Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-13 / 136. szám
Uj olvasók meghódításáért A könyv már évekkel ezelőtt utat tört a szabolcs-szat- mári emberek otthonába. A nemrég lezajlott Ünnepi Könyvhét is pontosan ezt igazolta. Noha még nincsenek teljes adatok a megvásárolt művek mennyiségéről, annyi bizonyos, hogy sok új olvasót hódított meg a könyv. Említésre méltó például, hogy Koroda Miklós: „A Holt-Sza- mos két partja” című könyve különösen nagy sikert aratott a szép próza kedvelői között. Vagy, Gulácson konkrét kérés volt, hogy jöjjön el hozzájuk Kónya Lajos és Fábián Zoltán, mert a tél folyamán mindkettőjüknek 30—30 kötetét vásárolták meg napok alatt, és elolvasásuk után most személyes ismeretséget akartak kötni a szerzőkkel. Azt mondtuk, hogy a könyv betört Szabolcsba és vannak olyan községek, — különösen a szatmári vidéken — ahol az emberek többsége rendszeres vendége a könyvtáraknak. Ez így igaz! Azonban vannak olyan területek is megyénkben, ahol a könyv még nem került közeli ismeretségbe az emberekkel. Tiszavasváriban, a járási könyvtár valóban fővárosi igényt kielégítő új épületében keresgéltünk adatokat. Konkrétan azt kutattuk: mennyit olvas a parasztság. A járás lakosságának legalább 70 százaléka paraszt. A parasztolvasók részarányát tekintve mégis elenyésző kisebbségben vannak. Vajon mi az oka? Az ok kinél-ki- nél talán százféle is lehet. A lényeges ok mégis, az igény hiánya. A könyvtár munkásai talán minden lehetőt megpróbáltak már, hogy az emberek kezébe adják a könyvet. Ha nem is a szépprózát hát a szakirodalmat, amelyből már holnap saját hasznukat láthatják. Munkájukat mégis csak fél sikerek, vagy éppen kudarcok kísérték. Például Tiszadadán Adám József könyvtáros — amikor szakkönyvekkel kereste fel a Dózsa Tsz-t — szinte kitessá- kelték, mondva: dolgozunk mi könyv nélkül is! De tiszadobon viszont a Táncsics Tsz elnöke a házi könyvtárukat felajánlotta a községi könyvtár számára, és ebben a tsz-ben iró-olyasó találkozót is igényeltek az emberek, A következtetés egyértelmű lehet: ott, ahol a tsz-vezetősége előtt és személyesen a tsz-elnöke előtt a könyvnek becsülete van, ott az emberek többsége számára is a könyv szükséges jó és nem felesleges rossz. Hogy Tiszalökön, a járás székhelyén rendkívül alacsony a parasztolvasók száma, az különösen szembetűnő, mert ebben a könyvtárban igazán, szinte a kívánalmak minden tekintetben kielégíthetők. Elsősorban azért, mert megyei viszonylatban a könyvellátottság itt a legjobb. Akkor mégis miért? Miért? Három tsz van Tiszalökön. Az elnökök neveit keresgéljük a könyvtári kartonok között. A három elnök neve közül azonban egyiket sem találjuk, mert egyik sem látogatója a könyvtárnak. Tiszavasváriban sem különb a helyzet, ahol a község 12 ezer lakosa közül tavaly 707 beiratkozott olvasót tartottak nyilván. A nemrég függetlenített • könyvtáros most töri a jeget és már sikerült húsz új könyvtári tagot szereznie. A könyv helyzete megyénkben — mint a példák bizonyítják — helyenként még nem megnyugtató. Fölre a paraszttömegek körében — amely területen a legfontosabb lenne — még nem vált napi szükségletté. Annyi bizonyos, hogy mind többen veszik kezükbe az olvasnivalót, de amíg vezetők, ♦sz-elnökök nem találták meg a könyvekkel a barátságot, addig türelmetlennek kell lennünk. Vincze György. — Az állatgondozónak a sógora Afrikában Sí. Szegő Gizi rajza. 7100 új diplomás Az ország felsőoktatási intézményeinek nappali tagozatán a hetekben 7100 hallgató fejezi be tanulmányait. Közülük csaknem 1200-an műszaki végzettséget szereznek a két Budapesti és a Miskolci Műszak; Egyetemen. A Veszprémi Vegyipari Egyetem 71 végzett hallgatót bocsát ki. Az egészségügyi szolgálat munkájába mintegy 860 új orvos, csaknem 70 új fogorvos kapcsolódik be. A pedagógusképző felső- oktatási intézményekben 720 középiskolai, 490 általános Iskolai, 52 gyógypedagógiai, valamint 68 testnevelő tanár, 700 tanító és 270 óvónő végez. A tanárképző főiskolákon először fejezik be tanulmányaikat háromszakos tanárok. ök két fő szakhoz kapcsolódóan egy szakban — műszaki, illetve mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, orosz nyelv, rajz, testnevelés — szereznek képesítést, s így különösen a kevesebb tanerővel működő vidéki általános iskolákban jelent majd munkájuk nagy segítséget. Csaknem 140 szakember végez idén a természettudományi karokon. A Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézményekben mintegy 740-en végeznek: agrár-, erdő-, faipari mérnökök, állatorvosok. A felsőfokú mezőgazdasági technikumokban 880-an szereznek képesítést. Hoó Bernét: V&zakcuM&ttytííl KANADÁIG 4. Házasságom Nyíregyházán át Vásórosna- menyig mentem a vonattal. Kora hajnalban érkeztünk Naményba. Semmit sem várva, azonnal megindultam a falum felé. A Tisza töltésén mentem egészen hazáig. Ez volt 1918 november 6-ik napja. Amikor beértem a faluba, első útam a Mariskámék házához vezetett. Utamba is esett, meg aztán már most igazán, hogy szomjaztam egy csókjára. Már vége a háborúnak, ő várt reám, illő is volt tőlem, hogy őt tegyem elsőnek. Nem tudta még, hogy megyek. Amikor benyitottam a kiskapun nálok, hát a kútnál sulykolta a ruhát. Nem is vette észre, hogy felmentem az udvarukra. Egészen a háta mögé kerültem, és megszólítottam, hogy: — Hagyd már abba azt a munkát, rózsám! Még észre sem veszed, hogy itt járok! Erre a szóra hátranézett ám! — ö, édes istenem, csakhogy itthon vagy! Sírt is, nevetett is, de aztán egy hosszú, forró csókkal köszöntöttük egymást. Szólok aztán a Mariskáimnak, hogy: — Gyere csak ide. Mondom neki, hogy mit akarok a puskámmal: — Hogy gondolod, hová dughatnám él, hogy avatatlanok ne tudjanak róla? Azt mondja Mariskám: — Legjobb lesz, ha felviszed az ólpadra, és eldugod a széna közé. Ügy is lett. A széna közé rejtettem a puskát. A néhány töltényt és a négy rakétát is. Mikor már a mi utcánkon mentem, látom, hogy a kapunk körül a sok nép csak úgy feketedik. (Ugyanis a mi házunk szemközt volt a községházával.) Ide gyűlt össze a nép, és csoportokba verődve tanácskoztak. De a hangulat igen forró volt. Éppen ott jött egy tehénfogat, szekérrel, a szekerén néhány kéve kukoricaszár. Az öreg Fehér Gábor bácsié volt a tehénfogat. Azt mondom az öregnek: — Álljon, csak a tehene éli be, hogy ne mozgassák a szekeret. Én pedig felugrottam a szekér tetejére, és hozzákezdtem beszélni. Körülbelül ezeket mondottam: — Kedves magyar testvérek! Forradalmi időket élünk. De ez nem jelenti azt, hogy most már széthúzgáljuk az ország vagyonát. Hiszen a forradalom éppen azért van, hogy az ország egész vagyona most már végre a dolgozó népé legyen. A forradalom szét fogja osztani közöttünk a grófok és minden gazdagok vagyonát — miért pusztítanánk hát a saját magunkét? Hiszen a kapott földbe vetőmag is kell! Igaz, hogy egy tél előtt állunk, a télen enni is kell, de ha széthúzgáljuk, valakinek nagyon sok lesz, a másiknak pedig semmi sem. Én ajánlom, hogy azonnal válasszunk egy négy vagy hattagú bizottságot, akik felelősek lesznek azért, hogy a gróf kamrájából mindenkinek jusson legalább annyi, hogy ki bírjon teleim. Erre lett olyan egetverő éljenzés, hogy alig akart lecsendesedni. Köbben apám is hazaért a szekér fával, már ő is hallotta, hogy mit beszéltem. A két csendőr pedig csak fülelt, nem mertek közelebb jönni. A má falunkban nem volt még akkor csendőrlaktanya, hanem a harmadik faluból, Nagylónyáról jártak M nálunk is. Abban az időben nagyon el voltak foglalva a csendörök, mert országszerte bajok voltak, így hozzánk csak kettő jutott belőlük. Már jó délután volt az idő, amikor anyám ismét kijött és hívott be a házba, hogy ebédeljek. Megettük az ebédet, ebéd után kérdezősködtek a szüleim, hogyan jutottam haza, mi volt a harctéren, szóval, érdekelte őket a sorsom. Már esteledett befelé, amikor az apám egyik testvérének az iskolás fia lélekszakadva jön be nálunk. — Bemát bátyám! Bújjon el, amilyen hamar csak tud, mert a cesndőrök jönnek magáért! Erre én: — Az anyjuk betyár úristenét, hát máma miért nem vittek él, mikor a szekér tetején beszéltem? Csak volna most kézinél a puskám, biztos, hogy nem vinnének el! De nem volt sok időm a tétovázásra, mert a két csendőr már oly közel volt a házunkhoz, hogy ha kimegyek az udvarra, már meglátnak. Hirtelen egy mentő / ötletem támadt: szabadkémény volt a házunkon, hát én felkaptam a padrajáró létrát, odatámasztottam a kéményhez,- és felmásztam. Azon a fából csinált szögön lógtam, amire a szalonnát szokták akasztani füstölni. Az apám persze a létrát visszatette a helyére. Amikor a csendőrök beléptek a- konyhába, azt mondja az egyik az apámnak: — Te büdös paraszt! Hol van az a kommunista fiad? Én jól hallottam minden szót, hiszen ott voltam még akkor közvetlen közelben. Az apám azt mondja nékik: — Őrmester úr, azt én is szeretném tudni, hogy hol jár az én fiam. Elment szegény. Azt sem tudjuk, merre ment. Erre az egyik csendőr a puskatussal megütötte apámat. — Ha meg nem mondod, hol van a fiad, kiverem belőled még a szuszt is! Én meg a kéményben lassan kúsztam felfelé, a tető felé. Elértem aztán a tetőt, és kimásztam a fedélre. Ahogy lehuppantam, látom, hogy a kocsma körül és bent ácsorognak az emberek. Odasiettem hozzájuk és mondom nekik, hogy mi történt velem. Azt mondja a Jászai Jóska erre: — Botra, kaszára, kapára, karóra emberek! V.erjük ki a faluból a bitangjait! így elintéztük a csendőröket. Hogy a háborúnak vége lett, nálunk is, mint másfelé, nagyon sok volt a házasulandó legény, és már a lányok is kezdtek idősek lenni. Hogy tehát a lányok pártában ne maradjanak, megkezdődtek a lakodalmak. De már jómagam is úgy gondoltam, hogy megnősülök. Huszonnyolcadik évemet tapostam, Mariskám is már huszonnégy vofft, így hát 1919 januárban megegyeztünk, hogy megkérem őt a szüleitől, és ő hozzám jön feleségül. Február egyik estéjén került rá sor, hogy megkértem Mariskámat. Elérkezett aztán március negyediké, az esküvőnk napja. Vacsora után még mulattunk, de éjfélkor megkezdték a menyasszonytáncot, elébb utána mindjárt a kontyolást. Én már nehezen vártam, hogy rendelkezhessek a menyasszonyommal, de aztán erre is sor került. Egyszer csak eltűntünk a közönség közül. Elmentünk nászútra!... a háztól az istállóig. Ne nevessen rajta a kedves olvasó, mert ez így volt, ahogy írom. Mi parasztok nem mehettünk még abban az időben a francia Riviérákra vagy Velencébe, még a Balaton partjára sem nászútra. De éppen olyan jó volt az istállóban, a koságyon, mint a Riviérán lett volna. Ezen a tavaszon, hogy forradalom volt még nyáron is, nem láttuk csendőrnek még színét sem, csak majd a forradalom bukása után merészkedtek vissza. De ekkor aztán a mi falunkba is jött négy. A mi házunkkal átaUenben a kocsmárosnak jó nagy háza volt, annak az egyik végét rendezték be a csendőrök számára. Mi pedig, fálumbeli föld- netküliek, egész tavaszon és nyáron is gyülekeztünk. (Közben lakodalmaztunk is.) Irtunk magunk is kérvényt, és írattunk a jegyzővel is. Próbáltuk, hogyan juthatnánk egy kis földhöz. 1963. június 13. (Folytatjuk.) Aranyérmes sikerek) hétköznapi kudarcok 5 pere alatt 5 milliós kár - Lesz-e szobor a dióst telepítőknek? —Gebétől a holnapi Nyirkaidig Homok veri a növények testét: mint apró tűk milliói, kitartóan tarolják a határt. Gebe, Mit takar ez a név ... Hosszú idők kilátástalan küzdelmét a homokkal. Meggebedhet itt az ember, még se présel ki a földből semmit. Gébét ma Nyírkátának hívják. Ez önmagában nem szüntette meg a homok uralmát, a küzdést. Még az sem, hogy három évvel ezelőtt összeolvadtak a barázdák. Küzdelem folyik naponta a homokkal s az emberi rosszai... Az els6 év Emberek gyűrűjében idézzük fel a napokat. Hogyan is kezdődött akkor, három évvel ezelőtt? — Elég jól kezdődött a munka. Volt, egy 30 holdas dinnyésünk, csodájára járt a környék. Ilyen volt az almájuk is. Aztán jött a jeges vihar. Nem tartott öt percnél tovább. Elvitt mindent! ötmilliós kárt hagyott maga után... Adám József főkönyvelő szavait mély csend követi. Látszik az arcokon a keserűség. Még mindig úgy találják, mintha tegnap lett volna a pusztító jeges eső, amely nemcsak a termést, a jövedelmet, de az önbizalmukat is elmosta. — Valósággal szétszéledt a falu, ment M merre látott ipari munkára. És maradtak az öregek... — mondja a svájcisapkás Nagy Béla. Innen indult el Nyírkáta... Bénító lidércnyomás nehezedett az emberekre, mely alól még ma sem szabadultak ki teljesen. Kemény és fájó volt az elemi csapás. De mért kellett mindezt tetőzni vádaskodással, széthúzással, kapzsisággal? — erre nehezen tudnak őszinte választ adni. — Nem bírtunk a földdel, szabadulni akartunk tőle — folytatja Nagy Béla. — Miért ne telepíthetnénk a silány homokra gyümölcsöst, gondoltuk ... 400 hold diós Hihetetlen merészséggel és hihetetlenül szív nélkül hozzá is láttak, hogy a homokdombokra diófacsemetéket ültessenek: egyből négyszáz holdon. A csemeték egy része fagyott volt. Újabb bosszúság. — Azt hittük, nem lesz semmi az egészből — magyarázza a főkönyvelő. — Sokan még a gödröt sem ásták ki. A gyerekeket küldték ültetni . .. Négyszáz holdnak letudják a gondját, adót se kell fizetni utána — gondolták. Kevesen remélték, hogy enni is fognak egykor a diós terméséből. Cseh Sándor kertészeti brigádvezetőben is feltámadt a kétkedés: minek ez, újabb költségbe verjük magunkat. — Azt mondtam akkor, emlékezzen vissza Sanyi bátyám, magáinak még szobrot fognak állítani ide a diós közepére, — meséli kesernyés mosollyal Nagy Béla. — Tán télen, hóból! — felelte Cseh Sándor. A néhány kertészkedő embernek köszönhető, akik tovább láttak a mánál, hogy nem vesztek ki a csemeték, Meg az időjárásnak. Száz közül hatvan-hetven megfogant S most már azok is megnézegethetik a zödellő dióst, akik pokolra kívánták. Almást if telepítettek, 62 hold már termőre fordult, nemsokára aj új telepítésekkel 400 holdas al- máskertjük lesz. — Olyan alma terem nálunk, hogy nem győzik csodálni a szakemberek és irigyelni a szomszédos községek... — szól közbe valaki büszkén. — Azt mondják. Kátén kivasalják az aimat, azért olyar szép... Érmek kerülnék elő a szekrényből: Pesten és az NDKbelli Erfurtban aranvéremime tüntették ki a kátai almát. Az idén 5 ezer mázsa almára számítanak. Élénkül a beszélgetés, számok is elhangzanak: 1968-ban 18 millió forint jövedelmet hoz az almás. Hátha még a diós is termőre fordul! Védett terület a gyümölcsös mellett Bizakodó, komoly szavak. És az aggódás sem csüggedést fejez ki: — Sajnos, nagy kárt tesznek a fiatal gyümölcsösökben a vadak. Nem bírunk minden fát dróthálóval felszerelni, sokba kerülne. És védett területen van a gyümölcsös, erdő mellett. Senki nem irtja a kártevőket... Emberi rossz villan elő újra: sok még a széthúzás, a kapzsiság. Száznál több fegyelmit kellett adni az idén a tsz-tagoknak, mert hozzányúltak a közöshöz. Akad vádaskodás is, a vezetőség a tagságot, a tagság a vezetőséget okolja egy-egy hibás lépésnél. Nagy letargiák és nagyvállalkozások, aranyérmes sikerek és hétköznapi kudarcok közben edződnek a nyírkátai tsz-parasztok. A küzdelmek közben megteremtették maguknak — szinte akaratukon kívül — a holnapot Most a mát kell megteremteniük, minél élőbb és minél nagyobb akarással PáH Géza Nitrogén levéltrágyasa» a gyümölcsösökben Számos kísérlet igazolta, hogy a carbamid kipermetezése a lombfelületre, kedvező hatással van a terméshozamokra. Például a szőlőnél 17 —25, a gyümölcsösben 20—28 százalékos hozamnövekedést értek el. A carbamdddal való tevéi nitrogéntrágyázás könnyen elvégezhető a növényvédelemre alkalmazott anyagok kipermetezésével együtt. Kivételt képeznek az olajos szerek: ezekkel nem szabad a carbamidot keverni. A permetezőszerhez egy százalék carba mólót kevernek, s így szórják a lombfelületre. A biri Táncsics, a vajai Béke, és a nyírbogát! Rákóczi tsz-ekben az idén megkezdték nagyüzemi kísérletben a carbamiddal való lombtrágyázást a gyümölcsös- kertben: A kísérletet most szándékoznak bevezetni Tornyospálcán, Tuzséron és Berkeszen is, A carbamidnafc kedvező a hatása a burgonya lombozatán is. Ez idő szerint a nyíregyházi járás néhány tsz-ében tervezik, hogy a burgonyabogár elleni védelemmel egyszerre alkalmazzák kísérletképpen a carbamid levéltrágyázást
