Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

De Gaullenok nem kell az atomcsendl A francia köztársasági elnök sajtóértekezlete Párizs, (MTI): De Gaulle francia elnök hétfőn sajtóértekezletet tar­tott az Ely&ée palotában. A francia köztársasági elnök most jelent meg először a sajtó képviselői előtt január 14-e óta, amikor is Nagy-Bri- tánnia közös piaci tagságá­nak megvétózásával és Ken­nedy elnök polaris-ajánlatá- nak visszautasításával alapjai­ban rendítette meg a nyugati Szövetséget. Az Elysée palotában több mint kilencszáz francia és külföldi újságíró jelent meg. A rendőrség rendkívül szi­gorú biztonsági intézkedése­ket léptetett életbe, tekintet­tel arra, hogy De Gaulle el­len egész sor sikertelen me­rényletet követtek el. De Gaulle kijelentette, hogy üdvözli a Moszkvában para­fáit atomcsendegyezményt, de hozzátette, hogy annak érté­ke „korlátozott jellegű”. Be­jelentette, hogy Franciaország még ebben az évben nemzet­közi értekezletet szándékozik összehívni, amelynek kereté­ben Franciaország a három másik atomhatalommal együtt tanulmányozná a leszerelés „lényeges problémáit még mielőtt azok teljesen megold­hatatlanná válnak”. Ezen a leszerelési értekezleten — mondotta De Gaulle — meg kellene vitatni a meglevő atomfegyverkészletek elpusz­títását is. Anélkül ugyanis — jelentette ki — a moszkvai megegyezés mit sem változtat a világ helyzetén. A nyugati kommentárok megállapítják, hogy a francia elnöknek ez a kijelentése pontosan meg­felel korábbi politikai irány­vonalának, amelynek lénye­ge: Franciaország csak akkoi hajlandó kilépni az atomklub­ból, ha maga a klub feloszlik. Ami a jelent illeti — hang­súlyozta De Gaulle — a moszkvai megegyezés nem fogja megakadályozni Fran­ciaországot abban, hogy fel­szerelje magát mindazokkal a pusztító eszközökkel ame­lyekkel a többi hatalmak ren­delkeznek. A francia elnök azzal érvelt, hogy erre Fran­ciaország „függetlensége és védelme szempontjából” a leghatározottabban szükség van. pAlfy József kommex­TÄRJA DE GAULLE SZÍN­VALLÁSÁRÓL A francia köztársasági el­nök hétfői sajtókonferenciáid­nak jelentősége csak megnö­vekedett azzal, hogy jóelöre beharangozott megnyilatkozá­sa előtt néhány nappal a moszkvai háromhatalmi érte­kezleten létrejött az „atom- csend-megállapodás”. Ismerve De Gaulle emberi gyöngéjét, hogy személyét — sokszor mesterkélten, színpadias mó­don — előszeretettel kívánja a világpolitikai érdeklődés homlokterébe állítani, bizo­nyosak lehetünk afelől, hogy ebből a szempontból a tábor­nok — elnök még örült Is a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannm megegyezésének. De csupán ebben találhatott okot a vt- gaszlalódásra: a nukleáris kí­sérletek beszüntetése elsősor­ban a francia tábornok- elnök számításait keresztezi. Köztudomású, hogy De Gaulle erre a lapra tette fel Franciaország nagyhatalmi tö­rekvéseinek tétét: a francia hadsereget atomfegyverekkel kell felszerelni! Franciaország — az elnök szerint — csak akkor hallathatja szavát a :világ sorsának alakításában, ha létrejön „az önálló francia atomütőerő”... Az atomfegy­verkezéshez pedig kísérleti robbantások kellenek: 1960 február 13-án robbantották fei a Szaharában az első atom­bombát a francia hadsereg különleges egységei. Ma már hidrogénbomba robbantására készülnek a francia: zászló alatt megmaradt csendes­óceáni szigeten. Amikor a világközvélemény s vele együtt a világ több mint száz államának hivatalos ★ kormánya is örömmel fogadta az „atomcsend” meghirdeté­sét, Farnciaország veszélyesen elszigetelődik De Gaulle ma­kacssága miatt. Sokasodnak a tiltakozások a Tahiti közelé­ben tervezett nukleáris rob­bantás miatt, Üj-Zéland, Ausztrália, Japán és a Csen­des-óceán partjain fekvő, szá­mos más állam emel ‘előre szót a francia atomkisérlet ellen. Ennek alapján érthető, hogy De Gaulle sajtókonferenciá­ján óvatosabb csomagolásban tálalta atofn-ambicióit: mi több, bejelentette azt a ter­vét, hogy még ez év folyamán ő hív össze Párizsban egy négyhatalmi értekezletet a tel­jes atomleszerelés módozatai­nak, lehetőségeinek megvita­tására. (Ismét csak a saját „személyi kultuszát” szolgálja elsősoron ez az elgondolása...) Még kérdéses, mélyen fogad­tatásban részesül De Gaulle terve, az azonban bizonyos, hogy a francia tábornok- el­nök ma a demagóg „mindent vagy semmit” elméletével akadályozza a moszkvai meg­állapodás általános elfogadá­sát. „Mindent vagy semmit” — iáV foglalható össze a párizsi Elysée-palota urának koncep­ciója. Franciaország szerinte csak akkor mondhat le a to­vábbi atomkísérletekről, he a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia kész megsemmisíteni nukleá­ris fegyverkészletét... De Gaulle jól tudja, hogy erre máról holnapra nem kerülhet sor, de furfangos módon az atomleszerelés bajnokának tol­ja fel magát, csakhogy időt nyerjen a francia „atomütö- erő” teljes kiépítéséhez! Még nyíltabban negatív a francia elnök állásfoglalása a NATO és a Varsói Szerződés államai közötti megnemtáma­dási szerződés dolgában ugyanakkor, amikor még az Egyesült Államok is kész er­ről tárgyalni, hiszen a rövi­desen Moszkvába utazó Rusk külügyminiszter ilyen termé­szetű tanácskozások folytatá­sára is felhatalmazást kapott, De Gaulle még a régi nótát fújja és „kommunista veszély­ről” szónokol. Az ilyesfajta szólamok pedig már nyugaton is csak az Adenauer-tipusxl politikusoknál találnak meg­hallgatásra... Igen átlátszó De Gaulle okoskodása és a világközvé­lemény is, saját népe is fel­ismeri hátsó gondolatait: szük­sége van nemzetközi feszült­ségre még ennek mesterséges szitása árán is, mert csak így hajszolhatja keresztül atom- fegyverkezési terveit, csupán ilyen légkörben biztosíthatja Franciaországban a monopó­liumok uralmát. Rusk szombaton A Fehér Ház szóvivője ki­jelentette, feltehető, hogy Rusk szombaton indul a szovjet fővárosba, hogy angol és szovjet kollégájával együtt aláírja az atomcsendegyez- ménjt. Az Egyesült Államok egye­lőre azzal van elfoglalva, hogy tájékoztassa és — ha AJKSZ vezetők az SZKP Közpon­ti Bizottságánál „Farrsa társaságba keveredtek • •• Az Izvesztyija az atomcsenddel kapcsolatos kínai sajtóvisszhangról Leonyid Brézsnyev, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára és Jurij Andropov, a Központi Bizott­ság titkára kedden fogadta a Központi Bizottságban V. Vla- hovicsot és Gy. Pucart, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tag­jait, valamint V. Zekovicsot és Sz. Stefanovcisot, a JKSZ Központi Bizottságának tag­jait, akik jelenleg a Szovjet­unióban üdülnek. A beszélgetés baráti légkör­ben telt él. 1 Dán Kommunista Párt elnökének látogatása Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja és titkára és Borisz Ponomarjov, a Köz­ponti Bizottság titkára ked­den fogadta Knud Jespersent, a Dán Kommunista Párt el­nökét. A meleg baráti légkörben lefolyt beszélgetésben véle­ménycserére került sor a