Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
Éljen a szocializmust nép! Demokratizmus — és Mépi elSesilírzés — A mind szélesebb szo- <- -ilsia demokratizmus melleit —, mélyreható, minden f'"-m,alizmustól mentes társadalmi. ellenőrzés van n álunk k alakulóban —. hallottam egy tisztviselők körében folytatott beszélgetésen. A mindennapi élet, a gyakorlat példáit hozták fel e szavak iga- tolására. A jelenlevő revizorok, belső ellenőrök, pénzügyi szakemberek, akik hiratásuknál fogva is jól ismerik állami életünk mechanizmusát, az állami munka ellenőrzésének kiszélesítésében meghatározóként említették« népi ellenőrzés intézményét. Miért fontos ez? A németien- őrzés rendszerének továbbiéj- lesztése 'nemcsak ejtért ige» jelentős időszerű kérdés, mert ezzel nagymértékben emelhetjük az állami munka színvonalát, hanem atért is, mert e legszélesebb alapokon nyugvó társadalmi ellenőrzés rendszere a lakosság mind nagyobb tömegeit kapcsolja be az állami ügyek intézésébe —- növeli felelősségérzetüket, alkotó-, kezdeményező készségüket. A népi ellenőrzés naprél- napra szélesedő, mind több szocialista tartalommal gazdagodó rendszerének új, fontos formái a népi ellenőrzési csoportok. E csoportok — egy-egy Üzemben dolgozó, vagy faluban élő — népi ellenőrök soraiból, felsőbb kezdeményezés nélkül, látszatra spontán alakultak ki. Mivel foglalkozik a lakosság e legszélesebb rétegeit egyesítő, a helyi viszonyokat mindenkinél jobban ismerő ellenőrzési szervezet? A csoportok tagjai napi munkájuk során figyelemmel kísérik a gazdasági élet alakulását, az állami és állampolgári fegyelem megtartását, a társadalmi tulajdon védelmét. Fontos feladatuk a területükön tapasztalt hiányosságokról tájékoztató adása a helyi párt, tanácsi és gazdasági vezetés számára. Ez a munka mentes a hosszadalmas, körülményes Vizsgálatoktól, adatok hosszadalmas tanulmányozásától, észrevételeiket közvetlenül a személyes tapasztalatok alapján teszik meg. Ma már nem ritka, hogy a népi ellenőri csoportot közvetlenül felkéri a tanács egy- egy napirenden levő kérdés ellenőrzésére, egyes bejelentések kivizsgálására *tv>. Mindez az operatív eredményességen túl nagymértékben megkönnyíti a népi ellenőrzés rendszere és a tanácsok közötti nélkülözhetetlen, konkrét együttműködést is. Bőségesen szolgáltat a gyakorlat a helyi népi ellenőri csoportok tevékenységéről másféje példákat is. Az egyik faluban például a népi ellenőri csoport — amelynek tagjai, hasonlóképpen, mint másutt szövetkezeti gazdák, traktorosok, tanítók. helyi kisiparosok — több esetben tapasztalta, hogy nem megfejelő időben szállítják a kenyeret a község boltjaiba, ami a lakosság körében elégedetlenséget váltott ki. A népi ellenőri csoport tagjai — a község vezetőivel egyetértésben — kapcsolatba léptek a szájlítás irányítóval, amelynek következtében rövid időn belül megjavult a kenyérellátás. Felvetődik 9 gondolat, a helyi népi ellenőri csoportok tevékenysége nem jelont-a a falvakban túlszervezet tséget, nem veszi-e el a földművesszövetkezeti, illetve termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok „kenyerét". Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja. hogy nem! Sőt, nem egy esetben jelentő? segítséget ad az ő munkájukhoz Is. Ugyanis arról van szó. hogy amíg az egyes gazdasági egységek ellenőrzési szervei csak a saját szakterületüket ellenőrzik, addig a népi ellenőri csoportok munkája az élet minden területére kiterjed. Olyan összefüggéseket tár fel. a dolgokat azokról az oldaláról világit ja meg, melyekre egyébként — a szakmunka természetéből következően — «ei» volna lehetőség. Mi az alapja — a párt és állami szervek bátorításán, irányításán, túlmenően a helyi népi ellenőrzési szervek mind eredményesebb, hatékonyabb munkájának? Az, hogy a csoportok tagjai közvetlen közelről, mint saját ügyüket ismerik a területükön levő legfőbb problémákat. Közvetlen érintkezésben vannak az összes érdekeltekkel, folyamatos, termékeny kapcsolatot tudnak kiépíteni az ellenőrzés tárgyit képező szervek, intézmények dolgozóival. Mindez megsokszorozza a munka hatékonyságát. eredményességét, s egyre magasabb szintre emeli állami életünk demokratizmusát. Saép, kertes családi ház, szemben a gyárkapuval. Alig pár éve építtette L-ökös Ferenc, a nyírbogdányi üzem művezetője. A gonddal rendezett kertben már mélyen gyökeret eresztettek a sima szöJövesszők, rpint gazdájuk a gyárban, ahol tizenhét esztendővel ezelőtt lakatosként kezdte. Jó munkája elismeréseképpen most kapta meg a mun- kaérdemérmet. Az üzem az elmúlt évben annyi gőzt takarított meg, hogy 355 tonna fűtőolajjal kevesebbet használtak fel. Pénzbe átszámítva ez majdnek 400 ezer forint! Ha füstöl a kémény Gyár. Bodorodó fiistfelhő- vel a kémények tetején. A hozzá nem értő szemlélődő így képzeli az üzemet. A művezetőnek azonban más a véleménye: — Fűteni, fű fenek ilyenkor — mondja — csak nem gazdaságosan. A füst elárulja, hogy a kéményen elégeUenül távoznak a tüzelőanyagból keletkezett gázok. — Tehát bú nem füstöl a kémény... •— Az sem jó. Ilyenkor sok levegő kerül be az égéstér- be és az hűti a kazánt. A kazánházban ma már műszerek mérik a füstgáz minőségét. A füstgázelemzö folyamatosan regisztrálja, hogy mikor, hogyan dolgozik a fűtő. A gyárkémény azonban magasba nyúlik. A művezető még otthonról is mag tudja állapítani, hogy odabent hogyan dolgoznak a fűtök. Legtöbbször és egyre gyakrabban elégedett. Nem hiába foglalkozik sokat az emberekkel, a szavak már tettekben gyümölcsöznek. Minőén energiát hasznosítani- A gyárban' — különösen télen — rengeteg gőzt használnak fel fűtésre- Gőzzel teszik Újra cseppfolyóssá a vasúti tartálykocsikban érkező megdermedt nyersolajat is. Másképpen nem tudnák lefejteni. Régebben azt gondolták a töltőállomáson, hogy akkor fü fenek jó}, ha a kifolyón minél jobban ömlik, kifelé a gőz. Ma már sikerült megértetni az ott dolgozókkal, hogy ez pazarlás. Elég, ha csak a gőzből lecsapódó meleg vizet engedik ki a fütő csőrendszerből. Sok energiát takarítanak meg a tápvíz előmelegítéssel ig. A kazánok iszapolta- t.ár án ál elfolyó forró vizet egy hökicaerélőn vezetik keresztül és igy melegítik a kazánok táplálását szolgáló vizet,. Ez egy újítás, amelyet a gyár főmechanikusával közösen dolgoztak ki. Egy óra helyett -IS perc A gőz szelepeken keresztül jut az egységes körhálózatba, onnan a szivattyúkhoz, berendezésekhez. Szelepek szájai zárják, vagy nyitják a roppant energia útját, de ha egy elromlik, leállhat az egész gyár. — Egyszer — emlékszik vissza a művezető — egy fontos szelep mondta fel a szolgálatot. Gyorsan kellett cselekedni. Pékár András kazánházi lakatossal fogtunk hozzá a cseréhez, meg sem vártuk, amíg lehűl a szelep. Ez a munka normába körülményeit kötött Is egy óráig tart. Tizenöt perc alatt végeztünk. Az üzemben észre sem vették, hogy milyen nagy veszélyt hárítottunk el, hiszen alig csökkent a gőznyomás. A műszerek ilyen esetben még korrigálják a nyomáskülönbségei, A szivattyúk dolgoztak, s az emberek úgy gondolták, hogy minden rendben— Az asztalon piros tokban lapu] az ezüstösen csillogó munkaérdemérem. Ezzel egy- idöben kapta meg a nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést — hűséges segítőtársa — Pékár András kazánházi lakatos is. Mindkettőre büszke, de tudja, hogy az eredmények az egész üzem munkáját dicsérik. Azakét is, akik takarékoskodtak az energiával, - akik mindent elkövettek, hogy jó eredményekkel zárják az elmúlt évet. Tóth Árpid Kwá'úk L@nlit Ssss©s művelt A Kossuth Könyvkiadónál az ünnepi könyvhétre lát napvilágot Lenin összes művei második magyar kiadásának első kötete, Az első magyar kiadás amelynek sok kötete ma már nem kapható — nem volt teljes A? 55 kötetre tervezett új sorozat mintegy húsz kötetnyi olyan anyagot tarts tmaz, amely magyarul még nem jelent meg, s a Szovjetunióban is csak folyóiratokban. A* új magyar nyelvi, szép kivitelű Len in-sorozatbol a tervek szerint évente négy-öt kötet lát napvilágot. Megtíziinemődöit ase öntözési szakemberek szám« A második ötéves terv nagyszabású öntözési programjának végrehajtásában az idei a döntő év; az öntözött terület a tavalyi 330 000-ről 450 000 holdra nő. Az idei esztendő fordulatot hoz az öntözéses gazdálkodás szakemberellátásában is. Az öntözési szakemberek képzése 1954-ben kezdődött, s nyolc év alatt összesen mintegy 2000 szakmunkást, technikust és mérnököt képeztek ki, közülük hatszézat tavaly. Az öntözési szakemberképzés volumene az idén megtízszereződött: az elmúlt hetekben 6000 termelőszövetkezeti tag és állami gazdasági dolgozó kapott szakmunkás-bizonyítványt. Milliós vagyon megmentéi© ■-------—HW 1 . --------== Banai a tegnap kapott levelet mftr legalább tízszer elolvasta, de még mindig mm tudott betelni vele. íme most is hirtelen abbahagyta a bo- rotvafenést, s kiment a konyhába, ahol a felesége éppen moslékot kavart a malacoknak. — Kém is mondod, hogy mit szólsz a meghívóhoz — dugta orra alá sugárzó ábrá- zattal a levelet. Majd ezt követően fennhangon olvasni kezdte: „Banai Mihály se.r- tésgondozáyak, helyben. A Búzakalász Tsz vezetősége meghívja önt a f. hő 20-án délelőtt 9 órakor tartandó közgyűlésre, melynek napirendjén — egyebek között — az új sertéspásztor megválasztása is szerepel. Vezetőség.* — Tudod mit jelent ez asz- szony? — nézett önérzetesen feleségére. — Azt. hogy nem vagyok többé csürhés, mint eddig, hanem sertéspásztori A Buzakaldsz sertéspásztora! A kis töpörödött sovány asszony —, aki kilenc gyereke mellett még amolyan bojtárféle is volt a férje oldalán — nem tartozott a könnyen lelkesedek közé, ezért közönyös hangon így szólt: — Hát aztán? Nem mindegy az: csürhés, vagy sertes- pisztor? Akárhogy titulálnak, csak a disznókat őrződ. Inkább borotválkozz gyorsan, BAISAIT MEGVÁLASZTJÁK merf elkésel a saját megválasztásodról Banai — ekkora érzéketle»r ség láttán — sértődötten fordult be a szobába, t a fiókos tükör előtt szappanozni kezdte borostás arcát. Ve eközben is minduntalan az őt ért nagy megtiszteltetés járt a fejében. Mert immár harminc esztendeje, hogy községi csürhés, de ezalatt még egyetlen alkalommal se választották, csak fogadták, ahogy a cselédet szokás, tg ti tavasz küszöbén a kézbesítő mindig hozta az idézést, amivel felment a. legeltetési társulat elnökéhez, aki rendszerint ezekkel a szavakkal fogadta: ,Jűa, Miska, — mert őt mindenki csak igy szántotta a faluban — akarsz-e újból csürhés lenni’1. Mire ő ezt felelte: „Hát ha nincs kifogásuk ellenem...'’ És így telt el harminc esztendő. Már azt hitte, hogy haláláig Miskának, meg csiir- hésnek marad, amikor a minap a tsz-elnöke megszólította az utcán: „Álljon már meg, Mihály bátyámI Azt akarom kérdezni, hogy elvállalná-e nálunk a sertésgon- áozást? Ha igen, akkor legközelebb közgyűlés elé visz- s zük a dolgot, hogy a tagok is jóváhagyják”. Ahogy a borotválkozással, meg a mosakodással végzett, felöltözött és kilépett az utcára. — Hű, de nyalka mima ez a Miska! — néztek utána csodálkozva a járókelők, ami igaz is volt, mert amióta a meghívót kézhez kapta, még a járása is megváltozott: nem olyan tityi-mutyi, mint eddig, hanem peckes és határozott. A szövetkezeti kocsma elé érkezve megtorpant egy pillanatra. — Felhajtok egy féldeci kisüstit — gondolta — ennyit már csak megérdem- lek ezen a sorsdöntő napon. — Azzal benyiíbtí és rendelt. — Ejnye, de jólesett! — törülte hátoldalra tenyerével a bajuszát. — Töltsön még egy kupicával! Elvégre nem mindennap megy az ember a saját megválasztására. Aztán a harmadikkal is ivott. A negyedik után már előhúzta zsebéből a meghívót, s mindenkinek mutogatta, hogy milyen nagy megtiszteltetés érte. — Bizony — ereszkedett le az egyik asztal melletti székre, — mától kezdve ne merjen senki csürhés Miskának szólítani, mert van nekem rendes, tisztességes rangom, Bal lába müláb— Nehéz vele, de mit e»i- náljak. Van egy 72 éves édesanyám, s őt nekem kell tartanon!. Több mint húsz esztendeig voltaim Pesten vas- gynlue. Egy 300 kilós esztergapad esett rá és eltört —■ emlékezik Matolcsi Zoltán, a háziipari szövetkezet portása. — Négy és fél esztendeig voltam vele a kórházban, tizenhat műtétet végeztek rajtam. Ötször szegezték, háromszor csont átültetéssel próbálkoztak, de hiába — szeme köny- nyezik, s úgy folytatja: — Az adjunktus minden áron meg akarta menteni, de nem sikerült. Sírt, amikor közölte velem, hogy amputálmeg nevem. Ehun-e,- itt a bt- sonyiték! — lobogtatta meg a levelet. — Az áll fajta, hogy Banai Mihály sertéspásztor. Ve nem ám akárhogyan. hanem csupa nyomtatott betűvel! Még beszélt és hadonászott egy ideig, majd ismét pálinkát rendelt, de azt már nem itta meg, mert az asztalra borulva elaludt. Hiába rízo- gatták a jelenlevők, mondván, hogy „Ébredj Miska, elkésel a közgyűlésről” — nem boldogultak vele. — Szegény Banal — mondogatták részvéttel —■ sose szokott ez inni, oszt’ azért ártott meg neki ilyen hamar. Délre járt mire ébredezni kezdett. Ahogy körülnézett, és valamennyire tájékozódott, az elnököt látta maga előtt. — Jónapot, Mihály bátyám! — hunyorított rá barátságosan. — Kár, hogy nem jött el a közgyűlésre, mert igen- sok szépet mondtak magáról az emberek. Banai csak most ébredt teljesen tudatára, hogy mi történt vele. Szó nélkül visszaba mit az asztalra. A körülötte állók azt hitték újra elaludt: Csak akkor látták, hogy ébren van, amikor egy kövér könnycsepp gurult végig a kezefején-i Ari Kálmánná kell. Én is sírtam, de már nem bántam akár mit csinálnak velem, csak szabaduljak meg a kínoktól. A testiektől megszabadult, de a lelkiek még most isiéinek benne. — Nyolcvan kilós ember voltam én kérem. Nem ismertem a súlyt, a munka nehezét. A felszabadulás után, mikor oda kellett állni a géphez hetenként 120—130 órákat is dolgoztam. Most mag már eltiltott az orvos még az éjjeli őrségtől is. Portás vagyok. £>t esztendeje szolgálok a háziipárnál. Szeretnek, megbecsülnek. Az utóbbi időben meg még jobban megsüvegelik: a tél- száz éves, halk szavú, szolgálatkész portást az emberek. —— Csekélység volt az egész. Kötelességemnek éreztem — szabadkozik, mikor faggatom, hogyan is mentette meg a tűz martalékától a milliós £äövetkező ti, vagyon t. Ég a műhely— Egyik alkalommal —magyarázza — amikor a szolgálatot adtam át este kollégámnak Buhály Józsefnek, az udvar vége felől kiáltozásokat hallottam. „Segítség, ég a műhely” — kiabálta Bogár Mária. Egy pillanatra meglepődtem, aztán lekaptam a 10-ea kulcsot a szekrényből. S futott a mülábú ember ahogy tudott. r- El is feledtem, hogy egyik lábam fából van — mondja. — Csak egyre gondoltam. Eloltani a tüzet. Buhály is jött velem, valahogy a kezébe került a kyles, előrefutott, s kinyitotta az ajtót. Valósággal okádta a füstöt a szoba. De ekkorra már többen oda gyülekeztek. Lehettünk vagy nyolcán, tízen. Buhály kartárs nem bírja a füstöt, igy ő kinn maradt. Én mentem be. Alig láttam, s vigyáztam arra, hogy füstöt ne nagyon szívjak magamba. Ferázslott a vasalóasztal» égett a szőnyeg, szék. Sötétség g telepen A féllábú vasgyalus benn, a többiek kinn. Egymás után adogatták be neki az ajtón a vízzel télt vödröket. —- Buháiy is be-bejött — mondja — de kiszaladt. <5 húzta ki a villanyvasaló zsinórját. Már ez is parázslót! Vizet kapott a biztosíték. Sötétség borult az egész telepre. De a mentés, a tűz oltása folyt. Matolcsi Zoltán úgy dolgozott mint aki megtáltosodott. — Szén tidal István telefonált a tűzoltókért, de mikorra megérkeztek, már eloltottuk a tüzet —- mondja rao- eolyogva. — Hát így történt. — Eszméletem nem vesztettem, csak amikor kijöttem a szabad levegőre, nehezen lélegeztem. És másnap ölelték, csókolták Zoli bácsit a dolgosók, vezetők. „Mos is ezftette volna.,." — Más is ezt tette Volna a mi helyünkben — hárította el magától a hál álkod ásókat. Mikor azonban nevét említették a jutalmazottak között az évzáró küldöttgyűlésen, könnye« lett a szeme. Sántikálva ment az elnökség asztala felé. Farkas Kálmán, 1963. április 19. Egy kitüntetett művezető A szavak már a tettekben gyümölcsöznek 3
