Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

FILM AZ ISKOLÁBAN Több mint harminc eszten­deje, hogy a film megjelent a magyar iskolákban. Azóta a filmművészet képviselője, a konzervativizmusáról híres Francia Akadémia „hallha- tatlanjai’* között is helyet ka­pott. Nálunk viszont nem túlsá­gosan sokat változott a hely­zet. Az iskolai vetítéseken hasonló jellegű oktatófilme­ket pergetnek, mint 30 évvel ezelőtt. Néhány, a korszerű pedagógiával együtthaladni akaró tanár történelmi, iro­dalmi oktatás vagy egysze­rűen nevelési céljai érdeké­ben filmekre hivatkozik óráin, mondandóját filmek idézésével illusztrálja. Az or­szág három-négy középiskolá­jában filmszakkörrel bővítet­ték a szakkörök számát, s a kötelező pedagógus tovább­képzések napjain rendszerint moziba viszik a gyerekeket. Moziba, már ahol délelőtt is hajlandók filmet adni, méghoz­zá olyan filmet, amely ajánla­tos a fiatalok erkölcsi, etikai és esztétikai nevelésére is. Korunkban nincs még egy olyan tömeghatású művésze­ti ág, különösen a fiatalok számára, mint a film és a televízió. Ennek ellenére a film és a televízió értésére, történetére, esztétikai törvé­nyeire az iskola nem tanít, sőt a filmben rejlő hallatla­nul nagy nevelési eszköztárat is csak igen szűk korlátok közölt használja. Ennek pe­dig nem lehetne az akadálya a túlzsúfolt tanterv, hiszen éppen a gyorsabb, alaposabb megértést segíthetné elő a film az oktatásban. A közelmúltban könyvsoro­zat indult a film és az iskola kapcsolatáról, amelyben a külföldi tapasztalatok leírá­sát, a magyar ifjúsági filmek hatásvizsgálatát, a fiatalok mozibajárásnak gyakoriságát és indítékait, az ifjúsági fil­mek dramaturgiáját és a filmesztétika alaptörvényeit dolgozták fel a szerzők. Fontos tanulmány jelent meg a Film és Ifjúságban az „Iskolán kívüli filmrendszer”- ről. Az iskolán kívüliség itt annyit jelent. hogy nem a hivatalos óraterv részeként kíván foglalkozni a filmokta­tással. Ez természetesen csak ter­vezet, amelynek most folyik a vitája, de jó vezérfonal le­het azok számára, akik sze­retnék, ha o film otthonra lelne az iskolákban. Ehhez természetesen filmek kelle­nek. A megfelelő címlisták összeállításával és a pedagó­gusokhoz való eljuttatásával most foglalkozik az Ifjúsági Filmbizcttság. A megyei mo- ziválíalatok pedig szívesen állnak az iskolák rendelke­zésére. különösen akkor, ha egy évre előre tervet készíte­nek, mit szeretnének bemu­tatni és mikor. Mindez a filmmel nevelés egyik útja. Nem kevésbé fon­tos a másik: a film a rendes iskolai tantervben. Az új kö­zépiskolai reform a magyar irodalom és rajzórákpn. biz­tosít némi helyet a filmok­tatás számára. Ä lehetőségek azonban jóval nagyobbak. Alig van olyan tantárgy, ahol ne lehetne a filmet jól fel­használni, s így ne lehetne még sokoldalúbban a filmre tanítani. A nagy kérdés ter­mészetesen az. lei tanítsa az iskolában a filmet. A jövő pedagógusai a magyar főis­kolákon már — önkéntesen, nem kötelezően — külön kol­légiumokon tanulmányozhat­ják a filmesztétikát, filmtör­ténelmet, de ők sincsenek még sokan és eltelik még néhány esztendő, míg az itt végzett diákok kikerülnek az isko­lákba. Addig is, s majd a jö­vőben is a film iránt érdek­lődő tanárokat kell mozgósí­tani, ellátni könyvekkel, tá­jékoztatással. Bemáth László A nyíregyházi munkás­kórus idén ünnepli fenn­állásának 40. éves jubileu­mát. Foto: Hammel József. Tízezerhallgató Gazdasági életünk fejlődé­sével növekszik az érdeklődés a közgazdasági ismeretek iránt. A TIT az elmúlt évben például csaknem hatezer köz- gazdasági előadást tartott, több mint 220 ezer hallgató előtt. A közgazdasági ismere­tek terjesztésének legjellem­zőbb vonása az utóbbi időben, hogy az előadások a korábbi általános témák helyett egyre konkrétabb feladatokat tár­gyalnak. Az ipari vállalatoknál meg­tartott előadások kétharmad része a munkásakadémiákon hangzott el. Ez annál inkább hasznos, mivel az akadémiák foglalkozásain országosan mintegy hetvenötezren vesz­nek részt. A TIT véleménye szerint azonban szükség van önálló közgazdasági tagozatok­ra, valamint üzemgazdasági előadássorozatokra is, amelyek változatlanul a munkások kö­zötti közgazdasági ismeretter­jesztés legalkalmasabb formái. E munka fontos része a bel­kereskedelmi oktatás, amelyet a szakszervezet és a MÉSZÖV közösen szervez. A mintegy 180 belkereskedelmi akadé­mián körülbelül 10 ezer dol­gozót oktatnak rendszeresen, ötven, részletesein kidolgozott téma biztosítja, hogy a hall­gatók megismerjék a kereske­delem népgazdasági szerepét, fejlesztési feladatait, s meg­beszéljék üzemgazdasági prob­lémáit. A közgazdasági témájú előadásoknak a falvakban is tág lehetősége van. A múlt évben több mint 1500 agrár- gazdasági tárgyú előadást tar­tottak a termelőszövetkezeti akadémiákon. Tovább javul a megye villamosenergia-ellátása 20 év alatt elérjük a világszínvonalat — 100 kilovoltos nagyfeszültségű vezetékek megyeszerte — Új hőerőmű épül a városban — Gőztávfűtés a lakóházakban Ez évben Szabolcs-Szatmár megyében újabb öt község kap villanyfényt. Ezzel a TITÁSZ tulajdonképpen be is fejezi a megye falvainak vil­lamosítását. A további tervek felől érdeklődtünk dr. Vár­szegi Mihálytól, a vállalat nyíregyházi üzletigazgatóságá­nak főkönyvelőjétől: — Jelenleg milyen mérvű a megye villamosenergía-el­látása? — A faluvillamosítás befe­jezése kétségkívül nagy jelen­tőségű esemény a megye tör­ténetében. Mégis azt kell mondanom, hogy ez csak egy állomás és most kezdődik az igazi, nagy munka. Tudniil­lik a jelenleg villamosított falvak lakásainak még csak mintegy 55 százalékában van villany. A világszínvonaltól még messze állunk. A fejlet­tebb országokban az egy fo­gyasztóra eső évi villamos- energia-fogyasztás már eléri a 2000 kilowattórát, míg me­gyénk falvaiban csak 118 ki­lowattórát használnak fél évente a fogyasztók. A húsz­éves távlati tervben ezt a színvonalat kell nekünk is elérni és ez határozza meg a további teendőket is. Előze­tes felmérés és tájékozódás szerint a jelenleg rendelkezé­sünkre álló kisfeszültségű ve­zetékek hosszát a duplájára kell emelnünk, hogy ezt a fel­adatot sikeresen megoldhas­suk. Ez mintegy 2000 kilomé­ter új vezetékhálózat kiépité-. sét teszi szükségessé. '— Ez minden bizonnyal magával vonja a nagyfe­szültségű villanyhálózat bő­vítését is. — Természetesen. A fo­gyasztók mennyiségi és jó mi­nőségű villamosenergia-ellátá- sának biztosítása megköveteli, hogy a terület egész energia- ellátási rendszerét átépítsük, felújítsuk. A jelenleg rendel­kezésünkre álló nagyfeszültsé­gű vezetékek ezt a terhelést már nem bírnák. Mátészalka és Fehérgyarmat között már ebben az évben megkezdjük a régi 20 kilovoltos vezeték mellett egy 35 kilovoltos há­lózat építését. Tekintettel ar­ra. hogy megyei átlagban a villamosenergia-ellátást nyolc­szorosára. sőt egyes helyeken 22-szeresére is kell emelni, meg kell növelni a Simái úti elosztóállomás fogadóképessé­gét is, a jelenlegi 35 kilovolt- ról 100 kilovoltra. A fejlesz­tés későbbi szakaszában 100 kilovoltos vezetéket építünk ki Nyíregyháza—Kisvárda és Záhony, továbbá Nyíregyháza és Mátészalka között is. — Milyen energiaforrások biztosítják a növekvő igé­nyek kielégítését? — Köztudomású, hogy a viliamos energiát megyénk is az országos kooperációs háló­zatból kapja. Ebbe az ener­giarendszerbe kapcsolódik be­le — többek között — a Szov­jetunióból jövő 220 kilovoltos Barátság nagyfeszültségű ve­zeték is. Előzetes tájékoztatás szerint a későbbiek során még egy vezetékrendszer építését tervezik, amely 400 kilovoltos nagyfeszültségű energiát szál­lít Magyarországra. Ezenkí­vül — mint azt az újságban is olvashattuk — az ország­ban több hőerőmű építését, illetve bővítését is előirányoz­ták. Tovább bővül a nyíregy­házi viUanytelep is. — Tudomásunk szerint a nyíregyházi viUanytelep lát­ja el máris gőzenergiával a dohánygyárat és a gumi­gyárat, sőt majd a most épülő konzervgyárat is. — Ez a kettősség jól kiegé­szíti egymást. A későbbiekben nagy lehetőség nyílik arra, hogy a gőzenergiát duplán hasznosítsuk. Ugyanis az el­lennyomásos gőzturbinákból távozó gőzt még nagyszerűen lehet ipari célra hasznosítani. Ilyen turbinát építettünk be nemrégiben és még kapunk egyet. Jelenleg három gőz­kazánunk , van, egyet most vettünk rekonstrukció alá és átszereljük olajtüzelésűre. — Könnyebb lesz a kezelése, ugyanakkor nagyobb lesz a teljesítménye. Ezenkívü] még ebben az évben és azt kö­vetően kapunk két darab, óránként 25 tonna gőzterme­lésre alkalmas új kazánt. Tá­volabbi tervben szerepel egy 50 megawattos hőerőmű fel­építése is Nyíregyházán. — Milyen lehetőség nyílik a város lakóházainak távfű­tésére? — A villanytelep egyre in­kább vállalja a hőerőmű sze­repét is. Már folyik annak a mintegy hat és fél kilomé­teres gőzhálózatnak a terv­tanulmányozása, amely majd a város lakó- és középületei­nek fűtését oldja majd meg. A város északi részén épülő kétezer lakásnak a távfűtését már a villanytelep fogja el­látni. Távlatban a város más területén épülő új lakások fű­tését is a villanytelepen elő­állított, illetve már egyszer vil- lamosenergia-termelésre hasz­nosított gőzzel fogjuk biztosí­tani. Ezzel párhuzamosan be­kerül a gőztávfűtés a város központjába is. ahol a régeb­ben épített lakások fűtését is biztosíthatjuk. Jó lenne, ha a későbben tervezett középüle­tek építésénél ezt is figyelem­be vennék és a tervek össze­egyeztetése révén elkerülnék a kazánok építéséből adódó többletkiadásokat — fejezte be nyilatkozatát dr. Várszegi Mihály. Tóth Árpád Iker-óriás Százhalombattán Sok szempontból rekord az új építkezés ® WmM i! W Két esztendeje még szán­tókkal és kukoricaföldekkel övezett kisközség volt Száz­halombatta, Érdtől néhány kilométernyire. Ma: a legna­gyobb építkezés színhelye Ma­gyarországon. Ügy is mond­hatnánk: a legnagyobb építke­zéseké. Mert két iker épül itt: erőmű és olajfinomító. A kettő éppen úgy együtt él majd, mint az ikrek. A Barátság kőolaj­Emlékezzünk a százezrek­re, akik nem pihennek bé­kés 3írhant alatt, hanem ham­vaikat szerte vitte a szél. Azokra a százezrekre, akik szerte a világban, a haláltá-\ borok krematóriumaiban, az SS hóhérok korbácsütései alatt, vagy a munkatáborola elállatiasodott, szadista kéj retlegényeinek kínzása alatt, 40 fokos hidegben, egy szák rongyos ruhában fagytól, lúg­tól, betegségtől gyötörve, el- tetvesedve, vitaminhiánytól kelésekkel, szennytől borítva leltek mártír halált. Emlékük kötelez bennün­ket, életben maradottakat, hogy minden erőnket megfe­szítve, minden tudásunkkal, lelkiismeretünkkel, áldozat­vállalással úgy dolgozzunk, hogy ez a szörnyűség még egyszer ne következhessen be! Az ő emlékükre ígérjük, fogadjuk, hogy nem engedjük többé úrrá lenni o rombolást, nem akarjuk a pusztulást, a romokat, a szenvedést, mert békében akarunk élni, építe­ni, dolgozni, gyerekeket ne­velni, új, szebb életet terem­teni, magasabb, nemesebb eszmék szolgálatában, az em­beriség boldogulásáért. Sándor Míhályné Harminc külföldi szakember a II. optikai konferencián Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődött az op­tikai, akusztikai és filmtech­nikai egyesület n. optikai konferenciája. A négynapos tanácskozás iránt külföldön is nagy érdeklődés nyilvá­nult meg. Ebből az alkalom­ból most körülbelül kétszer annyi külföldi — csehszlo­vák, lengyel, német, román, amerikai, francia és olasz — szakember érkezett hazánk­ba, mint az 1960. szeptembe­rében rendezett első konfe­renciára. Számuk most eléri a harmincat. Sőt a harminc­egy előadás közül is tizen­nyolcat a külföldi vendégek tartanak. 1945. május 9. Lángbetűkkel, tüzes fény-> csóvával kellene leírni ezt a napot, hogy felrázza az em­bereket, még közönyös, kö­zömbös szíveket is, hogy em­lékeztessen mindnyájunkat. Tudja-e mindenki, mit je­lent ez a dátum? A német fegyverletétel napja! Tudjá­tok-e emberek, hogy e napon hány haláltábor szöges, ma­gas feszültségű árammal te­lített kapuja nyílt ki? Emlé­kezzetek, én emlékezem. Emlékezem arra a csonttá soványodott, réveteg szemű, lélek nélküli, elfásult, a ha­lált váró élőhalott tömegre, akik akkor mi voltunk. Em­lékezem arra, hogy nem mer­tünk hinni a szabadulásban még akkor sem, mikor láttuk menekülni az SS-eket. Ne­künk azt mondták, ne örül­jetek az oroszoknak, mert mielőtt elmegyünk, levegőbe röpítjük az aláaknázott lá­gert hogy elpusztuljatok! S mi hittünk nekik, s a nyitva- hagyott lágerkapun — ahol máskor csak fegyveres őrség s vérszomjas farkaskutyák kí­séretében vánszorogtunk éj­szakai és nappali munkára — n kapun sietve, félve, resz­ketve, egymást támogatva, tárva-zokogva mentünk ki a szomszédos erdőbe, dobogó óniLíkezeni szívvel várva az üresen ma­radt láger robbanását. De a handabandázó fenyegetések ezúttal sem teljesedtek be, a láger nem robbant. Az erdő­ben repülőgépekről ledobott röpcédulákat találtunk, me­lyeken a szovjet hadvezető­ség minden nyelven közölte, hogy május 8 a német fasiz­mus leverésének utolsó állo­mása, a fegyverletétel napja, s május 9. a győzelem napja! Amikor még aznap az első orosz katonákat megláttuk, tudtuk, hogy megmenekül­tünk, élünk! Borostás arccal, több na­pos meneteléstől, harctól po­rosán, fáradtan értek hoz­zánk, de két kézzel nyújtot­ták a „ehlebát", a kenyeret, amelyet mi már akkor napok őtc nem láttunk. A fiatal Ivánok, öreg Fedorok, a lel­kes Grisák egykettőre fel­állították a meleg konyhát, s osztottak edényt, meleg ételt, s dobálták a konzerveket, sajtot, kenyeret, csokoládét. S mi sírva-zokogva borultunk egymás nyakába. Élünk... élünk...! A viaszsárga arcokra pírt festett a májusi nap, amely­nek ragyogását addig észre sem vettük, a tavaszi szél tő­lünk elszakított szeretteink, gyermekeink, anyáink, fér­jeink hangját hozta felénk, akiknek életben maradását, hazatértét fanatikusan hit­tük, hinni akartuk, mert csak ez a remény tartotta ben­nünk a lelket a poklok pok­lában, a kínok kínja házá­ban, Auschwitzben a halál­táborban és a zittaui munka­lágerben. A nélkülözésektől, szenve­désektől, megaláztatásoktól, ütlcgektől, éhezéstől megkín­zott, elfásul!, legyengült asz- szonyok, akik itt sem nők, sem anyák, sem feleségek nem voltunk, csak szenvedő, szerencsétlen, kétségbeesett teremtmények, egyszerre újra embernek éreztük magunkat. Űj életösztö» áradt szét ben­nünk, mind élni akartunk, hazamenni, újra boldog len­ni! vezeték a finomító alatt ka­paszkodik ki a Duna medré­ből. A négyezer kilométeres út után a százhalombattai ha­tárba áradó olajat egyelőre Szőnyben finomítják: 1965-től kezdve azonban már Százha­lombatta veszi át a munkát. Hárommillió tonna olaj lesz a finomító évi kapacitása: any- nyi, mint jelenleg az egész magyar olajipar összes fino­mítójáé együttvéve. Erre a oázisra épül a leg­nagyobb magyar erőmű Száz­halombattán, amely sok szem­pontból igaza „rekordot” je­lent Már a kéménye is re­kord: kétszáz méter magas, a legnagyobb egész Európában. El is készült: az idei tél ke­mény hidege készen találta a hatalmas betonfelkiáltójelet „Rekord” persze maga az erő­mű is: hatszáz megawatt energiát ad majd évente. Há­rom ötven megawattos gép>e lesz és három, százötven megavattos gépóriása. Ez utóbbi önmagában is igen so­kat jelent Akár néhány év­vel ezelőtt is — még nem vállalkozhatott volna a ma­gyar ipar ilyen teljesítményű gépegység előállítására. Em­lékezzünk csak vissza: tíz esz­tendővel ezelőtt jogos büszke­séggel adtunk hírt az inotai erőmű építkezéséről, amely akkor az erőműépítés csúcs­teljesítménye volt Magyaror­szágon. Nos, a százhalombat­tai óriás annyit „tud” majd, mint öt Inota. Ezen a szeles, hideg tava­szon a Duna-menti iker-óriás építői elmondhatják, hogy ha­zánk legnagyobb és legkorszeJ rűbb erőmű—finomító együt­tesének építése közben le­győzték az évszázad egyik leg­keményebb telének próbáját. Ez év nyarán már nemcsak fogyasztja. a munkát és az erőfeszítést Százhalombatta — hanem ad is: olajat, energiák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom