Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-30 / 176. szám

Külpolitikai események sorokban Nasszer vasárnap egyip­tomi diákok egy csoportjának beszédet mondott, s kijelen­tette: Egyiptom csatlakozni fog a nagyhatalmak moszkvai atommegállapodásához, s fel­szólította az atomfegyverrel nem rendelkező többi orszá­got is, hogy ugyanezt tegyék. A londoni Trafalgar téren a nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom hívei vasárnap gyű­lést tartottak az atomfegyver­kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés parafálása al­kalmából. Vasárnap községi tanácsvá­lasztások voltak Marokkóban. A választások tüntetések és incidensek nélkül zajlottak le, 15 letartóztatás mégis tör­tént. A letartóztatottak ellen az a vád, hogy „akadályozták a szavazás szabadságát”. Az ellenzék bojkottfelhívása elle­nére a szavazásra jogosultak 80 százaléka részt vett a vá­lasztásokon. Virginia államban, Farm- ville-ben 22 néger tüntetőt hurcolt el a rendőrség. A né­gerek egy, csak fehéreknek fenntartott baptista templom elé vonultak, hegy bebocsá­tást kérjenek. Amikor ezt megtagadták tőlük, a temp­lom lépcsőjére telepedtek, s a rendőrség onnan cipelte el őket. Vasárnap délután Nyugat- Németországba érkezett a ,sszázak bizottságának” az atomfegyver ellen küzdő brit békeharcosoknak autókonvoja, amely Hirosima évfordulója alkalmából megy Athénbe. A brit békeharcosokat, akikhez útközben belgák is csatlakoz­tak, Köln lakossága szívélye­sen fogadta és a város főte­rén gyűlést is rendezett tisz­teletükre. A NATO állandó tanácsa hétfőn délután rendkívüli ülé­sen foglalkozott a moszkvai atomcsend-egyezménnyel. Az ülésen William Tyler, az euró­pai ügyekkel foglalkozó ame­rikai külügyi államtitkár és Duncan Wilson brit külügyi államtitkár számolt be az egyezmény parafálását meg­előző moszkvai tárgyalásokról. Mindketten az amerikai, il­letve az angol küldöttség tag­jaként á szovjet fővárosban jártak. Az amerikai VII. flotta jú­lius 25-én hadgyakorlatot tar­tott Tajvan északi partvidé­kén. A gyakorlatban amerikai repülőgépek és hadihajók vet­tek részt. A spanyol bányatulajdono­sok a elmúlt héten mintegy ötezer bányászt bocsátottak el az asturiai sztrájkok következ­tében. A vállalatok, tulajdono­sai bejelentették, hogy haj­landók visszavenni a sztrájk miatt elbocsátott bányászokat, de azokat úgy tekintik, mint új munkásokat, ami azt je­lenti, hogy elvesztik a sztrájk előtti időszakban szerzett foly­tonossági jogaikat. Élesen bírálta a Kínai Kommunista Párt hibás állásfoglalását az argentin és az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága Buenos Aires, (TASZSZ): Az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága nyilat­kozatban fejezi ki teljes egyet­értését az SZKP Központi Bi­zottságának nyüt levelével. A kínai elvtársak állás­pontja — hangzik a nyi­latkozat — azt bizonyítja, hogy eltértek a kommu­nista és munkáspártok nyilatkozatainak elveitől és saját dogmatikus, szek­tás, kalandorpolitikájukat állítják szembe ezekkel az elvekkel. Az Argentin Kommunista Párt nyilatkozata hangsúlyoz­za: a kínai elvtársák véle­ményével ellentétben korunk döntő jellemzője, hogy a szo­cialista világrendszer a tár­sadalmi fejlődés alapvető té­nyezőjévé válik. Az imperia­lizmus ma nem tevékenyked- hetik úgy, mint azelőtt. La- tin-Ameríkában például már nem ismételheti meg azt, amit annak idején Guatemalában tett. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az Egyesült Államoktól 90 mérföldre létezik a dicső forradalmi Kuba, amely győ­zelmesen ver vissza minden agressziós kísérletet és jelen­tősen megerősítette helyzetét. A nyilatkozat befejezé­sül hangsúlyozza, hogy az Argentin Kommunista Párt elitéli a kínai elv­társak álláspontját és ma- gatartását, visszautasítja bomlasztó tevékenységü­ket és ismét megerősíti azt a meg­győződését, hogy a kommu­nista világmozgalom egységé­nek megőrzése, valamint a kommunista és munkáspártok nyilatkozatában kifejtett el­vek védelme a marxista—le­ninisták elsőrendű kötelessé­ge. Rómából jelentik: Az Uni- tá vasárnapi számában közöl­te az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának hatá­rozatait. A politikai helyzetről ho­zott határozat kimondja: az Olasz Kommunista Párt Központi Bizott­sága a világbéke erőinek nagy eredményeként üd­vözli az atomfegyver-kí­sérletek eltiltásában elért megállapodást. A nem­zetközi munkásmozgalom mai problémáiról hozott határozatában az Olasz KP Központi Bizottsága bírálta a Kínai Kommu­nista Párt állásfoglalását. A plénum támogatta azokat az újító szellemű elveket, amelyek az SZKP huszadik kongresszusát jellemezték és amelyek bizonyítják, hogy a kongresszuson felismerték a szocializmusba való átmenet­nek e világnézeti folyamatnak új harci lehetőségeit, a hely­zet új vonásait, nevezetesen: a háború elkerülhetőségét, a békés együttélésnek, valamint a szocializmus építése külön­böző útjainak lehetőségét. Ezeket az elveket megerősí­tették az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások — szögezi le a Központi Bizott­ság határozatában. Ez elvek helyességét bi­zonyítja a szovjet békepo­litika, bizonyítják azok az eredmények, amelyeket a Szovjetunió ért el a szo­cialista építésben, bizonyítja az eddigi harc és az a sok siker, amelyet a kommunista mozgalom ara­tott Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságá­nak tagja a párt Központi Bi­zottságának plénumán beszá­molót tartott a nemzetközi kommunista mozgalom prob­lémáiról. Pajetta hangsúlyozta, hogy „nia a békeharc áll a társadalom szocialista átalakításáért vívott küz­delem középpontjában” és hogy „a békés egymás mellett élés válságba dönti az egész imperi­alista rendszert". Mi mint alapvetően hibás nézetet, elvetünk minden ki­jelentést az úgynevezett paci­fista behódolásról, mert ép­pen ellenkezőleg, harcról, a tömegek béikeharcáról van szó. Magasra értékeltük és tá­mogatjuk. a Szovjetunió béke­politikáját és az általa tanú­sított mély felelősségérzetet. Amikor vitapartnereink behó­dolásról beszélnek, emlékez­tetnünk kell őket: éppen a Szovjetuniónak, technikai és tudományos vívmányainak, a szovjet népek munkájának és önfeláldozásának köszönhet­jük, hogy a világban jelen­leg kialakult ’erőviszonyok mellett az imperialista erők nem használhatják fel az atomfegyvert monopólium­ként, amely lehetővé tenné számukra, hogy nyomást gya­koroljanak és zsaroláshoz fo­lyamodjanak. Pajetta rámutatott, hegy a kínai elvtársak miköz­ben „pacifista illúziókról” és „az imperializmus előtti behódolásról" beszélnek, időnkint visszautasítják azt a vádat, hogy nem fogják fel teljes nagyságá­ban a háború veszélyét és nem küzdenek ellene kie­légítő módon. A valóságban azonban nem­egyszer akadályozták a béke­harcot és a néptömegeknek a leszerelésért folytatott küz­delmét. Ez a „forradalmi frá­zisok” politikája alapvető és igien komoly kérdésekben. Ez a politika katasztrofális ve­széllyel fenyeget, figyelmen kívül hagyja azokat a követ­kezményeket, amelyek a ka­landor hajlamból és a reális gondolkodás hiányából adód­hatnak. Pajetta emlékeztetett a szovjet politika sikereire, kezdve az elmúlt évi karib- tengeri válság megoldásában való tevékeny és döntő rész­vételtől, a leszerelésért ví­vott fáradhatatlan küzdele­mig. Jelentős állomása ennek a harcnak a moszkvai egyez­mény, amelyet forrón üdvöz­lünk — mondotta Pajetta. Kö­vetkezésképpen, ha lassan is, de beértek a szovjet politika gyümölcsei. Éppen ezért kü­lönösnek, sőt károsnak tűn­nek és elítélendők a Szovjet­unió külpolitikája ellen inté­zett támadások. Sajnos azon­ban a kínai elvtársak éppen ezt a pillanatot választották ki, hogy megtámadják a bé­kés egymás mellett élés alap­elveit, azt az országot és azo­kat a személyeket, akik e po­litika legfőbb szószólói. Az a gondolata támad az embernek — hangoztatta Pajetta —, hogy az „ug­rások” elméletének, az imperializmussal való éles összeütközés problémájá­val kapcsolatos álláspont­nak, a Szovjetunióban és máshol folyó szocialista építés és a kommunizmus távlatai meg nem értésé­nek egyik oka az a kísér­let, hogy elkerüljék a szo­cializmus építésével együttjáró és hosszantar­tó munka nehézségeit. A közelmúltban megfogalma­zott elméletek némelyike vég­ső fokon trockista nézetekre emlékeztet. Ugyanakkor a kí­nai álláspontban fellelhetők a nacionalizmus elemei is. Pajetta ezután a kommu­nista pártok viszonyának kér­désére tért át. Ügy véljük — mondotta —, hogy ezeket a problémákat előrehaladva kell megoldani, nem pedig vissza­lépéssel; az SZKP XX. kong­resszusa által kijelölt úton kell haladnunk. — Aggodalommal tölt el bennünket a nemzetközi mun- káségység megbontásának vagy akár meggv engítésénéfc veszélye. Amikor a kommu­nista- és munkáspártok sokré­tű kapcsolatainak szükséges­ségéről beszélünk, nem arra gondolunk, hogy ezt az egy­séget szabad meggyengítenl. ellenkezőleg, mi az egység megszilárdítását óhajtjuk. Ez természetesen nem azt jelen­ti, hogy nem kell elítélnünk az olyanféle politikát, ame­lyet a kínai elvtársák java­solnak és amelyet mi alapjá­ban hibásnak és veszélyesnek tartunk. Hruscsov fogadta Glezoszt Moszkva, (TASZSZ): tertanácsának elnöke hétfőn Nyikita Hruscsov, az SZKP hivatalában fogadta Manolis Központi Bizottságának első Glezoszt, Görögország nemzet titkára a Szovjetunió Minisz- hősét. Manolisz Glezosz feleségével és kisfiával a Vörös téren. MTI Külföldi Képszolgálat. A Német Unió a moszkvai egyezménvliez való csatlakozásra szólítja te! a kormányt Schröder kijelentette: lehetséges a csatlakozás Bonn, (MTI): A Német Békeunió nyilat­kozatban üdvözölte a Moszk­vában létrejött atomcsend- egyezményt. A békeunió ezután felszó­lítja a bonni kormányt: bizo­nyítsa be azt az állítását, hogy elő akarja mozdítani az álta­lános leszerelést és a feszült­ség enyhítését”. Ezt a oizo- nyítékot azzal szolgáltathatja a kormány, ha azonnal és minden fenntartás nélkül ki­jelenti: kész arra, hogy alá­írásával csatlakozzék a moszk­vai egyezményhez”, Schröder külügyminiszter a londoni Sunday Timesnek adott nyilatkozatában kijelen­tette, hogy melegen üdvözli s Moszkvában létrejött meg­egyezést, majd hozzátette: vé­leménye szerint nem ütköz­nék nehézségbe, hogy az NSZK is csatlakozzék az egyezményhez. A Varsói Szerződés és a NATO közötti megnemtáma­dási egyezmény kérdését il­letően Schröder azt hangoz­tatta: „Egy ilyen egyezmény­nek tartalmaznia kell olyan záradékot is, amely szerint Németország újraegyesítése u politika végső célja marad." A moszkvai a tóm csend­megállapodás hírét India örömmel fogadta R. K. Nehru sajtókonferenciája Budapesten R. K. Nehru, az indiai kül­ügyminisztérium főtitkára, aki Párizsban, Bonnban, Belgrád­iján és Prágában tett látoga­tás után érkezett Budapestre, itt tartózkodása alkalmából fogadta a magyar és a kül­földi sajtó képviselőit. A magyar—indiai kulturá­lis és gazdasági kapcsolatok alakulásáról elmondotta: — Magyarország és India között néhány év óta kultu­rális, gazdasági, ipari és mű­szaki téren szoros az együtt­működés, és nagyon gyümöl­csöző. India erősen fejlődik — különösen az iparosítás vo­nalán — és így nagyon fon­tos, hogy az iparilag fejlet­tebb országoktól segítséget kapjunk. — India — mondotta a to­vábbiakban R. K. Nehru — a nemzetközi együttműködés­re támaszkodó békés fejlődés útját választotta. Mi támo­gatjuk az együttműködést a fejlettebb országokkal, nyuga­ti és keleti országokkal egya­ránt. Támogatjuk az együtt­működést a szocialista orszá­gokkal, köztük Magyarország­gal. Reméljük, hogy ez az együttműködés elő fogja moz­dítani a népek közötti egyet­értést és békés együttműkö­dést is. A Magyarországon folyta­tott megbeszélésekről általá­nosságban azt mondhatom, hogy a kérdések, amelyekről tárgyaltunk az egész világot foglalkoztató nagy problémá­val, a háború és a béke prob­lémájával álltak kapcsolatban A moszkvai atomcsend- megállapodás hírét India örömmel fogadta és a je­lenlegi világhelyzetben po­zitívumként értékeljük. Ezért kezdettől fogva élére álltunk annak a mozgalom­nak, amely az atomrobbantá­si kísérletek és az atomfegy­vergyártás betiltását tűzte ki célul. N. TOMAN: A „BIG JOE“ Fordította: Sárközi Gyula Ti A tábornok leplezetlen fö­lénnyel nézett végig ezen az együgyű Queltch-en s olyan : ■'ereszkedő hangon válaszolt, ahogy a felnőtteknek naív kérdéseket feladó gyerekek­hez szokás beszélni: — Ahhoz, hogy ott táncol­hassunk talán elegendő is. De ahhoz, hogy átlépjük ezt a ha­tárt, éppen egy ilyen bomba szükséges. Maguk, fiatalem­berek pokolian naív népség! Hazard a fiatalemberek alatt nemcsak Eddy Old-et, hanem Queltch-et is érintet­te, jóllehet a rádiótechnikus legalább negyvenéves volt. — Jóllehet katonai unifor­1963. július 30. mist viselnek — folytatta Ha­zard tábornok tisztjeinek ki­oktatását —, halvány sejtel­mük sincs arról, milyen pozitív erkölcsi szerepük is van a háborúknak. A háborúk szü­lik a bátor, kemény, hősi jel­lemeket. Háborúk nélkül az emberi társadalom rég besa­vanyodott volna és békés, korlátolt engedelmes csordá­vá, a tanítók és segédek, fo­gyasztási szövetkezetek és jó­tékony egyesületek társadal­mává változott volna. Enged­jenek meg a közönséges kife­jezésért, de én leköpöm a bolygónkat, amely istállóra hasonlít! Az ifjú Eddy Old leplezetlen elragadtatással hallgatta az atomtábornok patétikus be­szédét. A megfontolt és sok­szor csalódott Sam Quelteh ellenséges érzelemmel fogad­ta. Medows professzor pedig, aki kételkedő természet volt zést valószinüleg értelmetlen- ^s nek tartották. Persze a ra­I 'í ____ diogramban erről nem tettek I I említést, de erre enélkül is könnyen rájöttek hisz e kö­vetkező beszélgetés időpontját hajnali öt órában jelölték meg. Néhány percig azután, hogy Quelteh megfejtette a fenti közleményt, nyomasztó , . , . i .. , . - , csend uralkodott az óvóhe­es csupán az objektív kiserle- . ti adatoknak hitt, hasztalan y ' ... . törte a fejét, hol is hallott, _ TJgy latszi \ a szélvihar illetve olvasott már valami születik a szigeten... hasonlót. ügy rémlett neki, szolalt meg végül Quelteh. hogy ezt a barbár bölcsessé- Hazard^ tábornok arca elko­get valamelyik hazai filozó- morult és kérdőn pillantott fus állapította meg, legalább Medowsra. negyed évszázaddal ezelőtt... Könnyen lehetséges Fárasztó lassúsággal telt az “ frofeszof“ En^éí id°. a'DrnheÄÄ határLoUabbválaszt nehezen való újabb beszélgetésig De adni. A felrobbantott ve§re.. felhanf0tt bombát annyira titkolták, rádiótávírójának kopogása, ^ogy én semmi biztosat nem hivojelet küldte az éterbe. A tu(j0|í róia. Az itteni hegyi Morse-jelek lassú vinnyogás- jidzetek vegyi összetételéről sál válaszoltak neki pedig nemcsak hogy én nem „Omár” üzenete ez alka- tudok semmit hanem úgy lát- lommal kevésbé vigasztaló szik, Díxon tengernagy törzs­volt. Kiderült, hogy már két kara sem. repülőgép több tonna homo- — Ezek szerint helyze- kot szórt a sziklára, hogy tünk... — kezdte Quelteh, de gyengítse a hegyi kőzet radio- a tábornok ingerülten félbe- aktív kisugárzását, de a szél- szakította: vihar pillanatok alatt szét- — Kíméljen meg bennün- hordta a homokot az egész két jóslataitól, Quelteh. szigeten. A további kísérlete- A tábornoknak valami olyas­mit kellett volna mondani, ami kissé megmagyarázná a hely­zetet és felélénkítené beosz­tottjait, de ő maga is lassan kezdte elveszíteni a magabiz­tosságát. Mégis úgy tett, mintha nem nyugtalanítaná az újabb komplikáció s egy­általán nem kételkedne sem­miben. Órájára pillantott, in­tett Old hadnagynak és igen élénk hangon megszólalt: —Nos, uraim, kérem fá­radjanak asztalhoz! Ideje megvacsorázni! Eddy, ossza ki kérem, az újabb élelmiszer­adagokat. A „Big Joe” foglyai némán vették át a szánalmas adago­kat. Eddy Old szopogatni kezdte kis csokoládé darabját és nagyot sóhajtott: — Ha legalább egy korty vizecske volna! Senki nem válaszolt neki jóllehet mindnyájan szomja­sak voltak, a víz pedig a szomszédos szakaszban volt, amelytől el voltak vágva. — És hogy állunk a szel­lőztetéssel, professzor úr? kérdezte Hazard tábornok, megszakítva a nyomasztó hallgatást. — Nem szivárog­hatnak be hozzánk a levegő­vel együtt radioktív anyagok is? — Nem hiszem — felelte Medows s pillantást vetett egyik mérőműszerére. — A töltött részecske számlálók egyelőre nem mutatnak sem­mi ilyesmit. Úgy látszik, hogy a szűrő szellőztető be­rendezés kifogástalanul műkö­dik. — Most pedig takarodó! — adta ki a parancsot a tábor­nok. — Persze sem párnák, sem epedás matracok nin­csenek, de rendelkezésünkre áll három asztal. Nyugodal­mas jó éjszakát, uraim. A többiek lassan elfoglalták helyüket az asztalokon, köz­ben irigyelték a tábornokot, aki két összetolt puha bőr­fotelben helyezkedett el. Csak egyedül Quelteh babrált még mindig az adó-vevő készülék­kel. Kicserélte a csöveket és egy új, sokkal nagyobb ka­pacitású akkumulátorral kő tütte össze. Aztán kikapcsolt a hangszórót, felcsatolta a fülhallgatókat és óvatosan csavargatni kezdte a hangoló­gombot. Medows professzor mozdu­latlanul feküdt arccal a fal­hoz fordulva s komor gondo­latokba merült. Hazard tá­bornok is láthatóan egy.'üa- lán nem törődött a rádiód technikussal. Csupán Old hadnagy leste éberen össze­húzott szemhéja alól. (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom