsfa sűrűsége magasabb volt az országos átlagnál, a Nj’írségben jóval alacsonyabb, a Dél-Nyírség futóhomok vi­dékei gyakorlatilag gyümölcs nélküliek voltak. Az üzemi formák közül a korszerű áru­gyümölcsök szinte teljesen is­meretlenek voltak, a Tisza— Szamos völgyben a dzsungel szórványgyümölcsösök min­Őszi könyvhetek Ez évben október 1-től, no­vember 30-ig megrendezésre kerülnek az „őszi Megyei Könyvhetek“, Ünnepi meg­nyitójára Tiszavasváriban ke­rül sor. A cél. hogy minél több család kapcsolódjon be az olvasók nagy táborába. A község könyvbarát bizottsága emléklappal ajándékozza meg a belépő új olvasót. A délelőtti órákban az ifjúsági házban mesefilm-vetítést tartanak. Délután szakelő­adást tart a tsz-ek és az ál­lami gazdaság dolgozói részé­re Hosszú I,ászló. a helyi gaz­daság igazgatója, majd irodal­mi vetélkedőre kerül sor. Az egésznapos ünnepség „könyvbáT’-lal ér véget. Megjelent a Hajdú-Szabolcsi Vadász Megjelent a Hajdú-Szabol­csi Vadász legújabb száma, a hajdúsági és szabolcsi va­dászok szaklapja. A lap nagy i terjedelemben foglalkozik a múlt hónapban megtartott megyei vadászközgyűlésen el­hangzott beszámolóval, hozzá­szólásokkal. Tóth Gábor „Va­dászati kultúránk érdekében” címei írt cikkében hangsú­lyozza, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordí­tani a vadászok képzésére, a szervezett vadgondozásra. A szaklap beszámol a múlt hónapban Tatán megtartott országos koronglövő verseny­ről és közli az 1963. évi skeet és koronglövő bajnokságok eredményeit. — íalussy — Csak úgy immel-ámmal Amáért számításán csorba esett a közösben, hagyni akar­ta az egészet. Kishitűen, re­ményt vesztetten töprengett. — Megyek inkább iparba — Magyar erőművek Romániában A Komplex Magyar Külke­reskedelmi Vállalat képviselői a napokban szerződést írtak alá Bukarestben, amelynek ér­telmében a magyar ipar szál­lítja a Nagyvárad mellett épülő hőerőmű berendezéseit. Az 1965 végéig felépülő erő­mű a környéken termelt lig­nitet hasznosítja majd. Két turbinája egyenként 25 mega­watt villamos energiát termel, s a nagyváradi alumínium­kombinátot látja el gőzzel és árammal. Néhány hónappal korábban a hasonló kapacitású Iasi hő­erőmű berendezéseinek szállí­tására kötött szerződést a komplex, jelenleg a Succava-i hőerőmű bővítéséhez szüksé­ges két kazántelep és turbó­csoport vásárlásáról folynak Bukarestben előkészítő tárgya­lások. A nyugatnémetek képesek például egy egész láda paradi­csompaprikát visszadobni, ha csak az egyik szeleten is fel­fedeznek egy porszemet. Ami a minőséget illeti, Szabolcs előnyös helyzetben van. Az almatárolöbam mintegy 400 vagon árut tudunk állandóan hideg helyen tartani, ami lé­nyegesen meghosszabbítja az áru élettartamát. Emellett rendkívül nagy gazdasági je­lentősége is van. Nyáron több száz vagon zöldségféle kárba- veszett volna, ha nincsenek hútőházaink. Így meggyet, zöldbabot, uborkát, sárgaba­rackot, szilvát tudtunk érté­kesíteni. Megyénkben egyre nagyobb területen telepítenek és 400 vagonos hűtőtér helyett máris elkelne közel 1000 va- gopps. — Európai szinten milyen helyet foglal el a csoma­golástechnikánk? — A nagy exporttermelő országok mögött, sajnos, le­maradunk. Az olaszok például valóságos művészi tökélyre emelték a csomagolást. Ez he­lyes is, hiszen nagyon sok függ attól, hogy az árut ho­gyan „tálaljuk”. Minden ál­lam kereskedelmi szakemberé­nek megvan a maga ..heppje”, aszerint kell elkészíteni a szállítmányt. Előfordult, hogy piszkos volt a láda. Igaz, hogy csak kívülről, ennek ellenére visszaküldték. A nyugatnéme­tek úgy kérik az almát, hogy a pirosabb oldala legyen fe­lül. Újabban Finnországba, Svédországba és Angliába cel- pakkos csomagolásban szállít­juk az almát. Ennek az a lé­nyege, hogy a doboz papírból van, így faanyagot takarítunk meg. Minden egyes almának külön kis cellája van, ami egy­ségessé teszi a méretet A cel- pakkos csomagolásban elértük az európai színvonalat. A Genfben székelő Európai Gaz­dasági Bizottság egyik albizott­sága egységes csomagolási módot dolgozott ki. Ezt a for­mát igyekszünk mi is átvenni. (bf> Ragyogó tisztaságú, mélyhű­tött' vagonok sorakoznak az almatároló előtt. Cím: külföld. Az egyik Anglia felé viszi szilvarakományát, a paradi­csompaprikát Nyugat-Német- országban várják. — Hány külföldi államba szállítunk zöldségféléket? — kérdeztük Fehérvári Károly elvtársat, _ a Hun- garofruct területvezetőjét. — Alig van olyan európai állam, amely az év különböző időszakában ne tartana igényt szállítmányainkra. Legújabban szilvát szállítunk Angliába, NDK-ba, Belgiumba, Svédor­szágba, Finnországba. Francia- országba paprikát, az NSZK- ba paradicsompaprikát kül­dünk. A szabolcsi jonatánnak szinte valamennyi keleti és nyugati államban nagy kelet­je van. — Külföldi megrendelőink hogy vannak megelégedve áruinkkal? — Rendkívül kényesek a minőségre és a csomagolásra. nyomában, porzik a szántás, földben a mag; boronáinak. A kisvárda: járás 34 közsé­gében a délelőtti, délutáni órákban szeptember 25-én alig­ha lehetett volna . munkaké­pes embert találni. Kint dol­goztak mind a földeken. A já­rási székhelyen, a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya is kihalt. Üresek a szobák, a szakemberek, agronómus, mérnök, előadók, osztályveze­tők, ki merre, Gyulaháza, Me- zöladány, Pátroha, M indok _«!gy éppen Tomyospálca köz­ségben jár. Egyetlen ember Bencz» Mihály terv-statiszti- kus maradt a helyén. Naponta összesíti és értékeli az ered­ményeket. Hát lássunk egy je­lentést Szeptember 24. A járás ter­melőszövetkezeteiben a cu­korrépa hét, a burgonya 63, a kukorica 49,2, a napraforgó harmincnyolc, a dohány 83 százalékát takarították be a jelzett időpontig. így biztosít­ják őszi vetéstervük teljesí­tését. — Ezek a számok igazán csak akkor érdekesek — mond­ja Bencze Mihály — ha ösz- szehasonlítjuk az elmúlt év hasonló időszakának eredmé­nyével. Tavaly szeptember 24-ig a cukorrépa 9,3, a bur­gonya 47,2, a kukorica 2,6 százalékát takarítottuk be, az őszi vetések végzésében 20— 30 százalékkal jobbak az ered­ményeink mint egy esztendő­vel korábban voltak. — Az intézkedési tervet mi figyelembe vesszük és igyek­szünk a határidőket betarta­ni. A betakarítási munka eb­ben bennünket nem akadá­lyoz, sokkal inkább az, hogy késve érkezett a vetőmag, hogy kevés a műtrágya. És ez utóbbi járási probléma. Köz­ségeket tehet sorolni: Tisza- szentmárton, Tornyospálca, Bank, Mándok, Gégény és Dombrád — ezek közel sem kapták meg azt a műtrágya mennyiséget, amennyire ve­téstervük teljesítéséhez szük­ségük lenne. Legutóbb 20 va­gon műtrágyát kaptunk, de az nagyon kevés. — Másik nagy probléma, hogy kevés a gép, illetve a gépekhez az alkatrész. Ha egy tárcsa meghibásodik, félre le­het tenni, mert nincs hozzá pótalkatrész. Ez a probléma a silókukorica betakarítással is. A tervet eddig 81 százalékra teljesítettük, mert a gépállo­más nem tud elég kombájnt biztosítani. Az őszi szántásban-vetés- ben a dombrádi Vörös Csil­lag Tsz és a mándoki Üj Elet Tsz jár az élen, tervüket 80 százalék felett teljesítették. Ha ezeket a t&z-eket munká­juk végzésében nem akadá­lyozta volna a műtrágya és • vetőmag hiány, ma már 100 százalékos teljesítésről számol­hatnának be. őszi betakarí­tásban a gégén yi Ady Endre és a jékei Szabad Föld tsz-eké az elsőség 86 és 83 százalékos eredménnyel. A kisvárdai járásban az el­múlt vasárnapokon sem pi­hentek az emberek. Szeptem­ber 22-én például 428 holdat szántottak. 99 erőgép végezte a betakarítást. A fényeslitkei határban 71, a pátrohaiban 35 kataszteri holdon vetettek bú­zát és rozsot... Rövidülnek a napok, de ez csak természeti jelenség, mert az emberek hosszú napokat csinálnak csakúgy, mint hosz- szú heteket. Most is már rég leszállt az est, de az országút messzire futó ezüst sávjához oda kúszik a munka zaja. Traktorok dübörögnek, ekék. tárcsák zöreje halliik. Ha akad is probléma, akadály, leküz- dik, megszüntetik. Készség cs akarat van mindenütt, hogy jövőre bőven legyen kenvé” Seres ErnJ. 1W53. szeptember *7. Hosszú napok a kisvárdai járás határában Jól halad a betakarítás és a vetés s Nem volt jó a taktika Csak elmenni a faluból — Jó hallgatni az asszonyra „Most már restellem . . A címzett: külföld Szabolcsi zöldségfélék az európai piacokon — Celpakkos csomagolás — Alma a „cellában“ Megbolydult a határ. A me­gye keresztmetszetében Pe­nészlektől—Zsurkig, Tiszadob- tól—Uszkáig emberáradat dal­zik a földeken, tart a betaka­rítás, az őszi szántás és ve­tés. Ajak határában ötven holdas krumpliföldön a szí­neknek minjjen árnyalata pompázik. Zöldellő fasor mö­gött traktor dübörög, nyomá­ban lányok, asszonyok, fiúk gyűjtik a burgonyát, halmok­ba rákjáig Tiszakanyár föld­jein hat lófogat halad egymás

Next

/
Oldalképek
Tartalom