Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-25 / 197. szám
Noha elég távoli községe megyénknek Gacsaly, ismeretlennek mégsem mondhatjuk Szorgos munkák 'dején ’ nappal nehez valakit otthon találni, ' estefelé ez már nem okoz gondot. Sétáló párok, vagy lányok, legények csoportja az utcán, a művelődési házba igyekvő emberek, új képét mutatták a falunak A qacsályiak szorgalmának egyik ielzöje a Dózsa Tsz szép eredménye. 4z emberek alégedettek a má val A holnap pedig új gondokat terveket jelent. Boldogulásuk példát is mulat, elégedett jövőt. melyet minden szorgalmas falu közössége megteremthet Nem tűnik fel a faluban ha Milák Bori rag'll bar melyik hn-nteeie **-» diva tű ruhát, mai frizurát hord. vagy a lakásokban szép csillárt, mosógépet fa látunk. így van ez rendjén Készül a trappista sajt. A gaesályi tejüzemben Barla Ellát. Papp Katalint és Borgyp* (iyulánéi munka közben örökítettük meg 0 Gyene Endre pedagógus vezetésével próbál az úttörőlányok énekkara. Megyei és járási seregszemléken sok elismerést szereztek. Kevéssel’ fél kettő után, kissé vontatottan indult a beszélgetés a délutáni szu- nyólíálásában megzavart fejőnő és a riporter között. — Milyen volt itt régen az élet? — Régen? Csordapásztor volt az uram. Lenézték. Egyszerű, de nagyon nehéz élet volt. Tíz éve már, hogy elkezdtük a Dózsában. Az sem volt könnyű, a kezdet. Az öttagú család sok gondot jelentett. Hajlék kellett, élni, ruházkodni. — Maradtak-e mára Is a gondokból? — Igen! Nézzen szét. Felnőtt a Rozi. Fodrásztanuló. S itt az új ház. Egyik szoba üres. Régi volt a bútor. Kombináltat szeretnénk. Sokba került a vaskerítés is. Vagy 11 ezer forintot vitt 'el. Marika most megy iskolába. — Két lányuk van? — Még két fiú. Azok 12— 13 évesek, már segítenek az apjuknak szünetben. Ezek a vaskos gondok, Nem fényes, de tiszta üzlet. Van munkájuk a fodrászoknak Gacsályban. A modern hajviseletet a gaesályi lányok és asszonyok is szeretik. A székben Székelj Károlyné baromfigondozó. a fodrász Torma 1 mi’ia. melyeket Milák Györgyné, a gaesályi Dózsa Tsz állat- gondozójának felesége sorol. S mit mond az apa, Milák György? — Két iskolám volt. A tanítós két osztály... A többit az élet járatta velem. — A gyerekek? — Lepipáltak! A fiúk hatodik, hetedikbe, Marika meg elsőbe megy. A nagy meg már ondolálni is tud. Szakmája lesz. — Hogy zárják az évet? — Ezen nem gondolkozunk. Biztosra megyünk. Egy munkaegység majd ötven forintot ér, s nekünk igaz meghaladja év végére az ezret. — Mihez kezdenek vele? — A pénznek mindig van helye. Még a házon is van csinosítani való. A gangot is üvegeznénk, bútorféle, meg ruhák is kellenek. A televízió előtt Egy nap Gacsályban Hammel J ó z s e f képriportja
