Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

Rádiós kocsival a rood érdekében Szabálytalan közlekedők Rendőr elv társ, segítsen! Hol az őstermelői igazolvány? Lépésben halad a rendőr­ség kék színű Warszawa ko­csija. A kormánykerék mel­lett halkan búg az URH rá­dió adó-vevő berendezés. Ál­landó összeköttetést tartunk a központtal. Ha valahol va­lami baj van, azonnal oda­irányítják a szolgálatos ko­csit. Egyelőre azonban csen­des a levegő. Gépjárműel­lenőrzést tartunk az állomás előtt. Hatalmas, pótkocsis teher­autó közeledik. A platón fia­talember figyeli a járókelő­ket. Állva! Szabálytalan. Fi­gyelmeztetjük a gépkocsive­zetőt, Krátki Lajost, aki azonnal kioktatja az utasát. A fiatalember megszeppenve húzódik az egyik sarokba. — Űj ember, nem tudja még — magyaráz a vezető. Indulás előtt kellett volna kioktatni. Roham a villamosok ellen Amikor befutnak a vona­tok, az emberek valósággal ellepik az állomás előtti te­A nyíregyházi Ságvári Tsz ifjúsági kertészeti brigádja kapálja a szamócát. ALEKSZANDR MSZIBOV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 76. Upitz néhány másodperc múlva belépett a szobába, hangosan összecsapta a boká­ját, s lendülettel emelte ma­gasba a jobb kezét: r- Heil Hitler! — Heil! — Seifert hanya­gul lendítette meg jobb te­nyerét. Upitz esetlenül, nehézkesen lépdelve ment közelebb Sei- ferthez. Láthatóan rossz han­gulatban volt. Úgy tűnt, hogy apró sötét szeme és bozontos szemöldöke feletti széles hom­loka gondterheltebb, mint máskor. Alsó állkapcsa is a szokottnál jobban előreug- rott, mintha éppen felfalni készült volna valakit a Gruppenführer. „Hamisítatlan gorilla’' — gondolta róla Seifert, miköz­ben mosolyt kényszerített ma­gára, s mellettük lévő fotel­re mutatott. Upitz bólintott, s noha 6 legalább olyan ellenszenves­nek tartotta Seifertet, mint az őt, a Gruppenführer is kény­szeredett mosolyra húzta vas­tag húsos ajkát. 1963. május 5. rét Nem törődnek a robogó autóbuszokkal, gépkocsikkal, villamosokkal. Akrobata ügyes­séggel vágják magukat ke­resztül a síneken. Kevésnek jut eszébe, hogy elég egy vi­gyázatlan pillanat, és kész a baleset A siető emberek va­lóságos rohamot indítanak a villamosok ellen. Itt bizony kevés két rendőr. Az intéz­kedés azonban nem ered­ménytelen. A kocsikon egyet­len „lógó" utas sincs. Az aj­tókat felhúzták. nyugodtan indíthat a kalauz. Közben jönnek a vidéki ér­deklődők. „Merre van a Dó­zsa György utca?’' — „Hol lehet egy megbízható hang­szer javítót találni?” — „Ho­gyan jutok el a TÜZÉP te­lepre?” És a rendőr türelmes. Forgalmat» irányít, útbaiga­zít, figyelmeztet, magyaráz. A piacon Újabb utasítást kapunk. Menjünk a Gorkij téri piac­ra, és tartsunk ellenőrzést. Az egyik elárusítótól kérjük az őstermelői igazolványt. Az asszony — M. Gézáné — tanács­talanul tárja szét a karját. Nincs. „Csak kis kertem van, abból hoztam néhány aprósá­got” — magyarázza. Virág, zöldhagyma, karalábé, és egyéb zöldségféle lapul a ko­sarában. Őstermelői igazolvány nél­kül nem szabad árusítani. Tudja ezt M-né is. Gyorsan összepakolja az áruiát és siet­ve távozik a piacról. Nem ő az egyedüli, aki igazolvány nélkül árusít. A tejpiacon is akad hiá­nyosság. Nem takarják le a tejtermékeket, közben észre sem veszik, hogy a szél beie- hordja a port. Kavarodás a csirkevásáron Utunk következő állomása a Búza tér. Több ezer ember nyüzsög az elárusítóasztalok között.. Alig áll meg a gép­kocsi, máris odajön kél asz- szony. — Menjenek a Dózsa Tsz elárusítópavilonjához! Nagy kavarodás van a csirkevásár­lásnál. Mintegy száz asszony vár a sorára. Parázs a hangu­lat. — Azt a szőke kontyos asszonyt küldjék a sor végé­re — kiabáliák tízen is egy­szerre. — ülőre tolakodott. A szőke kontyos asszony — B. Imréné — minősíthetet­len szavakkal illeti a rend-. őrt, a többi sorbanállót, akik már reggel hat óra óta várják, hogy csirkét kapja­nak. Nehéz igazságot tenni. Az ismerősök hátul is beme­hetnek a pavilonba és soron kívül kapják a csirkét. Eré­lyes intézkedésre van szük­ség. Az ' ajtót bezárják és helyreáll a rend. Barikád az ajtó előtt Újabb utasítást kapunk rá­dión keresztül. Azonnal men­jünk a Víz utcába, mert sür­gős segítségadásra van szük­ség. A lakásban nem min­dennapi látvány fogad ben­nünket, A bérlők összevesz­tek, élbarikádozták az ajtó­kat. Itt csak az okos szó se­gíthet. Hosszas beszélgetésre, meggyőzésre , van szükség, amíg a lakó belátja, hogy helytelenül cselekedett. És a kék Warszawa tovább cirkál az utcákon. Há vala­hol valami baj történik], tele­fonon hívják a 07-et, 'ahon­nan rádióval azonnal értesí­tik a gépkocsit. Kemény munkát, sok türelmet, széles látókört, rátermettséget kí­ván. Az emberek már isme-, rik a kocsit. Bizalommal mennek oda. — Kérem, rendőr elvtárs, segítsen!.~ Bogár Ferenc Ahol a verseny — hagyomány Encsencsen termeit holdanként a legtöbb burgonya Az iroda falán időszilta zászló: 'a járási tanács ván­dorzászlaja a legjobb ered­ményt elért tsz-nek. Most már véglegesen az övék. Mellette ott van a kongresz- szusi versenyzászló is, friss, piros élénk színével az en- csencsiek örömét, feliratával pedig azt jelzi, hogy a Vi­rágzó Föld Tsz a megye ter­melőszövetkezetei , között fo­lyó burgonya-termelési ver­senyben a holdankénti 120 mázsás átlagterméssel az el­ső helyre került. Hogyan sikerült ez? Az encsencsiek nem dicsek­vő emberek — csendes, nyu­godt szóval beszélnek u si­kerről. Az első hely egyik titka bizonyára a tagság és a vezetés egyetértése, egybe- forrottsága. A másik abban rejlik, hogy a tagok megtalálták számítá­sukat a közösben. Négy év óta nem ment el senki ide­genbe dolgozni. Itt mindenki tudja, érzi, hogy gazdája a közösnek, s ez a tudat a jó munka hajtóereje. Az emberek szavaiból las- san-lassan fény derül arra, hogyan is nyerték el a' kong­resszusi versenyzászlót. En- csencsen versengeni és ver­senyt nyerni hagyomány! Le­galábbis ezt mutatja a falon látott vándorzászló, amelyet három ízben vitték el a járás többi tsz-ei elől. A brigádok között háziverseny van. A legjobb brigád címért és a közgyűlésen megszavazott 5000 forintos első díjért ve­télkednek. Persze nemcsak a győztes brigád jár jól, hanem az egész közösség. így van értelme a versengésnek. A Virágzó Föld Tsz az idén részt vesz az országos terme­lési versenyben is. A tagság bízik abban, hogy az idén is bizonyságot adnak jó eredmé­nyeikről. R. i. OLVASÓNK ÍRJA: Kapálják a Smr^onyát Igen kedvező az időjárás í mezőgazdasági munkák vég­zésére. Termelőszövetkeze­tünkben fennakadás nélkül halad. a munka, veteménye- zésben már sikerült behozni a nagy lemaradást. Május el­sején is több mint 500 ember dolgozott kint a határban. Ezen a napon került földbe 110 hold kukorica, 40 hold burgonya és 12 hold magken- der. Ugyancsak az ünnepen kezdték meg a 200 hold cu­korrépa és az 50 hold borsó sarabolását, valamint 15 hol­don a csíráztatott burgonya első kapálását. A kertészetben a korai pa­lánták kiültetését végzik. Megkezdődött az őszi ga­bonafélék vegyszeres gyom­irtása, termelőszövetkezetünk ebben az esztendőben 700 holdon végez ilyen irányú védekezést. Az idén először alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást szövetkezetünk 370 holdas legelőjén is. Kosa Árpád Kocsord Előkészületek az Ünnepi Könyvhétre Irö-oivasó találkozó — Szavalóverseny — Előkészítő bizottságok alakulnak minden járási székhelyen Az elmúlt napokban ala­kult meg az Ünnepi Könyv­hét előkészítő bizottsága a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. A megyei ta­nács vb művelődési osztálya., a MÉSZÖV, az Állami Könyvterjesztő Vállalat, a TIT, a Nőtanács, a KISZ, a Hazafias Népfront, a KISZÖV, a Megyei Könyvtár és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának képviselői kidol­gozták a május 25-től június 2-ig megrendezendő Ünnepi Könyvhét terveit. Az Ünnepi Könyvhét meg­nyitója május 25-én este fél nyolckór lesz a nyíregyházi József Attila Művelődési Ház nagytermében. Az ünnepélyen részt vesznek az írószövetség által kiküldött írók, költők. Ugyanezen a napon Székely­ben és Szamosbecsen ren­deznek író-olvasó találkozó­kat. Május 26-án Vencsellőn, Gergelyiugomyán, Kölesén és Mándokon lesz irodalmi est. Az Ünnepi Könyvhéten a megye több községében tarta­nak! író-olvasó találkozókat, irodalmi ismeretterjesztő elő­adásokat, írók, költők és központi előadók részvételé­Kőssön selyemfermelési szerződést! Beváltási árak: A fonható I., II. osztályú selyemgubó átvételi ára: 4«,— forint kg-ként Befektetés nélkül 1000—2000 forint mellékjövedelmet érhet el, ha egy vagy két. adag selyemhernyót nevel fel. Jelentkezés és felvilágosítás a helybeli FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZETEKNÉL ! (1381) vei. Tiszadobon, Záhonyban, Nyírbélteken, Bökönyben és Hodászon lesznek nagyobb szabású irodalmi estek­A KISZÖV szavalóversenyt rendez Nyíregyházán «s a járási székhelyeken. Az fmsz 52 helyen állít fel könyvsátrakat, de a legkisebb községek lakóit is felkeresik a könyvárusító társadalmi aktívák, az úttörők és az fmsz dolgozói. Május 8-ig minden járási székhelyen megalakulnak az Ünnepi Könyvhét előkészítő bizottságai. Sss A közöttük kialakult ellen­szenv még a háború előtti időkből származik. Seifert, a magas, fiatalos, élénk mozgá­sú, megnyerő külsejű, jószívű, és örökvidám férfi jóval ké­sőbb kezdte pályafutását a katonai felderítő és kémelhá­rító szervekben, mint Upitz. Kezdetben alárendeltje is volt, de aztán elhagyta Upitzot, és ő lett a főnöke. Upitz a maga részéről a politikai kalandorság és a gondosan kendőzött becstelen­ség eredményének tartotta Seifert karrierjét. Igaz, ő ma­ga is így haladt előre, de ha másnál tapasztalta ezt a mód­szert, nem tudta megvetés és gyűlölet nélkül fogadni. Sei­fert páratlan érzékkel előre meg tudta sejteni, mi lesz erről, vagy arról a dologról a hatalom birtokosainak néze­te és véleménye, s ennek ré­vén mindig időben — és rá­adásul rendkívül energikusan — cselekedett, megelőzve mindenkit és mindenféle kon- kurrenst. Upitz szerint csu­pán ez volt Seifert sikerei­nek titka. Pontosan ez játszódott le a háború elején, amikor a Füh­rer környezetének az volt a legnagyobb gondja, hogy bár­mi áron megszerezze az ame­rikaiak által felfedezett új bombairányító berendezésnek tervrajzait. Seifertoek sike­rült kiszimatolnia, hogy Hit­ler személyesen érdeklődik a berendezések iránt. Hallatlan energia, bevetésével, jó néhány ügynök tönkretételével, fan­tasztikus pénzmennyiséggel ugyan, de Seifertnek mégis si­került megszereznie a hét la­kat alatt őrzött tervrajzok fényképeit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerülé­sével szerezte meg. Seifert természetesen nem keveset kockáztatott. Alaposan meggyűlt volna a baja, ha Upitz idejében tudomást sze­rez erről az egész „különak- cióről”. De Upitz,, aki maga is minden idejét és teijes energiáját az új katonai mű­szer dokumentumainak meg­szerzésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert' az Abwehr birodal­mi vezetőjének asztalára tet­te a bombáirányító berende­zés tervrajzait. Úgy intézte a dolgot, hogy Goring és .Himmler, s rajta keresztül Hitler is minél előbb tudomást szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznaik szolgálati szobát kellett cserélni Sei- ferttel. Seifert nemcsak ma­gasabb beosztást, hanem tá­bornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttel tün­tették ki. Ez volt Sepp Sei­fert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba ér­kezett. Ügy érezte: vajmi ke­vés jóval kecsegtet a vele va­ló eszmecsere ebben a város­ban. Éppen ezért szándéko­san halogatta a találkozást, abban reménykedve, hogy vé­gül valami majd csak közbe­jön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden: Seifert ki­tartóan sürgette a beszélge­tést. Kétszer is rátelefonált Upitzra... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans- Behmer hadianyaggyár fel- robbantásáról, azokról az ak­ciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifa­siszta szervezet és a szovjet felderítők felkutatására és lik­vidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz fel- derítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlsluste- ben működött? — Igen, — állította határo­zottan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos, — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Osíburgban, Karlslusteból semmiféle élet­jelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádiófi­gyelőszolgálat azelőtt rend­szeresen észlelte egy ismeret­len rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint valahol Karlsluste környékéről su­gárzott. Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékeny­ségét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleges folytatni. Min­den világos. — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk, hogy si­került átjátszanunk" az oro­szokat. — Érdekes. — Georg Homann és Otto Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején ma­ga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban meg­jelent egy illető, aki Homann vallomásának, igazát, az ügy. bizonyítékait kutatja. A Gans- Behmer gyár raktárosa jelen­tette ezt. A raktárkezelőt ide­jében és megfelelően kioktat­ták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nvomozóinkat bíztuk meg, hogy kerítsék kézre. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom