Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Jókai mesélte : Az okos csacsik Egy híres bűvész kelléktá­rából lestünk el ezúttal egy furfangot, amellyel nagy si­kert ért el a közönség köré­ben. Valamelyik nézőnek oda­adott egy kártyacsomagot. Fel­szólította, hogy amíg ő hátat fordít, végezze el a követke­zőket: 1. Emelje meg a kártya­csomagot, ahányszor csak akarja (ami azt jelenti, hogy a csomagot néhány felsőlap felemelésével két részre bontja, és a felső lapokat változatlan sorrendben a cso­mó aljára rakja. A csomag kettébontását úgy kell elvé­gezni, hogy mind a felső, mind az alsó félben több mint egy lap legyen.) 2. Emelje le a csomag egy részét és helyezze el a meg­maradt csomag mellé. S. Az egyik csomót emel­je meg s a legalsó lapot te-» gye át a másik csomóba. 4, végeredményben tehát két csomót kapott. A kettő közül az egyiket keverje meg s nyújtsa át neki. Még azt sem kellett Ran- dolininek megmondani, hogy melyik csomagot adják át, azt-e. amelyikből kivették a lapot, vagy azt, amelyikbe tették. Randolini kezébe vet­te a kártyacsomag így visz- szakapott részét, kis gondol­kodás után megmondta, hogy melyik volt az a lap, amelyi­ket az egyik csomagból át­tettek a másikba, s ha ez a lap a kezében levő csomó­ban volt, akkor ezt fel is mutatta, a közönség nagy csodálkozására. Megoldás: a kiadott kár- tyaqsamagnak ismerni kell a sorrendjét (a ciklus sorrend­jén az emelések nem változ­tatnak, legfeljebb csak a la­pok vannak elforgatva.) Néz­zünk egy példát: Legyen a kártyacsomagban 13 kártya: 1, 2, 3,... 10, Bubi (B), Dáma (D), Király (K). sorrendben. Egy emelés után a sorrend pl.: 9, 10, B, D, K, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8. Még egy emelés: 6, 7, 8, 9, 10, B, D. K, 1, 2, 3, 4, 5. Mondjuk, hogy a kár- tyacsomagót két részre bont­ják: 6, 7, 8, 9, 10, B, D, K és á másik: 1, 2, v, 4, 5. A másik csomagból átteszik pl. a 2-t az elsőbe, összekeve­rik és ideadják a következő sorrenddel: 6, D. K, 2, 9, 7, B, 10, 8. A lapokat ekkor sorrendbe képzeljük s lát­juk, hogy a 6 és a K kö­zött minden lap megvan, s a sorban csak a kettes idegen, így ez az áttetett lap. Jókai a nagy mesemondó tavasztól késő őszig minden esztendőben a Svábhegyen (a mai Szabadsághegyen) lakott. Az a különös szerencse jutott osztályrészemül, hogy néha- néha vendége lehettem. Ilyen­kor sétáltunk a kertben és séta közben gyakran mesélt régi dolgokról. Jókai nagyon szerette az állatokat. Kutya, macska, tyúk temérdek „lakott“ az udvarban, a kert végén pe­dig kis istállóban sötétszürke csacsi lóbálta nagy fejét. Az iró minden esetben meghúzo- gatia közmondásosan terje­delmes füleit, meg is takar­gatta és a darabka sós ke­nyér naponta kijárt a sza­márnak. A szamár különben gyakran járt le a városba, lévén ő a teherhordó házi­állat; húst, kenyeret és egyéb földi jókat szállított a Jókai- háztartásnak. A szamarat Stircula Gyuri 10—12 éves kisfiú kísérgette le a Széna térre, ahol pontos jegyzék alapján vásárolta meg külön­böző boltokban a szüksége­seket. Stirculával természetesen jóbarátságot kötöttem — ked­ves, okos, találékony gyerek volt. Jó két évvel idősebb nálam, az apja kőműves, pénzt keres, Jókaitól minden útért két egész hatost kap. (Nagy-nagy pénz volt az ak­kor!) Irigyeltem is kissé, né­ha nem a pénzért, hanem az 4'önállóságáért. Gyakran üldö­géltünk együtt a csacsiistálló­ban, beszélgettünk. Egy ilyen beszélgetéskor Jókai meglepett bennünket — pedig koradélután lehetett, amikor különben aludni szo­kott. Kedvesen és cinkosan pillantott ránk és egyszerre megered szájából az igazi me­se. „Gyerekek, ,tí nem is tud­játok, hogy a mindenki ál­tal lenézett, kicsúfolt szamár milyen kiváló, kedves és okos állat! Okos, szerény, kitartó, hűséges és főleg — hasznos. Szeretem a csacsikat, min­dig is szerettem — de a nagy ügy, a szabadságharc óta tisz­telem is őket. Azóta, ha te­hetem, mindig tartok a ház­nál szamarat. ...Negyvenkilenc nyarán Szolnok mellett állolt egy pi­rossapkás magyar seregrész. Rekkenő hőség, a kutak jó­része kiszáradt. A Tisza úgy tíz kilométerre innen. A hon­védek inni akarnak, főzni szeretnének és néha mosa­kodni is. Víz kell, sok víz kell. Hamar megszervezik hát a vízellátást, vagy két tu­cat szamár hordja viztömlők- ben a vizet a Tiszáról. Négy suhanc kíséri őket, naponta kétszer, oda-vissza. A csa- csikák már úgy ismerik az utat, hogy egyedül is elmen­nének, de ki tölti meg akkor a tömlőket? A csacsiknak Gyermekrejtvény — szovjet városok — VÍZSZINTES: 1. Megfej­tendő. 9. Megfejtendő. 13. Kaloda négyötöde. 14. Angol olaj. 15. Névelős gally. 16. Csonka Dánia!!! 17. Tuskó. 19. NDK német neve. 20. Sze­szes ital. 21. VK. 22. Fran­cia levegő. 24. Római 2. 25. Mozaik része! 26. Három ki­terjedésű fogalom. 28. Pilla­natnyi félelmet, indulatot ki­fejező hangulatezócska. 29. Spion. 31. Folyó a Szovjet­unióban. 33. GD. 34. Lako­ma. 35. Vízinövény. 37. Van bátorsága hozzá. 39. Névelős szeszes ital. 41. Játékvezető. 42. Az idő „orvosa”. 44. LTO. 45. Űzz. 46. Megfejtendő. 47. Házi jó tanácsok TERRAKOTTA-tárgyak: egy liter langyos vízből és 2 evőkanál sósavból keveréket készítünk. Nagyon puha ke­fével ledörzsöljük vele a tár­gyat s utána leöblítjük. Pu­ha, fehér ronggyal töröljük szárazra. fémtárgyak tisztí­tása: Sós burgonya fövő vi­zét leszűrve néhány napig állva hagyjuk, míg megsava- nyodik. Most újra megmele­gítjük, aztán levesszük a tűz­ről s a tárgyakat 10—15 perc­re ebbe a pépbe tesszük. Jól ledörzsöljük vele, aztán leöb­lítjük s puha, tiszta ronggyal szárazra töröljük. REZROZSDA: a rézrozs­dát erősen hígított szalmiák- oldattal kell eltávolítani. FÉMEDÉNYEK MEGÓVÁ­SA ROZSDÁTÓL: Ha azt akarjuk, hogy a fémedény ne kaphasson rozsdát, mossuk le frissen oldott mész vizével s utána dörzsöljük jól száraz­ra. Éppen úgy használ, ha bevonjuk olvasztott stearín- nal. KOROMKÉPZÖDÉS MEG- AKADALYOZÄSA: Ha az erősen meleg tűzhelyben, mi­kor jó láng van benne, nyers burgonyahéjat és egyéb fő­zelékhulladékot égetünk el, a képződő nedves gőz magá­val viszi a leülepedett kor­mot. Ezzel megtakaríthatjuk a gyakori kormozást. A pók leírása: 8 láncsze­met összehorgolunk és ebbe 16 egyráhajtásos pálcát hor­golunk. Ezután 4 láncszem­mel az egyik csillag pikójá- hoz kapcsoljuk. 1 lángszem a pálcikára és két rövid pál­ca után ismét 4 láncszem következik, ez ismétlődik vé­gig a soron. SZÁLL A HINTA BARKÁCSOLJUNK Műanyagok a konyhában Konyhabútorok házi készí­tésekor leginkább a méretek megválasztásakor követnek el hibát az ezermesterek. Jó még azt is tudni, hogy a konyhabútorokon viszonylag nagy, sima lapfelüléteket al­kalmaznák. Ezek a nagy fe­lületek, ha nem nagyobb ter- hek_ tartására szolgálnak, ki­tűnően kialakíthatók például műanyaglemezből is, egyebek között kemény PVCVből. A műanyagok alkalmazása azért is előnyös a konyhában, mert egyáltalán nem, vagy csak alig reagálnak a konyha pá­rás, gőzös levegőjére. Persze, asztallapként aligha lehetne használni hőre lágyuló mű­anyagokat, hiszen a rájuk helyezett forró edények alatt megolvadnak. De a fémleme­zek sem jöhetnek számítás­ba e tekintetben, hiszen könnyen felveszik az edények melegét, télen viszont any- nyira lehűlnek, hogy való­sággal odatapad hozzá az em­ber keze. A következőkben megadjuk néhány konyhabe­rendezési tárgy méretét cen­timéterekben, az első szám a szélességet, a második pedig a mélységet jelöli. Gáztűz­hely: 86x58, villanytűzhely: 90x56; falikút: 37x30; moso­gató csorgatóval: 148x45; mo­sogató csorgató nélkül; 88x45; kis villamos hűtőszekrény: 47x42; mosógép: 46x46; asz­talméret: 70x50; takaréktűz­hely: 100x64. A konyhák mi­nimális alapterülete: U-ala­kú elrendezésben 6 négyzet- méter, soros elrendezésben “8 négyzetméter. Egy kis bűvészet: Randolini hártyatrükfgfe nincs kezük, tehát ők sem­mi esetre sem. Egy ilyen vídJordó útnál én is elkísértem í szamara­kat. Kifogyott az irípapirom, be kellett menni érdi Szol­nokra. ' Hajnalban indultunk. a csacsik ballagtak, a su’éián- cok egymás között vesze­kedtek. én elgondolkozva táltam utánuk a poros or­szágút szélén. hagy és termékeny nyuga­lom mindenütt, gulya húz a felhők alatt, a Tisza felé, szájában kígyó. A vetés ol­dalán fogolycsirkék kapirgnl- nak, kis nyulak játékosan pofozzá.k egymást. Szinte el­képzelhetetlen, hogy az or­szágban háború vaja... Szolnok határában aztán már minden más. Felfordult szekerek, szétszórt katona­holmik, — az osztrák árma dia visszavonulásának jelei. Egy-egy puffadt lóhulla, né­hol sebtében összeeszkábált sírkereszt. A folyó túlsó ol­dalán már ellenség áll a ma­gyar földön. No, de nem is erről aka­rok mesélni — ne tudjátok meg soha, , mi az: emberi életet kioltani. Most a. sza­marakról van szó, jó és sze­líd állatokról, amelyek nem bántják egymást. Hát a mi vízhordó szamaraink jócskán hitettek magukért. Valahogy úgy esett, hogy a négy kísé­rő közül csak^ kettő ment a vízhordó állatokkal. Megint pirkadatkor indultak, délre meg kellett volna érkezniük, az egész tábor várta a nagy nyárban az éltető vizet. A víz délben nem. jött meg. A had­sereg szomjazott és főzés hí­ján éhezett is. A szamarak délután sem jöttek. Lovasküldönc vágta­tott Szolnokra, megtudni, hogy mi lett velük... Estefelé aztán egykedvűen, szép sorjában besétáltak a mi szürke szamaraink, tele tömlővel, de — kísérők, nél­kül. Mindegyik megállt a maga szokott helyén, és tü­relmesen várta, hogy leve­gyék hátáról a nehéz víz- tömlőt A vörössapkások örül­tek a víznek, de az öröm mel­lett nagy volt a csodállcozás, hogy termettek itt a szama­rak kísérő nélkül és miként telítődtek meg a tömlők? Éjjel aztán megoldódott a fogas kérdés. Az egyik szamaras fiú be­bicegett a táborba, s elmesél­Megfejtendő. FÜGGŐLEGES: 1. IAÁS. 2. Szövetkezeti vezető. 3. Fe­kete, frahciául. 4. Női név. 5. Nátrium vegyjele. 6. Meg­fejtendő. 7. RIÖ. 8. Csonka bálna. 9. Helyrag. 10. AZD. 11. Igazságszolgáltató az arab népeknél. 12. Két lábbal egy­szerre mozog. 18. Kikerül. 21. -. János, neves múlt századi magyar költő. 23. Ijesztő szörny. 25. Sarok. 27. Habarcs egyik alapanyaga. 29. Idős. 30. Női név. 32. Béri-... be­tegség, vitaminhiány okozza. 34. Szerencsejáték. 35. SIJV. 36. Túlfűszerezett. 38. For­dítva megy!' 40. BLM. 41. “Tornaszer. 43. Tiltószó. 45. HZ. MEGFEJTENDŐ: A Szov­jetunió legnagyobb városai: vízszintes 47, 1, 46, 9. és füg­gőleges 6. MÚLT HETI MEGFEJTÉS: István öcsémhez — Egy gon­dolat bánt engemet. KÖNYVJUTALOM: Tóth testvérek Tiszabezdéd, Je­szenszky Béla Mátészalka, Nagy György Nyíregyháza, Vincze Béla Kántorjánosi. látta őket eltűnni a felvert porban Megnyugodott; a tá­bor nem marad víz nélkül A késés oka az lehetett, hogy a szamarak néha legelgettekl nem volt aki biztassa őket. A kis késés nem számit, a csacsik teljesítették a kö­telességüket. De a szamarak olyan szamarak mégsem vol­tak. hogy egy-egy szép szú­rós bogxncsot. kiadós száraz kóról útközben meg ne kós­toltak volno...” Jókai befejezte a mesét, megvakargatta a csacsi ke­resztcsontját Szelíden, de azért élesen figyelte milyen hatással van ránk a szama­rak története. És azt érez­tem, hogy közben ö maga is visszamegy a múltba. Stircula nyitott szájjal, elmerülve hall­gatta, én meg sajnálkoztam, hogy a mese az igaz mese ilyen rövid ideig tartott. Bródy András te, mi történt. A szokásos 1 módon felpakolta a Tiszá­nál, időben el is indultak hazafele. Útközben társa iei- mászotl egy meggyfára gyü­mölcsöt szedni. Leesett, el­törte mindkét lábát. Baj, — nagy baj — mi lesz? Ször­nyen jajgatott, nem volt szi­ve otthagyni az országúi kö­zepén. Egy ideig próbálkozott, hogy ráköti egyik csacsi há­tára és hazahozza, itt majd segítenek rajta. De aztán gondolt egyet és bevitte a szolnoki kórházba, ahogy akkor hívták „koró­dába”. A szamarakat pedig szelíden hátbavágt.a — ..men­jetek szépen a helyetekre ha­za!” A vezércsacsi megindult, a többi komótosan utána. Ő egy ideig még nézett feléjük, Csillasokból összeállított terítő 1. sor: 10 láncszemet ösz- szekapcsolunk és ebbe 24 kétráhajtásos pálcát horgo­lunk. 2. sor: A pálcákra nyolc 11 láncszemes lyukat horgolunk, minden harmadik szembe öltve. 3. sor: Minden 11 láncszem középső szemébe 2 egyráhaj­tásos pálca, a pálcák közt 2 láncszem, tovább 10 lánc­szem, ismét a 11 láncszem közepére ölteni. Ez ismétlő­dik végig a soron. 4. sor: A kétláneszemes lyukba» 1 rövidpálca, utána 5 láncszemmel átöltünk két ráh ajtóssal a 10 láncszemes lyukba. Most 5 láncszemből pikót horgolunk, a pikó után 1 láncszem ismét kétráhaj­tásos pálca és ismét pikó. Tehát 3 pikó és 4 pálca lesz. Utána 5 láncszemet horgo­lunk, rövidpálcával leöltünk a következő 2 láncszemes lyukba. Ez ismétlődik a so­ron. A csillagokat minden ol­dalról 2 pikóval horgoljuk össze. Mégpedig a három pi­kó közül a középsővel. Min­den 4 csillag közti üres részt egy pókkal a szabadon ma­radt pikókhoz horgoljuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom