Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-13 / 188. szám
Külpolitikai jegyzet: Húsz év múlva Eisenhower, az Egyesült Államok volt elnöke és a második világháború egykori vezérlő tábornoka bejárja azalcat a nyvgat-európai helyeket, amelyek a harcok idejéből emlékezetesek. E napokban Normandiában járt, ott. ahol az angol és az amerikai csapatok 1944-ben partra szálltak. A CBS vállalat dokumentumfilmet készít e látogatásról, mert hamarosan húszéves fordulója lesz a partraszállásnak. A filmben Eisenhower is megszólal, sőt mitöbb ő a kommentátor, ő magyarázza az eseményeket. Nem ismerjük a szöveget, de mi Eisenhower helyében — persze egyebek között — a következőket mondanánk: „Kedves uraim és hölgyeim! Itt állok azon a helyen, ahol a csapataink partra szálltak, ahol az első napon az amerikai katonák fele elesett, vérével öntözve e földet. Akkor történt ez, amikor Párizsban Speidel náci tábornok volt a parancsnok, Berlinben Hitler barátságát élvezte Hensingcr tábornok, hadosztályokat vezérelt Förtsch tábornok és az egyik náci minisztériumban dolgozott Globke úr. Csapataink azzal a szent elhatározással szálltak partra, hogy nemcsak Hitlert pusztítják el, hanem a német militarizmust is és ezeknek az embereknek soha többé mm engednek fegyvert a kezűikbe”. E szöveg pompásan beille- ne a dokumentu mf ilmbe, mégsem valószínű, hogy a volt elnök ezt mondja majd. A film ugyanis az ünnepélyes évfordulón nyilván elkerül Bonnba, ahol a díszes bemutatón jelen lesz a mai Nyugat-Németország sok rangos vezető embere, köztük Speidel, Hensinger és Förtsch tábornokok, valamint Globke úr. És megtapsolják majd a főszereplőt. Eddig 37 állam írta alá a sfenodést N. TOMAN: A ,,BIG Fordítolta: Sárközi Gyula 1963. augusztus 13. Ward haláláért, mert meg- védhette volna a vádaktól, ha lett volna bátorsága a birtokában lévő adatokat Ward érdekében felhasználni és mellette tanúskodni. Wade állapota súlyos, de az orvosok remélik, hogy megmenthetik. A legkülönbözőbb pártállásé politikusok sürgetik a Ward-ügy több tanúja eilen gyakorolt rendőri nyomás és az ügy több más gyanús fejleményének kivizsgálását és szükség esetén a parlament összehívását. A halott Ward úgy látszik, még sokkal kellemetlenebb a kormány számára, mint amilyen az élő volt. Eközben újabb rendőrségi botrány bontakozik ki a sajtóban. Egy Harold Woolf nevű egyén közlekedési baleset következtében jelentéktelen sérülésekkel a londoni Szent György kórházba került. Az elsősegélynyújtás után el akarták bocsátani, de miután kábítószereket találtak nála, átadták a rendőrségnek. 20 őrs múlva a rendőrség eszméletlen állapotban szállította vissza a kórházba, ahol megállapították, hogy súlyos agysérüléseket szenvedett, minden valószínűség szerint akkor, amikor a rendőrség kezében volt. Woolf meghalt anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Haláláig két titkosrendőr ült állandóan ágyánál. Woolf felesége megbízta Silverman munkáspárti képviselőt, az ismert ügyvédet, hogy a, boncoláson és a halottkéml tárgyaláson megjelenjen. Ki nem derített okok miatt azonban az ügyvédet nem értesítették a határnap felől. Swing- ler munkáspárti képviselő kijelentette, követelni fogja a belügyminisztertől a rej télyes haláleset felderítését. A szocialista világ a nemzeti függetlenségi erük támasza tarsadalomatalukito demoKra- tikus mozgalommá fejleszteni. Kuba példája pedig azt bizonyítja, hogy a társadalom szocialista átalakítása leié is nyitva az út, tekintet nélkül arra, hogy az ország, amely erre az útra rálép, milyen távol van földrajzilag a szocialista tábortól. Külső erők tehát nyiltan ma rrár nem szólhatnak bele annak a kérdésnek az eldöntésébe, vajon a fiatal államok a kapitalista utat választják-e, vagy azt, amely a szocialista átalakulás felé visz. Magától értetődik, hogy miközben a harci feltételek megváltoznak, módosul a szocialista világ és a nemzeti tügget- lenségi mozgalmak viszonya is, más jelleget ölt az a támogatás is, amelyben a szocialista országok részesítik ezeket a mozgalmakat. Míg az állami önállóságért küzdöttek Ázsia & Afrika népei, a szocialista tábor mindenekelőtt katonailag és politikailag segítette őket. Most, amikor a fiatal független országokra az a feladat vár, hogy teljessé tegyek önállóságukat, megszabaduljanak az imperializmus gazdasági- pénzügy! gyámkodásától, kitépjék magukat a monopóliumok karmaiból, a Szovjetunió és szövetségesei ebben sietnek segítségükre. Természetesen nem szűnik meg a katonai és politikai támogatás jelentősége sem. A Pravda augusztus 7-i száma kétoldalas összeállításban ad ízelítőt ennek a támogatásnak a terjedelméről és nagyságáról. Kitűnik ebből, hogy a Szovjetunió 1962 végéig körülbelül 3 milliárd rubel értékű fejlesztési hitelt nyújtott a felszabadult államoknak, s 48C nagyobb ipari létesítményt épít ezekben az országokban. amikor világméretekben mind i érezhetőbbé vált a Szovjetunió és a szocialista tábor óriási ereje. Ázsia népeinek 12 esztendőre volt szükségük, hogy lerázzák magukról a kc- lonializmus bilincseit. Afrikában az ötvenes évek középén indult meg a roham a gyarmatosítás erődjei ellen, s ma már a kontinens nagy részén nemzeti államok szerveződtek: a legutóbbi nyolc év alatt 28! Rendkívül precízen jellemezte a helyzetet a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. évi moszkvai tanácskozása, amikor közzétett nyilatkozatában megállapította: „A szocialista világ ereje döntően hozzájárult ahhoz a küzdelemhez, amelyet a gyarmati és függő országok népei az imperialista igától való szabadulásukért vívtak”. A szocialista világrendszer szédületes fejlődése következtében gyökeresen megváltozott a világhelyzet, s természetesen a nemzeti. függetlenségi mozgalom harci körülményed is átalakultak. Mi jellemzi a nemzeti függetlenségi frontot ebben az új harci szakaszban? Először az, hogy az anükolo- nialista erők nem országos vagy kontinentális keretek között lépnek fel, hanem mindenütt a világon, s a gyarmatosítás egész rendszerét támadják. Ázsia és Afrika után Latin-Amerika is a kolonia- lizmus elleni csaták színtere ma már, jóllehet ezen a kontinensen az egyes országok gyarmati vagy félgyarmati helyzete önálló államisággal párosult, s így a mozgalomnak mások a jelszavai, mint korábban Ázsiában vagy Afrikában voltak. Ma a nemzeti függetlenségi mozgalom abba a fázisba érkezett, amikor az állami önállóság birtokában a gazdasági függetlenség kiépítése van napirenden. Vannak ugyan még gyarmatok a régi értelemben is (főként portugál és angol kézen), de ez nem változtat azon a tényen, hogy az imperializmus gyarmati rendszerének széthullás! folyamata már befejeződött. Másodszor, a gyarmatosítók kiűzésének fegyveres és békés módszerei közül mindinkább az utóbbi vált általánossá. Ez persze nem szabály, mert hiszen Angolában a portugál megszállók ellen véres háború folyik, de az utóbbi években a legtöbb helyen fegyveres szabadságharc nélkül sikerült kivívni a nemzeti függetlenséget. Harmadszor, a kedvező nemzetközi körülmények folytán lehetőség nyílik a nemzeti függetlenségi harcot az állami önállóság kivívása után Az afrikai külügyminiszteri értekezletről hazaérkezve Ben Bella algériai miniszterelnök közölte, hogy a fekete kontinens államainak többsége kormányfőivel vesz részt az ENSZ soron következő gyűlésén. A dakafi konferenciának ez a határozata arra enged következtetni, hogy a fiatal afrikai országok o világszervezet széles nyilvánossága előtt kívánnák döntő rohamot indítani a gyarmatosítás utolsó maradványai ellen. A dakari konferencia azonban megmutatta azt is, honnét és milyen formában fenyegeti veszély Afrika egységét. A volt francia gyarmatokból alakult afrikai és Malgas Állam- szövetség tagországainak politikusai mindenképpen igyekeztek akadályozni az egységes harci program kialakítását, külön csoportosulásuk fenntartásával pedig a széthúzás mikrobáival próbálják megfertőzni Afrikát. Emögött a kísérlet mögött könnyen felismerhető a nemzetközi imperializmusnak az a szándéka, hogy megbontsa a fiatal független országok egységét és ezzel gyengítse önállóságukat, ellenállóképességüket. Ebben a helyzetben természetesen új módon vetődik fel az antikolonialista harc kérdése. Az imperializmus most már alig-alig próbálkozik a hagyományos módszerekkel: flottaparádékkal, nyílt erőszakkal. Körmönfontabb eszközökkel dolgozik: egységbontással, gazdasági-pénzügyi csábítással, diplomáciai nyomással. A nemzeti függetlenségi mozgalmak számára ez az új helyzet sokkal kedvezőbb, mint a korábbi volt. Az imperializmus katonai túlereje nem zúdul rájuk, s békés viszonyok közepette foglalkozhatnak a teljes függetlenség megalapozásával. A békés vi- vonyokat a szocializmus katonai ereje biztosítja, s a szo- cializmus gazdasági erejéből futja a fiatal független országok támogatására is. Ma mái teljesen világos, hogy a szocialista világ ereje és a nemzeti függetlenségi mozgalmai) előrehaladása között közvetlen összefüggés van. Történelmi távlatban még nyilvánvalót-^ ez az összefüggés. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei évszázadok óta harcolnak a gyarmatosítók ellen, de ezek c hősi küzdelmek az Október. Szocialista Forradalom előt\ rendre elbuktak. Az oros; proletáriátus győzelme megváltoztatta a helyzetet: a: ösztönös lázongás szervezettebbé lett. A függetlenségi mozgalmai sikersorozata a második ni lágháború után kezdődött Moszkva, (MTIk A szovjet sajtó több cikkben méltatja Nyikolajev és Popo- vics egy évvel ezelőtt végrehajtott többnapos csoportos űrrepülésének úttörő jelentőségét. A káprázatos szovjet űrkutatási sikerek meggyőzően tanúsítják, hogy a kommunizmus teljes bizonyossággal felülkerekedik a kapitalizmussal folytatott békés versenyben, — írja augusztus 11-j számában a Pravda. Az ember munkaképességéi a súlytalanság állapotábar vizsgáló tudóscsoport vezetője közölte, hogy befejezték Nyikolajev és Popovics űrutazásának értékelését és a tapasztalatok összegezését. Elmondotta, a közeljövőben Bikov- szkijénál is hosszabb űrrepülések várhatók. Már a Hóié körülrepülése is 8—10 napol vesz májd igénybe. Ezéri rendkívül fontosak a súlytalanság állapotában élő embei munkaképességéről szerzet: adatok. A tudósok egyöntetv véleménye szerint az űrhajós kiképzés iránya helyes, s programokat azonban bőví teni kell. II közeljövőben a Bikovszkijénál is hosszabb űrrepülések várhatók A Ward-ügy újabb fejleményei Miért halt meg Woolf? - ft rendőrség hallgat London, (MTI): A Ward-ügy újabb fejezettel bővült. Egy Wade nevű „hivatásos szerencsejáték-«’, ahogyan magát nevezte, — megmérgezte magát. Hátrahagyott levelében azt írja, hogy felelősnek érzi magát dr. lehetett látni most a fedélzeten. Mindazoknak, akiket nem sepert a hullám az óceánba, sikerült elhagyni a torpedó- rombolót. Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és : megpróbált széjjelnézni, de egy felcsapódó óriási hullám ' zúdult rája, ledöntötte a lá- ■ bárói és lesodorta a fedélzetről... De Dudley nem esett két- [ ségbe. Tudta, hogy Tabu szi- . gete valahol a zátonyokon , túl, a közelben lehet és nem kételkedett abban, hogy a j hullámok előbb-utóbb partra ; vetik. A parafaöv fenntartot- . ta az óceán felszínén, no meg maga is kiváló úszó volt és : nem félt attól, hogy vízbe fúl.- Csupán a parttól félt. Nem tudni, meredek-e, vagy sík. De még csak látni sem lehet semmit innen a sok méter magasságú hulláin tetejéről! Az egész messzeséget óceáni vízfüggöny zárta el előle. Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyengülni kezdett ereje. Hányingere volt, a szájába állandóan bezúduló keserű sós víztől, a hullámcsapásoktól zúgott a füle, csípte szemét a fröccsenő víz és tajtékhab. Már-már alig kapott levegőt, s már feladta a küzdelmet a hullámok ellen. (Folytatjuk) leseperte egy hullám a tengerbe... Nem marad más hátra, Dudley, mint az, hogy magának kell érintkezésbe lépnie valamelyik haditengerészeti támaszpontunkkal. Itt a szöveg. Attól tartok, hogy nem lesz rá ideje, hogy rejtjelezve adja le... Küldje el így, ahogy van... Csupán a torpedóromboló nevét rejtjelezze. Sok szerencsét!... Jóllehet Dudley a tomboló orkánban nem mindent értett tisztán, azért nagyjából tudta, mit kell cselekednie. Nagy nehezen bejutott a rádiófülkébe. Hosszas erőfeszítés után bekapcsolta és beszabályozd a rádiókészüléket. Leadta az éterbe a torpedóromboló hívójelét s átállt vételre. Abban a pillanatban felhangzott a viharkisülések fülsiketítő döreje. Ilyen körülmények között teljesen lehetetlen bármit is fogni. Úgy látszott, hogy leadni sem lehet semmit. Mindenesetre azért leadta néhányszor Dixon rádiógramját, abban a reményben, hogy valaki majd csak felveszi és továbbítja a címre. Dudley mérnök gyorsan kimászott a fülkéből. Észrevette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig olyan magasba szökött, hogy a még mindig ugyanúgy tomboló óceán óriási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem tek, de az összes matrózok is tudták már, hogy torpedórombolójuk radioaktív. Sőt olyan rémhírek Is elterjedtek, hogy ha továbbra is rajta tartózkodnak, súlyos sugárbetegség fenyegeti őket. Az is kitudódott, hogy a Szent Patrick sziget fölött repült pilóták is megkapták már a betegséget. Most aztán mindnyájan igyekeztek minél gyorsabban elhagyni a halálhajót. Még a tomboló óceán tajtékzó hullámait sem tartották olyan szörnyűnek. Dixon tengernagy is sietett elhagyni a torpedórombolót, annál is inkább, mert jelenlétére a hajón már nem volt szükség. Nagy nehezen megtalálta Dudley mérnököt s kiadta neki utolsó parancsát: — Sürgősen be kell jutni a rádíófülkébe, Dudley. Stow- ne közölte velem, hogy a híradósok parancsnoka súlyos beteg. Félek, hogy már nem tudta továbbítani utolsó rá- diógramomat. Utasítottam « vezető navigációs tisztet hogy ismételje meg, de őt mej romboló páncélzatának csikorgása még az orkánt is túlharsogta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot,az óceán sötét, vészt jósló lett. Végtelen felületén mindenütt csupán a fehér, veszettül tajtékzó habokat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szálljanak be a csónakokba és motorosokba. A torpedóromboló fedélzeteit tajtékzó vízáradatok csapdosták végig. A sűrű vízfüggöny és a szélben kavargó vízcseppektől a . levegő átláthatatlan volt. A hullámcsapások zajában, a szél zúgásában, a ledőlő rádiótornyok csikorgásában nem hallatszott sem a tisztek szava, sem a matrózok káromkodása. A dühös hullámok szabadon csapkodtak át a fedélzeten, elborítva vízzel a torpedókilövő berendezéseket és ágyútomyokat leseperve a fedélzetről a matrózokat a csónakokkal együtt. Dixon tengernagy megpróbált valami kis rendet teremteni, de tehetetlen volt i beosztottjai közt kitört pánik- ■ kai szemben. Nemcsak a tisz 18. — De miért kellett lebom- báztatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett Volna hagynom nekik a lehetőséget, hogy segítségért üvöltsenek és kifecsegjék az egész világnak a „Big Joe” titkát? TABU SZIGETÉN Az orkán a Tabu sziget közelében levő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet, az üde szellőt már elég rég erős szél váltotta fel, az orkán első rohamai mégis váratlanul hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszerre a torpedórombolóra, amelyek még a magasan kiemelkedő orra fölött is át-átcsap- tak. Olyan könnyedén kapták fel a sok tonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csónak lenne, s oly erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedó2 Kubáéi lenes készülődések Floridában bocsátotta rendelkezésre a szükséges berendezéseket. A zászlóalj, amelynek parancsnoka Donald Miller amerikai tiszt, — mint a New York Herald Tribune írja —, a központi hírszerző hivatal (CIA), az FBI és az amerikai külügyminisztérium támogatását élvezi. A lap arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok hatóságai ez ideig semmiképpen sem próbálták korlátozni a zászlóalj tevékenységét. Az emigránsok vezetői arra számítanak, hogy az alakulat „A Kubába behatoló amerikai fegyveres erők része lesz”. New York. (TASZSZ): A New York Herald Tribu- ie-ban cikk jelent meg, amely zerint Miamiban több mint szer kubai emigráns és amerikai nyíltan katonai előkészü- eteket tesz a Kubába való be- örésre. Az „Antonio Maseo-zászló- ilj” nevű alakulat tagjai nap- *ói napra, a tűző floridai nap- ■ütésben is, kiképzést és lő- »yakorlatokat tartanak, áthatnak a szubtropikus erdő- cön, vagy arra edzik magu- cat, hogy szűkös napi éle- emadaggal is kibírják. A őgyakorlatokhoz Miami város rendőrségének lövészklubja a világ minden részéből továbbra is érkeznek sze- renesekívánatok és köszönőtáviratok a moszkvai egyezmény megkötése alkalmából. A Pravda hétfői száma isme' több ilyen üzenetet közöl. Táviratban fejezte ki köszönetét az atomfegyverkezés ellen küzdő svájci mozgalom, a kanadai Torontóban tevékenykedő „Az asszonyok hangja” szervezet, az ausztráliai Queenslandban működő „A nemzetközi együttműködésért és leszerelésért küzdő bizottság” az angliai békevédelmi nőszervezetek összekötő bizottsága. Az egyik szenátornak arra a kérdésére, mi késztette a Szovjetuniót az egyezmény aláírására, Rusk annak a nézetének adott hangot, hogy a szovjet kormány emelni akarja a nép életszínvonalát, s az erőforrásokat békés célok szolgálatába kívánja állítani. Egy másik kérdésre válaszolva az amerikai külügyminiszter kijelentette: csak azok ismerik a nukleáris fegyvereket, akik maguk is rendelkeznek velük. Akiknek nincsen nukeláris fegyverük, azok nem értik meg, milyen veszélyt tartogat egy nukleáris háború, s csak elméleti dolog nak tartják. Az atombomba azonban nem gyerekjáték. Egy atomháborúban sok millió ember élete forog kockán. (Folytatás az 1. oldalról.) Rusk azért foglalkozott ilyen részletességgel az egyezménynek ezzel a pontjával, mert bonni tárgyalásai során megígérte, hogy ilyen nyilatkozatot tesz és erre Ígérte meg Adenauer csatlakozását az egyezményhez. Rusk foglalkozott azzal is, hogy bármely hatalom három havi bejelentési kötelezettség mellett visszaléphet az egyezménytől ha az t,veszélyeztetné az ország biztonságát”. Ezzel is az ellenálló szenátorok aggályait kívánta eloszlatni. Végül hangsúlyozta, hogy bár az egyezmény korlátozott, további nyereségek származhatnak belőle. Egyrészt a fegyverkezési verseny sokkal nehezebb lesz, másodszor az egyezmény meg fogja akadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését, harmadszor pedig megszünteti a levegő további radioaktív mérgezését. — De az egyezménnyel kapcsolatban a legfontosabb az — mondotta —, amit jelképez, és az, hogy milyen új ösvényeket nyit meg. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsovhoz a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez
