Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-21 / 143. szám
Az egész falu kulturális felemelkedéséért A Nyírfáéi Állami Gazdaság tevékenysége Az öreg park fái alatt mutatja Kerekes Endre: — Ezt a szabadtéri színpadot is rendbe kell hozni, mert a Debreceni Csokonai Színházzal már megegyeztünk két előadásban és a a József Attila Színházat is szeretnénk meghívni. Ideális szabdtéri színpad, minden szempontból alkalmas előadásokra. Nyírtass háromezer lelket számláló község. A gazdaság állandó dolgozóinak száma körülbelül kétszáz, de az időszaki munkásokkal együtt hat-hétszáz körül van. Tehát ezt a nagy tömeget kulturális tekintetben is ellátni Igen lényeges feladat, de nem minden. A gazdaság dolgozóin túl az egész falu művelődését, nevelését is segíteni kell. Ezt a munkát hogyan sikerült megoldani? Gyakorlatilag a gazdaság művelődési házában Összpontosul az egész falu kulturális élete. Szeptembertől Már a korábbi években megalapozta jó hírnevét a vállaji Rákóczi Termelőszövetkezet. Egyik alapja ennek, hogy a tagság és vezetőség tiszteletben tartja és minden lehető módon növelni igyekszik a közös vagyonalapot. A jövedelemből nemcsak előirányozzák, hanem tartalékolják is és a megfelelő célra használják fel a rendelkezésre álló pénzt. Idén egymillió forint értékben növelik a közös vagyont, teljesen saját erőből. Korszerű, 100 férőhelyes szerfás tehénistállót építenek a tsz-ben, s emellett mintegy kétszázezer forintos költség- vetéssel lakatos, kovács, kerékgyártó és bognár műhelyt és gépszint építenek. Két erőgépet vásároltak, a hozzávaló munkagépekkel, amelyet július elsejére várnak portájukra. Ezek mellett 46 ezer forintért szállítószalagot és 27 ezer forintért gabonafelfúvó berendezést vettek. Már befizették az összeget kazalozó elevátor, hídmérleg és lajt- kocsi vételére is. márciusig hetvennyolc ismeretterjesztő előadás hangzott el és most a nyári időszakban húsz-huszonötöt fognak tartani. Ezek témáit igénykutatás után a legérdekesebb tárgykörökből állították ösz- sze. Például az űrhajózás és a szülők, nevelők, gyerekek témaköréből egymáshoz kapcsolódó előadássorozatot szerveztek. A gazdaságban a tanulás ma már természetes igény. S ez hatással van a közvetlen környezetre, a községre. Márpedig azt lehet mondani, hogy a gazdaságban szinte mindenki valamilyen formában tanul. A dolgozók iskolájában harmincán végezték el a most befejezett tanévben a hat—hét—nyolc osztályt. A szaktanfolyamok közül csak a kertészetin hetvenen képezték magukat, s emellett működött egy traktoros-gépkezelői, egy növénytermesztési és egy állattenyésztési szaktanfolyam is. A nagyarányú tanulásnak abban is szeA saját erőből való építkezések és a gépek, gépi felszerelések értéke majdnem fele-fele (500—500 ezer forint) arányban oszlik meg. A tekintélyes összegű közös vagyon gyarapítással tovább erősödik a szövetkezet. repe van, hogy 1965 után csak szakmunkásvizsgával rendelkezők dolgozhatnak az állami gazdaságban. De legfőbb — amely az Ismeretek elsajátítását sürgeti — az igény. Igény a vezetők részéről, akik szinte kivétel nélkül felsőfokú szakképzettséggel rendelkeznek. Minthogy a gazdaság és a falu között nincs „kínai fal”, Így a gazdaság kulturális nevelő tevékenysége közvetlenül érezteti hatását. Nem ritka Nyírtasson ma az olyan ház, ahol húsz-harminc könyv is található, szemben a régi egyetlen naptárral. Csakis az érdeklődés és a kultui ális szükséglet felkeltésével lett elérhető, hogy a község lakosai közül mind többen tanuljanak, hogy például a negyvenéves Rácz József, tsz-tag elvégezze a nyolc osztályt és beiratkozzon a technikum levelező tagozatára. A könyv szeretetét különösen hangsúlyozni kell, mert ebben a kis faluban csak a gazdaság könyvtárában (öl könyvtár működik a községben) négyszáz állandó olvasót tartanak nyilván. A múlt évben ötvenezer forint értékű könyvet vásároltak a nyírtassi emberek. Nem kétséges: a Nyírtassi Állami Gazdaságnak nemcsak a termelés területén, hanem a falu kulturális felemelésében is úttörő szerepe van, amelyet a tapasztalatok szerint jól megold. Vincze György A baromfitenyésztés a Dobrogea tartománybeli Oltina Állami Gazdaságnak egyik legfontosabb termelési ága. Évente jelentős mennyiségű baromfihúst termel, elősegítve a dolgozók jobb ellátását. Egymillióval nő salát erőből a közős vagyon Vállalón Épülő dohánypajták Az apagyi Hunyadi Tsz 20 darab szerfás dohány- pajtát épit. A szövetkezet építőbrigádja állítja össze az előre leszabott darabokat Szabó Lajos a nádfedést készíti. íratás elölt az őri Petőfi Tsz Negyvenezer barotnfí — Kétszeres dohányterület Az őri Petőfi Tsz tagsága az elmúlt évben is bebizonyította: csak szorgalmas munkával lehet jó zárszámadást elérni. És ami a javukra írandó: keresik is minden területen azt az utat, amelyen haladva magasabb jövedelem érhető eí. Jakab Sándor, a tssz-elnöke így nyilatkozik: — Egyszerűen nem ismerek n tagságra, úgy megnőtt a munkakedv. Ennek igazolására elegendő az, hegy 30 olyan tag is rendsze- - résén dolgozik ez évben,, akik eddig csak kis részben vették ki részüket a közös munkából. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az a határozat született: 80 katasztrális holdra növelték az elmúlt évi 40-nel szemben a do- hánytermelósi területet. Ebből több, mint 1 mMlió forint bevételre számítanak. *— Megállapítottuk — mondotta Jakab elvtár:; —, hogy aránylag kevesebb ráfordítással nagyobb jövedélmet biztosíthatunk baromfiból. Ezért ez évben ötszörösére emeltük a felnevelendő bapomfi számát. Éltékesitésre kerül 40 ezer darab. Ez darabonként 6 forint tiszta jövedelmet hoz. Növekedett a konyhakertészet területe is. A konyha- kertészet 55 katasztrális hold területe közel 400 ezer forintot biztosít a közös pénztárnak. Megtették a szükséges intézkedést az aratás zökkenő- mentes lebonyolítása érdekében is. (Nemes) Hammel József felvételei. Szabolcs-Szatmár megye keleti tájain több ezer holdon foglalkoznak a szövetkezetek pillangós takarmánynövények magjának termesztésével. Az Erdőháton, és Be- regben a szántóterület csaknem 30 százalékát vetették be lucernával, vörösherével, illetve szarvaskereppel a nagyüzemek. Most a magfogás előkészületei és a növényvéoelem okoznak gondot a gazdaságoknak. A napokban irtöhad- járatot kezdtek a növények legveszedelmesebb kártevője, az aranka ellen. Nagy teljesítményű Pépekkel és háti permetezőkkel láttak hozzá az élősködő növény pusztításához. A kocsor- di Uj Élet Tsz-ben például több mint félezer hold pillangóst permeteztek vegyszerekkel. Jól halad ez a munka a szamoskéri Üj Élet Tsz- ben és másutt is, ahol nagy területen foglalkoznak pillangósok magfogásával. A megye közös gazdaságai összesen 7000 holdon végzik el a vegyszeres arankatrtást. Hoó Bernát: KANADÁIG — Miért sírsz, kedves férjem? 8. Az állami segélyhivatalban Ilyen életet éltünk Gazdag Kanadában. Amit az aratással kerestem, az már elfogyott előbb. A cséplési keresetemből 34 dollárt vittem haza. A család már öit tagiból állt, 34 dollárral mentünk a télnek. Kérdezheti az olvasó, hogy miből éltünk egész télen? íme itt a felelet: abból éltünk, hogy én és feleségem egész télen együtt vágtuk az öliát a saját hamsztódunkon. A feleségem úgy megtanult fűrészelni, hogy sok férfi van, aki nem tud úgy. mint ő. Hát még hogyan volt felöltözve a favágáshoz. Felhúzott magára egy nyakig érő pulóvert, egy nagy sapkát, ami fülét is betakarta, a fejére húzott és mentünk fát vágni együtt. Barna asszony lévén a feleségem, amikor felöltözött a favágáshoz, olyan volt, mint egy valódi indián. Egyszer, egy favágás közben ránéz* em és a könnyeim kicsordultak Észrevette, hogv könnyezem, és azt kérdi tőlem. — Azért kedves feleségem, mert te, egy jobb sorsra érdemes asszony, itt vágod velem együtt a fát. Engem fel kellett volna akasztani, mielőtt tégedet is idehozattalak ebbe az átkozott országba. De ő megvigasztalt, mondván, hogy megsegít az isten bennünket, lesz még puha kenyér a mi asztalunkon is. Ő meg bízott az ő istenében, de én már nem. Én már kezdtem kommunistává vedleni, mint hogyan akkoriban mondották. 1934 év tavaszán szervezeti gyűlésünkön arról vitatkoztunk, hogy menni kellene relifet — vagyis magyarul mondva, állami segélyt — kérni, jobban mondva, követelni. Mert nemcsak én és a családom éltünk szegényesen, hanem jóformán az egész település. A más nemzetiségű népek is úgy, mint mi. Volt olyan ház, ahol az egész családra jutott egyetlen pár cipő, amit mindig az használt, akinek menni kellett valahová. A mi asszonyaink nem vettek kávét a stórban hanem maguk pörköltek kávét, vagy árpából, vagy búzából, így éltük a magunk sanyarú életét. Az említett szervezeti gyűlésünkön is ezek a dolgok sarkalltak bennünket, hogy el kellene menni állami segélyt követelni. Igen ám, de pénze senkinek sem volt, hogy vonatjegyet bírjon venni. A Municipal Ofic (ez megfelel a régi Magyarországon a szolgabírói hivatalnak) Brökdélen volt és Mistatimhoz Brökdale huszonhat mélyföld. Hogyan jutunk odáig? No, ha nincs pénz, él muszáj indulni gyalog. El is indultunk, tizenöten férfiak. A riv meg — az a szolgabí- ró-féle — csak elutasított bennünket. Csakhogy a semmiből nem lehet megélni. Ősszel hát elhatároztuk, hogy megint elmegy egy küldöttség a riv elé, de most már asszony- küldöttség. J Megint gondot okozott, hogy hogyan is jussanak el Brökdélbe. Gyalog semmi esetre se vánszorogjanak. Végül is én felajánlottam: ha az asszonyok jönnek velem, elviszem őket a vonaton jegy nélkül, csak reám hallgassanak, és úgy cselekedjenek, ahogy én mondom nekik. No, az asszonyaink kaptak az alkalmon, és mindjárt tizenket- ten jelentkeztek, hogy jönnek. A gyűlésünk vasárnap délután volt — úgy határoztunk, hogy a kedden reggeli vonattal indulunk.. Hétfőn a tizenkét asszonyból! hat visz- Rzalépett. De én 'és a másik hat asszony másnap reggel kint voltunk az állomáson. Megmagyaráztam nekik, hogy ők csak üljenek lí>e szépen a kocsiba, és ha a kalauz kérné a jegyeket, mutassnak énrám, tegyenek úgy, mintha egy sem tudna egy szót sem angolul. Majd én elintézem az ő jegyüket. Ügy is történt minden, ahogyan én előre elgondoltam. Jön hozzám a kalauz, hogy hol vannak a jegyeink. Azt mondom én nekfc — Nézd, mi mindnyájan relifet akarunk kérni. Ha volna pénzünk nem mennénk relifet kérni. Te pedig leszel olyan jó, hogy elviszel bennünket BröiI«Me-ig, és ott a Municipál Oficon kérheted te is a jegyeink árát. Azt mondja erre a kalauz, hogy a legközelebbi megállónál le fog szállítani bennünket. — Nem fogunfk leszáilni — mondom én — csak majd Brökdélen. Elment a kalauz nagy haraggal, és mikor a vonatunk befutott Crocked Riverre, policot hozott, azzal akart kizavartatni bennünket a vonatból. Kérdez engem a polic, hogy máért utazunk jegy nélkül. Mondom neki: — Azért, meist nincs pénzünk. És ezeknek az asszonyoknak, akiket itt látsz, odahaza éheznek a családjaik, és ruhájuk’ sincs. Vigyetek el bennünket Brökdaleig, és ott a Municipál Oficon elintézhetitek a jegyeink árát is. Rázza a fejét a polic, hogy ő azt nem teheti meg. Erre én azt kérdem: — Van-e Kanadának olyan törvénye is, hogy emberek éhen pusztuljanak el? Ha vara ilyen törvényetek, akkor leszállunk a vonatról, de ha nincs ilyen törvény ebben az országban, akkor továbbvisztek bennünket Brökdaleig. Hogy Brökdélen sikerűbe valamit intéznünk, vagy nem, de nekünk ezen a vonalion vissza is keli jönnünk. Ez a beszédem hatott a policra. Beszélt a kalauzzal, hogy mit, azt én nem tudom, de mi eljutottunk Brökdaleig. *Nem háborgatott tovább sem a kalauz, sem a polic. Brökdélen a Municipál Ofi- cot már tudtam, hol van. A nyár kezdetén már volt szerencsém hozzá. Bevonultam a hat asszonnyal, és én előadtam, hogy mi járatban volnánk itt. Azt vágja rá a rív: nincs pénz. hogy relifet adhassanak, mert hogy mi nem fizetünk adót és mégis kérni megyünk. Erre én belekezdtem: — Ha volna pénzünk, relifet sem kérnénk, és az adónkat is pontosan fizetnénk. De ha egyáltalán nem tudtok adni relifet, adjatok munkát, hogy legyen pénzünk, és megfizetjük az adót is, és nem is mászkálunk ide a nyakatokra. Nem azért jöttünk ebbe az országba, hogy kegyelemkenyeret fogyasszunk, hanem, hogy dolgozzunk és tisztességben meg tudjunk élni. Gazdag Kanadában. Mert itt mindenki gazdag, csak ti vagytok szegények és mi. Ti azért, hogy nem tudtok segíteni rajtunk, mi pedig azért, mert rátok szorultunk, akik éppen olyan szegények vagytok, mint mink. Ezért a néhány szóért nagyon megharagudott a riv. Felcsattant mindjárt. — Miért jöttél te ebbe az országba? — Azért jöttem, mert az agentetek azt hazudta, hogy Kanadában jó világ van, csak dolgozni kell, és hamar meggazdagodhatdk akárki, aki Kanadába jön. És neked ez az a jó világ, amivel az agent idebolomdított bennünket. — Talán a te óhazád jobb volt? — Bizony, ennél sokkal jobb volt! — Relif pedig nincs, nem is lesz, mehettek, ahová akartok. Én is már dühös is voltam, de mégis úgy gondoltam, hogy még néhány szót meg- reszkérozok. — Azt mondod, hogy relif nincs, és nem is lesz. Jó van, ne adjatok relifet. De megmondom neked, hogy ezeket az asszonyokat most hazaviszem úgy, ahogy idehoztam őket és holnap összeszedem az összes gyermekeket az egész telepen, az anyjukkal együtt, és idecsődítem a nyakatokra mindet, és nem mozdulunk el innét addig, amíg relifet nem adtok. Erre már a szeme is vérben forgott a rivnek: — You gáldem bolsevik, tudtodra adom, hogy mindenki fog kapni relifet az én körzetemben, de te nem. Vegyszeres arankairtás 7000 holdon
