Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

Szabad idő falun — Véleményem szerint a sza­bad idő eltöltésére nincsen recept. Azt elsődlegesen a le­hetőségek szabják meg. — kü­lönösen érvényes ez falun. Egyre növekszik falvaink- ban is az emberek kulturális, és szórakozási igénye. Hogy ezt az egyre fokozódó igényt ki tudjuk elégíteni, nagy fel­adat vár a falusi népművelési munkásokra. Fel kell mérni az igényeket, mert csak így biztosítható a sokrétű szóra­kozási lehetőség. A művelődési házaknál rö­videsen elkészítendő 1963— 1964 évi népművelési tervek­nél figyelembe kell venni a mutatkozó igényeket. Ezt azonban egy-két népművelési dolgozó képtelen felmérni, el- véezeni. Itt domborodik ki a művelődési házak kebelében működő — sajnos sok helyen még csak papíron — művelő­dési tanácsok szerepe. igények és lehelőségek nem utolsósorban művelődési lehetőséget biztosítanak a község fiatalságának. Hiányos­sága még ezeknek a klubes­teknek, hogy a legtöbb helyen csak a fiatalok látogatják. Helyes lenne az idősebb kor­osztály bevonása is, hogy ők is hasznosan töltsék el szabad idejüket. Ez, véleményem sze­rint a fiatalokra is jó hatás­sal volna, sőt még inkább, ha — legalább időnként a köz­ség egy-egy vezetője is meg­látogatná ezeket a klubeste­ket. Az igények és a lehetőségek szabják meg elsődlegesen azt, hogyan használhatjuk ki he­lyesen a szabad időt. Kricsfalusy Béla tudósító Becsülettel helytálltak Az elvégzett muníka érté­kelése alap jár. elmondhatjuk, hogy gépállomásunk szép eredményt ért el az aratási terv teljesítésében. A tervezett 2700 holdat 430 holddal tel­jesítettük túl. Kilenc kombájnosunk átla­gosan 300 hold kalászos ara­tását, cséplését végezte el kombájnonként, a tervezett 233 holddal szemben. A leg­jobb eredményt Boros József kombájnos érte el, aki 390 holdon végezte el az aratást, cséplést. A brigádok közül, Horváth István brigádja bizo­nyult a legjobbnak 140%-os teljesítményével. Diószegi Lajos ÁMG igazgató Nagykálló Rozsályi levél Társadalmasítani kell a népművelési munkát, minél több dolgozót bevonni a terv- készítésbe, de magába a vég­rehajtásba is, mert csak így érhető el hogy az a legtágabb lehetőséget biztosítsa falun is az emberek számára szabad idejük hasznos eltöltéséhez. Megyei viszonylatban szép eredményeket értek el műve­lődési házaink a klubélet kia­lakítása terén. Igen sok he­lyen ;— kis községekben is — ma már rendszeresek a klub­estek változatos kötött és kö­tetlen programjaikkal, kelle­mes-időtöltést, szórakozást, de Rozsályban, a csengeri já­rás egyik községében, ha tel­jes mértékben nem is, a meg­oldás felé halad a községi ci­gányok problémája. A tsz állandó munkalehe­tőséget nyújtott nekik, a Már­ton és a Lakatos családok 35 tagja rendszeresen jár a tsz- be dolgozni. Márton György, aki a cigányzenekar bőgőse, tavaly például 340 munkaegy­séget ért el, zárszámadáskor 13 400 forintot kapott kézhez. A tsz versenytábláján nem­egyszer szerepelnek a cigá­nyok nevei is, tehát erkölcsi megbecsülést is kapnak. Az öreg cigányoknak a tsz szo­ciális támogatást nyújt. La­„Hazaláfogathatnak...“ Még mindig hatása alatt va­gyok az augusztus 3-án este a 'tíz órás ■ hitekben közölt kór- mányrendeletnek, amely a „külföldre távozott magyarok Wssjnlatogatásának’’ megköny- ifyjWesére ~ vonatkozik. ;<3?í ■’nyilvánosságra került rendelet szerint hazajöhetnek látogatóba azok is, akiknek még nincs az állampolgársá­guk rendezve és úgynevezett hontalan útlevéllel rendelkez­nek. engedhet meg magának, amely hisz a maga erejében, eszmei és politikai célkitűzéseinek er­kölcsi igazságában, s tisztában van azzal, hogy mit jelentett állampolgárai számára kedves hozzátartozóinak eltávozása es azzal is, hogy mit jelent a ta­lálkozás nagy reménysége. I)r. Molnár Jenő Nyíregyháza kásáik ma már nem a falu végein, — ahogy országszerte szokásban volt és van — ha­nem a falun belül vannak, maguk vetette vályogból, de már villannyal, megfelelő bú­torzattal, és itt-ott rádióval is ellátva. Ősi mesterségükben, a vályogvetésben dolgoznak, a tsz-nek vetik a vályogot mun­kaegységre, de besegítenek a tavaszi, nyári növényápolásba, betakarításba is. Kulturális színvonaluk emelését úgy ol­dották meg, hogy kultúrcso- portot szerveztek számukra, amely nemegyszer szerepelt nagy sikerrel a környező köz­ségekben, sőt a járási székhe­lyen is. Gyermekeik rendsze­resen járnak iskolába, ami önmagában is nagy eredményt jelent. Lakatos András VII. osztályos tanuló középiskolát szeretne végezni, Márton Gé­za pedig most végzi levelező tagozaton a gimnáziumot. Já- rásszerte emlegetik ezt a ; Márton családot, amelynek asztalitenisz-csapata éveken keresztül megnyerte a járási bajnokságot. Halász György levele nyomán Beszédes képeslapok Hogy mit jelent ez a ren­delét, éz a könnyítés, azt csak az tudja megérteni, aki évek óta nem látta gyermekét, vagy hozzátartozóját, s akivel a találkozás majdnem remény­telen volt. Olyan élmény volt szá­munkra a hír sugárzása, ab­ban a forró augusztusi késő esti órában, amit szavakkal kífejéznt nem is lehet. Ilyen rendeletet csak olyan állam Csaknem minden hivatal­ba, üzembe, munkahelyre nap mint nap hoz a postás anzixokat, képeslapokat, me­lyeken a szabadságon lévők Üdvözlik munkatársaikat. Magam is sok helyen lát­tam ilyen üdvözlőlapokat munkapadok fölé, irodákban falra tűzve. Balatoni vitorlá­sokat, budapesti látképet, a Mátra, a Bükk, a Mecsek fes­tői tájai, egyre épülőbb, szé­pülő városaink egy-egy rész­letét ábrázoló lapokat. De gyakoriak a baráti országok­ból, sőt a tengeren túlról ér­kezett képeslapok is. Ezek a tenyérnyi lapocskák arról tanúskodnak, hogy dol­gozóink évről évre egyre töb­ben töltik a becsülettel vég­zett munka után szabadságu­kat üdüléssel, kirándulással, ország, vagy világ járással. Fokmérői ezek népünk szo­ciális, kulturális fejlődésének. —falussy— Éjszaka a gyógyszertárban Amikor helyén volt a gyógyszerész szíve izgalmas esetek — A falióra mutatója már túl­haladt a kilencen. A gyógy­szertárban megkezdődik az éj­szakai ügyelet. Jenei Szabó László, az idős gyógyszerész hazafelé készül. Közel negy­venhárom éve keveri az or­vosságokat. — Sok éjszakát töltöttem a gyógyszertárban — mondja Laci bácsi. Több érdekes élményt őriz egy-egy éjszakáról. Fegyveres támadás — morfiumért — Régen történt már. Az egyik éjjel csöngettek. Az ab­lakból revolver meredt rám. Egy fiatalember felszólított, hogy adjak morfiumot. A la­boráns észrevette, a hátsóajtón az utcára sietett és lefegyve­rezte a támadót. Hetenként jönnek a betegek morfiumért, akik orvosi felügyelet mellett fogyasztják. Számukra ez az egyetlen, amely enyhíti fáj­dalmukat. Két-három éve Má­tészalkáról kértek segítséget. A homoki vipera megmart egy kislányt. A gyermek már ha­láltusáját vívta. Helyben nem volt szérum. Budapestről kér­tem. Az életmentőszer repülő­gépen érkezett meg. Berreg a csengő. — Két kevertport kérek. Csönd van. Csak a papír zizegése hallatszik, amint Szabó Aranka az ügyeletes gyógyszerésznő figyelmesen készíti a gyógyító szert. kórházba. Az orvos olvashat tatlan írása is megtévesztheti a gyógyszerészt a hasorió hangzású, de különböző ha­tású szereknél. A receptiek hiányos kitöltése is bajt okpz- hat. Gyógyszer­esére Nem is olyan régen ' egy asszony lányával jött gyógy­szerért. Ahogy készítettem az orvosságot, az asszony mindig mondogatta: „Mennyire beteg a kicsike, az aranyos csöpp­ség”. A lánya pedig gjfanúsan figyelte minden mozcialatom. Nem hallgathattam tovább. Megkérdeztem, hány ; éves a lánya? S ekkor tűnt ki, hogy már asszony, és a kéthónapos gyermekének kell az) orvosság. A recepten nem tüntették fel az életkort. Ugyanfiz az adag, amely a felnőttnek: gyógyszer, a csecsemőnek méreg lehet. A gyógyszercsere is sok izgalmat okozott. Az egyik beteg téve­désből a másiké'; vitte el. A figyelmesebb beteg észrevette és rögtön visszahozta. Azon­nal rohantam a másik után. Késő efete volt, szakadt az eső, a lakásban még világosságot láttam. Éppen akkor bontotta fel a dobozokat. Torkomon dobogott a szívem, mikor be­léptem az aptón. Idejében ér­keztem. Sikerült megakadá­lyoznom a tragédiát. Éjfél Mintegy 30—40 fiatal gyógy­szerész vallhatja Jenei Szabó Lászlót „mesterének”. Sok gyógyszert kevert. Talán neki nem szorítják meg a kezét, mint az orvosnak, köszönetét se mondanak, habár megér­demelné. Tizenegy óra. Csengetnek. Két szem Karilt kér egy kis­lány. Az ablaknál egy katona áll. Egy csomag Koffkát vesz. (Ezt beszerezhette volna dél­után is.) Röviddel később egy asszony kér segítséget, karján nyöszörgő gyerek. Éjfél- van. Az utca elnéptelenedik, egy lovas kocsi áll a gyógyszertár előtt. Üjfehértóról jöttek, sú­lyos betegnek visznek fájda­lomcsillapítót és nyugtatót. Erdelics Imre, Akadozik a nyíregyházi vízműhálózat építése Anyageííckási nehézségek hátráltatják a munkát A víztorony már fogadná a vizet Porosodó receptek — A gyógyszerek egyötödét házilag állítjuk elő, a többit készen kapjuk — mondja Laci bácsi. — Általános tapaszta­lat, hogy a betegek nem vár­ják meg, míg elkészül. Később aztán elfeledkeznek érte jön­ni. És így az értékes gyógy­szer kárba vész. — Egy recep­tet megmutat, melyet 1963. május 13-án vittek be a gyógyszertárba, s azóta sem váltották ki. — A gyógyszermérgezés sem ritka eset. Az egyik nap vö­rös kiütésekkel a kezén egy nő jött be. A gyógyszerre pa­naszkodott. Ez a házipatika eredménye. Mert vannak gyógyszerhalmozók is, akik valóságos patikát tartanak ott­hon. Nagyon elítélendő, mert felesleges gyógyszerpazarlás, i másrészt gyakran gyógyszer-! mérgezést okoznak másoknak: Olyanok is akadnak, akik btí- tegségükből felépülve tovább fogyasztják a gyógyszert. E miatt is többen kerültek már Nemcsak, a kánikulai me leg, hanena a város egyre sür getőbbé v/áló, jó ivóvízzel va ló mielőbbi ellátása teszí; nyíregyháziak napról napr fokozódó figyelemmel kíséri: az új ■'tízmű építési munkái Azonban a várost immár ke resztül-feasul szelő, sokszo hónapcíkig befedetlenül áll árkok mérni csalódást okozná a várakozóknak. Ügy tűnik hogy akadozik a terv végre hajtása, a vízvezeték-épitől nem, készülnek el a kitűzöl határidőre. Mlint azt az építőipari vál lakat és a munkát finanszíro zó l megyei tanács vb. tervosz tf^lya illetékeseitől megtud tűk, indokolt a feltételezés zl-z ütemterv betartását első torban anyagellátási nehéz ségek hátráltatják. Az ÉM ( Épületszerelvény Ellátó Vál lalat csak a beépítés előtt ké héttel fogad el megrendelése két öntöttvas idomok szán­tására. A gyakorlatban ezazl jelenti, hogy a szabálysze rűen megrendelt anyag leszál­lítására csak hosszú hónapot múlva kerül sor. A tovább: árkolásokat éppen ezért meg is szüntették és a földmunká­sokat más munkahelyekre cso­portosították át. Az építők ennek ellenére mindent megtesznek a folya­matos munka biztosítására. A vállalat anyagbeszerzője szin­te darabonként szerzi be a szerelés folytatásához feltét­lenül szükséges T idomokat. Ilyen körülmények között he­tenként csak két darabot si­kerül beszerezni, és a vízto­ronyig vivő nyomóvezeték építéséhez még mintegy 28 darabot kellene beépíteni. . A szerelők a rendelkezésre álló szerelvényeket most első­sorban a főnyomóvezeték egyi­kének építésére használják fel. A munka fő iránya volt, hogy minél előbb elérjék Sós­tót és még az idei fürdési évadban vízzel lássák el’a hi­degvízű medencét. Tervüket siker koronázta; hetek ótakó- taji vízben lubickolhatnak a sportuszoda vendégei. A két­ezer köbméter vizet befogadó medence teljes megtöltése ed­dig egy hétig is eltartott, most csupán harminc órát vesz igénybe. A hét nagy vízhoza­mú kút közül egyelőre csak egyet helyeztek üzembe, mely­nek kapacitása percenként 800—900 liter víz. Hétfőn újabb sikert jelent­hettek a szerelők: a víz meg­érkezett a Tölgyes Csárdához. Közelebbi célkitűzésük; mie­lőbb elérni a nyomásfokozó nyíregyházi telepet, majd a Kossuth utcai vezeték üzem­be helyezése után a Zrínyi Ilo­na és a Szarvas utcán át vi­zet adni a víztoronynak. A víztoronyépítők még a gombafödém építésén dolgoz­nak, de a tárolótartályt már alkalmassá tették a víz foga­dására. Rajtuk már nem mú­lik, hogy akár augusztusban eljusson a kótaji kutak vize Nyíregyházára. Napról nap­ra sürgetőbbé válik a vízmü­vet üzemeltető vállalat meg­alakítása. _ H N- TOMAN: A JBIG JOE“ Fordította: Sárközi Gyula ‘ 13. És a hadügyminisztérium­ban? Van ott épp elég jelölt nélküle is erre az állásra. Hozzá még Hazardnaik ellen­ségei is akadnák. Meg Dixon tengernaggyal sincsen olyan nagyon jó viszonyban. Medows professzor ezalatt felháborodással gondolt a macedonium bomba „hirteten” kipróbálására. Szánté nem is kételkedett abban, hogy sok bajt okozott, amelyeknek kö­vetkezményeit még csak sej­teni sem lehet. Most persze mindent megtesznek, hogy leplezzék. a katasztrófát, illet­ve legalábbis csökkentsék nagyságát. Könnyen lehetsé­ges azonban, hogy a Szent Pa tri ok-sziget most hosszú ideig fogja mérgezni radioak­tív anyagokkal a légkört, méghozzá jelentős területen. Nos, és az a néhány tudós, tábornok és tiszt; akik elpusz­tultak? Ugyan, hisz az vég­eredményben semmiség ahhoz a politikai kudarchoz képest, amely most az egész nyugati tömböt éri. Képzeljük csak el, micsoda ütőkártyát kapnak a kezükbe a magfegyver eltiltá­sának hívei! Törődhetnek ilyen botrány közepette hol­mi tábornokokkal, akikből bé­kés viszonyok között amugyis szemmelláthatóan túlterme­lés van! Queltch, aki úgy látszik, még az ilyen drámai helyzet­ben is el tudott aludni, ismét a professzorhoz fordult és alig hallhatóan így szólt. , — Nem tudom, mit adnék most, ha csak félszemmel lát­hatnék egy darabka kék eget. De hisz ez nevetségies dolog, úgy-e? Nem ez a vágy, ha­nem az, hogy nincs már mit adni érte... Aztán felsóhajtott és hozzá­tette, de már más, rideg han­gon: — De az atomdühöngők számára ez nagyszerű tudo­mány. Persze, maguk tudósok számára is... Hiszen maguk szédítették el őket a szu- perbombákikal. Lám, ezért is kísérleteznek olyan lázas siet­séggel... Medows hallgatott és Queltch-nek úgy tűnt, hogy az öreg megsértődött. Pedig hát ö nem akarta megbánta­ni. Tetszett néki a professzzor, rendes, becsületes embernek látszott. — Én nem személy sze­rint önre céloztam — szólalt meg ismét Queltch, e hang­ja észrevehetően meglágyult. — Általában a tudósainkról beszéltem... Ne tudták volna, hogy a „Big Joe” nem is olyan „tiszta” bomba? — Nekem nem volt tudo­másom róla, Sam higgye el... Medows professzor leükáis- merete valóban tiszta volt, mivel előtte is csak most lett teljesen világos, hogy miért hívták meg a „Big Joe” ki­próbálásához. Arra volt szük­ségük, hogy olyan szakember, mint 6, Medows professzor, mondjon véleméhyt az új bomba radioaktivitásáról. — Mondja meg nekem pro­fesszor úr, tiszta lelkiismeret­tel, létrehozható-e egyáltalán a „tiszta” bomba? — kérdezte Queltch és Medows szemébe nézett. — Hisz most már nem kell félnie attól, hogy haditit­kot árul el: magunkkal visz- s/ük a másvilágra. — Mit válaszolhatok én er­re magának, Sam? — szíSlalt meg Medows elgondolkodva. — Persze, létre lehet hopni a „tiszta” bombát is, ha nagyon akarja az ember és ha a hidrogénbomba töltetét olyan anyagokból való barokkal vesszük körül, amely neutro­nokat elnyelő bőrt tartalmaz. Dehát az ilyen bomba poko­lian sokba kerülne* nálunk pedig most az a fő irány, hogy minél olcsóbbá tegyük a magfegyver eíőállítását. Ilyen értelemben -a három­rétegű „piszkos” bombák a legolcsóbbak. Mbit ahogy már azt hiszem, /említettem magának, urán—G38-at he­lyeznek el bennük és ezred- annyiba kerülnek, mint bár­mely más atom robbanóanyag. — Ezek szerint ez az egész lárma, amit a „tiszta” bomba körül csaptak, nem egyéb, mint propaganda? — kiáltott fel Queltch. — ÍHisz a „tiszta” szó olyannyira megnyugtatóan hangzik. E propaganda füstfüg­göny leple alatt pedig lázasan keresik nemcsak a legolcsóbb, hanem a legpusztítóbb erejű „piszkos” bombát is? — Valahogy így van, Sam... — Hát igen... — sóhajtott nagyot Queltch... Vidámul az élet bolygónkon! Nem aka- rédzik az embernek idő előtt elpatkolni, de az ilyen világban nem is olyan kelle­mes dolog) élni... Ismét elhallgattak, minde­gyik a rriaga gondolataival volt elfoglalva. Queltch csa­ládos ember volt: felesége és két lánya. Hogyan élnek majd nélküle?... A professzor egye­dül élt. Felesége rég meghalt, gyermekeik pedig nem voltak. De neki sem volt könnyű bú­csút mondani az élettől. Most sokkal világosabban látta, mint bármikor azelőtt, hova taszíthatja hazáját az atom- hisztéria, hacsak a nemzet józan esze nem kerekedik a téboly fölé. És népének ebbe a józan eszébe vetett hitét még most, halálraítélten sem veszítette el. Ezt a hitét olyan emberek erősítették meg ben­ne, mint^Queltch. Jól tudta, hogy ők vannak többen és hogy éppen ők, nem pedig a Hazardok képviselik népük igazi érdekeit. Hazard többé nem fél a sugárbetegségtől. Az éhes emberek, akiket a szomorú gondolatok agyonkí­noztak, agyongyötörtek, végre álomba merültek. Csak egye­dül Queltch nem aludt. Seho­gyan sem tudott megbékülni tehetetlenségével. Ha kifogás­talanul működne az adó-vevő készülék, megpróbálna beszá­molni az embereknek a „Big Joe” bűnös kipróbálásáról. Igaz, egyet s mást már el­árult az orosz tudományos kutató hajó rádiósának, de akkor még óvatos volt és csu­pán saját nyomorúságos Hely­zetéről számolt be neki. (Folytatjuk) 1963, augusztus 7. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom