Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) Moszkva, (MTI): Kádár János elvtárs beszé­dének elején meleg szavak­kal emlékezett meg arról a szeretetteljes fogadtatásról, amelyben a magyar párt- és kormányküldöttséget a Szov­jetunióban részesítették. Nyikita Szergejevics Hrus­csov, népünk igaz barátja mai beszédében igen magasra ér­tékelte pártunknak és a magyar népnek a szocialista forra­dalom győzelméért vívott tör­ténelmi harcát, mondotta Ká­dár János. Jelenlegi utazásunk min­den állomásán, itt Moszkvá­ban, Taskentben, az Irkutszk- Bratszk és Krasznojarszk munkásaival, kolhozparaszt­jaival, a helyi párt- és álla­mi vezetőkkel, az egyszerű dolgozókkal történt vala­mennyi találkozásunkon a Magyar Népköztársaság ugyanilyen megbecsülésével, igaz és mély testvéri érzések­kel találkoztunk. Küdöttségünk és a magam nevében hálás szívvel mondok őszinte köszönetét ezért min­den szovjet embernek. Átad­juk önöknek és az önök sze­mélyén keresztül az egész szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró test­véri üdvözletét és jókíván­ságait. Pártunk és népünk büszke szovjet elvtársaink, a szovjet nép barátságára. Minden *ní- gyar kommunista internacio­nalista kötelességének, a szo­cializmust építő magyar nép nemzeti érdekei ieghűbb szol­gálatának, igaz hazafiságnak tartja a magyar—szovjet ba­rátság szüntelen erősítését. Állandóan bővülnek és szé­lesednek a két ország kap­csolatai minden területen. Mind gyakoribb és szélesebb a magyar művészek vendég- szereplése a Szovjetunióban, és a magyar közönség is mind többet látja a színpa­don és a hangversenytermek­ben a szovjet kultúra kivá­ló képviselőit. Évről évre bő­vülnek tudósaink, szakembe­reink, gazdasági és kulturá­lis vezetőink kapcsolatai. Nő a két ország közötti turista- forgalom. Gyárak, termelő- szövetkezetek, hivatalok dol­gozói, egyszerű emberek ez­rei járnak tőlünk a Szov­jetunióba és a Szovjetunióbí 1 Magyarországra. A két nép mind közelebb kerül egymás­hoz. Mindennél fontosabb azonban a teljesen elvi egyetértés, az összhang a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió' Kommunista Pártja, a két párt Központi Bizottsá­ga között Az egész nem­zetközi munkásmozgalom szempontjából döntő fon­tosságúnak tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja Hruscsov elv'árs által vezetett Központi Bizottságának a marxis­ta—leninista tudomány al­kotó továbbfejlesztése te­rén kifejtett tevékenysé­gét. Ml saját tapasztalatainkból tudjuk, mire vezet az élettől elszakadt szektássá g és deg- matizmus, a személyi kultusz, és mivel jár az akadály­talanul terjedő revizionizmus. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa felbecsülhetetlen értékű se­gítséget nyújtott nekünk ah­hoz, hogy pártunk megsza­baduljon a szektáseágtól, a dogroatizmustól és a revi- ziomizmustól, és visszataláljon a marxizmus—leninizmus egyenes útjára. Teljesen egyetértünk az SZKP július 14-i levelével Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak he­lyességét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítja az egész nemzet­közi forradalmi munkámoz- galom fejlődése. Éppen ezért mind a nemzetközi forradal­mi munkásmozgalom, mind a Szocialista építés, mind a nemzetközi helyzet kérdései­ben teljes mértékben oszt­juk a Szovjetunió Kommu­nista Pátjának álláspontját, mert ez pontosan megfelel az 1957-es és az 1960-as moszk­vai nyilatkozatnak. Ugyancsak teljes mérték­ben egyetértünk a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának júli­us 14-i nyílt levelével. A le­vél a ma egyedül lehetséges marxista álláspontot fejti ki korunk fő kérdésiéiben és cá- folhatatlanul bizonyítja, hogy a kínai vezető elvtársak a kérdések többségében téves és veszélyes állásponton van­nak. A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Ez az im­perializmus, a kapitalizmus hanyatlásának, a proletár for­radalmak győzelmének, a nemzeti felszabadító harcok győzelmének, a gyarmati rendszer széthullásának kora. A szocializmusnak ahhoz, hogy győzzön, nincsen szüksége há­borúra. A világháború sem a szocializmusban élő népeknek, sem a többi népnek nem ér­deke. Minden erővel meg kell akadályozni, hogy az imperia­lizmus háborúba sodorja a világot. A háború mindig ember­milliók halálával és az ember által alkotott érté­kek tömegének pusztulá­sával, a népek szenvedé­sével járt, de különösen most, a nukleáris fegyve­rek korában. Küzdeni kell, hogy az egész világon diadalmaskodjék a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini el­ve. Ez a politika nem a tőkések, és a munkások, nem a gyar­mattartók és leigázottak, az elnyomók és elnyomottak bé­kés egymás mellett élését, nem az elnyomásba való bele­nyugvást jelenti, hanem éppen fordítva, ez teremti meg a legkedvezőbb lehetőséget a szocialista országok rendsze­res építőmunkájához, a szo­cializmus fölényének mielőbbi kibontakozásához, és ezzel bé­kés győzelméhez, a tőkés or­szágok munkásosztályának a monopoltőke ellen vívott har­cához és a még gyarmati sor­ban élő népeknek a nemzeti felszabadulásért vívott küzdel­méhez. A forradalom exportjának jelszava elvileg nem felel meg a marxizmus álláspontjának és ezért gyakorlata is elíté­lendő. A népeknek maguknak kell dönteniük arról, hogy milyen társadalmi rendszer­ben kívánnak élni. A forradalmak nem hely­zettől, tértől és időtől el­vonatkoztatott jelszavak­tól, hanem a szükséges feltételek megérlelődésétől függnek. A rossz időben kiadott jelszó nem összeköti a pártot a töme­gekkel, hanem elválasztja azoktól. Az elmúlt majdnem két évtized tapasztalatai azt is bebizonyították, hogy a szocialista világrendszer lét­rejöttének és az erőviszonyok megváltozásának hatására szétesett a gyarmati rendszer, mert a gyarmattartó hatalmak nem bírták tovább a leigázott népek nyomását, az elnyomott népek pedig a szocialista vi­lágra tudtak támaszkodni. Békeharcunk eredményeként máris száz- és százmilliók lát­ják az egész világon, hogy a szocializmus és a béke egy fogalom, hogy a né­pek leghőbb vágyának, a békének a kivívásáért a szocialista országok, a kommunisták küzdenek a legkövetkezetesebben és leghatásosabban. Küzdelmünk most azért folyik, hogy a szocializmus nemcsak a békével, hanem a jóléttel is azonos fogalom le­gyen. Ehhez minden szocia­lista országnak fejlesztenie kell gazdaságát, de elenged­hetetlenül szükséges a szocia­lista országok gazdasági együttműködése is. Harcunk sikerének záloga az, hogy a szocialista világ- rendszer országai, a kommu­nista és munkáspártok egye­sítsék erőiket a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és a béke ügyének győ­zelméért, az imperializmussal szemben. Jelentős eredményeket értünk el a gazdaságban és a kultú­rában. Befejeztük a magyar mezőgazdaság szocialista át­szervezését és ezzel a népgaz­daságban osztatlanul uralko­dóvá váltak a szocialista ter­melési viszonyok. Leraktuk a szocializmus alapjait. Pár­tunk 1962. novemberében megtartott VIII. kongresszu­sa ennek alapján szögezte le, hogy befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lera­kását és a szocialista társa­dalom teljes felépítésének 'korszakába léptünk. Az elmúlt években eredmé­nyesen végrehajtottuk az 1958—1960. évi hároméves tervet és most második öt­éves tervünk végrehajtásának harmadik esztendejében va­gyunk 1958—1962 között 50 százalékkal nőtt szocialista iparunk termelése. Ipari ter­melésünk 1962-ben körülbe­lül ötszöröse volt az 1938-as- nak- A mezőgazdaság összter­melése az 1958—1960 évek át­lagában, tehát a szocialista átszervezés évei alatt, 20 szá­zalékkal volt több az 1950— 1957-es évek átlagánál. Nagy lépésekkel haladt előre kul­turális forradalmunk is. Az elmúlt esztendőkben emelke­dett népünk életszínvonala. Nőtt a bérből és fizetésből élők reáljövedelme, valamint a termelőszövetkezeti parasz­tok reálfogyasztása. A mezőgazdaság szocia­lista atszevezésével, a pa- rasztság szociális biztosí­tásának megoldásával gya­korlatilag az egész lakos­ság biztosítottá lett, azaz térítés nélküli orvosi el­látásban és kórházi ápolásban részesül, nyugdíjra jogosult. Elért eredményeink mellett vannak le nem becsülhető gondjaink és nehézségeink is. Mezőgazdaságunk fejlődését éveken át késleltette az aszály, majd idén a nálunk szokatlan hosszú és kemény tél. * Vannak nehézségek ipa­runkban és külkereskedel­münkben is. Ennek elle­nére azt mondhatjuk, hogy a mögöttünk lévő több mint fél évtizedet a sike­rek jellemzik, hiszen meg- védtük a nép hatalmát, leraktuk a szocializmus alapjait, végrehajtottuk a hároméves tervet és alap­jában véve sikerrel telje­sítjük második ötéves ter­vünket. Amikor a Magyar Népköz- társaságnak az elmúlt évek­ben elért nagy sikereiről, né­pünk jelentős győzelméről beszélünk, köszönettel emlé­kezünk meg arról a sokolda­lú és hatalmas segítségről, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártja, kormánya és népe nyújtott és nyújt a ma­gyar népnek. Eredményeink elérésében a belső tényezők között döntő szerepe van pártunk politiká­jának, a párt és a dolgozó nép között az elmúlt eszten­dőkben kialakult szoros, bl- zalomteli kapcsolatoknak. A személyi kulíusz ásta alá a párt egységét Mindent megteszünk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért Mi eddig is mindent meg­tettünk, ezután is mindent megteszük, hogy megőrizzük a nemzetközi munkásmozga­lom egységét. Teljesen egyet­értünk a Szovjetunió kor­mányával a mai nemzetközi helyzet megítélésében és tá­mogatjuk a Szovjetunió kül­politikáját. Rendkívül fontosnak tartjuk az általános és teljes leszere­lésért folytatott harcot, mert az reális célt ad a békét aka­ró tömegeknek. Küldenünk kell a nukleá­ris fegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetéséért Az, hogy eddig nem sikerült megegyezést elérni, nem in­dokolhatja, hogy lemondjunk a tárgyalásoki-ól. Az imént hallottak és a tények egyéb­ként arról tanúskodnak, hagy az Amerikai Egyesült Álla­mok vezető kormánykörei sem tudnak már oly egysze­rűen kitérni a kérdés megol­dása elől. A Szovjetunió a leszerelés és a nukleáris fegy­verekkel folytatott kísérletek megtiltásáért vívott állhata­tos harc mellett küzd a kül­földi katonai támaszpontok felszámolásáért, a Varsói Szer­ződés és az Atlani Szövetség államai közötti megnemtáma­dási egyezményért Mi erősíteni kívánjuk és fogjuk a Varsói Szerződés szervezetét mindaddig, amíg arra szükség van, de bármely percben haj­landók vagyunk tárgyal­ni a feszültség enyhülését ígérő minden ésszerű ja­vaslatról. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetuniónak a né­met kérdés és ezen belül a nyugat-berlini kérdés rende­zésére tett javaslatait. Tisztelt elvtársak! Engedel- mükkel szólok arról, hogyan dolgoztunk és milyen eredmé­nyeket értünk el az elmúlt néhány esztendő alatt Ma­gyarországon. Amikor küldött­ségünk 1957. tavaszán itt járt, pártunk, kormányunk és né­pünk még az ellenforra­dalmi felkelés maradványai­nak felszámolásáért küz­dött a Magyar Népköz- társaság törvényes rendjé­nek helyreállításáért, a ma­gyar nép szocialista jelené­nek és jövőjének biztosítá­sáért harcolt. A párt és a kormány e harcban a magyar nép­nek a szacializmus mel­lett kitartó tömegeire és a világ haladó erőinek ro- konszenvére támaszko­dott. Bizakodók voltunk, mert a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, a Szovjetunió kormánya és a szovjet nép megértéssel és barátsággal fogadott ben­nünket, magáévá tette gond­jainkat, támaszt és segítséget nyújtott harcunkhoz. Most elmondhatjuk önöknek, ked­ves elvtársak, hogy népünk élni tudott azzal a segítséggel és támogatással, amelyet an­nakidején a Szovjetuniótól és a szocialista tábor többi testvérországától, a nemzet­közi munkásmozgalomtól ka­pott. A segítség nem volt hiába­való. Újjászerveztük marxis­ta— leninista pártunkat. A Magyar Szocialista Munkás­párt biztos kézzel vezeti a szocializmust építő magyar né­pet. Népi demokratikus álla­munk erős, élvezi a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ség, az egész dolgozó nép bizalmát és támogatását Nagy lendületet vett ha­zánkban a szocialista épí­tőmunka. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkoza­toknak az egész nemzetközi forradalmi mozgalomra érvé­nyes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak embe­rek, akik ostoba és álnok mó­don arra a képtelen állítás­ra vetemednek, hogy az 1956-os magyarországi ellen- forradalmi felkelést a sze­mélyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyöke­res feltárása idézte elő. A valóságban azonban az történt, hogy Magyaror­szágon nem a személyi kultusz leleplezése, ha­nem maga a személyi kul­tusz ásta alá és rombolta szét a párt egységét, a párt tömegkapcsolatait, gyengítette meg a népi demokratikus rendszert. Az így előidézett helyzetet használta fel ezután a töme­geket megtévesztve és félreve­zetve a hazai és a külföldi reakció a rendszer elleni álta­lános támadásra. Éppen ezért, a XX. kongresszus adta a magyar munkásosztály és an­nak forradalmi pártja kezébe azokat az eszmei fegyvereket, amelyekkel határozottan és teljesen le tudta küzdeni mind a személyi kultuszt, mind az ellenforradalmi felkelést. Éppen a XX. kongresszus tette lehetővé, hogy a kommunista és munkás­pártok megszabaduljanak azoktól a béklyóktól, ame­lyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogma- tizmus rakott a marxista gondolkozásra. így vált lehetővé, hogy a szocialista országok megsza­baduljanak azoktól a hibák­tól, amelyek fékezték a töme­gek alkotó lendületét, a szo­cialista építést, csökkentették a szocializmus vonzóerejét és végső fokon visszatartották a világ forradalmi munkásmoz­galmának lendületét. A Magyar Népköztársaság a szocialista fejlődés egyenes útján jár és ha szerény mér­tékben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy közös ügyet. A tények és az eredmények hatására nőtt a Magyar Népköztársaság nem­zetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig legel­lenségesebb körök Is változ­tatni kénytelenek álláspont­jukon. -Ma már normalizálni kívánják állami kapcsolatai­kat a Magyar Népköztársa­sággal. Mi üdvözöljük a józan­ság és a reálpalitika meg­mutatkozó jeleit és az őszinte készségre hason­lóval fogunk válaszolni. Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunisták, a magyar nép álláspontja a szocialista építőmunka, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet érin­tett lényeges kérdéseiben. Pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt VIII. kong­resszusa meghatározta szá­munkra az előttünk álló esz­tendők programját- Otthon Is azt mondjuk, itt is azt mondjuk, hogy politikánk nem változik. Kitartunk mel­lette, mert sok küzdelemmel tapostuk ki ezt a jónak bi­zonyult utat. Sem jobbra, sem balra nem térünk le ró­la. Az imperialista propagan­da szereti a dolgokat a maga szája ize szerint magyarázni. Amikor a Magyar Népköztársaság mostani kormányzatáról és annak politikájáról szólnak, gyakran használ­ják azt a kifejezést, hogy nálunk ma Hruscsov hívei vannak hatalmon. A mi fogalmaink szerint ma Magyarországon nem egy sze­mély hívei varinak hatal­mon, hanem a magyar mun­kásosztály. A politikát nem valamely baráti kör szeszé­lye, hanem a marxizmus—le­ninizmus győzhetetlen esz­méi, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszu­sának útmutatásai, a kommu­nista- és munkáspártok 1957- es és 1960-as moszkvai ta­nácskozásain elfogadott kö­zös elvek és eszmék, pártunk és népünk történelmi harcai­nak tapasztalatai határozzák meg. Azok, akik ma Magyaror­szágon vezető párt és állami funkcióban dolgoznak, Nyiki­ta Szergejevics Hruscsovot, mint elviekben szilárd, harc­ban élenjáró és vitathatatla­nul jól küzdő orosz bolsevi- kot, mint edzett kommunis­tát tartják nagy tiszteletben. Ugyancsak nem vitás, hogy Hruscsov elvtárs híve a XX. kongresszus és a közös nyilat­kozatok eszméinek és mi, ma­gyar kommunisták szintén a XX. kongresszus és a közös nyilatkozatok eszméinek hívei vagyunk­Ily módon nyugodtan nevez­hetnek bennünket, akár Hruscsov híveinek is. Biztosíthatok mindenkit, hogy ezért az elnevezé­sért nem sértődünk meg, sőt büszkék vagyunk rá és mindenkor büszkék le­szünk erre. Tisztéit elvtársak! Bará­taink! Küldöttségünk hitében és bizakodásában megerősödve tér haza szovjetunióbeli út­járól. Mindaz, amit láttunk újabb erőt adott, örömmel és büszkeséggel töltött el ben­nünket is. Hálásak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió kormá­nyának és az egész szovjet népnek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a gyönyörű utat, a sok feledhetetlen él­ményt. Hálásak vagyunk a páratlan vendégszeretetért, és még egyszer köszönetét mon­dunk érte. Éljen a Szavjetunló Kom­munista Pártja és annak Nyikita Szergejevics Hrus­csov vezette lenini Központi Bizottsága! Éljen a hatalmas, a kommunizmust építő Szov­jetunió, éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatat­lan barátsága! Éljen és győ­zedelmeskedjék a kommuniz­mus és a béke. fl CSKP Központi Bizottságának nyilatkozata az SZKP KB nyílt levelével kapcsolatban Prága, (MTI): Pénteken délután tették közzé Prágában a CSKP Köz­ponti Bizottságának nyilatko­zatát, amely összegezi a Cseh­szlovák Kommunista Párt ál­láspontját a KKP június 14-1 és az SZKP július 14-i leve­lével kapcsolatban. A nyilatkozat bevezetőben hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központ Bizottságának levele összhangban van a CSKP né­zeteivel és irányvonalával, ezért a Központi Bizottság nyomatékosan kiemeli, hogy teljes egészében egyetért a lenini párt következtetéseivel és álláspontjával és meggyő­ződése, hogy ez a levél jelen­tős hozzájárulás a nemzet­közi kommunista mozgalom marxista—leninista egységé­nek megszilárdításához. A CSKP Központi Bizott­sága leszögezi: a leghatáro­zottabban visszautasítja a KKP vezetőségének támadá­sait az SZKP és a többi mar­xista—leninista párt lenini politikája ellen, a nemzetkö­zi kommunsta mozgalom irányvonala ellen, amelyeket a Moszkvában elfogadott do­kumentumok rögzítenek. A csehszlovák pártnyilatko­zat a továbbiakban elítéli a KKP levelének hangnemét és tartalmát és rámutat arra, hogy „a kínai elvtársak olyan pozícióból lépnek fel, mintha kizárólagos joggal rendelkez­nének a moszkvai dokumentu­mok forradalmi elveinek ma­gyarázására. Ugyanakkor a dokumentumokban kifejtett elveket elferdítik és valójá­ban elutasítják”, „Mélyen el­keseríti pártunkat és dolgo­zóinkat az a tény, hogy a KKP Központi Bizottsága nem riad vissza attól levelében, hogy védelmébe vegye a sze­mélyi kultuszt, amelyet az egész nemzetközi kommunis­ta mozgalom elítélt”. A CSKP Központi Bizottsá­ga nyilatkozata befejező ré­szében aláhúzza „pártunk to­vábbra is következetesen har­col a nemzetközi kommunis­ta mozgalom forradalmi egysé­géért, a békéért és a kommu­nizmusért, ahogyan ez megfe­lel a csehszlovák kommunis­ták forradalmi hagyományai­nak és internacionalista köte­lességeinek.” 1963. július 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom