Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-02 / 51. szám

Társadalmi ni unk áj ule TANÁCSELNÖKÖK A megye nyolc községében mar társadalmi munkában látják el a tanácsok végrehaj­tó bizottságainak elnöki tiszt­ségét. Olcsván, Tivadaron, Má­tyáson, Tiszaviden, Uszlcán, Gyügyén, Mándon és Magosli- gcicn már nem fizetett hivatal végrehajtó bizottsági elnök­nek lenni — hanem a kö­zösségért végzett pluszmunka, még nagyobb áldozatvállalás olyanoktól, akik saját felada­taik mellett képesek ellátni a helyi államhatalmi és állam- igazgatási tennivalók irányítá­sát. Termelőszövetkezeti el­nök, tanító, népfront akti­vista és olyan ernlter lett és lesz ezekben a községekben az elnök, aki népszerű, tenni vá­gyó — de aki nem igényel a munkájáért hath fizetést. Megyei kezdeményezés ez. Abból fakad, hogy a nyolca­dik pártkongresszus határoza­ta kimondta: „A szocialista demokrácia fejlődésének fon­tos követelménye, hogy a la­kosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be közvetle­nül Is a közügyek intézésébe. Erre alkalmasak a helyi ta­nácsok, amelyek államhatalmi szervek és egyben a nép leg­átfogóbb tömegszervezetei is.” Az illetékesek elmondták, hogy kísérlet ez. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel már csökkent a tanácsok adminisztrációs megterhelése, s a kisebb községekben már lehetőség nyílt a tanácsi irá­nyítás társadalmasítására. Megnő így a tanácsnak, mint választott testületnek a hatásköre, feladata, s bizonyos munkát már egyenesen a ta­nács állandó bizottsága végez­het el közvetlenül. Jobb, de­mokratikusabb lehet tehát a különböző ügyekben a döntés, alaposabb és gyorsabb az el­járás. De ami ebben a leg­fontosabb: megnő a tanácsta­gok felelőssége. Másik, de semmivel sem ki­sebb értékű megyei kezde­ményezés, hogy minden köz­ségben — a legkisebbekben ii — két elnökhelyettest válasz­tanak a végrehajtó bizottság­ba. Az egyik a mezőgazdasági ügyekben jártas ember, a má­sik — lehetőleg nő — a nép­művelést és egészségügyet irá­nyítja. segíti. Nem kell különösen bizony­gatni e kísérlet jelentőségét, A kulturális forradalom idő­szakát éljük, amikor hathatós változást, fejlődést keU elér­nünk a műveltség, a szakmai képzettség területén, általáno­san az emberek tudatában. A kezdeményezés olyan, amibe belebukni semmiképp sem lehet, nyerni rajta annál inkább. A siker azonban nagy­részt múlik a tanácsvezetők kiválasztásán, hogy a közélet irányításával olyanokat bízza­nak meg, akik lelkiismerete­sen. hozzáértően végzik a megbízatást. A függetlenített funkció itt sem emelkedik, sőt csökken. Ez egyrészt megtakarítást eredményez az államháztar­tásban — a lényeg mégsem ez, hanem, hogy idáig jutot­tunk már. Újabb százak és ezrek kapcsolódnak be önzet­lenül az állam ügyeinek inté­zésébe. amivel még közelebb jutunk a' társadalmi önigaz­gatáshoz. Feladataink nagyok. A ta­nácstagok — akikben bíznak a választók, akik valóban a nép érdekeit képviselik — ké­szülnek a bizalom aprópénzre való váltására. A menyei ve­zetés helyes elgondolásai csak elősegítik ezt, s esti tanfo­lyamokon, a legváltoza+osabb formák igénybevételével szer­vezi meg oktatásukat, hosv éljenek a lehetőségekkel, segít­senek a helyi problémák meg­oldásában. A kezdet nagyszerű Azon kell iparkodni, hogy a lelke­sedés ne lohadjon, s a követ­kező tanácsciklus eredménye­sebb lesz, mint az eddigiek. Kopka János Jubilál a gyári „színház“ Jíz éve volt esy rossz előadás: így kezdődött A házi színpadtól a fiimis: Bosszan kodással kezdődött. A dohányfermentáló gyár dol­gozói tíz évvel ezelőtt még a régi színházban megnézték a Luxemburg grófját a debre­ceni színtársulat előadásá­ban. Nem tetszett, kopott dísz­letek között játszottak a szí­nészek, fáradtan. „Mi külön­bet tudnánk produkálni” — szólta el magát viccesen egyi­kük s ekkor még kevesen hit­ték, hogy ez adja meg az im­pulzust egy öntevékeny szín­játszó csoport sikerekkel gaz­dag útjához. Tetemre hívták hát a Luxemburg grófját: megbir­kóznak vele. Elsőnek az Ist- ványi-házaspár jelentkezett játékra, aztán Lalusz Jóska, a főszafcács, Saliga meg Gu­bás fizikai munkások. Saliga Winchester szerepét kapta s a gyorsgépíró Török Miklósné lett a primadonna. Műkedvelő muzsikusokkal egészült ki a zenekar, munkásfiúk és lá­nyok iratkoztak fel a kórus­ba, s 1958 február első szom­batján megtartották a pre­miert: közel ezer ember tap­sától visszhangzott a nyíregy­házi fermentáló akkor fel­avatott kultúrterme. Lehár után Dunajevszkij- darabot mutattak be — tíz­szer ment a Szabad szél — majd a Gsárdáskirálynő, az­tán a Párizsi vendég, a Gaz­dag feleség s a Nem vagyunk angyalok következett. Kevés volt a pénzük a ze­nés operettek díszleteire, kosz­tümjeire, — esttrád együttest alakítottak bálokra, farsangra, pénzt keresni. így vették a nagybőgőt is a zenekarnak. Ötvennégyben az akkor igaz­gató, Somogyi Lajos festette meg a Szabad szél díszleteit. Dr, istványi Andor rendező idézi a múltat: miiven furcsa helyzetek váltogatták egymást s mégis milyen szép volt! Egv- egy bemutatót általában 120 órás próba előzött meg. A társadalmi munkában színész- kedő fermentálóiak nem saj­nálták a szabad idejüket. Kü­lönösen nem a „fénykorban”, 1955-ben: 25-ször mutatták be a Csárdáskirálynőt, ök avat­ták fel a nyíregyházi szabad­téri színpadot s röviddel utá­na külföldi, csehszlovákiai vendégszereplésre utaztak. Nemcsak az előadásokon él­vezték a gyár dolgozói a házi színészek előadásait, húszan- harmincan voltak már a pró­bákon is. — Öli voltak a mi legjobb közönségszervezőink! S közben kezdett eltűnni a válaszfal a fizikai és a szelle­mi dolgozók között. Az áru' forgalmi osztályvezető jogász szólót táncolt a fiatal sepre- gető lánnyal, a rakodómunkás frakban udvarolt a primadon­nát alakító titkárnőnek. Szen­vedélyévé vált a szereplés a gyár színjátszó csoportiának. — Egyszer, közvetlenül fel­lépés előtt Lecsípett Lalusz Jóska. Nem lehetett pótolni, gyorsan cselekedni kellett. Be­állítottuk hát a gépkocsi so- fősfülkéjébe, fejét kidugtuk a levegőnyiláson s néhány kört tettünk vele Kőtgj utcáin. Elő­adás után döntöttünk, örökre eltiltjuk. Másnap jött Lalusz sírva: többet nem fordul elő, ne büntessek ilyen kegyetle­nül. Azóta sincs vele baj. Tíz év alatt hatszázszor gör­dült fel a függöny, 30 ezer néző tapsát kapták jutalmul s Geppel Margit ma is olyan hűségesen súg, mint az 53-as premieren. A jubileumi eszt- ródmúsoron már csak öten lépnek fel a „tízévesek” kö­zül, a többi elköltözött, más­hová szólította a sors. Nagy Jóska rádióénekes lett s az egykori görl. Pécsi Ildikó a mozivászonról mosolyog rá­juk. — Március másodikén, a dohányos bálon zárjuk az első évtizedet — mondja a rendező — s ufána újbpl nekivágunk: frissítünk, fiatalítunk, a ze­nés darabok mellett megpró­bálkozunk a korszerű mon­dani való ju drámákkal is. Arra azért vigyáznak, hogy Lalusz Jóska sose maradjon ki: az ő privilégiuma lett a komikum, nem tudni, hol mo­zog jobban, az üzemi kony­hában-e, vagy s színpadon. Angyal Sándor ARIT, ARIT, MINÉL OLCSORBAIN..!-»űr Novák László új otthonra lel — A tudomány és az eredmény „O már a mi fiunk marad“ A tájnak, a földnek is van arca; a múló idő barázdálja gyúrja, formálja. De legjobban alakítja, formálja az ember. A réginél többet, az újnál újabbat akar. Így van ezzel Novák László, a vencsellői Szabadság Tsz fiatal agronó- musa is. A magas, termetű fiatalem­berrel ketten ülünk az irodá­ban. A barna cserépkályha ontja a kellemes meleget. Kint csípősen fúj a szél. Az ablak üvegeire jégvirágok raj­zolódnak. A fiatal agrármér­nök aggódva mondja: — Bár már tavasz lenne. Ha az időjárás nem enged, nagyon ránkzúdúl a munka. — Miért választotta ezt a pályát? — Apám parasztember, ve­le dolgoztam együtt. Többet akartunk, de valahogy nem sikerült. Mondtam is akkor az apámnak, ez nem jó így. Ekkor született meg bennem a gondolat... tanúim kezd­tem.­Elvégezte a mezőgazdasá­gi technikumot, majd az el­múlt évben a mezőgazdasági főiskolát Debrecenben. Gon­dolata nem a város, sőt nem is egy jó állami gazdaság, ha­nem a falu, a termelőszövet­kezet felé irányult. Képessé­gének, tudásának kibontako­zását itt látja, mert tervei, céljai vannak. S aki igy gon­dolkodik, annak bizony nehe­zebb a munkája. — Hogyan került Vencsel- lőre? — A Borsod megyei Ba&kó községben születtem, ott él­nek a szüleim. Vencsellőről azelőtt csak hírből hallottam. A szerződést is úgy kötöttem meg a szövetkezettel, anélkül, hegy ismertem volna. Egy jó hír azonban eljutott hozzám. (Dl yarn parasztok laknak itt, fkik értenek a gazdálkodís- noz. Ez pekem nagyon tet- rett. Nem csalódott. Az emberek gzorgalma, munkaszeretete még a legjobb elképzelését is felülmúlta. Szeretettel, biza­lommal fogadták öt vezetők és tagok egyaránt. Jung László, a tsz-elnöke maga gondosko­dott megfelelő lakásról. — Még a szüleimnél sem lenne jobb helyem, mint ahol jelenleg lakom — mondja büszkeséggel. — Szinte saját gyermeküknek tartanak. Jól érzi magát a szövetke­zetben is. Azt tartja: biza­lomra csak bizalommal lehet válaszolni! Munkához látott. És nem akárhogy! Nagy értéket bíztak rá; az állattenyésztés irányítását, önállóan, felelősséggel. Még- csak a kezdetén tart, az első kilométereket járja. De már felvillan a jövő sokat ígérő képe és tanúja lehet a szö­vetkezet, hogy ez a fiatal szakember hogyan akarja a modem tudományt felhasznál­ni a fejlődés érdekében. — Áruk árut — dobol az asztalon —, minél többet és minél olcsóbban! Ez a titka a jólét emelkedésének. Tízezer férőhelyes baromfi- nevelőt építenek modern ön­etetővel, külön nevelő és hiz­laló helyiséggel, központi fű­téssel. A vezetőkkel együtt az újat keresve, merészen próbálja a sertéstenyésztés és hizlalás problémáját megoldani. Tudo­mányosan kidolgozva az ete­tést, a leválasztást, a hizla­lást. Kezdeti eredményük si­kerrel jár. Nyolc-kilenchóna- pos korra elérik a sertésen­ként! 110—120 kilogramm súlyegységet. Hasonló a hely­zet a szarvasmarha-tenyésztés 'megjavításában is. A lehető­ség adva van, de azon is mú­lik, mennyire fogják segítem céljai megvalósításában. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, ebben nem lesz hiánya. Az elnök, a főagronó- mus jó szakemberek, segítik őt munkájában. A tagság sze­reti fiatalos lendületét és bí­zik benne. Így alakul ki majd véglegesen az a kapcsolat, amely igazán otthonossá teszi öt Vencsellőn. Hisz végső cél­ja is ez. Lehet, hogy rövide­sen megnősül. És ha netalán megnősülne, lakás gondjában az elnök is osztozik: új lakást biztosíta­nak számára. ö már a mi fiunk marad! — nevet az elnök. Bálint Lajos Több mint ezer kislakásba, vezetik be a villanyt 34 tss-közponiban gyűlt ki a fény Az elmúlt évben 16 millió 828 ezer forint értékű munka elvégzésére kapóit Tervet a megyei Villanyszerelő Válla­lat. Ezt az előirányzatot — a növekvő iffények kielégítése során — több, mint félmillió forinttal túlteljesítették. E munka során 537 km-es külső és belső vezetéket építettek be. Ezzel körül lehetne énften' a megye határát, vagy Nyír­egyháza és Szombathely kö­zött lehetne kiéoiteni belőle egvszálas vezetéket Kétszázötven kislakásba ve­zették be az áramot. Mun­kájuk nyomán 34 tsz központ­ban gyűlt ki a villanyfény és 9 helyen az állami gazdasá­gok különböző gazdasági egy­ségei nél. Ezenfelül a mária- oócsi Zöld Mező Termelőszö­vetkezet villamosítását a vál­lalat. dolgozói még a párt- kongresszus tiszteletére társa­dalmi munkában vállalták. A 90 ezer forint értékű munkát sikeresen be is fejezték. Ebben az évben terv szerint 17 millió 460 ezer forinr érté­kű villanyszerelési és egyéb munkát kell elvégezni a me­gye területén a vállalatnak. Most a lakosságszolgáltatás javára változik az arány; a tavalyi 750-nel szemben az idén több, mint ezer kislakás­ba vezethetik be a villanyt. Munkásvédelmi filmfesztivál Budapesten Pénteken reggel a Technik* Házában megkezdődött az 1962-ben készített balesetelhá­rítási és munkaegészségügyi filmek fesztiválja. A bemutatót Kolozsvári Ernő, a SZOT alosztályveze­tője nyitotta meg. Elmondotr ta, hogy ma már körülbelül 160 munkásvédelmi fűm hív­ja fel a dolgozók figyelmét a munka közben fenyegető bal­esetekre, és ezek megelőzésé­nek lehetőségeire. E filmek, mint propagandaeszközök je­lentőségét érzékelteti, hogy> tavaly egyetlen év aiatt kö­rülbelül 2,5 millió nézőjük volt, nem is számítva a tele­vízióban is bemutatott fil­mek közönségét 22000 kiadvány 64 millió példányban A napokban elkészült a magyar könyvkiadás és a könyvterjesztés elmúlt esz­tendejének „mérlege”. Ha­zánkban 1982-ben összesen 22 339 kiadvány — ebből 3483 könyv látott napvilágot. Az összes kiadott művek pél­dányszáma meghalad ía a 64 milliót. A tavalyelőtti — 1961-es esztendőhöz képest Magyarországom megjelent kiadványok száma 6,2 száza­lékkal emelkedett. 1962-ben elsősorban az ismeretterjesztő művek száma növekedett: 13 százalékkal több jelent meg, mint 1961-ben. Több volt a megjelent szépirodalmi mű­vek száma is; az 1961. évi 720 szépirodalmi alkotással szemben az elmúlt évben 740 mű jelent meg, példányszá­muk pedig — 10 millió 800 ezerről — több mint 12 mil­lióra nőtt A nyírbélteki új művelődési ház befejező munkálatai foly­nak. Kiss Elek és Teilfel Dezső szerelők a fűtőkályhákat állítják össze. Estémként a művelődési házban gyűlnek össze a fiatalok Nyirgyulajban. Lemezjátszó, sakk, társasjátékok, műsoros rendezvények, olykor a televízió jelenti szórakozásukat (Hammel felvétele) Rend.es András, a bögöly­falvi tsz elnöke, úgy határo­zott reggeli borotválkozás köz­ben, hogy teljes napját az ad­minisztrációnak' szenteli. Igaz, volna teendő bőven a határ­ban is, dehát néha le is kell rögzíteni az elvégzett mun­kát. s ami lényegesebb: el kell tervezni az elkövetkező napok, hetek elvégzendő mun­káit . Ebben a későn jött nyár­ban különösen fontos a helyes munkaszervezés. Az idén szí­vesebben és lelkesebben dol­goznak a tagok, mint tavaly, s ez még nagyobb felelőssé­get ró egy rendes elnökre. Elsőnek foglalt helyet a tsz irodában, s gondosan előkészí­tette a munkájához szükséges holmikat. Alig fogott azonban dologhoz, autó állt meg az utcán, s rövidesen megjelent az irodában a járási tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetője Pálinkás jóreggelt-tel köszöntött az elnökre — vem minden célzatosság nélkül. P.endes András (nem hiába volt már a harmadik éve el­nök) meg is értette ezt a szép magyar köszöntést, s hamaro­san összekoccantak a stam­pedlik. — Hogy megy a munka, el­nök elvtárs? — hangzott el az " első tartalmában újnak egyáltalán nem mondható kér­dés. — Megy, ha visszük — volt az egykedvű válasz — külö­nösen, ha jól visszük! Ezután sorra elkérdezte a járás embere, h’jgy mi van a földben és mi hiányzik még, majd felhívta a figyelmet a helyes munkaszervezésre, vé­gadta, fmig az estefelé bekä­me A \ry a sn yr a s=tfj szöntő dísztollkereslcedelmi Jl íV vf ,rí\ lo)JLa\ JL ügynökkel, határozottan ked- ^ vés hangon beszélgetett. gül közösen megállapodtak az eső mielőbbi szükségszerűsé­gében. Amikor betette maga mögött az ajtót, , az óra fél tízet mutatott, de csak. azért ennyit, mert a járás küldötte sietett. Rendes András kissé bosz- szankodpa nezett órájára, s nagy lendülettel fogott munká­hoz, hogy a kétórás késést be­hozza. ölig percent meg azon­ban kezében a toll, amikor újabb autó jelent meg az iro­da előtt és rövidesen ppy új­ságíró szerencséltette jelenlé­tével az elnököt. Telkes fia­talember volt, szóbőségét ét beszédtechnikáját tekintve: nagyra hiiyatott férfiú. Hatal­mas kérdéskomplexumot zú­dított az elnökre, melyből egyetlen lényegesebb kül- és belpolitikai probléma sem ma­radt ki. Bár annál a kérdésnél. — ami krónikusan hasonlított az előző látogató kérdéséhez — annál a bizonyos: hogy megy a munká-ndl, mér azt gondolta Rendes András: menne, ha hagynátok dolgozni az embert! A szívélyes búcsú csak ebéd után következeit be, s Rendes András már ele­ve letett arról, hogu elvégzi az egész, arra a napra terve­zett munkáját. Rövid negyedóra múltán — amikar megjelent az Állami Biztosító ügynöke — már vég­képp letett mindenről. Az ál- latforgalmi vállalat délután bejött küldöttének jelenlétét már teljes nyugalommal jo­Ellenben még délben elha­tározta, hogy estére renkívüli közgyűlést hív össze. A tagok — akik fáradtan tértek haza a határból — kissé meglepőd­tek elnökük ötletén, de gon­dolván, hogy fontos dologról van szó, elmentek a közgyű­lésre. Rendes András — mi­után elnézést kért a tagoktól a hirtelen összehívott közgyű­lésért — felsorolta az aznapi látogatóinak névsorát és tar­tózkodási idejét, s határozot­tam kijelentette lemondási szándékát, ha azonnyomban nem választanak mellé egy alelnököt, akinek kizárólag az lesz a dolga, hogy a látoga­tókkal és egyéb érdeklődőkkel foglalkozzon. A tagok megér­tették elnökük súlyos probier máját, s eleget tettek kérésé­nek. Bögöly falván igy megoldó­dott ez a nehéz probléma, s ha akadna még tsz az ország­ban, ahol hasonló nehézségek­kel küzdenek melegen ajánl­juk a bögölyfalviak ötletének megvalósításút^ Persze van egy másik meg­oldás is, de ezen már ne a tsz-tagok gondolkodjanak, ha- nsm a látogatók! Zeke Gyűli 1963. március &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom