Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

Kalla! Gvuia elvtárs felszólalása

(Folytatás az 1. oldalról.)

Elsőnek Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztartanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében üdvözölte a hazai és a külföldi küldötteket.

A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye

— éppen azért, mert belső társadalmi rendje szilárd és mert következetes békepolitikát folytat — az utóbbi években jelentősen növekedett. és a béke

erőit gyarapította.

S ha néhány évvel ezelőtt egyeseknek még sikerült, hogy az úgynevezett „magyar kérdés” kapcsán a hidegháború tűzet élesztgessék, ma már nyugodtan elmondhatjuk, a nemzetközi és hazai fejlődés e provokatív célzatú úgynevezett „magyar kérdést” lényegében eltemette. S ha évekkel ezelőtt az úgynevezett „magyar kérdést” a nemzetközi reakció itt-ott még fegyverként tudta használni a haladás erői ellen, úgy ma a Magyar Nép- köztársaság fejlődése, eredményei egyre inkább fegyverré válnak a haladás erőinek kezében, a reakció ellen vívott harcban. A Magyar Népköztársaságra ma szerte a világon úgy tekintenek, mint békeszerető, a béke nagy ügyéért tettre-harera kész országra. Ma hazánknak a világ 59 országával van diplomáciai kapcsolata, 110 országgal folytatunk rendszeres és állandó kereskedelmet. Jellemző tény, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron 26 országból 716 kiállító cég képviseltette magát;

— A hazai békemozgalom helyesen tudatosította azt az

— egyre inkább egész népünket átfogó — igazságot, hogy

a béke és a szocializmus egymástól elválaszthatatlanok,

— folytatta; — Népünk — nem utolsósorban a magyar békemozgalom munkásságának eredményeként — megértette, hogy a béke védelmét akkor szolgálja a leghatásosabban, ha tevékenységével, munkásságával növeli hazája erejét a szocialista társadalmi rend szilárdságát, s ezzel együtt a szocialista világrendszer hatalmát, amely a béke legfőbb támasza.

— A szocjalista országok töretlen békepolitikát folytatnak, mert változatlanul vallják, amit Lenin mondott: „A kard nem a mi jelvényünk” Hruscsov elvtárs — a békéért folytatott harc e kimagasló képviselője — a lenini örökség szellemében járt el, amikor az Egyesült Nemzetek közgyűlésén az általános és teljes leszerelést javasolta, s azt mondta, hogy

„Kovácsoljunk a kardból ekevasat!”A nemzetközi békemozga- lom erőfeszítéseinek sikerét, a népek hatalmas erejét látjuk a háromhatalmi tárgyalások tervében.

Az atomfegyverkezés korlátozására és eltiltására vonatkozó követelés a világ mindem részén jelentkezik, ennek eredménye a moszkvai háromhatalmi tanácskozás, amelyet örömmel üdvözlünk.

— Az önök mostani kongresszusa arra hivatott, hogy értékelje és összegezze a magyar nép békemozgalmának tapasztalatait és a nemzetközi békemozgalommal összhangban kijelölje jövőbeni feladatait — mondotta beszéde befejező részében Kállai Gyula.

— Úgy gondoljuk, helyes, ha a magyarországi békemozgalom egész tevékenységét továbbra is annak a kipróbált helyes elvnek az alapján folytatja, amely szerint a szocializmus és a béke édestestvérek;

Minél erősebb a szocializmus ereje, annál szilárdabb a világbéke.

Magyarázzák meg mindenkinek, hogy a béke érdekében akkor teszi a legtöbbet, ha munkájával, legjobb tudásával és képességével hozzájárul hazánkban a szocializmus teljes felépítéséhez és ezzel gyarapítja a szocialista világrendszer erejét is. A magyar munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság békéért folytatott küzdelmének természetes fóruma a munkahely, s a munkások és parasztok politikai és egyéb

szervezetei. Nagy feladatok várnak a tudomány és művészet embereire, a magyar értelmiségre .is, amely helyzeténél fogva leginkább hivatott arra, hogy békemnzgal- munk célkitűzéséinek legfőbb hirdetője, népszerűsítője legyen. Természetesen, hogy a tudományok és művészetek képviselői, akik az emberiség életének szebbé, jobbá tételén fáradoznak, a békemozgalorn első vonalában küzdenek. Ezt muta+ja többek között a VI. magyar békekongressaus előkészítése is.

A bekemozgalom történelmi küldetést teljesített és teljesít azzal, hogy a világ sorsát érintő nemzetközi kérdésekről egyszerű szóval kimondja az az igazat.

Ügy gondolom, nemcsak a sajtónak, a rádiónak és televíziónak, a könyvkiadásnak, hanem a magyar békemozgalom írott és élőszóval folytatott agitációjának is nagy feladata, hogy minden ember ismerje a világpolitika alakulásának eseményeit és összefüggéseit, amelyek bizonyítják, hogyan tolódnak el az erőviszonyok mind jobban és jobban a béke javára.

Ne feledjük el, hogy

a béketábornak nincsenek határai

fogjunk kezet azokkal a barátainkkal, akik a szocialista országokban, a kapitalista országokban, a gyarmati rabságból felszabadult országokban, a világ minden részén harcolnak a háború réme ellen, velünk együtt követelik a béke, a békés egymás mellett élés győzelmét — Tegyünk meg mindent a saját portánkon, a hazai békemozgalom fejlesztésében, a szocializmus* teljes felépítésében, tegyünk meg mindent azért, hogy diadalmaskodjék a béke. Valósítsuk meg a moszkvai leszetelési és béke világkongresszus üzenetét a világ népeihez, amelynek jelmondata ott van meghívón minden kongresszusi küldött kezében, de belopozótt szívébe is:

„Mi a bekét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselekszünk, és ha mindannyian barátságban együtt cselekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a maradandó béke felé.”

Hamarosan primőr lesz

Megkésett az eső a tiszalöki Kossuthban is. De működött az öntözőberendezésük, amely mintegy 75 hold kertészetet lát el. Borsót, paprikát, uborkát, paradicsomot, burgonyát és zöldséget szállítanak hamarosan a piacra. — A képen: palántái a tagság.

Takarmánygazdálkodási megyei ankét Nagyecseden

Munkavédelmi

értekezletek

»

A második ötéves tervben körülbelül kétmillió forintot költenek megyénkben az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek javítására. Az összeg jelentős részét már felhasználták, ez által többnyire megszüntették a koráb- ban észlelt hiányosságokat. Pénteken aktivaértekezletek kezdődtek a megye egészség- ügyi intézményeiben, amelyeken ismét megvizsgálják a munkavédelem helyzetét,, megvitatják; az egyes intézményekben hogyan használták fel az e célra fordítható ösz- szegeket az elmúlt években. Az első tanácskozást a Rocsor- di tbc szanatóriumban tartották az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet és a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának közös rendezésében. Az elkövetkező hetekben a megye valamennyi nagyobb egészségügyi intézményében aktíva értekezleten beszélik meg az ezzel kapcsolatos tennivalókat.

A Földművelésügyi Minisztérium és a megyei tanács vb takarmánygazdákodási anké- tot rendezett a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezete ben. Mintegy nyolcvan közös gazdasági elnök, agronómus és állattenyésztési brigádvezető előtt bemutatták a pépszerű takarmányozás módszerét A megjelentek előtt dr. Bajor Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium állat- tenyésztési főigazgatóságának osztályvezetője elmondotta, hogy 13 százalékos takarmány megtakarítást érhetnek él, ha a lucerna és pillangós növények szár és levél részét zúzógéppel péppé őrlik, ezt szemes abraktakarmá- nyokkal keverve az állatokkal etetik. Szállási László, a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet főállattenyésztője a gyakorlatban mutatta meg a péptakarmányozás módszerét, ismertette a szövetkezeti vezetőkkel az eddig elért eredményeket 1000 sertésüknek ilyen módon adják a takarmánykészletet több mint egy hónapja. Az eddigi tapasztalatai szerint állatonként naponta kb. 1 forintot, vagyis összesen ezer forint értékű takarmányt spórolnak meg. Ugyanis a péppé őrölt zöld pillangós növények jóval nagyobb fe- hérjeanyagöt adnak az állatnak. Csaknem 13 százalékkal jobb az állatok fehérjeértc- kesítése. Ha ezt az anyagot lédús abraktakarmánnyaJ, például cukorrépával keverve használják fel, 30 százalékos többlet fehér ie értékesítést érnek el állatonként. Ugyanakkor megfigyelték, azt is, hogy a sertés és szarvas- marha étvágya megjavult, közérzete felvidult és hizé- konyabbá vált;

A megjelent termelőszövetkezeti vezetők nagy elismeréssel szóltak a módszerről és elhatározták hogy, még az idén alkalmazzák ők is a péptakarmányozás új eljárását,

Hoó Bernét:

jA^akececs&iytot

KANADÁIG

r

6.

As első évek Kanadában

A jelenlévők közül tizenöten határoztuk el magunkat az útban hazafelé, hogy kivándorolunk Kanadába, hátha ott majd az új világban szebben fog sütni reánk a nap.

Másnap mind a tizenöten felmentünk a községházára, a jegyzőnek megmondtuk, hogy adjon a részünkre üres afi- davitot, kitöltő ívet, mert menni akarunk Kanadába. Azt mondja a jegyző, hogy neki csak három darab kitöltő ive van, tehát három- r?k jut, a többinek pedig t árnia kell, amig ő rendel üres íveket. Kezébe vette a három ívet.

— No, melyikőjüknek adjam? — és nekem idenyújtja az elsőt. •— Itt van, Bernát, magának adom az elsőt.

A jegyző ezen szavára azt mondja Hoó Lajos:

— Milyen jól tudja a tekintetes jegyző úr, hogy kit

H)63. június 16.

kell elsőnek elküldeni a faluból, hiszen Bernát volt közöttünk a legbátrabb, legjobban is meg tudta mondani a szíve szándékát, és most Ő megy ki közülünk elsőnek!.... Ha neked volnék, nem fogadnám el addig, míg mindegyikünknek nem lesz.

A földosztás körüli tevékenységem jóformán véget ért. Az említett hatszáz hold földből kijáró vagyonváltsá- got megkapták a mi falunk föld nélküli parasztjai, és azonkívül kaptak még a Feldman-féle birtokból is. Nekem is jutott egy es fél hold a Feldmanéból, olyan hasznavehetetlen, mocsár forma tó két helyen szakította meg. Azt is csak azután lökték oda, amikor én már Kanadában voltam. Innét írtam az öcsémnek, hogy legyen az övé, nekem nem kell. A jegyző, az meg kapott száz hold jó földet...

Megvolt hát az útlevelem: mehetsz, Bernát, a nagyvilágba, ösmeretlen népek közé, új hazát szerezni.

Május 15-én hagytam el szülőfalumat, az 1925. esztendőben. Azon a reggelen annyi nép gyűlt nálam, nogy házam—udvarom megteílett velük. ' Férfiak, asszonyok, aki csak megtudta, hogy elmegyek, mind eljött hozzám búcsúzni. Nekem pedig a megválást annál inkább nehezítette, hogy sokan voltak. Hozzákezdtem, hogy szooeli- leg hangosan búcsúzzam tőlük, de a szívem úgy elszorult, hogy alig birtam néhány szót kiejteni. Különösen a feleségem — és a két gyermektől való búcsúzás esett nehezemre.

Mindegy, ennek Is vegére kellett jutni. A sógorom szekere már ott várt a ház előtt, felraktuk a holmikat, én is felkapaszkodtam, és a szekeren felállva annyit re- begtem, hogy:

— Isten veled, drága szülőfalum! Kedves feleségem és gyermekeim, isten veletek mindnyájatokkal! A viszont látásra három év múlva!

A három évből immár harminchat lett azóta, és én még mindig idegenben vagyok. Mert bármennyire gazdag és szép ország Kanada is, de sohasem fogja elfoglalni szívemben szeretett óhazám helyét.

A falu végén, hogy befordult velem a szekér, még visszanéztem. A népek még integettek, és a feleségem is velők, én pedig a szekerei! keserves zokogással sírtam.

Reggel megérkeztünk Budapestre. A Cunard Line irodáján átvizsgálták az Iratokat. Itt már voltunk sokan elutazók: csak Kanadába

negyvennyolcán igyekeztünk, azzal az egy transzporttal. És voltak olyanok is, akik csalt Franciaországig jöttek velünk.

Kanada földjén, Halifaxban volt az utolsó vizsga. Mikor ezen a vizsgán is átestem, könnyebben lélegeztem fel. Halifaxtól Montreál felé haladtunk. Montreálban egykettőre elszéledtünk, munkát próbáltunk szerezni, de nem kaptunk.

Montreálból elindult velünk a vonat nyugat felé.

Egy bukovinai származású magyarhoz szegődtem télire, Györíi Vincénél. Jó helyem volt itt, de télire ezek nem fizettek semmit sem, csak kosztot és lakást, és a ruhát kimosta az asszony, ennyi volt a fizetés. Még ez Is jobb volt, mint éhen kórászni valahol a téli időben. Semmiféle más munkaalkalom nem kínálkozott sehol a vidéken. Megpróbáltam munka után nézni, bejártam Bajmorra, Tanichibe, Szimoncra, de munka sehol. Csak Ingyen munkát, azt kaptam volna szakadásig. Visszatértem hát a Győrfihez. Ezeket legalább már ösmertem.

A nyári keresetemből rrm- radt még kevés pénzem, de a7 is csak fogyott. Úgy 1926 elején, a tél utóján Jártunk.

A falumbeliek, a két Pali is már bent voltak Qumton- ban, Nagy 'Mihálynál. Megbeszéltük, hjgy merre indulunk munkát keresni. El’oak- tattunk Saskatoonba, bejártuk az egész várost munka után, de sehol nem kaptunk. Két napi csavargás után az egyik cimbora, Gecsel Pali, felkerekedet Ontarióba, otthagyott bennünket. Mi Is felkerekedtünk volna, de nem volt elég pénzünk. Nekem volt még negyvennyolc dollárom, de Molnár Palinak, aki velem maradt, tíz dollárja sem.

Még egy napot töltöttünk Saskatoonban.

Mindegy, útnak indultunk. A vonaton mentünk Dobde- nig. Dobdenben vettünk egy- egy kenyeret, úgy Indultunk tovább. Törtettünk ledőlt fákon, bokrok között, posvá- nyon át, új otthont találni. Egy egész napi gyalogolás után elértük Worthberryt. Hanem a földtől igen elment a kedvünk. Még másnap reggel is vizsgáltuk a földeket, de mindenütt köves volt.

Visszafordultunk hát Dob- den felé. Este kilenckor elértük Dobdent. Betértünk egy burdingházba, (az olyan házakat nevezik így, ahol kosz- tosokat tartanak) és szállást és enni kértünk. Itt felettük az utolsó centünket is.

Reggel, hogy felkeltünk, ott járkáltunk a vasút töltésen korgó gyomorral. Az egyik helyen látom, hogy a vasút árkában igen szép, kosárnak való fűzfavessző terem. Én tudtam kosarat fonni már odahaza. Azt mondom a két cimborának: „Fogjatok csak hozzá vesszőt szedni” -— én meg kerestem egy darabka deszkát. A vasutoldalba a nap szépen odasütött, letelepedtem, hozzáfogtam egy ruháskosarat fonni. Egy és fél óra alatt kész is lettem vele.

— No így ni! — mondom.

— Vigyük csak le a burding- házasnak, hátha megveszi.

Bemegyünk, mutatom a kosarat: hát látom, hogy örül neki. Gondoltam magamban: milyen jó most, hogy ezt is megtanultam! Meg Is vette. Két dollár ötvenbe számította a kosarat, kaptunk mindjárt érte reggelit, délben pedig ebédet. No ez megvan, ettünk. De honnan lesz vasúti jegyre pénzünk?—

Közben elmúlt a tél, 1927 következett. Tulajdonképpen ez az 1927-es év lett kanadai honfoglalásunk éve.

37 márciusában hagytuk el a kempet, visszamentünk Star Citybe. Hegyes Bertalan is hozzám szegődött, mert a sógorával nem fért jól ösz- sze, mindig vijtak. Ugyanis én vállaltam a gazdámtól, még ősszel, egy harminc- akeres erdőírtást. Valamicskét dolgoztam is rajta még akkor, a többi pedig várta a tavaszt. No, hogy Hegyes velem tartott, már így ketten lettünk a harminc-aker- nyi erdőírtáshoz.

Közben levelet kaptam hazulról. Irta a feleségem, hogy

27-nek a tavaszán sokan jönnek el a mi falunkból is Kanadába. A családom kihozatala is már úgy volt, hogy várta a feleségem az útlevelét.

Április havában megérkezett hozzám négy földim. Egy szomszéd falusi, Tóth Béla, három pedig a falunkból: Hoó Károly unoka- testvérem, Orosz László. Oleksza István. Hatan Iái hattunk hát az ősszel felvállalt irtáshoz.

(Folytatjuk