Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

A szocializmus a világ forraifalmi fejlődésének fő ereje (Folytatás az 1. oldalról) hanem a világ öntudatos pro- letáriátusa sem lesz soha haj­landó egyetérteni a forradal- miságnak és a forradalmi köz­pontnak ilyenfajta magyará­zatával, sohasem követik majd azokat, akik ilyen né­zeteket hirdetnek. A kínai propaganda éppen ezért íóí- hatólag célul tűzte maga elé a szocialista rendszer hatá­rain túl lévő munkásmozga­lom lejáratását különösen vonatkozik ez a fejlett kapi­talista országokra, ahol a munkásmozgalom alapvető erői összpontosulnak, megin­gatni a népekben e munkás­osztály forradalmi lehetőségei­be vetett hitet. Evégett alapo­san felhasználják a forrada­lom fejlődésének útjaira vo­natkozó kérdést. Az eszköz ugyanaz, mint más esetekben: a munkásmozgatom forradal­mi élcsapatai nézeteinek meg­hamisítása és a maxizmus ál­talános tételeinek dagjfiává változtatása. Meghamisítják mindenek előtt a XX. kong­resszus irányvonalát, amely­nek a forradalom útjai sokfé­leségéről levont megállapítá­sait szánalmas karikatúraként — a parlamenti út állítólagos j.univerzálásaként” állítják be. És a békés útért vívott harc szükségességének elismerését — ahol az lehetségjes — dog­matikusan a forradalom el­árulásaként és a marxizmus­sal való szakításként tüntetik fel. Általánosan ismert tény, hogy Marx, Engels és Lenin voltak az elsők, akik elméle­tileg felvetették a proletáriá- tus által a hatalom megraga­dása különböző útjainak, ezen belül a békés útnak a lehe­tőségét is, holott ezt a követ­keztetést a proletáriátus szá­mára lényegesen kedvezőtle­nebb viszonyok között tették meg, amikor még nem volt szocialista állam, még kevés­be szocialista tábor. Amikor a kínai vezetők tá­madják azt a tételt, hogy meg­van ’ a lehetősége a burzsoázia uralma békés úton való meg­döntésének, teljes meztelen­ségében mutatkozik meg arisz­tokratikus megvetésük más kommunista pártok elméleti munkája iránt. Sok testvér­párt a nyilatkozatoknak a forradalom békés útja lehető­ségéről szóló tétele alapján program-dokumentumokat dolgozott ki, amely éppen ilyen orientációt helyez kilá­tásba hazájában a forradalmi mozgalom számára. Ezek a testvérpártok a reális osztály­erőviszonyok marxista—le­ninista elemzéséből, népük történelmi, nemzeti hagyomá­nyaiból, hazájuk munkásmoz­galmának tapasztalataiból és sajátosságaiból, röviden a konkrét viszonyokból indultak ki. A KKP-hez ‘ tartozó elvtár­sak könnyedén átsiklanak mindezek fölött. V. I. Lenin annakidején, leleplezve az orosz dogmatikusokat, a kö­vetkezőket ' írta: „ha ezek az emberek megbecsülnék a marxizmust, mint a XX. szá­zad egyetlen forradalmi elmé­letét, ha tanultak volna az orosz forradalmi mozgalom történetéből, észrevennék a különbséget a valóban forra- radalmi jelszavak fejlődése és a frázisok között.” A KKP jelenlegi dogmatikusainak egyáltalán nem szívügyük, hogy „forradalmi” frázisaik összefüggésben legyenek egyik vagy másik ország forradalmi harcának igazi feladataival. Különleges céljaikat szem előtt tartva nem látják szük­ségesnek nemcsak azt, hogy tanulmányozzák, hanem hogy akárcsak nagyvonalakban is megismerjék például az Olasz Kommunista Párt harcának konkrét viszonyait, amely párt külön meghívta őket Olasz­országba és elutasítást kapott. A nemzeti felszabadító mozgalomról vallott, a mar­xizmus—leninizmustól idegen nézetek hirdetése nagy kárt okozhat mindenekelőtt magá­nak ennek a mozgalomnak, fokozhatja benne az egészség­telén nacionalista tendenciákat és ösztönözheti a „harmadik út” tudománytalan koncep­cióit, amelyek elutasítják a szocialista országoknak a né­pek társadalmi . és nemzeti újjászületéséről felhalmozott tapasztalatait. A KKP ilyen­fajta propagandája gyengíti a világforradalom nemzeti felszabadító övezetét képvise­lő haladó személyiségek ér­deklődését az iránt, hogy ép­pen a marxizmusban keressék hazájuk gazdasági, politikai és ideológiai fejlődése problé­máinak megoldását. A világforradalmi központ­nak a nemzeti felszabadító mozgalom övezetébe való át­helyeződéséről szóló elméletek igazi célja szemmel látható­lag az, hogy csökkentsék a Szovjetunió szerepét, lejáras­sák a szocialista tábort abban a formájában, ahogyan törté­nelmileg kialakult, rábírjanak másokat arra, hogy figyelmén kívül hagyják e tábor tapasz­talatait, a nemzetközi kérdé­sekben elfoglalt álláspontját és úgy tekintsék (különösen az iparilag fejlett szocialista országokat), mint csupán egy eszközét a nemzeti felszaba­dító mozgalomnak egy forrá­sát a fiatal nemzeti államok megsegítésének és nem mint az egész emberi társadalom forradalmi átalakításának leg­főbb kerekét. Veszélyes bomlasztó irány­vonal ez és ezért a marxista— leninisták nem nézhetik kö­zömbösen. hogy olyan embe­rek követik kitartóan ezt a vo­nalat, akik magukat ugyanak­kor a kommunista mozgalom egysége híveinek nevezik. Ezzel az irányzattal szoro­san összefügg az a beállítás is, amelybe a kínai elvtársak a jelenlegi világ ellentmondá­sai fő csomópontjának kérdé­sét helyezik. A 81 kommunista párt nyi­latkozata szerint korunk meg­határozása a két egymással szembenálló társadalmi rend­szer harcának elvén alapszik. „A nemzetközi viszonyok fej­lődését napjainkban a két tár­sadalmi rendszer határozza meg, a szocializmus, a béke és a demokrácia erőinek, az imperializmus, a reakció és az agresszió erői ellen folyta­tott harca”... — hangzik az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozata. Ez a tétel teljes szemléletes­séggel bizonyítja, hogy hol látja a nemzetközi kommu­nista mozgalom a jelenkor fő ellentmondásainak középpont­ját. A kínai elvtársak azonban nem értenek egyet ezzel. A kínai teoretikusok a Je­len világ ellentmondásainak gócpontját az amerikai im­perializmus és más nem szo­cialista országok — elsősor­ban Ázsia, Afrika és Lantin- Amerika népei — közötti el­lentmondásokban látják. Kü­lönlegesen fontosnak tartják az amerikai imperialisták és más országok imperialistái közötti ellentéteket is. Az a KKP anyagában fel­sorolt nagyszámú érv, ame­lyekkel ezeknek az ellentmon­dásoknak a létezését bizonyít­ják, nem képezi vita tárgyát, mivel soha, senki nem tagad­ta ezeknek az ellentmondások­nak a létezését, sem pedig azt, hogy ezek egyre éleződ­nek. Nem tartozik ehhez a do­loghoz a kapitalista országok egyenlőtlen fejlődéséről szóló törvényre való hivatkozás sem. E törvény segítségével meg lehet magyarázni az im­perialisták közötti ellentmon­dások fokozódásának és a gyarmati kizsákmányolási te­rületekért folytatott harc ki­éleződésének okait, meg le­het magyarázni, .hogy konk­réten mely országok ellentétei a legélesebbek az adott pil­lanatban stb. Lehetetlen azon­ban ezzel a törvénnyel azt magyarázni, amint azt a kí­nai elvtársak teszik, hogy a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korszaki­ban a világ ellentmondásai­nak csomópontja világviszony­latban független a szocialista világrendszer létezésének té­nyétől. Az ilyen kísérletek el­len szinte naponta szolgáltat­nak érveket a jelenlegi nem­zetközi helyzet tényei. Könnyen megállapitható, hogy a világ ellentmondásai­nak sarkalatos pontjáról hir­detett kínai koncepció tulaj­donképpen csak segédeszköz a világforradalmi mozgalom súlypontjának: áthelyeződésére vonatkozó tétel alátámasztá­sára. És ennek a koncepció­nak a szakadár irányzata kü­lönösen nyilvánvaló ebben a • vonatkozásban. A valóságban, amennyiben a szocialista tábor a mai vi­lág fő ellentmondásainak ha­tárain kívül helyezkedik el, akkor e tábor külpolitikája (amelyért, s ezzel mindenki tisztában van, különösen a Szovjetunió viseli a felelőssé­get) nem képez hatékony for­radalmi erőt. És ebben az esetben az elnyomott népek antiiperialista harcukban, (amely a kínai vezetők szem­pontjából az alapvető forra­dalmi erőt jelenti) nem vár­hatnak ettől a politikától sem­miféle hasznot „stratégiai vi­szonylatban” (a kínai sajtó terminológiája) tehát, ez a politika” megvetendő. Ha pedig tovább követve a kínai elvtársak nézeteit, elfo­gadjuk, hogy az ellentmondá­sok gócpontja az imperialista hatalmak egymás közötti har­ca és az amerikai imperializ­mus valamint az elnyomott népek közötti »ellentmondás, akkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris háború lehetősége csupán a „gyáva jelenkori revizionisták” kitalálása, s ezért úgymond az amerikai imperializmus elleni bármi­lyen kalandba bele lehet bo­csátkozni az igazságos háború nemes forradalmi jelszavával takarózva. Ám ha az ilyen politika következtében ki is robban a nukleáris világhá­ború, a KKP-beli „teoretiku­sok” ezt nem tekintik nagy bajnak: az életben maradottak előtt — szerintük — „ragyo­gó perspektívák nyílnak”. Nehéz megszabadulni attól a gondolattól, különösen a kí­nai sajtónak a moszkvai atom- csendegyezmény megkötése elleni hadjárata fényében, va­jon nem arra számítanak-e, hogy az imperializmus értel­metlen és felelőtlen provoká- lásáért „másoknak” kell meg­fizetni — azoknak, akik ellen a legreakciósabb imperialista erők elsősorban irányítják nukleáris f egy verőiket? Le­hetséges, hogy ez a végső lé­nyege a „papirtigrisről” és az igazi forradalmi hősök „ön- feláldozásáról” szóló fecsegés­nek? Mindenesetre éppen ez a KKP vezetői által a világfor­radalom új központjáról és a jelenkor fő ellentmondásai csomópontjának áthelyeződé­séről felállított koncepció va­lódi logikája. Ez a logika sú­lyos következményeket rejt magában a békére, a népek szocializmusért vívott harcá­ra és az egész világ forradal­mi mozgalmára nézve. Ez olyan emberek logikája, akik felelőtlenül játszanak a nemzetközi kommunista moz­galom sorsával, olyan embe­reké, akik előtt nincs értéke a népek szocialista közösségé­nek — a nemzetközi munkás- mozgalom több mint százéves történelme vívmányának, az egész dolgozó emberiség tá­maszának és reményének. A jelenkor forradalmának középpontjáról szóló marxis­ta—leninista meghatározás­nak megfelelően a nemzet­közi kommunista mozgalom 1957-es és 1960-as értekezle­tein kidolgozták az imperia­lizmus elleni támadásnak és a szocializmus világméretű győzelme kivívásának egysé­ges stratégiai tervét. Ez a terv a következőket foglalja ma­gában: — A szocialista országok és az összes demokratikus erők egyesült erőfeszítéseivel kény­szeríteni kell az imperializ­must az atomháborúról való lemondására. Meg kell szilár­dítani a békés egymás mellett élés alapelveit, mint a nem­zetközi viszonyok általános normáit, s ezzel kedvező fel­tételeket kell teremteni a szo­cialista forradalom sokoldalú fejlődéséhez és a szocialista eszmék teljes valóraváltásához azzal, hogy még a szocializ­mus világméretű győzelmének kivívása előtt ki lehessen re- keszteni a világháborút a tár­sadalom életéből. — A szocialista országoknak a lehető legrövidebb történel­mi időszak alatt meg kell nyerni a kapitalizmussal ví­vott gazdasági versenyt, meg kell szilárdítani és ki kell szé­lesíteni a szocialista világ- rendszert. Teljes fölényt kell kiharcolni a kapitalista or­szágokkal szemben az élet minden területén és ily mó­don kell biztosítani a döntő feltételeket a szocializmus vi­lágméretű győzelméhez. Ütját kell állni az ellenforradalom exportjának, erkölcsi, politi­kai és anyagi segítséget kell nyújtani a forradalmat vivő népeknek: — az imperialista tábor for­radalmi erőinek a szocialista világrendszer eredményeire tá­maszkodva még határozottabb harcot kell folytatni a kapi­talista rend ellen, a küzde­lemnek azokat a formáit al­kalmazva, amelyek megfelel­nek az egyes országok konk­rét viszonyainak, figyelembe véve a szocializmusba való forradalmi átmenet békés és nem békés útját; — a nemzeti felszabadító mozgalom forradalmi erőinek — a szocialista világ támoga­tásával — fokozott csapása kát kell mérni a gyarmati rendszerre, az imperializmus­ra, minden eszközzel, beleért­ve a fegyveres harcot is. Küz- denünk kell a gyarmati iga alól való felszabadulásért. Ahol pedig a politikai füg­getlenséget már kivívták, szi­lárdítani kell azt, törekedni kell az ország gazdasági ön­állóságának megvalósítására, fejleszteni kell a sokoldalú együttműködést a szocialista országokkal, meg kell valósí­tani a szocialista átalakítások átfogó nemzeti programját, amelynek célja az antiimpe- rialista, antifeudális forrada­lom befejezése és a nem ka­pitalista fejlődés útjára való áttérés végigvitele; — a fejlett kapitalista or­szágok munkásosztályának és a . szocialista országoknak együttes erőfeszítésekkel se­gítséget kell nyújtaniok a fia­tal nemzeti államok népeinek 3 z imperializmus alól való fel- szabadulásukért és (a kapi­talista szakasz hihagyásával) aj szocializmusba való átmene-j tűkért vívott küzdelmükben. ' Ennek a stratégiai tervnek nyilvánvalóan minden tételét áthatja az az eszme, hogy az emberi társadalom fejlődésé­ben egyre fokozottabban meg­mutatkozik a szocialista rend­szer döntő szerepe. Támadni azt a tézist, hogy a jelenkor központjában a nemzetközi munkásosztály és szülöttje, a szocialista világ- rendszer áll, annyit jelent, mint szakítani a kiáltvány és a nyilatkozat fő vonalával, vagyis tagadni az imperilista világrendszer legyőzését célzó összes forradalmi és demok­ratikus mozgalmak egységének fő feltételét. A Lenin által létrehozott és nevelt szovjet Kommunista Párt tökéletesen tudatában van annak, hogy a kommu­nisták egysége mindenekelőtt a célok és az eszmék egységét, a marxizmus—leninizmushoz és a nemzetközi kommunista mozgalom programtételeihez való hűséget jelenti. Az egy­ség megszilárdításának nincs más útja. És ha bárki bár­milyen más platform alapján felépülő egységet próbál java­solni, elkerülhetetlenül szaka­dár álláspontra helyezkedik, bármilyen jelszóval tarkaród- zék is. Hruscsov beszédet mondott a Szovjetunió Legfelső Népgazdasági Tanácsának ülésén Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Népgazdasági Tanácsa kétna­pos értekezletet tartott. Az értekezleten megvitatták a népgazdasági terv kidolgozását és az ugyanerre az időszakra vonatkozó beruházások cím­jegyzékének összeállításával kapcsolatos kérdéseket. Az értekezelet munkájában részt vett Nyikita Hrucsov, Leonyid Brezsnyev és a párt, valamint a kormány több más vezetője. Nyikita Hruscsov az ülésen beszédet mondott, s kijelölte a beruházási épít­kezések tervezésének gyöke­res megvalósításával kapcso­latos konkrét feladatokat, va­lamint több javaslatot ter­jesztett elő a termelési kapa­citások üzembe helyezésének meggyorsításáról ás a beru­házások gazdaságosabb fel- használásáról. Az értekezlet résztvevői felszólalásaikban több példát említettek, amely mutatta, hogy mennyire helyesek a Hruscsov által előterjesztett javaslatok. Újabb kilenc földrengés Szkopljeban Szkoplje, (Tanjug): A szkopljei földrengésjelző állomás péntek délután 14,30 ólától szombat reggel 7,30 óráig újabb kilenc földrengést regisztrált a városban. Ezek közül a péntek délutáni négy fok, a szombat hajnali öt fok és a szombat reggel 7,29 óra­kor bekövetkezett földrengés 4 fok erősségű volt. Az MTI belgrádi tudósítója arról ad hírt, hogy Szkopljé- ben éjjel-nappal szakadatla­nul folyik a romok eltakarí­tása. A legutóbbi 24 óra alatt további 24 épület romjai alól ástak ki halottakat. A nagyobb romhalmazok eltakarításán, amelyek alatt még áldozatok vannak, pillanatnyilag 4217 bányász, hegesztő és katona dolgozik. Hivatalos közlés szerint péntek reggelig összesen 837 áldozat holttestét találták meg a romok alatt, közülük 691 kilétét állapították meg. A számítások szerbit körül­belül 35 000 lakást, vagyis a város lakóterének csaknem 85 százalékát le kell rombol­ni, mert nem lehet helyreállí­tani azokat. Külpolitikai események sorokban A Kubai Egyetemi Diákszö­vetség meghívására a sziget- országban tartózkodó ameri­kai diákokat csütörtökön Ernesto Guevara a Kubai Szocialista Forradalmi Egy­ségpárt országos vezetőségé­nek tagja, iparügyi minisz­ter, fogadta és válaszolt az amerikai diákok számos kér­désére. Júniusban Olaszországban az általános létfenntartási költségek az előző hónaphoz képest 0,4 százalékkal emel­kedtek. Egy év alatt az emel­kedés szinte öt százalék. Tom Mboya kenyai alkot­mányügyi miniszter pénteken a képviselőházban bejelentet­te, hogy Zanzibár csatlakozni kíván a megalakítandó kelet­afrikai államszövetséghez. A Kenyát, Ugandát és Tanganyi- kát magában foglaló állam- szövetség megalakításáról szó­ló tervezetet tizenöt napon belül készítik el és az érde­kelt országok képviselői augusztus végén vagy szep­tember elején értekezletet tartanak. Pénteken a Virginia állam­beli Wallops Island-i rakéta­támaszponton közös olasz— amerikai rakétakísérletet haj­tottak végre. 294 kilométeres magasságba 80 kilogrammos megterhelésű rakétát lőttek fel. A rakéta a felbocsátás helyétől 975 kilométernyire zuhant vissza az Atlanti­óceánba. Az amerikai űrha­józási hivatal közlése szerint a kísérlet űrkutatási célokat szolgál. Argentínában a legutóbbi amnesztia-rendelkezés értel­mében pénteken 34 foglyot szabadon bocsátottak. Pénteken G. A. Zsukovval, a szovjet békebizottsag elnök­ségének tagjával az élen szovjet küldöttség érkezett a Japán fővárosba. A küldött­ség szombaton Hirosimába utazik, ahol részt vesz a nuk­leáris fegyverek betiltásáért küzdő mozgalom 9. nemzet­közi értekezletén. Már tízezer asturiai bányász sztrájkol követeléseinek telje­sítéséért. A bányászokat sem­miféle megtorló intézkedéssel nem tudják arra kényszeríte­ni, hogy feladják követelései­ket. A caudali szénmedencén kívül a sztrájk átterjedt a Langreo szénmedencére is, ahol pénteken több száz bá­nyász hagyta abba a munkát. René Maheut, az Unesco Moszkvában tartózkodó ve­zérigazgatóját szombaton fo­gadta Leonyid Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, majd később oeka- tyerina Furceva, a * kulturális ügyek minisztere. Maheu be­szélgetést folytatott Szergej Romanovszkijjal, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnökével. Japán fizetési mérlege ez év júliusában 25 000 000 dollár összegű deficittel zárult. En­nek következtében az arany- és devizatartalék az 1,9 mil­liárd dolláros szint alá csök­kent. Tisovec. A KGST megállapodás alapján magyar mérnökök tervei szerint építették a Kö­zép-Szlovákiai Cementművek tisoveci üzemegységét. Az épület vasszerkezetét a Lengyel Népköztársaságban gyártották.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom