Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

Brigid®!«, Ha ellenőreik egymást Május elsejéig végzünk — Ki az ügyesebb Már építésnél baj van a dohánypajtákkal Már a növényápolásra készülnek ÉJSZAKA A TORONYBAN Ebédidő éjfélkor — Szurkolnak a nyíregyháziak Ismerkedés a burgonyáiéi elő' géppé! (Munkatársunktól) A Kölesei Gépállomáson a legnagyobb hideg sem állítot­ta» meg az erőgépek és más munkagépek • javítását. fei- üjitáöát. Ennek tudható bs, hogy a tavaszt telles -kész.m- lélbtn várták. S amikor meg­kezdődött a földeken a mun­ka, 73 erögcp kifogástalan állapotban indult el a hozzá­juk taitozó tizenegy tgz-be. A gépállomás traktorosai négy brigádban dolgoznak. Egy-egy brigádhoz három tsz tartozik. A későre húzó­dott tavasz niiatt minden erő­gép két műszakban, vagy nyújtott műszakban dolgozik. Már az első hetekben külö­nösen jdtűntek a munkában Szabó Endre, Győri Péter, Nagy Jenő és Papp József traktorosok, skik nemcsak a mennyiségi, a minőségi mun­kát is fontosnak tartják. Köl­esé és környéke határában szép, jó talajmunkát véges­nek a traktorosok. A gépállomás tervében 48 476 nórmálhöld munka el­végzése szerepel. Eddig még minden évben teljesítették tervüket. Ez évben sem akar­nak lemaradni. Sár jelöniig föhans-úly a tavaszi munka — Mániás, vetési — de már gondolnak a növényápolásra ie. Az ekekapák, fűkaszáló és más növényápolást végző gé­pek kóeienlétben, kijavítva várják ezt a munkát is. Jelenleg a rizs telepek szi­vattyúgépeit javítják. Ez a munka is stlrgetí őket. mert rövidesen Itt lesz a rizs ve­tésének *? ideje iá Hasonlóan jó ütemben halad az arató- gépek és kombájnok javítá­sa, Jól dolgoznak a szerelők, a javító brigádok. (W) ALEKSZANDB NASZIBOV: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR M. S részletesen - kifejtette a tervét. Ki kell választani egy olyan ügynököt, akinek a hű­ségéhez nem fér kétség, s át kell küldeni az oroszokhoz. A? ügynök ott megjátssza, hogy lebukik, a kihallgatá­son pedig úgy tesz, mintha töredelmesen megbánna és be­ismerne mindent. Elmondja aat Uh tud arról, hogy Qst- burg közelében egy titkos rejtekhely van, amelyben nagy fontosságú dokumentu­mokat őriznek. Az ügynöknek akkor minden részletében az igazi rejtekhelyét kell leír­nia: az elhelyezést, a belső berendezést, az iratok becso­magolásának pontos módját. Dé azért szükséges, hogy az oroszok, ha máris volna va­lamelyes információjuk a rej. tekhelyről, ne kételkedjenek a vallomásban, elhigyjék 3 bűnbánást.,, Ebben az eset­ben dk minden kétséget ki­záróan átváltanak Ostburgra. Ott pedig már várni fogják éket.. — Nem Jó. — szólalt meg Upitz. — Teljesen megbíz­G^fagyarorszás 1963. április S3. ható és hűséges, önfeláldozó ügynókaink nincsenek.- Dó.« — Maga a keiléme* kivéte­lek közé tartozik, kedves Wiesbach — mosolyodött el a Gruppenführer. — De nem magát küldjük el, hanem va­laki' mást. Az illető itt elvál­lalja, az oroszok előtt pedig kitálal majd mindent. Nem, Itt valami egyéb módon kell eljárni. Először is: az ügy­nököt nem szabad beavatni az előkészítő akcióba. Az archívumokról mintegy vélet­lenül, csak a saját számára, „nem hivatalosan” kell tudo­mást szereznie, s a legtökéle­tesebben abban a hisseniben kell lennie, hogy a rejtekhely Ostburgban van és gz ország­nak nem valami más pont­ján. Másodszor: az ügynököt úgy lebuktatni, hogy észre se vegye a szándékosságot Har­madszor: olyan embprt kell erre a feladatra kiválaszta­nunk, aki nem túlságosan erős jellemű, aki feltétlenül beis­merő vallomást tesz a kihall­gatáson, s elmondja a szov­jet kémelhirítóknak azt, amit a rejtekhelyről „megtudott". Ebben az esetben kitart majd a vallomása mellett, bármit is csinálnak vele, mert eb­ben látja életben maradásé, nak egyetlen és legfőbb re­ményét Megértette a gondo­latomat, Wiesbach? — Remek elgondolás, mes­teri gondolatmenet, Gruppen­führer úr! — lelkendezett Wiesbach. —- Az benne a leg­fontosabb, hogy az ügynök nem változtatja meg a vállo- mását, ha felnégyelik sem. Mert hiszen meg van róla győződve, hogy ő Igazat mond, s ez az igazság az ő egyet­len megmentője. — Pontosan így van, Wiesbach. De menjünk to­vább. Nem vagyunk bebizto­sítva a véletlenekkel szem­ben. Az ügynököt lelőhetik, miközben átdobjuk a front­vonalon. Vagy a letartózta­tásnál ellenállást tanúsít, s ott helyben lelövik. Es az ör­dög tudja, ml minden lehet még vele. < Megbetegedhet, meghalhat, vagy elütheti va­lami. Szóval semmi sincs ki­zárva. Hiszen, hogy más ap­róságot ne említsek, előfor­dulhat az is, hogy a letartóz­tatás után fogja magát és ném vall a kihallgatáson. — Vagy nem hisznek ne­ki! — Igaza van, Wiesbach- Megtörténhet, hogy nem hisz­nek neki. Az oroszok értik a dolgukat, nem Olyan köny- nyű őket félrevezetni.. Egy­szóval mindebből az a követ­keztetésem; egy ügynök kévé* erre a feladatra. Kell még egy másik ia. Ahogy mon­dani szokás, biztos, ami biz­tos. — Még egy ügynök, ugyan­azzal a vallomással? — Wies« bach kétkedő«! elgondolko­zott A szája szélét rágta. — Nem feltétlenül ügynök­nek kell lennie. — Megálljunk csak!— Wies­bach felállt a helyéről. — E* mi van, ha ez a második Il­lető katonaszökevény? — Akit ugyanilyen elvek alapján készítenek fel? — mondta gondalatsíba merül­ve Upitz. — Pontosan ugyanolyan elvek szerint. S úgy dobják át, hogy ő észre sem veszi a szándékosságot. Gruppenfüh­rer úr, ha mindent megte­szünk, amit kell, ez az em­ber becsületes, nyilt tekintet­tel néz majd a nyomozók sze­mébe. Azzal a meggyőződés­sel, hogy felbecsülhetetlen értékű isolgálatot tesz az oro­szoknak. — Huh! — tört ki Upjtzból, miközben hátra vetette ma­gét a karosszékben és meg- törölte gyöngyöző homlokát. — Ez az, Wiesbach! Éppen­séggel erre volt szükségünk. Hű, micsoda kő esett le a »«ívemről, a krisgtus jézu­sát! Mi most, ketten megol­dottuk a legfőbb gondot, A nehezén fúl vagyunk- A töb­bi már caak a technika dol­Wíeabach elgondolkodott egy pillanatra. Aztán a tá­bornokra emelte csillogó sze­mét és egészen élőrehajolt. — Azt hiszem, megtalál­tam a legmegfelelőbb jelöl­tet a katonaszökevény szere­pére. — Elmosolyodott. — A Mint megannyi macska- tartunk ebédidőt, pontban éj- szem tekint a város felé az félkor — nevet. éjszakai víztorony sok apró Lent a torony tó, eben már lámpása. Az alvó város fe- előkerült a hazaj szalonna, Villanymotoros géppel szabja a gömbvasat Bartók József g víztorony építkezésénél. lelt zúg a „robotgép.” Egyre emelkedik a cementpiramis, reggelre tóár egy méterrel lesz magasabb a víztorony. Nehéz falj ütni a 14 méter magas építmény tetejébe. A bonyolult létra „lépcsöházban" macekaügyesiségge] kúszik fe! Patak} Sándor, ács. Fönt a tetőn Szabó Imre és Gede- nák Pál dolgoznak, a esú- szódarú mellett. Jól össze­szokott munkások módján fel szavakkal beszélnek, csak azt, amire munka közben szükség van. Pataki Sándor órájára néz: — ebédidő, 12 óra. Csodálkozásunkat látva Al- vári Miklós vasbetonszerelő rtVMiflja eJ: —. Speciális a mi brigádunk, az országban, ahol csak víztornyot, kéményt kell építeni, mi megyünk: Mindig együtt dolgozunk, (gy hat összeszoktunk. Amikor élteiének vagyunk, altkor is barátom kommunista, együk« azoknak, akiket nem hábor­gattunk, hogy ki lessük a kap­csolatait és lefülelhessük a többieket. Be fogja venni a horgot, mert az első gondo­lata az lesz, hogyan, segít­hetne az oroszoknak... Így dolgozták ki as akció legfőbb mozzanatait. Utána Wiesbach írt Homannak. Ami­kor a titkosszolgálat tudo­mást szerzett róla, hogy a címzett megkapta a levelet, akkor vetették be az akció végrehajtásának második moz­zanatát Készakarva tüze! idéztek elő az élelmiszerrak-' tárban, amely mellett éppen a mit gern sejtő Homman állt őraégben akkor. így szolgál­tattak ürügyet arra, hogy rendkívüli szabadságot kap­jon, s elutazhasson Ostburg- ba, ahol már Max Wiesbach varia őt. Közben Upitz megtalálta az akció másik részt vevőjének személyét is: az ügynököt. Ezzel a feladattal, mint már tudja az olvasó Ottó Liszt, fedőnéven Scsukot bízták meg. Wiesbach tehát belépett a szobába, ahol @ohlm és Bec­ker már várta őt. Lövette a sapkáját meg a felöltőjét és leült. Izgatott volt. idegesen tördelte a kezét. Miután rágyújtott, Wie?« bach kezdte a beszélgetést. — Másfél órával ezelőtt Schubéytbe ütköztem bele. «— Oscar Sehubertbe? — BOhlm felállt. — Öt magát láttam. Ogy mint ahegy most magukat nézem Itt Es tudj«, kivel volt Schubert? •*» Wtesbach a hatá* kedvéért egy kicsit várt, csak aztán folytatta: — Otto Staleekerrel! (Folytatjuk.) nyársakkal ülik körül a tü­zet, A toronyban hallgatag em­berek megváltoznak az eve* közben. Tréfálkoznak, beszél­getnek az otthonról, mesél­nek az építkezésről, vissza­emlékeznek a tójukra, vidé­kekre, ahol eddig jártak, épí­tettek. — ÜtóőhalombattÁn ké-tasá* méter magas kéményt emel­tünk — mondja Alván Mik- . lóé. De büszkék erre a mos­tani munkájukra is. — Sokszor olyanok va­gyunk, mintha szerepelnénk. Tizenegy óra tájban is van nézőközönségünk, sokan áll­nak a kerítés körül, néha felki állanak, kérdezősködnek, nagyon várják már a nyír­egyháziak a torony felépíté­sét — mondja Kozma Ká­roly. Gedenek Pál teszi hozzá: — Látjuk, hogy milyen fon­tos a mi munkánk. KélJ a Jé vjz Nyíregyházának. Ezért határoztuk el, hogy határidő előtt, május 20-ra „felcsú­szunk a negyvennégy méter ötven centire. Utálta kezdőd­hetnek a szerelési munkák. Ez lesz Nyíregyháza legna­gyobb épülete, tiszta időben talán még Naményig is el­látni — mondják az építők dicsekedve. — Fogytán a szalonna, de majd csak kitart a jövő Hétig, akkor megyünk haza. Lassan kialszik a fűz, bú­csúzunk, vége az éjszakai ebédidőnek. Felzúgnak a gé­pek, s a munkások egymás Után mennek fel a létrán az épülő víztorony tetejére. _____ __________ (takáte) Szakköri kiállítás Kisvárdán Több mint 20 különböző szakkör egész évi termékéi­nek legjobb »darabjait mutat­ják be azon a ki állításon, amely vasárnap délben nyílt; meg a kisvárdai járási mű­velődési házban. Különösen változatos anyaggal szerepéi­nek a kézimunka szakkörök. Tizenöt mutatja be készít­ményét, közülük is kitűnik á kékesei 24 darabból álló varrott, szálöótéses és kereszt- szemes párnagyűjteménnyel. Gazdag képanyagot vonultat­tak fel a képzőművészeti, Il­letve fotoszakkörök. A leg­nagyobb érdek! ódóare mégis, a tomyospálcai modellező szakkör szovjet, atonnmeghaj­td*ű és rakétákkal ’is felsze­relt etrkájó hajó ntodéUja tarthat számot Bemutatják azt a légcsavaros, sebességi hajómodellt is, amely kate­góriájában a megyei rekordot tártja. Óránkénti sebessége 90,9 kilométer. Alkotója: Homonna Béla szakkörvezető, A nyfrbogáti Rákóczi Tsz tagjait nemcsak a kedvező időjárás, hanem a hozzáértő vezetés, a munka jo «zerve- zése is felvillanyozta. Az emberek jobb kedvvel, na­gyobb fegyelemmel kezdték meg a tavaezi munkát. A tsz területét két üzemegységre osztották, melyben négy bri­gád dolgozik. A brigádok már az első naptól kezdve nagy figyelemmel kitérik egymás munkáját. Ki lesz az •tsö...? Palánta, 120 holdra Riczu József, a kettes számú üzemegység vezetője és Katona László brigádveze­tő a szépen fejlődő doihány- palánIák«t vizsgálják. Egyik- másik melegágyban nehezeb­ben indult meg a növény. A brigádvezető már adja is a jó tanácsokat. — Meg kell egy. kicsit ho- Kiokolni, aztán a molinót dél­előtt néhány érára levenni, mer.t belülied a palánta... — MagyarázóUg folytatja:— Na­gyon vigyázni kel) a palán­tákra, mert nem kevesebb, mint százhúsz'holdat akarunk ültetni. Ha nem jó a palánta, nem lesz jó a dohány sem. Márpedig a hétmázsás hol­danként! tervünket túl akar­juk szárnyalni. Az üzemegység vezető egyetértőén bólint. — A földek mér elő van-' nak készítve, hogy a föld nedvessége és a talaj poriia- nyóssága megmaradjon. Két mázsával többet holdanként A fő dél: magasabb termés­hozam és a minőségi munka. Kilenctagú bizottság rend­szeres értékelést ad a bri­gádok által végzett munkáról. Ha valamelyik brigád munká­ját ellenőrzik, azon ré*zt vesz a másik brigád vezető« je és több tagja is. Mér a tavaszi munkában Is előbb járunk, mint a többiek. — Látja itt ezt a vetést! — mu­tat a »szépen zöldellő búza­táblára. Legalább két má­zsával többet akarunk ter­melni holdanként, mint az el­múlt évben. De ez a tervünk to iVitrÁm It+'/vl /xáAtee» TT A + ezért folyik a vetélkedés... Van egy kis aggályunk is... Aztán elégedetlenül beszél­nek az épülő 22 dohánypaj- táról. Ugyanis arról van szó, hogv a szerdiaiáknak egymá* fölött legalább 70 centimé­terre kell len ni ók. A terv szerint csak 60 centiméter, Ez veszélyezteti a dohánvmi- nőcégét, mert a dohány le­velei egymáshoz érnek, meg­feketednek, esetleg megrot­hadnak. Ez pedig kár mind az államnak, mind a tsz-nek! — Megpróbáltunk okoskod­ni — mondja a brigád vezető — s centiméterrel emeltük á távolságot, de Így is kevés, mert ml szép, nagy levelű dohányt termesztünk. Közben megérkezik Soltész Ferenc tsz-elnök. Gondterhelt az arca. — Csalt nincs valami baj elnök elvtárs? — Mór nincs, de ha nem kapjuk meg Időben a bur­gonya vetőgumót, az lehet. Hiányzik vagy kétszáz mázsa. Veszélyben a dohány mlnösene Az ültetésnél a kettős számú üzemegység brigádjai vannak ez éjen. — Mikorra tervezik a ta­vaszi munka elvégzését? — Május 10-ig minden munkával végezni akarunk — mondia a tsz-elnök. — De ha továbbra ig jlyen jól halad, május S4g.,, — A ml brigádunk még ennél is hamarabb befejezi — man<i.is Katona László. — A föld elő ven készítve, csak az időtől függ 8 burgonya ég a kukorica elvetése. Május J-ig, az ünnepig szeretnénk vé­gezni. Hosszú évek után először talált igazán magára a tsz tassága. Nyírboga ton szorgos kezek készítik elő az év jó termését. (bálin!) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom