Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

PARTOKTATAS KRÓNIKA ABLAKOK Inkább kevesebbet, de jobban! „a marxizmus Hazánkban való térhódításának kedvez az ország társadalmi-politi­kai helyzete. Az elmúlt évek nemzetközi és hazai esemé­nyeinek. a párt politikájának hatására polgári éa kispolgá­ri gondolkodású rétegek és emberek közeledtek a népi demokratikus rendszerhez”. Pártunk vili. kongresszusá­nak ezt a megállapítását Jól bizonyítja megyénkben a pártoktatás hallgatóinak ala­kulása A szervezett pártok- tatás különféle formáin ta­nulók száma az 1958—59-es oktatási évhez képest meg­kétszereződött. s a pártokta­tás lazább formáin részt ve­vőkkel együtt számuk meg- htiídts a 25 ezrst. Különösen jelentős emelkedés falun, amit a termelési viszonyok­ban beállt változáson ttll elő- segített az is, högy a terme* lőszövetkezeti tagok naponta meggyőződhettek, arrólt a párt gyakorlati tevékenysége nem ált ellentétben a párt által hirdetett elméleti tanítások­kal, hogy amit a párt ígért, azt következetesen megvaló­sítja. Megvalósult a szó és a tett egysége, s ez nagymér­tékben növelte a pártoktatás vonzóerejét, tekintélyét, Az elmúlt hetekben me­gyénk minden pártszerveze­tében befejeződött az 1962— 63-as oktatási év. Pártszer­vezeteink • most veszik szám­ba az elmúlt év tapasztala­tait, s azok eredményeiből, az elkövetett hibákból okulva készülnek fel a következő ok­tatást évre. Ezt tette a2 MSZMP Szabolcs-Szatmár Me­gy«! Végrehajtó Bizottsága le. Figyelembe vette a Vili. kongresszus határozatát, mely szerint: „További előrehala­dásunk elsőrendű követelmé­nye, hogy megszüntessük az ideológiái munka Viszonyla­gos elmaradásét a társadalmi '•iszonyok fejlődése mögötk fokozzuk az eszmei harcót a tudományos, kulturális élet minden területén a szocialis- ’ *> medöfi élő, dolgozó, gondol­kodó és érző ember nevelé­séért.” Mindenekelőtt tehát arra volt szükség, hogy fel­fedje a gátló tényezőket, azokat az okokat, amélyek csökkentik a pártoktatás színvonalát és hatékonysá­gát, s megfelelő intézkedése­ket tegyen annak érdekében, hogy már ebben az évben is jelentős javulás következzen be, s megteremtse a feltéte­leket a mégnagyobb arányú növekedéshez. A vb. megállapította, hogy az elmúlt években, a hallga­tók számának nagyarányú felfutásával kapcsolatban meg kéllett kétszerezni a propa­gandisták számát i$, és ét nem mindég járt együtt szin- vonalemelkedéssel. Évről évre emelkedik az érettségizett, egyetemet, vagy főiskolát végzett propagandisták szá­ma, viszont kevés a pártis­kolát, esti egyetemet végzett propagandista. Nincs kellően megoldva a propagandisták tehermentesítése, s egyes me­gyei, járási vezetők azért nem vállalnak propagandamunkát, mért sokirányú elfoglaltságuk miatt nem tutinak időt sza­kítani a foglalkozásokra való felkészülésre. Csökkentették a pártoktatás hatékonyságát a pártoktatás irányításában meglévő hibák. Nem volt összehangolva kellően a párt, állami és társadalmi szervek politikai oktatása, ezért sok volt a keresztszervezés, ugyanazoknak az embereknek több helyén való foglalkozta­tása. Ehhez járult hozzá, hogy a jói bevált esti egyetem és a tömegoktatás között nem sikerült megfelelő középszin­tű oktatási formát kialakíta­ni, s emiatt nem vőlt megol­dott a községi párt, állami és gazdasági vezetők politikai képzése, továbbképzése. Vé­gül kedvezőtlen hatást gyako­rist ét á tény is, _ högy me­gyénkben — országos szint­hez viszonyítva is — igen ala­csony (19,7 százalék) volt a nők aránya a hallgatók, s még ettől is aláöSóhyább n propagandisták között. Ezen ismeretek birtokában — figyelembe vévé a Pőli Il­kái Bizottság 1063 február 16, határozatát — végrehajtó bi­zottságunk határozatot hozott kt 1983 84-es pártoktatási év előkészítésére. Különösen nagy gondosság­gal foglalkozik u határozat a propagandisták munkájával, hiszen a pártoktatás közpon­ti alakja a propagandista. Csak ott folyhat megfelelő oktatás, csak ott járnak el az emberek szívesén a szeminá­riumokra, ahol újat, érdeke­sen magas színvonalon halla­nak. Csak ott lőhet kellő ha- tókonykága a pártok tatáin ak, ahöt a propagandista alapo­san készül minden foglalko­zásra, nagy gondot fordít marxista lsmerateinek. álta­lános műveltségének rendsze­res emelésére. Ezért foglalt .állást úgy a végrehajtó bi­zottság, hogy további előreha­ladásunk kulcskérdése, a pártok tatás magasabb színvo­nalának és nagyobb hatékony­ságénak záloga a propagan­disták képzésének és tovább­képzésének biztosítása. Célul tűzte ki, hogy három-négy év alatt a pártoktatás minden propagandistája öthónapos vagy ennél magasabb párus­kálái végzettséggel, vagy en­nek megfelelő marxista kép­zettséggel rendelkezzen, mely párosul bizonyos pedagógiai ismeretekkel, megfelelő mód­szerbeli jártassággal. E cél megvalósítása kétirá­nyú tevékenységet követel pártszervezeteinktől: Először is biztosítani » meglévő pro­pagandisták száméra a kellő ismeretek megszerzését, s olyan új propagandistákat ál­lítani munkába, akik már az induláskor megfelelnek a felállított követelményeknek (egyetemet, magasabb pártis- kelát végzettek stb.j. másod­szor pedig biztosítani annak a feltételeit, hogy ezek az elvtársak rendszeresen to­vábbfejlesszék ismereteiket, módszereiket Pföpagandistáiftk jelentős része már most megfelel e követelményeknek. Több, mint 30 százalékuk rendelkezik egyetemi, főiskolai, vagy S hónaposnál magasabb párti s­kelai végzettséggel. Nem kis gónd azonban, hogy az elkö­vetkező években a többi elv­társik ís megszerezhessék a szükséges képzettséget. Ez te­szi indokolttá, hogy az esti egyetemnek újabb kihelye­zett osztályát hozzuk létre a mátészalkai járás mellett a kisvárdai és nyíregyházi já­rásokban is, és azt javasol­juk, hogy a most induló új oktatási formára: a marxiz­mus—-lenlnizmus ésti középfo­kú tanfolyamára is elsősor­ban propagandistáikat vonja­nak be járásaink. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a propagandista konferenciák magas színvonalon folyjanak, s a szemináriumi előkészítés mellett vitassák meg azokon pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom ■ időszerű dokumentumait, a kül-, bél­és gazdaságpolitika aktuális kérdéseit. Nem elég tehát jó propagan­distákat kiválasztani, — gon­doskodni kell továbbképzé­sükről, s biztosítani, hogy fő pártmunkájuk, legfontosabb társadalmi tevékenységük a marxizmus magas színvonalú terjesztése legyen. Mentesíte­ni kell őket más megbízások alól, hogy az így felszabaduló időt továbbképzésükre, a megfelelő felkészülésre for­díthassák. Világos azonban, hogy a propagandisták továbbképzé­sének és tehermentesítésének mególdasa esetén is néhány elvtársát fél kell menteni t megbízatás alől, s helyükre magasabb felkészültségű pro­pagandistákat kéll beállítani Egyetemeinkről, főiskoláink­ról nagy számban kerülték és kerülnék ki magas mar­xista műveltségű Szakembe­rek. Ezek az elvtársak a pro­pagandamunka nagy tartalé­kait képezik. Mivel azon-bar többségük pártenkívuli, — m egyúttal azt is jelenti, hogy pártonkívüli pártoktatók is lesznek megyénkben, elsősor­ban a gazdaságpolitikai és az időszerű kérdések tanfolya­main. Helyes ez? Biztosar lesznek majd olyanok me­gyénkben, ákiK nem értenek majd észéi ágyét-, ékik ezl az álláspontot liberalizmus­nak, engedménynek fogják majd fel. Ezekkel az elvtár­sakkal vitatkoznunk kell majd. Meg keil értetni, hogy i a pedagógusok, mérnökök, agronómusok nemcsak a szak­mai ismereteket sajátították el az egyetemén, hanem ma­gas színvonalon elsajátították . a marxizmus—lenlntzmust Is, sőt, többségüknek ez meggyő­ződésévé, világnézetévé vált. . Emellett jól Ismerik az üzeni, a falu, a tsz problémáit elvi és gyakorlati vcmatkoZÓBtvtn egyaránt. Rátermettségük, rendszerünkhöz való hűségük, ■ magas marxista és általános műveltségűk — mindez amel­lett szól, hogy bevonjuk őket a propagandamunkába is, Ha , ők is megkapják pártszerve­zeteinktől azt a segítséget, melyet propágandíetálflk jó ré­sze már ma is megkap; rend­szeres tájékoztatás: és kellő megbecsülés', ügy nagymér­tékben javíthatják a tömeg- oktatás színvonalát. A dolgozók érdeklődésének megfelelően ki kell alakítani a következő oktatási évre vo­natkozó elképzeléseket. A propagandistákkal folytatott beszélgetés ■ alapján állapítsák meg, hogy mit lehet és mit kell ténni tehermentesítésük, folyamatos továbbképzésük ér­dekében. Ha szükséges, von­janak be a propagandamun­kába új elvtársakat. Még a i nyár folyamán meg kell kez­deni a beszélgetést a pártok- i tatás hallgatóival, törekedve ’ arra, hogy párttagjaink mel­lett minél több pártőnkívüili , érdeklődőt is bevonjunk a ' pártoktatásba. Az eddigiek­től jóval nagyobb arányban kell biztosítanunk a flök rész­vételét a pá rtoktatá ; ba n. Az . egész előkészítő munka során azt az élvet keU érvényesí- . térti: csak annyi szémináriu- , mot szervezzünk, ahány jól képzett propagandista van, í ahány helyen rflagás színvo- : nalú foglalkozásokat tudunk ‘ biztosítani. Inkább káveseb- , bet, de jobban. Még annak az áfán is jőbban, hogy — * átmenetileg — csökken va­lamelyest á szervezett 6kta­, tás ban részt véVők száma. Hs • azonban az előádósos propa- i gaindk különböző formái ad* ■ ta lehetőségeket jól kihasznál- i juk, ha a járások, községek i legképzettebb vezetői tevéke- 1 r.yen részt vállalnak a poli­tikai akadémiák, előadássoro­zatok vezetésében, akkor meg ■ tudjuk oldani a ke*Hős fel­■ adatot: nagy tömegekhez jut­■ tassuk el a marxizmus—le- nirtízmust, emelve a propa­; gándamunka színvonalát, ha­tékonyságát. Varga Gyula, i á megyéi pártbizőttság i agitáciÓB- és propaganda I osztályának helyettes vezetőié. Az orvos és az ipszdon története Akivel Kállai méltóságot nem fogott kezet ■— ötágú korona a névjegyen •— Hogy menekült meg az öreg Bíró a háborútól? — Lelkekbe láttunk — val­lotta 1956 növember 7-én as ősz hajú, r agykállói orvos, dr Szilvágy Ferenc. Ott ültünk az előszobában a fonott asz­tal mellett. Beszélgettünk, reméltük, a jósoltuk a jövőt. Betegtől é'-kezett. Látszott rajta, hoigy fáradt. Megvisel­ték az események, De fel­emelt fejjel állt az emberek elé, mert érezte, tudta, hogy tisztán lát, Másríep az 6 szavai visel­ték jegyzetem címét az új­ságban. Nem lepte meg. Ol­vasták a. kállóiak Is, Többen felkeresték, Némelyek csóvál­ták fejüket. Ej • doktor úr. még mindig kitart a kommu­nisták mellett?! — mondta valaki, » It e’enf: rnlnlk? Tavasz van, május, Üjra együtt ülünk. A fonott asz­talon üveg vázában akácvi­rág. öt nézem. Változott-e 1 öregedett. Akkor ötvenöt éves volt, most hatvankettő. SZema azonban most is fiata­losan Csillog. Szavai patto- Sók. mint azon az emlékeze­tes ősz végi délelőttön. Élete, hivatánszeretete pél­da lehet a fiatal Orvoméin zedéknek. Korányi, a világhí rés ófvostudós Kálióban szü­letett. Szilvássv kerék har mine esztendeje származót ide a Felvidékről, Azóta egy­helyben itt szolgál. — Göröngyös volt az élet­pályám emlékezik. Föld­műves családból származom Egyetemista koromban, öt Pozsony vármegye eavik ki! községében a segédjegyző' kértem meg. változtasson t nevemen. Osináljoh belőle« nemest. így kaptam az egyi* es mellé a másikát, s a ne vém végére áz ipsíilont — mosolyog, A fiam meg a lá­nyom már nein használják Minek? Nem kéll rhér. Ds akkor az érvényesülésem füg­gött tőle. <2sak így nézte! embernek. Még Szerencse hogy az anyakönyvi kivona­tom olyan olvashatatlan u Völt kiállítva cséhszlövál nyél véti. hegy ném igazodtál el rajta. Mi ez? kérdez­ték tőlem akkoriban a hiva­talos helyeken, mikor olvas­ták, hogy rolnik. Azt ha­zudtam, földbirtokost jelent pedig a fenét —, mosolyog az idős orvos. — Földművest hapszámőst jelentett — kacag Hftrman egy szekrénybe Mikor végzett, Pesten pró­bálkozott. Hiába. Jött a Nyír­ségbe. Két esztendeig segéd- orvöskódott a nyíregyház: kórházban. S várta á jő sze­rencsét, — Egy másik kollégává' laktam egy szobában. Mikói ki akartam pakolni a eókmó- kornat, rámförmedt. Hozass be egy másik szekrényt Az enyémbe ne ralid a hátaidat. Hozattam, Kezdtem kiszedni •a ruhát. Egy kopott sötét öl­tönyt, egy másik , rosszat, néhány inget s kész. Ö mo­solygott. Ennyi az egész? Ennyi — válaszoltam. Akkor elég lesz egy szekrény is — üjonßo't, — Azt hittem, te gazdagabb vagy mint én... S jött egy harmadik kolléga is. ö Is abba' a szekrénybe pakolt? KsSrunms vsPasFMíS Két év után, 1936-ban lett köröm# dr. Szdvátsv Ferenc Káliéban. — Nagy ceremóniával. Én voltam az utolsó kömrvos Szabolcsban, akit választot­ták, No, de nem ment ám az olyam simán, A barátok azt tanácsolták, próbáljak a kál­iéi főszolgabíró' baráti körébe férkőzni, s ha megkedvel, nyárt ügyem van, Megtet­tem. Sikerült. Kedvében jár­tam az öreg legénynek, Si­pos Ferencnek, aki szerette az éjszakai életet, az italt, g a könnyűvérű nőket #em vetette meg. Valaki megsúg­ta, hogy Sipos főszolgabíró mélléttem van. Abban az idő­ben úgy volt. hogy a köz­ségek küldtek 12 embert, ugyanennyit a vármegye je­lölt ki. s ha veszélyeztetve lett volna a hivatalos jelölt megválasztása, akkor a fő­szolgabíró szavazata döntött, — S éték után következett a vizit. Csináltattam a név­jegyet. Geneaynek, a királyi kamarásnak, meg Deny mél- fóságösnak külön. A részükre szóló névkártyákra ezt nyom­tattam: Szilváid y Szilvásvá­ra dy Szilvássy Ferenc. S ott ékeskedett az ötágú korona is a bal sé toliban. fenn, Be­állítottam Gencsyhez. Mikor bevitték a névjegyemet azon­nal fogadott, mint ..kék vé­rűt.” Pedig ha tudta Volna! Csak akkor voltam kissé bajz ban, mikör affelől faggatott, högy tulajdonképpen melyik Szilvássy családból is szár­ma zom, Még szerencse, a hü­lye elkotyogta magát, högy ő bíz a zemplénieket jól is­meri, sokat vadászott velük, így más választásom nem volt, mint azt füllenteni, hogy a Dunántúliaktól. Utasította Is a számtartóját, hogy ne­vében rám szavazzon. így választották meg kör- orvcsrtak. Ezek után azt hihetaé az ember, Szilvássy doktor hű­ségesen kiszolgálta az urakat. Tévedés! Megmaradt a sze­gények orvosának, istápoló­jának. Huszonöt esztendeig Volt körorvos. Fáradhatat­lanul járta Káiló utcáit, sze- kéPézétt éjjel, fagyban, sár­ban Napkorra. Öt esztendeje csak, hogy letette az orvosi táskát. Kinevezték járási £ő- ofyoanak. Szegények voltak betegei, s ő is szegény maradt. Egyet­len házra tellett erejéből, hi­vatásából Ott lakik most is ahol negyedszázaddal azelőtt. 3 Kánonéit iozöeszól — Akik meg fizethettek volna, azok még. meg sem köszönték. Kállay a hlntapo- iíttkus miniszterelnök 239 pengőmmel tartozott hosszú ideig! Feljelentettem! Mit ér­tem vele1’ Semmit Kinevet­tek, No egyszer aztán szól­tam a gyóntató kanonokJá- ntsk Marnó Gyula bácsinak. Elmondtam én mindennek, Csititött, védte, hogy beszél­hetek róla így. hisz ők fog­nak megvédeni bennünket. S ekkor elmondtam neki a tar­tozást. Valószínű, említette neki gyóntatás közben, mert egyszer megérkezett postán a pénz. Emlékeznek azonban az emberek. Mikor a tiszalöki katonai körzetben sorozó or­vos volt 1944 végén, amikor a nyilasok hatalomra kerül­tek, egymás után szuperálfa ki a káliói embereket. Ezer­ből alig húszat hagyott visz­sza. — Soha nem felejtem el az öreg Biró bácsit. „Alkalmatlan” — mondom hangosan. „A füle folyik-” ..Ejnye doktor úr. az én. fülem soha nem folyt még!” — vágta rá az öreg sértődöt­ten. „Maga hülye! Nem tud­ja. . „Valóban bolond?” — kér­dezte a tiszt. „Az, ha mondom, én isme­rem.” — így sikerült megmenté­rt! az öreget. Hálálkodott is később! Szilvássy doktor Moszkvát hallgatta. S azt 1® tudta, hogy miért ég éjszakánként a 'illan v Plajneménál, a szülésznőnél. A fia az ille­gális kommunista mozgalom­ban dolgozott. Keserű, a esendÖrtisztihfelyettes de hosz- s2ú ideig nyomozta! S nem jött rá... Beteg Szilvássy doktor. Há­rom hétig nyomta az ágyat a nyíregyházi kórházban. Táp­pénzen van. Sok a látogató­ja. Tiltják a sok beszédtől, a cigarettától, de nem tud el- letttállni. — Négyet-ötöt szabad szív­nom — mondja, mikor elő­veszem a Fecskét. Rágyúj­tunk Mélyet szív. A frissen meszelt ház előtt keresem az orvosi táblát. Nincs. Beme­szelték. Úgyis tudja mindenki hogy itt lakik. F. K. ká Őutánában egyré többször 1 * azon kapom magamat, hogy hazatérve a munkából hónom áld vészé fli o keresztéze- mes kispárnát, indulok áz ab­lakhoz. Rákönyökölök á pár­kányra s nézem a kitudja hány éves vén fa szétterülő lombjait. Elnézem, minden különösebb cél nélkül. Csak úgy, pihentetésüt az örökké száguldő-zakaéoló írógép után, a percenként felbúgó telefontól távol, messze a színültig megtelt hamutálcá­tól. Egyszet már inep fogéi­mázliim magamban ez az a boldog semmittevés, amely tudtom ellenére is felfrissít. Lehet, Hadd legyeit így igaz. Ha viszont így igaz, akkor az én életemben égyte fon­tosabb funkciója van az ab­laknak. Ki kell ezt monda­nom ilyen vatószínűtienül hangzóan még akkor is, hü a jelenleginél is fiatalabb ko­romban hátagot éreztem áz ablakban trónolok iránt. Ki- vánési öreguraknak, téma után kutató pletykásaknak tartottam őket, akik éppen igy randevúból, szóváltásból, elcsattant és óhajtott ásóikból fönnálltak véleményt, táplál­ják képselöérejüket. Mi létté hát, hogy néhány időtlenül rövid esztendő alatt megsze­rettem az ablakokat a kite­kintőkkel együtt7 Pedig ne­kem is, mint kívülem száz­ezreknek okom volna az el­lenkezőjére. Mert aé éti gyermekéveim egyik mégBédihbHiója de ab­lakunk Póít. A tenyérnyi, alig észrevehető ablak, ame­lyen háborítatlanul szágul­dozhatott a szél, megremeg­tetve á hdsszü évekig bűzzef pislákoló petróleumlámpa lángját. Ha beállt a tél, se­hogy sétn lélt kedvünk a ki­rajzolódó — és milyen félel­metesed vastagodó?! — jég­virágokban, mert a nyíláson belopózott a párkányra a hó, több ujjnyi Vastagon. Ott cso­mósodott napúkig, hetekig, amíg a .,természetes központi fűtés" ki nem olvasztotta. Roggyant tűzhely linkbe éjjel- nappal rakhattuk volna, ak­kor sem sikerüli volna át- niétégíteni a helyiséget. De nem raktuk, mert nem volt mit raikni. Csak jászolból va­ló esutka volt a legtöbbször, áminek talán egyáltalán nincs kalóriája. Aztán p. rongy az ablak­ban. Azzal akartunk bariká­dot emelni a szigorú hideg­nek, karvastagságú, zsineggel összekötött rongykaróval. Rongy volt elég, csak ■ a pénz kevés, ami pedig többet jelentett volna a világ min­den rongyánál. Akkoriban ta­lán él sem tudtam képzelni, thítyen is egy igazi, jól záró, dupla üvegú ablak. Fából is volt ablakunk, tneg kék csomagoló pápifbóL Előbb a papírt raggattuk fet esténként, úgy, hogy a kabi- ró kidobolta 'az elsötétítést Utasítást. Később a VíssíáVü- huló németek felröbbántőtták t Kraszna-hidát. Közéi Ak­tunk a hídhoz, a légnyomás- tóé beőmiött mindén szem ablakunk. Apám a szekrény púicait szegezte a helyükbe Később m.eg éppen azt bán­tam, hogy üvegre cseréltük a deszkát: mindenki láthatta ai utcáról, hbgy iőbb helyütt sza­kadt a függönyünk. Szegyei- tém, nagyon s ezután gyak­ran szép csipkefüggönyről áb­rándoztam, képzeletemmel szép mintákat rajzoltam rá­Talán ez, ét a hihetetlenül őszinte sóvárgás tett az abla­kok szerelmesévé? Ném tu­dom. Csak érzem, hogy mos­tanában jólesik nyugodt, egyenletes lépésben haladni a fényes és á legeldugottabb utcáin a városnak s lesni a katonásan, tetszetősen sora­kozó ablakokat. Hiába kuta­tom a fOngykarókat, a fetpú- po sodó deszkakarikákat, el­vétve is ritka. Kiment a di­vatból. Van még szakadt füg­göny, de többségben olyan csipkék hullának alá az üve­gen, túl, amilyet gyermekiéJ* jel el sem tudtam volna kép­zelni. A fiiódenáronrői, a fi- kuszról s a többi örökzöldről nem is beszélőé, melyek ter­mészetes díszeivé válnak a legegyszerűbb emberék laká­sainak iß, MBnd több helyütt látni már a kissé félrehúzott függönyön túl hangükttlám- pát, több ágú csillárt; televí­zióantenna huzata ká-hyarog a szobába. Valóságos kis ki­rakatok a mai ablakok, akár a bolti portálok a korzón, amelyek árübÓségról árulkod­nak. Hozzáértő „kirakátren- déZöi kezek“ műve. Megszerettem én ezeket a szélesen — és egyre széleseb­ben utódra nyíló ablakokat, csakúgy mint az új Városne­gyed kiugró erkélyeit, ahol a melegben nyíló virágok mögött újságolvasókat, nap- fürdőzőkét látni Ilyenkor, nyár eleji május délütánókdü. f Angyal Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom