Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

Külpolitikái események sorokban Felemelték a cukor, a zsír és a tej ára után a kenyér árát is N agy-B ri tarmi ában. (London, TASZSZ) Berlinben kedden megnyílt a Szabad Német Ifjúság VII. parlamentjének tanácskozása. (Berlin, MTI) 35 millió dollár kölcsönt nyújt Jugoszláviának a Vi­lágbank. Jugoszlávia a köl­csönt utak építésére fordítja. (Washington, Tanjug) Az államosításért harcol­nak Indiában. Hétfőn az egész országban gyűléseket, tüntetéseket rendeztek a ma­gán- és külföldi kézben lévő bankok, olajtársaságok, bá­nyák állami kézbe való vé­teléért. (Delhi, TASZSZ) A néger állampolgárok megkülönböztetése hátrányos helyzetbe hozza külföldön az Egyesült Államokat.— mon­dotta Rusk amerikai külügy- mínisater a társadalmi szer­vezetek washingtoni tanács­kozásán. (Washington, MTI) Hruscsovval folytatott be­szélgetéséről és a Szovjet­unióban tett legutóbbi láto­gatásának tapasztalatairól tá­jékoztatta hétfőn a nyugat­német kormány képviselőit Berthold Beitz, a Krupp vál­lalat vezérigazgatója. (Bonn, MTI) A minap közzétett szov­jet-kubai közös nyilatkozat bejelentése, amely szerint a szovjet kormány felemeli az ez évben megvásárlandó ku­bai nyer® cukor árát, bume­rángnak bizonyult a Nyugat számára és hatásos szerepet játszik majd Kuba gazdasági helyzetének további erősödé­sében — állapítja meg a Pravda keddi száma. (Moszk­va, TASZSZ) Komédia volt a lisszaboni bíróság tárgyalása, amelyen két és fél évi börtönre ítélték a Portugál Diák Szövetség volt főtitkárát — mondotta a Demokratikus Jogász Szövet­ség Portugáliában tartózkodó megfigyelője, aki most rész­leteket ismertetett a tárgya­lásról. (Párizs, MTI) Csalódott az ottawai NATO- tanácskozás eredményeiben a Német Szövetségi Köztársa­ság. Az NSZK jobboldali lap­jai fájó szívvel jelentették ki, hogy a szövetségesek közötti széthúzás keresztül húzta a bonni számításokat. (Bonn, MTI) Benn Bella algériai minisz- ' erelnök interjút adott az AFP különtudósítójának, amelyben kijelentette: Algéria arra tö­rekszik, hogy az afrikai csúcs- értekezleten megindult egye­sítési akciónak minél komo­lyabb tartalmat adjon. (Kairo, MTI) A nyugatnémet kormány szóvivője megerősítette, hogy De Gaulle július elején Borúiba látogat és megbeszé­léseket folytat Adenauer kan­cellárral a francia—-nyugat­német együttműködési szerző­désről. (Bonn, AP) 1 NATO szövetségesek messzire mentek a nyugatnémet revansizmusnak tett engedményekben A Krasznaja Zvezda cikke ßgyehneztet — Francia—angol közeledés? Moszkva, (TASZSZ): A szovjet sajtó kommentár­jaiban foglalkozik az ottawai NATO-tanácskozás határoza­taival, Anatolj Markov alezre­des, a Krasznaja Zvezda szemleírója a lap mai számá­ban megjegyzi: a tanácskozás megmutatta, hogy a nyugatnémet revansisták nukleáris szomjának oltá­sában messzire készek menni Bonn szövetsége­sei. A szemleíró megemlíti: a Bonnt védelmező nyugati pro­paganda egyik kedvenc fogása az az érv, hogy az NSZK tag­ja a nyugati katonai és politi­kai szövetségnek és így ellen­őrzés alatt áll. Ám Bonn védőügyvédjei a vita hevé­ben, vagy szándékosan, meg­feledkeznek rendkívül lénye­ges tényekről. Közismert pél­dául, hogy bonni vezetők már a nyugati szövetségekben való részvétel első pillanatá­tól kezdve úgy viszonyultak ahhoz, mint védőpajzshoz, amely a közvélemény előtt leplezi Nyugat-Németország gyors ütemű militarizálását. A szemleíró megjegyzi: most .az NSZK vezetői mindent elkövetnek, hogy nukleáris robbanótöltete­ket szerezhessenek az ame­rikaiaktól kapott célba- júttató eszközökhöz. Jevgenyíj Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója a töb­bi között ezt írja: Bonnban ér­tésre adják, hogy Ottawa csu­pán feltételes megállóhely. Von Hassel hadügyminiszter már a kanadai fővárosból tá­jékoztatta a nyugatnémet la­pokat a további menetrend­a bélse francia A francia kormány június közepén terjeszti a nemzet- gyűlés elé az ez év januárjá­ban aláírt francia—nyugatné­met együttműködési egyez­ményt. A De Gaulle és Aden­auer paktum fölötti vita vi­harosnak ígérkezik, mert a Francia Kommunista Párton kívül a Szociáldemokrata Párt és a Radikális Párt is az egyezmény ellen foglalt állást. A szocialisták és a bal­oldali polgári demokraták a nyugat-európai országok együttműködésének akadályát látják az együttműködési pak­tumban. A francia békemozgalom vezetősége nyilatkozatban fog­lalt állást - az egyezmény rati­fikálása ellen. ről: a Bundeswehr középható­sugarú atomrakétákat kap, létrehozzák kezdetben a víz feletti, majd a víz alatti több­oldalú atomerőt, és végül a nyugatnémet militaris­ták lehetőséget kapnak ah­hoz, hogy az atomfegyve­rek használatáról — még amerikai ellenszavazat ese­tén is — szavazattöbbség­gel döntsenek. A bonni miniszterek atom­mániájukat a felelősség átvál­lalásáról szóló fecsegésekkel leplezik. A valóságban azon­ban a nyugatnémet táborno­kok arról ábrándoznak, hogy fontos pozíciókat szerezhesse­nek meg a NATO-ban. A NATO-atomerő átcsopor­tosítása mitsem változtatott az eddigi helyzeten han­goztatják illetékes francia kö­rökben. De Gaulle továbbra is el­lenzi a „sokoldalú” NATO atomerőt és kitart saját atomfegyverkezése mel­lett. Terve változatlanul az „euró­pai politikai unió”, az „euró­pai atomerő”, a NATO kere­tén belül, de amerikai irányí­tás nélkül. A francia diplomácia to­vábbra is kerüli a Párizs és Washington közötti ellentétek kiélezését és elégtétellel álla­pítja meg, hogy a NATQ-or- szágok zöme nem lelkesedik Kennedy nassaui javaslataiért. A németeken kívül eddig még senki sem ajánlott fel egyetlen cemtimet sem a Polaris-rakétás hajók- bői álló „multilaterális** atomerőre és angol hívei A békebizottság felszólítja a francia választókat, a köz­ségi és megyei önkormányza­ti szerveket, tiltakozzanak az egyezmény törvénybe iktatá­sa ellen. Az angol atomleszerelésért küzdő százak bizottsága el­határozta, hogy tüntetést ren­dez a Buckingham palota előtt annak a napnak az es­téjén, amelyen Pál görög ki­rály és Frederika királyné hivatalos látogatásra London­ba érkezik. A bizottság nyi­latkozatban kijelentette: a tüntetés célja „tiltakozni az ellen, hogy az angol kormány ilyen módon egy dikíátori rendszernek udvarol s annak kegyeit hajhássza.” — hangoztatják a francia la­pok. Ha Ricketts admirális, Kennedy személyes megbízott-! ja nem tudja Macmillant Nassauban tett ígéretei bevál­tására rábírni, úgy a „sokol­dalú” atomerő csak német­amerikai atomerő lesz. Párizsban érdeklődéssel fi­gyelik milyen kiutat talál aj brit miniszterelnök súlyos i helyzetéből, hogyan tud saját) választói kívánságainak is megfelelni. „Macmillen-nek egyetlen lehetősége van — ír­ja a Le Monde — és ez Euró­pa. De Gaulle csak azért csapta be előtte Európa ka­puját, mert a bahamai talál­kozó után úgy látta, hogy Anglia többre tartja az Egye­sült Államokkal való szolida­ritást Európánál. Ha Macmillan felajánla­ná De Gaulle-nak az an­gol és francia atomerő egyesítését, alapvetően megváltozna a helyzet. Macmillan ez *sesetben nem úgy állna választói előtt, mint akit csak kudarc és megaláz­tatások értek — írja a Le Monde. Tiltakozó hét Argentínában Buenos Aires, (TASZSZ). Argentínáiban kedden or­szágos tiltakpzó hét kezdődött amelynek során a dolgozók a szakszervezeti szövetség ve­zetésével, a haladó pártok, társadalmi és diákszervezetek támogatásával állást foglal­nak a nép demokratikus jo­gait fenyegető reakciós táma­dások ellen. A tiltakozó hét keretében sztrájkokat, gyűléseket, tün­tetéseket tartanak. A Buenos Aires-i vállalatoknál már kedden népes gyűlések vol­tak, vasutasok, kikötőmunká­sok, állami alkalmazottak pedig sztrájkba léptek. A szakszervezeti szövetség a tiltakozó héttel kapcsolat­ban külön röpiratot adott ki, amely harcot hirdet a kor­mánynak a népet sújtó poli­tikája ellen. A röpirat hang­súlyozza, hogy e politika kö­vetkeztében Argentína kül­földi adóssága elérte a három- milliárd dollárt, költségvetési deficitje pedig az ötvenmil- liárd pesót. A nagytőkések és földesurak elnyomják a dol­gozókat, az ország kincsei a külföldi részvénytársaságok kezére kerülnek, fokozódik a drágaság, a munkanélküliség. Tüntetésekre készülnek AZ AFRIKAI CSÚCSÉRTEKEZLET EREDMÉNYEI Kalmár György, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti Adisz Abebából: Az Addisz Abeba-i csúcsér­tekezlet többet végzett, mint amire óvatos megfigyelők számítottak. Igazi siker Volt s a jövő kérdése csupán, ho­gyan lehet fenntartani Ad­disz Abeba szellemét, konk­rét tettekkel tölteni meg az itt kialakított formákat. Hogy ez elé is reménnyel nézhetnek Afrika népei, azt bizonyítja, hogy néhány hé­ten belül, június második fe­lében már össze is ül Dakar­ban az afrikai egységszerve­zet minisztereinek tanácsa, hogy megállapodjon a gyakor­lati tennivalókban. Melyek azok a fő kérdések, amelyekben az addiszi csúcs- találkozó lépést tett előre? Mindenekelőtt gyakorlati, ka­tonai és pénzügyi döntéseket hozott elsősorban az angolai szabadságharc befejezésére. Addisz Abebaban nyíltan ha­dat üzentek Salazarnak, aki egy egész földrésszel már ne­hezen tud szembeszállni. Dél- Afrikával szemben, ahol még nincs szó a háborúról olyan nyílt értelemben, mint Ango­lában, gazdasági és diplomá­ciai lépéseket határoztak el. Felszólították a világ kormá­nyait, hogy szakítsanak a fa­siszta rezsimmel. Ha ilyen fel­hívásokat eddig el is tudtak engedni a fülük mellett a nagyhatalmak, ma már ez ne­hezebb lesz. A konferencia leghatározottabban figyelmez­tette Nagy-Britanniát, hogy ha függetlenséget ad a fehér telepeseknek Dél-Rhodesiá- ban, ami egyúttal a fegyve­res harc kitörését is jelent, az egész földrész fegyveres erejével találják magukat szemben. A második fő kérdés, amelyben Addisz Abeba si­kert ért el! Az eddigi csopor­tosulások megszüntetése és egységes afrikai szervezet megalakítása. Addisz Abebában érvényét veszítette a Casablan­cái charta, megszűnt az afri­kai és maígas államok uniója, amelyet monroviai csoport néven ismernek, felszámolták a brazzavillei csoportot, s más alakulatokat. Nyilvánvalóan nem szűntek meg ezzel azok az ellentétek és különbségek. Egy egységes afrikai szervezet megalakulása még akkor is, ha ott éles viták, s nézetelté­rések lesznek, lehetőséget ad olyan gyakorlati intézkedésre, amelyek kihúzzák a talajt ezek alól az ellentétek alól. Ha például azokat a gazdasá­gi intézkedéseket megvalósít­ják, amelyek révén szabad­kereskedelmi zónát hoznak létre, vámegyezményeket, pénzügyi és szállítási egyez­ményeket kötnek, afrikai kliring-uniót alakítanak, nö­vekedni fog az afrikai orszá­gok gazdasági önállósága, csökkenni a külföldi tökének való kiszolgáltatottsága. Ez pedig — bármilyen nyájasan is mosolyognak hozzá — ve­reség az Európai Közös Piac számára. A harmadik íő kérdés, ami­ben a konferencia lépést tett előre az a szerep, amelyet a kontinens a világ ügyeinek eldöntésében játszik. A kon­ferencia követelését az ENSZ szervezetének átalakítására, hogy ott Afrika megfelelő képviselethez jusson, nem le­het tovább figyelmen kívül hagyni. Ma már az Egyesült Államok sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy szembeszálljon ezzel a követeléssel. Ha pedig Afri­kának nagyobb szava lesz a Biztonsági Tanácsban, s másutt, ez azt jelenti, hogy azok az erők növekednek, amelyek a béke védelmét, a feszültség csökkentését, s a leszerelést tartják szem előtt. Az- ENSZ szérvei így még ke­vésbé válhatnak az impe­rialista kalandorpolitika esz­közévé. Tisztázásra vár az a kérdés, hogyan válhatott az addiszi konferencia lényegesen na­gyobb sikerre, mint amire a megfigyelők számítottak. Min­denekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy míg tömén­telen anyagi nehézséggel küzdő kisebb országok veze­tői otthonukban nehezen tud­tak ellenállni a volt koloni- alista hatalmak nyomásának itt, Addisz Abebaban meg­érezték az összefogás erejét. Egyszerűen nem lehetett más nyelven beszélni, mint az im­perialistaellenes egységén. Az olyan aggályoskodók, mi^it Tsiranana, Madagaszkár el­nöke kisebbségbe szorultak, s végül maguk is csatlakoz­tak a határozott cselekvés hí­veihez. Nyitva marad természete­sen a kérdés, mi lesz, ha ezek a kormányfők hazamennek s otthon folytatódik a neoko- lonialista nyomás. Ennek a veszélye megvan, de nem vé­letlen, hogy a miniszterek ta­lálkozóját olyan rövid néhány hetes határidőre hívják ösz- sze. Mert minden gyakorlati lépés csökkenti az említett nagyhatalmi befolyás terét, s növeli az afrikai országok önállóságát. Az afrikai állam­fők, akik most Addisz Abeba­ban megérezték egy konti­nens összefogásának ereiét nem haboznak majd újra és újra meríteni ebből a forrás­ból. Az értekezlet megkezdé­sekor félve kellett bánni a jelzőkkel, most azonban nyu­godtan el lehet mondani: az addised csúcstalálkozó Afri­ka számára új korszakot nyi­tott. Kenya jövőre független köztársaság Kenyattát bízták meg kormányalakítással Bonn, (MTI): A Német Szövetségi Köztár­saság 55 000 000 lakosával az Európai Közös Piac legna­gyobb mezőgazdasági fogyasz­tója. Azért, hogy ipari termé­keit a többi tagállamba szál ííthassa, a tagállamok, de el­sősorban Olaszország és Fran­ciaország tekintélyes mezőgaz­dasági feleslegét kénytelen beengedni. Miután az említett országok lényegesen olcsóbban termelnek, mint a nyugatné­met parasztok, valóban szo­morú sors vár a kisparaszti gazdaságokra annál is inkább, mert a nyugatnémet kormány rövidesen beszünteti a mező- gazdaságnak nyújtott szub­venciót. A helyzetet tovább bonyolít­Nairobi, (Reuter). Makóim Macdonald kenyai kormányzó kedden felkérte Jomo Kenyattát, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnö­ja az Egyesült Államok ama törekvése, hogy az eddigiek­nél nagyobb mértékben hatol­jon be az Európai Közös Piac országaiba. A gazdasági kö­zösség tagállamai elvben hoz­zájárultak ehhez a követelés­hez. Az amerikaiak 50 száza­lékos vámcsökkentést követel­nek, s a mezőgazdasági ter­mékek jelentős helyet foglal­nak el kiviteli listájukon. Az Európai Közös Piac határo­zatainak és az Egyesült Álla­mok követelésének megvaló­sítása esetén tehát a nyugat­német piacot olcsó francia, olasz és amerikai mezőgazda­sági termékek árasztanák el. Ez pedig az amúgy is súlyos bajokkal küzdő kisparaszti birtokok biztos pusztulását je­lenti.-két, hogy alakítsa meg kor­mányát Az új kormány — a gyar­mat első kormánya a belső önkormányzat elérése óta — előreláthatólag június elsején veszi át hivatalát, amikor Kenya új alkotmánya életibe lép. Kenyatta pártja nagy több­séget szerzett a képviselővá­lasztásokon. A Kenyai Afri­kai Nemzeti Unió választási győzelme azt jelenti, hogy Kenya a jövő évben Jomo Kenyatta miniszterelnökségé­vel éri el a teljes független­séget. Politikai körökben úgy tudják, hogy a kenyai kor­mány a függetlenség elérése után az országot a Brit Nem­zetközösségen belül köztársa­sággá nyilvánítja. A „forró drót”, vagyis a Moszkva és Washington kö­zött létesítendő közvetlen táv­írókapcsolat kérdésének szak­értői hétfőn újabb ülést tar­tottak Genfiben. Ez a tárgya­lás volt a 12. és egyben a leghosszabb, mintegy három óráit vett igénybe. (Genf, MTI) Megkondult a lélekharang sok nyugatnémet parasztbirtok felett AFRIKA POLITIKAITERKÉPE 1963 MÁJUS Spanyo ÍM/l. Be. Becsuánaföid B. BURUNDI D. DAHOMEY FrV. FELSÓ-V01TA ETIÓPJA . ... AiranctaSzomah @ part Addisz / Abeba f öZOMÁLIA ry * Zanzibar fßn JANG^NYIKA .Comoreszk. yr mmgas/közt, . { / Réunion XJ (Fr.) AFRIKAUÖZT. ^sutoföid(ßrj FPúo FernandePóo(Sp.) R. RWANDA Ga. Gambia S.T. Sao Tómé G. GUINEA SZ. SZENEGÁL KAM. KAMERUN T. TOGO R. Rio Muni M U. UGANDA Bn Brit D.Közt DétöTrikai Közt. Fr. Francia Port. Portupé! Sp. Spanyol Az afrikai kon­tinensen végig­söprő nemzeti füg­getlenségi mozga­lom eredménye­ként az egykori „fekete földrészen” jelenleg 33 politi­kailag független szuverén állam van. A felszaba­dult afrikai orszá­gok külügyminisz­tereinek előkészítő tanácskozásai alap­ján Etiópia főváro­sában Addisz Abe- bá-ban afrikai csúcsértekezletet tartottak. Az érte­kezleten 30 függet­len afrikai ország állam-, illetve kor­mányfője vett részt. Az afrikai csúcs­értekezletre a fa­siszta faji diszkri­minációs politikát íolytató Dél-Afri­kai Köztársaságot nem hívták meg. Különböző okok következtében to­vábbi két függet­len állam: Marok­kó, valamint Togó nem vett részt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom