Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
Kiknek szégyen? Meglett korban beülni az iskolapadba, ábc-t tanulni, — kevesen vállalkoznak erre. Az egyik fő érv: szégyenlem. Sajnos évekig az ara’^abé- ták megsegítésén munkálkodó művelődési szerveik sem számoltak ezzel. Jó szándékú és töretlen akaratú pedagógusok járták a családokat, szervezték az analfabéta tanfolyamokat. Fáradozásuknak volt eredménye, az utóbbi években sok száz idős ember tanult meg írni-olvasni. De ez csak egy töredéke volt annak, amit feljegyeztek az összeíró la* pokon. Az sem segített, hogy tapintatosan alapismereti tanfolyamnak nevezték a csoportokat. Nem lenne teljesen elf Jgad- ható, ha egyedül annak tulajdonítanánk a kimaradczáso- kat, hogy a beiratkozottak egyszerűen szégyelltek eljárni az iskolába. Ettől összetettebb ez a probléma: gyenge szervezés, türelmetlenség, idős emberek megcsontosodott gondolkodása, és még sok taszító eró léphetett közbe. Közöttük mégis az elsők között találjuk a szégyenérzelgt, Ebben az évben okulva a keserű tapasztalatokból már új alapokon kezdték meg az írástudatlanok tanítását. A csoportos tanfolyamszerű oktatási forma helyett az egyéni tanítás lépett az élőtérbe. Kivette a részét az oktatás megszervezéséből több tömeg- szervezet, hasznosan munkálkodott a Hazafias Népfront. Nem nagy esinadrattával, de elkezdődött egy egészséges mozgolódás, azért, hogy minden pedagógus tanítson meg legalább egy íráatudatlnnt írni-olvasni. Még nem terjedt ki az egész megyére, sajnos. Egyes járásokban, mint a mátészalkaiban, a vásárosnaményiban a járási vezetők óvatosan ugyan, de úgy számolnak, két éven belül végleg megszűntetik az analfabétizmust. Nagyon jó lenne, ha a megye minden községében ilyen célt tűznének ki a művelődéspolitika gyakorlati munkásai, 3500 pedagógus él a megyében, ezenkívül több száz érettségizett fiatal, és sokan mások, akik részt vállalhatnának ebből a munkából. Sok minden számításba jön az egyéni tanításnál: rokoni, ismerősi kapcsolatok. Mindenkit az tanítson, akire a legjobban hallgat. Egy éven belül az egyéni tanulás után vizsgát tehetnek a részvevők. Eltűnik az új tanulási formánál a szégyenerzet. Nem restellik egymástól, hogy nehezen hajlik a kezük a betűk, az első szavak leírására, hogy nem mindig egyből olvasható, amit akarnak közölni. Egy időben sokan úgy gondolták, nem „ülik" beszélni anyagi dolgokról, arrój, hogy aki az írástudatlanokkal foglalkozik, anyagi juttatást is kap a fáradozásáért. Pedig iába volt elhallgatni, hogy az állam milliókat áldoz arra, hogy ne legyenek írástudatlanok, megszűnjön az átkos örökség. A mostani szervezéseknél már szó esett arról is, hogy az eredményes rrunka jrfi almául, aki megtanít egy analfabétát írni-olvasni, 300 forint illeti meg. Legyünk józan mérlegelők: ez is hozzájár«! és segíti a munkát. Az egyik idős falusi asszon) katona-unokájának írott első levelét vitte a posta a minap az ország másik csücskébe. A fiú hangosan, társai előtt olvasta fel a szívből fakadó sorokat. Es a szakasz közös levélben válaszolt az idős aaz- szonj nak és ők is megköszönték, nagy megtanult írni, hogy el tudja olvasni a címére küldött levelet. Egy nyíregyházi járásba!! tanyán egy édesanyái a kislánya tanított meg írni. Váci Miháto meevénk költő képviselője ottjártakor meftíl letődve forgatta a? egyszerű füzetlapra rótt sorokat: „Engem... a kis.., lányom,., tanított... meg... írni...' Szégyen nem azokat érhet, akik ilyen nemes ügy munkásai, síereplői, Inkább azokat, akik ettől elhúzódnak; túlhaladott, hozzájuk méltatlan ügyködésnek vélik azt, ami ugyan a múlt keserű hagyatéka, de a mára vár, mint annyi más: helyreigazítani a világot... Páll GézaSzálkás betűkkel írott levél szólított Mándok „Kanada” hatodik utcájába. A levél ivója cigányok gond ját-baját rótta papírra, rntjd így zárta sorait: „Kérem az újság szerkesztőségét, hogy tanulmányozás és javulás miatt tegyék be az újságba a helybeli tanácsot, hogy hátha nagyobb gondot jog « cigányakra fordítani’’. Kerestem a levél íróját, vele együtt azokat a bajokat, problémákat, amelyek úgymond 14 cigánycsalád életét keserítik. A falu központjától két kilóméterre, közel a legelőhöz, a törpebirodalom közvetítő szavak nélkül is sok mindent elmondott. Amit láttam, még a múltból jól ismert tipikus cigánytelepülés. A levél írója, If. I. vályogot vet, sarat készít, mert új házat épít. Ház? Alig magasabb, de tágasabb attól, amelyben arrébb heten laknak. H. I. gyorsan beszél, beszédében gyakran hivatkozik a tanácsra: — Nem néznek bennünket, cigányokat semmibe. Tessék nézni, hogyan élünk. A kút- tal is mennyi baj volt, amíg megcsinálták. Egyszer eladta a tanács a betonokat, másszor meg nagy huza-von Vval adta a vödröt, felhúzó’áneot. A tanácselnök azt akarja, hogy szép házat építsünk, meg mellékhelyiséget, de miből? Se faanyag, se szalma a tetőfedéshez. A tanácsnál nem támogatnak bennünket, cigányságot, a kultúrában is el vagyunk maradva... Itt ez a szegény özvegyasszony, a Mari, leégett a háza — előkiabálja Balogh Máriát — na,mondd csak el te is. Mondd el, mit mondott a tanácselnök, amikor felhivatott. Balogh Mária 5 gyerekes özvegyasszony csendesen kontráz H. I. szavaihoz. — Azt mondta a tanácselnök, amikor felhivatott magához, hogy 200 forintra büntet bennünket, ha nem caiA szocialista brigádvezetők emlékezetes tavalyi tanácskozása óta a mozgalom tovább fejlődött. Az új típusú brigádok tagjainak száma azóta több mint 150 ezerrel gyarapodott, s jelenleg megközelíti a félmilliót. A szakszervezetek tapasztalatai szerint az új típusú brigádok eredményei a leglöbb helyen jobbak, mint a többi munkacsoportoké, a brigádok kezdeményezőkészsége, a magánéletben tanúsított magatartása, a társadalom széles rétegeiben nagy figyelmet, rdkonszenvet kell Az iparnak ma már nincs oílyan ágazata, ahol ne dolgoznának szocialista brigádok, ez a mozgalom átterjedt a mezőgazdaságra is. Legújabban nuir a termelőszövetkezetekben, elsősorban a belterjes gazdálkodást folytató szövetkezetekben is megalakultak az első szocialista típusú brigádok. A szocialista brigád mozgalom eddigi keretei immár szűknek bizonyulnak, s műhelyek, egész üzemrészek kelnek versenyre a szocialista cím megszerzéséért. A szaktanács legújabb összesítése szerint jelenleg 1360 műhely versenye* a szocialista címért, s a legjobbak. köztük az JKARU3-gyár hűtőüzeme, a Csepel Vas- és Fém Művek, négy műhelye, az Inotai Alumíniumkohó néhány részlege már el is nyerte a kitüntetést. A szocialista műhelymozgalom a vasiparban hódította a legnagyobb teret, itt már több mint 300 üzemre terjed ki. A* építőiparban és az élelmiszeriparban megközelíti a kétszázat a versenyző műhelyek vagy üzemrészek száma. Hojőcsabán munkában a „béke ágyúja”. Fejtő József és Konda Péter ezzel a különös formájú elektromos fúrógéppel készítik elő robbantáshoz a talajt a Cement és Mészmú kőbányájában. tétek miatt áthelyeztek — mi az ápolónőnek adtunk igazat — visszavetettük. Ugyancsak itt történt meg, hogy az egyszázalékos bérfejlesztésnél olyan dolgozók bérét emelték, akik nem voltak erre jogosultak. Ezt az ügyet is kivizsgáltuk, helyesbítettük. A kisiétai gyermekotthonban, amely szakszervezeti szempontból szintén hozzánk tartozik, az egyik dolgozó fegyelmi ügye kapcsán érvényesítettük a kollektív vezetés elvét, amely szerint fegyelmi határozatot csak bizottság hozhat, nem pedig egyes személyek, mint a fenti esetben is. A panaszokat azonnal kivizsgáljuk és intézkedünk. örvendetes, hogy érdekvédelmi munkánk egyre inkább kollektív jellegű, azaz egyre kevesebb a panasz, egyre jobb a vezetés intézményeinkben. — Milyen kollektív jellegű érdekvédelmi feladatokat végeznek? A beszélgetés elején említett ankétszervezés és az albizottság munkája is ilyen. Ezenkívül azonban olyan munkát is végzünk, amely nemcsak orvosaink, dolgozóink dolgát könnyíti meg, hanem elősegíti a betegek gyógyulását is. Például a megyei kórházban csak két műtő van. Éjjel-nappal üzemelnek. Egy új műtő építése folyamatban van, de nagyon lassan halad, ebben is segítünk. A nővérek számára otthont építtetünk Fehérgyarmaton, Nyírbátorban és Nyíregyházán. Távlati tervünk, hogy a többi járási kórházat is ellássuk ilyen otthonokkal.; Ezzel sek egészségügyi dolgozó lakásproblémáját oldjuk meg. Most alakulnak intézményeinkben a szocialista brigádok- Már van szocialista címért küzdő brigádunk — fejezte be tájékoztatóját Pexe- caényinó elvtársnő. R. J. /f zsúfolásig telt presz- szóban egyetfen pincér rohangált az asztalok között. Tálcáján akrobata- ügyességgel egyensúlyozott IS duplát, üveg söröket, konyakokat. Amikar mindegyiket helyére juttatta, az újonnan érkezett vendéghez futott, — Van szerencsém, mivel szóig álhatók? — Hm. Fagylalt van? — Igen, van■ — A{ ilyen? — Vanília és csokoládé. — Ha jaj! ■— sóhajtott gondterhelten a vendég. — Vanília és csokoládé. Ilyen nagy forróságban? Biztosan már nem is friss. Éppen a múltkoriban olvastam az újsápban, hogy ezek a fajták a legveszélyesebbek. — Igen, tehát... — Fagylalt nem kell- Milyen sörük van? — Kinizsi. Kérem a panaszkönyvet! — Csak Kinizsi? fjem értem. Máskor ha az ember bejön, volt Rocky Cellar, Délibáb, Porter, Zsiráf. Én momentán éppen a Zsiráfot szeretem. No, nem azt, amelyik az állatkertben can, hehehe, hanem amelyik egy olyan hosszú nyakú üvegben leledzik. Ismeri, ugyebár? Mert találkoztam már olyan pincérrel is, akinek fogalma sem volt róla. — Megesik. Tehát akkor mit hozzunk a kedves vendégnek? *— Hogy hogy hozzunk? Talán többen is fannak? Mert amikor beléptem, úgy láttam, mintha csak egyedül tetszett volna lenni. Elég nem szép ilyen, forgalmas helyen. Voltam egyszer az egyik pesti bárban... mi is volt a neve? Várjon csak mindjárt eszembe jut. Nem tudjq véletlenül annak az utcának a nevét, amely a 48-as villamos vonalból nyílik 50 méterrel a Duna felé a 49-es kereszteződéstől-számítva? Na, szóval ott volt vagy 15 pincér. Ment is a fcl- szolgálás, mint a kariknesa- pás... — Kérem, mások Is szeretnének rendelni- Könyörgöm, válasszon már valamitI — Mások? Miért, én nem vagyok olyan ember, mint a többi? Szóval maya kivételez? Na, majd mód iát ejtem, . hogy ezt illetékes helyeken szóvá tegyem! Ilyen udvariatlan pincért még nem is láttám. Kérek egy duplát és egy panaszköny- vet!... Bogár Ferenc. Még több felelősséggel a mándoki cigányokért nyokban is van baj”, de ez nem olyan nagymértékűi nem- annyira alapvető, hogy tü-1 relémmel és nagyobb megértéssel már ne lehetne jobb körülményeket biztosítani számukra, azon túl is, amit eddig biztosítottak. A tizennégy család között is akad jó néhány, amely törekvő, jobb életet akaró. Kalocsai Rudolf például már felépítette a barát, de nem kap szalmát a tetejére, még pénzért sem. Ő is ..azokhoz” tartozik, ő is kiközösített, Miért? Csupán,, meat akadnak olyan emberek is a faluban, akik nyíltan vangoztatják: nem segiteni, hanem korbácsolni kellene azokat a cigányokat. Jól mondotta Vadász József, a tanácselnök: „A cigánykérdést nem lehet szavakkal megoldani". Valóban, csak szavakkal sem Mondákon, ?em másutt az országban nem érnek el eredményt. Tettek kellenek, olyan tettek, amelyekkel a mándoki cigányok nagy részének sorsát korábban már a tanács. Vadász elvtárÉs a tanács, Vadász elvtár- sék rendezték. Sok türelemmel, a tisztségük adta felelősséggel és kötelességgel folytassák a jól megkezdett munkát. Seres Ernő báljuk meg a WC-t. Nincs nekem még kenyérre se pénzem, nemhogy deszkára. — Aztán még mit mondott? — sürgeti további szólásra az asszonyt H. I. — Mondott az még sokmindent. Hogy nincs pénze a cigányságra, hogy dolgozzunk, mert csak a napot topjuk. Dolgozunk mi kérem, dolgoznánk, de itt a faluban nem adnak munkát, a tsz sem ad. Volt ugyan napszám, de megszűnt, Amíg a tanácsháza felé tartok, Balogh Mária szóval tart: — Tetszik tudni azért a cigányságban is van baj. Csak nyáron dolgoznak ezek, télen kártyáznak, meg me&él- getnek a férfi népek, az asz- szonyok koldulni járnak. Ebben a H, i-ben is mennyi a baj, de q nem kártyázik. — Mindent megtettünk mondja a tanácselnök. Vadász József a cigányokért, Hatvan cigánycsalód él a faluban és nagy részüknek itt a faluban szép házuk, takaros portájuk van. Tisztaságban is mindenképpen vetekszenek ezek sok parasztgazda portájával. A cigányok 95 százaléka kiemelkedett a régi környezetből, de a zolíkal ott, azokkal nem lehet mit kezdeni. Közulá- latnak örvendenek, még a többi cigányok is kiközösítik őket. Feloldani ezt a közutálatot nem lehet. A tanácstól házhelyet kaptak és mégsem építenek rendes házat, a telkeket nem művelik meg, mert lusták, dologtalanok. Hosszan tartott a beszélgetés és akármelyik részét idézném, mindegyiknek az a mottója: a tanács sokat tett a cigányokért, de az a tizennégy család lemaradt a többiektől, pedig évekkel ezelőtt azonos feltételekkel indultak. Nem lehet ezekért már semmit tenni, a községi tanács sem járulna hozzá támogatásukhoz. Az a tizennégy család naplopó, nem érdemlik meg, hogy törődjenek velük. Kétségtelen, amint Balogh Mária is mondotta, „a cigá1860 műhely versenyeit ; ^ ] a szocialista címért < Mafdaem félmillió dolgozó vesz részt a szocialista brigódmazgalontbaii a 1963. augusztus 9. Egészségügyi dolgozók és betegek szolgálatában Beszélgetés az orvos-egészségügyi szakszervezet titkárával végzi el ezt a nem kis utánajárást' igénylő munkát — így segíti dolgozóink kényelmét, szolgálja érdeküket. Munka- védelmi ankétokat is szerveztünk, amelyeken megbeszéltük a soron következő munkásvédelmi intézkedéseket. Mindkét említett tény minden dolgozónk érdekét szolgálja. Természetesen segítjük egyénenként is dolgozóinkat. Télen például egyik mentőállomásunk szákszervezeti bizalmija karambolozott — részben saját hibája, fő részben az út síkossága miatt. A mentőállomás vezetője azonnali hatállyal elbocsátotta, holott rendelkezéseink értelmében csak a mi beleegyezésünkkel lehetett volna, nem beszélve arról, hogy a sofőr nem volt hibáztatható annyira, hogy el kellett volna bocsátani. A szakszervezet egészen a bíró-, ságig fellebbezett, míg végül visszavették a dolgozót. Egy ehhez hasonló ügyünk akadt a Megyei Kórházban is — .: egy ápolónőt személyi ellenMunkatársunk felkereste Pe- recsényi Jenőnét, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottságának titkárát, hogy tájékoztassa lapunkat a szakszervezet munkájáról. — Szakszervezetünk feladata hármas — mondotta Pere- csényiné elvtársnő: — dolgozóink szakmai és politikai nevelése, az állami munka segítése, és a szakszervezetek klasszikus feladata, az érdek- védelem, — Hogyan látják el ez utóbbi feladatot, milyen említésre méltó tipikus esetek fordulnak elő az érdekvédelmi munkában? — Nemrégen szerveztük meg öt intézményünkben a nyugdíjelőkészítő albizottságot, amelynek az a feladata, hogy a nyugdíjba menő dolgozók szükséges iratait beszerezze, intézkedjék, hogy a nyugdíjazás folyamata zavartalan legyen. Lényegében ez az albizottság a dolgozók helyett
