Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

Escmé&njch sorokban Uganda angol védnökség nemzetgyűlése 69 szavazattal 14 ellenében arra szavazott, hogy W. Coutts jelenlegi an­gol kormányzó helyét benn­szülött elnök foglalja el. Az AP tudósítója szerint ez az utolsó kapcsolatok megszakí­tását jelenti a brit koroná­val. Uganda elnöke október 9-én — az ország független­ségének kikiáltása napján — foglalja el tisztségét. Csütörtök reggel megkez­dődött a görög proletariátus egyik legnagyobb tömeg­sztrájkja. A munkabérek eme­léséért és a nyugdíjkorhatár csökkentéséért 24 órás sztráj­kot hirdetett mintegy százezer görög ipari munkás és tiszt­viselő. Brazília nemzeti ünnepe a függetlenség kikiáltásának év­fordulója alkalmából Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezs- nyev, a szovjet nép nevében üdvözlő táviratot küldött Goulart brazil elnöknek. Goulart elnök a brazil nép nevében köszönetét fejezte ki a jókívánságokért és további virágzást kívánt a baráti szov­jet népnek. A nyugatnémet határőrség átadta a francia hatóságoknak Győrfi Géza 25 éves magyar disszidenst. aki a francia ide­genlégióból megszökött. Győrfi Géza azt kérte ugyan, hogy Magyarországra küldjék haza, a nyugatnémet hatóságok mégis kiszolgáltatták Francia- országnak, ahol mint katona­szökevényre, súlyos büntetés vár rá. A Román Népköztársaság, valamint a Osztrák Köz­társaság kormánya elhatároz­ta, hogy a bécsi román, illető­leg a bukaresti osztrák követ­séget nagykövetségi rangra emeli. Kim ír Szén. a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának elnöke és Coj Jen Gen, a legfelső népi gyűlés elnök­ségének elnöke táviratban kö­szönte meg Nyikita Hruscsov- nak és Leonyid Brezsnyevnek a koreai nép nemzeti ünnepe — a demokratikus köztársaság kikiáltásának 15. évfordulója — alkalmából küldött jókíván­ságaikat. A Spanyol Köztársasági Demokrata Párt nemrég Pá­rizsban tartott kongresszusán követelte, hogy azonnal szá­molják fel a Spanyolország­ban jelenleg meglévő idegen katonai támaszpontokat. E tá­maszpontok létezése össze­egyeztethetetlen a nemzeti függetlenséggel és egyúttal ve­szélyezteti a béke megerősíté­sére irányuló nemzetközi tö­rekvéseket. Az EMSZ-kőzgfűlés csütörtöki ülése New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés csütör­töki ülésének első felszólalója Bruno Kreisky osztrák külügy­miniszter volt. Méltatta a moszkvai részleges atomcsend- szerződést, amelyet — jelen­tőségét tekintve — a kelet— nyugati megegyezések sorában az osztrák államszerződéshez hasonlított. Kreisky síkraszállt az ellenőrzött leszerelés meg­valósítása mellet, s különösen a nemzetközi ellenőrzés fontos­ságát ' hangsúlyozta. Ausztria nemzetközi helyzetéről azt mondotta, hogy országa tiszte­letben tartotta az osztrák ál­lamszerződésből reá háruló va­lamennyi, köztük semlegesség! kötelezettséget. Kijelentette: „országa legtöbb szomszédjával együttműködést teremtett”, s név szerint Nyugat-Németor­szágot, Jugoszláviát és Len­gyelországot említette meg. Hozzáfűzte, hogy „Magyaror­szággal és Csehszlovákiával valószínűleg ugyancsak rövide­sen rendeződnek a nézeteltéré­sek.” Kreisky ezután az olasz dél- tiroli kérdéssel foglalkozott. Kijelentette, hogy Ausztria, mi­nél hamarabb, tárgyalások útján kívánja megoldani a problémát, de ehhez olasz tár­gyalási készségre is szükség van. A miniszter Olaszország­ra hárította a felelősséget amiatt, hogy a két ország kül­ügyminisztere már csaknem egy éve nem találkozott a probléma rendezése céljából. A csütörtöki ülésen felszó­lalt Alaini jemeni küldött is. Hangoztatta, hogy a szomszédos Aden protektorátus jogilag és Bonn kétirányú „alomakciója“ Bonn, (MTI): Adenauer kancellár a bon­ni kormány minisztertanácsán beszámolt római és párizsi útjáról és hangsúlyozta: a két fővárosban folytatott tár­gyalásai azt a célt szolgálták, hogy — amint mondotta — Európa fogjon össze a keleti nyomással szemben”. Willy Brandt, az SPD alel- nöke nyilatkozatában bírálta a kancellár magatartását és hangsúlyozta, hogy ez az „eu­rópai összefogást” hirdető jelszó aligha hozható össz­hangba Schröder külügymi­niszter washingtoni kijeien- téseivel, aki ott az amerikai politika hűséges támogatását helyezte kilátásba. Brandt rá­mutatott arra, hogy ennek kö­vetkeztében ismét kételyek fognak felmerülni Washing­tonban a nyugatnémet politika szavahihetőségét illetően. A nyugatnémet sajtó Schrö­der washingtoni tárgyalásai­val kapcsolatban egyébként azt jelenti, hogy a külügymi­niszternek Kennedyvel foly­tatott megbeszélésén nagy sze­repet játszott az úgynevezett sokoldalú atomhaderő kérdése, Schröder e terv mielőbbi meg­valósítását sürgette és hatá­rozottan kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány teljes mértékben támogatja az erre irányuló amerikai fáradozáso­kat. Ugyanakkor viszont Bonnban a kancellár a CDU frakció ülésén „rendívül fon­tosnak és figyelemre méltó­nak” nevezte azt az Angliá­hoz intézett francia javasla­tot, hogy Nyugat-Európában az angol atomfegyverek bevo­násával „európai atomhad- erőt" alakítsanak. Diplomá­ciai megfigyelők hangsúlyoz­zák, hogy a francia javaslat, amelyet csalétkül szántak Angliának, homlokegyenest el­lenkezik az úgynevezett sok­oldalú atomhaderő Washing­tonban kidolgozott tervével és annak keresztezésére irányul. Úgy látszik tehát, hogy Bonn most két irányban indít „atomakciót” az enyhülés ügyét szolgáló fáradozások el gáncsolására: Washingtonban a sokoldalú atomhaderő mi­előbbi megvalósítását sürgeti, de ezzel párhuzamosan Aden­auer ki akarja játszani a fran­cia kártyát is és azzal szeret­je nyomást gyakorolni Wa­shingtonra. néprajzilag a Jemeni Arab Köztársaság területéhez tarto­zik, de a gyarmatosítók kato­nai megszállással fenntartják uralmukat. Megállapította, hogy Adent erővel ragadták el az országtól és kiemelte, hogy a nemzetközi közvéle­mény ebben a kérdésben Je­men oldalán áll. Erre a felszólalásra Patrick Dean, a brit delegáció vezető­je azonnal válaszolt, s éles szavakkal utasította el a Je­meni Arab Köztársaság — úgymond — területi igényét. Grimes libériái külügymi­niszter felszólalásában amellett szállt síkra, hogy az ENSZ- csapatok az 1963. december 31-i határidő után is maradja­nak a Kongói Köztársaságban. Grimes megemlítette, hogy ez Adoula kongói miniszterelnök álláspontja is. + Az ENSZ székhelyén tartóz­kodó nyugatnémet megfigye­lő küldöttség szóvivője szer­dán kijelentette, hogy Schrö­der külügyminiszter egy szü- kebb körű találkozón több dip­lomata előtt hangoztatta: a nyugatnémet kormány kész hozzájárulni a Kelet és a Nyu­gat közti feszültség enyhítésé­hez. Ez közvetve kedvező ha­tást gyakorolna Nyugat-Berlin helyzetére is, jóllehet a város — fölrajzi és egyéb tényezők következtében — továbbra is „ideggócpont” marad. A meglepetésszerű támadá­sok megelőzésének kérdéséről beszélve a miniszter hangsú­lyozta: a Német Szövetségi Köztársaság élénk érdeklődést tanúsít a megfigyelőállomások világszerte felépítendő hálóza­ta iránt. .Pí«*se'-IUrftafur: TINÓ A bonni labirintus. A kínai vesetők as iraki baathista rendszerrel kacérkodnak Moszkva, (MTI): A Trud csütörtöki számá­ban közli Szejful-Muljukov cikkét, amelyben rámutat, hogy a bagdadi reakciós ál­lamcsíny óta a kínai vezetők egyszer sem ítélték el az iraki terrort. A kínai lapok egy szó­val sem említik a kurdok és a többi iraki szabadságharcát. Nyugati sajtójelentések sze­rint nemsokára Pekingbe in­dul a bagdadi rádió és tele­vízió baathista propagandis­táinak küldöttsége, tehát ugyanazok az emberek, akik éjjel-nappal kommunista elle­nes propagandát folytatnak és az iraki hazafiak meggyilko­lására hívják fel a lakosságot. A Róza El Jusszef című jól­tájékozott kairói lap nemrég megírta, hogy a kínai veze­tők hosszú lejáratú, csekély kamatú hitelt és kölcsönt ajánlottak fel az iraki baat- histáknak és katonai segítsé­get is kilátásba helyeztek. Jugoszláv—chilei Santiago, (MTI): A tengeren túli utazáson lévp Tito jugoszláv elnök befejez­te tárgyalásait Jorge Alessand- ri chilei elnökkel. A tárgya­lások befejeződése alkalmá­ból a két ország külügymi­nisztere Santiagoban közös nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat megállapítja, hogy a két kormány üdvözli a részleges atomcsendegyez- ményt, s azt a béke és az ál­talános leszerelés felé tett fontos lépésnek tekinti. közös nyilatkozat Jugoszlávia és Chile kormá­nya síkra száll a nemzetközi feszültség enyhítéséért, amely a leszereléssel párhuzamosan előnyös lenne a nemzetközi együttműködés fejlődésére. A két fél — hangzik a nyilat­kozat — a jövőben is a be nem avatkozást és a más álla­mok szuverénitásának tiszte­letben tartásának álláspontját vallja. A felek a jövőben is követelni fogják a nemzetközi konfliktusok békés rendezését, harcolni fognak a gyarmati módszerek végleges felszámo­lásáért. Hruscsov látogatása a kubányi szovhozokban Moszkvában részletes jelen­tést adtak ki Nyikita Hrus- csovnak a kubányi kolhozok­ban tett látogatásáról. A szovjet kormányfő meg­tekintette a rizsültetvényeket, amelyeken most folyik a be­takarítás. Beszélgetett a mun­kásokkal és a szakemberek­kel, érdeklődött a cséplésről, a gépek termelékenységéről, a munkabérről. Nyikita Hruscsov „nagy lehetőségeket magában ( rejtő növénynek“ nevezte a rizst, s hangsúlyozta, hogy annak ter­méshozamát hektáronként 50 mázsára kell emelni. Különös figyelmet szentelt a föld leg­ésszerűbb kihasználásának. A szovjet kormányfő rámutatott az anyagi érdekeltség nagy szerepére. Ugyanaznap Hruscsov fel­keresett egy sertéstenyésztő szovhozt. Ez a gazdaság a múlt évben minden 100 hek­tárnyi föld után csaknem 295 mázsa húst adott az ország­nak. Ilyen magas mutatószá­mokat eddig még egyetlen más kubányi gazdaság sem ért el. A szovjet kormányfő meg­tekintette az öntözött kuko­ricaföldeket, érdeklődött a ku­korica önköltsége iránt. Vé­leménye szerint a kubányi mezőgazdasági dolgozók ta­pasztalatai igen hasznosak le­hetnek a fontos ipari közpon­tok körül létesített szakosított tejgazdaságok számára. Nyikita Hruscsovnak a szov- hozokban tett látogatásai ide­jén megvitatták az öntözéses földművelés fejlesztésének idő­szerű kérdéseit, feltárták a termelés növelésének nagy lehetőségeit. Nyikita Hruscsov csütörtö­kön Krasznodárból az ukraj­nai Nerszoni területre érkezett. Feloszlatták a görög parlamentet Pál görög király csütörtökön feloszlatta a parlamentet és november 3-ra tűzte ki az ál­talános választásokat. Mint is­meretes, Pipinelisz miniszter- elnök szerdán benyújtotta le­mondását, de a király nem fogadta el. Ügy tudják, fel­kéri a volt miniszterelnököt, hogy az új parlament megvá­lasztásáig maradjon hivatalá­ban. Az új görög parlament a vá­lasztásokat követően december 11-én ül össze először. 4. — Igen — feleltem szóra­kozottan. Tekintetem mereven a konyhaasztalra szegeztem, egy nagy tál hideg, héjában főtt krumpli állt ott. Nem hallottam már, mit beszélt a paraszt, csak bólogattam, anél­kül, hogy szavainak értelmét kivettem volna. A tál kerin­geni kezdett az asztalon. Egy szem krumplit csak, egyet­lenegyet ehetnék belőle! — Én is voltam már Ber­linben ... Frankfurter Allee Wertheim Aruház. „ nagy vá­ros... A Frankfurter Alleen egy­szer röpcédulákat szórtam, jutott hirtelen eszembe; az­tán újra a krumplira kellett gondolnom, és hirtelen meg­fordult körülöttem a konyha. A paraszt megtámogatott. — Már jobban vagyok — mondtam. 1963. szeptember 27. — Megfázott egy kicsit. Várjon, hozok Hoffmanncsep- peket! — Átment a szomszéd szobába. Félig még támolyogva feláll­tam, az asztalhoz mentem, és villámgyorsan egy marék krumplit ragadtam ki a tál­ból. Éppen csak, hogy zsebre dughattam, mikor a paraszt mér kijött, és egy teáskanál- nyi cukron odanyújtotta ne­kem a cseppeket. Aztán ismét kérdezősködni kezdett, de én már nem bírtam tovább. En­ni akartam, el akartam fo­gyasztani zsákmányomat. Né­hány köszönő szót mormol­tam és kisántikáltam. Egy ember hajolt ki a nyi­tott ablakon, amelyen az imént Klaus Sedser kiugrott. Arcát a bal szemétől a szaja szögletéig széles forradás tor­zította el. A sebhelyes arcú mögött néhány Gestapo-hivatalnok szorongott. Dühkitörést vár­tak főnöküktől, aki már egy perce némán meredt ki az ab­lakon és még mindig nem adott utasítást a szökevény üldözésére. Aztán meglepetés következett. A sebhelyes visz- szalépett az ablaktól — és mosolygott. Mosolygott, és vá­ratlanul barátságosan hangzott a kérdés is, amelyet most fel­tett; — Ki hozta ma ide ezt a krematórium-tölteléket? Egy SS-legény vigyázzba vágta magát. — Mint mindig, a fcizenhe- tes szoba előtt várattuk, Herr Untersturmführer! — Mint mindig — amíg egyszer ez nem történik. Azon­nal rácsot tenni az ablakokra! Hihetetlen, hogy ez a kutya nem törte össze a csontjait. — A forradásos még egy pil­lantást vetett lefelé. — És a maga véleménye szerint, Par- tu, merre szökött? — Svájcba, oda legrövidebb az út — válaszolta a kérde­zett. — Miért Svájcba, miért nem Berlinbe, ahova való? — Berlinig több mint nyolc­száz kilométer volna, a hatá­rig csak száz. — Szép kis séta, különösen a mi kezelésünk után. Nem, kedvesem, kizártnak tartom, legalábbis idegen se­gítség nélkül. De ha külső se­gítsége van, amit nem hiszek, akkor berlini rejtekhelyére térne vissza. Biztosra veszem, Seiser minden körülmények között egy Beilin felé' haladó teherautóra próbál felkapasz­kodni. Ilyen irányban fogunk nyomozni. — És ha mégis Svájc felé venné az útját? — kockáztat­ta meg valaki. — Landecken túl minden második paraszt a határőrség­nek dolgozik. Legyen valami­vel több bizalmatok a határ­védelmünkben, emberek. És most munkára. Partu, maga átveszi az utak ellenőrzését Innsbruckon kívül. Egyébként mától kezdve az Inn minden hídját megszállja a Wehr­macht — szerencsés véletlen mindenesetre kapóra jön rendszabályaink foganatosítása szempontjából. Eberlein, ma­ga elrendeli a vonatok foko­zott ellenőrzését. Legkésőbb nyolc nap múlva keblemre akarom ölelni a fiút. A ke- servit neki — takaros viszont­látás lesz. És közben küldjé­tek hozzám kihallgatásra azt a Bändert — hadd iássuk, nem tudott-e a szökésről. A sebhelyes biccentett alá­rendeltjeinek és visszament szobájába. Az iszapos út elkeskenye­dett, és mind kövesebb lett. Minél magasabbra értem, an­nál nagyobb és sűrűbb lett a kőgörgeteg, és minden egyes kő kínos akadályt jelentett sérült lábamnak. A parasztnál tartott pihenő alatt bokám megdagadt. Először csak fáj­dalmasan nyögtem, ha a lá­bam akadályba ütközött, ké­sőbb kiöntöttem mérgemet és káromkodtam. Valóban, ezek­ben az órákban a világ min­den átka kiszaladt a számon. Elátkoztam balsorsomat, a fogságot, a fasisztákat, a seb­helyes arcút és az egész vilá­got. De ezek a vad dühkitö­rések nem sokat használtak. Három vagy négy óra telhe­tett el azóta, hogy kiugrot­tam az ablakon, de a város piros oromfedeleivel és számos tornyával még mindig közvet­len mögöttem volt. És óráról órára jobban esett. Déltájt egy ösvényre értem, amely közvetlenül az Inn partja fölött haladt. Az a sok kis patak, amely az eső követ­keztében a hegyekből a folyó­ba ömlött, megduzzasztotta víztükrét és rohanó áradattá változtatta. Mint távoli meny­dörgés, dübörgött lenn a sza­kadék, az agyagtól és lehor­dott homoktól felkavart víz elemi erővel tört utat a fo­lyómederben. Kivert a verí­ték, amikor egy pillanatra az út szélére léptem és a mély­be pillantottam. Ez volna hát az egyetlen kiút? Megborzong­tam, és nem bírtam végig gondolni a gondolatot. Nem, ez nem lehetett megoldás. Az úttól jobbra cserjés volt, va­lamivel messzebb pedig mere­dek emelkedő. Csak arra ke­reshettem kiutat. Akaratlanul elsuttogtam Goethének azokat a szavait, amelyeket hosszú, gyötrelme® fogságom alatt olyan sokszor idéztem: „Min­den erőszakkal szembeszállni, soha meg nem hajolni...” Némi távolságiban egy tanya körvonalai csillogtak a iák között. Megkockáztathatom-e, hogy ott néhány perc menedé­ket kérjek? Csak szárítkozni akartam. A lopott krumplik lecsillapították legvadabb éh­ségemet. Elindultam a tanya felé. A házajtó csak be volt támasztva. Süteményillattól futott össze a nyál a számban. Kopogtam az ajtón. Egy asz- szony lépett ki. — Jő napot kívánok — mondtam száraz hangon, — eltévedtem, megmelegedhetem magánál egy kicsit? — Jézusom! — kiálltott az asszony — maga átúszta az Innt!? Jöjjön be. Nagyon barátságos volt és én megkönnyebbülve követ­tem. A konyhában egy öt­éves forma gyerek játszott. Az asszony széket tolt a kályhá­hoz, amelynek tűzhelylapjá izzott. — Akassza a kabátját a kályha feletti fogasra; de be­letelik ám egy óra is, míg mindene megszárad. (Folytatjuk.) Ziergiebel; 2 :

Next

/
Oldalképek
Tartalom