Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
cÁ hu f(uá(j (Francia népmese) Foto: Hammel József Háztartási tanácsok Ha halsxs^ú a kezünk, mossuk meg háromszázalékos hidrogén szuperoxiddal, vagy dörzsöljük be mustárliszttel, amely mindenféle szagot magába szív. Vágott sebeknél az erős vérzést gyorsan megszüntethetjük, ha tiszta vattát forró vízbe mártunk s a sebre tesz- szük. A szúnyogokat levendula- olajjal is kiűzhetjük a szobából. Kis porlasztóval fujjuk szét a szobában. A sok lemosástól megkopott olajfesték-, mázolás megint friss lesz, ha lenolaj- firnisszel bekenjük. Piszkos vízvezetékbe időnként tegyünk egy darabka szódát és öntsünk rá meleg vizet. így a zsiradék nem tömi el a levezetőcsövet. Megpuhult ruhakefe Ismét kemény lesz, ha sörtéjét erős timsóoldatba mártjuk. A fájához azonban ne érjen hozzá a timsóoldat. Ha az esernyő piszkos, rongy segítségével alaposan bedörzsöljük langyos szappanos vízzel, ha nagyon piszkos, egy kevés szalmiákszeszt is adjunk hozzá. Gyümölcsfoltot selyemből úgy vehetünk ki, hogy az anyagot langyos, boraxos vízben azonnal kimossuk. Iáim mestere bizalmát, — 51tögetet szorgalmasan egész álló napon. Nem így tett a lusta legény — aki, ha csak módja lett volt rá, lustálkodott, szundikált, beszélgetett a műhelyben. Ha a mester közeledett hozzá, úgy tett, mintha dolgozna, — de persze a tű nem nagyon járt a kezében. Az ügyes legény — mivel nagyon bántotta, hogy lusta pajtása becsapja jótevőjüket — kétszeresen dolgozott, hogy esténként a mester ne vegye észre a lemaradást De bizony a mesternek éles szemei voltak. Jól látta ő, mit ér az egyik és mit a másik legény munkája. így hát mikor letelt egy év, amennyi időre a legények leszerződtek, — megkérdezte a legényeket, haza kívánnak-e menni, vagy leszerződnek még egy évre? A lusta legénynek már elég volt a műhelyből, s a szigorú mesterből, aki bizony néha mégis munkára szorította, kijelentette hát, hogy ő nem marad semmi áron. A szór • galinas legény pedig nagyon- nagyon vágyott már rá, hogy öreg szüleit lássa, segíthessen rajtuk a keresett pénzzel, “zért azt felelte mesterének, logy ő is szívesen visszatérne alujába. Az igazságos, becsületes mester hát hazatérésük előtti napon két egyforma ládát tett i fiúk elé. Az egyiket szemük láttára megtöltötte réz- oénzzel, a másikat csengő :züst forintokkal. Mindkét legény sejtette, melyik láda lesz az övé, a baloldali volt a lustáé, rézpénzzel, a jobboldali a szorgalmasé, ezüsttel. Igen ám, de éjszaka az öreg szabómester kicserélte az udvarban álló ládákat, s reggel, amikor a legények útrakeltek, mindegyik a másikat illető ládát vette a vállára. Udvariasan elbúcsúztak az öreg mestertől, s megindultak hazafelé. Nyögve, zsörtölődve cipelte a vállán a lusta legény a ne- hé ládát, s tele volt haraggá becsületes pajtása iránt. Nem i ment ki a fejéből, mit A lusta legény vígan dudorászott, míg a szorgalmas görnyedve cipelte a súlyos ládát. A falu határánál elváltak, s a lusta fiú fintorokat vágva nézett a szorgalmas után: — „Vidd csak a pénzedet ostoba, meglátjuk, mit szólnak otthon a rézfillérekhez” — mondta magában csúfondáro- san. Nagy őrömmel fogadták a szülei a lusta fiút. Elmondták, milyen nagy a szegénység náluk, s alig várták, hogy felnyissa a nagy ládát. Jankó hát előkereste a kulcsot, s biztatta szüleit, hogy csodát fognak látni. Láttak is csodát, sok barna rézfillért, s rajta ott fehérlet egy levélke: „Tudtam, hogy lustaságodat azzal mented, hogy el fogod cserélni a két ládát. Ezért adtam neked induláskor az ezüsttel töltöttet. Különben is az volt a nehezebb, hát igazságos volt, hogy te cipeljed társad helyett, aki eleget dolkerül. Ezt körbe ismételjük. Negyedik sor: 8 láncszem és 6 rövidpálca váltakozik. A pálcákból 4-et az előző sor ívébe, 2-őt pedig a rövidpálcák fölé öltünk. Minden rövidpálcás motívum végén 1 rövidpálca kimarad. Ötödik sor: 8 láncszem után az előző sor láncivébe 3, a rövidpálcák fölé 5 rövidpálcát horgolunk. Hatodik sor: 8 lánszem után az előző sor láncivébe 3, a rövidpálcák fölé 7 rövidpálca kerül. Hetedik sor: 8 láncszem és az előző sor láncívébe 4, a rövidpálcák fölé 9 rövidpálcát horgolunk. Nyolcadik sor: Megfordítjuk a csillagot és a munka baloldalán folytatjuk a horgolást. 8 láncszem és 1 rövidpálca váltakozásával körbe horgolunk. Az utolsó ívet 4 láncszem és 1 kétrá- hajtásos pálca alkotja. Osz- szesen 24 ívet készítünk. A rövidpálcák fölé 3—3 ív kerül. Kilencedik sor: 24 nyolc- láncszemes ívvel körbehorgol- juk a csillagokat. Csillagok összeállítása Az egyes csillagokat az utolsó sor íveinek horgolásánál kapcsoljuk össze. 4—4 ívet kapcsolunk minta szerint a már kész csillagok íveihez. A térítőt bármely nagyságban elkészíthetjük, szélére pikós íveket horgolunk. 10 láncszem után visszaöltünk a negyedik szembe (ez képezi a píkót), 4 láncszemmel folytatjuk és 1 rövidpálcával leöltünk a következő ív közepébe. Gyeim ekre j tvény Vízszintes: 1. Világhírű német író és még híresebb regénye az amerikai indiánok életéről. 12. Krajcár. 13. Részben annyit!!! 14. Szovjet folyó. 16. Vissza: honfoglaló vezér. 18. TTNO. 19. Taga- dószó. 21. Emelőszerkezetek. 24. A „Szabó család” egyik főszereplője. 25. Római 602. 27. Neves magyar komikus színészünk. 29. ízesítő. 3i. Nagy japán város. 33. Háziszárnyas. 34. NU. 35. Ilonka. 37. Iza betűi keverve. 38. Feltételező szócska. Függőleges: 2. Fc -ütött kettős mássalhangzó. 3. Kosár. 4. Medréből kitörni készül. 5. Csermely. 6. Csont latinul. 7. WN. 8. Gesztikulál. 9 Nyit betűi keverve. 10 Nem létezik. 11. Jack... neves angol ifjúsági író. 15. Értékű. 17. Ez a szivar a legjobb. 20. MIA. 22. Pakol. 23. Disznó. 26. IKI. 28. Kettőzött-kettős mássalhangzó. 30. Időjelző. 32. Aluminium vegyjele. Megfejtendő: Vizszinte 1 (a számozatlan kockában LY) és a függőleges 11. Múlt heti megfejtés: Az amerikai négerek kérdése. Könyvjutalom: Tóth Róbert Tyúkod, Vajdics István Nyírbéltek, Macsicza Gyöngyi Nyíregyháza, Bánházi Antal Nyíregyháza. 1963. június 30 SZÜLETÉSNAP Baj van a bizonyítvánnyal faluszerte szidták és szidják a nevelőket, fenyegetőznek, — s még jó, ha nem a gyermek előtt. ., A jó pedagógus könnyen túlteszi magát a szidáson, rágalmazáson, s az új tanévben bizonyára ugyanolyan türelmes szeretettel fogja oktatni e szülők gyermekeit is, mint eddig. Legfeljebb marad benne egy kis nehezen felejthető, lassan oldódó keserűség. De a gyermek soha sem fogja elfelejteni, hogy apjának, anyjának milyen véleménye van nevelőiről, s ez következő évi magatartásán, szorgalmán nyomot hagy. Persze, nemcsak ezért nincs igaza ezeknek a szülőknek. Hanem elsősorban azért, mert év közben szinte egyszer sem érdeklődnek gyermekük előmenetele iránt,, nem kérnek tanácsot a pedagógustól, hogy milyen módszerrel neveljék otthon fiúkat, lányukat — s most is nyár elején, amikor még helyrehozható a pótvizsgáik idejéig az évközi mulasztás, most is inkább szapulják, fenyegetik a nevelőidet, semmit azon töprengenének velük együtt, hogyan használtassák ki gyermekükkel a szünidőt. Felelőtlenség ez, nem a pedagógusokkal, hanem a gyermekekkel szemben! Ratkő József Évzáró után az egyik szülő tökrészegen állított be bukott gyermeke osztályfőnökéhez, s dadogva-káromkodva megfenyegette, hogy följelenti, megveri stb. Szerencsére a pedagógus nem vesztette el a fejét, kiutasította ugyan lakásából az illetőt, feljelentést azonban nem tett ellene magánlaksértésért, csupán azt kérte, hogy a szülő majd józanul menjen el hozzá, akkor majd „megmagyarázza a bizonyítványt”. A másik faluban hittanra iratkozás alkalmával a következő párbeszéd zajlott le az igazgató és egy bukott tanuló édesanyja közt. — Tudja-e N. néni, hogy jövőre hányadikos lesz a fia? — Hát... idén hatodikos volt, most nyilván hetedikes lesz — válaszolta kissé meg- hökkenve az asszony. — Látja, — mondta az igaz- gató, — arra sem érdemesíti a fiát, hogy egyszer egy évben megnézze a bizonyítványát! A fiú megbukott, jövőre hatodikos lesz. Ez a szülő elszégyelte magát, hazament, szót se szólt a pedagógusok ellen. De a többiek — majdnem minden faluban van ilyen szülő — úton- útfélen, boltban, kocsmában, A bizonyítvány a gyermek, a pedagógus és a szülő együttes munkájának eredményét tükrözi. Ha hármójuk közül valamelyik nem végzi becsülettel a dolgát, akkor baj van a bizonyítvánnyal. Természetes, hogy az év végi tanulmányi eredmény elsősorban a gyermek szellemi képességétől, szorgalmától, tanulásvágyától függ, de ha a szülő vagy a pedagógus nem irányítja megfelelően, akkor a legtehetségesebb tanuló is vihet haza rossz bizony! tványt..j Most év vége után egy-két nappal, héttel, — bizony, baj van a bizonyítvánnyal, jobban mondva, baj van a pedagógusokkal . .. Azok a szülők elégedetlenek velük, akiknek gyermekei rossz bizonyítványt vittek haza. Igazuk van-e ezeknek a szülőknek? Mielőtt válaszolnánk, elmondunk két esetet. Mindkettő a kisvárdai járásban történt, de tudomásunk van több, ezekhez hasonló jelenetről is. ÚJ SZÉLMALOMMINTÁS TERÍTŐ Nagyobb térítőhöz 60-as, kisebb kézimunkához 80-as, vagy 100-as esetleg vékonyabb fonalat használunk. Ez a minta annál szebb, minél vékonyabb a fonal. Első sor: 8 láncszemből gyűrű. Második sor: A gyűrűbe 8 láncszem és 1 rövidpálca váltakozásával 6 ívet horgolunk. Az utolsó ívnél 4 láncszem után 1 kétráhajtá- sos pálcát horgolunk. így a következő sor kiindulási pontja adva van. Harmaduk sor: 8 láncszem után a következő ívbe 3 rövidpálca gozott a műhelyben tehelyet- ted.” Nagyon élszógy eilte magát a lusta legény. Nem is bírta ki sokáig a faluban, ahol egy-két nap múlva mindenki tudta, hogy a szorgalmas fiú ezüstpénzt hozott, ő meg csak rézfilléreket kapott. Otthagyta hát a falut, visszament az igazságos szabómesterhez, aki jóindulatból visszafogadta őt a műhelyébe. Ott azután a lusta legény lassacskán mégis rászokott a munkára, s mikor egy év múlva ismét hazatért, nem kellett többé szégyenkeznie szomszédai előtt. szólnak majd a faluban, ha ő csak egy halom semmit érő rézpénzzel állít haza, míg a másik ezüsttel tele ládát visz haza. Ráadásul a vállán vitt láda volt a nehezebb, így hát percről-percre jobban forrt benne a méreg, hogy ilyen súlya van a csekély értékű rézpénznek, elhatározta hát, hogy ő bizony éjszaka a két ládát elcseréli, történjen akármi... Leszállt az este, s a fáradt legények szállást kértek egy útmenti kis vendéglőben. Mivel a ládához egyikük sem akart nyúlni, pénz nélkül, csak úgy szívességből az istái-, lóban kaptak szállást. A szorgalmas legény fáradt volt és el is aludt hamar, de a lustát nem hagyta nyugodni a kapzsisága. Óvatosan felkelt, halkan a szorgalmas legény mellé lopózott, egy-két mozdulat, és kicserélte a két ládát, — azután — mint aki jól végezte dolgát, — visszafeküdt a helyére és ő is elaludt. Reggel, alig kelt fel a nap, már útrakeltek, hogy sötétedés előtt hazaérjenek. Élt egyszer, valahol egy kis s faluban két fiatal szabóle- c gény. Egyik szorgalmas volt, ; dolgozott napkeltétől-nap- i nyugtáig, a másik azonban 1 lusta volt, dologtalan nap- 1 lopó, aki folyton csak azon i igyekezett, hogyan bújhatna 1 ki a munka alól. í Mindkét legénynek szegé- i nyék voltak a szülei még a J dolgos legény is terhet jelen- *1 tett otthon, hát még a dolog- : tálán, akinek senki nem vette hasznát.. El is határozták hát ' a szegény szülők, hogy ván- i dorútra küldik gyermekeiket, hátha a szorgalmas boldogul , a jó munkájával, a lusta pedig végre megtanul dolgozni. Elhagyta hát otthonát a két legény, s addig mentek, míg egy nagy városba nem értek. Ott házról-házra jártak, úgy próbáltak munkát keresni, de napokon keresztül mindenütt elutasították őket. Már alig tartott a hazulról hozott ennivalóból, mikor végre találtak egy jószívű szabómestert, aki felfogadta őket. A szorgalmas legény — mintha csak meg akarná há-
