Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-08 / 56. szám
JfjCLWUjt őiubt A francia bányászsztrájk százszázalékos A A sztrájkkal foglalkozott a minisztertanács A francia bányászsztrájk helyzetképe csütörtökön is változatlan volt: a sztrájk százszázalékost A széntermelés gyakorlatilag nulla és a bányákban csupán a biztonsága munkások tartózkodtak. A szénbányászok körében felháborodást keltett a kormánynak az a kijelentése, hogy mindaddig nem hajlandó tárgyalni követeléseik kielégítéséről, amíg vissza nem térnek munkahelyükre. A Lens-i és a Doua-i bányászok ez AP szerint hangoztatták: „ha a kormány kitárt álláspontja mellett, md is kitartunk a magunké mellett”. Közben országszerte fokozódik a harcoló szénbányászok támogatására indított mozgalom. A gáz- és vfllamoslpari dolgozók elhatározták, hogy pénAz A FT bagdadi tudósítója Jelenti, hogy a bagdadi katonai törvényszék Samszuddin Abdulla tábornok elnökletével szerdán megkezdte egy tiszt és hét katona ügyének tárgyalását, akiket azzal vádolnak, hogy a február 8-i államfordulat idején fegyveres ellenállást fejtettek ki. Husszein Sebib iraki külügyminiszter az A1 Hurija című bagdadi lapnak adott nyilatkozatában kifejtette hogy Irak az arab államok külügyminisztereinek értekezletére miért csak Egyiptomot, Gromiko Dániába érkezett Koppenhága, (TASZSZ): Gromiko szovjet külügyminiszter, norvégiai látogatása után a dán kormány meghívására szerdán este felesége kíséretében hivatalos látogatásra Dániába érkezett A koppenhágai központi pályaudvaron Gromikot és a kíséretében levő személyiségeket Haekkerup dán külügyminiszter, Levicskin, a Szovjetunió dániai nagykövete, számos diplomáciai képviselet vezetői, a dán külügyminisztérium felelős munkatársai, dán közéleti személyiségek, a szovjet nagykövetség munkatársai, valamint dán és külföldi újságírók fogadták. Gromiko az újságíróknak kijelentette, örül, hogy hivatalos látogatásra Dániába jöhetett és nagy érdeklődéssel tekint a dán államférfiakkal való találkozása elé. Szerdán a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács belgrádi épületében Edvard Kardéi j nek, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács alelnö- kének vezetésével ülést tartott az alkotmányelőkészitö bizottság. Az ülésen mondott beszédében Kardelj, a bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy az alkotmánytervezet országos megvitatásában több mint 70 000 gyűlésen körülbelül hatmillió állampolgár vett részt. Közülük 300 000-en tettek javaslatokat és fejtették ki véleményüket az alkotmánytervezet egyes cikkelyeivel kapcsolatban. Rámutatott, hogy az országos vita eredményeképpen az alkotmánytervezet szövege jelentékenyen módosult ugyanakkor nyomatékosan leszögezte, hogy az alkotmány elvi alapjait nem másították meg. Az alkotmányelőkészítő bizottság elnöke beszámolt arról, hogy felvetődött négy teljesen új javaslat amelyről a bizottságnak nyilatkoznia kell, mielőtt még végleges formába teken kétórás országos szimpátia sztrájkot tartanak. A Lacq-i gázművek dolgozói csütörtökön kétnapos sztrájkot hirdettek a szénbányászok támogatására. A francia kormány De Gaulle elnökletével szerdán minisztertanácsot tartott, amelyen a bányászok sztrájkjával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A minisztertanács úgy döntött, hogy a szén és a gáz fogyasztására korlátozásokat vezet be, ameny- nyiben a sztrájk folytatódik. A kormány követelte, hogy szigorúan szerezzenek érvényt annak a korábban hozott haAlgériát és Jement hívta meg. Kijelentette, hogy „Irak és az említett három ország teljesen egyetért az arab világ helyzetének a nemzetközi politikának értékelésében” s szilárd elhatározásuk, hogy minden erejükkel törekszenek az arab célok megvalósítására. Hozzátette, hogy e négy ország széles körű együttműködése és politikájuk összeegyeztetése nem zárja ki a többi arab országot, amelyekkel Irak egyre inkább fejleszteni kívánja együttműködését. Irak újra felveszi a kapcsolatokat azokkal az országokkal, ahonnan a Kasszem kormány visszahívta nagyköveteit. Kasszem ezzel s lépésével — mondotta — nagy hibát követett él, s ennek eredménye volt, hogy Irak elszigetelődött. Róma, (MTI): XXIII. János pápa csütörtökön délben magánkihallgatáson fogadta Alekszej Adzsu- bejt, az Izvesztyija főszerkesztőjét A körülbehil félóra hosszat tartó beszélgetésre a pápa könyvtárában került sor. Ezt megelőzően a pápa fogadta Giovanni Gronchi szenátort, volt köztársasági elnököt, az Eugenio Balzan alapítvány elnökét és az alpitvány tagjait, akik hivatalosan közölték XXIII. János pápával a Balzan békedíj odaítélését a pápának a nemzetközi enyhülés érdekében kifejtett tevékenységéért öntenék az alkotmánytervezetet. Az első javaslat Indítványozza: az ország nevét Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságra változtassák hogy ezzel is hangsúlyt kapjon Jugoszlávia szocialista jellege; a második javaslat szerint az ország zászlaja legyen vörös színű rajta az állami címerrel; harmadszor gyakorlati szempontokból javasolják, bogy létesüljön köztársasági alelnöki tisztség; negyedszer azt indítványozzák, hogy Jugoszlávia elvben térjen át a 42 órás munkahétre. Kardelj ez utóbbi javaslattal kapcsolatban rámutatott, az alkotmányba bele lehet foglalni az elvi rendelkezést a 42 órás munkahétről azzal, hogy az alkotmány végrehajtásáról szóló törvény előirja majd, milyen eljárással és milyen ütemben kell ezt az alkotmányos rendelkezést a gyakorlatban végrehajtani. tározatnak, miszerint a bányászokat katonai behívással kényszerítik a munka felvételére. A kormány üléséről kiadott jelentésből kiderül, hogy a francia bányászok jogos kö- vetelésedkré nem kaptak választ. A kormány csupán arra tett ígéretet a bányászoknak, hogy ez év szeptemberében hajlandó összeülni a bányászság képviselőivel „a munkaoérrel kapcsolatos kérdések megvitatása céljából”. A DPA párizsi jelentése szerint a három francia bányászszakszervezet a minisztertanács fenyegetőzésére válaszolva közölte, hogy a sztrájk tovább folytatódik. Fogadás Párizsiján Párizs, (MTI)5 A párizsi magyar követségen szerdán este fogadás volt a francia nemzetgyűlés nemrégiben megalakult francia— magyar parlamenti csoportja tiszteletére. A nagy számban megjelent nemzetgyűlési képviselőket Lakatos Emil ideiglenes ügyvivő üdvözölte. Edmond Brichoout, UNR-párti képviselő, a francia—magyar parlamenti csoport elnöke, pohárköszöntőjében kifejezte azt a reményét, hogy a francia képviselők legutóbbi magyar- országi látogatása viszonzásként rövidesen hazájukban üdvözölhetik az új magyar országgyűlés magyar—francia parlamenti csoportjának tagjait. A fogadás szívélyes, baráti hangulatban folyt le. Gronchi üdvözlő szavai után XXIII. János pápa az egyház békeküldetéséről szólott, azokról az akcióikról, amelyeket a mai modem idők körülményei egyre világosabbá és kifejezőbbé tettek. Ezek a körülmények <— mondotta XXIII. János pápa — anélkül, hogy bánmáiben is csökkentették volna a római szentszék szabad és teljes szuverenitását, kedveztek annak a nemzetek feletti és teljes semlegességnek, amelyet az egyház és annak feje a nemzetközi életben tanúsít Az egyház akciója — hangoztatta a pápa — nem tisztán abból áll, hogy felszólítsa a kormányokat: kerüljék el a fegyveres erőhöz való folyamodást. Ezeknek az akcióknak az a célja, hogy formálják a békeszerető embereket. A pápa ezután megáldotta a jelenlévőket. Ezzel a ceremony véget ért Közvetlenül ezután került sor Adzsubej fogadására, amelyen részt vett felesége, Rada • Nyikita Hruscsov leánya is. Európa egyik leghatalmasabb repülőterére, a párizsi Orly betonjára leszállt az óriásgép. Még gurultak a gumikerekek, még a jellegzetes kis vontatóval az élén útban volt a gép felé a lépcső, amikor rohanó riporterek kiáltásai harsogták túl a motor elhaló hangját. A gép megállt, ajtaja kinyílt és megjelent egy negyvenes éveit taposó, középtermetű néger férfi. Berregtek a felvevőgépek, vakuk fényei villantak, a kinyitott noteszek felett „ugrásra készen” vártak az Írónők. A legtöbb újságíró személyesen is ismerte az érkezőt, aki nem először járt ezen a repülőtéren. Igaz, távoli hazájából nem Párizsba, hanem Brüsszelbe szokott utazni, de az unalmas, viszonylag csendes belga fővárosból szinte minden alkalommal átruccant a szerelem, a szórakozás metropolisába. Itt kellemesebben lehetett elkölteni a Brüsszelből származó pénzt. Az érkező most nem úgy viselkedett, mint máskor. Eddig az történt, hogy Moise Csőmbe — nem törődve a többi, utána leszállni kívánó utassal — megállt a gép ajtajában, sütkérezett a villanófényekben, arcán önelégült vigyor ült, pózolt, gesztikulált, nyilatkozott. Most lehajtott fejjel, meg sem állva, gyors léptekkel tört át a riporterek gyűrűjén. — Gyógykezelésre jöttem Párizsba. Ez minden, uraim! — vetette oda és percek múlva eltűnt egy óriási fekete Citroen süppedő ülésén. Véres dráma újabb felvonása ért véget a sokat szenvedett Kongóban. Mint felvillanó és eltűnő neoafclírs- tok, vibrálnak az ember memóriájában a közelmúlt újságcímei: „Az ENSZ katonai akciót határozott el Csőmbe ellen! A katangai diktátor meghirdette a felperase.lt föld politikáját! Csőmbe mégis segít a világszervezetnék a vérontás elkerülésében? Az ENSZ-csapatok bevonultak Katanga székhelyére, _ Elisabeth viliébe. Csőmbe erői mar csak Kolwezi bányavárost tartják. A bukott katangai el- nősnek sikerült Svájcba mentenie hatalmas vagyonát! A világszervezet katonái elfog lalták Csőmbe utobó erődjét is. Csőmbe Rhodesiába utazott. Alítólag ellenkormányt alakit”. És végül a — legalábbis pillanatnyi — finálé: „Csőmbe elhagyta Afrikát és gépe február 13-án leszállt Párizsban." HENRY STANLEY ELINDUL A történelem néha különös véletleneket produkál. Február 13... Ezen a napon gyil- koltatta meg Mo:se Csőmbe és egész Afrika nemzeti hősét, Patrice Lurnurr.bát. ' '• •• ’ette ebben a nyugati világ és maga az ENSZ apparátusa is. Mi történt azóta? Miért kellett elmennie Katangából? Kicsoda tulajdonképpen Moise Csőmbe, hogyan került hatalomra, nn- •yen erők játéksyere volt? A kaieidoszkopszerüen kavargó kongói hol'vetet nem lehet megérteni anélkül, hogy isNyugat-Európa partiaináL. Az Iraki ellenállók haditörvényszék előtt Jelentősen módosult a jugoszláv alkotmánytervezet szövege A pápa fogadta Adzsubejt merjük a válaszokat ezekre a kérdésekre. Nagyon régen, még a XIV. száradban, a szó szoros értelmében Afrika szivében egy tehetséges bennszülött uralkodó országgá egyesítette az addig elszórt néger törzseket. Az állam a gyilkos-buja dzsungelben hömpölygő hatalmas folyóról, a Kongóról kapta nevét. Tíz esztendővel Amerika felfedezése előtt Diogo Cső, a híres portugál kalandor vout az első európai, aki ennek az óriási folyamnak a torkolatát megpillantotta. Nyomában az európai hódítók azonban csak a mai Kongóval szomszédos Angolát igázták le. Maga Kongó még sokáig megközelíthetetlen és háborítatlan maradt. A nagy gyarmatosító hatalmak már régen rátelepedtek a maguk zsákmányára, az ismert világ felosztásának első változata már régen kialakult, amikor a parányi Belgium csillapíthatatlan éhséget kezdett érezni távoli idegen tájak iránt. A belga udvar tapogatózni kezdett, nem sajnálta a pénzt, hogy kutasson — mindenekelőtt a megfelelő embert akarta megtalálni. Ez 1874-ben megtörtént. A Íriszeméit férfi nem belga, hanem angol volt: Henry Stanley. II. Lipót belga király ennek a félelmet nem ismerő, tehetséges kalandornak és felfedezőnek adott korlátlan megbízást, derítse fel a titokzatosan hömpölygő Kongó vidékét a számára. CSONKÍTÁS Nem sokkal később, már 1884-ben, ez a szédületesen nagy, 2 S44 115 négyzetkilométernyi terület einikus belga nevet kapott. Üpy hívták: „Kongó Szabad Állam”. Nem, nem volt belga gyarmat, a világért sem. Csak éppen II. Lápét király magánbirtoka. Utóvégre minden magánembernek szuverén joga, hogy bártokra tegyen szert... Ez volt az az elv, amelynek segítségével a belga diplomácia a nagyhatalmak berlini konferenciáján Lipótot elismertette „Kongó Szabad Állam tulajdonosának és főrészvényesének.” Nos, őfelsége igazán mindent megtett, hogy országánál mintegy nyolcvanszor nagyabb „magánbirtokát” jövedelmeztesse. A krónikások borzon gva emlegetik azt a brutalitást, amellyel egész törzseket döntöttek rabszolgasorba, hurcoltak a legkülönbözőbb bányákba, vagy végei áthataQan gumi- és más ültetvényekre. A könyv és irattárak mindmáig őrzik azokat a dokim \entumo. kát, amelyekből kiderül, hogy a belga uralom hőskorának egyik . kedvenc fegyelmező eszköze a csonkítás volt. Ha a néger ranitenskedett, vagy éppen nem termelt eleget, mondjuk valamelyik kaszai tartománybeli gyémántmezőn, példa statuál ás végett levágták valamelyik végtagját. S hogy a kaszai tartománynál maradjunk, a világnak ezen az egyik leggazdagabb gyémánttelőhelyén egy statisztika szerint a bennszülött munkások évi jövedelme nem haladta meg a 25 dollárt! Egyes belga történészek szívesen mondogatják, hogy Kongó civilizációs alapjait á Lipót-re7sim alatt rakták le. Ez, mint később látni fogjuk, pontosan olyan mértékben igaz, amilyen mértékben ez a kongóiaktól elrabolt kincsek értékesítését szolgálta. Hogy mennyire ez és csak ez volt a szempont, arra jellemző, hogy az első kongói vasútvonal építése kilométerenként mintegy 100 ember életébe került Kongó egyas részein a kor- bácsbüntetést csak 1959-ben, a függetlenség küszöbén szüntették meg. A hírhedt „kék könyvecske” úgy látszik nem csak portugál, illetve dél-afrikai találmány. Kongóban ta ilyen munkavállalási igazolvány döntötte a XX. századba prolongált rabszolgasorba a munkást, aki nem mehetett el munkahelyéről, amíg munkaadója aláírásával nem igazolta a beleegyezését. Hogyan történt a munkások toborzása? Egy idős bennszülött, Lumumba pártjának küldötte az Afrikai Népek II. konferenciáján erről így számolt be: ÉS A POKRÓCOK? „Egy nap kereskedők jcttek a falunkba. Sose láttuk azelőtt őket Sört adtak nekünk, az asszonyoknak kelméket és pokrócokat mutogattak. A törzsfőnök asszonyainak tetszettek ezek a dolgok. A kereskedők ajándékokat adtak nekik és más asszonyoknak is. A főnök erre néhány fiatal férfit, köztük majdnem gyerekfejjel engem is, a kereskedők rendelkezésére bocsátott Katangába kerültem egy rézbányába. Másfél évig csak enni kaptam és hálóhelyet egy barakkban. Amikor fizetés felől érdeklődtem, ez volt a válasz: — És a pokrócok? Es a finom drága kelmék?” Sir Basái Davidson angol politikus és közíró alighanem joggal állapíthatta meg. „A Leopold-rendszer néhány évtized alatt több afrikait pusztított el, mint az egész múlt századiban a rabszolgakeres- kedelem”. A La pót-féle módszerek már ekkor is nagy felháborodást váltottak ki világszerte. A közvélemény nyomása o’van probléma volt, bogy tenni kellett valamit. Elmondhatjuk, hogy a belgák királya a rá jellemző gátlástalansággal oldotta meg ezt a problémáé is. Elismerte, hogy megbízottai úgylátszik, „nem mindig helyesen” jártak el és hogy a kongói négerek sorsa jobb kezekben legyen, ez a hatalmas afrikai terület megszűnik az ő magánbirtoka lenni. Ehelyett belga gyarmat lesz. Ezzel kezdődött meg a belga uralom második „hivatalos” szakasza. Formailag történt egy és más. Például az, hogy a belga helytartók mellé a gyarmatosítók minden hatáskör nélkül helyi szerveket kreáltak bennszülöttekből. Hogy mennyire nem vették komolyan ezeket sem, valamint a nemzetközi közvélemény megnyugtatására szánt „kongói alkotmányt” sem, arról sok más mellett tanúskodik a következő adat: Ez az alkotmány nyíltan kimondta, hogy ha egy helvt kongói miniszter „törvénysértést” követ el, azonnal Belgiumba szállítandó és belga bíróság elé állítandó ... Természetesen nagy erővel folyt a kolomiaKzmus ideológiai aládúeolása a hittérítők tevéken vsége. Érdekes wo- zaikia a kongói törtér étiemnek, hogy a vallási nevelés nem egyszer visszaütött a gyarmatosítókra. A misszionáriusok ugyanis az Ür előtti egyenlőséget prédikálták — és éppen ezzel a jelszóval söpört végig egy felkelés a belgák ellen. Vezetője a kereszténv erkölcs alapjaira appellált, testvériséget, egveniősévet. kizsákmányolás nélküli életet hirdetett és „TI. Jézusnak” nevezte megát... Következik: J. Kapenda Tshombe el Fils, 1963. március 8.