nemzetközi kommunista moz­galom kérdéseiről. Ez. a véle­ménycsere a két marxista— leninista párt nézeteinek tel­jes egységét mutatta. Szíriában folytatódnak a letartóztatások. Letartóztatták Atasszit, a szíriai forradal­mi parancsnokság nemzeti ta­nácsának a napokban lemon­dott elnökét is. A damaszkuszi egyetem épületében körülbelül ezer diákot tartanak őrizetben. Beiruti jelentések szerint á szíriai katonai rendőrség letartóztatta a katonai kémel- háritó szolgálat 35 tagját is. mert azok Nasszerrel rokon­szenveztek. Sziriából Kairóba érkező utasok elmondották, hegy Damaszkuszban és az ország­ban fokozódtak az ellenőrző intézkedések. A járókelőket katonák tartóztatják fel, ki­kérdezik és átkutatják őket. A Reuter hírügynökség da­indul Moszkvába szükséges — .meggyőzze szö­vetségeseit. Az amerikai szenátus de­mokrata párti vezetői közöl­ték Kennedy elnökkel, hogy az atomcsendegyezmény rati­fikálási kilátásai „kiválóak”. Mint mondották, Harriman tájékoztatója nagy benyo­mást tett a szenátus tagjai­ra. Angol hírszerző politikai menedékjogot kért a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija keddi száma „Angol hírszerző politikai me­nedékjogot kért” cím alatt közli a következőket: — G. A. R. Philby brit alattvaló, aki az angol hír­szerző szolgálatban vezető állást töltött be, azzal a ké­réssel fordult a szovjet ható­ságokhoz, hogy adjanak neki politikai menedékjogot, és fo­gadják őt szovjet állampol­gárrá. Mint közölték, a Szovjetu­nió Legfelső Tanácsa teljesí­tette G. A. R. Philby kéréséit. N. TOMAN: A „BIG JOE“ Fordította: Sárközi Gyula 8. Eltelt legalább egy fél óra, de az óvóhelyein még mindig nem tudott elaludni senki. Hazard tábornok is nyugtala­nul forgolódott helyén és olyankor foteljének rugói meg-megnyikordultak. S ami­kor Queltch már azt hitte, hogy végre elaludt, Hazard hirtelen feléje fordult és meg­kérdezte tőle: — Nos talált valami érde­keset, Queltch? — Rádióállomásainkat rosz- szul lehet hallani, sir — szó­lalt meg Queltch. — Főleg a japánok és kínaiak beszél­nek. Meg valamelyik francia állomás. S úqy rémlik, mint­ha a mi „Big Joe"-nkról... — Eh, biztosan valami hü­lyeséget fecsegnek! — legyin­tett Hazard megvetően. — 1963. július 31. Jobb, ha kikapcsolja és le­fekszik. Holnap sok muiíka vár ma­gára. Queltch nem szívesen tel­jesítette a tábornok paran­csát, de alig helyezkedett el asztalán, amikor ismét meg­hallotta Hazard hangját. — Maga nem alszik, mister Medows? — Nem tábornok úr — fe­lelte a professzor még min­dig a fal felé fordulva. Ügy tudom, maga tud fran­ciául? — Tudok, tábornok úr. Talán meghallgatnánk, mi­ről fecsegnek? — Ha érdekli, tábornok úr, adjon parancsot Queltch-nek, hogy kapcsolja be a készülé­ket. Queltch teljesítette a pa­rancsot. Medows nem kelt : fel az asztaltól, hanem úgy kezdte hallgatni a francia nyelvű adást és röviden le­fordította Hazardnak az ér­telmét. — Valóban egy hatalmas erejű termonukleáris robba­násról beszélnek. Sőt a Szent Patrick szigetről is... Állító­lag egész felszíne radioaktív... Hogy a repülők, akik túl ala­csonyan szálltak el fölötte, su­gárbetegséget kaptak. Még a repülőgépekkel is történt va­lami... — Rendben van, Queltch! — szólalt meg Hazard elége­detlen hangon. — Eleget hall­gatta már azokat a neurasz- téniás franciákat. Mindenféle zagyvaságot összefecsegnek. TITOK TÖBBÉ NEM TITOK Queltch pontosan öt órakor meghallotta „Omár” hívóje­lét. Gyorsan válaszolt és át­állt vételre. A Morse-jclek éles, szaggatott hangja betöl­tötte az óvóhely kongó helyi­ségét és mindenkit lábra állí­tott. — Nos, mi újság van ná­luk? — kérdezte Hazard tü­relmetlenül s kínzó fajdalmát érzett egész testében: az össze­tolt fotelekben eltöltött éjsza­ka megtette a magáét. Queltch nem válaszolt. To­vább jegyezgette a rádiógram rejtjeles számait, amikor pie- dig megpróbálta megfejteni, sehogyan sem sikerült neki. — Meddig akar még ott piszmogni? — emelte fel hangját a tábornok. — Meg kell Kérnem őket, hogy ismételjék meg a rejtjel­kulcsot, sehogyan sem tudom megfejteni... — Kérje csak őket, de mi­nél előbb! Amikor végre mindent tisz­tázott s megfejtette a rejtje­les üzenetet, Quelch izgatot­tan olvasta fel: „Sajnos, a homokkal nem sikerült fertőtlenítenünk a sziklájukat. Más in ézkedése- ket foganatosítunk. Két óra múlva álljanak vételre. Ne veszítsék el bátorságukat. Omár”. A foglyok némán hallgatták végig a közleményt. Meg sem próbálta senki, hogy megjegy­zéseket fűzzön hozzá. Mind­nyájan nagyon kívánták, hogy azok a „más intézkedések” sokkal eredményesebbek le­gyenek. De a kételkedés már gyökeret vert a szívükben, Medows professzor a legke­vésbé látszott tévedni ebben. Hat órakor kiosztották az utolsó előtti csokoládé és sü- teményadagot. Hétkor Queltch ismét beszélgetett „Omár”­ral. A helyzet ugyanaz veit: a sziget fölött még mindig valami furcsa szél tombolt, és a megmenekülés újabb mód­szere még mindig nem szüle­tett meg. A következő beszél­getést déli tizenkét órára tűz­ték ki. A „Big Joe” foglyai komo­ran ültek a helyükön. Hasard nehezen fojtotta vissza va­gyát, hogy legalább néhány kortyot igyon a konyakos üvegből. Eddy Old hol fel­kelt, hol ismét visszafeküdt recsegő asztalára. Addig csi­nálta ezt, míg a tábornok rá nem kiáltott: — Ne fészkelődjön annyit Eddy, vinné el az ördög ma­gát! A hadnagy kis időre elcsen­desedett, aztán óva! osan fel­kelt és járkálni kezdett az óvóhelyen. Ezzel még jobban idegesítette a tábornokot, mint az asztal recsegtetéssel. Hazard már éppen ismét ra akart kiáltani, de Eddy ekkor rémülten fel ordított: — Víz! Víz szivárog be hozzánk...! Az óvóhely távoli falához rohant, amelynek alig látható repedésén valóban víz szivár­gott a helyiségbe. — Vissza, Eddy! —állította meg Medows éles hangja. — Ne érjen hozzá a falhoz! (Folytatjuk.) Az új perui elnök nyilatkozata Lima, (TASZSZ): Fernanco Belaunde Terry, akit ez év júniusában válasz­tottak Peru elnökévé elfoglal­ta hivatalát. Az új elnök eskütétele előtt beszédet mondott a perui kongresszusban. Az ország gazdasági elmaradottságáról szólva vádolta a külföldi mo­nopóliumokat, hogy kizsákmá­nyolják Peru természeti kin­cseit. „A nevetségesen alacsony árak az elsődleges okai né­pünk szegénységének — mon­dotta. El kell múlni az idők­nek, amikor olyan árakat szabnak, hogy a nyersanyagot termelő embereknek fel kell áldozniok magukat.” Moszkva, (TASZSZ): Poljanov, az Izvesztyija bZemleírója hétfőn a moszkvai atomcsend-megállapodás vissz­hangjával foglalkozott. A jószándékú emberek a földkerekségen mindenütt ürömmel üdvözölték a nukleá­ris kísérletről elért háromha- ialmi megállapodást. Termé­szetesen — jegyzi meg a szemleíró — az imperialista ltomgyárosok és „veszettek” íicsiny, de annál lármásabb társaságában elégedetlenséget keltett ez a szerződés. Az ímerikai és nyugat-európai .veszettek” elkeseredett tá­madását a moszkvai szerződés ellen mégsem tekinthettük vá­ratlannak és csodálatosnak. Hiszen érthető ez a támadás azoknál, akik a fegyverkezési hajsza további folytatásához íötötték sorsukat. A nukleá­ris robbantások betiltása azt jelenti, hogy értékes ütőkár­tyát vesztettek el. — A világ becsületes embe­reit nem is a nyugati milita­rista hetvenkedők magatartá­sa, hanem a Kínai Népköztár­saság hivatalos sajtószervei- hek álláspontja lepte meg kel- emetlenül. Ennek a Jegalább- s különös álláspontnak adott hangot Renmin Ribao július !9-i számában, amelyben egy ző feltűnő cím alatt: „Lássuk csak, mit jelent az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjet­unió közötti szerződés a nuk­leáris fegyverek részleges be­tiltásáról?” — Az -Űj-Kína hírügynök­ség az említett kiválogatott részleteket szerkesztőségi be­vezetővel látta el, amely hem­zseg a moszkvai szerződés elleni kirohanásoktól, és in­dokolatlanul azt állítja, hogy a szerződés „semmire sem kö­telezi az Egyesült Államokat, de kötelezhet másokat” és előmozdítja az Egyesült Álla­mok nukleáris monopolhely­zetét, erősíti az Egyesült Ál­lamok nukleáris fölényét” stb. A lap elégedetlenségét fejezi ki afelett, hogy a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, valamint a francia, olasz és más testvéri kommunista és munkáspártok vezetői és lapjai pozitiven értékelték a moszkvai szerződést. — Jellemző — hangoztatja a szemleíró —, hogy az Üj- Kína és a Renmin Ribao ép­pen azokhoz a „veszettekhez” csatlakozik, akik leginkább Eélnek attól, hogy a világ megmenekül egy termonuk­leáris konfliktus veszedelmé­től és az emberiség hozzájut a régen várt tartós békéhez. A szemleíró szavai szerint a tínai lapok szerkesztői lénye­gében furcsa társaságba ke­veredtek. Ihletüket a szélső­séges reakció régen megcáfolt érveiből, az Egyesült Államok nukleáris monopóliumának meséjéből merítik, jóllehet ez a mese már évek óta szétfosz- lott, mint a füst. — Nyilvánvalóan — foly­tatja a szemleíró — megkö­vesedett dogmatizmus akadá­lyozza őket abban, hogy észre­vegyék a világon végbement gyökeres változásokat, észre­vegyék azt, hogy a szocialista világrendszer a társadalmi Eejlődés döntő tényezője lett, hogy a szocializmus, a béke és » demokrácia erőinek túl­súlya napról-napra növek­szik az imperializmus, a reak­ció és az agresszió erő felett. — A kínai kollégáink, ami» kor a moszkvai szerződést, a különböző társadalmi beren­dezkedésű államok között lét­rejött gyakorlati megállapo­dást, a békés együttélés el­vein alapuló megegyzést tá­madják — írja befejezésül Nyikolaj Poljanov — odasod­ródnak a régi világnak ide­jüket múlt képviselőihez, akiknek a békés együttélés eszméje a torkukra forrasz­totta a szót. A népek nem ér­tik meg a kínai elvtársakat §s visszautasítják kirohanásai­kat, amelyek a nukleáris kí­sérletek eltiltását, az atom- Eegyverkezési hajsza beszün­tetését, valamint a halált osz­togató fegyverfajták megsem­misítését célzó gyakorlati erő­feszítések ellen irányulnak. Folytatódnak a letartóztatások Szíriában Atasszi letartóztatását cáfoló hírt közöl. Hafez vezérőrnagy Atasszi utóda hétfőn kijelen­tette, valótlanok azok a hí­rek, amelyek szerint Atasszi az utóbbi időben végrehajtott kivégzések elleni tiltakozásul mondott le. Állítása szerint elődje kizárólag egészségügyi okokból hagyta ott tisztségét. Hozzáfűzte, hogy Atasszi tábornok továbbra is támogat­ja a jelenlegi szíriai rezsimet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom