Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-02 / 179. szám

Száz közérdekű bejelentés — és a tanulság Egyre több nálunk azok* nak a száma, akik nem csu­pán nézjk, de meg is látják életünk különböző jelensé­geit, s ha viszássággai talál* koznak, nyomban felemelik szavukat. És sehol sem lehet közömbös a közérdekű be­jelentés sorsa. Jól bizonyítja ezt a Me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság legutóbbi tanulmánya, amely arról tudat: mi lett a sorsa annak a száz köz­érdekű bejelentésnek, ame'y 1963. első félévében érke­zett hozzájuk. önmagában soknak tűnik ez a szám, de ha a múlt esztendő hasonló időszakához viszonyítjuk, számottevő — 32,5 százalé­kos — csökkenést tapasztal­hatunk. Mit bizonyít ez? Azt, hogy — a meglévő hiá­nyosságok mellett is tovább javult a gazdasági és az ál­lamigazgatási szervek mun­kája, mind kevesebb közér­deket sértő intézkedés tör­ténik. Másrészt elárulja azt is, hagy a bejelentők mind­inkább tartózkodnak az alaptalan, rágalmazó jelzé­sektől. Legtöbb észrevétel a termelő üzemek munkájára vonatkozott, szám szerint: a százból 80. Termelőszövetke­zeteinknél még mindig a háztáji területek kiosztása körül van a legtöbb prob­léma. A sok példa közül csak egy jellemző álljon itt: a váeáresnaményt járás egyik termelőszövetkezetében az idei háztáji területek kiosz­tását nem vitatták meg köz­gyűlésen s Így 24 személy részesült jogtalanul háztáji földjuttatásban. Legtöbbször arra neheztelnek a bejelen­tők, hogy nem téesz-tagok at ie „megszánnak” a vezetők, vagy éppen hozzátartozóikat részesítik előnyben... Nincs még rendben minden a tár­sadalmi tulajdon védelmé­vel- A NEB közbelépésére volt szükség például ahhoz, hogy a nyíregyházi járás egyik termelőszövetkezetének könyvelőnője ne vehessen fel 10 ezer forintot a közös kasszából azért, mert ko­pott bútordarabjait jóval forgalmi áron felül értékesí­ti a szövetkezetnek. De közérdekű bejelentés nyomán háríthatták el az életveszélyt annál a 3 orosi lakásnál, amelyet az Ibrányi Vegyesipari KTSz készített Ugyanígy csak több hónap után adott vizet a nyírlugo- ai Szabadság Ts* kútja, amely a Nyírbátori Vegyes­ipari Vállalat nem éppen dicséretes munkája volt. In­tézkedés történt azoknak az aggályoknak a nyomán is, amelyek a Nyíregyházán ké­szülő szövetkezeti lakóházak hiányosságai láttán jutottak el a NEB-hez. Oldalakon át lehetne pél­dálózni hasonló esetekről, melyekből az tűnik ki: a bejelentés segített a közös­ségnek. Súlyosabb ügyeknél már a törvény szigorát is al­kalmazták: a NEB a saját hatáskörben vizsgált beje­lentések alapján öt esetben tett büntető feljelentést, nyolcszor fegyelmi, kilenc­szer pedig kártérítési eljá­rást kezdeményezett. Ko­rántsem ilyen sima a hely­zet a más szervek hatás­körébe utalt ügyeknél. A tejipari vállalat kisváráéi üzemében péidául csak a NEB ismételt felszólítása után intézkedtek körzetük egyik tejbegyüjtőjének vis­szaélési ügyébon- Ap oropi Budakalász Tszcs ellenőrző bizottsági elnöke még a múlt évben jelentette többő- jük földkártalanítási pana­Statisztika kétezer parasztcsalád jövedelméről és kiadásairól Felelőtlenek, részegek, balesetet szenvedettek Cseng a telefon a Nyíregy­házi Mentőállomáson. A szol­gálati várakozóban felhangzik a telefonügyeletes három hö§Z- szú csengetése és a soron kö­vetkező kocsi egy perc múlva szirénázva elhagyja az állo­más területét. laj, aranyosaim, siessenek! Nyolcvan kilométeres sebes­séggel száguldunk. Üt közben lezárt sorompó akadályoz — várakozunk. — Nagy bosszúságot okoz­nak nekünk az ilyen akadá­lyok, amikor embertársunk se­gítségére sietünk, s tehetetle­nül kell várakoznunk — mondja B. A. a mentőautó vezetője. A falu szélén kis fehérház áll. Kíváncsi felnőttek, száj­tóti gyerekek állnak az ajtó­ban. Együtt a fél falu. — Jaj, aranyosaim, siesse­nek! Nagyon rosszul van a lányom! — mondja egy töpö­rödött anyóka. A szobában félig megvetett ágyon fekszik B. Anna, Ami­kor meglát bennünket, re­ménysugár jelzi az arcán, hogy bízik bennünk. Ö. J. ápoló tizennégy éves gyakorlatának magabiztossá­gával a helyszínen ellátásban részesíti a hateg asszonyt. — Idejében érkeztünk, túl van a kritikus állapoton. Nyolcvanassal száguld a segítség — Ha nem tartják be a munkavédelmi szabályokat — Egy nap a mentőautóval Változás Csengersimán endszeresen murikát biztosi­am■ Hd o fiatalság nekiin­dul, azon vesszük észre ma­runkat, hogy már végeztek s a munkával- Spy kicsikét öreges ööl- •sessé gnek is tűnik, amikor : fiatalok a munkáról, a bri- ádok vetélkedéséről, a kere­teit lehetőségről beszélnek. Hsak akkor válnak újra 16— S évesekké, amikor a szá­nkózásra kerül sor. — Vosárnep, pénteken klub- •Ste, tánc, tv-nézés, ping- >ong, dominó, kinek mi tét- zik — mondja Kiss Karcsi, iki különben családfenntartó s, s ezért mindjárt hozzáte- zi; — Es ez a szórakozás tem kerül pénzbe az ember­iek, Elmentek a télen jó néhányon árosba- Felélték a keresetet- iazajöttek, — Nagy Feri is hat hétig 'olt oda „kirándulni” Qzdon Egészségesebben tájobban öltözködik, kulturáltabban él a , mint hat évvel ezelőtt A Központi Statisztikai Hi­vatal 1987. óta gyűjti az ada­tokat 4000 háztartás jövedel­mének és kiadásainak alaku­lásáról. Különösen érdekes és tanulságos ennek a statisztiká­nak a 2000 paraszti háztartás­ra vonatkozó része, mivel a fogyasztás tükrében részletes képet ad arról, hogy változ­tak a parasztság életkörül­ményei a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének idő­szakában. Az adatfelvétel első évében a 2000 parnsztcsalád nagy többsége egyénileg gaz­dálkodott. 1962-ben pedig már mindegyikük termelőszövetke­zetben, bár a családok egy (részének volt az iparban vagy imásutt dolgozó tagja is. Az adatfelvétel szerint ' a parasztságnak a közös és a háztáji gazdálkodás­ból, valamint egyéb, nem mezőgazdasági tevékeny­ségből származó, szemé­lyes fogyasztásra fordít­ható jövedelme 6 év alatt mintegy 25 százalék­kal nőtt. Jövedelmük felhasználása, azaz fogyasztásuk azonban nemcsak az ennek megfelelő mértékben, hanem minőségi­leg is változott, kulturáltabb lett. A paraszti fogyasztás szer­kezetének változását elsősor­ban az jellemzi, hogy élelmi­szerekre 1962-ben 13—14 szá­zalékkal többet költöttek ugyan, mint 19S7-ben, az élel­mezési költségek azonban az összjövedelemnek most mégis kisebb hányadát teszik ki. Ha­sonlóképpen jellemző, hogy a? élelmiszerfogyasztás 13—-14 százalékos növekedésén belül 50 százalékkal többet adnak ki vásárolt élelmiszerekre. Hat év alatt egészségesebbé, kulturáltabbá vált a parasz­ti lakosság táplálkozása: 1962-ben csaknem 5 szá­zalékkal kevesebb kenye­ret, péksüteményt és kö­rülbelül 80 százalékkal ke­vesebb burgonyát, viszont 15 százalékkal több húst, 11 százalékkal több cuk­rot és 14 százalékkal több gyümölcsöt fogyasztottak, mint 1957-ben. Ennek ellenére: élelmezésük fehérje- és vitamintartalma még mindig nem éri el az optimumot. A , városiasodé” táplálkozásra utal, hogy a parasztcaaládok tavaly átla­gosan 80 szállókkal többel költöttek csokoládéra, cukor­kára és más édességre, mint 6 évvel ezelőtt. A parasztság életszínvonalá­nak emelkedését talán az az adat mutatja leginkább, amelv szerint a 2000 család 1962- ben az 1957. évinél átlagosan 80 százalékkal nagyobb ösz- szeget fordított úgynevezett tartós iparcikkekre, vagyis lakberendezési tárgyakra, háztartási gépekre. Jár­müvekre. A reprezentatív felmérés szerint tavaly minden 160 parasztosaiéi! tulajdonában 70 rádió, 9 motorkerékpár, llfl kerék­pár. 17 mosógép és 6 fényképezőgép volt. Ezek, az egyébként nem éppen mnwas R»ánvk akkor értékelho'ők megfelelően, ha figyelembe vesszük, hogy hat év alatt motorkerékpárjaik és a fényképezőgépeik száma ötvpn százalékkal, mosógépei­ké pedig több mint négyszere­sére növekedett. A lakáskul­túra fejlődésének az újfajta igények növekedésének jele, hogy hat év alatt megkétsze­reződtek a lakáskarbantartás­ra, festésre, parkettázásra stb — fordított kiadások­Öltözködésre a parasztcsalá­dok egy-egy tagja tavaly átla­gosan 1318 forintot költött, 25 százalékkal többet az 1PS7. évinél. Ez körülbelül 30 szá­zalékkal kevesebb, mint a vá­rosi munkái, alkalmazott csa­ládok tagjainak ruházkodási kiadása. Érdekes korcsopor­tonként is összehasonlítani a két kategóriát: falun a 45— 60 évesek csaknem 40 száza­lékkal, - a 15—30 évesek vi­szont mindössze 13 százalék­kal fordítottak kevesebbet öl­tözködésükre, mint az azonos korú városiak. Bár ezt külön nem mutatja ki a statisztika, de minden valószinüség sze­rint a 15—30 éveseknek, még­pedig a nőknek van a legtöbb részük abban ts, hogy 6 év alatt több mint kétszeresére növekedtek a parasztesaládok szépségápolásra, kozmetikára fordított kiadósai, A falusi háztartások költ­ségvetésében legnagyobb arányban a kulturális kia­dásuk emelkedtek. 1968- ben minden főre — cse­csemőtől az aggastyánig — 6,37 forint értékű könvv — ítankönvv nél­kül), 85 forint értékű új­ság és 37 forint értékű színház- és mozijegy vá­sárlás jutott, A parasztság tavaly csaknem 2.5-szer nagyobb ö«sc-eget for­dított kulturális célokra, mint 6 évvel ezelőtt. Mikor megkérdezem a: ápolótól, mi késztette arra hogy ezt a hivatást válassza s ilyen készségesen végezz' munkáját, szerényen így szól — Szenvedő emberekről vai , szó. Ilyenkor saját családoméi . gondolok és a szülőt, a gyer­meket látom magam előtt. A riasztás után négy ver perccel B. Anna már bizton sásban van az egyik szülőott . honban, Egy állvány leszakad Gyakori mostanában a bal eset a munkahelyeken. Nerr tartják be a munkavédelm szabályokat, nem használjál a munkavédelmi eszközöket. V. községben T. József kő­műves alatt az állvány lesza Uadt. A három méter magasból lezuhanó ember után esett t malterosláda és rázuhant i lábára. Amikor megérkezünk, mái az orvosi rendelőben találjuk Az ápoló szállítás előtt sín! helyez a sérült lábára. As ' SZTK baleseti sebészetére szállítjuk. A röntgenfelvétel- bői zúzódásokat állapít meg az ügyeletes orvos. Szerencsés kimenetelű baleset volt, rosz- szabbul is történhetett volna. A következő eset már sok­kal komolyabb. Irány a kórházi sebészet K. községben rostacserélés közben lezuhant a kombájnról B. Miklós. A rosta a fejére esett. Az ápoló nagy gonddal látta el a sérültet. A sérült embert a kórház H. sebésze­tére szállították. Műtéti be­avatkozásra volt szükség. Ko- ponyatörést és kisebb agyráz­kódást szenvedett. Egy kis óvatossággal és a munkavédelmi szabályok be­tartásával mindkét baleset megelőzhető lett volna. A „szegény ember" az úttesten Sok bosszúságot okoznak a mentőszolgálat' dolgozóinak a részeg emberek. Esténként több „elázott pacienst” szállí­tanak be a kórház belgyó­gyászati osztályára. Este tíz óra van. Egy kocsi áU bent a mentőállomáson. A Bocskai utcán lévő italbolt elé hívják a mentőket. N. N. a földön hever, eszméletlen állapotban. Azonnali beavat­kozásra van szükség. Szerve­zete ádáz harcot vív az alko­hollal. , Kíváncsi járókelők állnak körülötte. Egy idősebb hölgy nagy részvéttel mondja: — Szegény ember. Milyen rosszul van. Hát megérdemli hogy ennyit szenvedjen? Pár perc múlva megkaptuk a választ e kérdésre, ö. köz­ségben szülő asszonyhoz hív­ják a mentőket. Kocsi nincs benn, meg kell várni a leg­közelebb beérkezőt. A részeg ember egy szülő anya elől foglalja el a mentőkocsit, Beszállítják a „szegény ré­szeg beteget” a belgyógyá­szatra és máris szirénázva ro­hanunk Ó. községbe. Izgatot­tan vár bennünket a leendő apa a község szélén. — Nagyon rosszul van. Órák vannak már csak hátra. Megnyugtatják — látszólag csillapodik izgalma, de még mindig idegesen rágja szája szélét. Biztonságban az új éietl Csinos kis ház előtt állunk meg. Benn a házban nagy az Iz­galom. Kis kendőbe már el van készítve a szükséges útra- való. Idős nagymama simo­gatja reszkető kezével a leen­dő anya fejét, s könnyezve mondja, szinte csak önmagá­nak) — Most már minden vá­gyam betelt- Érdemes volt ed­dig várni. A mentőkocsibap barátságos szavakkal bátorítja az ápoló az izguló házaspárt, s a bíz­tatást egy hálás mosoly kö­veti a fiataiasszuny arcán. Tizenöt perc múlva már biz­tonságban van. Felkészülhet a a nagy harcra, új embernek ad életet. Tomasovszki István. 3 fis te hétre járt már az idő. Az esőt ígérő ba­mbit félhomályba burkolta Csengersimán a szérűskeriet. De a két cséplőgépnél dolgo­zók megállás nélkül rakták a dobra a kévéket, kazlazlák a friss szalmát, hordták a csí­pős porral vegyített lőrékét, 1 Néhányan a fiatalok közül, 1 a gépektől távolabb, a vizes- < hordónál beszélgettek, a fiúk . cigarettáztak­— Most mi vagyunk a oél- 1 tálban a pihenők — mondot­ta a szőke, fitos orrú Nagy < Katica. — A sí maiak is, a , tótfuluiák is. Mint kiderül, amióta egye­sült a két község szovetke- ' zete, azóta legtöbb munka- 1 náf így von, mint mgst a csáp- ■ lésnél■■ 'két külön tábor egy- , más mellett a két falu népe. Nem, nem ellenségeskedésből, hanem mert mint mondják: ’ „igy tudnak egymásra verni 1 a munkában". A fiatalok is ! ilyen munkariválisok- Van be- ‘ tőlük szépen; a négy és tél- 1 száz dolgozó tag közül 172 u 1 húsz éven aluli fiatal. De az 1 átlagos életkorra sem panasz- 1 kodhatnak; a dolgozó tagok körében nem éri el a harminc t évet. i , i Az elnök, Oál Zslgmond panaszkodik: — Nem tudunk t *— mondja kuncogva Balos Marika, aki most különben egy kicsit szégyellt is magát a többi közt, mert még ilyet! tizenhat éves létére neki csak a vizhardás jutott a munká­ból Pedig ű sem akármilyen lány ám: tavaly 230 mun­kaegységet szerzett. Nagy Feri restelkedve nyomja el a cigarettavéget, s úgy mondja: — Igen, így volt. Mentem a többiek után... ... De jobb itthon — s félig rajtafelejti a szemét a szösz­ke Marikán­— Tessék mondani, bácsi — fordul felém minden át­menet nélkül Marika —, jó az, ha az embernek 16 éves korában udvarolnak? — Meg­lepő a nyílt kérdés, hirtelen válaszolni sem tudok, s ő folytatja: — Mert nálunk a húszéves már vénlánynak szá­mit­Hát igen. Falun ez nem kis gond. A régi előítéletek,,, De komoly válaszra már nincs idő. Valaki, túlharsoy- va a gép zaját, elkiáltju ma­gát: — Lejárt a pihenő! Vál­tás-’ A két cséplőgép tovább za­katol, mindaddig, míg megér­keznek a vontatók, hogy ha­zavigyék a munkásokat. Samu András. szál a járási tanács vb. me­zőgazdasági osztályán. Intéz­kedés híján idén februárban kopogott a Népi Ellenőrzési Bizottság ajtaján. A panasz útja ezután a megyei ta­nács vb. mezőgazdasági osz­tályához vezetett, ahol most közölték: kivizsgálták bz ügyet, s társadalmi tulajdon megkárosítása címen ügyész­ségi feljelentést tettek.,. Igaz, a közérdekű bejelen­tések között is van jelentő, sebb és jelentéktelenebb ügy. De az ügyintézés szá­mára ilyen megkülönbözte­tés nem lehet, mert a ke­vésbé jelentős panasz tevő­jének adott helyzetben a? a legnagyobb gondja. Ugyané* a helyzet akkor is, ha az ál­lamigazgatási szerveknél me­reven ragaszkodnak a papír­formához. Nem rendelkezik minden ember jó fogalmazó képességgel, szóban jobban tudja vázolni panaszát: nem kerül nagy fáradságba egyet­len előadónak eem lejegyez­ni az ilyen szavakat. Sok figyelemreméltó bejelentés sikkad el még napjainkban is a kényelmesség miatt. Pedig a* a tény, hogy az idei első fél évben a Népi Ellenőrzési Bizottságnak egy­szer sem kellett jogvédelmet nyújtania a bejelentők ré- szere, bizonyítja: nem alap­talan rágalmakkal állnak az Illetékesek elé a közérdeket sértő intéskedések felisme­rői. Egyik nagy hiányossága még ügyintézésünknek az utólagos, vagy visszatérő el­lenőrzés hiánya. Pedig a határozat csak annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Még az idén —• októ­berben —- a NEB megyénk öt járásában tart utóvizsgá­latot a szövetkezeti tulaj­don védelmének helyzetéről, a bizonylati fegyelem meg­szilárdításáról a termelőszö­vetkezetekben. Jó volna, ha több gazdasági és államigaz­gatási szerv követné ezt a példát. Így nem fordulhatna elő olyan eset, mint ami me­gyénk egyik fmsz áruházá­nak vezetőjével történt: megkárosította a szövetke­zetei, a vásárlókat, s miután az amnesztia rendelet ked­vezően érte, rövid időn be­lül megélte az előléptetését is... Közérdekű bejelentéseink becsületes intézése olyan fe­lelősség a társadalom iránt, amely naponta gyengítheti, vagy erősítheti rendünket. Atifirval .Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom