Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

DIést tartott a Varsói Szerződés tag­államainak politikai tanácskozó bizottsága Az értekezlet részt vevőinek határozata Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában 1963. július 2ö-án megtartották a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottságának ülé­sét. A Varsói Szerződéshez tar­tozó államokban működő kom­munista- és munkáspártok központi bizottsága első titká­rainak és kormányfőinek ér­tekezlete meghallgatta Gro- miko szovjet külügyminiszter beszámolóját a szovjet kor­mánynak az Egyesült Álla­mok és Anglia kormányával az atomfegyver-kísérletek el­tiltásának kérdésében folyta­tott tárgyalásairól és helyesli e tárgyalások eredményeit, amely tárgyalásokon megegye­zés született az atomfegyver­kísérletek három közegben — a légkörben, a magas lég­körben és a víz alatt — való eltiltását kimondó szerződés­ről. Íz atomfegyverek ellen küldő népek első fontos győzelme / A moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangja Befejezte munkáját a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjai Központi Bizottsága első titkárainak és kormányfőinek értekezlete Moszkva, (TASZSZ): rainak és kormányfőinek ér­Moszkvában 1963. július tekezlete. 26-án befejezte munkáját a Az értekezleten közös köz- KGST-tagállamok kommunis- leményt fogadtak el, ennek la- és munkáspártjai Köz- szövegét későbbi időpontban ponti Bizottsága első títká- hozzák nyilvánosságra. Hcirriitian sajtóértekezlete Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Sugár András, az MTI tu­dósítója jelenti: Pénteken a déli órákban Averell Harriman amerikai külügyminiszter-helyettes, aki a tíznapos atomcsendtárgya- lásokon az ámerikai küldött­ség vezetője volt, sajtóérte­kezletet tartott az amerikai nagykövetség épületében. Harriman kijelentette: a megegyezés azért jöhe­tett létre, mert Nyikita Hruscsov szovjet minisz­terelnök a legnagyobb készséget tanúsította. A csütörtökön parafáit atomcsend-megállapodásról ki­jelentette: ez az első, egyszersmind nagyon fontos lépés a Kelet—Nyugat közötti hidegháborús feszültség eny­hítésére. Sokkal nagyobb je­lentőségű, mint amennyire az egyes cikkelyeiből látszik. Az egyezmény újabb terü­leteket nyit meg a Kelet —Nyugat közötti kölcsönös megértés számára. Vannak más politikai ügyek is, amelyekről tárgyalni le­hetne a továbbiakban, s ez a Körülmény igen nagy jelentő­ségűvé teszi a csütörtökön elért megegyezést — mondot­ta Harriman. Ez a tíz nap életem legszi- vélyesebb és egyszersmind legszakszerűbb tárgyalása volt a Szovjetunióval — fűzte hoz­zá. t Egy kérdésre válaszolva el­mondotta, hogy a föld alatti kísérleti robbantások kérdé­sében továbbra sincs haladás. A Szovjetunió úgy véli, hogy az országok rendelkezésére ál­ló nemzeti tudományos ész­lelési eszközök elegendők a robbantások észlelésére és a földrengéstől való megkülön­böztetésre, az Egyesült Álla­mok azonban ragaszkodik évente legalább hét ellenőr­ző csoport beengedéséhez, a Szovjetunió viszont három csoportot is tökéletesen ele­gendőnek tart. — A további távlatokkal kapcsolatban nem bocsátkoz­hatom jóslatokba r— mondot­ta. Hruscsovnak arról a javas­latáról, hogy a váratlan tá­madások megelőzésére a nagyhatalmak egymás terüle­tén létesítsenek a repülőtere­ken, vasúti csomópontokon és kikötőkben ellenőrző állomá­sokat, Harriman kijelentette: „Ez a javaslat katonailag és lélektanilag egyaránt fontos. Azt mutatja, hogy egyik fél sem akarja el­sőként bevetni a nukleá­ris fegyvereket.” Harriman elmondotta, hogy William R. Tyler, az Egyesült Államok európai ügyekkel foglalkozó államtitkár-helyet­tese a közeljövőben Párizsba megy és beszámol az Egye­sült Államok szövetségeseinek a ' moszkvai tárgyalásokról. Remélem —1 jelentette ki Harriman, ■—, hogy a lehető legtöbb állam csatlakozik a csütörtökön parafáit egyez­ményhez. Ugyancsak elmondotta, az amerikai küldöttség a Géni­ben július 30-án újból kezdő­dő tizennyolchatalmi leszere­lési tárgyalásokon arra fog törekedni, hogy az értekezle­ten meg legyen a hatása a moszkvai atomcsendegyez- ménynek. A nukleáris kísérletek eltil­tása kérdésében létrejött meg­állapodás a Szovjetunió és az összes szocialista országok kö­vetkezetes békeszerető külpo­litikájának az eredménye, a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélését hirdető lenini politikájának sikere. Az értekezlet véleménye szerint a szerződés elősegíti majd a nemzetközi feszült­ség enyhülését és pozitív té­nyező lesz a népeknek a bé­kéért és az új világháború ve­szélye ellen vívott harcában. Elfogadták 1963. július 25-én. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa pénteken est­ebédet adott a kommunista- és munkáspártoknak a KGST értekezletén résztvett képvi­selői, valamint a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó bi­zottsága ülésének résztvevői tiszteletére. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa nevében N. Sz. Hruscsov elvtárs melegen üdvözölte az értekezlet részt­vevőit és további sikereket kívánt a testvéri országok né­peinek a szocializmus építésé­ben: Az estebéd szívélyes, baráti légkörben zajlott le. (AP—Reuter—AFP): A nemzetközi közvéle­mény túlnyomó többsége örömmel és megelégedés­sel fogadta azt a hírt, hogy Moszkvában végre sikerült megállapodásra jutni, a légköri, a magas­légköri és a víz alatti nukleáris kísérleti rob­bantások részleges be­szüntetésében. A kommentárok utal­nak arra, hogy a Moszk­vában született megegye­zés hosszú évek óta az el­ső fontos közeledés a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. A megfi­gyelők azt is hangoztat­ják, hogy a moszkvai si­ker jelentősen hozzájárul­hat a nemzetközi feszült­ség csökkentéséhez és utat nyithat a Keletet és a Nyugatot kölcsönösen ér­deklő kérdések további megvitatása felé. WASHINGTON: Örömmel üdvözölte a rész­leges atomcsend kérdésében történt megállapodást az Egyesült Államok közvélemé­nyének túlnyomó többsége is. Humphrey demokratapárti szenátor például kijelentette, a megállapodás megfelelő alapként szolgálhat ahhoz. hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió további tárgya­lásokat folytasson fontos po­litikai és gazdasági kérdések­ről. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió népei szempontjá­ból — folytatta a szenátor — elengedhetetlen, hogy megte­remtsék a kölcsönös megértés légkörét. A moszkvai megál­lapodás viszont alapként szol­gál az ilyen kölcsönös megér­téshez. Amerikai kommentátorok az atomcsenddel kapcsolatos megállapodásról hangoztatják, hogy a végleges ratifikálásig még néhány akadályt le kell győzni. Az első kisebb aka­dályt jelenti a hivatalos alá­írás, ahol a szerződő feleket valószínűleg Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei képviselik. Ezután következik a komolyabb akadály, az amerikai szenátus. A hírügy­nökségi tudósítók utalnak ar­ra, hogy Goldwater amerikai szenátor, aki jelentős politikai személyiség, máris kijelentet­te, hogy a szerződés ellen sza­vaz. Ugyanakkor azonban vár­ható, hogy Kennedy elnök latbaveti politikai súlyát an­nak biztosítására, hogy sem Tegnap ünnepelte a Kubai Közt ársaság nagy nemzeti ünnepét az 1953. júl. 26-i forradalom győ­zelmének 10. évfordulóját. Felvételünk a szocialista Kuba fejlődő életét bizonyítja. Cardenasban, a Victoria de Giron hajógyárban a napokban bocsátották a vízre a 17. halászhajót. A gyárat a kubai munkások tíz hónap alatt építették fel és adták át ren­deltetésének. Goldwater, sem más ne sza­botálhassa a moszkvai meg­állapodást. LONDON: Macmillan angol miniszter- elnök a londoni alsoházban kijelentette, hogy a Moszkvá­ban elért megállapodás nem­csak „önmagában értékes, ha­nem reményre jogosít fel ar­ra is, hogy a jövőben sikerül további haladást elérni”. Macmillan megerősi tette, hogy az amerikai és az angol külügyminiszter a közeljövő­ben Moszkvába utazik a szer­ződés aláírására. A megállapodás parafálásá- val kapcsolatban Macmillan köszönetét fejezte ki Hrus­csov szovjet miniszterelnök­nek. Macmillan után Wilson, az angol munkáspárt vezetője hangsúlyozta, hegy az egész világ népei hálával fogadták a megállapodást. Kijelentette, most felcsillant annak a re­ménye, hogy eredményeket ér­jenek cd az atomíegy vermein­tes övezetek létesítésében is. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsá­ga közleményt adott ki, és ez hangoztatja, hogy a moszkvai megállapodás az atomfegyve­rek ellen küzdő népek első fontos győzelme. PÁRIZS: A francia kormány —mint ismeretes — kelletlenül fogad­ta a hírt, hogy sikerült meg­állapodásra jutni a részleges yatomcsend kérdésében. Couve de Murville francia külügy­miniszter nyomban kijelentet­te, hogy Franciaországot a megállapodás semmifélekép­pen sem kötelezi, majd azt állította, hogy a szerződés csu­pán arra jó, hogy „kikristá­lyosítsa a nukleáris fegyver­rel rendelkező és nem rendel­kező országok közti különb­séget”. A francia kabinethez kö­zelálló körök szintén olyan értelemben nyilatkoznak, hogy Franciaország a moszkvai szerződés ellenére is folytatja atomprogramját. A hírek sze­rint maga De Gaulle is „rend­kívül tartózkodóan” fogadta a szerződés parafálását. OTTAWA: Pearson kanadai miniszter- elnök kijelentette, hogy a Moszkvában parafáit szerző­dés rendkívüli jelentőségű, mivel távlatokat nyit a Ke­let és Nyugat kapcsolatainak további megjavítása előtt. Mi — hangoztatta a miniszter- elnök — mélységes elismeré­sünket fejezzük ki a moszk­vai tanácskozások résztvevői iránt. A kanadai kormány kész arra, hogy aláírja a meg­állapodást. ROMA: N. TOMAN: A JttG Fordította: Sárközi Gyula 5. — Egyelőre senki nem vá­laszol, sír! — Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows; — Aligha. Hisz a rádióállo- inások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a pro­fesszor a rádiótechnikust: Queltch átkapcsolta vételre a készüléket, majd amikor párszor ide-oda csavarta a gombot, zenét fogott. — Valószínűleg japán ze­ne — jegyezte meg Medows. — Quitch, hangversenyeket majd később hallgatunk — mp« Hazard eléííedet­1963. július 27, lenül. — Folytassa a munká­ját. A rádiótechnikus ismét ko­pogtatni kezdte hívójelét, ami­kor pedig átállt vételre, a ké­szülék hangszórójában halkan felhangzott a Morse-jel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten és zubbonyának ujjával megtó- rölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készülék felé hajoltak, feszült figye­lemmel hallgatták, amint a rádiótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról Morze­ábécével leadott szöveget: „Vet-tük a-dá-su-kat_. Ér­te t-t ük... In-téz-ke-dünk.., Le- gye-nek bát-rak... „Omár”. ' — „Omár”: Dixon tenger­nagy hívójele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvi- '■ dúlt. Visszatért korábbi ön­bizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy meg­ossza Medows professzorral azt, amit a felrobbantott bom­báról tudott, most már szó sem lehetett erről. „Hadititok az hadititok” — gondolta öntelten, majd uta­sította Queltch-et, hogy je­lentse Dixonnak, milyen hely­zetbe kerültek. A tengernagy rádiósa iga­zolta Hazard tábornok radio­gram jának vételét és közölte, hogy egy félóra múlva ismét összeköttetést teremtenek egy­mással: Míg a következő rádióbe­szélgetésre vártak, elrendelte, hogy az Old által számba vett élelem egyharmadát osszák ki a „gamizonjának”. — A konyakot majd közvet­lenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg, — kacsin­tott vidáman Medwos proíesz- szor felé. ...öt perccel a kijelölt idő­pont előtt Queltch bekapcsol­ta az adóvevőt. — Menjen csak lassan vé­gig az éteren — utasította Ha­zard a rádiótechnikust. — Kí­váncsi vagyok, mi újság a világban. Az a benyomásom, professzor, mintha már ősidők óta lennénk itt bezárva. A hangszóróból érthetetlen nyelvű, szaggatott beszéd hal­latszott. — Hát ezek kicsodák? — kérdezte a tábornok. — Me­gint a japánok? — Nem, kínaiak — felelte Medows. A beszédet zene váltotta fel, majd ismét beszélni kez­dett valaki. — Franciák? — Igen, franciák. — Honnan? — Azt hiszem, Kambodzsá­ból, vagy Laoszból. — No, elég volt — rendel­kezett Hazard. — Még aztán elszalasztjuk az „Omár”-t. Pontosan a kijelölt időpont­ban gyors, szaggatott és igen magas hangon megszólalt a torpedóromboió Morse-jele. Queltch alig győzte jegyezni. Amikor pedig Hazard elol'/as- ta Dixon rádiógramját, kide­rült, hogy a tengernagy azt kérdi, sikerült-e lefényképez­niük a „Big Joe” robbanásá­nak televíziós közvetítését. Hazard utasította Queltch-et, hogy felelje a következőket: felvételeket nem sikerült ké­szíteniük, mivel a tv kamera túlságosan hamar tönkrement. — Értettük — felelte a ten­gernagy. — Mindjárt egy új tv kamerát függesztünk a szi­get fölé, bekapcsolhatják a készüléküket”, — Rólunk egy szót sem szólt? — szólalt meg csaló­dottan Old. — Várjon, Eddy —, legyin­tett Hazard elégedetlenül. Queltch úgylátszik, még nem az egész szöveget kapta meg. — Ennyi volt az egész, sír — vakkantotta a rádiótechni­kus mérgesen. — Hát ez furcsa... — vono- gatta vállát a tábornok és szórakozottan bekapcsolta a tv-t. Miközben arra várt, hogy bemelegedjenek a csövek, pa­rancsot adott Queltch-nek. — Kérdezze meg tőlük, érintkezésbe tudtak-e lépni a szomszédos szakasszal? A rádiótávíró aprókat kat­togva ismét megszólalt. Ha­zard’ Medowshoz fordult: — Professzor, készítse elő a műszerek által közölt ada­tokat. Még most is ugyanazt mutatják? • (Folytatjuk.) Giovanni Leone olasz, mi­niszterelnök táviratot intézett Hruscsov szovjet miniszterel­nökhöz és Kennedy amerikai elnökhöz, valamint Macmil­lan angol miniszterelnökhöz. A távirat elismerését fejezi ki a Moszkvában aláírt megálla­podásért. Az olasz kormány szóvivő­je kijelentette, rendkívül nagyra értékeli a szerződést és meggyőződése, hogy az fon­tos lépés a békéhez vezető úton. FRANKFURT: Nixon volt amerikai alel- nök, a szélsőséges politika ismert híve, aki most *z NSZK-ban van, tartózkodóan szólott a moszkvai szerződés­ről. Kijelentette ugyan, hegy senki sem kifogásolhatja, ha az atomcsendről folytatnak tárgyalásokat, de szerinte az Egyesült Államok „semmieset- r® sem fogadhatja el, hogy a nukleáris kísérleti robban­tások beszüntetéséről szóló megállapodást a Kelet-Nyu­gat közti megnemtámadási szerződéssel kapcsolják ösz- sze. Nixon a megnemtámadá­si szerződés gondolatát azzal az ürüggyel utasítja el, hogy ez „a keletnémet kormány el­ismerését jelentené”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom