Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

T Éljen és erősödjék a testvéri kommunista és munkáspártok egysége! NAPIRENDEN: Városunk tisztasága Foto: Hammel J. ^/Heg men fettek e.gg biuzwezctöt Társadalmi bíróság elölt: az ittasság Hét esztendeje ül az autó­busz volánja mellett Zs. Bé­la, az 5-ös AKÖV mátészal­kai főnökségének gépkocsive­zetője, de még nem volt ka­rambolja. 1962. nyaráig nem is volt vele semmi baj. Ek­kor meghalt az első felesége, s ivásnak adta a fejét. A kol­légák által olyannyira meg­becsült jó szakmunkás egy­más után követte el a fegye­lemsértéseket. Kezdetben el­nézte főnöke, Nagy Kálmán is. Nem jelentette. Hasonlóan hallgatott Puskás Zoltán, a művezető is. Sőt, a munkát is elvégezte helyette. Egyik alkalommal ittasan jelentkezett munkára. Az autóbusznak menni kellett, az utasok nem .várhattak. — Megkérnélek, menj ki helyettem a járattal — mond­ta a művezetőnek. Puskás Zoltán segített raj­ta. Ezt követően aztán egyre sűrűbben szaporodott Zs. Béla lajstromán a fegyelemsértés. — Ügy döntöttünk — ma­gyarázza Bocsi Mihály mun­kásellátási előadó, a társadal­mi bíróság elnöke —, hogy a legutóbb elkövetett két fegye­lemsértését: a menetlevél át­adásának megtagadását és a gépkocsiigénybevételt, melyett jogtalanul és ittasan követett el, társadalmi bíróságon tár­gyaljuk meg. Zs. Bélát meglepte a do­log. Erre nem számított. A társadalmi bírósági tárgyalás­ra a mátészalkai telep kultúr­termében került sor. Csak a szolgálatukat teljesítők nem voltaik jelen. Vád, védelem — Szánté az arcokról ol­vashattam, milyen nagy fele­lősséget éreznek ezek az em­berek Zs. Béláért — folytatja Bocsi Mihály. — Zs. Béla kérte, ismertessem miben vétkes. Ekkor valaki javasol­ta: — Válasszunk védőt és vádlót. Csend. Nevek hangzottak el. — Kit választ védőnek? 9— kérdeztem Zs. Bélát. — Péterfi Tibort. S megkezdődött a tárgyalás. Munkatársak, akik most mint tanúk álltak a társadalmi bí­róság előtt, mondtak véle­ményt Zs. Béláról, magatartá­sáról, fegyelmezetlenkedései- röl. ö makacsul tagadott. Az emberek azonban nem vesz­tették el türelmüket. — Nem voltam ittas, .ami­kor a gépkocsit kivezettem. — Ilyet ne mondj — mond­ta szemébe Peszle Béla for­galmi szolgálattevő. — Egész napra szolgálatmentességet ad­tam részére, mivel a felesége szült. A rendőrség hívta fel a figyelmem, hogy Béla a gépkocsival ott áll az állo­más előtt, ittas. Morajlás a teremben. Zs. Béla hallgatott. — Másik alkalommal saját bevallása szerint féliiter pá­linkát ivott, s mégis erőskö- dött, hogy ő elvezeti az autó­buszt, s amiért ezt megaka­dályoztam, nekem állt, s szi­dott, mint a bokrot Nem akarta átadni a menetlevelet. Rendőrt kellett hívni — mondta Nagy Kálmán. Elvonókúra Egymást követték a felszó­lalások. S ekkor következett a védelem képviselőjének a hozzászólása. Zs. Béla re­ménykedett, amikor Péterfi Tibor felállt. — Nekem az lenne a fel­adatom, hogy védjem Zs. Bá­lát — kezdte. — Csak any- nyit mondhatok az itt el­hangzottak és saját tapaszta­lataim alapján, hogy Zs. Béla lássa be hibáját. Én magam is több esetben láttam itta­san, s ha alacsonyabb mun­kakörbe helyezzük is, ezzel nem lesz megoldva az ügy. Azt javaslom, rendeljék elvo­nókúrára. Zs. Béla megvető pillantá­sokat vetett társára. Ügy érezte ' csalódott, vesztett. — Helyes — mondta vala­ki a hátsó sorokból. — Ott azért még nem tart — így más. Moraj, morajt követett. — S ekkor szólalt fel a párttitkár Takács Zoltán — folytatja a társadalmi bíróság elnöke. — Tanácsa hatott, az emberek lecsendesedtek. Csak Zs. Béla maikacskodott to­vábbra is. Már majdnem az történt, hogy fel kellett füg­gesztenem a tárgyalást arro­gáns magatartása miatt, ami­kor a következő szavakkal fordultam hozzá. — Ha nem viselkedik il- lemtudóan. s akadályozza az igazság kiderítését, ügyét az ügyészségnek adjuk át Ez hatott. Utolsó figyelmeztetés Arra kért, ismerte sem az ellene beérkezett össze; be­jelentést — magyarázza Bocsi Mihály. — Szám szerint 18 be­jelentést, jegyzőkönyvet, bizo­nyítási papírost olvastam fel a hallgatóság előtt. Szó nél­kül, sápadtan, megtörtén hallgatta végig. Mikor meg­kérdeztem, kíván-e valami bejelentést tenni, azt vála­szolta, nem. Zs. Béla elismerte, hogy helytelen útra tévedt. A tár­sadalmi bíróság határozati ja­vaslata szerint alacsonyabb munkakörbe helyezik, s a nyereségrészesedés 25 százalé­kát megvonják. A döntés ak­kor válik jogerőssé, ha az 5-ös számú Autóközlekedési Vállalat egyeztető bizottsága jóváhagyja. — Tudjuk — vélekedik Bo­csi elvtárs —. hogy enyhe büntetést mértünk rá. Hisz kisebb fegyelemsértésekért is bocsátottunk már el embere­ket. Bennünket az vezetett, hogy több ínint öt évig sem­mi baj nem volt vele, s egy kiváló szakmunkásról van szó. De számára is ez volt az utolsó figyelmeztetés. Egy munkáslkollektíva meg akar menteni egy autóbusz- vezetőt. Most már Zs. Bélán a sor... Farkas Kálmán Kilencszázhetven észrevétel, panasz közül háromszáznyolc­van a város nem megfelelő tisztaságát kifogásolta a nyír­egyházi tanácstagokat jelölő gyűléseken. Jogos a szebb, egészségesebb utcák Iránti igény. Bizonyíték: nincs tanács-, vagy végrehajtó bizottsági ülés, ahol ne szere­pelne ez a probléma. Piszko­sak az üzletek, az állami és magánházak előtti járdák. Tengernyi a hulladék a leg­nagyobb utasforgalmú tereken — a Petőfi-, a Beloiannisz-, a Szamuely téren. Sok a papír, a por szerte Nyíregyházán — amit nem indokol az sem, hogy a város földrajzi helyzeténél fogva széljárásos és homokve- réses terület. A határozatok, intézkedések nyomán valamit javult a hely­zet az utóbbi hónapokban. Mindez kevés. A szerkesztőség beszélgetése az illetékes vá­rosi és megyei tanácsi veze- tőkkel azt mutatta, hogy bár a technikai feltételek adottak, a munka jelenlegi szervezése nem tart lépést az egyre nö­vekvő igényekkel. Évekkel ezelőtt vezették be Nyíregyházán is a város tisz­taságát szolgáló központosított szemétszállítást. Jelenleg há­rom nagy teljesítményű KUKA gépkocsi, három félpormentes gépkocsi és hét lófogat áll ren­delkezésre. ötvenkét úttisztító dolgozhatna a tisztaságért, s ha szükséges, még tíz embert foglalkoztathatna a városgaz­dálkodási vállalat. Sajnos, o- vállalat vezetői a határozatok ellenére sem állnak hivatásuk magaslatán. Nem tudják betöl­teni a tíz üresen álló státuszt sem, így a budapesti négy és a szombathelyi ötezer négy­zetméternyi területtel szemben itt nyolcezer négyzetméter ta­karítása vár egy-egy úttisztító munkásra. Alacsony a gépjár­művek kihasználtsága is. Az eddigi gyakorlat, hogy hajnalban működtetik a seprő­gépet, ekkor dolgoznak az ut­cákon a tisztítók. Délelőtt és délután azonban senki sem gondoskodik a város tisztán tartásáról. A lehetőségek elle­nére nincs a városban elég utcaseprő, aki napközben is eltakarítaná a felgyülemlett hulladékot. Nyíregyházán nagy a víz­hiány. A locsolókocsik eddig a Bujtos mocsaras gödreiből szerezték az egészségtelen vi­zet, amely még klórozva is bű­zös. Nem kifizetődő és körül­ményes a sóstói víz locsolása, így a város főutcáira, is kevés víz jut, bár két nagy teljesít­ményű Skoda és három másik locsolókocsink van. A kótaji kutakból idén ugyan már Nyír­egyházára érkezik a víz, a lo­csolásra alkalmas víznyerő­helyek kiépítését azonban csak 1965-re tervezték. Hogy lehetne mégis már most tisztán tartani a várost, amely jelentős idegenforgal­mat bonyilít le és a lakosság is jogosan igényli a változást? Az illetékesek szerint is fel­tétlen mag kell oldani, hogy a városgazdálkodási vállalat ele­gendő munkaerőt alkalmazzon. A megyei tanács vb. illeté­kes osztályain nem múlik a helyzet javítása. Hajlandók tovább emelni a vállalat bér­alapját, tovább javítani a lét­számot, a gépesítést. Igaz, ma még lehetetlen a város minden utcáját bekapcsolni a szemét- szállításba, sok utcába nem mehet el a KUKA, mert ezek kövezetlenek, földesek. A meg­lévő 2700 szabványméretű KUKA edény is kevés, s még az idén vásárlásra kerülő öt­száz edény sem elégíti ki a szükségletet. A teendő tehát, hogy a város vezetői mármost gondoskodjanak arról, hogy a közművesítés befejezése után tervszerűen lássák el pormen­tes burkolattal az utcákat , ahová újabb seprő-, hulladék- felszívó gépeket lehet üzembe állítani. Sürgetni kell a KUKA edények magánvásárlását. Ez- aísfl bővülnek a tisztántartás le­hetőségei. hiszen négy-öt család tulajdonában lehet egy ilyen edény, s a szemetet nem az utcákra, hanem ebbe helyezik a lakosok. Sok panaszos tette szóvá, hogy a város kevés hulladék­gyűjtője is oka, hogy az em­berek nem csinálnak gondot a szemét eldobásából. A vá­ros illetékesei elmondták, idén 65 ezer forintot fordítanak újabb gyűjtők beszerzésére. Szóvá tették azonban: a la­kosságnak is jobban kell vi­gyázni a várcs tisztaságára Az emberek szeretik Nyíregyhá­zát. Nem ritka viszont, hogy a parkokon, utcákon eldobálják a szemetet, a házi hulladékot az utcára öntik, ahelyett, hogy elfáradnának a hulladékgyűj­tőig, vagy kihívnák a város- gazdálkodás kocsiját, arrtely köbméterenként 15 forintért elviszi a szemetet. Idén már megfelelő létszá­mú parkőr is vigyázza szép pihenőhelyeink tisztaságát. Mód van arra is, hogy pesti mintára több köztisztasági dol­gozó járja az utcákat napköz­ben is. Jövőre újabb úttisztító és szemétszállító gépet is kap­jon a város. Feltétlen megoldást igényel addig is, hogy a városgazdál­kodási vállalat jelenlegi ket­tősségét megszüntessék. Hoz­zanak létre egy köztisztasági profilú egységet. A feladatát hanyagul ellátó dolgozókat fi­gyelmeztessék, visszatérő eset­ben cseréljék le. Töltsék be a meglévő létszámot és megyei, várcsi segítséggel szervezzék meg úgy a munkát, ahogy a lakosság igényei megkövete­lik. Kopka János „ÉRDEKELNEK AZ EMBERI SORSOK" Mária büntetőbíró lesz — András politikusnak készül — Beszélgetés pályaválasztó diákokkal Ilyenkor nem sokkal az is­kolaév vége előtt a középis­kolák negyedik osztályaiban a továbbtanulás a fő téma. Ez tagi alkoztatj a a diákokat, de nem kevésbé a szülőket és a pedagógusokat is. Egy-egy osztályfőnöki órán, családi körben, kollégiumokban sok pályaválasztási lehetőségről beszélgetnek mostanában. Papp Mária, a nyíregyházi Zrínyi Ilona leánygimnázium IV/b. osztályos tanulója bün­tető bíró szeretne lenni. — Miért? — érdeklődjük. — Néhány évvel ezelőtt vol­tam egy tárgyaláson. Sok em­beri problémát ismertem meg. Ezután többször elmentem a bíróságra, tárgyalásokat hall­gattam végig. Megszerettem ezt a pályát... Érdekelnek az A csemegekereskedés, mely­be gyanútlanul beléptem, a Körúton terül el, valóságos kombinát, amennyire kirakat­ablakai sejteni engedik. Ide tértem be néhány szélet cso­koládét vásárolni. Alighogy betoppantam, kezembe nyom­tak egy ménkű nagy kosarat s mire magamhoz tértem, kiderült, hogy önkiszolgáló lettem. Karomon a kosárkával, mint egy helyre menyecske, botorkálni kezdtem a pultok körül, nem lévén semmi gya­korlatom az önkiszolgálásban. Az üzlet tele volt ugyan szak­képzett önkiszolgálókkal, akik buzgón és gátlás nélkül ra­kosgattak mindenfélét a ko­sarukba, de példájuk egyál­talán nem hatott rám serken­tően, mert rögtön egy bor­zalmas gondolat ötlött eszem­be: — Jézus-Mária, hátha vala­ki rámfogja, hogy elloptam valamit! .Ettől rettenetes zavarba jöttem, annál inkább, mert észrevettem néhány fehérkö­penyes nőt és férfit, akik az égvilágon semmi mást nem csináltak, minthogy árgus szemekkel figyelték az önki­szolgálókat. Szerettem volna valamelyiket megkérni, hogy egy pillanatra hagyja abba a figyelést és adjon nekem két szelet csokoládét, ahogy ezt más normális üzletekben Darvas Szilárd: önkiszolgáltam magam csinálják, de tudtam, az ilyesmi itt reménytelen. Aki ide betéved, annak le kell önkiszolgálnia a rászabott időt és csak azután kapja meg az obsitot. Reszkető kezekkel kiemel­tem két szelet csokoládét, mire ledőlt az egész rakás. Azonnal odaugrott két feher- köpenyes és szolgálatkészen felszedegette az egészet, helyre rakták a csokoládékat és legnagyobb jóindulatukról biztosítva, kíváncsian vár­ták, hogy ezek után mit fo­gok csinálni. Újra munkához láttam, közben több ízben kiforgattam a zsebeimet és megmotoztam magam, ily módon adva értésükre, hogy a lopásnak még a gondolata is távol áll tőlem, sőt, a vá­sárlásról is hajlandó vagyok lemondani, csak még az egy­szer ép bőrrel szabaduljak innen. Egyébként a szemben lévő tükörben láttam, hogy a kosár, mint népi viselet, nem áll jól nekem. Fáradozásaimat végül is si­ker koronázta, csak a befeje­zés okozott még némi nehéz­séget: nem volt könnyű a két kis szelet csokoládét blok­koláskor a kosár fenekéről előhalászni. De azután ezen is túlestem, szerencsésen földet értem a Körúton, hálát adva a sorsnak, hogy nem lett a dologból rendőrségi ügy. Tudom, hogy a hiba ben nem van, maradi gondolkodá­sú ember vagyok, önkiszol­gáló antitalentum, annyi év­tizeden át megszoktam, hogy a legcsekélyebb ön nélkül szolgálnak ki, mikor is én fi­gyelem a kiszolgálót és nem ő engem. Amellett csak he­lyeselni tudom, hogy az em­bereket önállóságra nevelik, nem beszélve arról, hogy az ügy végtelen perspektívákat ígér. Szerintem egészen rö­vid időn belül lesz önkiszol gáló. borbélyműhely, ahol a vendég kezébe nyomják az ecsetet, meg a borotvát és négy-öt borbély csak arra ügyel, hogy el ne lopja a köl­nivizet. Aztán lesz autóbusz amit kizárólag az utasok ve­zetnek, kórház, ahol a beteg megoperálhatja maoát és ön- kiszolgáló vendéglő, ahol az ember a pincér teljes kikap­csolásával saját kezűleg nem szolgálja ki magát. A saját szakmámban ezzel a krokival én is megkezdem az önkiszolgálást: felszólítom az olvasót, hogy találja ki hozzá az összes hiányzó jobb­nál jobb vicceket. Nyugodtan lophat is, én oda se figyelek. emberi sorsok, szeretem a bo­nyolult ügyek kibogozását. Mária kollégista, tanulmá­nyi felelős. Félévi bizonyítvá­nya négyes rendű volt. Nem­rég kötött szerződést állami ösztöndíjra a vásárosnaményi járási tanáccsal. Érettségi után a szegedi egyetem jogi karán felvételizik. Makkal András, a kisvár- dai Bessenyei gimnázium érettségi előtt álló tanulója, KISZ-titkár. A diplomáciai pályát választotta élethivatá­sának. — Mi az oka, hogy ezt a nehéz és különleges foglalko­zást választotta? — kérdez­zük. — Szeretem a nyelveket, érdekelnek a külpolitikai ese­mények. Elhatároztam, hogy ha megkapom az állami ösz­töndíjat, tanulmányaimat a Szovjetunióban, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében foly­tatom, és politikus leszek. Makkai András jól beszél oroszul és németül — bizo­nyítják tanárai. S mint el­mondja, még több nyelvet szeretne elsajátítani. Hogy mennyire jártas a külpolitikai eseményekben, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy politikai előadásokat, sajtóis­mertetéseket tart az iskolában és a kollégiumban. Nemzet­közi kapcsolatai egyelőre még csak baráti levelezésben ölte­nek testet. Tizenkét levelező- partnere van Kievtől Vlagyi­vosztokig. Bánszki Judit, a nyíregyházi Közgazdasági Technikum ta­nulója. — Közgazdász szeretnék lenni — mondja. — A buda­pesti Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemre pá­lyázom. A miértre ő is határozott választ ad. — A technikumban már íze­lítőt kaptam a közgazdaságtu­dományból, s megszerettem ezt a pályát. Kedvenc tantár­gyaim közé tartoznak a köz- gazdasági szaktárgyak. — Gondolt arra, hogy eset­leg nem veszik fel az idén? — Igen, gondoltam rá. Ak­kor jövőre újból felvételizem, addig pedig elhelyezkedem olyan vállalatnál, ahol a kö­zépiskolában megszerzett ta­pasztalatokat gyakorlati mun­kával egészíthetem ki. Kitar­tok elhatározásom mellett. Szilágyi Szabolcs Ál ÉPÜLŐ Ül YÁRQ8RÉ81

Next

/
Oldalképek
Tartalom