Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-08 / 184. szám
Az egészségügy társadalmi ügy „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál” ismerve korának társadalmi, politikai és szociális helyzetét, csakis így írhatott József Attila, a költő. Az ember, aki tüdejét köhögte el, az anya, aki alig látott magzatát siratva önmaga sorsán érezte a költő által kimondott általános igazságot. Ehhez a kegyetlen valósághoz kiegészítő adalék a statisztika, hogy hetven évvel ezelőtt a kétszáznegyvenezer lakosú Szabolcs megyében nyolcezer- hétszáz ember halt meg egy év alatt, ebből 5300 hét éven aluli gyermek. A helyzet ötven évvel később — 1938-ban az utolsó békeévben — sem változott, 8100-an haltak meg. Fordulat az utóbbi húsz évben és főleg 1945 után következett: az elhalálozás évente 5200 volt. Az egészségügy hazánkban ma társadalmi üggyé vált. A szocializmus fejlődésével, az új társadalmi rend erősödésével fejlődik és erősödik és hozzátehetjük korszerűsödik az orvosegészségügyi, szociális ellátás is. Az utóbbi években országos viszonylatban, de Szabolcs megyében is számos kórházat, szanatóriumot, szakrendelő intézetet, intézményeket építettek. Az orvosegészségügyi hálózat bővítése folyamatos. Július 23-án Szűcs Lajos, a szakszervezetek Sza- bolcs-Szamár megyei tanácsának verető titkára arról számolt be, hogy Fehérgyarmaton 260 ágyas kórházat, Sóstón 300 ágyas tbc szanatóriumot és egy korszerűen felszerelt véradó állomást adnak át rövidesen rendeltetésének. Ezenkívül több kórházat, rendelőintézetet bővítenék és ősszel negyvennégy új orv os kezdi meg munkáját a megyében. Az új kórházak építésére, az új orvosok munkába állítására megyénkben nagy szükség 'Van és ehhez mindjárt hozzá is tehetjük, a jelenlegi egészségügyi helyzet javítására még több kórházra, még több orvosra lenne szükség. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a biztosítottak száma ugrásszerűen megnőtt. 1959-ben kilencvenötezer-száz- negyvenhét biztosítottat 1962 végén már 188 ezer 777 biztosítottat tartottak számon. A lakosságnak több mint kilencven százaléka ingyenes orvosi kezelésben, kórházi ápolásban, kis térítésű gyógyszer- ellátásban részesül. A betegek vizsgálata, kórházi és körzeti kezelése a megelőző egészség- ügyi munka, az ügyvitel, a jelenleginél, de a közeljövő fejlesztésénél is sokkal nagyobb apparátust igényelne. Ennek bizonyítására megint csak a statisztikát kell igénybe venni. Jelenleg a megyében százhatvanhét körzeti állás van, ebből betöltött hely 152, be« töltetlen 15. Ősszel tíz új orvos kezdi meg körzeti orvosként munkáját. (A nyíregyházi rendelőintézeten kívül ösz- szesen négy körzeti rendelő- intézet van, a megyei kórházon kívül három járási kórház. Kórházaink 1300 általános kórházi ággyal, speciális szakterületen 672 ággyal rendelkeznek. Az egy orvosra jutó betegek száma magas, a tízezres lakosra jutó kórházi ágy száma jóval az országos vidéki átlag alatt van. Egy körzeti orvosra 3864 biztosított jut. A legjelentősebb járásokban: kis- várdai, mátészalkai, nyírbátori járásokban az egy körzeti orvosra jutó biztosítottak száma még ennél is magasabb, meghaladja a négyezer főt. Az országos átlag — 1961. december 31—i adat, két év alatt nyilván javult — háromerer- kettőszázharminc fő. Körzeti orvosaink tehát sok esetben erejüket meghaladó munkát kénytelenek végezni, hogy a betegellátás megfelelő legyen. Az orvosok 35,4 százaléka egy—ötven beteget, 64,6 százaléka egy—száz beteget vizsgál és gyógykezel naponta. És, ha ehhez pluszként hozzászámítjuk, hogy minden orvosnál? külterületi rendelése van, hetenként egy-négy napot kiszállással kénytelenek eltölteni, akkor ez a statisztika még- inkább elgondolkodtató. A kórházi ágyellátottság sem mutat megnyugtató képet. Jelenleg tízezer lakosra 21,4 ágy jut. Az országos vidéki átlag 34,8 ágy. A fehér- gyarmati járás, valamint a sóstói szanatórium együttes 560 ágyával javul, valamit az átlag, de az korántsem lesz kielégítő. Továbbra is kritikus marad a helyzet belgyógyászati vonalon és még inkább a reumatológia terén. Jelenleg a reumás és mozgásszervi betegek számára nines ágy, pedig a táppénzes betegek 9—14 százaléka reumás. A reumás betegeik kórházi kezelése csak akkor lehetséges, ha a megyei kórházban egy-egy helyet szorítanak számukra. Az ilyen helyszorítás nagyon nehéz, hiszen az egyéb betegek is csak hosszabb-rö- videbb várakozás után részesülhetnek kórházi kezelésben. Megyénkben nőtt a társadalombiztosítottak száma, növekedtek feladataink és gondjaink. Megalapozott tehát az az igény, hogy még több orvos és kórház kellene. A jelenlegi gondokon azonban nemcsak a kórházak építésévé!, új orvosak munkába állításával segíthetünk, az egészségügyi helyzet javítását elősegíthetik a társadalmi aktívák Is. Azok a dolgozók, akik a mezőgazdasági és ipari üzemekben a TT feladatok ellátásával lettek megbízva, jó munkájukkal hozzájárulhatnak az egészségügyi helyzet kedvező alakulásához. A társadalombiztosítási tanácsok albizottságai jelenleg még nem mindenütt dolgoznak feladataiknak megfelelően. Nem mindenütt követelik meg a gazdasági vezetőktől az egészségügyi, baleseti előírások betartását, az ellenőrzések lazák és hiányos a fel- világosító, nevelő munka. A TT munka javításával főleg az ellenőrzésen keresztül csökkenthető a megbetegedések száma, ezáltal kielégítőbb lehet a kezelés, a dolgozók egészségügyi ellátása. Seres Ernő. Hárommillió forintos beruházással épül az új tervező iroda a Bercsényi utcán. Foto: Román Dénes. Ami az aranynál is többet er Egy diplomaterv és a Szamos-part Finom, apró szemcséjű homokkal telített dülőút. A Nap tűzően süt, de a határ mozgalmas. A kertészetben lányok szorgoskodnak, a másik oldalról traktorok egyenletes zúgása hallatszik. A Szamos partján megállunk. Egy ideig nézzük az örvénylő vizet, aztán a fiatal agronómus megszólal: — Az aranynál is többet ér — mutat a fodrozó vízre. — Diákkoromban nagyon sokat gondoltam rá... Érzem, hogy nemcsak elejtett ez a mondata. Varázslatossá lehet a határ — Most készül a diplomatervem. A szövetkezet gazdasági viszonyairól írom. Perspektivikus üzemszervezés, fősúly- lyal az öntözéses gazdálkodás... Őszre kell beadnom a főiskolára. Mester Károly, a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz fiatal agronómusa kiválóan végezte el a mezőgazdasági főiskolát. És most az alkotás kor a szövetkezet jövő évi kenyeréről van szó. Ha most elvéti, bizony egy év munkáját teheti tönkre. Lám, milyen jó, hogy nem ismeretlen előtte a határ! Megy a Szamos partján szántó traktoroshoz. Úgy örül a szép munkának, mint diákkorában az első jól sikerült bálnak. Ha egyben Tolna a határ Az akácfa alatt száraz galy- lyal rajzolja meg a határt. — Mennyivel többet tudnánk termelni, ha egyben volna az egész fehérgyarmati határ. Ma még a két szövetkezet függetlenül gazdálkodik egymástól. Ezért az adottságaink nincsenek jól kihasználva. Itt lehetne kialakítani a központot — mutat a pálcikával az egyik körre — ott meg az öntözést valósíthatnánk meg — mutat széles ívben a Szamos két oldalára. Nagyüzemileg lehetne borjút nevelni, sertéseket tenyészteni és hizlalni. Az öntözéssel pedig a szükséges takarmányt megtermelni. Ez több tízezer forinttal növelné a tagok jövedelmét... Talán nem Is kell sok idő ahhoz, hogy ami még csak a diplomatervben van, az a holnap valósága legyen. Reggeltől—etilig Kora hajnaltól késő estig mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Amikor arról kérdem jut-e Ideje szórakozásra, ezt válaszolja: — Lesz még rá idő... — A házasságra csak gondol... — Igen, de csak olyanra, hogy a feleségem majd megérti a munkámat, a szenvedélyemet... — S ha nem talál ilyet? — Rosszul ismeri őket. Nagyon sok megértő, dolgos kislány van. Biztosan megtalálja. Ugyanúgy, mint a helyét a! szövetkezetben. Bálint Lajos. Nem baj, ha penészes Több mint ezer péksüteményt kapott a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat hármas számú üzeme az Élelmiszer KISKER Vállalat egyik boltjától. Küldték ezt pedig azzal a céllal, hogy ott a kemencén megszárítják, aztán megőrlik és visszaszállítva zsemlemorzsaként értékesítik. Nem új dolog, hiszen az üzem erre is be van rendezkedve, más boltoktól is elvállal ilyen bérmunkát. A történetben ez esetben csupán az a furcsa, hogy a sütemények penészesek, fogyasztásra már semmiképpen nem alkalmasak. Természetes dolog, hogy az üzem nem vette át a küldeményt. A józan ész ezek után azt diktálná, hogy a bolt csendben visszaviszi az árut, s nem húz ujjat az egészség- ügyi előírásokkal. Ám otthagyták azzal a megjegyzéssel, hogy maid intézkednek az átvétel felől. (Nem a véletlen játszott közre, hogy ez nem sikerült és végül is elszállították.) Kétségtelen, hogy a bolt raktára kicsi, túlzsúfolt. Könnyen megesik, hogy a papírzsákokban tárolt, maradék sütemény megpené- szedik. De miért a vevő fizesse meg? — tá — KLUB A TÉESZBEN Egy órával munka után vidám fiatalok között vágya fűti. A határ, a föld szeretete, amelyet hozzáértő kezek nyomán varázslatossá lehet tenni... — Aki igazán szereti a földet, annak szórakozást jelent a mező — mondja. — Nincs annál jobb érzés, mint a természetet legyőzni, úrrá lenni fölötte. Lehetőség, adottság? A mai viszonyok között mindenkinek egyformán megadatott. A kérdés, hogyan élnek vele. Mester Károly azok közé tartozik, akik megtalálják helyüket, számításukat az életben. — Azt tartom fontosnak, hogy az ember tudja, mit miért csinál... Mini az első bálnak Már középiskolás koromban kialakult benne a mezőgazdaság iránti vonzalom. Amikor iskolai szünidő volt, a szövetkezetbe ment dolgozni. Jól jött az a kis pénz amit kapott, de nem az volt a fő cél. Minél jobban megismerni a földet, az emberekeket, ellesni tőlük a tapaszalatokat. Az idő eljött. Maga sem gondolta, hogy egyszeriben ilyen nagy felelősség zúdul a nyakába. A főagronómus és a főkertész Is beteg lett. Most kell igazán a szakember! A nagy munka közepén állnak, amialapot néztem magamnak az őszre és már- már kiválasztottam egy százötvenforintos nyúlszőrt, amikor a boltos elszólta magát és visszaléptem az ügylettől. Dicsekedett, hogy jól indult a szezon, csak egy baj van. Az nevezetesen, hogy az olcsó kalapokat, az 50—S0 forintos gyapjút nem akarják venni. Mindenki a 150—160 forintos nyúlszőrt keresi. Különösen a vidéken. Megesik nemegyszer, hogy a vevőnek tetszik a kalap, felpróbálja, szemközt pillant a tükörbe jobbprofilból pillant, balprofilból és amikor minden tekintetben kiállta a próbát, az árat kérdi. — ötvenhat forint — mondja a boltos. Meghökkenve kapja föl fejét az ügyfél és igen-igen sértődött hangon szól: — Kinek néz maga engem? Csak nem gondolja, hogy ötvenforintos kalapot teszek a fejemre?? I Megvetöleg löki vissza, mert mit szólnak a lányok, ha Este kilenc óra. A tanyában minden csendes. Az irodát körülölelő kertben szomjasan szívják a gyér harmatot a káposztafejek. A gyümölcsösben, messziről, halk motorzúgás hallatszik: a brigád permetezi az almákkal terhelt jonatán fákat. Az irodaépület néhány kivilágított ablakán zeneszó szűrődik lei. Bent a fiatalság klubhelyiségében nagy a vidámság, néhányan táncolnak, mások tv-t néznek, s vannak, akik a vidám lárma közepette is nyugodtan sakkoznak. Zsebpénz Az. avatatlan aligha gondolná, hogy ez a vidám társaság egy órával ezelőtt a nyíregyházi Ságvári Tsz földjén szedte a zöldséget a következő napi szállításra, hogy a fiúk közül néhányan megfejték és ellátták a jószágot, mások a sertéstenyésztő telepen serénykedtek. A termelőszövetkezetben 70 fiatal dolgozik, a munka sohasem fárasztja annyira őket, hogy esténként ne lenne kedvük ellátogatni a szövetkezet által részükre biztosított és berendezett klubszobába. fülükbe jut, hogy kódiskalap- ban grasszál? — Pedig tessék elhinni — mutat a boltos egy barnát — becsszavamra a legprímább gyapjú, a százötvenes nyúlszőr nem éri a háromszorosát, a dupláját se nagyon! És mindenáron rám akarta lelkelni a gyapjút. Nem vettem meg. Ám a nyúlszőrt sem. Régi haszonleső családból származom, azonnal láttam, hogy az idén ötven forintért jutok nyúlszőrhöz. Mert mi a helyzet? Valamikor először az árát kérdeztük, most, úgy látszik, fordítva van. Nem kell olcsó. Ha ez országos jelenség, nyakán marad a kereskedelemnek. Tenni kell valamit. Mit lehet? 1. Felemelni a gyapjúkalap árát. Ki mer vállalkozni rá? Régi tapasztalat, hogy akt árat emel, azt attól kezdve oly hevesen furdalja a letkiis- meret, hogy soha többé nem tud aludni. 2. Rábeszéld és lebeszélő embereket alkalmazni. Bejön a pacák és 150 forintos kalapot kér, mire közbelép a rdA Ságvári Tsz megbecsüli és segíti a fiatalok munkáját, s lehetőséget teremt mind a közös, mind az egyéni szórakozásra, mert tudja, hogy az ifjúságalak adott kedvezmények sokszorosan megtérülnek a közösségben végzett hasznos tevékenységükben. A szövetkezet ifjú tagjai hetenként kapnak zsebpénzt, hogy ne legyen gondjuk, ha cigarettát, vagy ehhez hasonlókat akarnak vásárolni maguknak, vagy baráti körben le akarnak ülni egy pohár sör mellé. Külföldi kirándulások A termelőszövetkezet bőven biztosított a kulturális keretben anyagi lehetőséget arra, hogy a kiszisták és a KISZ-en kívüliek is gyakran elmehessenek kirándulni: megismerkedjenek az ország szép tájaival, városaival, sőt külföldön is gyakran megfordulnak. Több csoport járt már Budapesten, voltak a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehlebeszélő, s szép előadás keretében megmagyarázza, hogy nézd pajtás, miért veszed azt a vacak nyúlszőrt, amikor öt- venért már valódi gyapjút kapsz? 3. Divatba hozni a hármat- egyfejre-kalapot, azaz a sajtóban, rádióban propagálni, hogy jól öltözött ember az idén három gyapjút hord egymás tetején. 4. Megcserélni az árat, a nyúlszőrt mérni ötvenért, a gyapjút százötvenért. Persze sokáig ez se megy, mert aikkor meg a nyúlszőr marad a nyakunkon. Eyg-két napig mindenesetre csináljuk, csak addig, amíg én megveszem a magamét, aztán bevezetjük a dinnye-árrendszert. Vidéken divat, amikor a paraszt fél, hogy nyalkán marad az egész kocsival, feláll, kikiáltja, hogy nincs kis dinnye, nincs nagy dinnye, egyre-másra ugyanaz az ár! És nincs válogatás. Ez lesz a kalappal. Nincs ötvenes, nincs százötvenes, hetvenöt az ára egyre-másra, a vevő behunyja a szemét és fejébe nyomják a soron következő kalapot. Odakint aztán cserélgethetik. Ktajó. Szlovákiában. Az Idősebb tsz- tagokkal a fiatalok is elmennek egy-egy tapasztalatcserére. Legutóbb fiatalok és idősebbek 100-an vettek részt a debreceni kiránduláson, ahonnan szép emlékekkel tértek haza. Legközelebb a Horto- bágyra akarnak ellátogatni. Minden kirándulás költségének 70 százalékát a tsz fizeti. Ilyen gondoskodás mellett érthető, hogy a Ságvári Tsz fiataljai nem vágynak el a mezőgazdaságból. Bogár Ilénké hat társával a szövetkezet szakmunkás tanulója, örömmel mondja, hogy nemcsak a tanulást segítik, hanem azzal is kedvet csinálnak, hogy havi háromszáz forint zsebpénzt is kapnak, szerszámmal és munkaruhával is ellátják őket a munkában. Amikor letették a szakmunkásvizsgát, s jól megállják helyüket a termelésben, akkor 5 százalékkal magasabb szakmunkásdíjazást kapnak mint azok, akik még nem szerezték meg ezt a képesítést. Havi fizetés A garantált munkabérezés alapján — mint a tsz összes dolgozója —, a fiatalok is havonta kapnak fizetést, s ez nem is megvetendő, mert átlagban megkeresik a havi 1200 forintot, és az még nem is az összes kereset, hanem annak csak a 70 százaléka, a többit év végén számolják el. A közös munkában egyre jobban kialakul a fiatalok kollektív szelleme. Huszonhárom fiatal elhatározta, hogy brigádot alakít a szocialista brigád cím megszerzéséért. Az eddigi eredmények azt mutatják — mind a munkában, a művelődésben, mind a szocialista erkölcs kialakításában —, hogy vállalásuknak még az idén eleget tesznek. Vége a klubestének. Szilágyi János, a tánccsoport vezetője elégedett a próbákkal. Búcsúzás előtt még néhány utasítást ad a népi táncosoknak, miként készüljenek a következő alkalomra, hogy mikor majd a kultúrműsor bemutatására kerül a sor, akkor már ne legyen semmi problémájuk. Elsötétülnek az ablakok. A Ságvári Tsz fiataljai elindulnak hazafeléle. (urbán) VTTYTVrTYYT'fTVTTTTTTTTTTTTVTTTTYTTYTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTYTVTTTTY' Bajban a kalap-ipar 3 1963. augusztus 8.