Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
AZ MSZMP SZABOICS-SZA TMAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA .Bot Évfolyam, m. szám Ara: SO ffllé 1993. MÄJUS 10. PÉNTEK Békenagygyűlés Nyíregyházán (3. oldal) Á rádió és a tv heti műsora (4. oldal) A „Fehér Ház" titka (5. oldal) Titokzatos haláleset Párizsban (6. oldal) A Benfica az EK döntőjében (4. oldal) Hárommillió szerveseit dolgozó képviseletében MEGKEZDTE TRNÍCSROZRSÉT A SZAKSZERVEZETEK XX. KONGRESSZUSA Csütörtökön délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa. A négynapos tanácskozáson 600 szavazati és 140 tanácskozási jogú küldött, valamint mintegy 350 meghívott vesz részt. A kongresszusra több mint 40 külföldi szak- szervezeti szervezet is elküldte képviselőit. A kongresszuson megjelent és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Biszkti Béla, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Münnich Ferenc államminiszter és Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökségben foglaltak helyet a külföldi delegációk vezetői is. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, valamint állami és társadalmi életünk számos más vezető személyisége és a tömegszervezetek képviselői; A kongresszust Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. Üdvözölte a párt és a kormány képviselőit, a külföldi delegációkat, valamint a kongresszus összes részt vevőit. Javaslatára a küldöttek egyperces néma felállással tisztelegtek a magyar szakszervezeti mozgalomnak az elmúlt években elhúnyt harcosai emléke előtt. A kongresszus ezután egyhangúlag elfogadta az előterjesztett napirendi javaslatot A tanácskozás napirendje a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XIX. kongresszus óta végzett munkáról. Előadó: Brutyó János, a SZOT főtitkára. 2. A SZOT számvizsgáló bizottságának jelentése. Előadó: Szabadkai Gyula, a számvizsgáló bizottság elnöke, 3. A magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása. Előadó: Gál László, a SZOT titkára. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztása. A kongresszus úgy határozott, hogy a napirend első három pontját együttesen tárgyalja meg, majd megválasztották a munkabizottságokat Ezután Brutyó János, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja« az első napirendi pont előadója emelkedett szólásra. Brutyó János ismertette a beszámolót — X magyar szakszervezetek tizenkilencedik kongresszusa óta öt esztendő telt el — kezdte beszámolóját Brutyó János. — Ezek az évek, ha nem is voltak zökkenőmentesek, összességükben a magyar szakszervezeti mozgalom jelentős fejlődését hozták magukkal. A szakszervezetek helyesen követték a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját és hozzájárultak ahhoz, hogy dolgozó népünk azt a magáévá tegye. így a szakszervezeti mozgalom fejlődése részese annak az előrehaladásnak, amely hazánk társadalmi, gazdasági életében végbement és lehetővé tette a szocializmus alapjainak lerakását^ a szocializmus teljes felépítésének megkezdését. — Az elmúlt években megnőtt a szakszervezetek társadalmi felelőssége, tevékenysége és ezzel arányban megbecsülése is. A szakszervezetek véleménye jelentős télnyező minden olyan kérdésben, amely munkásosztályunkat, dolgozó népünket érinti. A tizenkilencedik kongresz- szus óta a szakszervezetek tagjainak száma 850 000-rel nőtt és ma már eléri a 2 700 000-et. A bérből és fizetésből élőknek több mint 90 százaléka szervezett dolgozó, a feladatokat pedig több mint félmillió választott tisztségviselő és szakszervezeti aktivista segít megoldani. — Mozgalmunknak az elmúlt években végzett munkássága kétségkívül jelentős — folytatta a SZOT főtitkára. — Ha azonban a követelmények és a lehetőségek keretében vizsgáljuk a kérdést, a kép korántsem ilyen egyértelműen kedvező. A lehetőségeket nem tudtuk megfelelően kihasználni, nem minden esetben juttattuk kellően érvényre tagságunk véleményét, javaslatait, nem mindig és nem idejekorán karoljuk fel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók kezdeményeznek a szocialista építőmunka még sikeresebb kibontakoztatására. — A szakszervesetek legfőbb célja a dolgozók életkörülményeinek javítása, ennek kulcsa viszont gazdasági életünk fejlődése. Ezért kell fokoznunk eredményeinket a termelékenységre és a gazdaságosság növelésére, valamint a munka minőségének javítására, amihez a szakszervezeteknek az eddiginél nagyobb segítséget kell adniok állapította meg Brutyó János. — A termelékenység például ' az ötéves terv első két évében eredményesen alakult. Ebben benne van sok tízezer szakszervezeti aktivista erőfeszítése is. Amennyiben azonban előre nézünk és az eredményeket nemcsak a néhány évvel ezelőtti színvonalhoz, hantim az ötéves terv céljaihoz és a távlati tervekben körvonalazott feladatokhoz viszonyítjuk, korántsem lehetünk elégedettek; A termelékenység növekedésének üteme elmaradt az elkövetkező évek követelményei, sőt — ami még nyugtalanítóbb — a mai lehetőségek mögött is. — Első helyen a műszaki fejlesztés ütemének elégtelensége álL — A jövőben a maga sajátos eszközeivel a szakszervezeti mozgalomnak is több segítséget kell adnia a műszaki fejlesztés megvalósításához. Jobban kell segíteni, hogy a szervezett dolgozók véleménye javaslatai felszínre jussanak és meghallgatásra találjanak. — Mutatkoznak problémák a beruházások megvalósításában is. Éppen ezért kérjük — mondotta a SZOT főtitkára —. hogy minden területen gyorsítsák meg a munka ütemét, szakembereink érezzék át, hogy rájuk is nagy felelősség hárul a szocializmus tel» jes felépítésében. A szakszervezetek tegyenek minél többet a visszahúzó erők leküzdésére. — Sajnos, elmaradtunk a munka- és üzemszervezés tudományában egyes baráti országok, valamint a legfejlettebb kapitalista államok mögött. Szükségesnek látszik olyan központi intézmény létrehozása, amely a különbö/ó iparágakban a nemzetközi tapasztalatokat is feldolgozva, segítené általánossá tenni a termelés megszervezésének legjobb módszereit. A kérdés megoldását sürgetik az idei tervfeladatok is. A nagyon komisz tél következtében népgazdaságunk egészének mintegy 3,5 milliárd, ezenbelül az építőiparnak egymagában is több mint egymilliárd forintos elmaradást kell pótolnia. De szem előtt kell tartaniok ezt a feladatot a kohászat, a szállítás és nem utolsósorban a mezőgazdaság dolgozóinak is. — A szakszervezeteknek is hozzá kell járulniok, hogy az átszervezés e célokat valóban el is érje, mégpedig anélkül, hogy eközben megzavarná a termelés folyamatosságát, illetve a dolgozók hangulatát. — A szakszervezeteknek —* folytatta a SZOT titkára — az eddigieknél hatékonyabban kell részt vennlök az egész népgazdaság és az egyes iparágak előtt álló feladatok kialakításában, a tervek végrehajtásában és ellenőrzésé« ben. Jobban hasznosítani a javaslatokat Túljutni a megállapításokon • Nem kétséges, hogy e problémák megoldásában a felelősség elsősorban az illetékes gazdasági vezetőké, de a szakszervezetek érintett szerveinek és tisztségviselőinek is több a feladata, mint egyszerűen a bírálat. Helyenként és esetenként meg kell vizsgálni, njilyen eszközökkel segíthetik a gazdasági vezetést feladatai megoldásában. Túl kell jutni végre a puszta megállapításokon, s a hibákat a szakszervezet közreműködésével sürgősen ki kell javítani. A mozgalom használja fel a műszaki és fizikai dolgozók segítségét és javaslatait — A szakszervezeti feladatok végzése közben általában is nagy figyelmet kell fordítanunk a még rejtett tartalékok feltárására és a már feltártak hasznosítására. E tekintetben sokat tehetnek az érdekelt területek szak- szervezeti szervezetei. A szak- szervezeti mogalom elismeréssel adózik az új gyártmányok és eljárások megteremtésében kiváló eredményeket elérő műszakiaknak, kutatóknak. Büszkék vagyunk rá, hogy egyes iparágazatok szakemberei és szakmunkásai ma már világviszonylatban is újat, haladót produkálnak. —* A probléma nem a lehetőségek, a hatáskörök, vagy jogkörök területén mutatkozik elsősorban, hanem ott, hogy még nem tudtuk meghonosítani a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait jól érvényesítő munkamódszert. A tervek jó megvalósítása még ma sem támaszkodik eléggé széles közvéleményre, pedig a dolgozók tapasztalatai, javaslatai, észrevételei hasznosításának ma már kialakultak az eszközei, formái, csak ezeket nem használjuk ki megfelelően. Ilyen eszközök például a termelési tanácskozások és a műszaki konferenciák is. — Az elmúlt évek hoztak ugyan fejlődést, de ennek ellenére ezek előkészítése tartalma és a javaslatok kezelése terep számos probléma van. A szakszervezeti szerveknek a gazdasági vezetéssel összefogva, törekedniük kell a termelési tanácskozásokkal kapcsolatos rendelkezések érvényre juttatására, hogy ezek valóban a dolgozók vezetésbe való bevonásának hatékony formáivá vál- , janak. Erőfeszítéseket kel! tennünk a termelési tanácskozások színvonalának emelésére és növelnünk kell e megbeszélések hitelét azzal is, hogy az ott elhangzott javaslatok megvalósítását nagyobb felelősséggel és következetességgel szorgalmazzuk. Mindez fontos kérdése az üzemi demokrácia erősödésének is. — Az elmúlt években egyre több helyet kapnak a szak- szervezetek tevékenységében az üzemi demokrácia erősödésének kérdései. Ezzel kapcsolatban gyakran merült fel az üzemi tanácsok helyzetének tisztázása is; — A sokoldalúan mégvitatott vélemények szerint legfontosabb az üzemi demokrácia erősítése, szélesítése. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt és formát, így az üzemi tanácsokat is fel lehet, tehát fel is kell használnunk. Abból kell kiindulni, hogy a vállalatok tulajdonosai a munkások, a dolgozók összessége. A gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők a dolgozók bizalmából irányítják a munkát és kötelességük tevékenységükről a vállalat gazdáinak, a dolgozók összességének rendszeresen beszámolni, tájékoztatni őket, kikérni véleményüket a vállalatot , érintő összes fontosabb kérdések eldöntésében, Legyen ennek egyik eszköze az üzemi tanács is. — Kétségtelen azonban, hogy az üzemi tanácsokat szervezetileg is alkalmassá kell tenni az új, megnövekedett feladatok ellátására. Ezért az a véleményünk, hogy az eddigi jelölési rendszer helyett az üzemi tanács minden tagját termelési tanácskozásokon válasszák meg egy évi időtartamra. Ugyanakkor pedig létszámukat a jobb munka érdekében megfelelő mértékben csökkentsük. Az üzemi tanácsok irá^ nyitása legyen továbbra is az üzemi szakszervezeti szervek feladata és az elnöki teendőket ezután is a szakszervezeti bizottság titkára lássa eL — A gazdasági célok megvalósításának legfontosabb eszköze, a szocialista munka- verseny-mozgalom az elmúlt öt esztendőben egészségesen fejlődött — hangsúlyozta Brutyó János. “ Ma már meghaladja a félmilliót azoknak a dolgozóknak a száma, akik a népgazdaság különböző területein szocialista, vagy a szocialista címért küzdő brigádokban végzik munkájukat. — E mozgalomban azonban — minden nagyszerűsége ellenére is — mutatkoznak problémák, főleg a brigádok tevékenységének tartalmi kérdéseivel kapcsolatban, mint amilyenek a vállalások céljai, a szocialista tudatformálás módszerei stfe. Az erőfeszítéseket e problémák megoldására kell tehát összpontosítani. Természetesen — a reális lehetőségeken belül —* törekedni kell a mozgalom továbbszélesítésére is. A szakszervezeti szerveknek igyekezniük kell elősegíteni, hogy a vállalásokban a mozgalom hármas jelszava: „szocialista módon dolgozni, élni és tanulni’’ a vállalatok feladatainak, valamint a brigádtagok egyéni adottságainak, sajátos élet- és munkköriilményeinek figyelembevételével valósuljon meg; A szocialista verseny magasabb formája — A kongresszusi verseny közben kezdeményezték számos helyen „a szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata, gazdasága” cím elnyerésére irányuló versenyt — folytatta Brutyó János. — 1962. végéig már 346 vállalatnál csaknem ezer termelési, gazdasági részleg dolgozói tűzték ki célul a szo. Jft:»-«(Folytatás a 2. oldalon.)
