Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-13 / 188. szám

Külpolitikai jegyzet: Húsz év múlva Eisenhower, az Egyesült Államok volt elnöke és a második világháború egy­kori vezérlő tábornoka be­járja azalcat a nyvgat-euró­pai helyeket, amelyek a har­cok idejéből emlékezetesek. E napokban Normandiában járt, ott. ahol az angol és az amerikai csapatok 1944-ben partra szálltak. A CBS vál­lalat dokumentumfilmet ké­szít e látogatásról, mert ha­marosan húszéves fordulója lesz a partraszállásnak. A filmben Eisenhower is meg­szólal, sőt mitöbb ő a kom­mentátor, ő magyarázza az eseményeket. Nem ismerjük a szöveget, de mi Eisenhower helyében — persze egyebek között — a következőket mondanánk: „Kedves uraim és höl­gyeim! Itt állok azon a he­lyen, ahol a csapataink part­ra szálltak, ahol az első na­pon az amerikai katonák fe­le elesett, vérével öntözve e földet. Akkor történt ez, amikor Párizsban Speidel náci tábornok volt a pa­rancsnok, Berlinben Hitler barátságát élvezte Hensingcr tábornok, hadosztályokat ve­zérelt Förtsch tábornok és az egyik náci minisztérium­ban dolgozott Globke úr. Csapataink azzal a szent el­határozással szálltak partra, hogy nemcsak Hitlert pusz­títják el, hanem a német militarizmust is és ezeknek az embereknek soha többé mm engednek fegyvert a kezűikbe”. E szöveg pompásan beille- ne a dokumentu mf ilmbe, mégsem valószínű, hogy a volt elnök ezt mondja majd. A film ugyanis az ünnepé­lyes évfordulón nyilván el­kerül Bonnba, ahol a dí­szes bemutatón jelen lesz a mai Nyugat-Németország sok rangos vezető embere, köz­tük Speidel, Hensinger és Förtsch tábornokok, vala­mint Globke úr. És megtap­solják majd a főszereplőt. Eddig 37 állam írta alá a sfenodést N. TOMAN: A ,,BIG Fordítolta: Sárközi Gyula 1963. augusztus 13. Ward haláláért, mert meg- védhette volna a vádaktól, ha lett volna bátorsága a bir­tokában lévő adatokat Ward érdekében felhasználni és mel­lette tanúskodni. Wade álla­pota súlyos, de az orvosok remélik, hogy megmenthetik. A legkülönbözőbb pártállá­sé politikusok sürgetik a Ward-ügy több tanúja eilen gyakorolt rendőri nyomás és az ügy több más gyanús fej­leményének kivizsgálását és szükség esetén a parlament összehívását. A halott Ward úgy látszik, még sokkal kel­lemetlenebb a kormány szá­mára, mint amilyen az élő volt. Eközben újabb rendőrségi botrány bontakozik ki a saj­tóban. Egy Harold Woolf ne­vű egyén közlekedési baleset következtében jelentéktelen sérülésekkel a londoni Szent György kórházba került. Az elsősegélynyújtás után el akarták bocsátani, de miután kábítószereket találtak nála, átadták a rendőrségnek. 20 őrs múlva a rendőrség eszmé­letlen állapotban szállította vissza a kórházba, ahol meg­állapították, hogy súlyos agy­sérüléseket szenvedett, minden valószínűség szerint akkor, amikor a rendőrség kezében volt. Woolf meghalt anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Haláláig két titkosrend­őr ült állandóan ágyánál. Woolf felesége megbízta Sil­verman munkáspárti képvise­lőt, az ismert ügyvédet, hogy a, boncoláson és a halottkéml tárgyaláson megjelenjen. Ki nem derített okok miatt azon­ban az ügyvédet nem értesí­tették a határnap felől. Swing- ler munkáspárti képviselő ki­jelentette, követelni fogja a belügyminisztertől a rej télyes haláleset felderítését. A szocialista világ a nemzeti függetlenségi erük támasza tarsadalomatalukito demoKra- tikus mozgalommá fejleszte­ni. Kuba példája pedig azt bizonyítja, hogy a társada­lom szocialista átalakítása le­ié is nyitva az út, tekintet nélkül arra, hogy az ország, amely erre az útra rálép, mi­lyen távol van földrajzilag a szocialista tábortól. Külső erők tehát nyiltan ma rrár nem szólhatnak bele annak a kérdésnek az eldöntésébe, va­jon a fiatal államok a kapi­talista utat választják-e, vagy azt, amely a szocialista átalakulás felé visz. Magától értetődik, hogy mi­közben a harci feltételek meg­változnak, módosul a szocialis­ta világ és a nemzeti tügget- lenségi mozgalmak viszonya is, más jelleget ölt az a tá­mogatás is, amelyben a szo­cialista országok részesítik ezeket a mozgalmakat. Míg az állami önállóságért küzdöt­tek Ázsia & Afrika népei, a szocialista tábor mindenek­előtt katonailag és politikai­lag segítette őket. Most, ami­kor a fiatal független orszá­gokra az a feladat vár, hogy teljessé tegyek önállóságukat, megszabaduljanak az impe­rializmus gazdasági- pénzügy! gyámkodásától, kitépjék ma­gukat a monopóliumok kar­maiból, a Szovjetunió és szö­vetségesei ebben sietnek se­gítségükre. Természetesen nem szűnik meg a katonai és po­litikai támogatás jelentősége sem. A Pravda augusztus 7-i szá­ma kétoldalas összeállításban ad ízelítőt ennek a támogatás­nak a terjedelméről és nagy­ságáról. Kitűnik ebből, hogy a Szovjetunió 1962 végéig kö­rülbelül 3 milliárd rubel ér­tékű fejlesztési hitelt nyújtott a felszabadult államoknak, s 48C nagyobb ipari létesít­ményt épít ezekben az orszá­gokban. amikor világméretekben mind i érezhetőbbé vált a Szovjet­unió és a szocialista tábor óriási ereje. Ázsia népeinek 12 esztendőre volt szükségük, hogy lerázzák magukról a kc- lonializmus bilincseit. Afriká­ban az ötvenes évek középén indult meg a roham a gyarma­tosítás erődjei ellen, s ma már a kontinens nagy részén nemzeti államok szerveződtek: a legutóbbi nyolc év alatt 28! Rendkívül precízen jellemez­te a helyzetet a kommunista és munkáspártok képviselői­nek 1960. évi moszkvai ta­nácskozása, amikor közzétett nyilatkozatában megállapítot­ta: „A szocialista világ ereje döntően hozzájárult ahhoz a küzdelemhez, amelyet a gyar­mati és függő országok népei az imperialista igától való szabadulásukért vívtak”. A szocialista világrendszer szédületes fejlődése következ­tében gyökeresen megválto­zott a világhelyzet, s termé­szetesen a nemzeti. független­ségi mozgalom harci körülmé­nyed is átalakultak. Mi jel­lemzi a nemzeti függetlenségi frontot ebben az új harci sza­kaszban? Először az, hogy az anükolo- nialista erők nem országos vagy kontinentális keretek kö­zött lépnek fel, hanem min­denütt a világon, s a gyar­matosítás egész rendszerét tá­madják. Ázsia és Afrika után Latin-Amerika is a kolonia- lizmus elleni csaták színtere ma már, jóllehet ezen a kon­tinensen az egyes országok gyarmati vagy félgyarmati helyzete önálló államisággal párosult, s így a mozgalom­nak mások a jelszavai, mint korábban Ázsiában vagy Af­rikában voltak. Ma a nemzeti függetlenségi mozgalom abba a fázisba érkezett, amikor az állami önállóság birtokában a gazdasági függetlenség ki­építése van napirenden. Van­nak ugyan még gyarmatok a régi értelemben is (főként por­tugál és angol kézen), de ez nem változtat azon a tényen, hogy az imperializmus gyar­mati rendszerének széthullás! folyamata már befejeződött. Másodszor, a gyarmatosítók kiűzésének fegyveres és bé­kés módszerei közül mindin­kább az utóbbi vált általános­sá. Ez persze nem szabály, mert hiszen Angolában a por­tugál megszállók ellen véres háború folyik, de az utóbbi években a legtöbb helyen fegyveres szabadságharc nél­kül sikerült kivívni a nemzeti függetlenséget. Harmadszor, a kedvező nemzetközi körülmények foly­tán lehetőség nyílik a nem­zeti függetlenségi harcot az állami önállóság kivívása után Az afrikai külügyminiszteri értekezletről hazaérkezve Ben Bella algériai miniszterelnök közölte, hogy a fekete konti­nens államainak többsége kor­mányfőivel vesz részt az ENSZ soron következő gyűlé­sén. A dakafi konferenciának ez a határozata arra enged következtetni, hogy a fiatal afrikai országok o világszer­vezet széles nyilvánossága előtt kívánnák döntő roha­mot indítani a gyarmatosítás utolsó maradványai ellen. A dakari konferencia azonban megmutatta azt is, honnét és milyen formában fenyegeti veszély Afrika egységét. A volt francia gyarmatokból ala­kult afrikai és Malgas Állam- szövetség tagországainak po­litikusai mindenképpen igye­keztek akadályozni az egysé­ges harci program kialakítá­sát, külön csoportosulásuk fenntartásával pedig a szét­húzás mikrobáival próbálják megfertőzni Afrikát. Emögött a kísérlet mögött könnyen felismerhető a nemzetközi im­perializmusnak az a szándéka, hogy megbontsa a fiatal füg­getlen országok egységét és ezzel gyengítse önállóságu­kat, ellenállóképességüket. Eb­ben a helyzetben természete­sen új módon vetődik fel az antikolonialista harc kérdése. Az imperializmus most már alig-alig próbálkozik a hagyo­mányos módszerekkel: flotta­parádékkal, nyílt erőszakkal. Körmönfontabb eszközökkel dolgozik: egységbontással, gazdasági-pénzügyi csábítással, diplomáciai nyomással. A nemzeti függetlenségi mozgalmak számára ez az új helyzet sokkal kedvezőbb, mint a korábbi volt. Az im­perializmus katonai túlereje nem zúdul rájuk, s békés vi­szonyok közepette foglalkoz­hatnak a teljes függetlenség megalapozásával. A békés vi- vonyokat a szocializmus ka­tonai ereje biztosítja, s a szo- cializmus gazdasági erejéből futja a fiatal független orszá­gok támogatására is. Ma mái teljesen világos, hogy a szo­cialista világ ereje és a nem­zeti függetlenségi mozgalmai) előrehaladása között közvetlen összefüggés van. Történelmi távlatban még nyilvánvalót-^ ez az összefüggés. Ázsia, Af­rika, Latin-Amerika népei év­századok óta harcolnak a gyar­matosítók ellen, de ezek c hősi küzdelmek az Október. Szocialista Forradalom előt\ rendre elbuktak. Az oros; proletáriátus győzelme meg­változtatta a helyzetet: a: ösztönös lázongás szervezet­tebbé lett. A függetlenségi mozgalmai sikersorozata a második ni lágháború után kezdődött Moszkva, (MTIk A szovjet sajtó több cikkben méltatja Nyikolajev és Popo- vics egy évvel ezelőtt végre­hajtott többnapos csoportos űrrepülésének úttörő jelentő­ségét. A káprázatos szovjet űr­kutatási sikerek meggyőzően tanúsítják, hogy a kommuniz­mus teljes bizonyossággal fe­lülkerekedik a kapitalizmus­sal folytatott békés verseny­ben, — írja augusztus 11-j számában a Pravda. Az ember munkaképességéi a súlytalanság állapotábar vizsgáló tudóscsoport vezetője közölte, hogy befejezték Nyi­kolajev és Popovics űrutazá­sának értékelését és a tapasz­talatok összegezését. Elmon­dotta, a közeljövőben Bikov- szkijénál is hosszabb űrrepü­lések várhatók. Már a Hóié körülrepülése is 8—10 napol vesz májd igénybe. Ezéri rendkívül fontosak a súlyta­lanság állapotában élő embei munkaképességéről szerzet: adatok. A tudósok egyöntetv véleménye szerint az űrhajós kiképzés iránya helyes, s programokat azonban bőví teni kell. II közeljövőben a Bikovszkijénál is hosszabb űrrepülések várhatók A Ward-ügy újabb fejleményei Miért halt meg Woolf? - ft rendőrség hallgat London, (MTI): A Ward-ügy újabb fejezet­tel bővült. Egy Wade nevű „hivatásos szerencsejáték-«’, ahogyan magát nevezte, — megmérgezte magát. Hátraha­gyott levelében azt írja, hogy felelősnek érzi magát dr. lehetett látni most a fedélze­ten. Mindazoknak, akiket nem sepert a hullám az óceánba, sikerült elhagyni a torpedó- rombolót. Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és : megpróbált széjjelnézni, de egy felcsapódó óriási hullám ' zúdult rája, ledöntötte a lá- ■ bárói és lesodorta a fedélzet­ről... De Dudley nem esett két- [ ségbe. Tudta, hogy Tabu szi- . gete valahol a zátonyokon , túl, a közelben lehet és nem kételkedett abban, hogy a j hullámok előbb-utóbb partra ; vetik. A parafaöv fenntartot- . ta az óceán felszínén, no meg maga is kiváló úszó volt és : nem félt attól, hogy vízbe fúl.- Csupán a parttól félt. Nem tudni, meredek-e, vagy sík. De még csak látni sem lehet semmit innen a sok méter magasságú hulláin tetejéről! Az egész messzeséget óceáni vízfüggöny zárta el előle. Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyen­gülni kezdett ereje. Hányin­gere volt, a szájába állandó­an bezúduló keserű sós víz­től, a hullámcsapásoktól zú­gott a füle, csípte szemét a fröccsenő víz és tajtékhab. Már-már alig kapott levegőt, s már feladta a küzdelmet a hullámok ellen. (Folytatjuk) leseperte egy hullám a tenger­be... Nem marad más hátra, Dudley, mint az, hogy ma­gának kell érintkezésbe lép­nie valamelyik haditengeré­szeti támaszpontunkkal. Itt a szöveg. Attól tartok, hogy nem lesz rá ideje, hogy rejtjelezve adja le... Küldje el így, ahogy van... Csupán a torpedórom­boló nevét rejtjelezze. Sok szerencsét!... Jóllehet Dudley a tomboló orkánban nem mindent értett tisztán, azért nagyjából tud­ta, mit kell cselekednie. Nagy nehezen bejutott a rádiófül­kébe. Hosszas erőfeszítés után bekapcsolta és beszabályozd a rádiókészüléket. Leadta az éterbe a torpedóromboló hívó­jelét s átállt vételre. Abban a pillanatban felhangzott a viharkisülések fülsiketítő dö­reje. Ilyen körülmények között teljesen lehetetlen bármit is fogni. Úgy látszott, hogy le­adni sem lehet semmit. Min­denesetre azért leadta né­hányszor Dixon rádiógramját, abban a reményben, hogy va­laki majd csak felveszi és továbbítja a címre. Dudley mérnök gyorsan ki­mászott a fülkéből. Észre­vette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig olyan magasba szö­kött, hogy a még mindig ugyanúgy tomboló óceán óri­ási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem tek, de az összes matrózok is tudták már, hogy torpedórom­bolójuk radioaktív. Sőt olyan rémhírek Is elterjedtek, hogy ha továbbra is rajta tartóz­kodnak, súlyos sugárbetegség fenyegeti őket. Az is kitudó­dott, hogy a Szent Patrick sziget fölött repült pilóták is meg­kapták már a betegséget. Most aztán mindnyájan igye­keztek minél gyorsabban el­hagyni a halálhajót. Még a tomboló óceán tajtékzó hullá­mait sem tartották olyan szörnyűnek. Dixon tengernagy is sietett elhagyni a torpedórombolót, annál is inkább, mert jelen­létére a hajón már nem volt szükség. Nagy nehezen megta­lálta Dudley mérnököt s kiadta neki utolsó parancsát: — Sürgősen be kell jutni a rádíófülkébe, Dudley. Stow- ne közölte velem, hogy a híradósok parancsnoka súlyos beteg. Félek, hogy már nem tudta továbbítani utolsó rá- diógramomat. Utasítottam « vezető navigációs tisztet hogy ismételje meg, de őt mej romboló páncélzatának csikor­gása még az orkánt is túlhar­sogta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot,az óce­án sötét, vészt jósló lett. Vég­telen felületén mindenütt csu­pán a fehér, veszettül tajtékzó habokat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szálljanak be a csónakokba és motoro­sokba. A torpedóromboló fe­délzeteit tajtékzó vízáradatok csapdosták végig. A sűrű víz­függöny és a szélben kavargó vízcseppektől a . levegő átlát­hatatlan volt. A hullámcsapá­sok zajában, a szél zúgásában, a ledőlő rádiótornyok csikor­gásában nem hallatszott sem a tisztek szava, sem a mat­rózok káromkodása. A dühös hullámok szabadon csapkod­tak át a fedélzeten, elborítva vízzel a torpedókilövő beren­dezéseket és ágyútomyokat leseperve a fedélzetről a mat­rózokat a csónakokkal együtt. Dixon tengernagy megpró­bált valami kis rendet terem­teni, de tehetetlen volt i beosztottjai közt kitört pánik- ■ kai szemben. Nemcsak a tisz 18. — De miért kellett lebom- báztatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kel­lett Volna hagynom nekik a lehetőséget, hogy segítségért üvöltsenek és kifecsegjék az egész világnak a „Big Joe” titkát? TABU SZIGETÉN Az orkán a Tabu sziget kö­zelében levő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet, az üde szellőt már elég rég erős szél váltotta fel, az orkán első rohamai mégis váratlanul hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszer­re a torpedórombolóra, ame­lyek még a magasan kiemel­kedő orra fölött is át-átcsap- tak. Olyan könnyedén kapták fel a sok tonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csónak lenne, s oly erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedó­2 Kubáéi lenes készülődések Floridában bocsátotta rendelkezésre a szükséges berendezéseket. A zászlóalj, amelynek parancs­noka Donald Miller amerikai tiszt, — mint a New York Herald Tribune írja —, a köz­ponti hírszerző hivatal (CIA), az FBI és az amerikai kül­ügyminisztérium támogatását élvezi. A lap arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok ha­tóságai ez ideig semmiképpen sem próbálták korlátozni a zászlóalj tevékenységét. Az emigránsok vezetői arra szá­mítanak, hogy az alakulat „A Kubába behatoló amerikai fegyveres erők része lesz”. New York. (TASZSZ): A New York Herald Tribu- ie-ban cikk jelent meg, amely zerint Miamiban több mint szer kubai emigráns és ameri­kai nyíltan katonai előkészü- eteket tesz a Kubába való be- örésre. Az „Antonio Maseo-zászló- ilj” nevű alakulat tagjai nap- *ói napra, a tűző floridai nap- ■ütésben is, kiképzést és lő- »yakorlatokat tartanak, átha­tnak a szubtropikus erdő- cön, vagy arra edzik magu- cat, hogy szűkös napi éle- emadaggal is kibírják. A őgyakorlatokhoz Miami város rendőrségének lövészklubja a világ minden részéből továbbra is érkeznek sze- renesekívánatok és kö­szönőtáviratok a moszkvai egyezmény megkötése al­kalmából. A Pravda hétfői száma isme' több ilyen üzenetet közöl. Táviratban fejezte ki köszö­netét az atomfegyverkezés el­len küzdő svájci mozgalom, a kanadai Torontóban tevé­kenykedő „Az asszonyok hangja” szervezet, az ausztrá­liai Queenslandban működő „A nemzetközi együttműkö­désért és leszerelésért küzdő bizottság” az angliai békevé­delmi nőszervezetek összekötő bizottsága. Az egyik szenátornak arra a kérdésére, mi késztette a Szovjetuniót az egyezmény aláírására, Rusk annak a né­zetének adott hangot, hogy a szovjet kormány emelni akarja a nép életszínvona­lát, s az erőforrásokat bé­kés célok szolgálatába kí­vánja állítani. Egy másik kérdésre vála­szolva az amerikai külügymi­niszter kijelentette: csak azok ismerik a nukleáris fegyvere­ket, akik maguk is rendelkez­nek velük. Akiknek nincsen nukeláris fegyverük, azok nem értik meg, milyen ve­szélyt tartogat egy nukleáris háború, s csak elméleti dolog nak tartják. Az atombomba azonban nem gyerekjáték. Egy atomháborúban sok millió ember élete forog kockán. (Folytatás az 1. oldalról.) Rusk azért foglalkozott ilyen részletességgel az egyez­ménynek ezzel a pontjával, mert bonni tárgyalásai során megígérte, hogy ilyen nyilat­kozatot tesz és erre Ígérte meg Adenauer csatlakozását az egyezményhez. Rusk foglalkozott azzal is, hogy bármely hatalom három havi bejelentési kötelezett­ség mellett visszaléphet az egyezménytől ha az t,veszélyeztetné az ország biztonságát”. Ezzel is az ellenálló szenáto­rok aggályait kívánta elosz­latni. Végül hangsúlyozta, hogy bár az egyezmény korlátozott, további nyereségek származ­hatnak belőle. Egyrészt a fegyverkezési verseny sokkal nehezebb lesz, má­sodszor az egyezmény meg fogja akadályozni a nuk­leáris fegyverek elterje­dését, harmadszor pedig megszünteti a levegő to­vábbi radioaktív mérge­zését. — De az egyezménnyel kap­csolatban a legfontosabb az — mondotta —, amit jelképez, és az, hogy milyen új ösvé­nyeket nyit meg. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsovhoz a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökéhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom