Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

Demokrácia és józanság Egy tsz-elnök tapasztalatai Hajdú Sándor, az összevont kispaiádi-botpaládi Üj Baráz­da Tsz elnöke egyszerű, ja­vakorabeli parasztember. Meglepődik, amikor nem a szokványos „hogy állnak a munkákkal?” kérdést tesszük fel, hanem emberi problémák­ról, a szövetkezeti demokrá­cia kérdéseiről érdeklődünk. A tsz-demokrácia, a törvé­nyesség sok vezető szemétien afféle különálló, többedren- dű dolog — elválasztva ma­gától a termeléstől. Az Üj Barázda Tsz-ben — mint később kiderül — van­nak jó, kevésbé jó és érde­kes vonásai a törvényesség alkalmazásának — de erről beszéljen maga Hajdú Sán­dor. — Elkerülhetetlen, hogy meg ne mondjam: tavaly ja­nuárban a kispaládi közepes erősségű tsz-t a botpaládi mankóként kapta az egyesü­léskor a járási vezetők javas­latára. Azt hiszem, ezzel meg­mondtam, mi a véleményem egy olyan dologról, ami nincs kellően megalapozva. Persze, az az igazság, hogy én is csak utólag látom... — Egy falu: egyféle ve­gyes lakosság. Két falu: két­féle vegyes lakosság. Valaki rám foghatja, hogy részrehaj­ló vagyok — kispaládi érte­lemben —, de ez távol áll tőlem, mivel egy lett a két község gondja. Mégis azt kell mondanom, hogy a botpaládi viszonyok, a közösségi élet szempontjából, kedvezőtleneb­bek mint a kispaládnak. Ott még nem tartunk, hogy mind­két község egységes legyen a közös feladatok megvalósítá­sa érdekében. Inkább van­nak helyi különbözőségek. Vi­rág Albert például a cigány- családok nevében több kapás­területet kért, a botpaládi üzemegységben pedig gondot •okozott a terület felvállal ta­tása. — Ami a törvényességet il­leti: hadd említsek meg elő­ször egy esetet, amelyben tel­jesen törvénytelenül jártunk el. Mármint a vezetőség. Az - ellenőrző bizottságunk elnö­ke tavaly, a betakarítások küszöbén, kilépési nyilatkoza­tot adott be, s ezzel megboly­gatott még vagy húsz tagot A munka menete ezt meg­szenvedte! (Mit tagadjam, így volt.) — A vezetőség az ellenőrző bizottság elnökétől megvonta a bizalmat. Ez volt a törvénytelenség! Mert a do­log a közgyűlésre tartozik. De a közgyűlést összehívni nem tartottuk célszerűnek. Ügy győzögettük aprajával a ta­gokat, hogy télen is, jövőre is élni kell — dolgozzanak. Mert nem az ellenőrző bi­zottság kérdésén volt itt már a hangsúly, hanem a mun­kán, amit végezni kellett; — Mire aztán helyrerángat­tuk magunkat a munkában, — A paragrafusokról jut eltelt az Idő. Én azt érzem eszembe. Van egy tagunk, aki igazi hibának, hogy a bízott- — már elnézést, hogy így ság kiegészítését hanyagoltuk mondom — dörzsölt eszű volt el, egészen az idei tavaszig, a szövetkezet szervezésekor. — A szövetkezeti demokrá- Két lányának a nevére íra­cia betartása nem egy köny- tott egy-egy hold földet, nyű dolog. Vezetőségi ülések. Mindkettő távol él, és nem közgyűlések megtartása, azo- a mezőgazdasággal foglalato­kon a döntések megtétele sem zik. De a két hold föld az tartozik a könnyű dolgok kö- övék, apjuk kapja az egy zé. Sokszor az órákon át hú- hold háztájit; műveli mind a zódó személyi viták annyira hármat, és leveszi magának ,kifárasztják” a népet, hogy a hasznot mind a három hold- a határozatok megszavazása- ról. Emellett a közösben is kor már alaposan érezni le- szorgosan dolgozik, nehogy hét a fásultságot. Utána az- legyen olyan ütközőpont... tán a vezetőség igazítgathat- — Szóval: törvényben szen- ja a dolgokat. tesített három hold háztájija •— Még a vezetőségin is elő- van, mindenkinek a szeme fordul, hogy sehogy sem egye- láttára. Mit csinálhatunk...' zik a szó. Dönteni kellett a — Hogy aztán a fegyelme- gépállomás igénybevételéről, zések micsoda nehéz dolgok! A vezetőségi tagok nincse- Nehogy megsértsen bárki is nek mindig megelégedve az valakit — ez az egyik oldala, itteni gépállomás munkájával; A másik meg: mindenki esen- De az idő sürget, a segítségre dő, még én is lehetek abban szükség van! A gépállomás a hajóban, mondják. Annak igénybevétele mellett csak. örülök, hogy mégiscsak ki- ketten voltunk az agronómus- fundáltunk valamit. Itt van sál. A jó szó végül sem hasz- ez a köteg írat. van talán öt- náit semmit, aztán — nehogy ven is, a múlt őszi, meg a végleg nemleges döntés szü- tavaszi „termés”, és ezt a lessen — mondtam, majd következőképpen értük el. meglátjuk. Igénybe vettük a Állandó fegyelmi bizottsá- gépállomást, hogyne, de mé- gunk nincs. A vezetőség tag- gis az lett a dolog vége, hogy jai közül jelölünk ki eseten- csak május húszadika után ként mindig másokat és má- fejezték be a vetést... Baj bi- sokat úgy, hogy a vétséget zony, ha hiányzik a józan- elkövető személlyel még csak ság.;. véletlenül se legyen rokoni. — A vezetőségin, meg a sógorság-komaság szerinti közgyűlésen jócskán vitáznak kapcsolatban. Így is, meg ve- a tagok. Bírálnak is, meg ja- zetőségi tagként is nemhúny- vaslatokat is tesznek. Csak az hatnak szemet a dolgok fe­lenne igazán jó, ha annyi vita Iett­volna a közös érdekében, — Így vagyunk hát a szö- amennyi szó elhangzik egy- vetkezeti demokráciával, más ellenn! Hogy a legutób- ahogy a lényegesebbeket pél­bi közgyűlést említsem, ott dáztam. Nehéz kenyér ez, többen kardoskodtak: ha nem mert két oldala van ennek is kapnak kapát, meg más szer- mint a lónak. Fel kell nő­számokat a közös munkához, nünk, a vezetőknek is. a ta- akkor a nemrég kihelyezett goknak is, valamennyiünknek agronómusunk is fizesse visz- ahhoz, hogy mindenki jól sza a rendelkezésére bocsa- hasznosítsa ezt a demokrá- tott kerékpár árát. Egyszóval: ciát a kötelességnél is, a jog­van még szakember-ellenes- nál is; mert akkor lesz jó iga­ség it — dehát ez nem tar- zán a közösnek, meg a te­tőzik bele a szövetkezeti de- goknak. mokrácia paragrafusaiba... Samu András Kétszeresére növelték a tojástermelés után járó takarmánytámogatást Országszerte most alakítják 30, a tenyészpulyka-, a kacsa­ki a termelőszövetkezetek új és a liba-törzsállományt pedig baromfi-törzsállományukat, te- 40 százalékkal kell növelni, hát most lehet segíteni a te- A tenyésztők anyagi érde- nyésztojás-, naposcsibe-, il- kéltségét növelték azzal, hogy letve étkezési tojás ellátási a tojás felvásárlási árát da- gondokon. Mint a Földmű- rabonként 10 fillérrel, a vágó- velésügyi Minisztérium kis- pulyka és a hízott liba felvá- állattenyésztési osztályán tájé- sárlási árát kilónként 2 forint- koztatásul közölték, a terme- tál felemelték. A tojásterme­lőszövetkezetek baromfi törzs- lés, illetve értékesítés serken- állománya a múlt ősszel kö- tése érdekében az egy tojás rülbelül 25 százalékkal volt átadása után járó eddig 8 de- kevesebb a tervezettnél. A kás abraktakarmány-támoga- számítások szerint a tenyész- tást 15 dekára emelték fel. A tyúk-törzsállományt a terme- fokozott takarmánytámogatás lőszövetkezetekben mintegy a második félévre szól. Van-e túlzott gyógyszerfogyasztás ? Beszélgetés a Szabolcs-Szatmár megyei Gyógyszertár Vállalat igazgatójával A gyógyító, megelőző intéz­mények széles körű kiépítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése kapcsán a biz­tosítottak számának állandó növekedése, népünk egészség- ügyi kultúrájának örvendetes fejlődése az elmúlt évek so­rán mind nagyobb követelmé­nyeket támasztott a magyar gyógyszerészekkel és a gyógy­szerellátással szemben. Erről beszélgettünk Nagy László igazgató főgyógysze­résszel. Több és jobb gyógyszer — Az országos statisztika szerint a lakosság gyógyszer- fogyasztása 1951-hez viszo­nyítva 1961-ben forintban ki-' fejezve 3,8-szorosára emelke­dett. Ugyanezen idő alatt a lakosság száma 6.1 százalék­kal, a biztosítottak száma 4,8 millióról 9,4 millióra, tehát 95,8 százalékkal emelkedett. A gyógyszerfogyasztásra a biztosítottak számának növe­kedése gyakorolta a legna­gyobb hatást. 1951-ben a fel­használt gyógyszer 59,4 száza­lékát 248 millió forint érték­ben, 1961-ben a felhasznált gyógyszer 74,5 százalékát 1181 millió forint értélkiben a biztosított betegek használták fel. A növekedés mértéke csaknem ötszörös. Általában megállapítható, hogy a közel 2500 gyógyszer­féleségből 50—70 között van a „hiány-gyógyszerek” száma. Az ellátási hiány néhány kül­földi gyógyszertől eltekintve, ritkán fordul elő, mert ál­talában ugyanazon haitástani csoporton belül több készít­mény áll Tendélkezésre, me­lyek egymást pótolhatják. A külföldi gyógyszerek fel- használása döntőleg a kór­házi vonalra tolódott át. 1962-ben a behozatalra kerülő gyógyszerek 86 százaléka ke­rült intézetekbe, és csak 14 százaléka a közforgalmú gyógyszertáraikba. A gyógyszerellátás mennyi­ségi kielégítése mellett jelen­tős eredményeket értünk el a minőség fejlesztése terén is. Egy-egy gyógyszer, vagy alap­anyag a felhasználásig több­szöri ellenőrzésnek van alá­vetve. Nem kell enyhébb betegségeknél antibiotikum — Túlzott gyógyszerfo­gyasztásról nem beszélhetünk. Az utóbbi években átlag 10 százalékkal emelkedett a gyógyszerfogyasztás. Érdekes, hogy ez az emelkedés az 1961—62-es években sem mu­tatott nagyobb kiugrást ak­kor, amikor a mezőgazdaság átszervezése következtében sok ezer mezőgazdasági dolgo­zó is tagja lett az SZTK-nak. Mutatkozik bizonyos túl­zottság az antibiotikumok fo­gyasztásánál, és az idegcsilla- pító-szerekkel. Helytelen, hogy enyhébb betegségeknél is an­tibiotikumokat szednek, amit néhány kalmopyrinnel, vagy germiciddel meg lehet gyó­gyítani, felesleges a szerveze­tet erősebb hatású gyógysze­rekkel igénybe venni. Külö­nösen a penicillin-féleségek felhasználásánál mutatkozik emelkedés. Soha nem tapaszi­táit mennyiségben használnak vitaminkészítményeket is. Néhány szó a házigyógyszertárról — Amikor a túlzott gyógy­szerfogyasztásról beszélünk, szót kell emelnünk az ellen a helytelen gyakorlat ellen, hogy egyes családok egész kis ••gyógyszertárt” tartanak ott­honukban. Helyes, ha legszük­ségesebb gyógyszerekkel ren­delkezünk, azonban nem he­lyes, ha felhalmozunk olyan gyógyszereket is, amelyeknek hatástartama időhöz van köt­ve, vagy eltartása bizonyos fokú hőmérsékletet kíván. Könnyen előfordulhat, hogy az ilyen hosszabb ideig tárolt „gyógyszer” alkalmazása több kárt okoz, mint eredményt. Ha egy-egy újabb „diva­tos" gyógyszer forgalomba kerül, gyakorlattá vált, hogy a beteg ragaszkodik ehhez a gyógyszerhez, amelynek aztán az a következménye, hogy a nagy kereslet miatt hiány­cikké válik. Az utóbbi időkben a recept nélküli gyógyszerekben, kü­lönösen a coffeines gyógysze­reknél mutatkozik igen nagy emelkedés. Nem vitás, hogy a munka lendületében, vagy a túlfeszített szellemi mun­kában frissítőleg hatnak ezek a gyógyszerek, azonban túl­zásba vitt coffeines szerek alkalmazása igen káros és gyakran előfordul, hogy este altatóval, vagy csillapítóval keli ellensúlyozni a nappal elfogyasztott coffeinmennyi­séget. Mind kevesebb szükség van a külföldi gyógyszerekre A külföldi gyógyszerek szá­ma évről-évre csökken. En­nek oka az, hogy a magyar gyógyszerkészítmények világ­viszonylatban is elismerten jók. Nagyon sok olyan gyógy­szerünk van, — melyeket az­előtt — külföldről hoztunk be. Ma már a mi készítményeink sokkal jobbak. Sók olyan gyógyszerünk van, amelyek külföldön is igen keresettek. Példák a Szabolcs megyei al­kaloida gyár készítményei. A tudományok fejlesztésé­ben, a gyógyszerészek tudo­mányos munkásságának, kép­zettségének növekedésében el­ért eredményeinkre joggal le­hetünk’ büszkék. Farkas Pál ALEKSZAHDR HASHBÖV: fordította: II ATM MÁM GÁBOR 100. Úton vannak. Három órára, vagy talán még előbb is meg­érkeznek. — Jól van . A parancs úgy szólt, hogy a bombázók akciója vezeti be az ejtőernyősök támadását a repülőtér ellen. Az ejtőer­nyős egység természetesen elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy akár önállóan is elfoglalja a repülőteret. Csak­hogy ebben az esetben a hely­őrség jelentette volna rádión, hogy gyalogos egységek tá­madták meg. Ez pedig felfed­te volna az ellenség előtt az akció igazi célját, a repülőtér elfoglalását. A bombázó re­pülőgépek megjelenése viszont szinte már mindennapos je­lenség, nem nagyon izgatják magukat miatta a németek. Az ejtőernyősök tehát vár­tak. Négy hihetetlenül hosszú­nak tűnő perc telt el, míg végre a magasba húzó bom­bázógépek jellegzetesen mo­noton hangját hozta a szél. — Ök azok, — szólt Ljulko. Az ejtőernyős egység pa­rancsnoka bólintott. A repülőgépek bugása erő­södött. Ljulkóék bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fedezé­kekből jeleztek a gépeknek, úgyhogy csak felülről, a leve­gőből lehetett látni a fénye­ket. A fényvonal a szovjet csapategység elhelyezkedését | mutatta a repülőknek. I A bombázóknak az a fő I feladatuk, hogy megsemmi- ! sítsék a repülőtér összekötte- j tését a külvilággal: a telefon- I vezetékeket, meg a rádióadó helyiségeket, amelyek biztos helyen, a föld alatt vannak, s csak telitalálattal sebezhetőek. De hát hol keressék a célt, ha íetilről nézve az egész kör­nyék egybefolyó koromfekete tenger? Mégis megtalálták a cél­pontot. Két rakéta röppent a magasba. A repülőtértől távo­labb, két egymással szemben levő hely-ől lőtték fel őket. ívelt pálJat írtak le a repü­lőtér felett. A bomlbázógópek pilótái izgalommal követték az egymás felé haladó két kis fénycsík útját. Ahol ke­resztezték egymást, azon a helyen volt a repülőtér rádió­központja. A pilóták bemér­ték a megadott pontot, vilá­gító légigyertyát engedtek fö­lé, majd egy sorozat nagy­méretű bombát dobtak rá. A bombázók ezenkívül más ob­jektumok, egyebek között a repülőteret védő kis kaliberű ágyúk és géppuskafészkek ellen is intéztek támadást. Az egyik gépből, magasan fent, színes rakétát lőttek ki. Ez azt jelezte, hogy a bom­bázók befejezték az akciót, s elhagyják a környék légiterét. Az ejtőernyősök felugrál­nak a fedezékből, s roham­mal indultak a repülőtér felé. HUSZONHÉT EDIK FEJEZET A karisi üstéi Abwehr rá­dióközpontjának ügyeletese — egy idősebb, vaskeresztet vi­selő Feldwebel — hirtelen felugrott az asztal mellől, le­kapta fejéről a fülhallgatót, s hanyatthomlok kirohant a szo­bából. Még a készüléket is elfelejtette kikapcsolni. Mint a megszállott, futott végig a folyosón, a lépcsőn kettesével szaladt felfelé. Egy rántással feltépte az Abwehr vezetőjé­nek az ajtaját, s minden be­jelentés nélkül valósággal be­zuhant a szobába __ Az asztal mellett ülő Oberst csodálkozva nézett rá. A Feld­webel — zihálva, szinte kap­kodva a levegő után — asz­talra tette annak a rádióje­lentésnek a szövegét, amelyet Torpnak sikerült leadnia. Az Oberst átfutotta a papírt.-— Szeretném kiegészíteni... — A Feldwebel egyik lábá­ról a másikra állt. — Torp Sturmführer hangjából azt éreztem, mintha valaki aka­dályozta volna a jelentésté­telben. Mintha dulakodott volna valaikivel. S aztán egy­szeresek vége, be sem fejezte a mondatot. — Tehát az a véleménye, hogy akadályozták őt? — Igen, Oberst úr. — Orosz kémek... — dör- mögte magában elgondolkoz­va a főnök. Aztán felállt, s közben vállat rántott. — Na és ha orosz kémek is! Hát mit tehetnek? Legfeljebb hár- man-négyen lehetnek. Upitz Gruppenführemek viszont több tucat embere van. — Ügy látszik, volt oka rá Torp Sturmführemek. hogy ezt jelentse. Ügy beszélt, hogy szinte halálfélelem volt a hangjában. Ezt én jól érez­tem, Oberst úr! — Rendben van, menjen vissza a szolgálati helyére. Állandóan figyelje az étert! A Feldweber öszecsapta a bokáját, s kiszaladt a szobá­ból. Az Oberst a falitérképhez ment, s megkereste rajta azt az erdőt, amelyben a rejtek­hely volt. A teherautó-konvoj tehát — próbálta magában felmérni a helyzetet — két órakor indult el a titkos ira­tokkal. Most két óra és ti­zenkilenc perc van. Feltéte­lezhető, hogy ez idő alatt kö­rülbelül tíz kilométernyi utat tehettek meg a kocsik. Az Oberst megjelölte azt a he­lyet, ahol a teherautó-kara­vánnak számítása szerint eb­ben a pillanatban haladnia kell. A körmével egy X-et tett arra a pontra. De miféle veszedelem fenyegethette a kocsikat?... Megszólalt a telefon. A lég­védelmi parancsnokság kö­zölte: támadást intéztek a Schwarzenzel repülőtér ellen. Előbb az ellenséges repülők bombáztak, most pedig vala­miféle gyalogos egység roha­mozza a repülőteret. A jelen­tést a repülőtér közelében el­helyezkedő légelhárító tüzér­ség rádióján adták le. A tü­zérséget megsemmisítette a bombatalálat, de a rádióleadó épségben maradt, mert a Ki­állásoktól messze, álcázott he­lyen működik. Az Oberst ledobta a kagy­lót a készülék villájára, e megnyomta a jelzőcsengő gombját. Ebben a pillanatban ismét megszólalt a telefon. A légvédelmi parancsnokság stábjának ügyeletese jelentet­te, hogy a Schwarzenzei re­pülőtér felett újból megjelen­tek az ellenség gépei, a kifu­tópályákról mozgó fényjeleket látni, mintha leszálló gépeket akarnának fogadni. Most már támadják a tüzérségi rádió­leadó körletét is... Ezeknél a szavaknál elnémult a tüzérek leadója. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom