Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

Az amerikai űrhajós sajtóértekezlete

litikájával mintegy megmutatja Nyugat-Németországnak az atomfegyverhez vezető legrövidebb utat.

A szovjet kormány ismételten rámutatott arra az általánosan ismert tényre, Hogy a négyoldalú megállapodások alapján a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmiféle joga Nyugat- Berldnre, egyebek között nincs joga kiterjeszteni Nyu- gat-Berlinre az általa megkötött nemzetközi szerződések hatályát,

A szovjet kormány felhívja a francia kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a francia—nyugatnémet szerződés és az annak megvalósításából eredő következmények felvetnek olyan fontos kérdéseket, amelyek érintik a szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődésének távlatát. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány kijelenti:

Természetesen nem tehet azt várni, hogy a Szovjetunió áldását adja Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság katonai együttműködésére, bármennyire igyekezzenek is olajágakkal álcázni ezt az együttműködést.

4USKSZAPpt HASÖBŐ?:

fordította: SZATHMÁRI GÁBOR

CJ^agfarersráj

1963. május 21.

COOPER KENNEDVNÉL

A szovjet kormány jegyzéke a francia és a nyugatnémet kormányhoz

Cooper amerikai űrhajós vasárnap Honoluluból megérkezett Cape Canaveralban. A rakétatámaszpont közelében Cocoa Beachben megtartotta előre jelzett sajtóértekezletét.

Tájékoztatta az újságírókat űrrepülésén szerzett benyomásairól. élményeiről. Elmondotta, hogy

űrhajójának kabinjából jól látta a Földön a különálló házakat, sőt felismerte Houston városát is, ahol családja lakik. Saját házát azonban nem sikerült megpillantania. Elmondotta azt is, hogy látott egy füstölgő gőzmozdonyt is.

Röviden beszámolt az űrhajó automatikus stabilizáló és ellenőrző berendezésének elromlásáról is, s mikor a hibát jelentette a földi irányító állomásnak, utasítást kapott, hogy kézi vezérléssel kormányozza vissza űrhajóját a. Földre. Közölte, hogy ez a feladat nem okozott nagy nehézséget számára.

Cooper űrutazásakor 5—8 fél órát aludt. Egy ízben arra ébredt, hogy két karja „röpköd a levegőben”. Ezért uj-i jait sisakjának szíjával __ rög-í zítette, nehogy alvás kozberi hozzáérjen a műszerekhez Alvását megzavarta, hogy űröltözéke nagyon felmelegedett.

Űrutazása közben Cooper rádiót is hallgatott, több földi állomást sikerült vennie készülékén.

Cooper is látta a szentjánosbogárhoz hasonló lényvillanásokat, amelyeket először Glenn érzékelt tavaly februárban tett űrutazásán. Társaitól eltérően Cooper úgy vélekedett, hogy ezek nem hópelyhek vagy jégkristályok, hanem az űrhajó hölégsugaras motorjából kiszálló kicsiny szikrák voltak.

Ezután röviden beszámolt

arról is, hogyan érezte magát leszállása után. Elmondotta hogy a Kearsarge hajó fedélzetére lépve „remek érzés” fogta el, de később amikor az orvosok megnézték vérnyomását, szédülni kezdett. Ez a kábulat néhány másodpercig tartott. Az a benyomása volt, hogy a hajó bármelyik pillanatban felborulhat. V

Ezután Cooper lement az alsó fedélzetre, hogy megigyon „egynéhány liter vizeit”. „Jócskán eltikkadtam, — mondta.

Az AP hírügynökség közli, hogy Cooper Cape Canave- ralba érkezésekor az Amerikai Űrhajózási Hivatal kiállított 11 olyan fényképet, amelyet az űrhajós repülése közben készített.

Az egyik talányosabb fénykép a Himalája vonulatait ábrázolja. Több fénykép készült Ázsiáról, Afrikáról, az Atlanti- és a Csendes-óceánról és egyes szigetekről.

Az AFP arról számol be, hogy dr. Stanley Ballard, az Amerikai Optikai Szövetség elnöke kétségbe vonta Coopernek azt a kijelentését, hogy űrhajójának kabinjából különálló házakat láthatott és ismerhetett meg.

Hangoztatta, hogy 160 kilométer magasságból emberi szem nem tud megkülönböztetni épületeket és más hasonló földi tárgyakat. Lelkesedése nyilván nagyon elragadta az űrhajóst, ennek tulajdonítható túlzó kijelentése — mondotta.

Nyugati hírügynökségi jelentések szerint hétfőn, Coopert és családját fogadta a Fehér Házban Kennedy elnök.

A szovjet kormány a jegyzékben megállapítja:

„Franciaország már most betölti egy olyan sajátos fedezék szerepét, amely mögött a Német Szövetségi Köztársaság militarista erői nagy lendülettel készülhetnek újabb háborús kalandokra’’.

A szovjet kormány visszautasítja azokat a kísérleteket, amelyeknek célja a Szovjetuniót olyan beállításba helyezni, hogy negatív magatartást tanúsít Franciaország és Nyugat-Németország mindenfajta közeledése és együttműködése tekintetében, mint ahogy azt Franciaország jegyzékében teszi.

„A szovjet állam egész külpolitikai tevékenysége a béke megerősítésének és a népek barátságának nemes ügyét szolgálja. E tekintetben — hangzik a jegyzék — Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság sem képe* és pgrn képezhet a Szovjetunió számára kivételt. Ha a francia—nyugatnémet szerződés valóban szolgálhatná a népek közeledésének és barátságának ügyét, a Szovjetunió csak támogatná azt“.

A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy „így értékelik ezt a szerződést mindenütt a világon és nemcsak a szocialista országokban, amelyék ellen irányul elvitathatatla- nul ennek a szerződésnek a fő éle.

A szovjet kormány felhívja a figyelmet a szerződésnek azokra a tételeire, amelyek szerint Franciaország és a NSZK kormánya tanácskozásokat folytat, mielőtt bármiféle határozatot hozna fontos külpolitikai kérdésekről — beleértve a Kelet és Nyugat viszonyának kérdését — hogy azonos álláspontot foglalhassanak el.

A tények azonban azt bizonyítják, hogy mennél szélesebb a Német Szövetség Köztársaság és Franciaorszát „azonos álláspontjainak köre’ annál negatívabb szerepe tölt be Franciaország a nem zetközi ügyekben, mert kor mangánok „igazodnia kell i

Moszkva, (TASZSZ):

Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter május 17-én átnyújtotta Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvivőjének a francia kormányhoz intézett szovjet jegyzéket, amely válasz a francia kormánynak a francia—nyugatnémet együttműködési szerződéssel kapcsolatos március 30-i jegyzékére.

német militaristákhoz, akik nyíltan követelik a háború után kialakult európai határok felülvizsgálását és örülnek. minden olyan alkalomnak, amely lehetővé teszi a nemzetközi politikai légkör mérgezését”.

Érintve azt az állítást, mely szerint Franciaország és az NSZK viszonyában a francia politikáé marad a döntő szerep és az NSZK a szerződésre való tekintettel „kénytelen lesz- lehűteni harcias indulatait“, a szovjet kormány kijelenti: „ez nem így van, a2 NSZK politikájának militarista és revansista szelleme semmivel sem érvényesül kisebt erővel”.

A francia kormány —hangzik a jegyzék — szemmel láthatóan nem akar számolni azzal, hogy a független francia atoimerő megteremtésének poAndrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken átnyújtotta Schollnak, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjének a szovjet kormány jegyzékét, amely válasz a nyugatnémet kormánynak a francia—nyugatnémet együttműködésre vonatkozó 1963. március 29-i jegyzékére. A szovjet jegyzék az 1963. január 22-én megkötött párizsi szerződést „militarista szövetségként” értékeli a „tizenötök katonai tömbjén belül”.

A szovjet kormány február 5-i jegyzékében tényekkel bizonyította be, hogy az NSZK és Franciaország szoros katonai és politikai szövetségét megteremtő szerződés mélységesen sérti a béke és biztonság, elsősorban az európai népek békéjének és biztonságának érdekeit. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya március 29-i válaszában jobbnak látta megkerülni e kérdés lényegét

A szövetségi kormány arra hivatkozik, hogy a francia- nyugatnémet katonai-politikai együttműködési szerződést azért kötötték meg, hogy végérvényesen kiküszöböljék a bizalmatlanságot és az ellenségeskedést a két ország kapcsolataiból. „Ha ez valóban így volna, a Szovjetunió —, amely kitartóan igyekszik megtisztítani §z államközi kapcsolatokat a második világháború maradványaitól — csak üdvözölne egy ilyen lépést” — hangoztatja a szovjet jegyzék. A továbbiakban megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság katonai politikájában az utóbbi években különleges helyet töltenek be a Bundeswehr rakéta-atomf elf egyvérzésének tervei. „Ma a Német Szövetségi Köztársaságban úgy tüntetik fel az atomfelfegyverzést, mint a szuverenitásnak valamiféle kritériumát, amely- nélkül állítólag értelmetlen a Német Szövetségi Köztársaságnak, mint önálló, független országnak a léte.” A szovjet kormány hangsúlyozza, hogy „a szuverenitást csak egy olyan kormány hozhatja összefüggésbe a rakéta-atomfegyver birtoklásával, amely a revansizmus eszméinek megszállottja“.

A Német Szövetségi Köztársaság magas állású személyiségei kijelentik, hogy a francia—nyugatnémet szerződés állítólag a „keletről fenyegető veszély” ellen irányul, de különben majdhogy nem békeszerződésnek tünteti azt fel. „Az álcázás — álcázás marad, és nem képes elleplezni azt a veszélyes fejlődést, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország kormánya igyekszik ráerőszakolni Európára” —

válaszolja erre a jegyzék.

Általánosan ismert tény, hogy Nyugat-Berlin sohasem tartozott és nem is tartozhat a Német Szövetségi Köztársasághoz. Az a körülmény, hogy a „Német Szövetségi Köztársaság kormánya felhasználja e város NATO-tá- maszponttá változtatott területét a más államok ellen irányuló provokációkra és aknamunkára, bizonyítja, hogy meg akarja hiúsítani azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy, a nyugat-berlini helyzet normalizálását biztosító megállapodás létrejöttét célozzák, a német kérdés békés rende- : zésének elve alapján.

A szovjet jegyzék megállapítja: az NSZK kormánya

■ „mgr nem egy ízben bebizonyította, hogyha számára előnyös, tud közös nyelvet ta’ lálni bárkivel, csak a másik j német állam képviselőivel . nem”.

[ „Ha az NSZK kormánya az , újrafelfegyverzésre, a kato- . nai tömbök kovácsolására és . a Franciaországgal való ka- , tonai és politikai együttműködés megszervezésére fordí- ! tott energiájának csak egy ré- [ szót is az NSZK-val való nor- . mális kapcsolatok megterem- , tésére és fejlesztésére fordí- . tóttá volna, akkor bizonyos- . sággal állíthatnánk, hogy a , német kérdés békés rendezé- f se, valamint az európai biz- . tcxnság szelesebb körű problé- [ májának megoldása területén t jelentős siker született“. t A szovjet kormány jegyzé- ; kében hangsúlyozza, hogyép- . pen az NSZK kormánya az, . amelyik „akcióval meghiusí- „ tóttá Németország békés és- demoíkratikus alapon történő _ egyesítését?'$

» A szövetségi kormány jegy■ zekében azt hangoztatja, hogy • igyekszik „megjavítani kap- csolatait a Szovjet Szocialis- , ta Köztársaságok Szövetsógé- : vei”. A szovjet kormány tu- i domásul veszi ezt a kijelen- tést és azt várja, hogy ez a r törekvés megnyilvánul majd i a szövetségi kormánynak a

szovjet—nyugatnémet kapcso- . latok megjavítására, a nem- . zetközi problémáknak a bc- , kés együttélés elvei alapján . történő rendezésére irányuló . konkrét cselekedeteiben.

A szovjet kormány részé- r ről sohasem volt hiány jó i akaratban, és mindig meg- nyilvánult az a szándéka,- hogy támogassa bármely kor- mány bármely olyan konst- ruktív cselekedetét, amely- a béke megszilárdításának c ügyét szolgálja. „De a szov■ jet kom^ány, magától értető- dőleg, a jövőben sem húny

, sfzemet afölött, hogy egyes 1 államok kormányai mézes- t mázos szavakat hangoztatna!:.- miközben ellenséges összees- ■, küvéseket szőnek a békesze- 1 rető államok ellen, aláásva a- nemzetközi biztonság épüle- tét” — szögezi le a szovjet- jegyzék.

t

dályozzák a rejtekhely evakuálását. A három országúiból kettőt már szétbombáztak. Igyekeznek. ..

Upitz hallgatott.

— Talán nem lehetetlen, hogy éppen Karlslusteba tette át a működési helyét az oroszoknak az a félderftője —, jegyezte meg bátortalanul Torp.

— Krausé—Gütie?

— Igen. Hiszen, ha másért nem, hát azért is átköltözhetett oda, Gruppenführer úr, hogy meggyőződjék: a légitámadások elérték-e céljukat, megsemmisülték-e az archívumok.

— Valóiban megtehette ezt is —, felelte Upitz. — Annál is inkább, mert Ostburg- ban nem maradhatott tovább. Igen jól ítéli meg a helyzetet Torp. S én éppenséggel ebben az ügyben hivattam magát. Induljon nyomban Karlslusteba. Komoly munka vár ott magára. En egyelőre nem tudok menni, túlságosan zaklatott vagyok... Induljon azonnal, s alaposan nézzen körül a városban.

— De én ezít a Krauset csak egyetlen-egyszer láttam, s aktor is háttal állt felém.

— Klhümetz és a többiek elég részletesen leírták a külsejét, S ez a személyleírás ott van magánál.

— A személyleírás csak akkor ér valamit, ha az illetőnek különös ismertetője van. Az a leírás viszont, amellyel én rendelkezem, semmiféle megfogható kiindulási alapot nem ad.

(Folytatjuk)

— Igen, tudok:

— Nos, azt is tudnia kell: az oroszok bombázzák.

— Nem a jenkik? — csodálkozott el Torp.

— Nem. Az oroszok —, ismételte nyomatékosan Upitz.

— Éppen ez a baj. Az utóbbi négy nap alatt négy légitámadás volit. A várost nyugton hagyják, csak a környékét, a perifériát, különösen az északnyugati és az északkeleti részt bombázzák. — Upitz itt egy kis szünetet tartott. — Nem ok nélkül ilyen energikusak. Most már világosan látni, hogy korai volt az önbizalmunk.

S Upite felfedte Torp előtt a titkos rejtekhely ügyét.

— Igen, úgy látszik kiszagoltak valamit a rejtekhelyről — mondta a Sturmführer, amikor a tábornok befejezte.

— Csak szagot vettek, de nem tudják pontosan, hogy hol van. Vagy teljesen reménytelennek látják, hogy hozzáférkőzhessenek. S most tapogatóznak, hogy rátaláljanak. Nem véletlen, hogy bombázták a nyugat félé vezető országutakat is. Igyekeztek tönkretenni valameny- nyi útvonalat, hogy megaka'íyén óriási lángnyelv csapott a magasba, pillanatok alatt hatalmas fűstgomolyag keletkezett. Néhány szovjet gépnek az volt a feladata, hogy a repülőtér légvédelmi tüzelő- állásait támadja meg.

A bombázás idejére a három szállítógép különvált a bombázóktól, s csökkentett sebességgel a repülőtértől néhány kilométerre húzódó, sűrű erdővel benőtt szakadék felé tartott. A völgyből rendszeresen ismétlődő fényjeleket észleltek a pilóták. Ljul- ko százados adta a jeleket zseblámpával. Amint a jelzőfény felé értek a gépek, kinyíltak az ajtók, s ejtőernyősök csoportja ugrott a mélybe.

Az adjutáns reggél jelentette Upitz tábornoknak, hogy az illető, akit kért, megérkezett Ostburgból és itt vár.

— Eressze be —, rendelkezett Upitz.

Adolf Torp Sturmführer

lépett Upitz szobájába. A tábornok hellyel kínálta, s rögtön a tárgyra tért.

— Fontos ügyben hivattam —, kezdte. — Arról bizonyosan tud, ugye, hogy bombázzák Karlslustet

W ' ' 87.

Több tízezer Messorschirffclt

és Heinkel lelte pusztulását a keleti fronton a szovjet MIG-ek és a légvtédelimi tű- i írek lövedékeitől, s szépszámú német vadászgépet meg- : .mmisítettek az amerikaiak es az angolok is. Az utóbbi időben ezért fordult elő egyre gyakrabban, hogy a mélyen Németország belsejében lévő objektumok éltem 1 gi támadás során egyetlen i dászgép sem emelkedett a magasba a bombázók megtámadására.

Ezúttal is ez történt Karls- luste légiterében. A szovjet lombázók kört képeztek a re- \ ülőtér felett, s vakító fény- yel világítottak be az egész környéket. Bombát dobtak a : ipülőtér főépületére, amely- len a szolgálati helyiségek í oltak, megsemmisítették a l ét hangárt és a meteoroló- - ia jelzőállomását. Az egyik jómba a föld alatti benzintá- olóra esett. A robbanás heKülpolitikai események sorokban

Rabatban vasárnap közzétették a pénteken lezajlott ;lső marokkói parlamenti választások nem hivatalos végeredményét. A nemrég megalakult* royalista front 69 mandátumot nyert el a 144- oői. Azt várják, hogy a kormányt a royalista front alakítja meg a függetlenek támogatásával (Rabat, MTI)

Fidel Castro kubai miniszterelnök hétfőn reggel Ki évbe, Ukrajna fővárosóiba érkezett. (Moszkva, MTI)

Hétfőn megkezdte munkáját az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. (Róma, TASZSZ)

A francia békeharcosok vasárnap délután Saint Ouen sport stadionban tüntető

nagygyűlést szerveztek, ahol egyhangúlag elfogadták az országos értekezlet felhívását és határozatát a békés egymás mellett élésről. Arról, hogy a kormány folytasson békepolitikát. (Saint Ouen, TASZSZ)

Nagy-Brltannia áprilisban

annak ellenére, hogy nagy mennyiségű árut exportált, az ország külkereskedelmi mérlege deficittel zárult. A deficit összege meghaladja a 43 millió 600 ezer font sterlinget. (London, MTI)

A szovjet kereskedelmi flotta az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére növekedett. Ezzel egyidejűleg a flotta hajóegységeimek gyorsasága 33 százalékkal nőtt. A szovjet kereskedelmi flotta hajói a világ tengerein összesen 65,5 kilométert tettek meg, s hatvan országba szállították a szovjet árucikkeket. (Moszkva, MTI)

A Bonnban dolgozó NDK- bell újságírók Hans-Joechim Müller, Werner Pincus és Peter Lóri közös nyilatkozatban köszönték meg az irántuk megnyilvánult nemzetközi szolidaritást. A három újságíró közös nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy újságírói tevékenységük mindig jogszerű volt és sohasem sértették meg a nemzetközi szokásjog szabályait. (Berlin, MTI)

Ben Bella és Nasszer tárgyalásai

Kairó, (MTI): Vasárnap

folytatódtak Kairóban az algériai-egyiptomi tárgyalások. A megbeszéléseken Algéria részéről Ben Bella miniszterel- rök vezetésével öttagú küldöttség vett részt, míg az egyiptomi küldöttséget Nasz- szer elnök vezette, s tagjai között ott volt Latif el Bogiidtól, az EAK alelnöke, Amer marsai, a fegyveres erők fő- parancsnoka, Ah Szabrij a

végrehajtó tanács elnöke.

Ben Bella vasárnap este az algériai nagykövetség épületében fogadást adott Nasszer elnök tiszteletére;

Ali Szabii, a végrehajtó tanács elnöke közölte az újságírókkal, hogy a tárgyalásokon a két országot érintő kérdésekről, és az Addis Abe- ba-i afrikai csúcstalálkozó napirendjén szereplő problémákról tárgyaltak.