Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-26 / 147. szám
A műveltség új fogalma és a társadalmi munkavégzés :::: Mindig a tartalom a fontos BESZÉLGETÉS A TIT MEGYEI TITKÁRÁVAL Honoráriumért vagy anélkül BII Előtérben az akadémiák Hasznos segítőtárs a televízió Kővári Lajos, a Fehcrgyarma ti Állami Gazdaság szerelője a rendrearató gép javítását végzi. Foto: Hammel József Tabsipékosüá«; — ráfizetéssel rám, kinevetnek, fogadják-e egyáltalán a köszönésemet? Valamiből élni kell; hol fogok dolgozni? Befogadnak-e egy börtönviselt embert? — Az első kellemes csalódás a járási rendőrkapitányságon ért. A parancsnok nagyon kedvesen fogadott, elbeszélgetett velem és megígérte, hogy segít az elhelyezkedésemben. Másnap — szorongó érzésekkel — bementem a volt munkahelyemre. Felkészültem a várható kérdésekre, azonban legnagyobb meglepetésemre csak általánosan érdeklődtek. Hogy vagyok, mi újság, voltam-e már otthon, stb. A sikkasztásomról, a börtönről egy szó sem esett. Volt munkatársaim tapintatosan hallgattak, nem akartak megbántani. — Utána a munkára terelődött a szó. Ez volt a legnagyobb probléma. Hol fogok dolgozni? „Tulajdonképpen nálunk is maradhatnál” — mondták. „Szükség van itt a munkáskézre.” örültem, hogy befogadtak. Hamarosan már dolgoztam is. Nem az irodában, hanem mint segéd- munkás. Kisportolt ember vagyok, nem félek a fizikai munkától. Sőt, már megbíztak, hogy segítsek a fiataloknak is. A legnagyobb öröm számomra, hogy megbecsülnek, munkatársaim szeretnek. Az ivást abbahagytam, anyagilag is kezdek rendbejönni. Kemény lecke volt, de megérdemeltem. Bogár Ferenc Jo Hans Rosier Minden perc drága Nem panasznap jellege van már egy-egy fogadóórának* beszámolónak. Kevesebb jóval az egyéni, s több a kollektív probléma, amely közérdeket, mindenki , általános jobbulását célozza. Szabalcs- Szatmár jövőjét munkálják nagy szeretettel, hozzáértéssel, buzgalommal a képviselők, közöttük az újak, vagyis azok is, akiknek alig van tapasztalatuk e területen. önként és szívesen vállalt elsősorban a saját szakterületét vizsgálja, onnan visz a felsőbb fórumok elé jelzéseket. Érthető lenne, mégsinc* így. A tanár több napos vizsgálat után intézkedik a termelőszövetkezet háztáji ügyeiben. A járási főállatorvos — dr. Hornung Mátyás — az ifjúsági szervezetek klubjainak kialakításáért, a korszerűbb falusi boltokért interpellál, jár el a fővárosba is a vidéki vízművesítés ügyében. Termelőszövetkezeti közgyűléseken, tanácsüléseken, utcai beszélgetéseken fordulnak segítségért Maczkó Gáborhoz a tiszavasvári vegyészeti gyár műszaki vezetőjéhez. aki nem Ígérget. Minden alkalommal a dolgozók,, a választók tevékeny segítségét kéri. Vagyis elmondja a képviselői munka feltételét: csak az emberekkel közösen lehet megoldani a problémákat Egyedül a lakosság ereje, munkája képes gazdagítani a községeket, Nem jelentik a fentiek, hogy tussolják, hallgassák el a jogos sérelmeket, amelyeken már nem lehet helyben segíteni. Sok a példa arra is, a képviselők füzetei tele vannak egy-egy útjukon felírt jegyzetekkel, de naponta találkoznak még megoldatlan, ám teljesíthető kérésekkel. Helyi járatú autóbusz, építőanyag beszerzése a tsz-nek, analfabétizmus elleni küzdelem helyi eredményei, gondjai — mind sürgetően fontos dolgok, amiben azonnal és határozottan kell segíteni. A választókkal való találkozások egyre inkább egyszerűek. Nem is lenne értelme, hogy ünnepséget csapjanak az ilyen alkalmakkor, és nincs is rá szükség. A találkozások Ugyanis gyakoriak, szinte munkaértekezletek, amelyek a tennivalókat rögzítik képviselőnek és választónak egyaránt A munkáról történő kölcsönös beszámolók egyre gyakoribbak, rendszeresebbek. Egy-két esztendeje még volt rá példa, hogy néhány képviselő — hanyagságból, részben rátermettség hiánya miatt — keveset járt a választói közé, amit a lakosság szóvá is tett A most februári választások után aligha lehet alap ilyesfajta panaszokra. Kopka János mailag, hanem tartalmilag értjük. Fontos ugyan, hogy megfelelő szemléltetéssel, filmvetítéssel, tehát változatos formában közöljük a jó tartalmat, de sohasem a forma az elsődleges, hanem a tartalom. Ha tehát az ismeretterjesztés régi formájáról szólunk, ezalatt elsősorban sokszor elhangzott, megunt tartalmat kell értenünk. — Nem áil tehát, hogy csökkent volna a .jelentősége az ismeretterjesztésnek, például a televízió előretörésével? — Sőt! Törekvés van arra, hogy a televízióban állandó TIT műsorokat sugároznak majd, amelyeknek tematikáját minden ismeretterjesztő csoport előre megkapja, hogy arra felkészülhessenek. így nem ellenfél, hanem hasznos segítőtárs lesz a tv, az ismeretterjesztés fontos munkájának. Sipkay Barna kül végezzen hasznos munkát a közösségért, az egyre inkább természetes lesz társadalmunkban. — Formailag tehát nem kell változtatni az ismeretterjesztés rendszerén? — Nem, e helyett mind jobban meg kell erősíteni a legkisebb lakótelepüléseken is az ismeretterjesztő csoportokat. Egyes községekben már kialakultak ezek a csoportok. S ez a helyes, nem elegendő, hogy egy-egy ember végezze ezt a lényegében igen felelősségteljes munkát. Mert ez már nem is formai, hanem tartalmi kérdés. Mert például, már a nyáron gondolni keil arra, hogy jövőre milyen kérdéscsoportokból tartsanak helyenként előadássorozatokat. Nagyfokú helyi, járási és megyei termelési terv ismeret szükséges ehhez, különben az előadások érdektelenekké válhatnak. — Itt kérdezzük meg, nem-e csökkent az előadások iránti érdeklődés? ■— A kérdésre az előbbi gondolatmenet folytatásával válaszolhatok. Az olyan előadások iránt, érthetően csökkent az érdeklődés, amelyek elvontak, és keveset nyújtanak. Ez azonban általában nem így van. Hiszen az előadások átlagos látogatottsága GO-as létszámú, amely már magában is felel a kérdésre. Gyakorlati példával: Csenger- újíaluban a télen a másodéves tsz-akadémián az előző évi 25—30-as létszámmal szemben 60—65-en vettek részt. A szakvonat hozása tanultakat már a gyakorlatban hasznosítják, például a műtrágya használatát, a töszám- növelést a kukorica, cukorré- .pa termelésben. Javult a munkafegyelem, A tagság elismerően beszél az elvégzett tsz-alcadémiáról. A napkori tsz-akadémián legtöbb esetben lQO-on felül vettek részt. Sok hasonló példát lehet mondani. Természetesen egyéb általános kérdésekről is szívesen hallgatnak előadásokat, ha azok az előadások színvonalasak. Miniig újat kell adnunk, s ezt nem forhasznositják ezeket az összegeket. Számunkra a legfontosabb az volna, ha olyan módját lehetne találni az anyagi eszközök központosításának, amely nem sértené a szervek szabadrendelkezési jogát, ,s a pénzzel mégis a TIT tudna gazdálkodni. — Van-e olyan szerepe itt az anyagi ösztönzésnek, mint a termelésben? *-• Az ismeretterjesztés céljainak központjában ma a termelés segítése áll. így például a megyei TIT egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági beruházások he- i lyes végrehajtásának propagandája. Hogy az 1964-es terv minél tökéletesebben megvalósuljon, tudományos szinten a legnagyobb felvilágosító tevékenységet kell folytatni, például az üzemekben a munkások, termelőszövetkezetekben a tsz-tagak előtt. Azért, hogy minden egyes dolgozó ember előtt tisztán álljon az, hogy mit kell tennie a maga munkahelyén. Hogy jól használják fel a beruházásra szánt összegeket, fejlesztésre, önköltségcsökkentésre, a tájfej- lesztésre, például a gyümöl- csösítésrp stb. Ehhez természetesen meg kell ismerni a helyi adottságokat és a kapacitást. Ha a tudományos felvilágosító munka jó, nyilván a termelésben gyümölcsözik, s az erre áldozott viszonylag csekély összeg sokszorosan térül meg. Az anyagi érdekeltség hasznát tehát itt sem lehet elvitatni. Más kérdés, hogy célunk mégis az, hogy mindinkább a honorárium nélküli ismerettejesztés- re helyezzük a fő súlyt. Abból kiindulva, hogy ma már bizonyos társadalmi munkavégzés is hozzátartozik a műveltség fogalmához. Hogy valaki anyagi ellenszolgáltatás nélMa, amikor a televízió, rádió, újságok, folyóiratok egyre népszerűbbek a legkisebb faluban is, joggal merül fel a kérdés, hogy megfelelnek-e még a követelményeknek az ismeretbővítés régi formái. Ezzel a kérdéssel fordultunk Lábass Menyhérthez, a TIT megyei titkárához. — A termelésben mindenütt nagy szerepe van az anyagi érdekeltségnek. Milyen szerep jnt ennek az ismeretterjesztésben? — Természetesen itt is szerepe van — válaszolt Lábass elvtárs —, de korántsem olyan jelentőséggel mint a termelésben. És ez szerencse, hiszen a TIT anyagi lehetőségeit illetően országos viszonylatban problémák vannak. Az a pénz meg van ami kellene, de különböző szerveknél, termelő egységeknél. Egy évvel ezelőtt vizsgálat bizonyította be, hogy sajnos a szervek, főként a termelő üzemek, szövetkezetek nem mindig a megfelelő célra lasztottak meg a járás képviselőjének. Nevek és falvak megjelölése nélkül mondhatják el ugyanezt a többiek. i Aki beszél velük, aki részt i vesz akár egyetlen ülésükön, i egyhamar’ megbizonyosodik ró- ■ la, hogy a szabolcsiak nem • adták hiába szavazataikat ezekre az emberekre. Szenvedélyes vitákon alakítják ki tapasztalatuk ösz- szességéből a helyes képet, . határozzák meg a holnap te- . endőit a képviselők bármiről, . a gazdasági, kulturális, egész- . ségügyi feladatkörről legyen . is szó. önként és szívesen vállalt pluszmunka az övék. Olyan munka, amely nem ismer fáradságot, s amelynek a hatása nem jelentkezik a nyílt porondon, s főként nem jelentkezik azonnal. De ez a fáradozás mégis nagyértékű, mert egy megye jövője érdekében szók Képviselők száztíz napja Kevesebb az egyéni, több a közérdekű probléma Egyre gyakoribbak a találkozások a választókkal Száztíz nap kevés ahhoz, hogy alaposan megismerjen valaki egy járást De elég ahhoz, hogy az országgyűlési képviselő felmérje, milyen eredményekkel dolgoznak a közös gazdaságok, milyenek a falvak népének gondjai, egyszóval, mit kell tenni a leg- sürgősejjben. Mert manapság az a természetes, hogy a Parlamentbe delegált — legyen bár orvos, tanár, üzemi munkás — ott él, munkálkodik a községekben, a választókerület lakói között. Állandó vendége, sőt tagja a termelőszövetkezeteknek, az iskoláknak, a tanácsüléseknek. — Ebben a negyedévben az volt a célom, hogy mint új képviselő megismerkedjem a körzetembe tartozó községek helyzetével — mondja dr. Kovács Magdolna, aki Kisvárdán gimnáziumi tanár, s akit ez év február 24-én váVISSZA AZ ÉLETBE Az italtól a börtönig, a börtöntől a megbecsülésig vagy éppen pálinkát. Hogy mire képes az alkohol, azt csak az tudja igazán, aki azzal élt! Mentségemre legyen mondva, részegen sohasem mentem be a hivatalba. Ha éreztem, hogy többet ittam a kelleténél, inkább hazamentem lefeküdni. Sokszor napokig kerestek. Ma is csodálkozom, hogy ennek ellenére hogyan tűrtek meg az irodában. — Az italhoz azonban pénz kellett! Nagyon sok pénz. Ha a fizetésem kétszer annyi lett volna, italra az is kevés. Hozzányúltam a közös vagyonhoz. Magyarul: sikkasztottam. Az összeg nem valami nagy volt, mindössze 2400 forint, amit később visszafizettem. Utána már gyorsan peregtek az események. Nyomozás, könyvszakértői vizsgálat, bíróság. Nyolc hónapi szabadságvesztésre ítéltek. — örökké emlékezetes nap lesz számomra január 7-e. Ekkor vonultam be a börtönbe. S talán még ennél is emlékezetesebb március 25-e. Am: nesztiát kaptam, és kiszabadultam. Egyik dolog sem könnyű, de talán a szabadulás hagy mélyebb nyomot az emberben. Úgy éreztem, magam, mint egy megbélyegzett ember. Mintha a homlokomra lett volna írva, hogy most szabadultam a börtönből. Kínos érzés! Pedig kis táskámmal együtt, külsőre, éppen olyan ember voltam, mint bárki más. — Állandóan ott lebegett a kérdés: hogyan fogadnak az emberek? Ujjal mutogatnak — Engem mindenki ismer Vásárosnaményban — mondta P. Á. a Vegyesipari KT'SZ segédmunkása. — Itt születtem, fiatalabb koromban pedig tagja voltam a futballcsapatnak. Közben a térdemmel baj történt, az évek is elrepültek. Ma már csak szurkoló vagyok. — A múlt év vége felé ismét emlegették a nevemet. Nem a sport miatt: sokkal Szomorúbb dolog történt. Sokat ittam. Nem számított nekem, hogy mit. Bort, sori, 12 traktoregységben. A rossz gépkihasználás következtében a tavaszi munkák jórészét mégis a gépállomással voltak kénytelenek elvégeztetni.* A traktor' nem arra való, hogy — bár joggal, de — csak gyönyörködjenek benne, „kirakatba állítsák”, hanem igenis azért, hogy dolgozzanak, minél többet dolgozzanak vele. A legnagyobb nyári munkák előtt állunk: aratás-cscp- lés, tarlómunkák, vetőágy- előkészítés. Idejekorán akkor végezhetjük el ezeket a nagyon fontos tennivalókat, ha valamennyi termelőszövetkezeti erő- és munkagépet maximálisan — kettős műszakban — kihasználnak! _______(s. a.) A kisvárdai járás egyik termelőszövetkezetének a főmezőgazdásza mondatta: szívesen alkalmazná ő a kettős műszakot a tsz gépeivel, de félti a traktorokat, mert hamar elkophatnak. Az ilyen különleges okfejtésen alapuló takarékosság nem egyedi eset — viszont minden józan megfontoltságot nélkülöz, sőt bizonyos értelemben veszélyes is: a közös vagyon védelmének olyan formája, amire rá lehet fizetni. Miért? Az egészhez egy kevés üzemtani . szemlélet szükséges. • A traktor napi tízórás műszakban egy év alatt mintegy kétezer órát dolgozik. A munkában való elhasználódás, az állandóan ható külső tényezők — időjárás hatása, korrózió, az anyag „elfáradása" stb. — következtében egy traktor életkora általában tíz, év. Tehát ennyi idő alatt amortizálódik a traktor vételára. Ez az életkor általában nem nagyon hosszabbítódik meg, s nem is lenne előnyös, mert ez — az évi kevesebb munka mellett — lassabban biztosítaná a traktor értékének megtérülését, a termelékenység fokozó hatása kevésbé érvényesülne. Kettős műszakban egy traktor általában évi 3000 órán át üzemel. Ebben az esetben a gyors értékmegtérülés mellett legfőbb előny az, hogy a gép optimálisan van kihasználva, minden munkái idejében el lehet végezni, nagymértékben nő a termelékenység. Ezt az egyszerű számvetést sajnos több helyen nem végzik el, baj van a gépi munka szervezetiével. Mátyuson például 800 hold területre hat nagy saját traktor van — egész élet ön előtt áll. Legalább húszmillió perc!” „Számítok is rá” — válaszolja. „Hány éves a feleségeV* „Huszonkettő.” „Milyen fiatal! Akkor feltehetően inég huszonötmillió perc van előtte. És mennyi idős a gyerek?” „A kölyök? , Négyéves” — mondja és boldogan ránevet a srácra. „Négyéves! Milyen irigylésre méltó! Harmincötmillió perc élet van még előtte!" „Lehet —, mondja ismerősöm és értetlenül pillant rám. Miért mondja mindezt?” „Mert nem tudom megérteni, hogy valaki ilyen elövír gyázatlan vezetéssel összesen nyolcvanmillió drága percet kockáztasson egyetlen percért... Ismerősöm kocsiján utazunk. Ismerősöm felesége és gyermeke is velünk van; látszik, nagyon sietnek. Kanyargós útszakaszhoz érünk, minden pillanatban figyelmeztető táblák inteneik utunk veszélyességére. Az egyiken ezt olvassuk; A legnagyobb megengedett sebesség 30 kilométer. Kocsink S0... 90... 100 kilométerrel szalad. „A kanyarok"! — esdeklek. Ismerősöm nevet! „Sietek, minden perc drága". Ez is érv. Megúsztuk. Később, mintegy odavetve megkérdem: „Hány éves?” „Harminc” — válaszol ismerősöm. „De hiszen akkor még az mumm mmm*
