Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

Az amerikai űrhajós sajtóértekezlete litikájával mintegy megmu­tatja Nyugat-Németországnak az atomfegyverhez vezető leg­rövidebb utat. A szovjet kormány ismétel­ten rámutatott arra az álta­lánosan ismert tényre, Hogy a négyoldalú megállapodások alapján a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmiféle joga Nyugat- Berldnre, egyebek között nincs joga kiterjeszteni Nyu- gat-Berlinre az általa megkö­tött nemzetközi szerződések hatályát, A szovjet kormány felhív­ja a francia kormány figyel­mét arra a körülményre, hogy a francia—nyugatnémet szer­ződés és az annak megvaló­sításából eredő következmé­nyek felvetnek olyan fontos kérdéseket, amelyek érintik a szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődésének távlatát. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány kijelenti: Természetesen nem tehet azt várni, hogy a Szovjetunió áldását adja Franciaország és a Német Szövetségi Köztár­saság katonai együttműködé­sére, bármennyire igyekezze­nek is olajágakkal álcázni ezt az együttműködést. 4USKSZAPpt HASÖBŐ?: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR CJ^agfarersráj 1963. május 21. COOPER KENNEDVNÉL A szovjet kormány jegyzéke a francia és a nyugatnémet kormányhoz Cooper amerikai űrhajós va­sárnap Honoluluból megérke­zett Cape Canaveralban. A rakétatámaszpont közelében Cocoa Beachben megtartotta előre jelzett sajtóértekezletét. Tájékoztatta az újságírókat űrrepülésén szerzett benyomá­sairól. élményeiről. Elmon­dotta, hogy űrhajójának kabinjából jól látta a Földön a kü­lönálló házakat, sőt felis­merte Houston városát is, ahol családja lakik. Saját házát azonban nem sike­rült megpillantania. Elmondotta azt is, hogy lá­tott egy füstölgő gőzmozdonyt is. Röviden beszámolt az űrha­jó automatikus stabilizáló és ellenőrző berendezésének el­romlásáról is, s mikor a hi­bát jelentette a földi irányító állomásnak, utasítást kapott, hogy kézi vezérléssel kormá­nyozza vissza űrhajóját a. Földre. Közölte, hogy ez a fel­adat nem okozott nagy nehéz­séget számára. Cooper űrutazásakor 5—8 fél órát aludt. Egy ízben arra ébredt, hogy két karja „röp­köd a levegőben”. Ezért uj-i jait sisakjának szíjával __ rög-í zítette, nehogy alvás kozberi hozzáérjen a műszerekhez Alvását megzavarta, hogy űröltözéke nagyon felmelege­dett. Űrutazása közben Cooper rádiót is hallgatott, több föl­di állomást sikerült vennie készülékén. Cooper is látta a szent­jánosbogárhoz hasonló lényvillanásokat, amelye­ket először Glenn érzé­kelt tavaly februárban tett űrutazásán. Társai­tól eltérően Cooper úgy vélekedett, hogy ezek nem hópelyhek vagy jégkris­tályok, hanem az űrhajó hölégsugaras motorjából kiszálló kicsiny szikrák voltak. Ezután röviden beszámolt arról is, hogyan érezte magát leszállása után. Elmondotta hogy a Kearsarge hajó fedél­zetére lépve „remek érzés” fogta el, de később amikor az orvosok megnézték vérnyo­mását, szédülni kezdett. Ez a kábulat néhány másodpercig tartott. Az a benyomása volt, hogy a hajó bármelyik pilla­natban felborulhat. V Ezután Cooper lement az alsó fedélzetre, hogy meg­igyon „egynéhány liter vi­zeit”. „Jócskán eltikkadtam, — mondta. Az AP hírügynökség közli, hogy Cooper Cape Canave- ralba érkezésekor az Ameri­kai Űrhajózási Hivatal kiállí­tott 11 olyan fényképet, ame­lyet az űrhajós repülése közben készített. Az egyik talányo­sabb fénykép a Himalája vo­nulatait ábrázolja. Több fénykép készült Ázsiáról, Af­rikáról, az Atlanti- és a Csendes-óceánról és egyes szigetekről. Az AFP arról számol be, hogy dr. Stanley Ballard, az Amerikai Optikai Szö­vetség elnöke kétségbe vonta Coopernek azt a kijelentését, hogy űrhajó­jának kabinjából külön­álló házakat láthatott és ismerhetett meg. Hangoztatta, hogy 160 kilomé­ter magasságból emberi szem nem tud megkülönböztetni épületeket és más hasonló földi tárgyakat. Lelkesedése nyilván nagyon elragadta az űrhajóst, ennek tulajdonítha­tó túlzó kijelentése — mon­dotta. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint hétfőn, Coo­pert és családját fogadta a Fehér Házban Kennedy el­nök. A szovjet kormány a jegy­zékben megállapítja: „Franciaország már most betölti egy olyan sajátos fe­dezék szerepét, amely mögött a Német Szövetségi Köztársa­ság militarista erői nagy len­dülettel készülhetnek újabb háborús kalandokra’’. A szovjet kormány vissza­utasítja azokat a kísérleteket, amelyeknek célja a Szovjet­uniót olyan beállításba he­lyezni, hogy negatív maga­tartást tanúsít Franciaország és Nyugat-Németország min­denfajta közeledése és együtt­működése tekintetében, mint ahogy azt Franciaország jegy­zékében teszi. „A szovjet állam egész kül­politikai tevékenysége a béke megerősítésének és a népek barátságának nemes ügyét szolgálja. E tekintetben — hangzik a jegyzék — Fran­ciaország és a Német Szövet­ségi Köztársaság sem képe* és pgrn képezhet a Szovjet­unió számára kivételt. Ha a francia—nyugatnémet szerző­dés valóban szolgálhatná a népek közeledésének és ba­rátságának ügyét, a Szovjet­unió csak támogatná azt“. A szovjet jegyzék hangsú­lyozza, hogy „így értékelik ezt a szerződést mindenütt a világon és nemcsak a szo­cialista országokban, amelyék ellen irányul elvitathatatla- nul ennek a szerződésnek a fő éle. A szovjet kormány felhív­ja a figyelmet a szerződés­nek azokra a tételeire, ame­lyek szerint Franciaország és a NSZK kormánya tanácsko­zásokat folytat, mielőtt bár­miféle határozatot hozna fon­tos külpolitikai kérdésekről — beleértve a Kelet és Nyu­gat viszonyának kérdését — hogy azonos álláspontot fog­lalhassanak el. A tények azonban azt bi­zonyítják, hogy mennél széle­sebb a Német Szövetség Köztársaság és Franciaorszát „azonos álláspontjainak köre’ annál negatívabb szerepe tölt be Franciaország a nem zetközi ügyekben, mert kor mangánok „igazodnia kell i Moszkva, (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter május 17-én átnyújtotta Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvivőjének a francia kormányhoz intézett szovjet jegyzéket, amely válasz a francia kormánynak a fran­cia—nyugatnémet együttműködési szerződéssel kap­csolatos március 30-i jegyzékére. német militaristákhoz, akik nyíltan követelik a háború után kialakult európai hatá­rok felülvizsgálását és örül­nek. minden olyan alkalom­nak, amely lehetővé teszi a nemzetközi politikai légkör mérgezését”. Érintve azt az állítást, mely szerint Franciaország és az NSZK viszonyában a francia politikáé marad a döntő sze­rep és az NSZK a szerző­désre való tekintettel „kény­telen lesz- lehűteni harcias in­dulatait“, a szovjet kormány kijelenti: „ez nem így van, a2 NSZK politikájának militaris­ta és revansista szelleme sem­mivel sem érvényesül kisebt erővel”. A francia kormány —hang­zik a jegyzék — szemmel lát­hatóan nem akar számolni az­zal, hogy a független francia atoimerő megteremtésének po­Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénte­ken átnyújtotta Schollnak, a Német Szövetségi Köz­társaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjének a szovjet kormány jegyzékét, amely válasz a nyugatnémet kormánynak a francia—nyugatnémet együttműkö­désre vonatkozó 1963. március 29-i jegyzékére. A szovjet jegyzék az 1963. január 22-én megkötött pá­rizsi szerződést „militarista szövetségként” értékeli a „tizenötök katonai tömbjén belül”. A szovjet kormány február 5-i jegyzékében tényekkel bi­zonyította be, hogy az NSZK és Franciaország szoros kato­nai és politikai szövetségét megteremtő szerződés mélysé­gesen sérti a béke és bizton­ság, elsősorban az európai népek békéjének és biztonsá­gának érdekeit. A Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya március 29-i válaszá­ban jobbnak látta megkerül­ni e kérdés lényegét A szövetségi kormány arra hivatkozik, hogy a francia- nyugatnémet katonai-politikai együttműködési szerződést azért kötötték meg, hogy vég­érvényesen kiküszöböljék a bizalmatlanságot és az ellen­ségeskedést a két ország kap­csolataiból. „Ha ez valóban így volna, a Szovjetunió —, amely kitartóan igyekszik megtisztítani §z államközi kapcsolatokat a második vi­lágháború maradványaitól — csak üdvözölne egy ilyen lé­pést” — hangoztatja a szov­jet jegyzék. A továbbiakban megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kato­nai politikájában az utóbbi években különleges helyet töltenek be a Bundeswehr rakéta-atomf elf egyvérzésének tervei. „Ma a Német Szövet­ségi Köztársaságban úgy tün­tetik fel az atomfelfegyver­zést, mint a szuverenitásnak valamiféle kritériumát, amely- nélkül állítólag értelmetlen a Német Szövetségi Köztársa­ságnak, mint önálló, függet­len országnak a léte.” A szov­jet kormány hangsúlyozza, hogy „a szuverenitást csak egy olyan kormány hozhatja összefüggésbe a rakéta-atom­fegyver birtoklásával, amely a revansizmus eszméinek megszállottja“. A Német Szövetségi Köz­társaság magas állású szemé­lyiségei kijelentik, hogy a francia—nyugatnémet szerző­dés állítólag a „keletről fe­nyegető veszély” ellen irá­nyul, de különben majdhogy nem békeszerződésnek tünteti azt fel. „Az álcázás — álcá­zás marad, és nem képes el­leplezni azt a veszélyes fej­lődést, amelyet a Német Szö­vetségi Köztársaság és Fran­ciaország kormánya igyekszik ráerőszakolni Európára” — válaszolja erre a jegyzék. Általánosan ismert tény, hogy Nyugat-Berlin sohasem tartozott és nem is tartozhat a Német Szövetségi Köztár­sasághoz. Az a körülmény, hogy a „Német Szövetségi Köztársaság kormánya fel­használja e város NATO-tá- maszponttá változtatott terü­letét a más államok ellen irá­nyuló provokációkra és akna­munkára, bizonyítja, hogy meg akarja hiúsítani azokat az erőfeszítéseket, amelyek egy, a nyugat-berlini helyzet normalizálását biztosító meg­állapodás létrejöttét célozzák, a német kérdés békés rende- : zésének elve alapján. A szovjet jegyzék megálla­pítja: az NSZK kormánya ■ „mgr nem egy ízben bebizo­nyította, hogyha számára elő­nyös, tud közös nyelvet ta­’ lálni bárkivel, csak a másik j német állam képviselőivel . nem”. [ „Ha az NSZK kormánya az , újrafelfegyverzésre, a kato- . nai tömbök kovácsolására és . a Franciaországgal való ka- , tonai és politikai együttmű­ködés megszervezésére fordí- ! tott energiájának csak egy ré- [ szót is az NSZK-val való nor- . mális kapcsolatok megterem- , tésére és fejlesztésére fordí- . tóttá volna, akkor bizonyos- . sággal állíthatnánk, hogy a , német kérdés békés rendezé- f se, valamint az európai biz- . tcxnság szelesebb körű problé- [ májának megoldása területén t jelentős siker született“. t A szovjet kormány jegyzé- ; kében hangsúlyozza, hogyép- . pen az NSZK kormánya az, . amelyik „akcióval meghiusí- „ tóttá Németország békés és- demoíkratikus alapon történő _ egyesítését?'$ » A szövetségi kormány jegy­■ zekében azt hangoztatja, hogy • igyekszik „megjavítani kap­- csolatait a Szovjet Szocialis- , ta Köztársaságok Szövetsógé- : vei”. A szovjet kormány tu- i domásul veszi ezt a kijelen­- tést és azt várja, hogy ez a r törekvés megnyilvánul majd i a szövetségi kormánynak a szovjet—nyugatnémet kapcso- . latok megjavítására, a nem- . zetközi problémáknak a bc- , kés együttélés elvei alapján . történő rendezésére irányuló . konkrét cselekedeteiben. A szovjet kormány részé- r ről sohasem volt hiány jó i akaratban, és mindig meg­- nyilvánult az a szándéka,- hogy támogassa bármely kor­- mány bármely olyan konst­- ruktív cselekedetét, amely- a béke megszilárdításának c ügyét szolgálja. „De a szov­■ jet kom^ány, magától értető- dőleg, a jövőben sem húny , sfzemet afölött, hogy egyes 1 államok kormányai mézes- t mázos szavakat hangoztatna!:.- miközben ellenséges összees- ■, küvéseket szőnek a békesze- 1 rető államok ellen, aláásva a- nemzetközi biztonság épüle­- tét” — szögezi le a szovjet- jegyzék. t dályozzák a rejtekhely evakuálását. A három or­szágúiból kettőt már szét­bombáztak. Igyekeznek. .. Upitz hallgatott. — Talán nem lehetetlen, hogy éppen Karlslusteba tette át a működési helyét az oro­szoknak az a félderftője —, jegyezte meg bátortalanul Torp. — Krausé—Gütie? — Igen. Hiszen, ha másért nem, hát azért is átköltöz­hetett oda, Gruppenführer úr, hogy meggyőződjék: a lé­gitámadások elérték-e célju­kat, megsemmisülték-e az archívumok. — Valóiban megtehette ezt is —, felelte Upitz. — An­nál is inkább, mert Ostburg- ban nem maradhatott to­vább. Igen jól ítéli meg a helyzetet Torp. S én éppen­séggel ebben az ügyben hi­vattam magát. Induljon nyomban Karlslusteba. Ko­moly munka vár ott magá­ra. En egyelőre nem tudok menni, túlságosan zaklatott vagyok... Induljon azonnal, s alaposan nézzen körül a vá­rosban. — De én ezít a Krauset csak egyetlen-egyszer láttam, s aktor is háttal állt felém. — Klhümetz és a többiek elég részletesen leírták a külsejét, S ez a személyle­írás ott van magánál. — A személyleírás csak akkor ér valamit, ha az ille­tőnek különös ismertetője van. Az a leírás viszont, amellyel én rendelkezem, semmiféle megfogható kiin­dulási alapot nem ad. (Folytatjuk) — Igen, tudok: — Nos, azt is tudnia kell: az oroszok bombázzák. — Nem a jenkik? — cso­dálkozott el Torp. — Nem. Az oroszok —, is­mételte nyomatékosan Upitz. — Éppen ez a baj. Az utóbbi négy nap alatt négy légitá­madás volit. A várost nyug­ton hagyják, csak a környé­két, a perifériát, különösen az északnyugati és az északke­leti részt bombázzák. — Upitz itt egy kis szünetet tartott. — Nem ok nélkül ilyen ener­gikusak. Most már világosan látni, hogy korai volt az ön­bizalmunk. S Upite felfedte Torp előtt a titkos rejtekhely ügyét. — Igen, úgy látszik kisza­goltak valamit a rejtekhely­ről — mondta a Sturmführer, amikor a tábornok befejezte. — Csak szagot vettek, de nem tudják pontosan, hogy hol van. Vagy teljesen re­ménytelennek látják, hogy hozzáférkőzhessenek. S most tapogatóznak, hogy rátalálja­nak. Nem véletlen, hogy bombázták a nyugat félé ve­zető országutakat is. Igye­keztek tönkretenni valameny- nyi útvonalat, hogy megaka­'íyén óriási lángnyelv csapott a magasba, pillanatok alatt hatalmas fűstgomolyag ke­letkezett. Néhány szovjet gép­nek az volt a feladata, hogy a repülőtér légvédelmi tüzelő- állásait támadja meg. A bombázás idejére a há­rom szállítógép különvált a bombázóktól, s csökkentett sebességgel a repülőtértől né­hány kilométerre húzódó, sű­rű erdővel benőtt szakadék felé tartott. A völgyből rend­szeresen ismétlődő fényjele­ket észleltek a pilóták. Ljul- ko százados adta a jeleket zseblámpával. Amint a jelző­fény felé értek a gépek, ki­nyíltak az ajtók, s ejtőernyő­sök csoportja ugrott a mély­be. Az adjutáns reggél jelen­tette Upitz tábornoknak, hogy az illető, akit kért, megérke­zett Ostburgból és itt vár. — Eressze be —, rendel­kezett Upitz. Adolf Torp Sturmführer lépett Upitz szobájába. A tá­bornok hellyel kínálta, s rögtön a tárgyra tért. — Fontos ügyben hivattam —, kezdte. — Arról bizonyo­san tud, ugye, hogy bombáz­zák Karlslustet W ' ' 87. Több tízezer Messorschirffclt és Heinkel lelte pusztulását a keleti fronton a szovjet MIG-ek és a légvtédelimi tű- i írek lövedékeitől, s szépszá­mú német vadászgépet meg- : .mmisítettek az amerikaiak es az angolok is. Az utóbbi időben ezért fordult elő egy­re gyakrabban, hogy a mé­lyen Németország belsejé­ben lévő objektumok éltem 1 gi támadás során egyetlen i dászgép sem emelkedett a magasba a bombázók megtá­madására. Ezúttal is ez történt Karls- luste légiterében. A szovjet lombázók kört képeztek a re- \ ülőtér felett, s vakító fény- yel világítottak be az egész környéket. Bombát dobtak a : ipülőtér főépületére, amely- len a szolgálati helyiségek í oltak, megsemmisítették a l ét hangárt és a meteoroló- - ia jelzőállomását. Az egyik jómba a föld alatti benzintá- olóra esett. A robbanás he­Külpolitikai események sorokban Rabatban vasárnap közzé­tették a pénteken lezajlott ;lső marokkói parlamenti vá­lasztások nem hivatalos vég­eredményét. A nemrég meg­alakult* royalista front 69 mandátumot nyert el a 144- oői. Azt várják, hogy a kor­mányt a royalista front ala­kítja meg a függetlenek tá­mogatásával (Rabat, MTI) Fidel Castro kubai minisz­terelnök hétfőn reggel Ki év­be, Ukrajna fővárosóiba ér­kezett. (Moszkva, MTI) Hétfőn megkezdte munká­ját az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. (Róma, TASZSZ) A francia békeharcosok va­sárnap délután Saint Ouen sport stadionban tüntető nagygyűlést szerveztek, ahol egyhangúlag elfogadták az or­szágos értekezlet felhívását és határozatát a békés egy­más mellett élésről. Arról, hogy a kormány folytasson békepolitikát. (Saint Ouen, TASZSZ) Nagy-Brltannia áprilisban annak ellenére, hogy nagy mennyiségű árut exportált, az ország külkereskedelmi mér­lege deficittel zárult. A defi­cit összege meghaladja a 43 millió 600 ezer font sterlin­get. (London, MTI) A szovjet kereskedelmi flotta az utóbbi tíz esztendő­ben két és félszeresére növe­kedett. Ezzel egyidejűleg a flotta hajóegységeimek gyor­sasága 33 százalékkal nőtt. A szovjet kereskedelmi flotta hajói a világ tengerein össze­sen 65,5 kilométert tettek meg, s hatvan országba szál­lították a szovjet árucikkeket. (Moszkva, MTI) A Bonnban dolgozó NDK- bell újságírók Hans-Joechim Müller, Werner Pincus és Peter Lóri közös nyilatkozat­ban köszönték meg az irán­tuk megnyilvánult nemzetkö­zi szolidaritást. A három új­ságíró közös nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy újságírói tevékenységük mindig jogsze­rű volt és sohasem sértették meg a nemzetközi szokásjog szabályait. (Berlin, MTI) Ben Bella és Nasszer tárgyalásai Kairó, (MTI): Vasárnap folytatódtak Kairóban az al­gériai-egyiptomi tárgyalások. A megbeszéléseken Algéria ré­széről Ben Bella miniszterel- rök vezetésével öttagú kül­döttség vett részt, míg az egyiptomi küldöttséget Nasz- szer elnök vezette, s tagjai között ott volt Latif el Bogii­dtól, az EAK alelnöke, Amer marsai, a fegyveres erők fő- parancsnoka, Ah Szabrij a végrehajtó tanács elnöke. Ben Bella vasárnap este az algériai nagykövetség épüle­tében fogadást adott Nasszer elnök tiszteletére; Ali Szabii, a végrehajtó ta­nács elnöke közölte az újság­írókkal, hogy a tárgyaláso­kon a két országot érintő kérdésekről, és az Addis Abe- ba-i afrikai csúcstalálkozó na­pirendjén szereplő problé­mákról tárgyaltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom