Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

cA. f iatal izakcniberek tanítása Hangosan zakatolnak a Kölesei Gépállomás szerelő- csarnokában a gépek. Az egyik oldalon a fúrógép, a másikon esztergapad. A mun­ka ritmusa ez. Van akinek zeneként hat. mert már meg­szokta és úgy hozzá tartozik az életéhez mint bármi más. Ilyen ember Kiss Bálint mű­helyszerelő is. 1950 óta dolgozik a gépál­lomáson. Mint körzeti szerelő hosszú évek során járta a környéket és ahol elromlott a gép, ő mindig idejében ér­kezett S amióta a belső mű­helyben dolgozik, nagyobb lett a felelőssége. Nemcsak a gépek javítása, hanem az em­berek nevelése, a fiatal szak­munkások formálása is rá- 1 hárul. Kiss Bálint szerelő az esz­tergapadnál áll, a kés ser- cegve, füstölve vágja az acélt. Persely készül az ön­tözőszivattyúhoz. Tizennyolc év körüli fiú figyeli a gép egyenletes járását A szerelő közelebb inti magához, vállá­ra' teszi a kezét és hosszasan magyaráz neki. Majd magára hagyja. Aztán körülnéz. A fúrógép­nél egy fiatal szakmunkás egy lemezzel bajlódik. Oda­megy. Elveszi, nézegeti majd a fúró alá teszi. Elindítja a gépet és türelmesen magya­rázza hogyan lehet egymástól egyenletes távolságra a lyu­kakat kifúrni. A fiú fejével intve jelzi, hogy érti a dol­got. Megtörli olajos kezét, az­tán hozzánk jön. Kezét szét­tárva mondja: — Minden ember külön egyéniség. Az egyikkel szé­pen, a másikkal egy kicsit keményebben kell foglalkoz­ni... — Inkább szeretettel, türe­lemmel foglalkozik a fiata­lokkal, mintsem megbánta­na valakit — szól közbe Ga- csályi Lajos szerelőtársa. — Azt hiszem ez a legjobb módszer — mondja. — Ma­gamról tudom. Ha szépen, türelmesen megmagyarázták, én is jobban megértettem. Hát igy vannak ezzel a ma) fiatalok is, Megtörli gyöngyöző homlo­kát, előveszi cigarettáját és rágyújt. — Nem panaszkodnak a tsz-ek a gépek javítására? — Még eddig nem — vála­szolja határozottan. — Nem teszünk különbséget tsz, vagy gépállomás gépei között. Egyforma felelősséggel javít­juk ki. A mi termésünk lesz több, ha minden gép' jól üze­mel. Bálint Lajos. Kiss Bálint as esztergapadnál Hasznos javaslatok a nyírbátori járási Hazafias Népfront ülésen Szerdán a nyírbátori járási Hazafias Népfront Bizottsága kibővített ülést tartott, ahol részt vettek a községi nőta­nácsok vezetői is. Az ülés na­pirendjén szerepelt a tavaszi mezőgazdasági munka, a tisz­tasági mozgalom és a májusi leszerelési hónap programjá­nak megvitatása. Legvitatottabb kérdés volt a mezőgazdasági terméshoza­mok növelésének módja. A vitában is kitűnt, hogy még több helyen ma sem értik a kukorica és a burgonya tő- számnövelésének fontosságát. Nem ismerik a hibrid kuko­rica igényét, ami kimondot­tan a sűrű ültetésére van nemesítve. Több helyen probléma van még a háztáji területek kimé­résével. Nyírbogé ton például a tsz-vezetőségének hibájából a legutóbbi napókig nem mérték ki a háztáji területet, ami akadályozta a vetési munkálatokat. A járásban nagy gond az állatok legeltetése. Ami lege­lő van, az is rossz minőségű, gondozatlan. Határozat szüle­tett, hogy a legközelebbi já­rási tanács ülésre a Hazafias Népfront járási elnöksége javaslatot készít a legelők megjavítására. Hasonlóan ja­vaslat született, hogy vala­mennyi község a saját ellátá­sára szükséges zöldségfélét termelje meg. Indítványozták az istállótrágya helyes keze­lésének _ gyakorlati bemutatóit és határozatot hoztak arra, hogy a helyi népfrontbizott­ságok és a nőtanácsok segít­sék a szövetkezetek vezetőit a nagy mezőgazdasági mun­kák idején a családtagok be­vonásában. Jánosik Andrásné darabolja apró tekercsekre a szigetelő anyag széles hengereit. Kép: a nyíregyházi gumigyárban készült. Felvétel: Hammel J. Valóra válik az ígéret Nemrég mintegy 100 nő részvételével gyűlés volt Tiszalökön. A küldöttek a já­rás 23 termelőszövetkezeteből érkezett asszonyok, lányok voltak. Azt vitatták: hogyan lehetne több baromfit nevel­ni és értékesíteni a közös gazdaságokban, s ők mit te­hetnek érte? ígéretet tettek, hogy a maguk részéről segí­teni fogják a célt: minél több baromfit adni a közfogyasz­tásnak. Csatlakoztak az or­szágos versenyhez. Az ígéret kezd valósággá válni. A tiszavasvári Zöld Mező Tsz ez ideig 5, a tisza- dobi Dózsa 4, a tiszavasvári Lenin és Győzelem szövetke­zetekből 2—2 ezer darab idei nevelésű csirkét szállítottak már el. A járás szövetkezeti gazda­ságaiból — a nők hathatós közreműködésével — idén 144 ezer darab csirkét értékesíte­nek, 22 ezerrel többet, mint tavaly. Legtöbbet a tiszavas­vári Lenin és Zöld Mező szál­lítanak 20, illetve 10 ezer darabot. Ü3 FILMEKRŐL RÖVIDEN A Hungarofilm jó előre fel­készült a nyárra, s figyelem­be véve a különböző igénye­ket sok új külföldi filmről gondoskodott. Ezekről adunk némi ízelítőt olvasóinknak. Hamarosan bemutatásra ke­rül Dőld Mihajlik: Ordasok között c. regényének filmvál­tozata, a női főszerepben az Emberi sors, valamint a Csendes Don c. filmekből jól ismert Zinajda Kirijenkóval. A legújabb francia filmbo­hózat főszereplője, Beríingot egy szürke almásderes igás- ló. Körülötte bonyolódik a mese szála, időben 1944-ben. Embernek is nehéz idők, hát még egy lónak, akit gazdái szalámi-sorsra ítéltek. A filmszatíra: „Mi ketten meg a tó” Jean Marc Thibault és Roger Pierre munkája. A nagyszerű szórakozást ígérő „Gombháború” ugyan­csak francia filmalkotás. Nyolcvan gyerek közreműkö­désével készült. Két Párizs környéki falu iskolásai évről évre hadat üzennek egymás­nak. Stratégia, hadi pénztár, csataeszközök, vezérek, győ­zelem, kudarc, akár egy sza­bályos háborúban. A sarc: a „foglyok“ ruházatának gomb­jai — a szülők nem kis bosz- szúságára. Yves Robert ren­dező és Francois Boyer ope­ratőr sok szeretettel és te­hetséggel használta fel a film alapjául Louis Pergaud re­gényét. A londoni színházak nagy sikerrel játsszák Arnold Wes­ker „Amíg az utolsó vendég elmegy című darabját. Az író egy konyha keresztmet­szetében — ahol különböző nemzetiségű emberek dolgoz­nak — az élet kicsinyített mását mutatja meg. Egymás­ALEKSZANDR NASZIB0V: forSKMta! SZATHMÁfíl BÁBOK 69. — Szinte válaszként ezekre a gondolatokra, az utca vé­gén, pontosan annál a ház­nál, melyben Stalecker volt, egy fénycsík vetődött a járdá­ra, s egy pillanat múlva nyomban el is tűnt. Wiesbach megértette: ajtó nyílt. Valaki bement a házba, vagy kijött onnan. Igen, kijött: Wiesbach egy mozgó alakot vett észre a járdán. A hegesztő vissza­ment az utca másik oldalára, s alkalmas helyet keresett, ahonnan észrevétlenül kiles­heti, ki volt a másik éjszakai látogató abban a házban. Az egyik épület lépcsőházában bújt meg, amely előtt az el­sötétített utcai világító lám­pa kék fénye enyhén bevilá­gította a járda egy darabját. A léptek közeledtek- S ami­kor a férfi elhaladt előtte, Wiesbach alaposan elcsodál­kozott. Cube volt az! Gube, a sofőr! Tehát ő és Staiecker ugyanabban az épületben vol­tak. Lehetséges, hogy kapcso­latban vannak? Megálljunk csak! Hiszen Gube ott lakik abban a háziban. Az egyik nap látta, amint korán reggel a gyárba indult onnan. Külö­nös nagyon különös. Wiesbach már éppen indulni akart tovább a kapualjból, de aztán maradt. Újabb lépések zaja hallatszott. Egy magas, éltes ember haladt el mellet­te. Wiesbach alig tudott lé­legzetet venni az izgalomtól. „Berepültél hát a kalitkába, kismadár” — suttogta magá­ban, s a lépcsőház hideg fa­lához dőlt. Most már nem kételkedett, hogy ez a három ember kapcsolatban van egy­mással. Csak az ütött szeget a fejében, hogy köztük látta Khümetz gépkocsivezetőjét is. „Vagy te is egy követ fújsz velük? — gondolta megvetés­sel róla. — Micsoda kis ár­tatlannak tette magát, a gaz­ember”. A férfi már messze járt. A lépései sem hallatszottak. Wiesbach hirtelen ideges, nyugtalan lett. Nyomukba in­dult volna, de aztán meggon­dolta. elállt +őle. Nert} lehet kockáztatni. Észrevehetik, s akkor fuccs az egésznek. A legfőbbet elérte: ő, éppen ő vette észre Schubertét, s de­rített fényt a kapcsolataira. Nyomozni utána — ez már mások dolga. S Wiesbach futni hagyta mind a hármat. Aztán lassan elindult a járdán. Nem sie­tett. Meg kellett nyugodnia, össze kellett szednie a gondo­latait. Eszébe jutottak Bohlm Standartenführer szavai, ame­lyeket az egyik találkozójuk alkalmával mondott: „Wies­bach, juttassa nekem kézre a városban illegálisan működő kommunistákat, s én semmit sem fogok sajnálni magától. Megígérem: vaskeresztet kap, Sturnführeri rangot, és egy villát a hegyekben.” Soha jobbkor! Másfél óra múlva találkozóra megy Bohlmhoz és Beckerhez- Most aztán szolgálhat egy-két vas­kos meglepetéssel! Valóságos izgalom fegta el Wiesbachot. Már egyenruhá­ban látta magát — annyi év után végre leszámolhat ezzel az átkozott kettős élettel. Ma­ga előtt látta a kényelmes kis házat, az ő saját házát az erdők sűrűjében, valami idilli tó partján. S Wiesbach meg­gyorsította lépteit. Igyekezett a mulatóba, hiszen a siker akkora volt, hogy fe’/étlenül áldomást kellett inni rá. Néhány perc múlva már a mulatóhoz ért. Bement, ruha­tárba adta a felöltőjét meg a sapkáját, s egy szabad asz­talt nézett. A pincér hamaro­san hozta a sört. Alaposan meghúzta a korsót. Aztán széjjelnézett, s csodálkozva ráncolta össze a homlokát. A szomszéd asztalnál Heinrich Gube, a sofőr ült Ászkor, amikor pillantása ta­lálkozott a hegesztőével, üd­vözlésre emelte a korsóját. — Egészségiéire, Wiesbach úr! Wieslbach összeszedte ma­gát, s fanyar mosolyt vá­gott. — Köszönöm — válaszolta. — Hogy szuperál a masiná­ja? — Nincs vele semmi baj. . . De jöjjön, üljön át hozzám, Wiesbach úr. Itt kellemesebb, jobban belátni az egész ter­met. Wiesbachnak nem volt el­lenére a invitálás, a kis be­szélgetés Gúbeval, legalább jobban szemügyre veheti. Most még kapóra is jött az alkalom. Bólintott, fogta a sö­rös korsóját, s áttelepedett a szomszédhoz. A mulató terme gyorsan megtelt, Sok egyszerű. néirnet már régen megelégelte az új­ságokat, a rádiót, amelyben folyton-folyvást ugyanazt a témát csépelték: a német fegyverek nemlétező győzel­mét a keleti fronton. S meg­unták az emberek a filmet is, amely szintén örökkön-örök- ké csak a kikent-kifent né­met katonatiszteket mutogat­ta, s a győzelem babérait len­gette még akkor is, amikor már Bécs is elesett. így aztán a szabadidőt inkább a muila- . tokban, kiskocsmákban töl­tötték az emberek. Olyan helyeken, ahol fel lehetett hajtani egy korsó műsort — mert abból sem futotta ter­mészetesre már akkor — ta­lálkozni lehetett az ismerő­sökkel, jóbará tokkal, s ha .suttogva is. de megtárgyal­hatták a legújabb híreket, amelyeket nem a berlini rá­dió harsogott el. Aszker és Wiesbach csen­desen beszélgettek. A té(ma a hegesztő szaikma, meg a so­főrmesterség dolgai, ügyed körül forgolódott. Hálából a kocsi megjavításáért Aszker fizetett egy korsó sört. Wies­bach szívesen ivott, s kész­ségesen beszélt magáról is. Szánt szándékkal tette. Azért, hogy olyan légkört teremt­sen, amelyben őszintén felol­dódik az asztaltárs nyelve is. Aszker hasonló modorban válaszolt. Tövérőü-hegyére mindent elmondott magáról, amit csak lehetett, s ami nem mondott ellent mostani szerepének, igazolványainak és foglalkozásának. A beszélgetés később átte­relődött Khümetz és Aszker auschwitzi utazására. — Hogyan visel te magát a kocsi? — érdeklődött Wies­bach. — Remélem, nem volt semmi rendellenesség? — Minden rendben voít. Igaz ugyan, hogy az út ele­jén kicsit tartottam a karosz- szériátói, de meg sem moz­dult. Erősebb az most, mint újkorában. Valóban mestere maga a szakmájának, Wies­bach úr. — No, no! — A hegesztő zavartalak látszott. — Hagyja a bókokat, nem vagyok én kislány. — Gondolja, hogy csupán bóknak szántam? Komolyán mondtam. Mindenkinek egy­öntetűen az a véleménye: ilyen ügyes, biztos kezű szak­ember, min t maga... — Ugyan! Egyszerűen nem kapkodok, amikor dolgozom, ennyi az egész. Igyekszem, hogy... Nem féjezte be. Odajött a pincér. — A telefonhoz hívják Wies­bach urat (Folytatjuk) hoz és az élethez való viszo» nyaikat, álmaikat, kiszolgálta­tottságukat. Ebből a darab­ból írt forgatókönyvet Sidney Cole, hogy James Hill rende­zésével a film nyelvén is megörökítsék az író monda­nivalóját. „Űzött vad’’ a címe Renató Castellani legújabb filmjé­nek, amelyben Olaszország déli részének társadalmi-szo­ciális problémáit tárgyalja. A Valksstime a filmről írott kritikájában megjegyzi... olyan mű született amely kivívta a világ kritikáinak elismeré­sét... A film egyik hőse a 11 éves calábriai Nino. Horst Buchholz német filmszínészt, a „Végállomás szerelem”, illetve a „Halál-* hajó” c. film főszereplőjét, Thomas Mann: Egy szélhá­mos vallomásai c. filmválto­zatában láthatjuk viszont. A filmet Kurt Hoffmann a Cso­dagyerekek c. alkotója ren­dezte. Érdeklődés előzi meg a Maugham: Színház c. regé­nyéből készült, * Csodálatos vagy Julia“ c. filmet is. Nem­csak neves főszereplői miatt* (Lili Palmer, Charles Boyer, Jean Soréi, Jeanne Valerie), de azért is" mennyiben ma­radt hű a rendező Alfred Weidemamn, a regény mesé­jéhez. Ebben az évadban mutat­ják be „Az orvos felesége c. román, a „Gengszterek és fi­lantrópok” c. lengyel, „A nagy manőver” c. angol filmeket is. Az évad új magyar film­jei: „Mindennap élünk, „Az utolsóelőtti ember”, és az „Asszony a telepen”, OLVASÓIK ÍRJA: Május 1-ig befejezzük a vetést A Nyírlugos—szennyespusz­tai Szabadság Termelőszövet­kezetben az ifjúsági gyümölcs­termelőbrigád befejezte 40 hold törpfeaimás telepítését, és 170 hold ritka telepítésű al­más besűrítését. A 40 hold szőlőt kinyitották, végzik a metszést. A növénytermelésben az utolsó barázdákat szántja az eke. Május 1-re mindenfélét, így a kukoricát is el akarjuk vetni. A napokban értékesítettünk 5000 darab — átlag egy ki­logrammos — csirkét,, ötszáz darab tenyészpulykánktól na­ponta átlag 250—270 tojást nyerünk, s már másfél ezer tenyésztojást adtunk át a nyíregyházi baromfikeltető üzemnek. Girán István párttitkár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom