Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
Sablonok nélkül Igaza van-e k. László nyíregyházi munkásnak, aki azt mondta a napokban, szerinte felfújt léggömb ez az egész szocialista brigádmozgalom: ezek a szépnevű kollektívák semmiben sem különböznek a névtelenektől? Bár K. László csak az ő k"?elebbi világából*, egyedi «rétből ítél, általánosít, megállapítása — hibája ellenére is — figyelmet érdemel. Könnyen kimutatható a kijelentés gyengéje, hiszen ennek a mozgalomnak soha sem volt — és nem is lesz — célja, hogy valamiféle különleges emberekké formálja részt vevőit. Az effajta „igény” marosak azért is valóságellenes volna, mert a mozgalmat saját elhatározás alapján az egyszerű dolgozók hívták életre önmaguk s az egész társadalom javára. Elképzelésük — ezt már számtalan példa igazolja — nem a csillogó külsőséget, a csínnadrattás felma- gasztaltatást körvonalazta, hanem az odaadó munkával, a több tudással, a tartalmas együttéléssel kialakítható új életet. Ez eddig rendjén is volna. Ám a fenti megjegyzés a mozgalomnak nemcsak a formai, hanem a tartalmi részét is érinti. Mondjuk ki: nem baj az, ha a szocialista brigádon kívüliek szigorú mércét állítanak fel. Van ebben a köve- t élmény támasztásban jó adag megbecsülés is: látni szeretnék, milyenekké kell válni nekik is, hogy érdemük szerint még nagyobb megbecsülésben — anyagiban és erköl- csibén egyaránt — lehessen részük. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk megyénk szocialista brigádjait s azokat, amelyek még nem lettek e cím viselői, az eredmények mellett hiányosságokat is megláthatunk. Miből ered ez? Abból, hogy több helyütt túlságosan leegyszerűsítik a fogalmat s a cím odaítélésénél leginkább a termelés mutatószámaira szorítkoznak: a termelékenységre, a ' solejí csökkentésre. az anyaggazdálkodásra. Nem vitás, a szocialista brigád cím összetevői végsősoron itt csapódnak le. De nemcsak ezekben! Jól emlékszünk még a kisvárdai Jakusékra, akik egy verőfényes vasárnapon meglepték házat építő munkatársukat s több ezer • forint értékű munkát végeitek. Vagy a Nyírlugosi Állami Gazdaság szocialista címért küzdő brigádjára: dolgozó társuk leégett házának újjáépítésére 6 ezer forintot gyűjtöttek. S a Tiszavasvári Alkaloida laboránsaira: nyárra magukhoz vettek egy teljesen árva gyereket a dobi otthonból. Náluk nyaralt, velük élt, felruházták. Nem felejtjük el a mátészalkai tejüzem Nemes- sályi brigádját sem: bármenynyire is fájt nekik az elmaradás, a nyilvánosság előtt gratuláltak fiatal, nyíregyházi legyőzőiknek. Oldalakon át lehetne sorolni a hasonló, megkapó cselekedeteket, hogy cáfolhassuk K. László állítását. Általában ez a helyzet. De nem minden esetben. Tapasztalni, hogy a gazdasági vezetők segítsége hiányában, a magukra hagyott szocialista brigádok munkája elszürkül, megszokottá, sablonossá válik. Hogyan, hát őket kézenfogva kell vezetgetni, mint a járni tanuló gyermekeket? — kérdezhetnék sokan. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy az előrehaladásban úttörő szerepre vállalkozott kis munkáskollektívák megérdemlik a képzettebb vezetők támogatását. Megérdemlik, hogy munkájukat rendszeresen értékeljék, s az igazgató, a főmérnök, vagy a főkönyvelő ne bízzák csak a szak- szervezetre ezt a funkciót. S ha már törődnek vezetőink a szocialista brigádokkal, nem telik nagy megterhelésükbe okos, jó ötleteket adni munkájukhoz, tanulásukhoz, szórakozásukhoz. Vagy ami jelentősebb: pártfogolni ezeknek az embereknek az elképzeléseit. kiért az elszíntelenedés ott kezdődik, amikor e brigádok vezetői, tagjai érdektelenséggel találják szembe magukat, kedvüket vesrtik. belefáradnak próbálkozásaikba. Kisebb mértékben, de eléggé észlelhetően gátolja a mozgalom kibontakozását a másik véglet: a bürokrácia. Egyesek — bizalmatlanságot, kétkedést mutatva — színház- jegyek felmutatásával, az előadásokra rendszeresített jelenléti ívek szigorú ellenőrzésével akarnak bizonyságot kapni arról, hogy a szocialista címért dolgozó brigád tagja valóban képzi-e magát, érdeklődik-e az irodalom, a képzőművészet, a napi politikai események iránt. Ugyanakkor elnéznek az egyik legfontosabb tennivaló felett: nem teremtik meg a lehetőséget a szervezett tanulásra. Pedig a munkaidő ésszerű beosztásával, a törvényes kedvezmények ismertetésével, gyakorlati alkalmazásával több, már szocialista brigád tagjának felkelthetnék az érdeklődését a továbbtanulás iránt. Mert e téren bőven van tennivalónk! (Még a legjob- baknál: Nemessályiéknál, Buskóéknál, a sütőipariaknál is.) Nem egy ilyen brigád vezetője mondta: ha a tanulásra is rá lehetne venni az embereimet, akkor mégjobban haladnánk. Mert az egymást segítő apróbb-nagyobb cselekedetek cspk egy . részét képezik a szocialista brigád fogalmának: i a? érintkegésben, a tájékozottságban, ' az együttélésben is mutatkoznia kell a minőségi változásnak. Különben a K. Lászlók — joggal méltatlankodnak. Egy ízben azt mondta a kisvárdai öntöde igazgatója, még a járásnál is csodálkoztak, hogy a sok versenyző brigád közül alig egy-kettő kapta meg a szocialista címet. „Mi megnézzük, ki érdemes a viselésére, s a munkások döntenek az odaítélésről.” Ez helyes, követendő. Mert ha nemcsak azért adnak egy brigádnak kitüntető címet, hogy ilyen is legyen a vállalatnál, hanem az egész kollektíva juttatja, akkor a szocialista brigádnak tekintélye van a gyárban, az üzemben, tagjait megbecsülés övezi. Nem egészen egy évvel ezelőtt tartották meg Nyíregyházán a megye szocialista brigádvezetőinek első tanácskozását. Akkor közel 5 ezren tömörültek megyénk 408 szocialista címért küzdő brigádjába. Ez a szám azóta gyarapodott, bizonyítékaként annak, hogy életre való ez a mozgalom, mind többen ismerik fel fontosságát, értékét. De még teljesebb lehetett volna a fejlődés, ha a gazdasági vezetők, a műszaki értelmiségiek az „egy kicsit jobban”-elv1 alapján segítő szándékkal közeledtek volna ezekhez a kollektívákhoz mindenütt. így meg lehetett volna akadályozni a helyenkénti sablonosod ást, színesebbé, izgalmasabbá, tartalmasabbá lehetett volna tenni valamennyi szocialista brigád tevékenységét. Ez azt eredményezte volna, hogy a dolgozók a mostaninál is nagyobb fantáziát láthattak volna ebben a nemes mozgalomban. Jelenleg a mezőgazdaságban is jócskán találni már szocialista címért dolgozó brigádokat: mindinkább tömegméretűvé válik a mozgalom. Az emberek, a társadalom iránti felelősség követelménye ezeknek a brigádoknak a segítése, felkarolása. Angyal Sándor. A Műszaki Szabadegyetem előadássorozatának keretében rendezték meg pénteken este Nyíregyházán a TIT Bessenyei klubjában „A könnyűipar fejlesztésének iránya” című előadást. ' Lehr Ferenc, könnyűipari miniszterhelyettes a megjelent tudományos és gazdasági szakemberek előtt elmondotta: hazánk könnyűipara erőteljesen fejlődik, termékeinek minősége elismert. Az életszínvonal emelkedésével újabb nagy beruházásokra, rekonstrukciókra, üzembővítésekre és igen sok új munkaerő foglalkoztatására kerül sor a közeli jövőben. A könnyűipari összberu- házások nagy részét — mintegy 65 százalékát — a vidék kapja. A jövőben a legnagyobb fejlődés a kötszövő iparban, a bútoriparban, a ruhaiparban következik be. Erőteljes fejlesztés előtt áll a cipő-, len- és kender-, valamint a papíripar. A bútorgyártásnál széles körben alkalmazzák majd a fát helyettesítő pozdorja-bú- torlapokat.' Az ipar egyre inkább alkalmazkodik a követelményekhez: előtérbe kerül a modern, összerakha'ó. úgynevezett VARIA bútorok termelése. A ma még kedvelt stílbútorok a korszerű lakások építésével elvesztik vezető szerepüket, s a gyáripar lépést tart a ma építészeti megoldásaival. Sok szép, tetszetős modellel rendelkezik ma is a készruhaipar. Nagy a választék, sokféle színösszetétel, amit' tovább fognak fejleszteni. Itt a jövő a műanyag kombinációd jú anyagoké. A műselymek és szintetikus,, szálak gyapjúval, pamuttal,' hagyományos textíliákkal keverve nagy szakítószilárdságnak, gyűrhetetle- nek, s vizhatatlanok lesznek. A perion, nylon és poliészter anyagok elterjedésével hazánk lépést akar tartani az iparilag fejlett országok színvonalával Nálunk is nagyüzemáleg gyártják majd a külföldön már népszerű, a bőrhöz hasonlóan légáteresztő műanyag cipőket. Az év nagy részében igen jól használható az újszerű műanyag cipőtalp, amely a, vízzel szemben sokkal éüenállóbb, mint a jelenlegi bőrtalpak. Ennek a nagy mennyiségű gyártására is hamarosan sor kerül. Előkelő helyet kap a köny- nyűipari fejlesztésiben a papíripar. Mintegy harminc százalékkal növekszik 1970-ig a termelés, s főként a csomagolóanyagnál ma még fennálló hiányosságokat szünteti meg. A tervek szerint a harmadik ötéves tervben új cellulózé gyár, pozdorjálemezgyár, papírgyár, több bútorgyár és ruhagyár épül az országban. A ruhagyárakat oda telepítik, ahol 6ok az erre igény bevehető munkaerő, így az Alföld és a Tiszántúl különböző területeire elsősorban. A miniszterhelyettes szóvá- tette a már régebben vajúdó Nyíregyházi Bútorgyár problémáját is. Említette, hogy a könnyűipari miniszter a napokban foglalkozik a gyár építése körül fennálló anyagi kérdések megoldásával. Az elhúzódás nem lesz jelentős, s így már a .lövő é*vben megkezdhetik az új gyár tervezési munkálatait. Több bútorgyárat, fafeldolgozó telepet is vidékre helyesek a jövőben, mivel a főváros lakossága és ipara túlzsúfolt. A bútorgyártás Prespekíívája, hogy egy-egy gyárban csak az. alkatrészeket készítik el, s több gyár kooperációja nyomán kerül a lakossághoz a bútor. Távlati elképzelés, hogy olyan bútorokat is gyártanak, amelyek daráitokból állanak, s a lakásban szereli össze a tulajdonos. A harmadik ötéves tervben a könnyűipar mintegy kétszer annyi beruházási összeget kap, mint a jelenlegi második ötéves tervben. Ez összegből sor kerülhet a megye könnyűipari üzemeinek az eddigieknél nagyobb arányú bővítésére, fejlesztésére. Lehr Ferenc miniszterhelyettes tájékoztatását követően hasznos eszmecsere ala- kult ki, amely behatóan fog- talkozott a szabolcsi könnyű- ipari fejlesztés lehetőségeivel Kopka János Olvasónk írja: Nvárfateíepítés A mi határunk -többsége kötött talaj. Később kezdhettük meg a tavaszi munkákat mint a homokon gazdálkodó tsz-ek. De a k.x'sordi tsz-‘ag„ jai igyekeznek behozni a lemaradást- A termelőszövetkezet hat traktora éjjel-nappal a földeken dolgozik. Hatvan lófogat is a tavaszi munkákat végzi. így tudtunk el- vetni 150 hold vörösherét, 40 hold borsót, végezzük a cukorrépa, burgonya vetését, a gyümölcs permetezését. Meg- kezdtük 15 ezer nyárfacsemete ültetését. Kósa Árpád Kocsord. Naponta 5—6001 darab mozaiklap készül a nyíregyházi betonüzem műhelyében. Képen: Cseppcsányi Zoltánná a csiszológépnél. Az üzemi étkezőben a főnök körülményesen mesélte, hogy rokonával mi is történt. Az ügyvéd nemcsak őt, hanem ellenfelét is képviselte, s végül a rokont jól kijátszottak. „Hallottak még ilyet?” — kérdezte befejezésül. Mindenki csóválta a fejét, hogy fantasztikus, nahát, hallatlan. Ekkor szólalt meg valaki: — Ennél sokkal különbeket is hallottam. A valaki új ember volt, vadonatúj fiatalember a vállalatnál, a napokban vették fel. Elképedve pillantottak rá, a főnök keze meg- rezdült, mintha legyet hes- segetne el. Somorjai, a kalkuláció vezetője, az új kolléga nagybátyja és p rotektora villámló szemeket meresztett a fiúra, és hogy mentse a helyzetet, kérte az osztály- vezetőt: „Ismételd már el, Déneském, mit is mondott az ügyvéd a rokonnak, amikor az a szemébe vágta”. A főnök elismételte. Azután elmondta a legújabb viccet. Kirobbanó kacaj honorálta a poént, csak ez az új ember nem nevetett, mert már sokszor és jobban elmesélve hallotta ezt a viccet. Somorjai tűkön ülve várta az ebéd végét, azután idegesen becipelte magához unokaöccsét. „Te szerencsétlen! — támadt rá. — Nincs eszed, nem tudsz viszonyulni? A főnök történetére tudod mit kellett volna mondanod? Nem mondanod, eksztázisban üvöltened? Azt, hogy ÓRIÁSI! vagy, hogy ILYET MÉG KARINTHY SEM írt! Te ügyefpgyott. Ha majd lesz Valami kis rangod, a beosztottaidnak mondhatod, hogy ennél vagy annál különbeket is hallottéi1... És nevess, te szerencsétlen, fuldokolj, ha viccet mond a főnököd!” Somorjai ezután leültette a fiatalembert és vizsgáztatta: ,.Mit gondolsz, ultipartinál hol kell kibicel- ni?~ Ugye, azt sem tudod. A fő-ő-ó-nöknél! Miért? Azért, hogy amikor egy-egy jó húzás után büszkén felpillant, a te mosolygó, elismerő szemeddel találkozzon a tekintete. Ügy ám! Aztán ha a közvetlen főnöködet meglátod eszpresszóban valami csúnya nővel, mit mondasz másnap?... Ezt sem tudod! Hát sejtelmesen megjegyzed. hogy micsoda csodálatos nők akadnak ezen a Nyíregyházán! De vigyázz! Ezt csak akkor mondhatod, ha a főnök bizalmi embereinek a társaságában van. Ugyanis azoknak úgyis elmondja, hogy milyen ragyogó nővel ismerkedett meg”. Somorjai nagyot fújt., Na, mára ennyit. Majd még beszélgetünk." Kezet nyújtott és megkérdezte: „Milyen ember vagyok én?” A fiatalember, aki őszinte és önérzetes természetű volt, azt gondolta, hogy bá- csikája nevetséges pojáca, de ehelyett azt mondta: „Te vagy a legokosabb ember a földön”. Somorjai boldogan elmosolyodott és búcsúzóul meg- paskolta tanítványa arcát: , Jól van. így kell! Most már tússzá merlek engedni...”1 Ordas Nándor. Ä harmadik ötéves tervben nagyobb arányban f ejlődhet megyénk könnyűipara — mondotta Lehr Ferenc könnyűipari miniszter hely cites Nyípegyháieán tartott tájékoztatójában kaegysegeiket, inkább kézi- cséppel álltak rieki. Mégsincs Vadász Lajos hangjában keserűség, amikor ezeket eíiitondja. Érti, tudja, hogy minden újnak ez . a sorsa — egyelőre. S azon sem kesereg, hogy a Földművelésügyi Minisztérium ezt az újítását visszautasította azzal, hogy külön-külön már elvégezhetők azok a munkák, amelyeket ez a gép egymaga végez. Mindig jobbat... Most egy másik újítást nyújtott be:, egy kendermagcséplőgép tervét.' Ezt is itt, a tsz-ben Szeretné megcsináltatni. De mi lesz, ha ezt sem fogadják el? Vállat von, azt mondja: — Amit ma megcsinálunk, a2 holnapra már nem jó, meri újat, jobbat találnak ki helyette. És ez így van a rendjén! Igaza van, de amíg jobb nincs addig a jót kell használni. Ügy látszik, erre kél év alatt rájöttek a nagyecse- diek is, mert most már kettő van az apróm agcséplc gépből, és a környező tsz-ek is nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Éz ad Vadász Lajosnak elégtételt a korább! bizalmatlanságért. S. ezérl akarja új konstrukciójával is segíteni a Rákóczi Tsz tagságát. ...és többre! — Berendezés kellene, külön műhely — sok dolgot ki tudnék' gondolni még. — Ei a véleménye Vadász Lajosnak. A tsz-elnökhelyettese fejéi csóválja, azt mondja: — Olyan nyuehatatlan em bér az öreg, többet vállal magára, mint amennyit elbír. Tizenkét éves kora ÓD dolgozik, pihennie keilen« már. De pihenhet-e az alkóif szellem?! Rajkó József 3 1963. április 14. „CSINÁLOK NEKTEK GÉPET“ Egy kiszolgált kukoricamorzsoló és egy nyughatatlan akarat története veszteség nélkül — es egy négylóeííősfckiss motor hajtja. Persze, nem ment ez ilyen egyszeruéűyd Hányszor köszöntek be csúfondárosan vagy éppen morogva a lakatosműhelybe! Rágták az elnök fülét a maradiak: — Miért kell annyi pénzt kidobni, úgyse lesz belőle semmi! S tamáskodással vették körül a kész univerzális gépet, amikor nekiálltak, hogy a mákot elcsépeljék! Inkább kézicsép? Kilencven ember szedte a mákot, először ímmelrámmal, majd egyre gyorsabban, mert a gép meggyőzte, lehagyta őket. És a negyven holdnyi mák csépléséhez mindössze 20 forint értékű üzemanyagra volt szükség,.. De a gép győzelme mégsem volt teljes. A napraforgót nem azzal csépelték, mert a tasok féltették mun.Még k^t. .éve _sip.es:, Vadász Lajos nyugdíjas .lakatost felkeresték a tsz-tői, adná el lekik azt a rossz, kiszolgált Hoffher-féle fcúkŐrícamörzso- lót, amely évek óta az udvarán áll. A sokat tudó mosina így kezdődik egy jelentős újítás története, amelyről a i&gyecsedieken kívül nem sok ember tud, még a já- ■ási mezőgazdasági osztályon s csak hallottak róla. Pedig .öbb figyelmet érdemelne. S hogyan folytatódik? — Majd én csinálok nek- !ek egy gépet — mondta az üreg lakatos, és amikor az ílnök fizetést ajánlott, tiltakozott: — Nem kérek semmit! S velük együtt dolgozott, míg hevenyészett tervrajzok ilapján el nem készült az aprómagcséplő gép. Makot, hüvelyeseket, napraforgót esései, kukoricát morzsol, szemCOiszanaulni
