Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-26 / 96. szám
cA. f iatal izakcniberek tanítása Hangosan zakatolnak a Kölesei Gépállomás szerelő- csarnokában a gépek. Az egyik oldalon a fúrógép, a másikon esztergapad. A munka ritmusa ez. Van akinek zeneként hat. mert már megszokta és úgy hozzá tartozik az életéhez mint bármi más. Ilyen ember Kiss Bálint műhelyszerelő is. 1950 óta dolgozik a gépállomáson. Mint körzeti szerelő hosszú évek során járta a környéket és ahol elromlott a gép, ő mindig idejében érkezett S amióta a belső műhelyben dolgozik, nagyobb lett a felelőssége. Nemcsak a gépek javítása, hanem az emberek nevelése, a fiatal szakmunkások formálása is rá- 1 hárul. Kiss Bálint szerelő az esztergapadnál áll, a kés ser- cegve, füstölve vágja az acélt. Persely készül az öntözőszivattyúhoz. Tizennyolc év körüli fiú figyeli a gép egyenletes járását A szerelő közelebb inti magához, vállára' teszi a kezét és hosszasan magyaráz neki. Majd magára hagyja. Aztán körülnéz. A fúrógépnél egy fiatal szakmunkás egy lemezzel bajlódik. Odamegy. Elveszi, nézegeti majd a fúró alá teszi. Elindítja a gépet és türelmesen magyarázza hogyan lehet egymástól egyenletes távolságra a lyukakat kifúrni. A fiú fejével intve jelzi, hogy érti a dolgot. Megtörli olajos kezét, aztán hozzánk jön. Kezét széttárva mondja: — Minden ember külön egyéniség. Az egyikkel szépen, a másikkal egy kicsit keményebben kell foglalkozni... — Inkább szeretettel, türelemmel foglalkozik a fiatalokkal, mintsem megbántana valakit — szól közbe Ga- csályi Lajos szerelőtársa. — Azt hiszem ez a legjobb módszer — mondja. — Magamról tudom. Ha szépen, türelmesen megmagyarázták, én is jobban megértettem. Hát igy vannak ezzel a ma) fiatalok is, Megtörli gyöngyöző homlokát, előveszi cigarettáját és rágyújt. — Nem panaszkodnak a tsz-ek a gépek javítására? — Még eddig nem — válaszolja határozottan. — Nem teszünk különbséget tsz, vagy gépállomás gépei között. Egyforma felelősséggel javítjuk ki. A mi termésünk lesz több, ha minden gép' jól üzemel. Bálint Lajos. Kiss Bálint as esztergapadnál Hasznos javaslatok a nyírbátori járási Hazafias Népfront ülésen Szerdán a nyírbátori járási Hazafias Népfront Bizottsága kibővített ülést tartott, ahol részt vettek a községi nőtanácsok vezetői is. Az ülés napirendjén szerepelt a tavaszi mezőgazdasági munka, a tisztasági mozgalom és a májusi leszerelési hónap programjának megvitatása. Legvitatottabb kérdés volt a mezőgazdasági terméshozamok növelésének módja. A vitában is kitűnt, hogy még több helyen ma sem értik a kukorica és a burgonya tő- számnövelésének fontosságát. Nem ismerik a hibrid kukorica igényét, ami kimondottan a sűrű ültetésére van nemesítve. Több helyen probléma van még a háztáji területek kimérésével. Nyírbogé ton például a tsz-vezetőségének hibájából a legutóbbi napókig nem mérték ki a háztáji területet, ami akadályozta a vetési munkálatokat. A járásban nagy gond az állatok legeltetése. Ami legelő van, az is rossz minőségű, gondozatlan. Határozat született, hogy a legközelebbi járási tanács ülésre a Hazafias Népfront járási elnöksége javaslatot készít a legelők megjavítására. Hasonlóan javaslat született, hogy valamennyi község a saját ellátására szükséges zöldségfélét termelje meg. Indítványozták az istállótrágya helyes kezelésének _ gyakorlati bemutatóit és határozatot hoztak arra, hogy a helyi népfrontbizottságok és a nőtanácsok segítsék a szövetkezetek vezetőit a nagy mezőgazdasági munkák idején a családtagok bevonásában. Jánosik Andrásné darabolja apró tekercsekre a szigetelő anyag széles hengereit. Kép: a nyíregyházi gumigyárban készült. Felvétel: Hammel J. Valóra válik az ígéret Nemrég mintegy 100 nő részvételével gyűlés volt Tiszalökön. A küldöttek a járás 23 termelőszövetkezeteből érkezett asszonyok, lányok voltak. Azt vitatták: hogyan lehetne több baromfit nevelni és értékesíteni a közös gazdaságokban, s ők mit tehetnek érte? ígéretet tettek, hogy a maguk részéről segíteni fogják a célt: minél több baromfit adni a közfogyasztásnak. Csatlakoztak az országos versenyhez. Az ígéret kezd valósággá válni. A tiszavasvári Zöld Mező Tsz ez ideig 5, a tisza- dobi Dózsa 4, a tiszavasvári Lenin és Győzelem szövetkezetekből 2—2 ezer darab idei nevelésű csirkét szállítottak már el. A járás szövetkezeti gazdaságaiból — a nők hathatós közreműködésével — idén 144 ezer darab csirkét értékesítenek, 22 ezerrel többet, mint tavaly. Legtöbbet a tiszavasvári Lenin és Zöld Mező szállítanak 20, illetve 10 ezer darabot. Ü3 FILMEKRŐL RÖVIDEN A Hungarofilm jó előre felkészült a nyárra, s figyelembe véve a különböző igényeket sok új külföldi filmről gondoskodott. Ezekről adunk némi ízelítőt olvasóinknak. Hamarosan bemutatásra kerül Dőld Mihajlik: Ordasok között c. regényének filmváltozata, a női főszerepben az Emberi sors, valamint a Csendes Don c. filmekből jól ismert Zinajda Kirijenkóval. A legújabb francia filmbohózat főszereplője, Beríingot egy szürke almásderes igás- ló. Körülötte bonyolódik a mese szála, időben 1944-ben. Embernek is nehéz idők, hát még egy lónak, akit gazdái szalámi-sorsra ítéltek. A filmszatíra: „Mi ketten meg a tó” Jean Marc Thibault és Roger Pierre munkája. A nagyszerű szórakozást ígérő „Gombháború” ugyancsak francia filmalkotás. Nyolcvan gyerek közreműködésével készült. Két Párizs környéki falu iskolásai évről évre hadat üzennek egymásnak. Stratégia, hadi pénztár, csataeszközök, vezérek, győzelem, kudarc, akár egy szabályos háborúban. A sarc: a „foglyok“ ruházatának gombjai — a szülők nem kis bosz- szúságára. Yves Robert rendező és Francois Boyer operatőr sok szeretettel és tehetséggel használta fel a film alapjául Louis Pergaud regényét. A londoni színházak nagy sikerrel játsszák Arnold Wesker „Amíg az utolsó vendég elmegy című darabját. Az író egy konyha keresztmetszetében — ahol különböző nemzetiségű emberek dolgoznak — az élet kicsinyített mását mutatja meg. EgymásALEKSZANDR NASZIB0V: forSKMta! SZATHMÁfíl BÁBOK 69. — Szinte válaszként ezekre a gondolatokra, az utca végén, pontosan annál a háznál, melyben Stalecker volt, egy fénycsík vetődött a járdára, s egy pillanat múlva nyomban el is tűnt. Wiesbach megértette: ajtó nyílt. Valaki bement a házba, vagy kijött onnan. Igen, kijött: Wiesbach egy mozgó alakot vett észre a járdán. A hegesztő visszament az utca másik oldalára, s alkalmas helyet keresett, ahonnan észrevétlenül kilesheti, ki volt a másik éjszakai látogató abban a házban. Az egyik épület lépcsőházában bújt meg, amely előtt az elsötétített utcai világító lámpa kék fénye enyhén bevilágította a járda egy darabját. A léptek közeledtek- S amikor a férfi elhaladt előtte, Wiesbach alaposan elcsodálkozott. Cube volt az! Gube, a sofőr! Tehát ő és Staiecker ugyanabban az épületben voltak. Lehetséges, hogy kapcsolatban vannak? Megálljunk csak! Hiszen Gube ott lakik abban a háziban. Az egyik nap látta, amint korán reggel a gyárba indult onnan. Különös nagyon különös. Wiesbach már éppen indulni akart tovább a kapualjból, de aztán maradt. Újabb lépések zaja hallatszott. Egy magas, éltes ember haladt el mellette. Wiesbach alig tudott lélegzetet venni az izgalomtól. „Berepültél hát a kalitkába, kismadár” — suttogta magában, s a lépcsőház hideg falához dőlt. Most már nem kételkedett, hogy ez a három ember kapcsolatban van egymással. Csak az ütött szeget a fejében, hogy köztük látta Khümetz gépkocsivezetőjét is. „Vagy te is egy követ fújsz velük? — gondolta megvetéssel róla. — Micsoda kis ártatlannak tette magát, a gazember”. A férfi már messze járt. A lépései sem hallatszottak. Wiesbach hirtelen ideges, nyugtalan lett. Nyomukba indult volna, de aztán meggondolta. elállt +őle. Nert} lehet kockáztatni. Észrevehetik, s akkor fuccs az egésznek. A legfőbbet elérte: ő, éppen ő vette észre Schubertét, s derített fényt a kapcsolataira. Nyomozni utána — ez már mások dolga. S Wiesbach futni hagyta mind a hármat. Aztán lassan elindult a járdán. Nem sietett. Meg kellett nyugodnia, össze kellett szednie a gondolatait. Eszébe jutottak Bohlm Standartenführer szavai, amelyeket az egyik találkozójuk alkalmával mondott: „Wiesbach, juttassa nekem kézre a városban illegálisan működő kommunistákat, s én semmit sem fogok sajnálni magától. Megígérem: vaskeresztet kap, Sturnführeri rangot, és egy villát a hegyekben.” Soha jobbkor! Másfél óra múlva találkozóra megy Bohlmhoz és Beckerhez- Most aztán szolgálhat egy-két vaskos meglepetéssel! Valóságos izgalom fegta el Wiesbachot. Már egyenruhában látta magát — annyi év után végre leszámolhat ezzel az átkozott kettős élettel. Maga előtt látta a kényelmes kis házat, az ő saját házát az erdők sűrűjében, valami idilli tó partján. S Wiesbach meggyorsította lépteit. Igyekezett a mulatóba, hiszen a siker akkora volt, hogy fe’/étlenül áldomást kellett inni rá. Néhány perc múlva már a mulatóhoz ért. Bement, ruhatárba adta a felöltőjét meg a sapkáját, s egy szabad asztalt nézett. A pincér hamarosan hozta a sört. Alaposan meghúzta a korsót. Aztán széjjelnézett, s csodálkozva ráncolta össze a homlokát. A szomszéd asztalnál Heinrich Gube, a sofőr ült Ászkor, amikor pillantása találkozott a hegesztőével, üdvözlésre emelte a korsóját. — Egészségiéire, Wiesbach úr! Wieslbach összeszedte magát, s fanyar mosolyt vágott. — Köszönöm — válaszolta. — Hogy szuperál a masinája? — Nincs vele semmi baj. . . De jöjjön, üljön át hozzám, Wiesbach úr. Itt kellemesebb, jobban belátni az egész termet. Wiesbachnak nem volt ellenére a invitálás, a kis beszélgetés Gúbeval, legalább jobban szemügyre veheti. Most még kapóra is jött az alkalom. Bólintott, fogta a sörös korsóját, s áttelepedett a szomszédhoz. A mulató terme gyorsan megtelt, Sok egyszerű. néirnet már régen megelégelte az újságokat, a rádiót, amelyben folyton-folyvást ugyanazt a témát csépelték: a német fegyverek nemlétező győzelmét a keleti fronton. S megunták az emberek a filmet is, amely szintén örökkön-örök- ké csak a kikent-kifent német katonatiszteket mutogatta, s a győzelem babérait lengette még akkor is, amikor már Bécs is elesett. így aztán a szabadidőt inkább a muila- . tokban, kiskocsmákban töltötték az emberek. Olyan helyeken, ahol fel lehetett hajtani egy korsó műsort — mert abból sem futotta természetesre már akkor — találkozni lehetett az ismerősökkel, jóbará tokkal, s ha .suttogva is. de megtárgyalhatták a legújabb híreket, amelyeket nem a berlini rádió harsogott el. Aszker és Wiesbach csendesen beszélgettek. A té(ma a hegesztő szaikma, meg a sofőrmesterség dolgai, ügyed körül forgolódott. Hálából a kocsi megjavításáért Aszker fizetett egy korsó sört. Wiesbach szívesen ivott, s készségesen beszélt magáról is. Szánt szándékkal tette. Azért, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben őszintén feloldódik az asztaltárs nyelve is. Aszker hasonló modorban válaszolt. Tövérőü-hegyére mindent elmondott magáról, amit csak lehetett, s ami nem mondott ellent mostani szerepének, igazolványainak és foglalkozásának. A beszélgetés később átterelődött Khümetz és Aszker auschwitzi utazására. — Hogyan visel te magát a kocsi? — érdeklődött Wiesbach. — Remélem, nem volt semmi rendellenesség? — Minden rendben voít. Igaz ugyan, hogy az út elején kicsit tartottam a karosz- szériátói, de meg sem mozdult. Erősebb az most, mint újkorában. Valóban mestere maga a szakmájának, Wiesbach úr. — No, no! — A hegesztő zavartalak látszott. — Hagyja a bókokat, nem vagyok én kislány. — Gondolja, hogy csupán bóknak szántam? Komolyán mondtam. Mindenkinek egyöntetűen az a véleménye: ilyen ügyes, biztos kezű szakember, min t maga... — Ugyan! Egyszerűen nem kapkodok, amikor dolgozom, ennyi az egész. Igyekszem, hogy... Nem féjezte be. Odajött a pincér. — A telefonhoz hívják Wiesbach urat (Folytatjuk) hoz és az élethez való viszo» nyaikat, álmaikat, kiszolgáltatottságukat. Ebből a darabból írt forgatókönyvet Sidney Cole, hogy James Hill rendezésével a film nyelvén is megörökítsék az író mondanivalóját. „Űzött vad’’ a címe Renató Castellani legújabb filmjének, amelyben Olaszország déli részének társadalmi-szociális problémáit tárgyalja. A Valksstime a filmről írott kritikájában megjegyzi... olyan mű született amely kivívta a világ kritikáinak elismerését... A film egyik hőse a 11 éves calábriai Nino. Horst Buchholz német filmszínészt, a „Végállomás szerelem”, illetve a „Halál-* hajó” c. film főszereplőjét, Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai c. filmváltozatában láthatjuk viszont. A filmet Kurt Hoffmann a Csodagyerekek c. alkotója rendezte. Érdeklődés előzi meg a Maugham: Színház c. regényéből készült, * Csodálatos vagy Julia“ c. filmet is. Nemcsak neves főszereplői miatt* (Lili Palmer, Charles Boyer, Jean Soréi, Jeanne Valerie), de azért is" mennyiben maradt hű a rendező Alfred Weidemamn, a regény meséjéhez. Ebben az évadban mutatják be „Az orvos felesége c. román, a „Gengszterek és filantrópok” c. lengyel, „A nagy manőver” c. angol filmeket is. Az évad új magyar filmjei: „Mindennap élünk, „Az utolsóelőtti ember”, és az „Asszony a telepen”, OLVASÓIK ÍRJA: Május 1-ig befejezzük a vetést A Nyírlugos—szennyespusztai Szabadság Termelőszövetkezetben az ifjúsági gyümölcstermelőbrigád befejezte 40 hold törpfeaimás telepítését, és 170 hold ritka telepítésű almás besűrítését. A 40 hold szőlőt kinyitották, végzik a metszést. A növénytermelésben az utolsó barázdákat szántja az eke. Május 1-re mindenfélét, így a kukoricát is el akarjuk vetni. A napokban értékesítettünk 5000 darab — átlag egy kilogrammos — csirkét,, ötszáz darab tenyészpulykánktól naponta átlag 250—270 tojást nyerünk, s már másfél ezer tenyésztojást adtunk át a nyíregyházi baromfikeltető üzemnek. Girán István párttitkár.
