Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-14 / 61. szám
HÁROM AZ NEM EGY Úgy kezdődött, hogy a három vegyesipari ktsz — a PVUegyhflzi, a mándoki és a tarpai — elküldte képviselőit Beregsurányba. Az orvosi lakás és rendelő fürdőszobáját és a szükséges berendezéseket e három ktsz kivitelezésére bízták. Elvégre három ktsz mégse egy. E találkozást nem követték újabbak. Ez nem is lett volna baj, ha a fürdőszoba végtére is elkészült volna. De mivel a fürdőszoba önmagát mégse képes „elkészíteni” a közsegbeli vezetők megkezdték a sürgető levelek küldését a három ktsz-nek. Egyszer aztán kisütött a nap: megjelentek a felülvizsgálok, mondván már nagyobb baj nincs, csak éppen a villany nem ég, az automata nem működik stb. Papírra rögzítették a pótolnivalókat. S mivel a villany, az automata stb nem átallott önmaga nem megjavulni, a helybeliek megint megértők leveleiket. Nem is lehet panasz a három ktsz-re, mert azok emberei jöttek a ktvogatásra, * hogy egymást m zavarják, egyenként. Ez pedig rendszerint azzal végződött, hogy az a másik ktsz a hibát, az köteles kijavítani a hibát, amelyik éppen nincs jelen. Szaporán teltek a hónapok, a beregsurányiak valósággal beleszoktak a műszaki vendégek fogadásába, akik meg kell hagyni, mindig szabtak határidőket, mindig felháborodtak, majd lehiggadtak, aztán kocsiba ültek. Sőt okos tanácsokkal is ellátták a Burányi orvost, mondván, -ha kezet akar mosni, előbb szaladjon le a oincébe kapcsolja be azt a bizonyos melegítő szerkezetet, majd ugorjon le, kapcsolja ki, és így tovább. (Mivel az a makacs automata nem akar működni bárhogy is csavargatták a gombját a bizottsági tagok.j S persze van egy apróság is, a kút és szivattyú körül sincs minden rendben, dekát ez nem nagy ügy, le kell csak szerelni a szivattyút, kitisztítani a kutat sfb. A surányi orvosi rendelő fürdője potom 38 ezer forintért készül, készülget... Hogy egynémely berendezés az idők folyamán, — ősz óta — esetleg tönkre mehet; sajnos a természet pusztító erőit még nem sikerült maradék nélkül megfékezni. Nem is bántaná a murányiakat —, a betegeket és az orvost — a fürdő dolog, csak legalább látnának újra egy szál bizottságot. Olyan jól elbarátkoztak velük, olyan rendes emberek... P. G. Koszorúzás és ünnepi műsor március 15-én A március 13—i nemzeti ünnep alkalmából a KISZ Megyei Bizottsága és a Városi KISZ Bizottság a nyíregyházi József Attila Művelődési Ház nagytermében ma este 18 órai kezdettel díszünnepséget rendez. Diczkó József, a KISZ megyei bizottságának titkára mond ünnepi beszédet, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola és az állami zeneiskola növendékei adnak műsort. Március 15-én, pénteken 10 órakor a megyei és a városi KISZ bizottság megkoszorúzza a nyíregyházi Kossuth szo- bort. Pénteken a nyíregyházi járási KISZ bizottság, a honvédségi alakulatok katonái és a termelőszövetkezeti fiatalok részére rendez díszünnepséget Mohácsi János, a járási KISZ bizottság politikai munkatársa emlékezik meg az 1948-as szabadságharcról. Kis cigaretta — nagy bosszúság Sok nitrogén: csípős füst — Alit tesz a szárazság? 'Égőképesség, aroma - Alán kában a kóstoló bizottság Panasz van a cigarettára. Méh« gyújtáskor nagy lángot vet máskor bágyadtan füstölög. olykor félig kipereg belőle B dohány, megint máskor «jegvastagságú kocsány keményíti. Baj van az ízével is: nem ritka, hogy napraforgó- levélre emlékeztet, de van úgy its, hogy émelyítően keserű. Dr. Balogh Antalné vegyészmérnököt, a Dohánykiképzési Iparági Laboratórium vezetőjét kerestük meg a nyíregyház fermentálóban: adjon magyarázatot a sokszor fo- ^yaszthatatlan cigarettákra Erős és keserű — Részben már a talaj megválasztásakor eldől, hogy milyen minőségű dohányt adnak a termelők' a fermentálóknak, a gyáraknak — válaszolja a szakom ©er. Leginkább a homokos talaj kedvez qj dohánynak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy másutt hasztalan a termesztés. Általában a túliul rogéne- aett talajon terem az olyan «Jahány, amelyből a kesernyés, erős cigaretta készül. Ügy lehet ezen változtatni, ha a talajjavításnál nagyobb részt j VB ------- . cigaretta nem nyílik szét, ■Bt a „tubarózsa”. Tartós szárazság esetén — mint az utóbbi években is — tömörebbek a dohány sejtjei, súlyosabb a cigaretta s magasabb a nikotintartalma. Míg a nikotingyártásra használt kapa- dohánycxknál éppen ez a szerencsés, a fogyasztásiaknál kedvezőtlen. I Cukor a cigarettában — Gyakori eset, hogy a termelők nem tartják rr.tg a törési rendet, nem övezetenként szüretelnek, hanem az alj-, az anya- és a hegyleveleket együtt, egyszerre törik. így egyenlőtlen a dohány kiképzése, nedvességtartalma, ezért vagy kihull a cigaretta tartalma még fogyasztása előtt, vagy nehezen ég. Ugyan ezt eredményezi az is, ha a termelők nem a fermentáló által megjelölt időr pontban szállítják kiképzésre a termest, hanem akkor, amikor éppen idejük van. Sok függ a már kész cigaretta tárolásától: legjobb a 20 fokos hőmérséklet s a 70 százalék páratartalom, így nem zsugorodik össze és nem dohosodik meg a dohány. — Nagyban befolyásolja a cigaretta minőségét a dohány cukortartalma is. A gépi fermentálás jelenlegi elterjesztése azt eredményezi, hogy a gyorsabb kiképzés során nem bomlanak le a cukrok s kellemesebb lesz a cigaretta aromája. A természetes úton f“rmentált dohánynál a fizikai tulajdonságok jobbak, ezért ebből gyártják a szivar- féleségeket. Sok múlik a termelőkön A Nyíregyházán lévő ipari laboratóriumban állandóan figyelik a cigaretta alapanyagának minőségét. — Minden kedden délelőtt, legjobb szakembereink részvételével próhaszi vasokat, végzünk. Ez a „kóstoló bizottság” osztályozza a fermentált dohányt íz, szag, erősség és tartalom szempontjából, Nyomban feldolgozzák az így nyert „jegyeket” s ahhoz igazítják a további termelést. — A gyárak még sokat tudnak segíteni a nálunk fermenT tált dohányon. Pácolással, keveréssel például lényegeden finomabbá alakíthatják. De az elmondottakból kitűnik: a jó cigarettáért mindenekelőtt a termelőik tehetik a legtöbbet. Jobb alapanyagból a jelenlegi technológiával is sokkal ízle- tesebb cigarettát készíthetnek a gyárak. (angyal) Továbbra is támogatjuk a megye erőfeszítéseit — mondotta llku Pál művelődésügyi miniszter nyíregyházi látogatásakor nku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter kedden látogatást tett a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán s beszélgetést folytatott megyénk párt és tanácsi vezetőivel, a nyíregyházi felsőoktatási intézmények vezetőivel. A megyét érintő művelődéspolitikai problémákról munkatársunknak a következőket mondotta: — Örömmel jöttem Szabolcs-Szatmár megye új főiskolájába, hogy személyesen is meggyőződjek róla, milyen munkát végeztek az indulás óta eltelt fél év alatt. A tapasztalatok alapján szűrtem le a következtetést, az indulás jó volt. Es ezért köszönet jár azoknak, akik a jó munkát lehetővé tették, a megyei pátbizottságnak, a megyei tanács" végrehajtó bizottságának, a főiskola tanári karának; elsősorban az ő érdemük volt, hogy Nyíregyházán létrejött a tanárképző főiskola, s eredményes félévet hagyott maga Után. Ezzel kapcsolatban azt kérem, hogy ezt a jó szándékot, lelkesedést, az iskola sorsával való törődést őrizzék meg a jövőben is, hiszen a végcélig, az 1200 tanuló eléréséig még sok az akadály, a nehézség. Meggyorsítjuk az új főiskola építését — Tudjuk, a jelenlegi megoldás — az úgynevezett kettő plusz kettes oktatás egyrészt a jelenlegi kis kapacitás és a megyében nagyban jelentkező szaktanárhiány miatt állt elő. A megyének gyorsabban segít, ha a nappali képzés két éve után a főiskolai képzés másik kél évét már a gyakorlati munkában. az iskolákban töltik el a hallgatók, s levelező úton folytatják tanulmányaikat A színvonalasítás ugyanakkor azt követeli, hogy — esetleg már néhány év múltán — áttérjen a rendes nappali négyéves tagozatra a nyíregyházi főiskola. Épp ezért vizsgáljuk meg a beruházások meggyorsításának lehetőségét, amelynek első lépése a kollégium megépítésének előrehozása lenne. A fejlesztés során jó néhány új pedagóguslakásra is szüksége lesz a főiskolának. Mi nem csökkenteni, hanem növelni fogjak a beiskolázást. 1980-ig 24 ezer általános iskolai tanárt kell képezni országosan, s e munkából nagy féladat hárul a nyíregyházi főiskolára. A helyi problémák is ékesszólóan beszélnek a fejlesztés mellett Azt kérem, hogy a megye illetékesei vizsgálják meg a helyi lehetőségeket, hogyan lehet fokozni már ez év őszétől az elvi- selhetőségig a főiskola kapacitását. Vállalni kell a nehézségeket — Ismerve Szabolcs-Szat- már viszonylagos elmaradott ságát, a minisztérium a második öréves tervben eredetileg előirányzott 48 tanterem építése helyett 92 középiskolai tanterem építéséhez nyújt anyagi segítséget. Még így is nagy problémákba ütközik az a határozott törekvésünk, hogy a gimnáziumokat, középiskolákat népiskolákká fejlesszük, s az általánps iskolások nagyobb tömegeinek biztosítsuk ezentúl a középiskolákba jutást. Sok új tanteremre, középiskolai tanárrá is szükség van, hogy a községekben most és a közeljövőben létesülő gimnáziumok megkezdhessék munkájukat. Véleményem szerint terveket kell kidolgozni a fejlesztésre, amelyeknek az anyagi kihatásában a helyi, megyei erőkön kívül mi is segíteni fogunk. Az átmeneti nehézségek sora jelentkezik majd e feladat megoldásánál, de a fejlődés érdekében ezeket vállalni kell; hiszen tíz év múlva már Szabolcs kulturális színvonalában gyümölcsözik. S akkor azt mondjuk majd, hogy érdemes volt. — A minisztérium abban is támogatja a megye helyes törekvéseit, hogy hozzájárul: az igényeknek megfelelően alakítsanak át Szabolcsban gimnáziumokat szakközépiskolákká, amelyek jelentősen segíthetik a megye szakemberszükségletének minél gyorsabb kielégítését Minél több társadalmi • ösztöndíjat — A nagyarányú pedagógushiány megszüntetéséért eddig is sokat tettünk. Sza- bolcs-Szatmárban a hiány mellett az is problémaként vetődik fel, hogy jelenleg igen sok — több mint 400 — a képesítés nélküli nevelő. Meg kell mondani, hogy nagy részük hősies munkát végez a falvakban, tehetséges, és beváltotta a hozzáfűzött reményeket Az a célunk, hogy mihamarább lehetővé tegyük továbbtanulásukat amelynek nyomón minden falusi iskolában bevezethetjük az osztott tanítási rendszert. Ezeken kívül teljes erővel fokozni akarjuk a társadalmi ösztöndíjas pedagógusok számát. Minisztériumunk is növeli a Szabolcsba kerülő pedagógusok részére nyújtandó ösztöndijkeretet. Arra kérjük ugyanakkor a megye tanácsi, társadalmi szerveit, a termelőszövetkezeteket hogy ők is fokozzák erőfeszítéseiket, s minél több fiatal pedagógris- jelöltnek adjanak társadalmi ösztöndíjat. Végezetül felhasználom az alkalmat, hogy elmondjam: megyéjük, városuk lakói büszkék lehetnek eddigi oktatási, kulturális létesítményeikre, új főiskolájukra. Hozzátehetem, a megye erőfeszítéseit a minisztérium továbbra is támogatja hiszen azok helyes cél érdekében történnek — mondotta llku Pál elvtárs. Kopka János Termelőszövetkezeti szakemberek tanácskozása a burgonyatermeszlésről Kedden Mátészalkán tanácskozásra gyűltek össze a járás tsz-elnökei, tsz-brigádve- zetői, agronómusai, hogy megvitassák a burgonyatermesztés időszerű kérdéseit.. A szakelőadást Somogyi József, a kisvárda’ burgonyaszaporító osztály munkatársa tartotta meg. Az előadás eélja volt, hogy a megye jelenlegi negvvennat mázsás burgonya átlagtermését javítva magasabb termésátlagokat érjenek el a szövet- kezietek. Az előadó hangsúlyozta a vetöhurgonva js minőségének szükségességét, vírusmentességét és a talaj jó előkészítését. — Lassan beköszönt a tavasz — mondqtta. — A burgó- nyavetőmagpt már most kell ellenőrizni. Csak olyan vétó- burgonyát vessünk el, amely megfelel a követelményeknek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetkezeteknek lehetőségük van saját vetőburgo- nya jó minőségű előállítására. B. L. Munkában a vegyészmérnök. Borongós vasárnap délután van. Zúgnak a harangok Nyírfugoson. Az egyik temp- h-'rpba ájtatosságra hívogat a narangozó, a másik a lélekharangot húzza, a megboldogult, öreg Tódor Madarász Ferencnének. Néhányan fekete ünneplőben ott ácsorognak a templom előtt, hogy csatlakozzanak a menethez. Odébb a mellékutcában egy borostás arcú, kucsmás paraszt a kerítésre támaszkodik. s megemeli a süveget fején. Aztán lehajol, moslpkos vedért emel fel s a sáros udvaron hátrafelé indul. Megszólítom. Hiába. Még- egyszer. Harmadszorra megáll. Leteszi a két vödört. s visszapillant. Jön a kapuhoz. — Kit tetszik keresni? — kérdez vissza. — Értem, az igazgatót. Ott lakik ni — mutatja. s elindul velem. Kísér. — Tetszik tudni nagy szót hallok az egyik fülemre — szabadkozik. — Az orvos meg sokba kerül. Otvenfcrintért kipucolta, de nem ér semmit r— panaszkodik, — Nem tagja az SZTK-nak? Kénvszeredetten mosolyog. — Egyéni gazda vagyok én kérem — mondja,' s mikor az igazgató lakásához érünk, elköszön. — Sietek- mert a jószág nem várhatBúgnak a harangok. Benn a Harangos vasárnap szoba falain függő szentek áhítattal kulcsolják kezüket imára. Megfeszített Jézus tekint az ünnepien vetett ágyra. Az éjjeli szekrényen szétszedett tranzisztoros rádió pihen. Az íróasztal mellett a falon olasz gyártmányú mandolin csüng. Az asztalon sárgáshúsú foszlós kalács. Az igazgató felesége diszpárnát hímez lányának. Az ősz .hajú, élénk szemű ötvenöt éves iskolamester zavarban van. Nem is leplezi. — Ez a feleségem szobája. Itt született/ itt nevelkedett — magyarázza. — Nem itt szoktuk fogadni a vendégeket — néz körül maga is. s újból vé- gi ghordozza tekintetét, az oly sokszor látott Jézus és Mária képeken, és áldozási emlékeken. — Apacajelölt volt a feleségem egy esztendeig. Az igazgató pillanatnyi szünet után csak folytatja: — Három gyerekünk van —- mosolyog. — Annyit már elértem, hogy pénteken is ehetek kolbászt, szalonát, nem ellenzi. — Légy szíves ilyet ne mondj, ez nem igaz — csattan fel az asszony. — Nem te mondtad, mikor egyik pénteki nap értekezletre mentem, S nem volt mag amit magammal vigyek, hogy ott a kolbász, egyem azt! — Soha! Csend van. Csak a harangok zúgása hallik. Az asz- szony lekváros buktával kínál. Férje öltözik, s közben beszél. — így van ez kérem. Pedig változott már ő is, csak nem akarja még magának sem elhinni, bevallani. — Én bányász famíliából származom, 6 meg pedagógus családból. 1931-ben kerültem Lugasra. Nem akartak megválasztani tanítónak, mivel Patakon végeztem, ez meg katolikus község. Vitéz Subik- nak köszönhetem, hogy mégis sikarült. Apósom itt volt kántor, s ígv ismerkedtem meg a feleségemmel... — Most amiatt bánkódik, hogy csődöt mondott a nevelése. A na- gvobbik lányunk nem esküdött templomban. Az asszony a fejét csóválja. Litániára szól a harang. Az igazgató felesébe dolgozik. Színes pamutot fűz a tűbe, s virágokat formál vele a vászonra. Kinn a latyakos utcán öreg töpörödött anvókák ballagnak imakönyvekkel a kezükben, a templomba. Itt benn az igazgató a Debrecenben tanuló lányával és fiával dicsekszik. A felesége hirtelen feláll, s fényképeket mutat. — ö a lányom, ez pedig a fiam. A fiatalok már döntöttek. A fiú rádióműszerész akar lenni. Legújabban azonban azzal állított haza, meggondolta: orosz—magyar szakos tanár lesz. — Lányunk, Ágota pedig kutató vagy tengerész lesz -- büszkélkedik az igazgatónő. — Ugyan már, hová gondolsz — néz rá a férje. — Miért ne? Talán nem lehet belőle? Hivogatóan zengnek, búgnak a harangok Lúgoson. Az igazgatónő mégis o’thon maradt. Talán éppen imára kulcsolja kezeit úgy. bogi' senki ne ’ássa. Mi elindultunk nőket ünnepelni a kultúrház felé az igazgatóval. Valaki megkérdezi az igazgatót: — A felesége? Nem jön? Zavarban van. — Nem, nem tud Jönni, mert kínozza a„ arczsSba. Farkas Kálmán 1983. március 14.
