Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
Pozsonyi Pál: Gyermekversek RAKJÁK A FÉSZKÉT.,: Jöttek a fecskék suhanó szépen, keresztül szálltak tenger vidéken. Elhagyott fészkük úgy hívogatta, számtalan emlék útjuk mutatta... Mi volt emlékük? Kis gyermek, ének, íze bogárnak, zenéje szélnek, sugara Napnak, nádasa tónak, kékje folyónak... Így jöttek vissza eresz aljára, rakják a fészket, szálat a szálra... Egyikük fordul, cikkan a tájba fehér mellénye, fekete szárnya: rossz napok várnak már a bogárra! Cserreg a párja mint kicsi gyermek — azután csend van, fészkel a fészkén: nem feleselgetH HANGVERSENY Pity... pity... páty— csepereg a víz, esőpermet a határnak, messzefutó barázdának üzenetet visz... Szí... szí... szí..J Sóhajt valaki? Szellő szalad szerte-széjjel á harmatot hajnal jöttén felszárítani! Tra.~ tra... tra... s — siessünk oda! Utak végén traktor berreg, körülötte minj a szőnyeg — zöld a gabona! Pity.~ szí... tra _ Szép zenebona... — tavasz táján így muzsikál minekünk a szorgoskodó ember otthona! Becsfiielpénztár — Édesapám, ha a bélyegeket egy dobozba tesszük, s ráírjuk becsület takarékpénztár, mindenki annyi bélyeget vesz ki, amennyi pénzt tesz bele. — Jól van kislányom, megpróbáljuk. E beszélgetés Cifraszáttá- láson, a nyírbátori járás egy kicsi tanyáján történt ez év április elején Horváth Zoltán helybeli pedagógus és kislánya között. Most május végefelé jár az idő. — No, mi az eredmény? — Többlet! Ezer forint értékű bélyeget tettem a dobozba. A tanulók szorgalma- ■•■'in vették a bélyegeket. Má- iics elsején ezer forint tíz fillért találtam. Tíz fillér többlet! Ez a tíz Hllér sok százassal, ezressel felér. Petraskó Zoltán. Gyerekkoromban egy faluban éltem. Mindennel elégedett voltam: a folyóval is, az erdővel is és a teljes szabadsággal is. Gyakranr ültem a fiúkkal együtt éjszakai pásztortüzek- nél a lovakat legeltetve. De volt ám egy kellemetlen „no" is. Erről a „no”-ról akarok beszélni. A házigazdának, akinél laktunk, volt néhány kas méhe. j Azt mondják, a méhek igen i békés társadalom, ha nem i háborgatják őket. Es valóban, J a mieink sem ettek meg em- | bereket, sőt még csak meg sem szúrtak senkit. Senkit a világon rajtam kívül. Nekem elég volt kilépnem a lakásból ahhoz, hogy valamelyik méhecske észre vegyen és rögtön meg akarjon ennt. Sőt voltak napok, amikor többször is megszúrtak. — Sokszor háborgathatod őket, sokat pajkoskodol körülöttük, — mondta édesanyám, — azért akarnak magszúrni. ■— Nem is pajkoskodom körülöttük! — bizonygattam ártatlanságomat, soha nem háborgatom őket. „Miért akarnak mindenáron felfalni?” — gondoltam. —: Lehetséges, hogy összetévesztenek valakivel? Hiszen sem a mezőn, sem az erdőben a méhek nem akarnak engem megenni, de a mieink, azok igen. Telt, múlt az idő és nem volt nap, hogy megúsztam volna a méhek szúrása nélkül. Hol a szemem alatt volt egy nagy daganat, hol az arcomon, hol a tarkómon, sőt egyszer egy méhecske a hátamba eresztette a fullánkját. Ez nagyon kínzott, viszketett, es a megcsípett reszt sehogy sem tudtam megdörzsölni, mert a kezemmel nem értem oda. Meg akartam kérdezni a házigazdát, hogy miért bántanak engem a méhek, de féltem. Félten attól, hogy azt fogja gondolni rólam, hogy állandóan háborgatom a szorgalmas méhecskéket. Hogy bizonyítsam be, hogy soha nem bántom őket? Különben is azt mondják, hogyha a méhecske megcsípi az embert, utána el is pusztul. Tehát miattam nagyon sok méh pusztult el. Mégis úgy jött, hogy beszélnem kellett a házigazdával. Szerencsémre, mert különben egész nyáron üldöztek volna a méhei. Egy este az asztalnál ültem és vacsoráztam. Teljesen össze voltam szurkaivá. A tulajdonos bejött a szobába és megkérdeze. — Téged összeszurkáltak a méhecskék? — Igen, mindig belém eresztik a fullánkjaikat — mondom. — Csak azt ne tessék gondolni, hogy én háborgatom őket. Még csak közelükbe se megyek a méhkasoknak. A tulajdonos bizalomgerjesztőén ingatta a fejét. — Szörnyű — mondja. — Hisz ők nagyon békés természetűek. Azt veszem észre, hogy nagyon erősen szemügyre vesz. — A hagymát szereted? — kérdezi hirtelen. — Erős hagymaszagod van. Naayon megörültem, hogy nem bántanak a méhek, miatt, és feleltem: H ázi jó tanácsok aziasszonyoknak OLAJOS PALACKOK TISZTÍTÁSA. Zsíros, olajos palackokat és egyéb üvegne- müt töltsünk meg óvatosan meleg vízzel és tegyünK bele „ultra” mosogatóport. Ha nincs kéznél, jó a következő eljárás is: Tegyünk a meleg vízbe homokot és ezzel rázzuk fel az üveget. Vagy: ha túlságosan olajos üvegből nem vezet a kísérlet eredményhez, tegyünk bele erősen hígított sósavat a következő módon: itassunk át egy maroknyi papírszeletet sósfevval s tegyük a palackba, melyet 3—4 centi magasságig megtöltünk vízzel. Addig razo- gassuk az üveget, mig egészen megtisztul. HOGY NE KOZMÁSODJON A TEJ, a tejeslábas alját belülről kevés zsírral bekenjük, így egész biztosan nem fog odakozmálni. HÚSFÉLE MEGŐRZÉSE: Ha húsfélét el akarunk tenni, dörzsöljük be a következő keverékkel: 8 rész konyhasó, 1 rész salétrom, 1 rész szalicilsav. Használat előtt a húst rövid ideig vízben kell áztatni. HÚST LEGYEKTŐL MEGVÉDENI a következőképpen lehetséges: A friss hftsra citromlevet csöpögtetünk és azzal bedörzsöljük, a húst ezután bátran kinthagyhatjuk, a légy nem fog rászállni. MODERN CSŐSZÉK Akik barkácsolással szeretnek foglakozni, szabad idejükben elkészíthetik az alább javasolt modern ülőbútort. A csőszék hajlítottváz elemeit hegesztéssel erősíthetjük össze. Rő alkotó elemei, két U-alakú cső, melyek majd lábul szolgálnak. A csövek végébe fadugókat helyezünk, nehogy felsértsék a padlót. Hegesztés után a vázat zsírtalanítjuk, majd zománcfestékkel a kívánt színnel bevonjuk. Most már elkészíthetjük az ülés keretdarabjait, egymásba csapozzuk őket és besüly- lyesztjük a farostlemez fenéklapot. Erre szőr- vagy afriktömést helyezünk, méghozzá olymódon, hogy a tömés összenyomott állapotban kb 5 centi vastag legyen, majd bevonóanyaggal leszorítjuk és alulról körülszegel- jük. A kész ülést csavarozzuk rá azután a csőváz ösz- szekötő részeire. Ha háttámlás széket csinálunk, akkor két hajlított csövet hegesztőnk a székhez és ehhez erősítjük az enyvezett réteges lemezből kivágott háttámlát, melyet lecsiszolunk és a kívánt színre festhetjük. Egy kis elmesport A teíefonhusal Tegyük fel, hogy a föld szabályos gömb s az egyenlítő hossza 40 000 km. Egy telefontársaság 5 méterre a föld felett az egész egyenlítőn körös-körül húzott egy telefon- vezetéket. A társaság mérnöke azt javasolta, hogy a gyakori rongálások miatt tegyék az egész vezetéket egy méterrel magasabbra. A társaság egyik mérnöke azt válaszolta rögvest, hogy nem helyesli a dolgot, mert a sok új drót nagyon költséges lenne, ugyanis egy méter drót ára 20 forint. Erre a mérnök kijelentette, hogy akár helyben kifizeti a többletdrót árát. Az ajánlat hány forintjába került a mérnöknek? (Egy r-sugarú kör kerülete mint ismeretes, 6,28 r. Jelöljük r-rel azon kör sugarát, amelynek kerületén a mostani telefonuzal fut. A mérnök azt szeretné, ha a vezeték r +1 sugarú kör lenne. Számítsuk ki a vezeték hosszának megnövekedését 6,28(r+l)—6,28r =6,28. Vagyis a vezeték hosz- szának megnövekedése 6,28 méter, aminek értéke 125,6 forint. Ezt pedig nyugodtan kifizethette a mérnök.) GYERMEKREJTVÉNY Vízszintes: 1. A munkaeszközök. 4. Nagy hőfokra hevített. 5. Fiú. 6. Eletet olt. 8. Tiltószó. 10. Folyó a Szovjetunióban. 11. Azonos mássalhangzók. 12. Fed, takar. 14. Menyasszonyverbuválók. 17. IKÖ. 18. Tiborka. 20. Kosár. 21. Daru betűi keverve. 22. Irén beceneve. 24. Darabokra zúzó. 26. Nem fajtiszta. 28. Festéshez kell. 29. Névelővel, Magyar Távirati Iroda. 30. Elme. 31. AELA. 32. .. .-csatt. 34. YA. 36. Fordított fűszer. 37. Sír 39. Azonos betűk. 40. A folyóvízszint erős emelkedése. 43. Kérdőszó. 44. Időjelző. Függőleges: 2. Az iskolások közül igen sokan az.... 3. A függ. 2. folytatása. 7. Papírra vetem. 9. Menyasszony. 11.. Vissza: majdnem lerakta!!! 3k. PBERTA. 15. Disze. 16. Előd. 17. Éltesek. 19. Irénke. 21. Két oldalán házak szegélyezik. 23. KS. 25. Igekötő. 27. Stráf. 30. Kötőszó. 32. ... Máté földjén (Ady vers). 33. Zenekari hármas. 35. Aranka beceneve. 36. Magasztos hangnemben írt költemény. 38. Ezen a helyen. 39. Időjelző (—’). 41. AV, 42. Fordítva, kertet művel. 43. Sze-» mélyes névmás. 44. Színesfém. Megfejtendő: függőleges 2 és 3. Múlt heti megfejtés: Hurrá, vége a tanévnek! Könyvjutalom: Biró Erzsébet Kemecse, Vajda Sándor Nyírbéltek, Posta u. és Já- nóseki Csaba Nyíregyháza, Dimitrov n. 1. MIT MOND A PSZICHOLÓGUS A PÁRVÁLASZTÁSRÓL Napjainkban, amikor az emberismeret tudománya egyre alaposabban vizsgálat alá veszi az egyéni és társadalmi élet megnyilvánulásait, külön érdeklődéssel fordul a házasság, a párválasztás problémája felé. A túl fiatalon, gyors ismeretségek után kötött házasságokkal kapcsolatban jelentkező nagyszámú válás is egyre erőteljesebben felveti a helyes párválasztg^ kérdését. Dr. Halász László piszcboló- gus, a kiváló társadalomismeret tudós ezzel kapcsolatban a következőkben fejtette ki a tudomány álláspontját. A párválasztásnak az élettani és lélektani tényezők összhangja szerint kell törtemé. A párválasztás eredményeképpen az együttélés olyan legyen — a kiváló francia írónő George Sand szavait idézzük — hogy „a lélek ne csalja meg az érzékeket, se az érzék a lelket.” Különösen a fiatalok közt gyakori, hogy a hevesen jelentkező testi vágyat azonosítják a szerelemmel, ennek igézetében meggondolatlanul, elhamarkodottan választanak — s kérészéletű, csalódásokkal terhes házasságot kötnek: Nem szabad elsietni A sikeres párválasztásnak legfőbb ismertetőjele, hogy a felek az egyéniségükből, a körülményeikből fakadó ki- sebb-nagyobb súrlódásokat, ellentéteket a kölcsönös megértés, megbecsülés jegyében legyőzik. Az emberismeret szerint a párválasztás a kölcsönös tetszésen, rokon&zenven és vágyon kívül megköveteli a felek lelki életének, jellemének kölcsönös és alapos megismerését, amely nélkül nincs megértés, megbecsülés. Ehhez pedig idő szükséges — legalább jó pár hónap, ha nem inkább egy-két év. Természetesen az időtartamot az egyén élettapasztalata, ösztönös és tudatos emberismerete stb. határozza meg. De vajon ki mondhatja el jogosan magáról, hogy kellő élettapasztalattal rendelkezik? Sokan azzal mentik fel önmagukat, ha e követelményt elmulasztották: „az emberek lakva ismerik meg egyraápr.” E szentencia nem azt állítja, hogy csak lakva ismerhetjük meg egymást, hanem arra' hívja fel figyelmünket, hogy aki a jellem, az egyéniség megismerését elmulasztotta, mielőtt valakivel összeköltöz- ne — s ezek száma úgy látszik, a régi közmondás keletkezésekor sem volt csekély, — azt az együttlakás folyamán kellemetlen meglepetések érhetik. Igaz, a kérdést még inkább bonyolítja, hogy ugyanazt a tulajdonságot jellemvonást, amelyet esetleg már a párválasztás kezdetén is ismertünk, az idő múlásával, az együttélés során merőben másképp ítéljük meg. Kezdetben például valaki úgy találja, hogy szerelme .okosan beosztó, takarékos, s két év múlva már mindezt fukarságnak minősíti: Ellentétek vonzzák egymást •ee E felvetett kérdésekre a pszichológusok azt válaszolják, hogy lényegesen gyakoribb az ellentétes alkatú, vérmérsékletű emberek házassága. Megfigyelték, hogy a kontraszt-házasság, különösen a szélsőséges vérmérsékletű emberek (extrém módon vidám, vagy szomorú, érzékeny vagy közömbös stb.) között gyakori. E párválasztások során tehát a „szélsőségek kiegyenlítik egymást” elv érvényesül. A hasonló alkatúak házasságkötése pedig elsősorban a kiegyensúlyozott, erősen kevert temperamentu- múak között fordul elő. A válási statisztikák adatai, a kutatók vizsgálatai és az embereik éle ttapaszttúata azonban egybehangzóan azt bizonyítja, hogy a vérmér- sékleti, alkati adottságok hasonló, illetve eltérő volta mellett, vagy ellenére is lehet a párválasztás és a házasság indokolt, sikeres, boldog — avagy indokolatlan, sikertelen, boldogtalan. Anélkül, hogy a párválasztásban lebecsülnőnk a kölcsönös rokonszenvet oly gyakran felkeltő és fokozó vé*-- mérsékleti tényezők szerepét — fel kell tennünk a kérdést: vannak-e ezeken az adottságokon kívül olyan tényezők, amelyeknek megléte mintegy a sikeres párválasztás alap- feltétele? Sok tényezőtől függ Ilyen tényező csalcueyan van, még pedig az érdeklődési kör, a világnézet, az erkölcsi- ség, az élet alapvető kérdéseivel szemben tanúsított állásfoglalás és magatartás közelsége, hasonlósága, ha nem is feltétlen azonossága. Ha e vonatkozásban súlyosabb a diszharmónia, lényegj>evágó az ellentét a két — az egy-' szerűség kedvéért mondjuk így: — szerelmes között, úgy az esetek többségében viszonylag rövid idő múltán, különösen a heves vágy ki♦ ♦♦ elégülése után, legalábbis az egyik félben megszűnik a másik iránti vonzalom. Nem állítjuk azt, hogy ilyen körülmények között a férfi és a nő nem kerülhet közelebb egymáshoz, nem csiszolódhatnak jobban össze kölcsönös engedmények, nevelés és önnevelés révén. Ennek valószínűsége azonban jóval csekélyebb, mint azok között, akiknél az említett tényezők ellentéte áll fenn. A kölcsönös engedmény és nevelés mindig is szükséges, hiszen két ember között soha sincs zavartalan, tökéletes harmónia. Látjuk, hogy az élet alapvető kérdéseihez való közelség, a vérmérsékletek szerencsés találkozása, a szimpátia, az érzéki vonzalom, a sikeres páiválasztásnak biztató jelei, de semmiképpen sem egy életre szóló automatikus biztosíték. E feltételek együttese elegendő a kedvező induláshoz, ahhoz, hogy a szerelmesek — ez esetben már jogos a szóhasználat — még inkább eggyé forrjanak, s az idő múlása, a hétköznapok szüfke egymásutánja ne idézzen elő kölcsönös kiábrándulást, el- hidegülést. Sőt éppen az együtt eltöltött évek, a hétköznapok küzdelme, a kölcsönös alkalmazkodás teremtik meg azt az összetartó erőt, amely egyesíti sorsukat, űgv, hogy e közös sors mindkettejük kovácsa lesz. K. J. Egy perc mosoly Egy felfedező mégkérdi a bennszülött főnököt: — Vannak még maguknál emberevők? — Nincsenek. Egy volt, de tegnap azt is megettük. 1 ★ — Egy rossz szót nem szól soha senkiről... — Hogyhogy, nem ismer senkit? — Dehogy, csak magáról beszél. ★ — Katonai szolgálatba szerettem volna lépni, de nem vettek be, mert már 18 éve házas vagyok. —Es mivel indokolják? — Azt mondták, már nem lennék elég erélyes ... Ford.: Csallány Géza — Igen, nagyon szeretem! Valószínű, hogy mindennap megeszek egy kilónyi új hagymát. Sóval, barnakenyérrel. — íme barátom, ezért,akarnak hát téged a méhecskék megenni, — nevette el magái a méhész. — Az én méheim egyenesen nem tűrik a hagymaszagot. Igen... a méhek általában igen érzékenyek a különféle szagokra. Vannak olyan családok, amelyek a kölnit nem szeretik, mások a petróleumszagot, az enyémek a hagymaszagot nem tűrik. Ettől az’ időtől az egész nyáron nem ettem hagymát. Még, ha a levesben találtam, azt is kidobáltam. Féltem, hogy öszeszúrkálnak a méhek. Es valóban felhagytak, a szúrkálással. Pedig egyszer közvetlen akkor álltam a méhkas mellett, amikor abból pont kirepült egy raj. Szergej Barnodin meséje, | fordította S. I.
