Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
A z állatorvos kis bricská- ján végigzörgött a kis mezőváros köves utcáján. Ahogy jött, a patikánál látta, hogy ott áll valaki és amikor őt meglátja, gyorsan hátat fordít és belép az üvegajtón. Megcsóválta a fejét. — No, nem baj, — mondta magában és felnevetett, mint szokott, aztán rögtön elkomolyodott — nem akar köszönni. Világos. Minek is rontsa az ember a kalapja szélit. Nyugodtan hajtott el a patika előtt. Az állomásra akart menni, de eszébe jutott, hogy a gyógyszerész sógora a körorvos, aki most mint vágatá- si biztos, az ő felügyelete alá tartozik. Erre befordult a legközelebbi utcán a szék felé. Az utcán ácsorgott a mészárszék előtt egy tót legény. Rálkiáltott. — Gyere, tartsd meg a lovat. A fiú nem értette a magyar szót, de a mozdulatot igen és a legnagyobb buzgósággal ugrott oda. már amennyi a hosszú lábaihoz és nagy bocs- koraihoz gyorsaság fért. Amikor az orvos belépett a székbe, a szemöldöke előbb felszaladt a homlokára. Az Etus kisasszony, a körorvos csinos, fiatal kisasz- szonykája, a hatósági bélyegzővel nagy ügyesen billogozta a húst. A z állatorvos szokása szerint megint elnevette magát, az arca felvidult, és rá rögtön elkomolyódott, csak a szava maradt tréfás, a hangja nem. — Jónapot, kisasszony. Mit tetszik itt csinálni? A leányka felemelkedett, kicsit zavarba jött; az állatorvos arcán fellebbent a nevetés és újra elmúlt róla, ő mindig előre nevetett a viccén, ahogy felötlött az agyában, de komolyan mondta el és akkor már másnak kellett nevetni rajta. — A jó leányka segít apja sorsán? A kisasszonyka szőke volt és hirtelen fehér bőrén piros- ság gyűlt ki, de nevetett; a mosolygása ártatlan volt és bájos. — Apa szabadságon van — mondta. — Igen? — vibrált meg egy nevetés az orvos arcán — és megácskát bízta meg a vága- tási biztosi helyettesítéssel? A leányka nem szólt, *'-m volt egészen tisztában a dolog fontosságával. — Megengedi Etuska? — szólt az állatorvos és kivette a leányka kezéből a bélyegzőt és rá sem nézett a húsra, a többi darabra kezdte rányomni. —Jónapot, — mondta a doktorlány és el akart menni. — Most már persze szalad, ugye, — villant meg a nevetés az állatorvoson — itthagy engem ebben a csúnya munkába.... Magácska nem utálja? A lány nevetett. — Hát istenem, jól megfizetik. — Hát egy tehénért egy koronát, sertés, borjú, bárány 50 fillér. Az orvos nevetett. — Nagy gavallér az apja. Felét adja! Annak, amit ő kap. Az egész felét. A leány arca megnyúlt. — Csak felét. Az orvos hamisan nézett rá; a bajusza játszott. — És megmondta magának, miről ismeri meg a lépfenés állatot? — Neem. Azt nem. — Hát azért nem adja át az egészet. ö magának tarja meg — a tudományért. A leányka habozva nézett rá. Nem tudta mennyi a gonoszság a szavak alatt. — S azt megmutatta, hova kell ütni a bélyeget? — Hisz az talán mindegy, akárhová. Az orvos nevetett. Intett, hogy mindegy. A leány egy pillanatig nézett aztán egyet gondolt, újra köszönt és elszaladt. —Máskor is a kisasszony van itt? • — kérdezte az orvos. MÓRICZ ZSIGMOND: A NIHILISTA 1963. augusztus 19. A. mészáros zavarba jött és elkezdett nyögni. — A doktor úr csak tegnap ment szabadságra. Az állatorvos megmosta a kezét és komoly arcán minduntalan mosolygás futkosott, mint amikor a fellegek szaladnak a réten. A jegyzőhöz ment. A jegyző nagy barátságban volt a szabadságra ment körorvossal. — Kérem alásan, — mondta az állatorvos, aki sehogy sem tudott beleatyafiasodni ebbe a társaságba, ahová csak nemrégen helyezték át és mindjárt két kerületet kellett ellátni a háború miatt. Ezek az urak idegennek tekintették, aki úgyis elmegy a háborúval, nem fogadták megyebelinek. — Kérem, kedves jegyző úr, legyen szíves felvenni egy kis jegyzőkönyvet nekem. — Mid? — szólt á jegyző és csodálkozó két tót szemét rámeresztette — mid gondolja maga az úr? — Csak úgy gondolom, hogy az legyen benne, hogy a körorvos úr szabadságra menyén, helyettesítésről nem gondoskodott: a bélyegzőket rábízta tizenhat éves leánykájára, aki az én jelenlétemben is foglalkozott a húsok lebélyegzésével... A z orvos arcán szokott mo- solya meglebegett, az elképedt jegyző azonban kiejtette a pipát a szájából és így szólt: — Ezt a jegyzőkönyvet én fel nem veszem. — Miért? — Nem tartozzá hozzám. Az állatorvos mosolygott. Nem tudta komolyan venni ezeket a tót uracskákat, akik a magyar nyelvnek egy egészen furcsa és önálló dialektusát beszélik és meglágyítják a kemény magyar nyelv úri karakterét. Megveregette az öreg jegyző vállát. — No, nem baj, jegyző úr. Majd felveszi, akihez tartozik. Átment a szolgabíróságra. A főbíró nem volt otthon, átment az Unger kávéházba. Utána sétált. Csakugyan ott ült a fiatal főbíró a modernül berendezett kávéház nagy ablakánál és a fehér márványasztalon dobolt. — Alázatos szóigája, főbíró úr — mosolygott és bókolt az állatorvos. A főbíró fekete szeme gyanakodva ugrált rajta. — No, mi jót hozott — kérdezte azzal az önérzetes nyugalommal, ahogy a vármegye legnagyobb birtokos családjának fia nézheti ebben a világtól eldugott fészekben az urakat. — Kérem. főbíró úr, egy kis rendet instálnék. — No. — Ez egyszer a körorvos úr az. aki... A főbíró ellenséges komolysággal hallgatta végig az állatorvost. —Jó, majd intézkedem. Az állatorvos elmosolyodott és komolyan mondta a nagy bajusza alatt. — Meg vagyok győződve róla. főbíró úr. — Mióta van szabadságon a körorvos? — kérdezte a főbíró még tűnődve. — Hát nem tudja, főbíró úr? — Nem tudok róla. hogy oda volna. Nem jelentette be, hogy elment. Az állatorvos mosolygott. — Majd utólag. A zzal elment, sietett a vo- nathoz. mert marhát kellett berakni a hétórásiba. A főbíró tovább nézte a piacot, amelyen papsajt nő a kövek közt. Mikor el akart menni, hozzálépett a másik szobában billiárdozó algimnáziumi új tanár és mély tisztelettel mondta: — Kérlek alássan, főszolgabíró úr, óhajtottuk volna tiszteletünket tenni nálad, de a feleségem gyengélkedett, hanem augusztus hó folyamán, ha megméltóztatott engedni okvetlenül tesszük tiszteletünket. A főbíró kicsit kegyesen mosolygott. — Kérlek alássan. Még egyszer egymásra mosolyogtak és elváltak. Kint a városka oly kicsiny volt, egyik ház a másik nyakán és két házban két úriasszony fölött érni kezdett a levizite- lés fontos esete. A főbírót bosszantotta az állatorvos jelentése és amikor két hét múlva a körorvossal találkozott, szigorúan szólt: — Szabadságon voltál, kérlek? — No, csak pár napra szaladtam el a sógoromhoz, az Elza beteg, — nevetett kényelmetlenül a körorvos. — Es ki volt a helyettesed a vágatásnál? A körorvos a evikkerje fölött kissé elvörösödött. Azt hitte, már nem lett a dologból semmi. Hosszú sovány ember volt és ahogy most kiegyenesedett, elnézett a főbíró kemény szalmakalapja felett. Az ujjaival a csiptető- jéhez nyúlt és találomra szólt: — Én, kérlek alássan, a segéd jegyzőt bíztam meg vele. — Úgy. — Igen. Mint halottkémet, — mondta viccesen a doktor, az ő száraz és epés humorával. — Szervusz. A doktor elhatározta, hogy rögtön szól a segédjegyzőnek, hogy meg ne hazudtolja őt. ■jl/tásnap a vármegyéről ledi'-1 rat jött a szolgabírósághoz az állatorvos külön feljelentése tárgyában. A főbíró nagyon örült, hogy el van intézve a dolog, mert az aktán Farkas főjegyző aláírása volt és tudta, hogy annak pikkje van a doktorra a múltkori rossz vicce miatt. A doktor azt kérdezte a minapi banketten, hogy „ki a legbátrabb asszony a megyében?” és ő maga felelt, rá: „Farkas- né, mert Farkassal hál.” Ezt a főjegyző nem bocsátja meg egyhamar; nagyon prűd, apukor az ő dolgáról van szó. Rögtön telefonáltatott a jegyzőhöz és a segédjegyzőt odahivatta. — Volt maga vágatási biztos? — kérdezte affektált hangon a telefonba. — Igen, — hallotta a segédjegyző ijedt szavát. — Jó. S rögtön lediktálta a választ a megyére, hogy a körorvos a segédjegyzőt bízta meg a vágatási teendőkkel, mint halottkémet. Mivel pedig az ebbeli kötelességét nem teljesítette, megbüntetését hozza javaslatba. Újabb két hét múlva történt, hogy egy esős napon az állatorvos, ahogy a jegyző irodájába beállít, a segédjegyző ijedten ugrik elé. — Állatorvos úr. miért tetszett engem megbüntetni? Én soha itt nem voltam a vágóhídon. Az állatorvos felnevetett és komolyan kérdezte: — Magát büntették meg? — Igen és azt se tudtam, miről van szó. Itthon se voltam az állítólagos vétség napján. — Jó, majd megfellebbezzük. Egyszer csak egy erélyes leiratot kap az állatorvos. Éjfél után került a toazéfoe amikor a hónap 4-én az útiszámláján dolgozott. Csak azért nem bosszankodott eléggé rajta, meri tudta, hogv ha bosszankodik, nem tud tovább dolgozni, hanem bemegy a feleségéhez a hálószobába. Ha bemegy, nem is jön ki reggelig; mert az asszony úgyis haragszik a legutóbbi napok miatt, már egy hete egy órát sem töltött itthon, vitték egyik faluból a másikba. Ha pedig reggelre hagyja a dolgot, nem lesz belőle semmi, mert már a parasztok úgy várják, mint a szentleiket, kihúzzák a szobából is. Ha pedig ötödikén el nem készíti az utiszámlát: azok az urak a megyénél törölni fogják. A harag tehát pénzbe kerül. Tj1 nnélfogva nem hara- gudott a leiratért, hanem félretette. Az volt benne, hogy a segéd jegyző ügyét megfellebbezni nem lehet, mert ha a főszolgabíró köz- igazgatási ügyben valakit elítél, az ellen fellebbezés nincs. Amikor éjfél után két órakor a számlájával készen volt, annak végösszege olyan csinos summa volt. hogy erőt merített belőle, hogy megírja mégis fellebbezését a minisztériumhoz: hogy ő nem fellebbez, neki a segéd jegyzőhöz semmi köze: ő csak azt kéri, ítéljék el azt, akit ő feljelentett, vagy pedig szentesítsék azt az uzust, hogy vágatási biztos a leányával bélyegeztetheti a húst. S ha ebből ki folyólag négy-öt ember meghal, esetleg hat! Senki sem hibás. Nagyon jókedvvel feküdt le. Igazán ezek a kis pörlekedések teszik elviselhetővé az életet. A bajusza vetkőzés közben folyton vibrált, nevetések futkostak alatta, csak azt sajnálta, nem láthatja majd, hogy ugrik a plafonig a főbíró, ha orrot kap. Finom, hogy egy boksszal has- badöfi nemcsak a körorvost és baráti körét (még nem felejtette el, hogy húzódott be a patikus a köszönés elől egyszer az ajtón) hanem a főbíró úr őnagyságát és az egész tekintetes vármegyét. Néhány nap múlva már sürgős idézést kapott a főbírótól. Amikor beérkezett, a segédjegyző ott ült már egy széken az ablakban. Szegény, a saját irodájukban is olyan árva és kopott emberke volt, csak a bortól vörös orra virított úgy-ahogy. Itt meg el- hagyatottság, reménytelenség jelképéül hatott. Amikor a főbíró megértette végre, hogy a segédjegyző csakugyan nem is lehetett vá- gatási biztoshelyettes, mert ugyanakkor volt szabadságon, amikor az orvos, ráripako- dott: — Maga gonosz ember. így belekeverni engem egy ilyen slamasztikába. Maga hamisan beszél. Azt mondta a telefonon, hogy volt vágatási biztos! A segédjegyző alázatosan inte'.t. — Igen. Már voltam ezernyolcszázkilencvennégyben, Barsendréden Bars megyében. A főbíró egy percig hülyén nézett, aztán elnevette magát: — Menjen haza, szegény ember. Aztán az orvoshoz fordult: — Nahát, doktor úr, mondta csípősen, — maga nem ember... Amennyi kellemetlenséget tud maga csinálni ebben a békés járásban, ahol sose volt semmi baj... A doktor arca felderült és elborult. —Én csinálok, főbíró úr? — Maga kérem, egy nihilista — kiáltotta a főbíró tele torokból, aztán egész szelíden tette hozzá, — hanem meg fogjuk szelídíteni magát is — és kedélyesen csapott a vállára. — Téged is, egyen meg a fene. Te nihilista! S a nihilista mosolygott befelé. Most már ő is készen voll. Ügy látszik, megnyíltak a kapuk. Színdinamika az iskolában Eltűnik a fekete tábla — Színes tanterem Kísérletek a nyugodtabb tanulás érdekében Szeptember elején igencsak meglepődnek majd a nyírlu- gosi gyerekek, ha belépnek osztályukba. Nem - megszokott fehér falak fogadják őket, nem a komor, fekete táblák, amelyeknél annyit izzadtak, töprengtek, hanem... De erről később essék szó. Előbb meg kell ismerkednünk egy új tudományág, a színdinamika lényegével, eredményeivel. Napjainkban nagyon sok szó esik arról, hogy miképpen lehet fokozni a munka termelékenységét. Az új, nagyobb teljesítményű gépek, új munkamódszerek mellett egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a munkás környezetének kialakítására. A tudományos kutatók rájöttek arra, hogy a munkateljesítmény alakulását kedvezően elősegíti a különböző színek megfelelő alkalmazása. A szín- dinamika tehát azt a pofon- egyszerű, mégis csak nemrég felfedett igazságot alkalmazza, hogy a különféle színek különböző hatással vannak az emberi szervezetre. Egyes színek, például a zöld és árnyalatai, a megnyugvás érzetét keltik, mások, mint az ibolyakék is, unalmat, fáradtságot okoznak. Hogyan használják fel ezt a gyakorlatban? Egves gyárakban, üzemekben a falakat különböző szintiekre festik — a világos színek teltebb árnyalatait alkalmazzák jobbára. S ugyancsak ennek az elvnek az alapján színezik a gépeket is: a forgó alkatrészeket például pirosra, az álló géprészeket közömbös színűre, szürkére. A munkás tehát már akkor tudja, hogy mire ttell vigyáznia, amikor először lép az üzembe. A színdinamika eredményeit ma rhár egyre szélesülő körben alkalmazzák. A színek lélektani hatását használják fel most megyénkben talán először — a nyírbátori járásban, persze egyelőre csak kísérletképpen. Négy- iskolában, Nyírlugoson, Nyír- bogáton, Nyírgelsén és a járási székhely gimnáziumában kísérleteznek az idén, s ha beválik, akkor bevezetik a járás összes iskolájában. A tanterem első falót meleg halványzöldre, a hátsó falat rózsaszínre, az ablak felőlit drappra, a szemléltető falat pedig halvány kékre festik, a lábazat szintén halványzöld színt kap, a menny ezet marad egyedül hagyományosan fehér. A nyírlugosi iskolában 5 tanterem lesz színes, négy tanterem megmarad fehérnek, lemérni, ellenőrizni az újítás lélektani hatását. A színes tantermekben a bútorzat is a szokásostól eltérő színezésű lesz. Kísérleteznek a színek összeforgatásával is. Van-e szükség erre? Lesz-e valami haszna a nevelésnek ebből a kísérletezésből? Bízvást mondhatunk igent ezekre a kérdésekre. A mai gyermekek javarésze hypertóniás. A hagyományos festésű iskolák színösszetétele (fekete-fehér ellentéte) a tanulók vérnyomását méginkább emeli. A zöld szín viszont a színek közt a legmegnyugtatóbb, nyu- tat a halványkék szín is, aminek az az egyszerű magyarázata van, hogy az ember a természet zöld és az ég kék színéhez szokott hozzá legjobban. A fekete tábla sem marad meg a tanteremben, az új tábla zöld színű lesz, beépített vonalazással. Az új színezés várható, külföldön már tényekkel bizonyított hatása az lesz, hogy a gyermekek a tanítási órán nyűgöd- tabbak lesznek, jobban tudnak majd koncentrálni, ügyelni, növekszik aktivitásuk. Kovács Gyula, a járási művelődési osztály vezetője, aki értelmi szerzője e kísérletnek, azt is tervezi, hogy a színdinamika eredményeit a szemléltető eszközök készítésében is felhasználja. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szemléltető eszköz lényeges elemeit élénk színnel, például pirossal, a lényegtelen alkatrészeket pedig közömbös színnel, például szürkével színezi. Ez a módszer több munkát követel ugyan a pedagógustól, de a gyermek sokkal könyébben és gyorsabban elsajátítja- ilymódon a tananyagot. Nagy és jelentős kísérletbe fogtak tehát a nyírbátori járás pedagógusai, Reméljük, hogy ennek mihamar meglesz az eredménye is. s megyénk többi iskolái is átveszik majd ezt az újítást, amely — fentebb taglalt hasznossága mellett — azért is jelentős, mert a nyírbátori pedagógusok hivatásérzetének egyik fontos eleméről, a kísérletező kedvről tesz tanúságot. Ratkó József Végtelenül bővíthető múzeum A Majna-parti Erlenbach- ban, Aschaffenburg közelében, érdekes újszerű múzeum felépítését tervezik. A „nemzetközi művészeti központ” Le Corbusier kiváló francia építész tervei szerint készül. „La- birintszerű” épület « lesz, amelynek alaprajza derékszög alakú spirális. Ha a múzeum állománya bővül, minden további nélkül „folytatni” lehet az épületet. Le Corbusier már 1931-ben kezdett foglalkozni a „korlátlanul növelhető” befogadóképességű múzeum megvalósításának gondolatával. Most a legkiválóbb megoldást bocsátja Erlenbach rendelkezésére. " ...... ......... A nemzetközi múzeumban, amelynek vezetőségében különféle államok művészeti szakértői vesznek részt, a festmények nagy felületet és kitűnő megvilágítást kapnak és nincs szükség Ariadne fonalára sem, hogy az ember kitaláljon a „labirintusból”. Több ponton nem csupán a központban, folyosók vezetnek a szabadba és a sok ösz- szekötö út teszi lehetővé, hogy gyorsan el lehessen jutni egy- egy képcsoporthoz. Szerte a világon, mintegy 500 festőhöz és szobrászhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a tervezett múzeumnak ajándékozza egy-egy művét. 1500 mezőgazdasági szaklap Negyven országból 1500 mezőgazdasági .szaklap, folyóirat és tudományos időszaki lap érkezik havonta az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Közporiba. A szaklapoknak mintegy felét a szocialista, másik felét a tőkés országokból küldik. A lapok cikkei közül általában minden tizediket teljes egészében lefordítják magyarra. A :öbbit pedig kivonatosan ismertetik. Cikk-fordításokat újabban mind nagyobb számban igénylik a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakemberei is. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központja ezért most az) tervezi, hogy közvetlen kapcsolatba lép a termelőszövetkezetek vezetőivel, hiszen az utóbbi években „felgyűlt” külföldi mezőgazdasági ismeretanyag valóságos kincses- bánya a termelés számara. 6
