Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-28 / 199. szám

VILÁGMOZAIK Gyapjú — lávából Santa-Terasa di Riva egyik gyárában a szicíliai Etna tűz­hányó lávájából fognak gyap­jút előállítani. Az új „vulkán­gyapjú” különleges hő- és hangszigetelő tulajdonságok­kal rendelkezik. A másfél mé­ter hosszú szálak ezer fokos meleget is kibírnak. Az új gyapjú különösen takarók gyártására alkalmas. Színes tej Az Ultrecht-i egyetem taná­rai különleges eljárást fedez­tek fel, amelynek eredménye­ként a tehén különböző színű tejet ad. A professzorok sze­rint a tej színezésének gya­korlati értéke is van, mert például jelezni lehet a tej antibiotikum tartalmát. Az antibiotikumot tartalmazó tej az emberi szervezetre ugyan nem káros, de nem kívána­tos. A penicillin zöldre festi a tejet, úgyhogy a nagy tejgaz­daságokban könnyen ellenőriz­hető a feldolgozásra beszállí­tott tej. Elektronikus eső Elektronikus esőt szállít a tokiói Madzsima cég. A ciga­rettacsomag nagyságú készü­lék 60 percig a csendes eső monoton hangját duruzsolja az aludni nem tudó fülébe. Az orvosok megállapították, hogy ezzel az eljárással igen jó eredményeket értek el, mert volt eset, amikor az „elektro­nikus eső” erősebbnek bizo­nyult minden altató gyógy­szernél. Sterilizálják a legyeket A római egyetem tudósai új eljárást fedeztek fel a legyek irtására. Több hónapos kísér­letezés után olyan vegyi anya- •ot sikerült előállítani, amely eljesen ártalmatlan az emberi szervezetre, de cukorral ke­verve: a legyeket vonzza és sterilizálja a nemzőszervüket. A vegyianyag foszfát tartalmú keverék. A kísérletekhez öt­ezer legyet használtak. A Pisai ferdetorony új alapterve A Pisai ferdetorony az el­múlt tíz évben újból hat milli­métert süllyedt. Az új alap negépítésére most az olasz ál- iám 13 millió frankot bocsá­tott rendelkezésre. 25 másodperces fogság San Franciscóban egy bíró 25 másodperces fogságra ítélte azt a férjet, aki a feleségének címzett levelet felbontotta. Az elítélt mindjárt a tárgyalóte­remben letöltötte büntetését, amit a bíró stopperral mért. Bár a fogoly büntetésének egész ideje alatt nagyszerűen ' iselkedet, a bíróság a bünte­tésből egyetlen másodpercet sem engedett el. Lassan már emlék Kellemes hetet töltöttek Mis s mert ennivalóban sem volt kolcon a nyíregyházi IV. szá- *>ány, néhány kilóval gyara- , . , , . ., . - podva tértek haza. Kepéink d mu iskola uttoroi. A jo levegő. tóborozá# moZ7finatait örökítik strandolás jó étvágyat hozott. meg. Fiúk dolga a sátorverés. Százmázsás burgonyatermés Nagyecseden Egyak legnagyobb közös gaz­dasága megyénknek a nagy- ecsedi Rákóczi Tsz. A több mint tízezer hold birtokkal rendelkező szövetkezet terme­lési sorrendjében a kalászo­sok és a kukorica után a bur­gonya következik. Ez évben 890 holdon termelnek a tsz- ben különböző fajta burgonyát. — A közismerten híres Ecse- di-lápnak van egy eddig kel­lően ki nem használt sajátos­sága, külön adománya. Abban , elentkezik, hogy frissíti a bur­gonyatermést. A más, különö­sen a homoktalajokról hozott vetőgumók termése a laza lá- pi talaj biológiai hatására va­lósággal megfiatalodik, bő ter­mést adhat. Az innen való pedig biztosabbá teszi a to­vábbi termelést. Persze, e szelektáló hatás nem fokozha­tó a végtelenségig. szükség van _ nemesítő, kísérleti gaz­daságok segítségére is — ma­gyarázza Galgóczi István, áld az idén került a tsz főagronó- rtusi posztjára. Mégis, a korábbi években a szövetkezet nem igen dicse­kedhetett jó eredményével. Megtervezték ugyan a holőan- kénti 80 mázsát, de a tény ke­vesebbre sikerült. Az eddigi sikertelenségnek két alapvető oka volt. Egyik: az elővetemény figyelmen kí­vül hagyása, felületes talaj­előkészítés és nem utolsó sor­ban felületes ápolás. Másik: a hagyományos ritka tőszám erőltetése. — Idén 90 mázsa átlagter­mést irányoztunk elő. burgo­nyából — jegyzi meg Galgóczi elvtárs. — Bár több az előző előirányzatoknál, még'sem kö­döt markolunk. A talajadott­ságnak megfelelően nagyon is reálisnak bizonyul, természete­sen kiküszöbölve a tapasztalt hiányosságokat. A korábbi 15—16 ezer hol- dankénti tőszám helyett most átlag 22 ezer tő ad termést a tsz határában. S a rendes ta­lajelőkészítés, a gondosabb ka­A konyhasátornál szorgalmasak és a jó étvágyúnk közremű­ködésével készül a kolbászos lecsó. pálások ereményeként — mar megkezdett betakarítás alap­ján —, 100 mázsára becsülik az egy holdra eső átlagtermést! A terven felüli hozam több mint 800 ezer forintot jelent a szövetkezetnek.. A szép eredménnyel kapcso­latban elismeréssel szólnak a Somfalvi István vezetésével működő ifjúsági munkabrigád­ról is. Az 53 főt számláló bri­gádnak 30 lány. 6 fiú és 17 fiatalasszony tagja van. Fő munkaterületük a kertészet — de amellett többek között 24 hold burgonya termelése fe­lett vállaltak védnökséget. — Az egyes számú brigád­nak külön 45 hold gülbaba burgonya vetésével, kapálásá­val is segítettek. Közvetlenül ők is hozzájárultak jó burgo­nyatermésünkhöz — közli Kovács Béla üzemgazdász. Az eredmény elismerésre méltó. Teljes azonban úgy le­het, ha a betakarítási felada­tokat is sikerrel oldják meg. (ab.) „Eléggé ki vagyunk mar éhez­ve egy jó kis mérkőzésre'1 — tette hozzá nevelve, s elma­gyarázta, hogy a orazil tele­víziós állomások (minden na­gyobb városban több televí­ziós adó működik) általában nem adják „egyenesből” a labdarúgó-mérkőzéseKec, ha­nem csak később, filmről játsszák le azokat. így aztán nincsen verseny a stadionok és a televízió között. Amikor a közvetítés véget ért és házigazdám kikapcsol­ta a készüléket, megkérdez­te tőlem: „Mikor játszik majd itt, Sao Pauloban a magyar válogatott? Eljöhetnének ide, hiszen úgy éreznék itt magu­kat, mint a Népstadionban. Biz­tosra veszem, hogy sok itteni magyar menne el a mérkő­zésre, s talán lelkesebbet zúgna a „Hajrá magyarok, mint sokszor otthon, Buda­pesten!” Közben Radovan Dusán ré­met származású felesége pin- gát (cukornádból készült pá­linkát) tett az asztalra s né hány percre át kellett válta­nunk a beszélgetést, mert i háziasszony, csakúgy, mint z két gyerek, nem beszél ma­gyarul, csak portugálul és-né­metül. A nagymama viszont aki az első Sao Paulo-i ma­gyar volt, akivel telefonon be­széltem, boldog, ha magyarul beszélhet, mert a portugált é< a németet is csak töri. Az óhaza iránt igen nagj az érdeklődés a Sao Pau lo­magyarok körében. Az idő­sebb korosztály tagjai közül különösen sokan akarnak ha­zatérni. A hazajövök előszói rendszerint csupán látogatóbí jönnek, hogy amolyan „terep­szemlét” tartsanak. Nem égj hazalátogatót azonban olyar honvágy fog el — miután meg­ismerkedik újra az óhazával —, hogy visszatelepül Magyar- országra. Árkus István áoz azok tartoznak, akik köz­vetlenül a második világhá­ború előtt vagy alatt vándo­roltak ki Braziliába, elsősor- aan az antiszemita üldözések elől, ők az úgynevezett „har­mincasok”. Nagy részük ma is meggyőződéses antifasisz­ta. amitől az ősbevándarlók arca elkomorul Az ősbevándoroltak arca el­komorult. amikor a következő csoportról, a „negyvenötösök­ről” beszéltek. Sao Paulóban ugyanis közvetlenül a máso­dik világháború után olyan magyarok érkeztek, akik jog­gal tartottak az itthoni fele­lősségre vonástól. Felettük, úgy tűnik, megállt az idő, még mindig arra számítanak, hogy a fasizmus egyszer majd felülkerekedik... — jellemez­ték őket. A negyedik csoportról ke­veset tudnak a Sao Paulo-i magyarok. Ezek a „negyven­hetesek”, vagyis azok a nagy- kereskedők és gyárosok, akik látva a magyarországi demok­ratikus fejlődést, még a for­dulat éve előtt kivándoroltak kisibolt tőkéikkel. Ök gyor­san beilleszkedtek a brazil üzleti életbe, s felégették a hidat maguk mögött Magyar- ország felé. Még a Sao Paulo­ban élő többi magyartól is távol tartják magukat. S végül az ötödik nagyobb csoport, az úgynevezett „öt­venhatosok”; az ellenforradal­mi események után Brazíliá­ba sodródott magyarok, rend­kívül tarka képet mutatnak. Egy kis töredékük a „negy­venötösökhöz” csapódott, s el­jár fasiszta összejöveteleikre. Mások megpróbálnak gyorsan brazilokká változni, de nagy nehézségeik vannak a portu­gál nyelvvel. Egy további ré­szük teljes letargiába zuhant, s az őriként választott, Ma-' gyarországtól eltérő új lakó­hely forró éghajlati viszonyai és annyira idegen szokásai miatt sokat szenved, de mind­ezért egykori hazáját kárhoz­tatja. Sokuk az italboltban keres feledést. Az „ötvenha­tosok” tekintélyes része azon­ban szeretne visszajutni ha­zájába. de mint fő akadályra, az útiköltségre hivatkozik. Ez volt az a kép, amelyet a Március 15. magyar klub vezetői festettek a Sao Paulo-i magyarokról. Másnap vendégségbe vol­tam hivatalos Radovan Du­sánnak, a magyar klub főtit­kárának otthonába. A házi­gazda, amikor megérkeztem, a televízió előtt ült és egy futballmeccset nézett. Mellé telepedtem és egy ideig együtt néztük a Santos—Pernambuco mérkőzést. Egy régebbi mér­kőzést néztünk, mert Brazí­liában akkor éppen nyári szü­net volt a labdarúgásban. — Halló, itt a nagymama beszél. A fiatalok mind el­mentek a magyar szüreti mu­latságra. — Nagy öröm fogott el, amikor e magyar szavakat hallottam a telefonkagylóból, a Sao Pauló-i tízegynéhány emeletes felhőkarcolóban levő szállodai szobámban. Az is­meretlen néni ízes tájszólás­sal beszélt. Megígértem, hogy feltétlenül meglátogatom a családot, felírtam a magyar szüreti mulatság színhelyének címét, s máris taxiba ültem. Hosszú negyedórákon át ha­ladtunk, s messze magunk mögött hagytuk Sao Paulo központját. Rosszúl megvilá­gított, földszintes házakkal szegélyezett, külvárosi utcák­ban jártunk. A gépkocsive­zető egyszer csak szenvedé­lyes szitkozódásokba tört ki. Képtelen volt megtalálni a keresett házszámot. A brazil városokban ugyanis a házszá­mokat az határozza meg, hogy az épületek hány méterre var­nak egymástól, s így gya­kori, hogy 10—15-öt is ugra­nak a számok. Végre megérkeztünk a La- pa nevű városrész egyik eme­letes vendéglője elé. A nagy­teremben már javában folyt a szüreti mulatság. A Március 15. magyar klub vezetői nagy örömmel fogadtak. A girlan­dokkal feldíszített teremben, ahol stílszerűen lelógó szőlő­fürtöket is erősítettek a mennyezethez, óriási volt a jó­kedv. A táncparketten brazil szambára táncoló fiatalok kö­zött kellett átpréselődnünk az idősebb korosztályig. Magyar nótákat dalolgattak — mint később megjegyezték — .saj­nos, csak brazil bor mellett”. Valóságos város a városban Megismerkedtem a klub ve­zetőségével, köztük a főtitkár­ral, Radovan Dusánnál, egy Erdélyből ideszármazott egy­kori magyarral. Majd egy 55 —60 év körüli férfi mutatko­zott be Szabó néven. Ök — a legilletékesebbek — tájé­koztattak a Sao Pauloban élő magyarok helyzetéről. Mintegy 50—55 ezer ma­gyar bevándorolt él Sao Pau­lóban. Ezek több csoportra oszlanak, politikai nézeteik szerint. Általában elegendő, ha valaki megmondja Brazí­liába érkezésének dátumát, s máris következtetni lehet po­litikai nézeteire. Az első cso­portba az „ősbevándoroltak’*, vagy ahogy itt nevezik őket, a „húszasok” tartoznak. Nagy részük a huszas években, a Tanácsköztársaság leverése utáni időkben érkezett Brazí­liába. Ök azok, akik legjobban megőrizték magyarságukat, és igyekeznek minél elevenebb kapcsolatot fenntartani az óhazával. A másik nagyobb csoport­MAGYAROK SAO PAULÓBAN A kaszások, harmincasok, ötvenhatosok... Nagy a visszatelepiilési kedv A strandon. ~ (Hammel József felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom