Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

NYÍREGYHÁZI SÉTÁK 3í'úuuj a Sós tó Felejthetetlen élmény volt Kitüntetés — Beloiannisz tér. Itt van a kisvasút „nagy” állomása; Nyüzsgés, türelmetlenül vá­rakozó utasok. Megszólalt a hangosan beszélő: „Kérem vi­gyázni, a második vágányra vonat érkezik”; Valaki mel­lettem mosolyogva jegyzi meg: „Ez aztán igazi nyír­egyházi nagyvonalúság”. Iga­za van, hisz mindössze két vágány van. Haladjunk tovább a sínek mentén: A Kossuth Lajos utca ele­jén van a megyei tbc gondozó intézet. Főorvosa dr. Kemény »Lajos panaszkodik. Szűk a helyük, nincs lehetőség itt az építkezésre. A városi szűrő- állomás a Bethlen utcára ke­rült, de ott is két helyiséget, melyre szükségük lenne még mindig az Állami Biztosító használ. A betegek beutalásá­val foglalkozó dolgozói és a gondnok a pincében végzik a munkájukat. „Nem használ az egiészségüknek”i örülnek az erre lakók an­nak, hogy új évre a városi tanács őket is meglepte a „neon” világítással. Egy do­log miatt bosszankodnak csu­pán, Csaknem nyolc hónapja betemetetlenül vannak a víz­vezetékcsövek árkai... Lejjebb a Sóstói úton az államigazgatási iskolát talál­juk; Hegedűsné, az egyik ta­nárnő újságolta, hogy jó né­hány esztendeje nyolc megye községeiből Hsmerkednek it4 tanácselnökök és titkárok a joggal, fontos államigazgatási kérdésekkel, törvényekkel s ezek helyes alkalmazásával. Jelenleg 79 hallgatója van; A tanfolyamok öthónaposak s utána következik a gyakor­lat. Szomszédságában a Nyír­egyházi Tanárképző Főiskola kollégiuma ezékel. Nagy az izgalom az 117 lakója között, készülnek a vizsgákra; A parkban le s fel sétálnak a tanárjelöltek. Sikerrel birkóz­nak a tantárgyakkal. A kö­vetkező esztendőben több la­kója lesz. Hétfőn már jönnek az újak, s készülnek a felvé­teli vizsgákra; Érdekes, szép két gomba alakú épület áll a stadiontól nyugatra. Itt épül a nyíregy­házi vízmű. Egy-egy meden­céje 1500 köbméter vizet tá­rol majd, ha készen lesz. Az építők már jövőre szeretné­nek vizet adni a városnak... Következő állomásunk az egy­kori Bencs villa Csaknem egy évtizede már, hogy itt szé­kel « megyei kórház gyermek tbc osztálya. Példás rend, csillogó tisztaság s nagy gond a gyerekekre. Gyönyörű ter­mészetes környezet, évszáza­dos fák, éles levegő. Főorvosa dr. Loos Tibor mutatta be a gyógyulásukat váró kis bete­gek oázisát. Csecsemőkoruk­tól 14 évesig vannak itt Van játszószobájuk, kurázó terasz, virágos park. Elints viszont pedagógusuk. Arra kért, te­gyem szóvá: az iskolakötele- ssek föltétten igényetnéki Alig húsz méterre áteílen- b«n a fák között húzódik meg a Tölgyes-csárda. A kirándu­lók kedvelt pihenője. Van szalonnasütőhelye, s ha vala­kinek úgy tetszik —, bogrács­ban kíván halászlét főzni, vagy gulyást, szívesen rendel­kezésére bocsátja az edénye­ket a fiatal helyettesvezető, Szállási Ferenc. Hogy miért? Ez is jó vendégcsalogatónak, ha már ők nem főznek. Nagy kopácsolás hallatiszik az Erdeikitérőnél az erdő­ben. Itt épül a 300 ágyas, 3 emeletes modern tbc gyógy­intézet. Tizennégy orvos gon­doskodik majd a betegek gyó­gyításáról. Rózsák Pál műve­zető fogadkozik, hogy a kő­műveseken nem múlik: ők határidőben átadják rendelte­tésének. Most a szakiparia­kon a fsor. Ha ráhúznak még november 30-ig felavatásra kerülhet az intézet... De a másik oldalon is építkeznek. A Nyírségi Állami Erdőgazda­ság az erdőben ver tanyát! Egyemeletes lesz az iroda­házuk 40 helyiséggel. Másfél milliót kóstál, s a decembert mór itt köszöntik az erdő sze­relmesei. Szálljunk a villamosra. Sóstó. A nyíregyháziak für­dővárosa. Mindig tartogat meglepetést. Most is. A nagy­szálló teraszán ebédelnek, benn pedig kopácsolnak. Meg­bontották a falakat, *szerelik a villany és vízvezetéket, par - kettáznak, cserépkáiyhákat raknak. S mindezt most, az üdülési szezonban, a szálló­ban és az étteremben! A vezetők bosszankodnak, a pincérek s a többi dolgozók türelmetlenek. Csak a fiata­lokat nem zavarja semmi. Vi­dámak, jókedvűek. Csónakáz­nak, fürödnek. A svájci lak, amely egykor turista szálló volt, most sem üres. Raktár­nak használják. A másik vé­gében kapott helyet egy esz­tendeje a vendéglátó termelő üzeme. Ide szállítják Nyíregy­házáról a húsféléket, majd éjjeli műszakban feldolgoz­zák, s reggel vissza hoz­zák hurka, kolbász, fasirt s más fogyasztható formákban a városba. Őszintén szólva nem a leghigiénikusabb körül­mények között. S bizony sok­szor késve. Az a munkás, aki reggel hatra megy dolgozni hiába kér friss hurkát, a vá­lasz mindig ugyanaz: „még nem érkezett meg”. A békemozgalom nagy se­regszemléje volt a VI. ma­gyar békekongresszus. Me­gyénket húsz tagú küldöttség képviselte. A küldöttség egy tagjaként személyemet Is az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettem a kongresszus munkájában. tulálva a szovjet haza újabb nagy sikereinek. Feledhetetlen élmény volt számomra a parlamenti fo­gadás, ahol nem volt kü­lönbség a miniszter és az egyszerű munkás között, kö­tetlen beszélgetés formájában beszélték meg egyéni problé­Akad azért megnyugtató hír is. Nagy Józsi bácsi a fürdő vezetője újságolta öröm­mel, hogy már megkezdték az uszoda 1000 személyes lelátó­jának az építését. Alatta 500 személyes téli öltöző is lesz, kiúszóval. S ezt jövőre átad­ják rendeltetésének. Elké­szült a strandra vezető be­tonjárda is. Félszázezer fo­rintba került a városnak. De megéri. Fürdés után nem le‘sznek újra porosak az em­berek. Szépítik a kád és fe­dett fürdőt is. A tatarozása 150 000 forintba kerül. Épül­nek a színes kabinok a me­dence körül. A nyíregyházi üzemek rájöttek: érdemes a Sóstót támogatni. Ez évben húsz készül el, jövőre meg a többi. Befejezéshez közeledik a hideg strand szorr^szédságá- ban egy 48 személyes üdülő. Az építők az utolsó simításo- 'kat végzik saját .„otthonu­kon”. S talán még az idei nyáron beköltözhetnek az el­ső vendégek is..: Farkas Kálmán Felemelő érzés volt látni, amint az Öt világrész küldöt­tei, a különböző társadalmi rendszerben élő emberek ho­gyan hallatják hangjukat, hogyan fonódik eggyé akara- tűk és elszántságuk, amikor a békéről, a leszerelésről, a békés egymás mellett élés időszerű kérdéseiről van szó. Ezen a kongresszuson is érez­tem, hogy pártunk és kor- mányunk milyen nagy erőfe­szítéseket tesz a szocialista haza építéséért, s hogy irány­vonala, külpolitikája meny- nyire a békét a haladást szolgálja. Feledhetetlen pillanat volt, amikor bejelentették, hogy fellőtték a Vasatok 6-ot amely­nek pilótája Valentyina Tye- reskova. Az amerikai kül­döttség tagjai felugorva he­lyükről forrón ölelték ma­gukhoz a szovjet haza nő- küldöttségének tagjait, gra­máikat és élményeiket. Na­gyon büszke vagyok arra, hogy annál az asztalnál ül­hettem, ahol Dobi István, az Elnöki Tanács Elnöke. Örök­ké emlékezetes nap lesz ez számomra. Elmondta: Vareha József kisiparos Feljegyezte F. P. Mi lesz a sorsa az Községünk 16 holdas, ro­mantikus szépségű parkot „örökölt” a hajdani Czóbel uradalomtól. 1776-ban telepí­tették a parkot, messzi or­Ötszáz család érdekében Az Ujfehértóhoz tartozó Szegegyháza tanya mintegy ötszáz családjának kérésére már két hónappal ezelőtt — a gazdaság tevékeny hozzá­járulásával és a községi ta­nács segítségével — megkap­ta az orvosi rendelőt. Nagy segítség lenne ez a heti két­szeri rendelés az ott dolgo­zóknak, hiszen nem kellene oda-vissza 14 kilométernyi utat megtenniök a falusi rendelőig, A korszerűen felszerelt rendelő azonban azóta is ki­használatlanul áll, napon­ta sok ember teszi meg az az utat a faluba egy-egy re­cept kiírásáért, s hagyja ott a munkát szinte egész napra. Mindez csupán azért, mert a járási tanács vb pénzügyi osztálya az orvos heti egy­szeri kiszállításával kapcso­latban felmerülő fuvarköltsé­get törölte a tanácsi költség­vetésből? .Az orvos heti egy­szeri kiszállítását ugyanis a gyógynövénytermesztő, gazda­ság vállalta magára. Kissé furcsa a pénzügyi osztály ez elintézési módja. Az igaz, hogy a fuvarozás kiadással jár, de ha reálisan számolunk, akkor sokkal több népgazdasági kár szár­mazik abból, hogy néha 30— 40 dolgozó is kénytelen ott­hagyni a munkát, hogy fuva­ros után járjon, hogy a be­teg hozzátartozóját, vagy ép­pen önmagát beszállíttassa a községi rendelőbe. Ribóczi Fái Idénynapközi társa­dalmi összefogással Mind ez ideig nagy gondot okozott a pstneházi Uj Barázda Terme­lőszövetkezet asszonyainak gyer­mekeik elhelyezése, étkezése. Rendszeresen részt vesznek a termelőszövetkezetek munkájá­ban különösen a növényápolási teendők igénylik szorgalma^, gondos asszonykezeket. A község a napokban kibőví­tett végrehajtó bizottsági ülésen határozatot hozott egy idénynap­közi létesítésére. Az 50 férőhe­lyes napközi otthont egy kihasz­nálatlan tanteremben helyezték el, amelynek tatarozását, dezését társadalmi összefogással végezték, A. termelőszövetkezet 2000 forinttal, a nőtanács 400 forinttal és a KISZ szervezet 300 forinttal járult hozzá a költ­ségekhez. Ezenkívül a termelőszövetkezet vállalta,' hogy minden gyermek étkezési költségéhez napi 1 fo­rinttal hozzájárul, valamint — önköltségi áron — ellátja a nap­közi konyháját zöldségfélékkel. Ugyancsak a tsa fizeti munka­egységgel a főzőnőt. A napközi­otthon-vezetőjét pedig a községi tanács alkalmazza. A konyhai felszereléseket, edé­nyeket a helyi nőtanács gyűjtöt­te össze — kölcsönzés formájá­ban — a község asszonyaitól. Krlcsfalussy Béla tudósító parkosításért Városunk III. kerülatének lakói igen jó eredményt értek el a kerületek között folyó fá­sítási és parkosítási verseny­ben. Munkájukat dicséri a megszépült Béke-liget és Laktanya tér, valamint több utca, de a Komszomol tér parkosítása is. A lelkes társadalmi munká­sok tiszteletére a kerületi nép­frontbizottság bensőséges ün­nepséget rendezett a napok­ban, ahol huszonkét dolgozó­nak, valamint a honvédség, a ruhagyár, a Kossuth gimná­zium KISZ-szervezetének és a kerület kiszeseinek kitüntető oklevelet adtak át. Bányász Józsefné Hazafias Népfront III. kerületi Bizottsága Nyíregyháza. anarcsi parknak ? szágokból hozatták a külön­leges facsemetéket. Ez a fes­tői környezet gondozott sétá­nyaival, padjaival községünk lakóinak séta és pihenő he­lye. Létezik itt még egy — a parkkal egyidőben létesí­tett — tó is, amely annak idején önmagát táplálta, de már teljesen eliszaposodott. Ezenkívül rendelkezünk egy — a község szintjétől kb. 30 méterrel magasabban fek­vő — jelenleg nem üzemel­tethető mélyfuratú kúttal i», amely régen egymaga ellátta vízzel az olaj, szesz és ecet­gyárat. Községünk — de még _ a járás sem — képes előte­remteni az anyagiakat, hogy Szabolcs megyének ezt a rit­kaságszámba menő természeti szépségét és adottságait meg­felelően kihasználják. Ezért fordulunk most me­gyénk — ez ügyben illetéke« — vezető szerveihez. Úgy érezzük kamatoztatná a be­fektetést, ha itt létesítenének egy strandfürdőt, nyári ven­déglővel. Tóth Miklós vb elnök Takács B. Sándor párt titkár dr. Fedics Bernath körzeti orvos Hoó Bernáf: KANADÁIG 9. Szökés Mistatimból Amint a hatóságok észre­vették, hogy kifelé áll a sze­kerem rúdja Mistatimból, hát elküldték hozzám az adóko- lektórt (vagyis végrehajtót), és ez felszólított, hogy az adó­mat fizessem meg, a vetőma­got is, meg a relifet is. Én erre azt feleltem, hogy nincs pénzem kifizetni. — Hiszen te sok pénzt ke­restél a nyáron papírfavágás­sal! — Igen, kerestem, de én ezt átadtam a feleségemnek, mert neki tartoztam vele. No, ő akkor lefoglalja a bú­zámat. — Azt megteheted, még ott van a gréneriben. (Vagyis a kamrában.) Az adókolektor lefoglalta a búzámat azonnal, a kamará­ra lakatot tettek, és le is pe­csételték. Ahogy eltisztultak az udva­romról, én is beszaladtam Mistatimba. Lakott már akkor ott egy Linü nevű francia, akinek volt egy búzaszállító teherautója. 125 busel búza fért bele egyszerre. Mondom Linlinek: —' Hallod-e, nekem volna egy kevés búzám elvinni az elevátorba. Megmondtam neki azt is, hogy az én búzám le van fog­lalva, és én már nem adha­tom el. (Ha valakinek a bú­záját úgy lefoglalták, mint az enyémet, elvihette az elevá­torba, de az árát már nem kapta meg. Az adóhivatal a lefoglalás után azonnal értesí­tette az elevátorkezelőket, hogy ennek és ennek az em­bernek a búzája árát nem fi­zethetik ki, mert adóval tar­tozik.) Azt mondja a Linli: — Nem baj, testvér, majd eladom én neked. Mikor aka­rod, hogy elvigyem eladni? — Amilyen hamar csak le­het. Azt mondja, hogy akkor ő feljön nálam most azonnal, felrakjuk a búzát még a mai napon, hogy reggel korán in­dulhassunk vele az elevátor­ba. Mondom neki: — Jobb is lesz, ha még a 1 mai napon felrakjuk. Persze, mert a Nagy Elemér meg volt bízva az adóhiva­taltól, hogy mindennap jöjjön fel nálam lóháton széjjelnéz­ni, nem tépem-e le a kamrá­ról a pecsétet, mert egy olyan büdös kommunistától, mint én vagyok, minden kitelik. No, a Linlivel felmentünk nálam az ő teherautójával, és hogy a kamarán, mind a két végén, ablak is volt, hagy­tuk az ajtót a fenébe a lakat­tal és pecséttel, hozzá sem nyúltunk az ajtóhoz. Hanem szépen az ablak mellé állt a Linli, felmertük a búzát vö­dörrel, és jól megtöltöttük a teherautót. A fiamat pedig el- szalajtottam a Hegyes Berti komámnál, üzentem neki, hogy azonnal fogja be az ök­reit a szekérbe, és jöjjön ná­lam szekérrel. Mert ugyanis a teherautóra nem tért mind fel; otthagyni meg már nem akar­tam. Alighogy a Linli teher­autója tele lett, a Hegyes ko­ma megérkezett és a maradék búzát felraktuk az ő szekeré­re. Mondom nekie: — Vigye komám ezt a bú­zát magánál és öntse be a kamarájába a magáéhoz. Nem fogunk összeveszni rajta a ko­mával, hogy hány búséit vitt el. így aztán a teherautóra és a szekérre felraktuk az szes búzát. A lakat és a pe- • ;ét ott csüngött az ajtón sér- etlenül. A Linli trakkján 125 busel volt, amit Hegyes pe­dig elvitt, negyvenre becsül­tük, csak úgy szemre. Hegyes elszekerezett haza­felé. Én és Linli behajtottunk Mistatimba, a Linli lakására, és én is ott aludtam azon az éjszakán őnála. Másnap reggel korán el­autóztunk Linlivel Aldersley- be, itt volt a legközelebbi ele­vátor. A Linli eladta a búzát én be sem léptem az elevá­torba. Kihozta az árát, átadta nekem a pénzt. Én megfizet­tem az ő fuvardíját, a többi pénzt pedig zsebrevágtam. Igen ám, de az adókolek- torunk Crocked Riveren la­kott, és észrevette, hogy Al- dersleybe mentünk, búzát el­adni. No, amikor visszafelé tartottunk, kiállt az útra és leintett bennünket, hogy áll­junk meg. Kérdi, hogy' hol jártunk. Linli felelgetett neki: — Aldersleyben. — Minek jártatok ti ott? — Búzát adtam el — mond­ja a Linli. — Kinek a búzáját adtátok el? Azt mondja a Linli: — Az enyémet! (Márhogy az övét.) Én nem szóltam egy szót sem, mert már előre megál­lapodtunk a Linlivel, hogy ő majd beszél én helyettem, én csak hallgassak. Azt kérdi még a kolektor: — Hát ez az embre miért van veled? (Vagyis, hogy én miért vagyok ótt a Linlivel.) Azt mondja a Linli: — Eljött velem egy rájdra. Persze a kolektor ezt nem hitte el, még mosolygott is hozzá. Tudta, hogy Linli so­hasem termelt meg egy busel búzát sem. Ö csak a teher­autójával fuvarozott. Neki nem is volt egyebe, mint a trakkja és a háza. A kolektor aztán kiállt elő­lünk és utunkra eresztett. Én meg alighogy beléptem a házamba, a kolektor és Nagy Elemér már ott voltak a nya­kamon. Benéztek a kamrába, hát látták, hogy ott már egy szem búza sincsen. Rám ri- pakodik a kolektor: — Hogy merted azt a bú­zát eladni? — Melyik búzát? — Azt, ami a kamarában volt. — Az az én búzám volt. — De le volt foglalva! — Semmi közöm hozzá, hogy le volt foglalva vagy sem! Azt mondja erre: — Most már lefoglalom az árpát! — Azt megteheted, ha úgy akarod. No, lefoglalta az árpámat, mert hetven busel árpa még maradt a kamarában, azzal eltávoztak. Én is megebédel­tem és ebéd után elindultam, hogy elmegyek a Hegyes ko- máméknál. Útban Hegyesék­nél szembetalálom az öreg Dávid Gyuri bácsit. — No hogy vagy, öcsém? — mondja az öreg Dávid. _ Nem tudsz valakinek eladó zabot, vagy árpát? — Nekem volna vagy het­ven busel árpa, de le van fog­lalva. — Nem baj az öcsém, egy cseppet sem. Csak addig oda ne tolják a pofájukat, amíg felrakjuk. Azután már üthe­tik bottal a nyomát! Azzal az öreg megfordult hazafelé, befogta a lovait, és elhajtott nálam. Odaállt az ablakhoz és kiszedtük a ka­marából az árpát is, úgy mint a búzával tettük. Az öreg Dá­vid onnan nálamtul egyene­sen elvitte az árpát megda­rálni a disznóinak. Megváltottam a jegyemet Torontóig. A vonat is beérke­zett, felszálltam a vonatra, így szöktem el a mistatimi el­lenségeim elől. Most pedig, amíg a vona­tom Torontóig ér, engedtessék meg nekem, hogy erről a tíz­évi küzdésemről, amit a hamsztédon Mistatimban el- töltöttem, egynéhány meg­jegyzést tegyek. Van rá időm, mert a vonat három éjjel és két nap szalad velem Toron­tóig. Első megjegyzésem az len­ne, hogy amikor a hamszté- dot felfogtam 35 éves, fiatal, erőteljes ember voltam. Az életemből a legszebb tíz esz­tendőt veszítettem el az er­dőirtással semmiért. Az óha­zában, ami kis örökségem lett volna, odahagytam. Nem vet­tem semmi hasznát. Nyugat- Kanadában odahagytam a föl­demet. Két évvel azután, hogy keletre költöztünk, adta el nekem két ügyvéd. Eladták a földemet 550 dollárért. Levon­ták belőle az adót, a relifet és a vetőmagot. Minden levoná­son túl, én még kaptam het­ven kemény dollárt. Ezért küzdöttem tíz évet! 1963. június 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom