Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

(Folytatás a 4. oldalról.) ilyen ideges, amikor a nép­hatalmat kellett megvédeni, bátor ember volt a mi Bódi barátunk, a tsz valamennyi tagjával együtt helytállt. Amikor Pesten nagyon sokan nem tudták mi lesz, itt a sző- vetkezet, a szocializmus épí­tése mellett álltak ki. Ezért nézem én most úgy önöket, mint régi ismerősöket, mert mi akkor is egyet akartunk. És ez igy legyen továbbra is. Aki jobban járt Tatárfalván határjárás köz­ben találkoztak a vendégek Kimer Lajossal a legelésző gulya mellett, aki eképpen mutatkozott be Kádár elv­társnak: — Erre a napra engem ve­zényeltek ide. A vejem itt az állandó gulyás, de most ün­nepel. — "Miféle ünnep van ma? ■— kérdezte Kádár elvtárs. — Hát itt van Kádár elv­társ. Ö meg látni akarta. De én jobban jártam — magya­Nyírmadán Cséke László főkertész adott ismertetőt gyümölcsösükről. rázza mosolyogva —, mert én előbb találkoztam Kádár elvtárssal, és még munkaegy­séget is kapok. Szerdán reggel a vendégek Nyíregyháza új lakótelepeit, gyárait, üzemeit tekintették meg. Városi kőrútjuk során Mi van a tervvel? — Mi nem akarunk mező- gazdasági gépjavító szakem­berek lenni, ezt a mestersé­get megtanulni, de engedjék meg, hogy egy kérdést azért feltegyek. Hogy sikerült az első negyedéves terv? Az igazgatót meglepte .a kérdés. — Az bizony nem sikerült kedves Kádár elvtárs. Tizen­kásgyűlésen így szólt erről Kádár elvtárs: — Mi ismerjük nehézsé­geiket, tudjuk, hogy az első negyedévben nem kedvezett az időjárás, ez befolyásolta a tervteljesítésüket is, de tudo­másunk van arról is, hogy önök vállalást tettek, pótol­ják, sőt év végére túl is tel­jesítik tervüket. Ez nagyon fontos dolog nekünk. Az közelebb találkozunk, ilyen derűsek legyünk mindany- nyian. A Gagarin brigádnál Kádár elvtárs sorra látogat­ta a műhelyeket. A nagy sze­relőcsarnokban Sándor Já­nos, a Gagarin szocialista brigád vezetője karonfogva kalauzolta végig a munkapa­dok között, s a brigád aszta­lához érve elővette a fiókból a naplót. A kormányfő a kö­vetkező szavakat jegyezte a brigádnaplóba: „Sok sikert a Gagarin szocialista brigád tag­jainak. Kádár János.” A szomszédos műhelybe lépve Ősz András a gyár legrégibb dolgozója, főműve­zető kísérte a vendégeket. Ki­felé jövet Kádár elvtárs kö­nyökkel oldalba böki ősz Andrást és derűsen, de mégis komolyan megjegyzi: — A védőszemüveg csak a másik műhelyben dolgozóknak jár, ide már nem?! Biztos 5-ös lesz A gépjavítóból a Kossuth gimnáziumba kísértük el a vendégeket Itt a pedagógu­sokkal folytatott másfél órás eszmecsere után meglátogat­ta az országos hírű szakkö­zépiskola tanműhelyeit. Az autószerelő szakmát tanuló Kossuth diákok Erőt egész­séget Kádár elvtárs! — kö­szöntéssel üdvözölték a te­rembe lépő kormányfőt Kádár elvtárs a 'szép mun­kadarabokat a kezébe vette s igazi műszerész szemmel vizsgálgatta. Különösen tet­szett neki Andrási Tibor munkája. Meg is kérdezte: — Kíváncsi vagyok, ho­gyan osztályozzák? — Ha már Kádár elvtárs­nak is tetszett, biztos S-ös lesz — jegyezte meg moso- Ivnav-a Reokei elvtárs. A Szamos-parti járási paraszttalálkozón pártunk mezőgazdasági programját ismertette Kádár elvtárs. meglátogatták a gépjavító munkásait. Bejczi elvtárs, az üzem igazgatója sok szénét mondott el a vállalat fejlő­déséről, s végül így zárta mondani való j át: — Arra kérjük Kádár elv­társat, kérdezzen, mert min­dent nem tudtam elmondani. négy százalékkal adósak ma­radtunk, de szeptemberre pó­tolni akarjuk, s az év végére pedig 16 százalékkal növel­jük a késztermékek gyártását. Az itt tartózkodás alatt ez a téma végig napirenden volt. A szerelőcsarnoki mun­1963-as év teljesítése döntő, ezt kérjük a mezőgazdaság dolgozóitól is, és önöktől is. Ha személyesen nem is ta­lálkozunk, de én azért el szoktam kérni a statisztikát, s megnézem: hogyan is állja a szavát az üzem. Ismerni fo­gom munkájukat, s ha leg­Politikánk lényégé „Olykor úgy vagyunk mi az emberekkel, mint az a szülő, aki még mindig a három-négy évvel ezelőtti kisgyermeket látja nagylányában. Nem vesszük észre, hogy az embe­rek nagyon sokat fejlődtek, világosabban, tisztábban lát­ják, értik és támogatják a munkánkat, pártunk politiká- ját”. Kádár elvtárstól hallottuk ezeket a szavakat a megyei pártbizottság kibővített ülé- sén, ahol a kül- és belpoliti­ka időszerű kérdéseiről be­szélt. Jólesően nyugtáztuk a párt első titkárától, amikor említette, hogy különösen szembetűnő ez a fejlődés a mi megyénkben, Szabolcs- Szatmárban, ahol méginkább le lehet mérni a megtett utat, hiszen ez az út mesz- szebbről indult, hosszabb volt, mint másutt a hazában. A megyében szerzett élmé­nyeit foglalta össze abban is, mikor elmondta, hogy bár so­ha nem találkozott eddig a Nyírmadai Állami Gazdaság, a szamostatárfalvi termelőszö­vetkezet dolgozóival, mégis ismerősként üdvözölték egy­mást „Együtt harcolunk, egy fronton, egy sorban“ — fejez­te ki röviden határozott tö­rekvésünk, célunk, a szocia­lista társadalom lényegét Fel­nőtt emberekről beszélt, akik­kel meg lehet meg kell be­szélni mindent, ami eddig történt, s amit ezután akar a párt ebben az országban. Eredményes volt minden ed­digi nagy aktusunk, aminek az alapja az évek során be­következett nagy politikai változás lehetett csupán. Az ország ma nagyon jó úton halad. Mennyire találó a kifejezés, amit Kádár elv­társ a mindenütt tapasztalt lelkes fogadtatásról, őszinte tiszteletről, szerétéiről mon­dott: „Ha a szabolcsi-szatmá­ri népnek nem tetszene az a politika, amit a mi pártunk jelenleg folytat, nem lett vol­na ilyen jó a mi fogadtatá­sunk. Es hogy ilyen volt, azért volt ilyen, mert tetszik a politikánk az embereknek Sokat jelentő ez a mondat. Nagy szavak, pátosszal tele írások, elméleti fejtegetések helyett egyszerűen, mindenki által érthetően adja, amit ezekben a napokban érez­tünk, gondoltunk a pártról a közvetlen találkozások, be­szélgetések során. És gondol­kodásra is késztet jónéhdK nyunkat ez az egyszerűség, tömörség, amellyel közelebb kerülhetünk megyénk lakos­ságának rétegeihez. Ugyan másról mondta, de életünk minden területén, po­litikánk minden mozzanatá­ban érvényes a hasonlat, ame­lyet figyelmeztetésnek, jó ta­nácsnak szánt a kormányfő: „Több figyelmet kell fordíta­nunk a jelen égető kérdései­re. Nehogy úgy járjunk, mint az, aki a felhőkbe lova­gol a táltossal közben a föl- dön kicsúszik alóla a talaj**. A jószándékú figyelmeztetést meg kell fogadnunk,, mert nem csupán a jövő gazdasági tervezésénél, hanem a poli­tikai munkában is — talán el­sősorban itt — tudjuk hasz­nosítani. Igaz, hogy még nincs elég, de máris van sok gépünk, összehasonlíthatatlanul jobb technikai adottságunk a me­zőgazdaságban. Az is igaz, amit nekünk Kádár elvtárs fenti mondatából érteni kell, hogy a legfontosabb mégis az emberekben meglévő akarat. Ez a látogatás arra is megta­nít tehát, újból és újból fel kell mérni a dolgozó ember­ben rejlő lehetőségeket — na­ponta beszéljünk a munka céljáról, szépségéről, s nehéz­ségeiről, akadályairól is a munkásokkal, parasztokkal. Tanulni nemcsak hasznos dolog, kötelesség egyúttal. A vezetőknek — kivétel nélkül — érteni kell az egy­szerű emberek nyelvén, min* denütt- és mindennap. „A ter­veket csak így tudjuk telje­síteni” — mondotta Kádár elvtárs, és hozzáfűzte, nogy a tervek teljesítéséért minde­nütt komolyan dolgoznak; Nemcsak az ipari és mezőgaz­dasági üzemekben, — az is­kolákban is, bár itt a telje­sítés hosszabb távot vesz igénybe. Az ülés — ahol mindeze­ket hallottuk — mezőgazda- sági napirendet tárgyalt, a kommunisták értekezlete volt. Mégis, minden emberhez szól­tak a szavak, hogy pillanat­nyilag nincs nagyobb narci feladat, mint az első negyed­évi elmaradás adósságának törlesztése, az ez évi terv mi­nél jobb megvalósítása. Ettől függ, mennyivel sikerűi to­vábbfejlődnünk, milyen lesz ebben a megyében holnap az élet. Ezért is jogos a párt ké­rése, hogy vessük a szemün­ket a csillagokra, merítsünk minél több erőt a jövő meg­tervezésének nagyszerűségé­ből, de a lábunk az marad­jon itt, a földön, ne feled­kezzünk meg a mindennapi munkáról. Egyszerű, méltó az ügyhöz ez a hasonlat is. Erőt, biztonságot adott ez a felszólalás — méginkább ez a beszélgetés — azoknak, akik ott voltak. Mint ahogy erőt, na­gyobb hitet sugárzott minden látogatás, beszélgetés azokba, akik közvetlenül, vagy köz­vetve hallhatták a párt első titkárától is politikánk, s e politika megvalósításának lé­nyegét. Kopka János. Lelkes hangulatú gyűlés a gépjavító nagy szerelőcsarnokában. Esti séta Nyíregyházán. (Hammel József felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom