Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
A termonukleáris háború és a néptömegek * Kíoszkva, (TASZSZ): A Pravda keddi száma 3. Arbatov cikkét közli „A termonukleáris háború és a néptömegek” címmel. A lenini kommunisták min- dig úgy vélekedtek, hogy a háború elfogadhatatlan eszköz az államközi viták rendezésére — írja bevezetőben a cikk szerzője. A korszerű tömegpusztító fegyvereik megjelenése szükségessé tette, hogy a marxista—leninisták határozottan mozgósítsanak minden erőt a termonukleáris világháború megelőzésére; újabb politikai tételeket dolgozzanak ki, új taktikát alkalmazzanak a marxista—leninista pártok egyik hagyományos céljáért, a népek közötti békéért folytatott harcban. A kommunista mozgalom ez alkalommal is az élet és az idő követelményeinek magaslatára emelkedett: kidolgozta és politikájának alapjává telte ezeket a tételeket. Ilyen tétel, hogy korunkban a fő feladat a termonukleáris háború megakadályozása és hogy az erőviszonyoknak a nemzetközi küzdőtéren történt megváltozása eredményeként korunkban lehetővé vált az új világháború kirobbantására irányuló imperialista kí- séletek meghiúsítása. Ilyen tétel, hogy a békés együttélés a szocialista országok külpolitikájának fi irányvonala. Ilyen tétel, hogy harcolunk az általános és teljes leszerelésért, mint olyan célért, amely rendkívül fontos és megvalósítható. Ilyen tétel, hogy megteremtsük a békeharcosok széles körű egységfrontját, amely átfog minden országot, átfogja a legkülönbözőbb osztályokat és társadalmi réteget. Mindezek a tételeik és következtetések benne vannak az 1957-ben kiadott moszkvai nyilatkozatban és békekiáltványban és az 1960-ban kiadott moszkvai nyilatkozatban, amelyeket az egész kommunista mozgalom helyeselt, benne foglaltatnak a marxista—leninista pártok kongresszusi határozataiban. Következetes megvalósításuk fc n- tos gyakorlati eredményekkel járt, többször is lehetővé tette az emberiséget fenyegető termonukleáris konfliktus megakadályozását, előmozdította a szocialista eszmék tekintélyének növekedését, a kommunisták és a tömegek közötti kapcsolatok erősödését, s ugyanakkor az imperialisták egyre fokozódó elszigetelését. Ezért keltett nyugtalanságot és megütközést a kommunista mozgalomban az a külön álláspont, amelyet • a Kínai Kommunista Párt vezetősége foglalt el a háború és a béke kérdéseit illetően. Ez az álláspont ékesen megnyilvánul abban, ahogyan a Kínai Kommunista Párt vezetői a termonukleáris háborúhoz viszonyulnak. A testvérpártokat bírálva a kínai vezetők kijelentik; helytelen dolog olyan nagy jelentőséget tulajdonítani a termonukleáris háborúnak, magának a nukleáris fegyver problémájának, mert a történelem menetét úgysem a fegyverek, hanem a néptömegek döntik el. Sőt, mi több, a Kínai Kommunista Párt vezetői a testvérpártok elleni „elméleti” támadásukat az utóbbi időben olyan politikai kirohanásokkal próbálták alátámasztani, amelyek arra irányulnak, hogy aláássák a termonukleáris háború veszélyének kiküszöböléséért folytatott harcot. Egyik jellemző bizonyíték erre az a rágalomhadjárat, amelyet a kínai vezetők a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződéssel kapcsolatban indítottak, valamint az a tény, hogy megtagadták e szerződés aláírását. A kínai vezetők e kérdéssel kapcsolatos álláspontját részletesen a kellő megvilágításba helyezte a szovjet kormány nyilatkozata, amely ismét megmutatta, milyen téves irányvonalat követnek a termonukleáris háború kérdésében. Békés viszonyok között biztosítsuk a szocializmus győzelmét A háború, vagyis a háborúban alkalmazott eszközök, sajnos, olyan tényezők, amelyek a legérzékenyebben érintik a néptömegeket, hiszen emberek millióinak élete és halála függ tőlük, éppen a néptömegeket félemlíti meg, jelentékenyen befolyásolja azt a képességüket és lehetőségüket, hogy hatást gyakoroljanak az események menetére. Az igazi marxista—leninisták mindig kizárólag így közelítették meg ezt a problémát — állapítja meg a Pravda cikkírója. Annak, aki híven követi a marxizmus—leninizmust, sohasem fog eszébe jutni, hogy a néptömegeket egyszerűen szembeállítsa a fegyverekkel, a haditechnikával. A kizsákmányoló rendszer megjelenésétől kezdve a fegyver olyan eszköz volt, amelynek segítségével az elnyomást gyakor-. ló, kisebbségben lévő társadalmi rétegek kiegyenlíthették az elnyomottak számbeli fölényét, elnyomhatták és engedelmességre kényszeríthet- ték a társadalom többségét. A dolgozó tömegek elsősorban azért voltak kénytelenek elviselni az embertelen elnyomást, mert az elnyomóknak volt fegyverük, az elnyomottaknak pedig nem. Magától végeredményben nem mentette meg a pusztulásra ítélt tárdolog megmondani az igazságot a termonukleáris háborúról, mert ez „megbéníthatja” a tömegeket, csökkentheti akaraterejüket és elszántságukat. Veszélyes álláspont ez, fm logikusan következik a kínai vezetők felfogásából. Ezt ' i • zonyítja a kínai dokumentumokban újra meg újra megismételt tétel, amely szerint egy termonukleáris háború esetén „a győzelmes népek rendkívül gyors ütemben ezerszer magasabb rendű civilizációt teremtenének az elpusztult imperializmus romjain, mint aminő a kapitalista rendszerben volt, felépítenék valóban ragyogó jövőjüket”. Kellr-e arról szólnunk, hogy a termonukleáris háború után megmaradó radioaktiv romok az elképzelhető legrosszabb alapot nyújtanák az „ezerszer magasabb civilizáció’’ felépítéséhez? Minden józan gondolkodású ember előtt világos az is, hogy szó sem lehetne semmiféle „rendkívül gyors ütemű” építésről. Ha az imperialisták kirobbantanának egy ilyen háborút, ez természetesen az ö pusztulásukra vezetne. De ez megnehezítené a szocializmus és a kommunizmus felépítését is. Ezért irányítja a kommunista mozgalom olyan harcba a dolgozó tömegeket, hogy fennmaradjon a béke és békés viszonyok között biztosítsuk o szocializmus győzelmét. Az adott esetben a kínai vezetők alaptalanul hivatkoznak az igazságos és igazságtalan háborúról szóló marxista tanításra is. Amíg van kapitalizmus, addig sok igazságtalanság van a világon: társadalmi és nemzeti elnyomás, politikai önkény és így tovább. Ezekkel egyetlen kom- munisia sem békélhet meg. A Szovjetunió, a szocialista országok kötelességüknek tartják, hogy mindent megtegyenek ezeknek az igazságtalanságoknak a megszüntetéséért. .Ámde az következik-e ebből, hogy az ilyen igazságtalan Ságok ellen termonukleáris háborúval kell küzdeni? Vajon kinek lenne áldás, ha ilyen módszerekkel állítanék helyre az igazságot? Hiszen — mint azt az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele is megmondta — az atombomba nem válogat, hol van egy imperialista, hol pedig egy dolgozó, egy adott területre csap le és így egy monopolistával együtt sok millió munkás semmisülne meg. Világos, hogy a munkásosztály elutasítja azokat a „jótevőket’', akik azt ajánlják, hogy céljai megvalósítására törekedve pusztuljon el a nukleáris háború tüzében.. sada’mi rendszert, de lehetővé tette, hogy évszázadokig fennálljon. Tehát semmiképpen sem szabad leírni a számláról a fegyverek erejét, úgy vélekedni, hogy a tömegekkel szemben a fegyver semmit sem ér, mert úgyis a tömegek döntik el a történelem menetét. Különösen napjainkban, amikor az új fegyverek gyakorlatilag egész országok és világrészek néptömegeinek fizikai megsemmisítését teszik lehetővé. A háború megakad uyo- zásáért folytatott harc tulajdonképpen olyan harccá válik, amelynek célja, hogy a tömegek betölthessék történelemformáló szerepüket és ne pusztuljanak el egy termonukleáris háború tüzében. A kínai elvtársak egyszerűen figyelmen kívül hagyják e körülményeket. Szemlátomást lebecsülik a nukleáris fegyverek szörnyű pusztító erejét, azt állítják, hogy „az atombomba papirtigris” úgy vélekednek, hogy veszedelmes A szocializmus ereje a tömegek tudatosságában rejlik 1963. augusztus 14. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek a termonukleáris háború kérdésében elfoglalt álláspontja lényegében véve nemcsak az új háború ellent harc, hanem maga az imperializmus ellen folytatott harc aláaknázására irányul. Engels már a múlt század végén, amikor azt elemezte, milyen következményekkel járhatnak a haditecnika fejlődésének akkori színvonala mellett a háborúk, arra az ismeretes következtetésre jutott, hogy a szörnyű arányokat öltött militarizmus, amely eluralkodott Európa fölött és elnyeléssel fenyegette azt, „saját pusztulásának csíráit rejti magában”. Engels itt a szörnyű katonai kiadásokra gondolt és különösen arra, hogy a tömeghadseregekre áttérve a kapitalizmus megtanítja a dolgozó tömegeket a fegyverek használatára és így a nép „alkalmassá válik, hogy bizonyos időpontban saját akaratát valósítsa meg a katonai parancsnoksággal szemben... mihelyt a néptömegeknek, a városi és falusi munkásoknak, valamint a parasztoknak meglesz a saját akaratuk”. Ezen a fokon — írta Engels — „a gépezet [elmondja a szolgálatot és a militarizmus saját fejlődésének dialektikája következtében elpusztul”. (Marx és Engels művei 2. kiadás 20. kötet, l?is oldal, oroszul.) Jól ismert, milyen látnokinak bizonyult ez a jövendölés, amely szervesen összekapcsolta a háború elleni harcot a kapitalizmus elleni harccal. A militarizmus a lomeg- hadseregekre való áttérést szorgalmazva felfegyverezte a népet. Nem kevésbé fontos dolog volt az is, hogy a milita- rianus, amely háborúkat szült, egyre súlyosabb áldozatokra és anyagi nélkülözésekre kárhoztatta a dolgozókat, s ezzel fokozta elégedez1 cinegüket és felháborodásukat, egyre határozottabb osztályharcba sodorta őket. A forradalom szinte büntetéssé, igazságos megt óriássá vált azzal a társadalmi rendszerrel szemben, amely a háború kirobbantásával bűntettet követeit el. ■ Az uralkodó burzsoá osztály annak idején úgy kezdhetett háborút, hogy számolt ugyan a győzelem vagy a vereség lehetőségével, de nem kockáztatta saját létét. Most elérkezett az idő, amikor a háború már pusztulást és megsemmisülést hozna mindarra, amit az imperialisták becsesnek tartanak és amiért minden gaztettre készek: tulajdonukat, előjogaikat, sőt életüket is. Egy háború kirobbantásával az imperialista országokban uralkodó monopóliumok már nemcsak a hatalom elvesztését, hanem elkerülhetetlen fizikai pusztulásukat is megkockáztatnák, Ezzel ma már a kapitalista világ sok vezetője is tisztában van. Elég világosan beszélt erről Kennedy amerikai elnök is legutóbbi nyilatkozatában, amikor kijelentette, hogy századunkban „egy totális háborúnak nincs semmi értelme”. Az is fontos, hogy a nukleáris fegyverek megjelenése, a semmivel össze nem hasonlítható emberirtás és pusztulás veszélye az emberek óriási tömegeit harcra ösztönzi a békéért és a történelemben példátlan akaraterőt olt beléjük, amely a határozott cselekedetekre ösztönzi őket. Ügy látszik a Kínai Kommunista Párt vezetői nem akarják megérteni azt. Máskülönben nem jelentették volna ki, hogy a tömegeket „megbénítja”, ha megtudják az igazságot az atomfegyverek mibenlétéről, nem nyugtatgatnák a tömegeket a „papírtigrisről” és a „két lehetőségről” hangoztatott frázisokkal. Lenin azt tanította, hogy a kapitalizmustól eltérően a szocializmus ereje a tömegek tudatosságában rejlik, abban, hogy a tömegek mindenről tudnak, mindenről ítélhetnek, mindent tudatosan vállalnak. Napjainkban, amikor a szocialista vilég és ennek világ- szemlélete mind nagyobb mértékben határozza meg a történelem fejlődését, ez a lenini tétel nem vesztette el erejét, sőt ellenkezőleg, sohasem látott jelentőségűvé vált. A béke és a szocializmus érdekeivel nem lehet kuíárkodni „A félelem egyensúlya” nem biztosítja a bókét. A helyzetből a legalaposabb kivezető út természetesen magának a háború forrásának, az imperializmusnak a megsemmisítése lenne. Szavaikból ítélve a kínai vezetők csak ezt a biztosítékot ismerik el és erre tulajdonképpen olyan eszközzel törekednek, amelyet maga az imperializmus hirdet; termonukleáris háborúval. A nemzetközi kommunista mozgalom természetesen legalább annyira óhajtja az imperializmus megsemmisítését és sokkal hatékonyabban harcol ellene. De vajon várhatja-e az emberiség, hegy az örök béke a szocialista forradalom világgyőzelme révén jön létre, ha feje fölött a termonukleáris háború közvetlen veszélye függ? Nem, nem várhatja. A probléma nem abban rejlik, hogy a béke kérdésének megoldását el kell halasztani addig, amíg a szocializmus győz minden országban, hanem abban, hogy már ma elfogadható megoldást találjunk, akkor, amikor bolygónk egy részén még az imperializmus uralkodik. Az általános és teljes leszerelés kiküszöbölné a háború lehetőségét. A két rendszer között az imperializmus fennmaradása idején folyó elkerülhetetlen harc akkor olyan mederbe terelődne, amely megfelel a népek érdekeinek: a békés együttélés medrébe. Csak sajnálni lehet, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői nekimentek annak az első nagy gyakorlati sikernek, amelyet a fenti programért vívott harcban értünk el: a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződésnek. A kommunisták között nem akadnak olyan naív emberek, akik a leszerelést követelve az imperialisták „jóakaratára” bíznák magukat. Nem, az általános és teljes leszerelésért folytatott harcban a kommunista pártok egészen más tényezőkre építenek. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban mindenekelőtt rámutatott a szocialista tábor erejére, arra, hogy rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel hatni tud a kapitalista országokra, sőt rá tudja kényszeríteni ezeket az országokat a leszerelésre’ való megegyezésre; rámutatott továbbá a nemzeti felszabadító mozgalom erejére, valamint arra, hogy „a békéért és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folytatott harcunkat az egész világ népei támogatják”. így tehát az általános és teljes leszerelés programja: az imperializmus ellen valameny- nyi arcvonalon vívott szívós és következetes harc programja. Minél nagyobb ellenállást tanúsítanak az imperialisták a béke szilárd biztosítékainak létrehozásával szemben a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének demokratikus átalakítása, a leszerelés ellen, — anr.ál inkább összeolvad a néptömegek békeharca a szocializmusért folytatott küzdelemmel, s annál inkább fordul e harc éle az imperializmus, mint társadalmi rendszer ellen. A termonukleáris fegyver olyan veszélyt jelent a népekre nézve, hogy felmerül még olyan forradalmi válságok lehetősége is, ame- á^ek a múlt számos példájáról eltérően — nem háború után robbannak ki, hanem a hadműveletek megindulása előtt, csupán a háború veszélyének hatására. A kommunista mozgalom magasztos kötelezettségeket vállalt az egész dolgozó emberiséggel szemben: fő feladataként hirdette meg a harcot a világháború megakadályozásáért. E feladat megoldása közben a kommunista pártok nagyszabású szervező és felvilágosító munkát végeznek, következetesen leleplezik az imperializmust, megmutatják a tömegeknek a békeharc igazi útjait, megszervezik és tömörítik a béke híveit. Ahhoz, hogy a néptömegek sikeresen harcoljanak a békéért, méginkább a szocializmusért, elengedhetetlenül szükséges, hogy világosan megértsék: a háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus agresszív természetében van és nem másutt. Ezért a szocialista országok forradalmi kötelességüknek tartják, hogy a béke érdekében oldják meg nagy és kis külpolitikai feladataikat, hajt- hatatlanul kitartsanak a békés együttélés irányvonala mellett. Vajon így 'járnak-e el a Kínai Kommunista Párt vezetői? Nem, ők egészen más vonalat követnek. Elég, ha visszagondolunk arra, milyen álláspontra helyezkedtek a karib- tengeri válság napjaiban. Akkor a kínai vezetők sikraszáll- tak a Szovjetunió azon erőfeszítései ellen, hogy olyan megoldást találjanak, amelynek alapján megmaradnak a kubai nép forradalmi vívmányai és elhárul egy világháború veszélye. Nem kevésbé kirívó ebben az összefüggésben a kínai vezetők álláspontja az Indiával való határkonfliktusban is: arra irányul, hogy fenntartsa a feszültséget a szóban forgó térségben, elutasítsa a terület-vita mielőbbi, tárgyalások útján való rendezését. Nagy veszélyt rejt magában az is, hogy a Kínai Népköz- társaság kormánya nem hajlandó aláírni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló szerződést. Tény, hony ezzel egy társaságba kerültek a legharciasabb imperialista körök képviselőivel. Hogyan engedhettek meg maguknak ilyesmit egy szocialista ország vezetői? Az a fülsiketítő kampány, amelyet Peking indított a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen, egyenesen ajándék a kommunistaellenes propaganda számára. E propaganda mindig résen áll, lesi az alkalmat, hogy a kommunistákat, a szocializmust a béke ellenségeinek, a háborús veszély forrásának nyilvánítsa. Milyen kedvező talajt szolgáltat e spekulációk számára a Kínai Népköztársaság vezetőinek állásfoglalása! Ha a többi szocialista ország, minden marxista—leninista párt nem támogathatja ezt a politikát, és kénytelen határozottan visszautasítani azt, ezért a kínai vezetők csak maguknak tehetnek szemrehányást. A béke és a szocializmus érdekeivel nem lehet kuíárkodni, bármennyire ragaszkodjanak is ehhez a Kínai Kommunista Párt vezetői, bármennyire feldühítette őket a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom elhatározása, hogy továbbra is változatlanul folytatja a békés együttélésre és a termonukleáris háború megakadályozására irányuló vonalát. A kommunista mozgalom irányvonala, amely harcot hirdet a békéért és a békés együttélésért, a termonukleáris háború veszélye ellen, az egyetlen helyes irányvonal. Nem kétséges, hogy soha senkinek sem sikerül letéri- teni a kommunista mozgalmat erről a helyes útról. Az Egyesült Államok felforgató hálózatot épít ki Kubában Washington, (TASZSZ): A Washington Post keddi számában arról ír, hogy az Egyesült Államok ismét aktív működésbe lépett annak érdekében, hogy erős föld alatti hálózatot hozzon létre a szigetországban. A lap szerint ez a művelet valószínűleg májusban, vagy júniusban kezdődött és abban foglalható össze, hogy az emigránsok közül toborzott ügynököket, pénzt, felszerelést és fegyvereket csempésznek Kubába. A fegyvereket egyelőre titkos raktárakban őrzik. Még a legaktívabb emigránsok is, akik nem olyan régen hevesen bírálták az amerikai kormány passzív magatartását, egyöntetűen azt állítják, hogy Washington sohasem volt aktívabb és sohasem tevénykedett hatékonyabban, mint most. — Most, amikor behatolásról gyakorlatilag szó sem lehet — írja végül a Washington Post — az Egyesült Államok minden energiáját föld alatti műveletekre összpontosítja, amelyek mint remélik, végsősoron Fidel Castro kommunista miniszterelnök megdöntéséhez vezethetnek. Feltételezik, hogy a jelenlegi műveletekben a központi felderítőszolgálat és más amerikai szervek működnek közre. 2
