Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
De Gaulle és Adenauer megkönnyíti a bnnni militaristák atnmfegyverkezését Hoó Bernét: 2’ivzokzcecMHyiM KANADÁIG Legénykedésem Hogyan lettem legény? Nálunk a faluban, sőt azon a vidéken olyan szokás volt, hogy a serdülő legények nem mehetttek sem a fonóba, sem a bálba, sem pedig a kalákába együtt az úgynevezett nagylegényekkel addig, amig a nagylegények a legényjelöltet fel nem avatták. Ha megpróbáltunk közéjük menni, hát vagy meghajigáltak, vagy feneken rugdostak, vagy meg is vertek. A legénnyé avatás pedig úgy történt, hogy a leendő legényt a nagyok meghívták valamelyik korcsmába, és ami italt az avatás alkalmával megittak, ha húszán jöttek is el az avatásra, az ivás összes költsége az újonnan avatott legény költsége volt. Én is már tizenhét éves elmúltam, amikor meghívtak a nagyfiúk, hogy pünkösd vasárnapján, délután menjek én is a Sosincs zsidónál legényavatásra. Ennek a valódi neve Friedmann Jenő volt, de elnevezték Sosincsnek, azért, mert sokszor nem volt neki, amit kértek tőle. Mert szegény zsidó volt. De nálunk minden más zsidónak is két neve volt. Egy csúf neve és egy valódi. (Ebből látszik ki az is, hogy már abban az időben is volt nálunk sovinizmus. Akkor még én sem tudtam, mi az. Most már tudom.) Hogy az én legénnyé avatásomra is sor került, hát törtem rajta a fejem: honnan veszek hozzá elég pénzt. Apámra nem számíthattam, mert sokkal inkább gyűlölt még akkor is, mint hogy nekem pénzt adjon. Még öt krajcárt sem vetett soha. Pénzem azért lett, ugyanis jó anyám adott öt koronát. Szegény, azt is mástól kérte kölcsön. A többi pénzemet pedig egy nagy gazdalegény csinálta ki, Balogh Lajos. Ezek voltak a falunkban a legnagyobb gazdák. Sokszor hijt engem napszámra, mert négyszázhatvan hold földjük volt és az apja neki is olyan fösvény volt, vagy rosszabb, mint a tanítónk. Hát ez a Lajos, ha hijt napszámra, úgy tett, hogy azt mondja: — Gyere, testvér, dolgozni. Ne törődj vele, hogy az öreg csak húsz krajcárt fizet egy napra. Majd én kipótolom neked, csak gyere. Az avatásomra velem jött, és bíztatott erősen: — Ne búsulj - semmit, lesz elég pénz. Lett is. Egy tízest nyomott a markomba. Azon a pünkösdi délutánon elmentünk a Sosincsnál. Ösz- szejöttünk tizennyolcán, és én hozattam a sört az asztalra. Sört ittunk, mert jó meleg volt. Ilyen alkalommal úgy volt a szokás, hogy az üres üvegeket az asztal alá kellett rakni, és az ivás végeztével egyszerre fizetni az egészet. Már késő este volt, amikor az üvegek megolvasására került a sor. Biz én fizettem száztizennyolc üveg sörért! De kitelt a zsebemből, mert Lajos kisegített. Hát így lettem legény is. 1909 őszén eladták a Tisza Kálmán (illetve már akkor a Tisza Pista) erdejét. Azon a télen oda jártunk. Először a bútornak való, nagy fákat vágtuk hosszú rönkökbe, amit mindjárt szállítottak is kifelé' a Tiszához. A mi falunkon hordták végig a nagy rönköket, hogy majd tavasszal, mikor a vízállás jobb lesz a Tiszában, tovább vigyék, tutajba kötve, Szegedre. Én az anyám testvérével döntögettem a nagy fákat. Egy kőrisfa kivágásánál majdnem az életemmel fizettem rá. Azon a napon nagy szél fújt és az ágak tördelődtek a fáról. Erről a fáról, amit éppen vágtunk kifelé, leszakadt egy nagy, száraz ág. lehetett ■tizenöt centi vastag és a vége hegyesen tört el. Ez az ág majdnem a földhöz szegezett. Közvetlen mellettem, oly közel, hogy a kabátom egyik zsebét is leszakította, bevágott a földbe egy fél méter mélyen, mert a hó alatt nem volt fagyos a föld. Úgy megijedtem, hogy sokáig nem birtam szóhoz sem jutni. A bátyám szólt hozzám, de én csak tá- togtam. Azt hitte, hogy mindjárt kimúlok a világból. 1910 kora tavaszán sokan elmentek’ a falunkból Pestre dolgozni. Én is erre adtam a fejemet, mivelhogy négy férfi volt a háznál, és az apám is még mindig úgy nézett rám, mint a bika a véres ingre. A másik két testvér otthon maradt, én pedig jártam a világot. Ha valahol munka hírét hallottuk, csak szedtem a sátorfámat, és indultam, ha volt hová, és ha kikerült az útiköltség is. Ami rendesen úgy került elő, hogy anyám adott, amennyit tudott. Ha nem volt pénzem, kértem kölcsön is hozzá, amit azután úgy fizettem vissza, ha a remélt munka sikerült. Ezen a tavaszon is kölcsönpénzzel jutottam Pestre. A Csepel sziget sarkánál a Bécs felé vezető vasúti híd alá építettek még egy hidlábat cementből. Nem is tudom bizonyosan, hogy 10-ben volt-e ez, vagy 11-ben, csak elég az hozzá, hogy itt próbáltam munkát kapni. De már nem volt rám szükség. Későn jelentkeztem, betelt a létszám. Csak most már hogyan keveredjek haza, mikor eljönni is kölcsönpénzzel jöttem el? Visszafelé is pénz kell — de honnan? Hát ezen nem is gondolkoztam tovább, hanem nyakamba vettem a várost, gondolva arra, hogy majd csak kapok valahol munkát. Járkáiásom közben a Klauzál téren az egyik épület homlokzatán megpillantottam egy feliratot. Az volt oda írva, hogy Cselédelhelyező Intézet. Mindén további gondolkodás nélkül benyitottam. Nem volt más választás előttem, mint hogy munkát kell kapjak valahol, mert nemhogy hazajutni sincs pénzem, de amit kölcsönkértem is, miből adom meg. Szerencsém lett, ha ezt szerencsének lehet nevezni, de nekem kapóra jött. Ugyanis egy nyugalmazott huszárszázados keresett parádéskocsist. Még ugyanaz év őszén ismét Pesten jártam. Amikor a kint való munkák véget értek, elszegődtünk néhányan a Csepelre, a hídépítéshez. Itt úgy volt a munka, hogy hat órát lent a Duna feneke alatt, akkor fél óra pihenő, utána fent az álláson; amit alulról felküldtek az úgynevezett kupákban, ha csak föld volt, azt kilapátoltuk, másik hat órát a Dunában, ha pedig sóder jött, azt ki kellett tá- licskázni a partra, mert felhasználták betonozáshoz. így minden hat órában váltás volt. De hogy kevés volt az ember, hát harminchat órákat dolgoztunk egyhuzamban, alvás nélkül. Ha sóder jött fel, azt ki- hordtuk a partra, de egyetlen szál deszkapallón toltuk a fu- rikot a Duna közepétől a partig. Sok jó cimbora meg- fürdött a Dunában! Nem azért, hogy nagy kedve lett volna fürödni, hanem mert azon az egy szál deszkán könnyen elveszítette az egyensúlyt a talicska földdel, és akkor zuhant a Dunába talicskástul. Persze a mentőcsónak kifogta minőiért. Mig én ott voltam, haláleset nem történt, de több akadt olyan, aki hosszú ideig betegeskedett utána. Énnekem itt volt annyi szerencsém, hogy nem. estem a Dunába egvszer sem. Amikor felül az álláson dolgoztunk, 22 krajcár, ha lent a Duna fenekén, akkor 25 krajcár volt az órabérünk. így húztam én ki ennél a munkánál, vagy három hónapot, és habár az órabér elég alacsony volt, de hogy oly sok órát dolgoztunk, hát én is össze- kuporgattam 102 forintot, ami nem is volt megvetendő ösz- szeg. Ennyit vittem haza. Már karácsony közeledett, amikor hazamentem. (Folytatjuk.) A Szovjetunió helyesli az addiszabebai leszerelési határozatot Három afrikai ország kompromisszumos javaslata Genf ben Hétfőn délelőtt tartotta Genfben 142. plenáris ülését a tizen nyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülésen elnöklő Imru eti- ópiai küldött bevezetőül felolvasta a május végén Addisz Abebában tartott afrikai államfői értekezletnek a leszerelés kérdéséről hozott határozatát. Ezt követően Mubu nigériai küldött a leszerelési értekezleten részt vevő három afrikai ország — Etiópia, Nigéria és az Egyesült Arab Köztársaság •— küldöttsége nevében kompromisszumos javaslatot terjesztett elő az atomfegyverkísérletek megszüntetésének kérdésében. A kompromisszumos javaslat felszólítja az atomhatalmakat, hogy fogadjanak el évenként három-négy helyszíni nemzetközi ellenőrzést a föld alatti robbantások tilalmának biztosítására. Mint az emlékirat rámutat, lehetséges, hogy a tudomány a jövőben feleslegesnek ítéli majd meg a helyszíni nemzetközi ellenőrzést, a három afrikai küldött azonban tez idő szerint úgy véli, hogy három, vagy négy valóban hatékony helyszíni vizsgálat hasznos lehet. Mint ismeretes, a szovjet küldöttségnek az az álláspontja, hogy a meglévő nemzeti ellenőrzési rendszerek teljesen elegendők a föld alatti atomrobbantások megszüntetésének biztosítására. A Szovjetunió azonban a megegyezés érdekében hajlandó az automatikus ellenőrző állomásokon kívül évenként legfeljebb három nemzetközi helyszíni ellenőrzéshez hozzájárulni. A nyugati hatalmak ezzel szemben hét helyszíni ellenőrzést követelnek évente. A nigériai küldött után felszólaló Hasszán nagykövet, az EAK képviselője úgynevezett „csomag-javaslatot” terjesztett elő. Indítványozta, hogy az atomhatalmak egyezzenek meg a következőkben: 1. a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése; 2. az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása; 3. a tévedésből, vagy véletlen folytán kirobbanó háború kockázatának csökkentése és 4. megnemtámadási egyezmény megkötése a Varsói Szerződés és a NATO-tagálIa- mai között. Az értekezlet részt vevői közül többen, köztük az el nem kötelezett országok képviselői — örömmel üdvözölték az afrikai országok közös memorandumát és hangoztatták, hogy kormányuk gondosan tanulmányozni fogja azt. Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában újból hangsúlyozta, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nincs szükség nemzetközi helyszíni ellenőrzésre. A szovjet küldött ezután nagy elismeréssel szólott az Addisz Abeba-i értekezletnek a leszereléssel foglalkozó határozatáról. Rámutatott, hogy ennek a határozatnak a végrehajtása csökkenthetné az atomháború veszélyét. A Szovjetunió — hangoztatta — kész haladéktalanul nemzetközi egyezményt aláírni az összes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről az érdekelt államok rendelkezésére álló nemzeti felügyeleti rendszer ellenőrzése mellett. Az értekezlet szerdán tartja következő ülését. Grimau után Ormazabal ? Párizsban aggasztó hírek érkeznek Ramon Ormazabal, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának sorsáról. Ormazabalt a múlt év szeptemberében 20 évi börtönre ítélték, mert részt vett a tavaszi nagy sztrájkok szervezésében. Börtönéből 10 nappal ezelőtt titokban Madridba szállították. Hozzátartozói azt a felvilágosítást kapták, hogy a kommunista vezetőt egy másik perben tanúként akarjak kihallgatni. A • legújabb értesülések szerint azonban arról van szó, hogy Ramon Ormazabalt szintén hadbíróság elé akarják állítani, ezúttal a spanyol polgár- háborúban kifejtett tevékenységéért. Párizsi spanyol emigráns körökben attól tartanak, hogy Franco újabb gyilkosságra készül, és hasonló sorsot szán Ormazabalnak, mint Julian Grimaunak. Az iraki kormány ultimátuma a kurdokhoz Bagdad, (AP—MEN): Az iraki kormány hétfőn bejelentette, hogy folytatja a harcot a kurdok ellen az ország északi területein. Az Iraki Nemzeti Forradalmi Tanács nyilatkozata, amelyet a bagdadi rádió hétfőn kora reggel ismertetett, bejelenti, hogy Barzani kurd vezér és követői ellen megindult „tisztogató eljárás” négy északi körzetre vonatkozik. A kurd törzseknek 24 órás haladékot adtak ahhoz, hogy leíegyék a fegyvereiket és bejelentsék, támogatják a „facionalista demokratikus népi kormányzatot.” A nyilatkozat azzal vádolja a kurdokat, hogy a kormány erői ellen támadásokat intéztek, miközben a megegyezésről tárgyalások folytak Bagdadban. Amennyiben az Ultimátumot a kurdok nem veszik figyelembe, a nyilatkozat azzal fenyegetőzik, hogy a kormány erői bombázni fogják és elpusztítanak minden helyiséget, amelyben ellenállást észlelnek a fegyveres erőkkel, vagy a lojális törzsek nemzetőrségével szemben. Mindazokat a nem katonai személyeket, akik megközelítik a hadműveleti területeknek nyilvánított -térségeket, felszólítás nélkül agyonlövetik. Külpolitikai események sorokban De Gaulle szerdán újabb vidéki körútra indul. A tábornok ót nap alatt négy nyugat—franciaországi megyét keres fel és szokása szerint beszédet mond a nagyobb városokban. A köztársasági elnök tá- vollétében tárgyalja meg a francia nemzetgyűlés a francia—nyugatnémet együttműködési szerződést. A Szovjetunió és India kép viselői Moszkvában új hosz- szú lejáratú kereskedelmi egyezményt írtak alá. Az egyezmény értelmében a két ország árucsereforgalmának évi értéke négyszáz millió rubelre emelkedik. Ez az ösz- szeg kétszerese a 1962. évinek. Algirban előzetes hitelmegállapodást írtaik ala, amelynek értelmében a Bolgár Népköztársaság 6 millió dollár összegű hosszú lejáratú kölcsönt nyújt Algériának. Egymás ntán érkeznek Rómába a bíborosok, akik részt vesznek majd a pápaválasztó konklávén. Megérkezett Spellman amerikai és Rugambwa tanganyikai bíboros. Ez utóbbi a konklávé egyetlen néger tagja. Vasárnap este őta nyolcvan halászbárka elzárva tartja a Marseille-i kikötő bejáratát. A francia halászok így tüntetnek a hal alacsony felvásárlási ára ellen. A hal kilóját egy frankéli kellene átvenni a halászoktól, a konzervgyárak és a nagy- kereskedők azonban csak 30 40 centimest adnak érte A múlt héten a halászok tonnaszámra dobták vissza a halat a tengerbe. A szicíliai választók vasárnap szavaztak, hogy megválasz- szák a félautonómiával rendelkező sziget-tartomány 90 képviselőjét. A csaknem hárommillió választó 81,36 százaléka adta le szavazatát. Vasárnap Izlandban általános választásokat tartottak. Az eddigi jelentések szerint a progresszív párt és a kommunista párt növelte szavazatait A függetlenségi (konzervatív) párt viszont jelentős szavazatveszteséget szenvedett; Willy Brandt nyugat-berlini polgáimester vasárnap egyhetes látogatásra az Egyesült Államokba érkezett. A ne«yedik csillag Jement fogja jelenteni Az EAK-ban tartózkodó Szalal jemeni köztársasági elnök interjút adott az A1 Ak- bar és az A1 Ahram című két kairói napilapnak. Szalal kifejtette, hogy Jemenben az EAK-hoz hasonló társadalmi rendszer lesz. A Kairóban Nasszer elnökkel lefolyt tanácskozásokról szólva közölte, hogy azok fő kérdése az egység volt Jemen reméli és ígéreteket is kapott arra nézve, hogy az új államszövetség zászlaján a negyedik csillag Jement fogja jelenteni — mondotta. Szovjet-angol- amerikai megállapodás Hruscsov szovjet miniszterelnök, Kennedy amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök között megállapodás jött létre arról, hogy ez év július .közepén Moszkvában felújítják az atomfegyver-kísérletek betiltásáról a Szovjetunió, az Egyesült . Államok és Nagy-Britannia képviselőinek részvételével folytatott tárgyalásokat; amelyek birtokában revansis- ta terveik érdekében esetleg háborús kalandokba taszíthatják Európát Waldeck Rochet vasárnap 19 000 főnyi tömeg előtt beszélt Párizs külvárosában, St. Denicben. A Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese a francia—nyugatnémet szerződés veszélyességére hívta fel a figyelmet De Gaulle és Adenauer paktumát e héten szerdán és csütörtökön tárgyalja a francia nemzetgyűlés. Ez az egyezmény —■ mondotta Waldeck Rochet — megkönnyíti a bonni militaristáknak, hogy atomfegyverekhez jussanak, lehetővé teszi, hogy fokozzák fegyverkezésüket, további katonai támaszpontokat építsenek Franciaország területén, egyszóval, hogy összegyűjtsék mindazokat az eszközöket, 4 feszültség még érezhető Iránban Iránban hétfőn reggel nyu- godtnak tűnt a helyzet. Az élet lassankint kezd visszazökkenni a rendes kerékvágásba. A feszültség azonban még érezhető az egész országban — állapítja meg a TASZSZ. Egyelőre ellenőrizhetetlen hírek szerint általi nos sztrájkot készítenek elő. A kormányellenes megmo2 dulások ritkulnak, de a fővá rostól messzebb fekvő hegyvi dékekről továbbra is jelente nek összetűzéseket a katona ság és a törzsek között. P Képi mm Párt vezet Választások Peruban Vasarnap Peruban választásokat tartottak, hogy döntsenek a képviselőház és a szenátus mandátumainak sorsáról és megválasszák az ország új köztársasági elnökét. Az A FF szerint a választásokon a balodal állal támogatott Fernando be Aunde Terry, a Népi Akció Párt jelöltje vezet. A szavazatok nem végleges megoszlása a következő: Belannde Terry (Népi Akció Párt) 219 715 Haya de La Torre (Ellenzéki Apra Népi Párt 190183 Manuel Odria tábornok (Konzervatív Párt) 135 743 Mint ismeretes, Peruban legutoljára 1961. júniusában tartottak elnökválasztást. Ekkor Haya de La Torre, az ellenzéki programmal fellépő Apra Népi Párt jelöltje kapta a legtöbb szavazatot. A hadsereg azonban tiltakozott az ellen, hogy a földreformot és más szociális intézkedéseket sürgető jelöltet válasszák az ország elnökévé. A hadsereg vezetői júliusban ultimátumot intéztek a kormányhoz, amely be is nyújtotta lemondását. 1961. július 18-án katonai junta vette át a hatalmat.
