Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-24 / 119. szám
LEG... LEG... LEG... } I (a aáuitött) Tovább fejlődik a dolgozók iskoláztatása Irányelvek az 1963/64-es oktatási évre Ankét a mezőgazdasági szakmunkásképzésről A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB mezőgazdaságii művelődési osztályának, valamint a különböző társadalmi szervek közös rendezésé- / ben „Közös feladataink a szakmunkás képzésben” címmel ankétet tartottak csütörtökön Nyíregyházán. Szabolcsban a mezőgazdasági szakmunkás képzést — jelenlegi formájában — négy évvel ezelőtt kezdték, mintegy negyven hallgatóval. Az érdeklődés állandóan nőtt, s az elmúlt években már több mint 130 fiatal szerzett bizonyítványt. Az ankéton elhangzott előadás és hozzászólások alapján a jövőben tovább szélesítik, még több fiatalt vonnak be ebbe az oktatási formába. Ehhez a munkához az eddiginél nagyobb segítséget nyújtanak a megye KISZ-szervezetei is. műnk a legmesszebbmenőkig gondoskodik. Elég, ha az idei anyagi áldozatot nézzük: megyénk gyermekvédő intézményeinek fenntartására 23 millió forintot fordítunk 1963-ban. Társadalmunk ügye Egy statisztika szerint 1942- ben az állami gondozottak nagy része, 1210 gyermek volt kinn nevelőszülőknél megyénkben. Akkor a 8—12 évesek voltak a legkapósabbak. Most a gondozottaknak csupán a negyedrésze él nevelőszülőknél, nagyrészt a 3—0 évesek, akik közül többet örökbe fogadnak. — Régen az Árvácskákat munkára fogták, a mostani gondozottakat saját gyermekükként nevelik a mostohaszülök. Ha iskolasorba jutnak, év vége közeledtón többször bekopognak az intézet ajtaján, viszik nyaralni vá- lasztottaikat. Készül a disszertáció Különösen az utóbbi időben ‘kezd igazán társadalmi üggyé válni a magukra maradt, rossz körülmények között élő gyermekek sorsa: a gyermek és ifjúságvédelmi Megvédem a televíziót Szovjet kormánydelegáció az Egyesült Izzóban A hazánkban tartózkodó szovjet kormánydelegáció K. V. Rudnyevnek, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesének vezetésével — György Gyula kohó- és gépipari miniszter- helyettes társaságában — kedden meglátogatta az Egyesült Izzót. A látogatáson ott volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A vendégeket Dienes Béla, az üzem vezérigazgatója és a gyár párt- és szakszervezeti vezetői üdvözölték. A vendégek megtekintették az üzem fénycső, izzólámpa és rádiócső gyáregységét, valamint az Izzó vákuumtechnikái gépgyárát. A képen: K. V. Rudnyev (középen) a nagy lámpa gyáregységében, jobbról Dienes Béla. Vigovszki László felvétele. — Hihetetlen! Ez nem is lehet igaz, ilyen nincs. — Egyáltalán van ebben ezerkezet? Ez úgy néz ki, mintha csak egy lemez lenne! — Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hangzanak el a Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjának óravitrinje eiőtt. Előző körsétánk alkalmával már megírtuk, hogy itt látható a világ leglaposabb és egyben legpontosabb karóra, a 2,9 milliméter vastagságú Vinpla. Leg... leg... leg..., ez a szócska az értelmező szótár tanúsága szerint a felsőfok jele. A Budapesti Nemzetközi Vásáron igen sok esetben használjuk, hiszen mind a külföldi, mind a hazai kiállítók arra törekedtek, hogy mindenből a legkiválóbbat, legújabbat, legalkalmasabbat stb. mutassák be a vásár látogatóinak. A legegyszerűbben kezelhető fényképezőgépet láthatjuk a Német Demokratikus Köztársaság pavilonjában. A VEB KAMERA UND KINO- WERKE DRESDEN gyártotta praktikkal, csak az objektumot kell kiválasztani, a többit a gép automatikusan végzi el. Megváltás ez a kamera a gyengébbeknek. A legvidámabb ébresztőórát is itt találjuk. Tranzisztoros rádióval egybeépítve, zeneszóval ébreszti tulajdonosát. ★ A legszerényebb ember Dostrasil Vilén üvegtechnikus. A csehszlovák pavilonban vékony benzinlángocskán színes üvegrudat forgat, csodálatos finomságú figurák formázódnak kezei között. Hatalmas nézősereg veszi körül. Fejét lehajtva dolgozik, s mikor egy-egy figura elkészül a nézők soraiból az elismerés és csodálat hangzik fel. Felnéz, elpirul, szinte bo- csánatkérően néz körül, hogy a nézőket megfosztotta a műélvezettől. A legjobban érdekli azonban a vásár női látogatóit a harisnyakötőgép, amely a varrás nélküli harisnyát állítja elő. Az olyan varrás nélkülit, amelyen a szem sem fentről, sem lentről nem szalad. ★ ' A legnagyobb sikere a japán pavilonban a Yashica Coltd tranzisztoros magnetofonjának van, amely egy tenyérben is elfér, súlya másfél kiló, de hangereje normális. Ez a legújabb típus, a japán áruházakban eddig tízezer darab kelt el belőle. A legújabb, Európában még nem ismert műanyagot a tre- viront a TEIJIN LIMJTED cég állítja ki. A treviron „csodafonalnak” nevezhető, ez az a műanyagszál, amely ellenáll a savaknak és a lúgoknak, és növeli az emberi test kálcium-ion tartalmát. Ruházati célra kiválóan alkalmas. Fehérnemű és szövetanyag készül belőle. A treviron napi termelése száz tonna, ebből hetvenöt százalék ruházati célra készül. ★ A legtöbb „leg”-et talán a könnyűipari pavilonban jegyezhettük fel. Legnagyobb az érdeklődés, legszebbek a kirakatok, legszínesebbek a hazai textilanyagok, legjobb szabásúak a férfiruhák, női bundáik és egyéb hssználatl cikkek. Legizgalmasabb a Budapesti Bőripari Szövetkezet 250 új cipőmodellje. Ezért a legnagyobb a közönségsikere is. ★ A legkíváncsibb pedig e sorok feljegyzője, hogy hol és mikor lehet majd e cipőket megvásárolni? V. Gy. Az iskolai felnőttoktatás fejlesztése több év óta szak- szervezetek kulturális munkájának középpontjában áll. Bizonyítja ezt, hogy az elkövet kező hetekben több mint ne gyedmillió üzemi, vállalati, hí vatali dolgozó vizsgázik a kü lönböző iskolafajták esti és levelező tagozatain. E kétségtelen eredmények ellenére a dolgozók mintegy 45 százaléka még nem végezte el az általános iskola valamennyi osztályát, s a magasabb fokú iskoláztatás feladatai is tervszerűbb munkát igényelnek. Mindezek szem előtt tartásával határozta meg a SZOT a dolgozók iskoláztatásának irányelveit az 1963—64. tanévre. Mivel az általános iskolai felnőttoktatás még hosszú ideig a dolgozók továbbtanulásának legfontosabb része lesz, az irányelvek elsőrendű feladatként jelölik meg az általános iskolák továbbfejlesztését. Minden eddiginél nagyobb arányokban kívánják növelni az alapismereti tanfolyamokra beiratkozottak létszámát, az általános iskolák felső tagozatain pedig a műszakhoz alkalmazkodó formák — üzemi iskolák és tagozatok, kihelyezett osztályok — szervezése a fő feladat. Itt lehetőség nyílik majd a helyi igényeknek leginkább megfelelő módszerek alkalmazására. Például a Művelődésügyi Minisztérium engedélyével rövidített idejű tanfolyamokat is szervezhetnek, ahol a 7—8. osztályt egy év alatt végzik el a hallgatók. Az idényjellegű tanfolyamokat azok látogathatják majd, akik az év nagy részét lakóhelyüktől távol töltik, például hajózok. A _ középiskolák fejlesztési lehetősége — különösen az ipari technikumokiban "■— korlátozott. Ezért az ipari technikumokban a Jelenlegi szint tartására törekszenek, ami mintegy 20 000 újabb első osztályos tanuló felvételét jelenti. A mezőgazdasági technikumokban a régebbi osztályok létszámának növelése mellett újabb tanulócsoportok szervezését javasolja a SZOT. A felsőfokú felnőttoktatás fejlesztésére is több lehetőség adódik: elsősorban az esti tagozatok kibővítése az egyetemek és ■ főiskolák székhelyein, nagyipari központokban pedig a kihelyezett tago zatok létrehozása. Az irányelvek szerint növelni kell a termelésben néhány évet eltöltött, érettségizett munkás- és paraszt fiatalok számát : nappali tagozatokon tanulmányi ösztöndíjak segítségével. Részletes útmutatást adnak az irányelvek a dolgozók tanulásának segítésére is. Ebbe a munkába a jövőben fokozottabban bevonják a KISZ-t, a nőtanácsokat és a többi tömegszervezetet, s rendszeresebben igénybeveszik a pártszervezetek segítségét is. A korrepetálások és a konzultációk szervezésében a művelődési otthonok és klubok is nagyobb szerepet vállalnak. Az irányelvek végezetül felhívják a szakszervezetek figyelmét: ellenőrizzék, megadják-e a Munka Törvénykönyvben a továbbtanuló dolgozók részére előírt kedvezményeket. HATEZER GYERMEK SORSA » * „Árvácska“ esküvője — Uj lakók a polgármester villájában — Jubileumi találkozás G. Magdolna esküvője mindent kifejez. Amikor szüleitől elhagyottan, sírva léptű át az ököritófülpösi otthon kapuját, kevesen hitték, hogy ezt a kis árvalányt taxin, fátyolruhában viszik az anyakönyvvezető elé. Felnőtt, szűcs szakmát tanult, a fővárosban helyezkedett el, ott ismerkedett meg mostani férjével, aki ugyancsak szülők nélkül cseperedett. Az első hívó szóra az intézet Furgon kocsiján sietett a nagy eseményre Szedlák András igazgató, az „intézeti apuka" és a fülpösi otthon vezetője halom ajándékkal, tésztákkal, húsokkal. G. Magdolnát nem kellett kérni a fényképésznél barátságos arcra: boldog volt, mint senki más a világon. 23 millió — Belőle is Árvácska lett volna, mint akiről Móricz olyan szívbemarkolóan írt. De ember lett, boldog, elégedett ember, olyan, akiről nem feledkezett meg a társadalom. Szedlák András, a megyei gyermekvédő otthon igazgatója mindjárt hozzáteszi: nemcsak G. Magdolna az egyetlen, akit felkarolt a közösség. Amióta az egykori nyíregyházi polgármester Sóstói úti villájában megnyitották a gyermekvédő otthont — éppen most tíz éve —> több, mint hatezer árva, elhagyott gyermek indult el innen életútjára. Leginkább olyanok, akik árvák, félárvák lettek, vagy — és sajnos, ezek vannak többségben —» akiknek szüleik erkölcstelen életmódot folytattak. Nemcsak Szabolcsból, az ország más területeiről is kerülnek ide gyermekek, akikről állabizottságok tagjai, a falu vezetői és a pedagógusok felkérés nélkül, állandóan szemmel tartják őket, s ha szükséges, azonnal intézkednek: Több családnál éppen a társadalmi munkások fellépésével, segítségével rendeződnek a viszonyok: Nem szakad meg a kapcsolat a gyermekvédő otthonnal akkor sem, ha szárnyra kelnek a gondozottak. Naponta érkeznek a levelek Szedlák Andráshoz örömről, gondról, íróik beszámolnak sorsuk alakulásáról, vagy éppen segítséget kérnek. Bár még elkerülésük előtt felkészítik őket megyénkben aj életre — hiszen Tiszadobon több szakmát tanulhatnak a nagyobbak — a segítségadás sohasem marad el. Sárossi Gézával együtt drukkolna az egykori nevelőik most a mérnöki disszertáció megvédéséért. (Sárossi 10 éves korában 5 testvérével együtt került a gyermekvédő intézethez!) Orvosok, jó nevű szakmunkások, katonatisztek, tanárak is vannak már az egykori otthonlakók közül. Várják a vasárnapi jubileumi ünnepségre Fodor Ilona óvónőt, Kapitány Magda tanárnőt, s húgát, aki orvostanhallgató. S a költőt, aki innen indult el az országos hírnév felé. Angyal Sándor Kihaló mesterség Szívós mint az acél — Fésű a kórsán — Ha nyernék a lottón A hevitőkemence mellett a falon kisebb-nagvobb túzifo- gók, satuk. A szag jellegzetes, mintha lovat patkoménak. A mester hatvan év körüli, mégtei-mett, izmos. Do- ruczky Sándor az egyedüli fésűkészítő a megyében. A műhelyből kikerülő fésűk, hajcsatok valóságos remekművek. A mester két tenyér nagy- lágú szarutáblát mutat: — A szaru szívós, mint az acél, makacs, mint a fa. Nem ok nélkül kapósak még mindig a szaruból készült fésűk. Nagy keletje van még mindig a két oldalas por, vagy ahogy köznyelven mondják, parasztfésűknek. A gyerekek ezeket a két-három forintos kis zsebfésűket viszik. — Néhány éve felkeresett »gy idős paraszt bácsi. Azt mondja, adjak neki egy fésűt, de olyat, amilyet tíz évvel ezelőtt vásárolt nálam, mert az a kútba esett és amíg ki nem tisztítják, nem kerül elő. Adtam neki. Később felkeresett és újságolta, hogy megvan már a fésű és nem történt semmi baja. Jó érzés ilyet hallani. — Hány fésűt készített már? — Tizenegy éves voltarr amikor az apám mellett elkezdtem ezt a szakmát. Azóta körülbelül ISO—200 ezer darabot. Most már . kiszorít bennünket o műanyag. A múltkor felkeresett egy voll tanulóm és azt mondta: „Ne haragudjon Sándor bácsi, de az esztergályos szakma köny- nyebb". Néha magam is arra gondolok, hogy jó lenne már abbahagyni. Ha nyernék a lottón, vennék egy kertes családi házat. Nagyon szeretem a virágot és a baromfit.., Az is igaz, már nem tudnék megválni ettől a mesterségtől. Pedig a szerencse gyakran kopog a fésűkészítő ajtaján: Többször nyert a lottón Ki- sebb-nagyobb összeget. Legutóbb is három hármasa volt. A nyereségen dongó motort vett a kerékpárjához, hogy ne kelljen gyalog járnia a lakástól a műhelyig. — A szerszámokat magam készítem, mert már nincsen szerszámkészvtö. Valamikor segédekkel dolgoztam. Azt hiszi, kapok most egyet is? Debrecenben is csak két fésűs van már. Az ajtó melleti bőröndben készáruk. Mint egy ékszerdoboz. Százszámra a fésűk, hajcsatok. A szarukészítmények közé műanyag is keveredik. — Újabban ezzel is próbálkozom — mondja mentegetőzve. De hát ki tudja felvenni a versenyt a nagyüzemi gyártással? Két év múlva betöltőm a hatvanat, dolgozok még egy pár évet, aztán megyek nyugdíjba. A szerszámokat úgyis kérik már a múzeumba... — Nemrég olvastam, hogy szarv nélküli szarvasmarhák tenyésztésével kísérleteznek — mondja elgondolkodva. — Máris kisebbek a szarvak, egyre kevesebb a magyar fajta szarvasmarha. De kevesebb a fésűkészítő is, amíg dolgozom, jut anyag bőven. Tóth Árpád A tv elterjedése óta az egész világon borúlátó nyilatkozatok hangzanak el. Kimutatják, mennyivel kevesebb a színház és mozilátogatók száma, milyen mértékben csökken a könyvvásárlás. Beszélnek arról, hogy a tv tulajdonosok gyermekeinél meredeken zuhan a tanulmányi előmenetel. Sőt, néhány bátortalan hang, érthetetlenül, még a műsor színvonalát sem tartja elég magasnak. Sajnálatosan hallgatnak azonban ezek a nyilatkozatok az előnyökről. Hát először: kérem, figyeljék meg, milyen nagymértékben csökkenő tendenciát mutat, különösen 17 és 22 óra között — hétfő és péntek kivételével, — a , pletyka. Ebben az időben ugyanis még a kifejezetten megszólás céljából összeverődött társaság is a műsort figyeli. Így az előirányzott személyekkel kapcsolatos lepel lerántásra nem jut idő. Műsorzárás után viszont vagy a búcsúzkodás kezdődik, vagy ami még valószínűbb, a látottakat kritizáljál Másodszor: ugyanezen idő alatt minimálisra csökken a családi perpatvarok. száma is. Részben, mert a vendégek előtt az ember csak a legvégső esetben veszekszik, részben mert sokkal kézenfekvőbb a legnagyobb egyetértésben a műsorszerkesztőt szidni. Csökkennek azonban a családi veszekedések okai is. A tv tulajdonosoknál úgyszólván elhanyagolhatók az „alig jössz haza, máris belebújsz az újságba, és velem soha sem foglalkozol’’, kezdetű és szinte kivétel nélkül a feleség által benyújtott panaszok. Egymással ugyan még kevesebbet foglalkoznak, de a képernyővel annál inkább. Harmadszor: nagy horderejű a gazdasági és az emésztő szervek Jjú/iéléséueí kapcsolatosan kifejtett hatása is. A népszerű tudományos fejtegetések hatástalanul pattantak le a magyar nép gyomorfaláról, viszont a tv igen rövid idő alatt elérte, hogy ossz népi méretekben térünk rá a gyors, könnyű vacsorákra. A hazaérkezés és a műsor megkezdése közötti rövid idő, valamint a technikai és egyéb szünetek rövidsége lehetetlenné teszi a bőséges, gyomorterhelően nehéz vacsorák nyugodt elköltését. A vázolt jótétemények követelőén vetik fel annak szükségességét, hogy hétfőn és pénteken is legyen adás. A műsor javítása szerintem lényegtelen, mert az embernek alapszervezete az optimizmus. Amikor ugyanis leülünk a készülék elé, mindig abban reménykedünk, hogy o műsor következő száma jobb lesz. Holéczi István
