Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-17 / 192. szám
A GYERMEK- VÉDELEMRŐL Hazánkban ma két fő területen folyik a tartalmában és formájában új gyermek- védelem. Ez a két terület: a társadalmi szerveit által folytatott gyermekvédelem, valamint az intézményes gyermekvédelem. Bár e cikk keretében elsősorban az intézményes gyermekvédelem helyzetet vizsgáljuk, az egyes összefüggések és megállapítások pontosabb megértéséhez szükséges a társadalmi szervek által folytatott gyermekvédelem céljával, jellegével és eredményeivel is foglalkozni. Szükséges ez mindenekelőtt azért, mert ifjúságunk szocialista szellemű neveléséhez itt lelhetők a leggazdagabb tartalékok. Mi a társadalmi gyermek- védelem célja? A lehetőség maximális határáig o csalódon belül biztosítani a gyermek nevelését. Sokrétű feladat ez. A rászorult szülők segélyezésének rendszerétől, a lakásbiztosításon át, a magas színvonalú felvilágosító munkáig mindent megtalálunk itt. Fő törekvés: minden családot alkalmassá tenni a gyermek felnevelésére. A mi ifjúságunk egészséges lelkületű, jó felfogású, talpraesett generáció. Ez a fiatalság lelkileg és egészében is alkalmas arra, he gy a holnap építésének nagyszerű folytatója legyen. A gyermek nevelését, a megfelelő családi körülmények biztosítását illetően, helyenként azonban sajátos problémákkal is találkozhatunk. Ezek azonban mind olyan természetűek, melyek megoldásában meghatározó szerepet játszik a társadalom. Néhány példa erre: a szegedi városi tanács az elmúlt évben öt sokgyermekes családnak adott soronkivül lakást, a nevelés alapvető feltételeinek biztosításához. A társadalom gondoskodása érvényesül a KISZ- szervezetek, nőtanácsok, szülői munkaközösségek, úttörő csapatok által szervezett nyári kirándulásokban, szülőkkel folytatott beszélgetésekben, a gyermekek rendelkezésére átló szabad idő tartalmas-játékos kihasználásának megszervezésében, stb. Ugyancsak figyelmet érdemel a Nógréd megyéi KlSZ-bizottság kezdeményezése, ahol 127 olyan fiatalért vállaltak teljes erkölcsi felelősséget, akik valamilyen formában szembe kerültek a törvénnyel. A felelősségvállalás után a rendőrségi és bírósági szervok beszüntették az ellenük folyó eljárást, — nevelésüket, hibáikkal, botlásaikkal való leszámolást a megye fiatal kommunistái 'közösen biztosítják. Ennél a kérdéscsoportnál kell röviden foglalkoznunk a tanácsok — mint a legfőbb államhatalmi szervek — gyermekvédelmi tevékenységével is. A társadalmi gyermekvédelem legfőbb elvi irányítói minden megyében az illetékes társadalmi szervezetek képviselőiből alakult ifjúságvédelmi munkaértekezlete'». Ez a szervezet 1959 óta működik; azóta elvégezte a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek felderítését, és szervezett segítséget nyújtott az egyes ügyek rendezésében. Másodszor: rendszeresen elemzi a társadalmi gyermekvédelmi munka tapasztalatait, feladatait. A gyermekvédelmi feladatok másik fontos területét az intézményes gycrmeitvédelem képezi. Ez a munka a közoktatás egészét felöleli. A napközi otthonoktól a középiskolás kollégiumokon át, valamennyi általános- és középis- .lcolát magában foglal. Az intézményes gyermekvédelemnek azonban itt egy másik kérdésével — az állami gondozásba vétellel foglalkozunk. A munkát három minisztérium (művelődésügyi-, munkaügyi-, egészségügyi) fogják át. Az állami gondozásba vétel a nevelőotthonok és nevelőcsaládok hálózatára épül. Országunkban jelenleg 117 nevelőotthon működik, melyben több mint háromezer pedagógus dolgozik. Az államilag gondozott gyermekek létszáma (0—18 éves korig), ma mintegy 28 000 fő. Ennek fele iskolaköteles, 7200 gyermek nevelőszülőknél él. Milyen körülmények teszik szükségessé az állami gondozásba vételt? Míg a felszabadulás előtt a hírhedt menhe- lyek 80—70 ezer gondozottjának 90 százaléka anyagi okokból került állami gondozásba, addig ma nálunk az az ok majdnem teljesen ismeretlen. Az állami gondozásbavételnek ma más okai vannak: szórványosan bizonyos egészségügyi körülmények, valamint a teljes elárvulás teszi szükségessé az állami gondozásbavé- telt. A többséget azonban a válások következtében kialakult, a gyermekek nevelésére káros körülmények okozzák. A meggondolatlan házasság- kötés így jelentkezik az életben az egész társadalom gondjaként. Érdekes megjegyezni, hogy a nevelőotthonokban nevelkedett fiatalok közül igen sokan a tanítói pályát választják, a nevelést, a másokról való gondoskodást tekintik élethivatásuknak. Azok a fiatalok, akik nem tanulnak tovább, valamennyien szakmát kapnak a nevelőotthonokban. Nagy részük kertész, mezőgazdasági gépész, kőműves, marós stb. lesz. Sok gyár, termelőszövetkezet és állami gazdaság levele igazolja, hogy kitartó, rendszerető, művelt fiatalemberek nőnek fel az állami nevelőintézetekben. Tanulságos elmondani az egyik Szabolcs megyei tsz. példáját, ahová három fiatal kertészszakmunkás került egy nevelőotthonból. A három fiatalember vezetésével, két év alatt olyan kertészetet létesítettek, mely rövid időn belül megyei viszonylatban is a jók színvonalára emelte a korábbi deficites szövetkezetét. Megszűnőben van — elsősorban a tartalmasabb intézeti nevelés hatására — az a helyzet is, hogy a nevelő- otthonban élő gyermekek tanulmányi eredménye alatta marad az országos átlagnak. Számos nevelőotthonban 3*—0 tizeddel is felette van a tanulmányi színvonal a községi, városi eredményeknek. Egész ember lesz hazánkban az állami nevelőotthonok valamennyi fiataljából. Hogy azonban ez az áldozatos, sok-sok türelmet és szeretetet lgényio munka még eredményesebb legyen, néhány további átfogó intézkedésre is szükség van. Nincs kellően biztosítva a nevelőszülőknél élő 7200 fiatal szellemi, testi fejlődésének megfelelő társadalmi ellenőrzése, ezek egy része és a gyermeknek a nevelési szintje mindmáig alatta marad a nevelőotthoni színvonalnak, r— Napjainkban is gond még az otthonokból kikerülő lányok elhelyezése. Fontos feladatok várnak még az állami nevelő- otthonok családiasabb légkörének megteremtésében, a helyi, állami és társadalmi szervezetekre. Indokolt a nevelő- otthonokban dolgozó pedagógusok — az általános iskolai tanítókkal szembeni — hátrányos megkülönböztetésének felszámolása is. — Az elért eredmények odaadó munkát tükröznek, nevelőotthonaink pedagógusai ezért érdemesek a legnagyobb tiszteletre é3 megbecsülésre. Ágoston László. Tíz-tizenöt emeletes épületeket terveznek Nyíregyházára Miért nem fejlesztik a megyei tervezőiiodát? Fiatal tervezők, statikusok az új városért A Szabolcs-Szatmár Megyei Tervező Irodában kilenc fiatal mérnök, sok technikus munkálkodik a falu-város Nyíregyháza arculatának megváltoztatásán, azért, hogy a Nyírség fővárosa valóban modern, s méltó megyeszékhellyé fejlődjön. A Tervező Iroda megbízott igazgatója, az alig 32 esztendős Scholtz Béla főmérnök. akinek tízéves gyakorlata van. Vele telepedtünk asztal mellé, hogy beszélgessünk a város jelenéről, jövőjéről. Új székház, üzletsorok... Jelenleg milyen munkák foglalkoztatják a tervezőket? — A mi feladatunk, a megye területén a magas- és mélyépítési munkák, főleg a lakóházak és más középületek terveinek az elkészítése. Mi terveztük a város déli alközpontjában már nagy részt elkészült lakóházakat, így az Arany János, a Toldi, a Bercsényi és a többi utcákon lévő új, modern épületeket, a Petőfi téren magasodó házat, az állomás szomszédságában a postát, • város lakóinak is igen tetsző Zrínyi Ilona leány- gimnázium épületét, melyről cikk is jelent meg a Magyar Épitőművészek című folyóiratban. De a Széchenyi utcán épülő új SZTK székház és a Szabadság téri lakóház terve is a mi feladatunk volt. Jelenleg a város belterületén meglévő üres telkek, foghíjak beépítésének a tervei foglalkoztatják mérnökeinket. Ezekre olyan épületeket tervezünk, amelyek harmonikusan illeszkednek a városképbe, de természetesen rájuk lesz írva a kor követelte újszerűség, modernség. Ilyen lesz az Állami Biztosító és a Kelet-Magyarország közös székháza, mely a Zrínyi Ilona utcán épül majd fel. Modern külseje, 4 emeletes, szalag- ablakai felhívják rá a figyelmet. Ezen az épületen a formák és az anyagok dominálnak. Hasonló tervet készített egyik fiatal kollégám a Nyírvíz-palota és az MNB megyei székház közt meglévő telken épülő lakóház- és üzletsorral kapcsolatban is. Ez szintén 4 emeletes lesz, s minden lakrészhez az utca felőli részen teraszt is terveztünk. Végleg megépíteni az Arany János utcát — A megyei tanács épületének az Egyház utca felé cső részének további bővítésterve is a mi feladatunk. E terv és az építkezés eredményeképpen a közeljövőben csökkenni fog itt a földszintes épületek száma, később az egész tömb, az Egyház utcától a Beloiannisz térig, emeletes épületekből fog állni. A szép városkép megköveteli, hogy a belterületen a földszintes házakat emeletesek váltsák fel, s minden üres telket beépítsünk. Éppen ezért lenne kívánatos, hogy a megyei tanács tervosztálya időben, mór most tudomásunkra hozná elképzeléseit. — Milyen teendők várnak a tervezőkre a város lakótele- lepeinek a kialakításéban? S, hogyan néz majd ki az állomás előtti Szamuely tér? — A város déli alközpontjának fő magja az Arany János utca. Úgy gondoljuk, mindent el kell követni az illetékes szerveknek, hogy ez az új és igazán szép utca véglegesen befejezést nyerjen. El kell tüntetni a még meglévő földszintes lakóházakat, s helyükbe emeleteseket építeni. Ezt a közeljövőben feltétlen meg kell tenni, mert ha erre csak 10 év múlva kerül sor, nyilvánvaló, hogy egészen más épületeket terveznek, amelyek zavarják majd az egységes utcaképet. Reméllük, megérti a minisztérium — Szép munka vár ránk az állomás előtti Szamuely tér beépítésének megtervezésében. Olyan egységes, Impozáns teret szeretnénk itt kialakítani, hogy aki a vonatból kiszáll, azt érezze valóban nagy városba érkezett. Itt sajnos, problémáink vannak. Ugyanis az Építésügyi Minisztérium már több ízben elzárkózott a tér kialakításához feltétlen szükséges középmagas 8—10 emeletes épületek tervei elől. Véleményünk szerint elfogadhatatlan az indokuk, az, hogy az ilyen épületek tervezése nem gazdaságos. A másik ok az volt, hogy nincsenek típustervek. Ma már vannak. Mi is módosítottunk eredeti elképzelésünkön, a tért két oldalt bezáró 8—10 emeletes épületeket meghagytuk, s egy 15 emeletes torony ház megépítését is javasoltuk. Ezt a tervünket ez év márciusában terjesztettük fel a minisztériumba, s várjuk mi lesz a sorsa. Különben a nyíregyházi Szamuely térnek a beépítési tervét és modellfotóit a Műszaki Tervezés című folyóirat is közölte. — Sajnos, a város nem minden lakótelepének a tervezése tartozik hozzánk. Nyíregyháza északi alközpontja lakóépületeinek a tervezését a2 Építésügyi Minisztérium Lakóépülettervező Vállalata végzi. Kívánatos lenne, hogy ezt is mi csinálnánk, hisz ezt a munkát a fővárosból irányitani elég komplikált és költséges. Egyébként az É. M. Lakóépülettervező Vállalat szívesen átadná részünkre. Csak egy a probléma: nincs elég szakemberünk, több mérnökre, technikusra lenne szükségünk, hogy a megyében épülő más létesítmények tervezését is el tudjuk látni. Farkas Kálmán. Szép parasztszekerck készülnek a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari KTSZ-bcn. Kajdi Géza, Kovács Géza kovácsok és Farragh Károly kerékgyártó munkában. Hammel felv. írét éjszaka és egy nap utazási fáradalmait felejtve huszonnégy üdülésre érkező magyar — tengert még egy sem látott — egymást túllicitálva magyarázta a2 utolsó kilométereken, hogy milyen a tenger. Az északi temperamemtumú német vezetőnk kissé restelkedve meg is kérdezte a tolmácsunktól, mi nem tetszik, miért veszekszünk. Amikor megtudta, hegy a tengerről polemizálunk — nálunk mindenkinek mindenről van véleménye — így szólt: — So, das 1st schön... Azóta sem tudom, a tengerre mondta-e, hogy szép, vagy a szokásunkat dicsérte. Mindenesetre, ha a magyaros véleménynyilvánításra mondta, azt a következő két hétben megbánta. Ha a TIT földrajzi előadás- sorozatában ilyen érdekesen magyaráznák a tenger milyenségét, mint ahogyan a Körös parti tisztviselő, a Győr megyei tsz-Rönyvelő, a kaposvári SZTK-ellenőr, a papírgyári munkás vagy a pesti nyomdász, akkor legalább olyan probléma lenne az előadó-termek építése, mint a lakóházaké. Szóval a mélységét, a színárnyalatait, a sótartalmát, a szél Sebességét, a hullámok szélességét, magasságát, erejét, fehér taraját, a halak kapását, a tengeri betegséget, mindent, mindent tudtunk, ismertünk mire az autóbuszunk Találkozás a tengerrel (Úti jegyzet) az Északi-tenger partján fekvő Kühlungsbomba ért. Hol is találkoztam először a tenger szóval, hogyan rögzítődött bennem? Egységei képet nem találtam. Az első, az Óperenciás tenger, amit nagyapámtól, talán nagyanyámtól hallottam a mesékben, nem is volt tenger a számomra, csak valimi messzeség, amin túl óriások, törpék, sárkányok, lusták és ügyesek, királykisasszonyok és a legkisebb szolgák éltek. Később a bibliai Vörös tenger is valami csalfa képet hagyott bennem. Milyen az a tenger, amin száraz lábbal át lehet kelni? Valami reálisabb elképzelésem csak a földrajz tanulásakor képződött, amikor megtudtam, hogy a glóbusz háromnegyed részét víz borítja. Aztán jött a háború, olvastam az újságból, hogy a német tengeralattjárók és bom- bózók naponta hány hajót süllyesztettek el. Már attól féltem, hogy kiönt a tenger a sok elsüllyedt hajótól, amit a hadijelentések közöltek. Felszabadulás után a filmek, majd az utóbbi években a televízió jóvoltából még közelebb kerültem a tenger Ismeretéhez, de mindez csak olyan, mintha valaki a szabolcsi jonatán ízét könyvből akarni megismerni. Az egymás szavába vágó vt- tázók hallatán egy kicsinykét szégyenkeztem, hogy én ilyen keveset tudok a tengerről. Csupán az vigasztalt, hogy rövidesen látom, érzékelhetem tapintással, hallgathatom a mormolását, ízlelhetem az ízét. Az Üdülő-városka utcáin vágtatott autóbuszunk, talán egy kilométerre sem a Zen trig (az ottani Lapkiadó Vállalat) üdülőjétől, amikor a német vezető ismertetni kezdte a leszállás utáni (erste Obligen- heit-et) első teendőt. Befejezni a mondókáját már nem tudta, mert huszonegy torokból olyan „hurrá tengeri” kiáltás tört ki az elénk táruló végtelen kék messzeség láttán, hogy a csendesen sétáló németek dermedve néztek a buszunkra. Hát még a leszálláskor, hogy felborult az Ordnung (A Rend!) Hagyva csa- pot-papot, buszt, koffert, szobakulcsot mindenki szaladt a partra a tengert közelről látni. A karaván élén az alföld: könyvelő szaladt, nagy lelkendezve, aki a buszban majd egy fél órát beszélt a tengerről. Mit tehetett a vezetőnk, jött ő is utánunk. Mi csak álltunk és néztük a kék egyformaságot, amit egy-egy fehér folt — távolban úszó hajó — próbált tarkítani, de milyen sikertelenül. Az igazi tengert látva senkinek sem volt már mondókája. Tisztán hallottuk a német vezető magyarázatát, amikor e szavakat mondta: „Ez az Északi tenger, ez köt össze minket a Szovjetunióval kelet felé és északon ez választ el minket Svédországtól.” Furcsa, de igaz: egy tenger „összeköt” és „elválaszt”. Egy marék tengervízzel ballagtam vissza a buszhoz és közben néztem a milliárdnyi molekulát, a sok billiónyl atomot. Nem láttam, de ott éreztem a Csendes-óceán tgy- egy sugárfertőzött molekuláját, keringeni azokat az atomokat, amelyek a NATO-ha- dlhajók faláról hullámoztak tovább, de ott éreztem a Lenin atomjégtörő páncéljának üzenetét és a most épülő „forró drót” kábeljével érintkező molekulákat is. És elképzeltem, hogy közel már az az idő, amikor az írók a tenger jelzőt nemcsak így használják: „tenger nyomorúság”, „tengernyi bánat” hanem lesz olyan szavunk is, „tengernyi boldogság” és nem mondjuk többé, hogy elválaszt, csak azt fogják majd mondani az emberek, milyen partokat köt össze a tenger. Csikós Balázs.
