Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

Indulhat a szökőkút! Jönnek a vendégek... Várnai György rajza. Meglepő nyomok. Balogh Bertalan rajza. Jenőt erről a hülyeségről hatvan évi házasság ntán tudtam leszoktatni... Erdei Sándor rajza. Va: R. BaumvoL AZ ÖRÖM i egyszer egy m ember. Min- ’k örült — a k is, a szél­es az esőnek Ha fűszálacs- itott, annak is -rült. ütröme nem volt zajos, nem volt os­toba, hanem olyan csendet, és bölcs. Az ostoba az örö­met is bánattá vál­toztatja, az okos bánatban ászt talál. indenkivel baleset, s ennek az t. akiről ez szól, eszébe nogy leha­ss megnézze, esztette-e el ;. Knnryen ez sí* 5» rr De alighogy le­hajolt, valóban el is vesztette az örö­mét. — Hogy lehet ez? — kérdezte magá­ban. — Az imént még megvolt és hirtelen elnyelte a föld. S ballagott az ember hegyeken és völgyeken, erdőkön és mezőkön, hogy meglelje örömét. Sokféle örömöt lá­tott az emberek között, de saját örö­mét sehol sem lát­ta. Bármennyire is meggörbítette há­tát, bárhogy is át­kutatott minden szögletet, elveszett örömét nem találta. Akkor kiegyene­sedett és azt mond- : elég a Nem, (miképp nem lehet boldo­gulni. örökké nem lehet görnyedten vánszorogni! De alighogy ki­egyenesedett, — csodák csodája! — visszatért hozzá az öröm. Ahogy elve­szett, úgy meg is lett! Sokáig gondolko­dott az ember, ho­gyan történhetett ez, s végül is kita­lálta: az öröm az valami olyan ra­gyogó, áttetsző do­log és amikor az ember meggörnyed, saját árnyékával eltakarja, s azt hi­szi, hogy elvesztet­te. Jó, hogy okos volt, mert ostoba ember semmiképp sem találta volna ki ezt. A vezetéshez érteni kell! Ez igen! Le a kalappal! Ilyen főnök talán nincs is több. Egyik nap megindult hangon kért bennünket, hogy segítsük bírálatunkkal. „Enél- kül — mondotta — nincs biz­tosítva a fejlődésem. Tehát ki vele kollégák! Szeretem ma­gam körül a bátor, őszinte munkatársakat!” Ezzel Smou- lához fordult, s atyai mozdu­lattal igazított félrecsúszott nyakkendőjén: „Nos, te mi­lyennek látsz engem? De, most aztán semmi hízelgés, csak bátran, becsületesen. El­végre mi itt testvéri kollektí­vában élünk”. Smoula megremegett, félén­ken körülpislantott, majd fe­jét a vállai közé húzva, mon­dani kezdte: „Talán legyél hozzánk kissé keményebb, mert különben nem tudsz a hibáinkon javítani. Én pél­dául sokszor érzem mennyire elhatalmasodnak rajtam bizo­nyos csökevények. Olykor iszom is egy pohárkával és az­tán. .. Nagyon kérlek, ne en­gedd, hogy lezülljek, érezd, hogy te is felelős vagy ér­tem!’1 Az osztályvezető mérgesen legyintett. „Ez nem bírálat, szeretnék valami keményeb­bet hallani. Talán tőled Folti- nova?! Te biztosan látod a hibáimat”. Foltinova elsápadt, kezei reszkettek. „E... é... é én? — dadogta — alapjában véve nekem nincs is... De, talán mégis arra kérnélek, hogy ne vágd mindig hozzám a levele­ket. Mit is beszélek! Vágd csak nyugodtan a földhöz őket, jól tudod, milyen gyen­ge a helyesírásom. Nem sza­bad elkényeztetned!” Az osztályvezető szomorúan nézett körül, nehezen léleg­zett. Ekkor elhatároztam, hogy szót kérek. De, ha már mon­dok valamit, annak legyen ér telme. Én rajtam ne múljon az osztályvezető fejlődése, ci­káztak agyamban a gondola­tok. „Kollégák — emelkedtem szólásra — nekünk tulajdon­képpen nincs is osztályveze­tőnk, hanem egy zsoké ül a nyakunkon! Ügy hajt bennün­ket, mint futamkor a verseny­lovakat. Senkitől sem kér ta­nácsot, senkire sincs szüksé­ge, láthatóan meg van győ­ződve róla, hogy isteni szikra szunnyad benne!” Néma csend. Az osztályve­zető felemeli ökölbeszorított kezét. Gondolom, az asztalra csapva akar nyomatékot adni szavaimnak. „Jóóóól van, Matusek, jóóól van — mondotta fojtott han­gon — nagyon jól van! Senki többet?” „Nekem nincs mondaniva­lóm” — biztosította készsé­gesen Brehulka kartárs. „Persze, hogy nincs — mon­dottam nyugodtan —, mert te mindig kapsz prémiumot** 1. Az osztályvezető villámló szemekkel ragadta meg a za­kómat. „Matusek, Matusek — sziszegte a fogai között — még egy szó és.... és megállsz a fejlődésben” — egészítettem ki készségesen. De, úgy látszik ez hatott! Főnökünk szinte a szemünk előtt indult fejlődésnek. Fel­emelő látvány volt! önkritikát gyakorolt, két hétre elment dolgozni egy építőbrigáddal és új emberként tért vissza. Szá­momra legalábbis kissé túlsá­gosan új emberként, mert a tegnapi értekezleten alaposan megbírált engem — bizonyára a fejlődésemet félti. (Megjelent a Berliner Zeitung júniusi számá­ban.) Külföldi autós rokonok — A nagybácsi tűzoltóparancsnok Bázelben... Erdei Sándor rajza. Kép nö vég nélkül. 1945. június 26-án Írták alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát. Az évforduló al­kalmával az ENSZ-szel foglalko­zik mai rejtvényünk. Beküldendő sorok: vlzsz. 1.; 27 „ 29., 67.; 70., 85. Függ. 1.; 8. "vízszintes: 1. Az ENSZ egyik legfontosabb célja. 15. Sziget Indonéziában. 16. A katonai egység kedvenc állata. 17. Gabonaféleség. 18. El­áraszt. 19. Csoportosulás. 20. Férfinév (ékhiány). 22. Van Ilyen ének Is. 25. Kártyalap-e. 27. Az ENSZ első főtitkára volt. 29. Az ENSZ egyik tagállama. 31. Visz- sza: az olasz skála hangja. 32. ÓIN. 33. Vissza: helyhatározó. 34. Végtag. 35. Gésa mássalhangzói. 36. Rag. 38. Vissza: fogadalmam. 40. Fűszerez. 41. Dunántúli folyó tárgyesetben. 43. A magas hegy­csúcsok jelzője. 45. Hazai (ékfö­lösleg). 46. Tisztogat. 47. Ilyen a huszár is. 48. Város Egyiptom­ban. 50. Export. 53. Török kato­nai rang. (ékfölösleg). 55. Visz- sza: vonatkozó névmás. 57. Szá­raz kenyér. 59. Erődítmény. 60. Személyes névmás. 61. Na­gyon régi. 63. .. . de Janeiro. 64. Fém. 66 Rádió mássalhangzói. 67. Az ENSZ egyik tisztsége névelő­vel. 70. Az ENSZ egyik tanácsa. 73. Halk zörej. 74. Vízi állat. 75. Időmérőt. 76. Becézett férfinév. 77. Vidám csattanós történet. 78. CHÜE. 80. Az iskolai tanulóra. 83. íz. 85. Az ENSZ két tagálla­ma. FÜGGŐLEGES: 1. Az ENSZ egyik szerve név­elővel. 2. Rag. 3. Oxigén régie­sen. 4. Kicsüngő. 5. Gőgösen, büszkén. 6. Az edény. 7. Hang­talan Nóra. 8. Az ENSZ egyik szerve. 9. Tud mássalhangzói. 10. Végtag. 11. Redőnyök. 12. Kato­na. 13. sokszor nagyobbik fele. 14. Névelő. 21. Az Akadémia fő­titkára. 23. Melegít Is. 24. Köz­ség a főváros közelében. 26. Mi­kes Kelemen szülőfaluja. 28. Fo­lyadék. 30. Legelő. 37. Kóbor, bolyongó. 38. Férfinév. 39. Visz- sza: levél dátuma. 40. Maró fo­lyadék. 42. Ital. 43. Visz- sza: lóbetegség. 44. Van Ilyen hárfa. 45. Ilyen csók is van. 49. Tisztító eszköz névelővel. 51. Nö­vény része. 52. Tagló betűi ke­verve. 54. Szín (ékfölösleg). 56. Sport névelővel. 58. Spion. 61. Vissza: nem nyerő. 62. Majdnem kizárja az örökségből!!! 64. Fel­vetet vele valamilyen ruhát. 65. Vissza: szakszervezeti székház. 68. Fehéredik a haja. 69. Kandó betűi keverve. 71. Vissza: nagy költőnk volt. 72. Ömlött régiesen. 79. Kötőszó. 81. Jegyez. 82. KU. 84. Igekötő. A megfejtéseket legkésőbb )ü- Uus 1-ig kell beküldeni. A bori­KERESZTREJTVÉNY tékra kérjük ráírni: KERESZT­REJTVÉNY. A helyes megfejtők között 10 db értékes könyvet sorsolunk ki. Június 9,-ei rejtvénypályázatunk nyertesei: Megfejtés: A Vegyipari Egye­tem. Elégséges. Növénytan. Igaz­gató. W. Humboiat. Apáczai Cse­re János. Az általános iskola. Rousseau. Makarenkó. Coménius. Kollégium. Vizsgaláz. Sorbonne. Nyertesek: Erdélyi Gyuláné, Szabó Istvánná, Szécsényi Lajos- né nyíregyházi, Berencsi Béláné dombrádi; Balogh Eászl óné má­tészalkai, Bartha Elvira napkori,; Herczku János, Kása János nyír­bátori, Mánri Andrásné vámos­atyai és Bakó Lászlóné vásáros- naményi kedves rejtvény fej tőink. A könyveket a nyerteseknek postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom