Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

S sabales as arsságas vgonyaprobléma középpontjában országos burgonyatermesztési tanácskozást tartottak Nyíregyházán, — kban beszámoltunk — a kutató, nemesítő szakemberek és a burgo- vezetőinek részvételével. első napján dr. Klenczner Imre, a Nyírségi Mezőgazdasági Ku- itója tartott előadást. Az előadást követően dr. Láng Géza pro- « Agrártudományi Főiskola tanára és dr. P. Szabó Gyula, a Sza- gyei Tanács VB elnökhelyettese szólalt fel. un ismertetjük az ankéton elhangzott előadást és a két korreferátumot. ^nczner Imre: Termelési feladataink Dr. P. Szabó Gyula Megyénk párt és tanács végrehajtó bizottsága a sza­bolcsi táj adottságait figye­lembe véve a burgonyater­mesztés területén is joggal elvárja tőlünk, hogy termés­hozamaink emeléséért követ­kezetesen dolgozzunk. Megyei szinten a harmincas és negy­venes években 39 mázsás át­lagtermést értek el, 1957-től 61-ig a megye ötéves átlaga eléri az 57 mázsás holdan­ként! termést Tehát van némi emelkedés, az utóbbi években elért ter­mésnövekedés mégsem éri el azt a szintet, amelyet a bur- gonyafajtáink termőképessé­ge, megyénk talaj- és éghaj­lati adottsága, a nagyüzemi gazdálkodásban jól hasznosít­ható új termelési módszerek és eszközök lehetővé tesznek. Terméshozamaink alacsony szintének fokát három ténye­zőben határozhatjuk meg, úgymint 1. leromlott vetőgu­mó használata, 2. igen ala­csony tőszám, 3. magasfokú táplálóanyaghiány legtöbbször párosulva, okszerűtlen táp­anyagellátással. Szükséges tehát azoknak a feltételeknek megteremtése, amelyekkel egészséges vető­gumót olyan mennyiségben állíthatunk elő, hogy a terv­szerű vetőburgonya cserét me­gyénk sülevényesebb homok­tájain legalább két évenként, más tájakon legalább három évenként biztosítsuk. Megyénk területén évtizedeken át ki­Dr. Láng Géza : Talajerő, vegyszeres gyomirtás, raktározás A burgonyatermelés kompT lex probléma, és a termésát­lagok növelése csak akkor le­hetséges, ha a nemesítés, a vetőgumó-termesztés és az agrotechnika valamennyi kor­szerű módszerét együttesen alkalmazzuk. Ezek bármelyi­kének elhanyagolása a ter­mésátlagok megtorpanását, vagy csökkenését hozza maga után. Ahhoz, hogy a világ élenjáró országaihoz termés­átlagban felzárkózzunk, szük­séges a kísérleti intézetekben eddig elért eredmények gyors és széles körű elterjesztése. Az új burgonyafajták elő­állításán túlmenően jelentős eredménynek tulajdonítható a margit, az aranyalma, és kü­lönösen a gülbaba felújítása. A nemesítésben elért eddigi eredmények nagymértékben könnyítették a burgonyater­mesztési és ellátási problé­máinkat, de még nem oldot­ták meg véglegesen. Fokozot­tabb súlyt kell helyezni a le­romlást okozó virus betegsé­gek és ökológiai tényezőkkel szemben ellenálló burgonya­fajták előállítására. A két burgonyanemesítő in­tézmény (nyíregyházi és keszt­helyi) 1964-re olyan fajtajelöl­teket ad országos kísérlet­re, amelynek ' leromlással szembeni ellenállósága az ed­digi vizsgálatok alapján lé­nyegesen jobb a nálunk ter­mesztett fajtáknál, és emellett fokozott gazdasági és minősé­gi követelményeknek megfe­lel. Az új fajták előállítása és az ezzel kapcsolatos eredmé­nyek elérése máris jó kilátá­sokkal biztat. A burgonyatermesztés fej­lesztése szempontjából a kor­szerű agrotechnika mellett legfontosabb a vetőgumó-ter­mesztés. Egyetlen más nö­vényfajunk sincsen, amelynél a szaporító anyagnak olyan döntő jelentősége lenne a ter­méshozamok szempontjából, mint éppen a burgonyánál. Vi­szont, ha megfelelő minőségű és biológiailag nagy értékű ve­tőgumót akarunk előállítani, a fajtafenntartás és vetőgumó szaporítás során a vírusos le­romlás megakadályozását cél­zó eljárások mellett a kör­nyezeti tényezőkre is nagy fi­gyelmet kell fordítani. Ezzel kapcsolatban többek között a vírust terjesztő levéltetvek fertőző repülésének időpont­jára és intenzitására kell fel­hívni a figyelmet, melyet a környezeti adottságok, a klí­ma, illetve mikroklíma rend­kívül nagy mértékben befo­lyásol. Hazánk területének nagy része vetőburgonya termesztés­re nem alkalmas. Több évti­zed termelési tapasztalata alapján kialakultak azok a tájak — mint a Nyírség, Dél- Somogy savanyú talajú ho- mokvidéke a bakonyi fennsík, sőt legutóbbi tapasztalatok alapján az északi hegyvidék egyes körzetei — ahol egész­séges vetőgumó termeszthető. Általában ezeken a tájakon összpontosul az étkezési bur- gonyatermesztés jelentős ré­sze. Meg kell szüntetni, hogy hazánk két nemesítő intézete szuperelit és elit szaporításra az ország olyan megyéiben is szaporító telepet tartson fenn, melyek nem optimális bur­gonyatermelő tájakon helyez­kednek el. A vetőburgonya termesztésére legalkalmasabb körzetek és termőhelyek vég­leges kijelölése azonban a környezeti tényezők kísérleti elemzése alapján lehetséges, melyet a legrövidebb időn be lül meg kell indítani. Ma kétségtelenül a legked­veltebb burgonyafajták Ma­gyarországon a gülbaba, a kisvárdai rózsa és a korai rózsa. A kisvárdai rózsa rendkívül alkalmas primőrö- zésre. A gülbaba azonban leromlás következtében sokat veszített értékéből, noha az utóbbi években már sikerült e fajtát regenerálni. A nemesítésre hárul az új fajták előállítása mellett a köztermesztésben lévő fajták értékes tulajdonságainak fenn­tartása is. E tevékenység szo­ros tartozéka, mind a kisvár­dai mind a keszthelyi növény- nemesítők tevékenységének. 1962-ben 70 vagon elit ve­tőburgonyát állítottunk elő. összesen 2900 holdon folyt a Exportburgonya szedés az őri Petőfi Tsz-ben Foto: Hammel J. Tervszerű vetőgumó cserét ran merem ajánlani megyénk valamennyi burgonyatermelő területén a minimális 23 ezer tőszámot, amelyet a talajerő íllapotától függően 24—26 »zerre lehet fokozni, az Ecse- di láp környéki területeken pedig 27 ezerre is. A tápláló anyag utánpótlás, okszerű trágyázás tekinteté­ben eddigi kísérleteink azt mutatják, hogy termésátla­gaink emelésénél a talaj ter­mőerejének fokozására igen nagy szükség van. A tipikus nyírségi területen a nyírbá­tori, baktalóránth'ázi, nagy- kállói járásokban közismerten gyenge minőségű homok van, ahol eddig a harminc-negy- venmázsás holdanként! ter­mésátlagok eléggé gyakoriak voltak. A tapasztalatok sze­rint burgonyatermesztésünk fellendülésének kulcsát a táp­lálóanyag biztosításán keresz­tül tartjuk kezünkben és ezen múlik, hogy milyen ütemben emelkednek terméshozamaink. Az nem képezheti vita tárgyát, hogy a burgonya a trágyázást meghálálja, azonban igen lé­nyeges ismerni a helyes táp­anyagarányokat. Véleményem szerint, bár to­vábbi kísérletek szükségesek ahhoz, hogy az okszerű trá­gyázás alkalmázásához minél nagyobb hozzáértéssel nyúl­junk, a mai ismeretek is le­hetővé tennék legalább meg­kétszerezését a műtrágya­mennyiség adagolásának. Sze­rintem megyénk burgonyate­rületein ez gazdaságos befek­tetésnek bizonyulna. ilakult tájkörzetekre (Kisvár- ia. Dögé környékére, Raka- naz és az Ecsedi láp környé­ke) kell építenünk és körzeti rendszerben alkalmunk lesz a virus és az ökológiai ténye­zők okozta betegségek, illetve tártevők ellen sikeresen vé­dekezni. Az egészséges vetőgumó-ter­mesztés feltételeinek kialakí­tása megyénk területén előre­haladott állapotban van. A Földművelésügyi Miniszté­riumhoz a továbbiakban az a kérésünk, adjon lehetőséget ahhoz, hogy az általunk meg­termesztett egészséges vető- gumókból, sülevény területen 2 más területeinken 3 éven­ként kicseréljük a vetőburgo­nyát. Ehhez mi vállalni tud­juk, hogy országunk leromlá- äos területeinek egészséges vetőgumó-szükségletének meg- termesztésében hathatósan részt veszünk. A tőszám emelésének lehe­tősége és egyben szükségessé­ge a szakirodalomban állandó vita tárgya. A viták eredmé­nyeiből 1962-ig nem sok való­sult meg.. 1962-es termelési évben egy egészen kicsit, 1963-as évben már megnyug­tatóan előremozdultunk a régi megszokottól, hogy az álta­lunk javasolt tőszámmal dol­gozzanak burgonyatermelő gazdaságaink. A tőszám foko­zásánál igen megfelelő eszköz­nek bizonyult a sorirányítá- sos módszerrel történő vetés, különösen gülbaba fajták­nál. Saját kísérleteinkből le­vont tapasztalat alapján bát­indul. Vetőburgonyánál az op­timális tárolási hőmérséklet 4—7 fok közé esik. Nálunk a szokásos prizmás tárolásnál is biztosítani lehet ezt a hőmér­sékletet a prizmák őszi lehű­tésével és a földréteg vastag­ságának szabályozásával. A pontos munkának elengedhe­tetlen feltétele a prizmák hő­mérsékletének rendszeres el­lenőrzése. Meg kell kezdeni a burgonyatárolók építését, amelyekben kevesebb kézi munka ráfordítással biztosan lehet optimális tárolási körül­ményeket biztosítani. Kevés olyan növényünk van, amelyik az istállótrágyá­zásra és a műtrágyázásra olyan nagy terméstöbblettel reagálna, mint a burgonya. Különösen előnyös, ha a szer­ves trágyát és a műtrágyát együttesen alkalmazzuk. Kí­sérletünk során például 30 kiló magnéziumszulfát alkal­mazásával 20—30 mázsa ter­méstöbbletet értünk el. A nagyüzemi tapasztalatok ha­sonlóan kedvezőek, így az új trágyázási módszer máris ál­talánosan elterjedt. Szükségesnek tartom elmon­dani, hogy a nyári elgvomo- sodás mérséklésére, esetleg teljes megakadályozására igen biztató kísérletek folynak az új vegyszerekkel.. Az elmúlt évben már beigazolódott, hogy a MERKAZIT (A. 1114) igen hathatósan irtja a legtöbb gyomot anélkül, hogy a bur­gonyában kárt okozna. Sike­rült e vegyszerrel elérni, hogy a burgonyatáblák a tenyész- idő végéig gyomtalanok ma­radtak. Ez nemcsak a termést befolyásolta kedvezően, ha­nem lényegesen megkönnyí­tette a betakarítási munká­kat is. Összegezve, ahhoz, hogy fo­lyamatosan, fennakadás nél­kül, a fogyasztás igényeit min­den tekintetben kielégítő mi­nőségű és mennyiségű bur­gonyával tudjuk biztosí­tani. még igen nagy erő­feszítésekre van szükség, mind a nemesítők, mind a burgonyát termesztő gazdasá­gok részéről. törzselit, szuperelit és elit­előállítás. Az eredményes ve­tőburgonya-szaporítás jellem­zésére meg kell említeni, hogy a közel 3000 katasztrális hol­don a termésátlag 115 mázsa volt, amelyből a vetőburgonya 68 mázsát tett ki. E mennyi­ségi adatok már a vetőburgo­nya-termesztés fejlődéséről szólnak. Igen nagyot léptünk előre a minőség javításá­ban is. A vetőanyag minőségének javítását szolgálták azok a tö­rekvéseink, amelyek szerint igyekeztünk a törzselit, szu­perelit és az elit fokozatú vetőburgonya termesztését a burgonya számára legkedve­zőbb tájakon összpontosítani. A vetőgumó-szaporítás egészséges koncentrálásában tehát előrehaladtunk.. Meg­kezdtük a háztáji területek és a kertek burgonyaállományá­nak lecserélését is, egészsége­sebb ellenőrzött anyaggal, hogy ezáltal is csökkentsük a virusforrást.. Ezen az úton to­vább kell haladnunk és foko­zatosan zárt körzeteket kell ki­alakítani, amelyeken belül csak egészséges, ellenőrzött burgonya kerülhet termesz­tésre. A vetőburgonya-ter­mesztés ilyen átszervezése, költségtöbblet nélkül hozzá­járul ahhoz, hogy a vírus kon­centráció az állományban fo­kozatosan csökkenjen és egy­re egészségesebb vetőanyagot adhassunk át a köztermelés- rtek. A vetőgumó felújításhoz évenként 11—12 ezer vagon államilag ellenőrzött vetőbur­gonya szükséges. Ennek érde­kében több lehetőséget kell biztosítani a vetőgumó előhaj- tatására, a raktározás korsze­rűsítésére, a szükséges szelek­tálások időben és jó minőség­ben való elvégzésére. A raktározás jó módjának nagy jelentőségére különösen szeretném felhívni a figyel­met.. Az idevonatkozó vizsgá­latok szerint az étkezési bur­gonya tartós raktározására a három-hat fok C közötti hő­mérséklet a legmegfelelőbb. 3 foknál hidegebb környezetben édeskés ízű lesz a burgonya, 6 foknál melegebb környezetben pedig a csírázás könnyen meg­A szerves és műtrágyák hatékonyságát homoktalajon fokozza a Keszthelyi Agrártu­dományi Főiskola kutatói ál­tal kidolgozott módszer: ka­tasztrális holdanként 40—50 kilogramm magnéziumszulfát alkalmazása, amely termés­fokozó hatása mellett növeli a burgonya fitoftóra-ellenállá- sát is. A talaj kiszáradása elleni védelem egyik fontos eszköze a sűrű ültetés, a huszonhét- huszonnyolcezres holdankénti tőszám, amely biztosítja a nél­külözhetetlen jó vízgazdálko­dási viszonyokat, akadályozza az erős felmelegedést és a gyomosodást. Igen fontos a korai ültetés. Ezzel és különösen az előhaj­tatott burgonya ültetésével, biztosítható, hogy a tápanya­gok érvényesülésének idősza­kában még a talaj nem szá­radt ki. A korai előhajtatott burgonya ültetésénél a termés nemcsak nagyobb lesz, hanem biztosabb Is. Jellemző erre, hogy szárfelhúzott terméssel a korai fajtáknál 70—90 má­zsás terméseredmény érhető el, a középérésűéinél pedig 100—120 mázsa. Jelenlegi fő célkitűzésünk tehát a leromlás, elle.iállóság, a termésbiztonság, a koraiság, illetve a korábbi érés biztosí­tása, a leromlás meggátlása. A növekvő életszínvonal meg­követeli a minőség javítását. Ezt viszont csak speciális faj­tákkal elégíthetjük ki. A faj­tafenntartásos nemesítésnél és vetőgumó szaporításnál növel­nünk kell műszaki és techni­kai bázisunkat. Növelni kell a speciális szakképzettséggel rendelkező káderek számát. Biztosítani kell a jelenlegi munkatársak szakmai tovább­képzését. A kijelölt szaporító gazdaságoknak a korszerű ve- tőburgonya-termesztés által megkövetelt műszaki és tech­nikai bázisát, a szakkáder el­látását megteremteni — ez a sürgető feladat. Agrotechnika terén általá­nossá kell tenni a korszerű trágyázást, a korai ültetést, és a megfelelő növényállo­mány biztosítását. A szuperelit és elit szaporí­tásokra specializált gazdasá­gok más fokozatú vetőburgo­nya szaporítással és árubur- < gonya termeléssel ne foglal­kozzanak. Egyúttal gondoskodni kell burgonyatábláink fertőzés­csökkentéséről és a virust leg­inkább tovább hurcoló levél­tetvek rendszeres irtásáról. A zárt körzetben lévő szuperelit- és elit vetőgumó szaporító gaz­daságok szakmai színvonalá­nak emelését, szakemberellá­tását a legrövidebb időn belül meg kell oldani, még akkor is, ha ez szakember átcsopor­tosítást vonna maga után. A burgonya termésátlagok növelése csak akkor lehetsé­ges, ha az egészséges vetőbur­gonya használata mellett al­kalmazzuk a burgonyater­mesztés agrotechnikájának va­lamennyi tejlett módszerét. A burgonya talajmunkáinál mindig arra kell figyelemmel lennünk, hogy a talaj megfe­lelően levegős legyen. Igen kedvezően hat számára a mély talajművelés, amely a mezőgazdasági gépesítés fejlő­désével biztosítható. A burgo­nya alá minden esetben őszi mélyszántást kell alkalmazni. Ezzel be kell munkálnunk a zöldtrágyát, az istállótrágyát és a műtrágyák jelentős ré­szét. Az őszi szántást tava$z- szal semmi esetre sem újra- szántás, hanem mély lazítás kövesse, ügyelve arra, hogy az ősszel leszántott szerves anyag ne kerüljön felszínre. Az egészséges, jó termőké­pességű burgonyavetőgumó előállítása céljából alapvető feltétel, hogy a növényt meg­felelően ellássuk tápláló anya­gokkal. A tápláló anyag biz­tosításában nagy szerepet ját­szik a szerves és műtrágyák alkalmazása. Még ma is gyakran tapasz­talható — különösen homok­talajokon — a tavaszi istálló­trágyázás, amely önmagában is káros és veszélyes, különö­sen aszályos évjáratokban, s ennek negatív hatása még in­kább jelentkezik, ha az nem megfelelően érett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom