Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-25 / 224. szám

Események sorokban Angol katolikus egyházfő a békéről Hseenan angol katolikus püs­pököt kedden ünnepélyesen beiktatták Westminster érseki székébe. Az angol katolikus egyházfő beiktatása előtt tar­tott sajtóértekezletén állást foglalt amellett, hogy „a ka­tolikusoknak a kommunisták­kal is szót kell érteniök a béke kérdésében. Ha meg akarjuk menteni a békét, még sokkal inkább szükségszerű, hogy tárgyalóasztalhoz üljünk azokkal, akiktől alapvető el­lentétek választanak el min­ket.” Ballon-akciók az NDK ellen. A nyugati kémszervezetek a Német Demokratikus Köztársa­ság területe ellen évek óta számtalan ballon-akciót haj­tottak- végre: Nyugat-Németor- szág'ból és Nyugat-Berlinből ellenséges röpiratokat, robbanó és ’ gyújtóanyagokkal' terhes ballonokat küldtek az NDK te­rülete fölé.' Mivel a legutóbbi hónapokban még kiterjedteb­bé váltak ezek az államilag irányított ballon-akciók, az ADN-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Német Demokratikus Köztársaság ha­tóságai megteszik a szükséges ellenintézkedéseket, ha 48 órán belül nem szüntetik be ezeket az NDK ellen indított ballon­akciókat. Az angoi minisztertanács ülése Macmillan miniszterelnök hétfő estére rendkívüli minisz­tertanácsot hívott össze — csü­törtök. óta immár a negyedi­ket. ’Az előzőekhez hasonlóan a hétfő esti minisztertanácson is főleg azt vitatták, miként vegyen részt Anglia a NATO multilaterális atomütőerejében. Washington gyors választ sür­get: de a brit kormány még nem tudta , eldönteni, vajon egyáltalán elküldje-e képvise­lőjét az Egyesült Államok, Nyugat-Németország, Olaszor­szág, Görögország és Törökor­szág októberben kezdődő meg­beszéléseire. Dokkmunkások példás helytállása A Sydney-i dokkmunkások visszautasították a Canberra Star angol teherhajó kirakását, amikor megtudták, hogy a dél-afrikai árut szállított Ausztráliába. UimUA ÉLETE VESZÉLT BEK Washington, (MTI): Az ENSZ székhelyén az ér­deklődés továbbra is a diplo­máciai tárgyalások felé for­dul. Kedden U Thant ENSZ- főtitkár ebédet adott Gromiko szovjet külügyminiszter tiszte­letére. Rusk amerikai külügy­miniszter pedig folytatta ta­nácskozásait. Rusk hétfői tárgyalásai kö­zül az MTI tudósítójának meg­bízható forrásból származó ér­tesülései szerint különös ér­Deeeniber 10-én függetlenséget kap Zanzibar London (MTI) Londonban befejeződött a Zanzibar jövőjével foglalkozó alkotmányjogi értekezlet. A kiadott közlemény szerint Anglia december 10-én függet­lenséget ad protektorátusának. Az értekezlet részt vevői — mint Duncan Sandys brit gyarmatügyi miniszter közölte megállapodtak abban, hogy a függetlenné váló kelet-afri­kai szigetország államfőjének Zanzibór szultánját fogják ajánlani, akinek jógáiban áll majd kinevezni utódját. Zanzibár a függetlenség el­nyerése után valószínűleg tag­ja lesz a brit nemzetközös­ségnek. deklődésre tarthat számot az amerikai külügyminiszternek Castiella spanyol külügymi­niszterrel folytatott megbeszé­lése. Rusk és Castiella megálla­podott abban, hogy újabb tíz évre meghosszabbítják a Spa- nyolországban levő amerikai támaszpontokra vonatkozó bérleti szerződést, amely e hét csütörtökén, szeptember 26-án jár le. Viszonzásul Spanyol- oiszág azt kérte, hogy az Egyesült Államok támogassa ■Spanyolország felvételét a NATO-ba. Rusk ezt nem tud­ta biztosítani, megígérte azon­ban, hogy Spanyolországgal minden fontosabb nemzetközi kérdésben tanácskozni fognak. Ami Rusk amerikai külügy­miniszter és Joao Augustó de Araujo Castro brazil külügy­miniszter tárgyalásait illeti, ■azok néhány nap múlva Wa­shingtonban folytatódnak majd. Pénzügyi kérdéseken kívül a brazil külügyminiszter Ruskkal folytatott tárgyalásai során szóba hozta öt latin- amerikai állam javaslatát ar­ról, hogy Latin-Amerikát nyil­vánítsák atomiegyverrnenles övezetté. Ami Rusk további megbe­széléseit illeti, csütörtökön délelőtt Lord Home angol külügyminiszterrel, pénteken délelőtt pedig Schröder nyu­gatnémet külügyminiszterrel fog tárgyalni. Valószínű, hogy szombaton egy ebéd kereté­ben kerül sor az első szovjet— amerikai—angol külügyminisz­teri megbeszélésekre. Megnyílt a 3* nemzetközi újságíró találkozó Algírban hétfőn ünnepélye­sen i megnyitották a 3. nemzet­közi újságíró találkozót, ame­lyet az újságírók nemzetközi együttműködési bizottsága szervezett. A találkozón 56 országból mintegy kétszáz küldött vesz részt. A magyar újságírókat hattagú küldöttség képviseli Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára vezetésével. A napirenden három na­gyobb referátum szerepelt. A francia Robert Butheau arról szólt, mi az újságírók sze- - rcpe a népek közötti pár­nak munkakörülményedről be­szélt. Kifejtette, hogy a vita­gon jelenleg mintegy 200 000 újságíró dolgozik. Felvetette, hogy nemzetközi szervezetek, elsősorban az ENSZ és UNESCO bevonásával kell megvizsgálni az újságírók szakmai problémáit és azokat a szociális kérdéseket, ame­lyek a sajtó helyzetével kap­csolatosak. A harmadik beszámolót az EAK újságírószervezeté- tiek vezetője, Húszéin Fahmi tartotta az újság­írás, a sajtó és a tájékoz­tatás helyzetéről a volt gyarmati országokban, kü­lönös tekintettel arra a harcra, amelyet ezek az országok a gyarmatosítás minden formája ellen, tel­jes gazdasági, politikai és kulturális függetlenségü­kért vívnak. Latin-Amerika újságírói ne­vében H. Munoz kubai kül­dött, Ázsia sajtójának mun­katársai nevében pedig Ocsír Bata mongol delegátus terjesz­tett elő korreferátumot. A mongol küldött elítélte a kí­nai újságíró szervezet egység- bontó tevékenységét, amellyel az újságírók nemzetközi moz­galmát ássa alá. Sajnálkozá­sát fejezte ki amiatt, hogy Kí­na nem képviselteti magát s nemzetközi újságíró találko­zón. A délutáni ülést követően került sor az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársaság ei nőkének, Ahmed Ben Bellá­nak nagy érdeklődéssel várt sajtókonferenciájára. Az elnök kérdésekre válaszolva részle­tesen szólt országa politikájá­ról, szólt az ország nehézsé­geiről, majd a külpolitikáról kijelentette, Algéria az elsők között helyeselte az atomkí­sérletek részleges eltiltásáról megkötött moszkvai szerződést és támogat minden olyan lé­pést, amely 'a háború meg­akadályozására, a béke meg­erősítésére irányul. Az elnök befejezésül mél­tatta az újságírók szere­pét. Kijelentette, hogy nagyra értékeli azt a tá­mogatást, amit a haladó sajtó adott Algéria népé­nek szabadságharca ideje». A találkozó részt vevői ked­den Blida városába látogattak. A Ziergiebel: hogy az utca iszonyú mélyen van alattam. Még visszatérhe­tek, jutott eszembe, és ugyan­abban a pillanatban már pa­rancsot adtam magamnak az ugrásra: „Rajta!” Mély lélegzetet vettem — ■és ugrottam. Egy kétlovas ko­csi éppen akkor fordult be az utcasarkon. Ugrás közben fogtam fel ezt a képet, és azt gondoltam: „Egy kicsit még vámod kellett volna!” Azután egy szilaj rándulás futott vé­gig a testemen, és jobb bo­kámban szúró fájdalmat érez­tem; éppen csak annyi ideig, hogy tudomásul vehettem. Sötét fal zuhant rám. Amikor ismét magamhoz tértem, azt hittem, hogy órák teltek el azóta, hogy az ab­lakból kiugrottam. Pedig a valóságba való visszatérésem nem tartott tovább, mint két szívdobbanás. Még mindig ott volt a lovaskocsi a két megriasztott gebével, amelyek éppen elvágtattak mellettem. A kocsis lazára engedte a gyeplőt, és úgy tett, mintha semmit sem látott volna. Ruhám átnedvesedett, egy víztócsába ugrottam. Habozva tettem egy pár lépést, és cso­dálkoztam. hogy tagjaim épek. Csak a jobb bokámba nyilallt bele megint a fájdalom. Fecsegő iskolásfiúk szalad­tak el mellettem. Sietni kezd­tem. Szabad vagyok, szabad, szabad! Újra és újra ezt a szót suttogtam. Egyre jobban esett. Micsoda érzés, szabad­nak lenni! (Folytatjuk.) 1963. szeptember 25. Az amerikai szenátus ratifikálta az atomcsendeg-yezményt KENNEDY NYILATKOZATA Washington, (MTI): Az amerikai szenátus kedden ratifikálta a moszkvai részle­ges atomcsendegyezményt. Zsúfolásig telt karzatok előtt nagy érdeklődés- közepette kezdődött meg a szavazás az amerikai szenátusban az augusztus 5-én Moszkvában a három atomhatalom — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — által alá­írt egyezményről, amelyen a később csatlakozott országok­kal 101-re nőtt az aláírók szá­ma. Az egyezményben a szer­ződött államok vállaljak, hogy tartózkodnak a levegőben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzendő nukleáris rob­bantásoktól. . Az amerikai törvények értel­mében a szerződés ratifikálásá­hoz kétharmados többségre volt szükség. A szavazás hiva­talos eredménye ennél kedve­zőbb arányról tanúskodik. A szerződés ratifikálása mel­lett szavazott 80 törvényhozó: 55 demokrata párti és 25 re­publikánus szenátor. Ellene ad­ta szavazatát tizenkilenc: 11 demokrata párti %s 8 republi­kánus szenátor. A szavazástól betegsége miatt csak egy sze­nátor: a demokrata párti Clare Engle maradt távol. Kennedy elnök kedden, a moszkvai részleges atomcsend- szerződés szenátusi ratifikálá­sának napján, vidéki útra in­dult. Útközben adta ki nyilat­kozatát, azzal kapcsolatban, hogy az amerikai szenátus az atomesendszerződést nagy többséggel elfogadta. Kennedy hangoztatta, hogy ráz atomcsendszerződés ilyen arányú elfogadása egyrészt az egyezmény általános népszerű­ségét. másrészt pedig azt bi­zonyítja, hogy az amerikai tör­vényhozók most már együtte­sen is megítélték: a szerződés az Egyesült Államok és az egész világ népeinek egyaránt hasznos. A ratifikációs okmány négy példányát most aláírásra Ken­nedy elnök elé fogják terjesz­teni. A szerződés, mint isme­retes, akkor lép érvénybe, ami­kor a ratifikációs okmányokat az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Szovjet­unióban a szerződő felek köl­csönösen letétbe helyezik. A moszkvai atomcsendszer­ződés ratifikációs szavazása igen nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban, en­nek tulajdonítható — a szená­tus történelmében most elő­ször — fotóriporterek felvétele­ket készíthettek a szavazás­ról. Rusk Mew Toi*k-i tárgyalásai beszédben. Megállapította, békés egymás mellett élés napjaink valósága és az újságíróknak elő kell se- gíteniök a népek közele­dését, az igazság megisme­rését és terjesztését. Butheau számos javaslatot terjesztett a találkozó elé, a többi között javasolta egy af­rikai újságíró iskola felállí­tását, egy nemzetközi újságíró hírügynökség létrehozását, és számos területi, illetve szak­mai találkozó szervezését. Dr. Angelo Berti olasz új­ságíró a sajtó munkatársai­Leopoldville, (TASZSZ): Antoine Gizenga állapota a hathónapos éhségsztrájk kö­vetkeztében rendkívüli mér­tékben romlott. Emiatt azzal a kérdéssel fordult a kongói hatóságokhoz, engedélyezzék, hogy utoljára találkozzon ro­konaival, — közli az afrikai szolidaritás pártjának külön­leges közleménye. A hatósá­gokhoz intézett többszöri ké­relem Gizenga megmentésére válasz nélkül maradt. Az afrikai szolidaritás párt­jának közleménye leleplezi a hivatalos személyiségek bűnös nemtörődömségét, akik mindent megtettek, hogy a kongói ha­zafi hősies helytállásáról szóló hírek ne kerüljenek a közvéle­mény elé. Az afrikai szolidaritás partja erélyes intézkedéseket követel Gizenga megmentésére és eset­leges haláláért a hatóságokra hárít minden felelősséget. A hatóságok magatartása megdöbbenést vált ki a kon­góiak között. Ebben a szörnyű késlekedésben kísérletet látnak az egyik legkiválóbb kongói politikai személyiség fizikai megsemmisítésére, — állapítja meg a közlemény. Felszólalások az ENSZ- közgyülés keddi ülésén Az ENSZ-közgyűlés kedden délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — foly­tatta az általános politikai vi­tát. Az elsőnek felszólaló Fer­nando Maria Castiella spa­nyol külügyminiszter ékesszó­lóan dicsérte a spanyolok af­rikai gyarmati politikáját, majd védelmébe vette Portu­gália afrikai „jelenlétét”. A spanyol külügyminiszter vé­gül felvetette Gibraltár kérdé­sét, amelynek megvitatására — úgymond — az ENSZ min­den bizonnyal illetékes. A következő felszólaló Luns holland külügyminiszter beje­lentette, hogy kormánya egy 300 főnyi tengerészgyalogos egységet bocsát az ENSZ ren­delkezésére bármilyen béke- fenntartó akcióhoz. Luns szó­lott a nemzetközi légkör javu­lásáról is. Fernando Schwalb perui külügyminiszter szorgalmazta az iparilag mái’ fejlett és * fejlődés útjára lépő országok közötti szorosabb együttműkö­dést. Az ülés utolsó szónoka, Monzsi Szlim tunéziai kül­ügyminiszter örömmel üdvö­zölte a moszkvai alomcsend- szerződést és hangoztatta, hogy azt az általános és teljes le­szerelésnek kell követnie. Szorgalmazta a gyarmati rend­szer , maradványainak teljes felszámolását — elsősorban Portugália afrikai területeinek és Dél-Rhodesia mielőbbi füg­getlenségének biztosítását —, elítélte az Apartheid-politikát és szükségeinek mondotta, hogy az ENSZ-csapatok 1964. júniusáig Kongóban maradja­nak. A tunéziai külügyminisz­ter végül követelte, hogy ál­lítsák helyre a Kínai Népköz- társaság törvényes ENSZ jo-. gait és szélesebb, körű képvi­seletet sürgetett Afrikának a Biztonsági Tanácsban. 2 2. Kevéssel nyolc óra előtt két gestapós jött értem a cellám­ba. lenn várt az autó. A be­szállásnál gyors pillantást ve­tettem a negyedik emelet rá­csos ablakaira. Reménységem bevált. A 34-es cella ablaká­ban ott állt Karl Bänder és a matróz, s arcukat a rácshoz szorítva, utolsó üdvözletei küldtek nekem. A kocsi elindult. Nyugodt voltam. Senki sem láthatta rajtam,. mi megy végbe ben­nem. Az autó befutotta előírt útját és tíz perccel később a Gestapo-központ nagy kapu- bejárata előtt állt. A két fic­kó közrefogott. Mechanikusan számoltam, a lépcsőfokokat — sötétben is megtaláltam vol­na az utat. A második emelet bejárata előtt ott ült az őr. Már ismer­te triónkat, és felszólítás nél­kül kinyitotta az ajtót. — Várj, amíg szólítanak — mondta egyik kísérőm. Mindketten bementek egy szobába. Egyedül maradtam — úgy látszott, minden tervsze­rűen folyik- A folyosón senki sem volt látható. Lassan, lábujjhegyen végigmentem a fapadlón. Csak a folyosó vé­gén gyorsítottam meg léptei­met. S mails a mellékhelyi­ségben álltam. Az ablak köny- nyen kinyílt. Minden olyan volt, mint egy ezerszer meg­ismételt gyakorlat. Csak ami most a szemem elé tárult, az nem tartozott ehhez a gya­korlathoz: az udvar, amelyre az esőcsatornán át le akartam csúszni, tele volt emberekkel. Katonák és civilek irodai bú­torokat raktak le egy teher­autóról. Becsuktam az abla­kot és visszaléptem a folyosó­ra. Az előre nem látható be­következett. Most, hogy a menekülés ki­látástalanná vált, feszültsé­gem mélységes megadásba csapott át. Nem siettem visz- sza a helyemre. Milyen buta voltam, hogy az egész szökést erre az egyetlen egérútra épí­tettem fel. Igen, ha legalább már a múlt héten megkísérel­tem volna — a múlt heten üres volt az udvar. És egy hét múlva? Ki tudja, hol le­szek én egy hét múlva... Egy ajtó mögött, amely mel­lett el kellett mennem, han­gosan beszéltek. Egy hang ütötte meg a fülemet, és a hi­deg futott végig a hátamon. A sebhelyes! — Vannak még más eszkö­zeink is, hogy szóra bírjuk — hallottam ordítozását —, kicsi leszel még, te disznó. Sander kisasszony, menjen csak a szomszéd szobába! Ó, igen, titkárnőivel min­dig udvariasan bánt a sebhe­lyei. Tekintettel volt a jelen­levő hölgyekre, ha rettegett kihallgatási módszereihez nyúlt. Egy ajtó csapódott, a titkár­nőnek nyilván sürgős volt, hogy kimenjen. Én is gyor­san odább álltam, mert tud­tam, yni következik most és nem bírtam hallgatni, ha egy ember üvöltött. Röviddel mielőtt helyemre értem, tekintetem a folyosó másik végére esett. Az volt az utcai oldal, és a tompa reggeli fény három keskeny, magas ablakon át hatolt be. Vakmerő gondolat ötlött fel bennem. Ha á három ablak egyike nem lenne bezárva... Önkéntelenül meggyorsítot­tam lépteimet. Először érez­tem, mennyire dobog a szí­vem, mintha ki akarna ugra­ni mellemből. Amikor az ab­lakok elé értem, egy pillana­tig vámom kellett, hogy úrrá legyek lázas izgalmamon. Megforgattam a középső ab­lakkilincset, és legszívesebben felujjongtam volna. Az ablak könnyen nyílt. Odakinn esett. Az utca nép- telen volt. A híd, a közelben ívelt át az Inn fölött. A ma­gasságot egy szemközt álló hársfán ’becsültem meg. Két emelet — nem is látszott olyan veszélyesnek, legalábbis így fölülről. Csak ha az ember a ház homlokzata mentén !e-fel pillantott, tetszett esztelenség- nek innen leugrani. Nyilván ezért nem biztosították job­ban ezeket az ablakokat. Mögöttem ajtó csapódott. Megfordultam, és az ablakpár­kányhoz támaszkodtam. Egy asszony szaladt át sietve a fo­lyosón, és belépett egy szobá­ba. Mindjárt be'fognak hívni. Honnan volt papírom a röp­cédulákhoz, és ki vett még részt a dologban, ezt akarják tudni, mindig ugyanazt. De én nem akarom, hogy még egy­szer szétverjék az arcomat, nem akarom! Az ablakkilincs segítségével felhúzódzkodtam, és egy pil­lanatig guggoló állásban ma­radtam az ablakpárkányon. Most hirtelen úgy rémlett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom