Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-29 / 74. szám

AZ IFJÚSÁG EREJE A fiatalságban lévő er6 ki­meríthetetlen, s ennek az erőnek a szocializmus építé­sében való felhasználása tár­sadalmunk valamennyi veze­tőjének egyik legfontosabb kötelessége. Aki az ifjúság­ban lévő ambíciót nem látja, az bekötött szemmel jár, az nem látja a jövőt A közöm­bösségnek, a nem kellő tisz­tánlátásnak igen-igen sok kö - ze volt ahhoz, hogy falvaink- ban a fiatalok egy része ki­látástalannak tartotta a hol­napot s elvándorolt... Az if­júságnak egy másik, jelenté­kenyebb hányada itthon ma­radt s küzdött — és még ma is küzd — azért hogy méltó helye legyen a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésé­ben, hogy kialakuljanak azok a társadalmi-gazdasági körül­mények, amelyeknek a kere­tei között megtalálják számí­tásaikat Nem vészharangot konga­tunk, amikor ilyen nyílt va­lóságban nyúlunk a falusi if­júság dolgához^ Ismeretes, az, hogy sok szülő maga biz­tatja gyermekét: hagyja el a falut, máshol keresse érvé­nyesülésének lehetőségét Ezt akkor teszik, amikor százá- val-ezrével fordítanak hátat az átmenetileg választott új munkakörülményeknek és életformának a városban, s visszatérnek a községekbe. Az ilyen szülők a leglényege­sebbre nem gondolnak, arra, hogy őket kellene és kellfel- váltaniok fiaiknak a mező- gazdasági termelő munkában, abban a sokrétű szakmában, amelynek mind nagyobb a becsülete. Nagy a fiatalok igénye a falu új viszonyai között? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem. Kétségtelen nagyobb, mint szüleiknek voltak saját fiatalságuk idején. Viszont ezeknek a szülőknek is hal­latlanul megnőtt anyagi-tár­sadalmi igényük a múlthoz viszonyítva. A csegöldi, szocialista cí­mért harcoló ifjúsági brigád­nak tavaly tizenöt tagja v.Mt Ez a brigád kétszeresére növe­kedett, Mi Vonzotta ebbe a brigádba az otthonlévő — és városból hazatért —- fiatalo­kat? — A mi brigádunkban soha nincs veszekedés, meg­értjük egymást — ebben lát­ja a magyarázatot Hergelt Tihamér. Milyen egyszerű! Megértik egymást! Egyetér­tés a munkában, a közösségi életben a szórakozásban. Ta­lán többet jelent mint az anyagi megbecsülés, amely­ben a tsz vezetői részesítik e fiatalokat! A fiatalok megértőbbek mint sokan gondolják. Az kétségtelen, hogy jó gazda­sági eredményeket elérő szö­vetkezetben gyorsabban meg­alakul az ifjúsági brigád mint ott, ahol gyenge a tsz. Mégis elég sok példa van ar­ra, hogy ez utóbbi szövetke­zetekben is létrejönnek a bri­gádok. A nagyecsedi Rákóczi Tsz-ben már több, mint szá­zan vannak azok a fiatalok, akük részt akarnak venni az ifjúsági brigádmunkában. Ta­valy itt az ifibrigád 130 má­zsás burgonyatermést ért el átlagban. A tsz-é ötven má­zsás volt. Ha a szövetkezet egész területén olyan mun­kát, termelési módszert al­kalmaztak volna, mmt az if­júsági brigádban, akkor ti­zenhat forinttal lett volna gazdagabb minden munka­egység! Szamosszegen tavaly egy ifjúsági brigád volt a ku­korica termesztésében. -E? a brigád elnyerte a KISZ Köz­ponti Bizottságának vándor­zászlaját. Ebben a községben az idén három brigád - Kezd munkához. Ez az a másik tényező — kimondva, vagy kimondatlanul — amely szer­vezi a fiatalokat: az új fel­karolása, becsvágy a többért, a jobbért. Az ifjúságnak ez a tulajdonsága hatványozottan jelentkezik. Fel kell hasz­nálni, segíteni ennek a ki­bontakozását. Több tsz-ben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatalokra. Az anyagi erőkhöz mérten na­gyobb arányban biztosítják részükre a havi előleget, elő­segítik kulturális igényeik kielégítését Néhány járásban — mint a kisvárdai, fehér- gyarmati és mátészalkai — a járási tanács ifjúsági aktíva­csoportot hozott létre a me­zőgazdasági osztályokon. Az új iránti érdeklődés, a közösségi szellem kialakítása a kulturált élet megteremté­se, a termelés fokozása és a példamutatás — ezek azok a legfőbb tényezők, amelyek az ifjúság tevékenységében ki­kristályosodhatnak. Éppen ezért nagy fontosságú, hogy a ma még gyen­gébb eredményeket fel­mutató szövetkezetekben is létrejöjjenek az ifjúsági bri­gádok; Ha a fiatalok példás közös­ségi életet élnek, s jó terme­lési eredményeket mutatnak fel, akkor ezzel hatást gya­korolnak az idősebbekre, meg­ingathatják, megdönthetik a régi, elavult, s ma már a fej­lődést gátló szemléletet. A fiatalság eredménye az egész közösségé. Annak a javát szolgálja. Azért vét a jövő ellen az a vezető, aki csak so- kadrangú kérdésnek tartja az ifjúsággal való fokozott törő­dést. Samu András 1919—1945 Gulácsi János útja Tiszaherceltol Cimljánszldq A cimljánszki „Vörös Gár­dista Szovhoe" almáskertjé- ben áprilisban mint menyasz- szonyi csokor, millionyi vi­rággal virágba borulnak a fák. A szovhoe központjában nem messze az igazgatósági épülettől van egy öreg alma­fa, talán húszéves is már. Alatta sírhant, rajta mindig friss virág, a vörös csillagos fejfán röviden ennyi áll: Itt nyugszik Gulácsi Já­nos Georgievics, meghalt a hazáért! Nézem a fejfát, a felírás magyar nevet taíkar. Ki volt Gulácsi János? Forgassuk vissza az évek lapjait Csörren az angyalos címer 1919. augusztus. Gyász, szo­morúság. A 133 nap előtti mosoly, öröm eltűnt a prele- tárarcokróíL A szegiedi hóhér akasztat szerte az országban! A Prónay különítmény böl- lérbicskásainak útján vérgő­zös a sötét magyar éjszaka. Egy nagy jaj dermcszti a szíveket, mi lesz holnap? Lesz-e felébredés a gyilkos mából? Horthy Miklós darú- tollas legényei Nyíregyházára is eljutottak már. Tort ülnek a polgármester úr vendégei­ként a Nagykorom« tükrös termeiben. Augusztusi éjszaka, dári- dóznak az urak. De leszegett fejjel, ökölbe szorított kézzel jön egy fiatal tiszaberceli le­gény. A koronás, angyalos, turul- madaras címer ott fityeg a bejárat fölött a Nagykoromén. Koronás, angyalos címer, te hoztad ránk a vészt! Te aka­rod, hogy nyomor, szenvedés hazája legyen az ország! Te akarod, hogy akasztófa erdő legyen az utakon — kava­rogtak a gondolatok Gulácsi agyában. — Egy szökkenés, a címer, a gyűlölt úri jelkép egy pillanat alatt a kövön hevert darabokra törve. A csörrenés betöltötte a Kos­suth teret, fényes kardú tiszt urak rohantak a Korona fe­lé. — Ki merte tenni ezt? El­fogni a gazembert! — A toronyra akasztatom M — ordította a tegnap még nyűiként lapuló polgármester. Az éj sötét, hamar elnyel­te a szomorú szívű proletár­fiút; Gulácsi János húsz évé­ivel a vállán nyakába vette a bujdosók nehéz, de üres tarisznyáját, elindult az oszt­rák határ, Bécs felé. Elmaradozott a szívébe zárt gyönyörű haza, — ami soha 30 ÉV TÁVLATÁBAN ... Négy nyomtávú utak Nyíregyházán Villany mozdonyok a záhonyi vonalon — Autóbusz-vég álló más a Lenin téren — Repülőgép, vagy helikopter? Szerdán délután a TIT Bes­senyei klubjában Nyíregyháza város közlekedésének fejlődé­séről és 30 éves tártat! tervé­ről tartott előadást Veres Al­bert, az U VATERV tervező­mérnöke. 100 jármű, közel 59 kerékpár Egy országos főútvonal ki­vételével valamennyi fonto­sabb megyei út Nyíregyházán kezdődik, vagy itt ér véget. Érdekes, hogy az utak szinte kivétel nélkül a Kossuth térre futnak be. 1953-ban és 1963-ban forga­lomszámlálást tartottak váro­sunkban. Az első számlálás óta a motoros forgalom 2,31- saeresére nőtt, a fogatos for­galom viszont harmadrészé­vel csökkent Aránylag magas a kerék* párforgalom. A város belterü­letén minden 100 jármű kö­zül 59 kerékpár. Járműmentes belváros Az elkövetkezendő 30 év alatt a motoros forgalom ug­rásszerű növekedése várható. A forgalom a mainak sokszo­rosára növekszik, korszerűsí­teni kell az útvonalakat. Ezért úgy tervezik, hogy a Nyíregy­házára érkező főútvonalakat négy nyomtávúvá alakítják át A modem várostelepítésd el­gondolások szerint a belvá­rost járműmentesíteni kell. Arról is szó van, hogy Nyír­egyháza centruma körül kör­forgalmú utat alakítanak ki és nappal a gépjárművek a központban nem közlekedhet­nek. A helyi és távolsági autó­buszjáratok jelenleg a Beloi­annisz térre futnak be. A hely kicsi, korszerűtlen, óriási a zsúfoltság. Ügy tervezik, hogy a jövőben az autóbusz- járatok végállomását a Lenin térre helyezik át. Feltétlen korszerűsítésre szorul a vasúti közlekedés is. Hogy tehermentesítsék a Nyír­egyháza—Záhony közötti vo­nalat, dupla sínpárt fognak kiépíteni és villamosítják. Ugyancsak villanymozdonyok­kal látják el a Nyíregyháza— szerencsi vonalat. Örökös problémát jelent a kisvasút. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium szak­emberei kimutatták, hogy üze­meltetése nem gazdaságos. Városi szakaszán villamosok is közlekednek. A kocsipark elavult, a közlekedés lassú. Megszüntetése azonban addig nem lehetséges, amíg a for­galmat autóbuszokkal nem tudják lebonyolítani. A légiforgalom jövője Nyíregyháza be van kap­csolva az országos légiközle­kedésbe. Most folynak kísérletek nemcsak hazánkban, hanem * külföldön is, hogy a belföldi forgalmat helikopterekkel bo­nyolítsák majd le Ez azonban még csak távlati terv, s lehet, hogy a szakemberek praktiku­sabb megoldást is találnak. (bogár) Az EKA Világítástechnikai Laboratóriumában van Közép- Európa legnagyobb Ulbricht gömbje. A négyméteres átmé­rőjű gömbben fotocellákkal vizsgálják az ipari lámpatestek hatásfokát. Foto: Jármi Béla. Vuh! — kapta el egyszer­re „valaki" a kabátom, s mikor ijedten hátrafordul­tam, egy kutyát láttam a hátam mögött. A csatorna mentén haladtam az új la­kónegyed felé. Este volt, nem vettem észre, mikor szegődött a nyomomba. Kövülten vártam, hogy nesztelen kísérőm letépi ró­lam a ruhát, de csodák cso­dája, az eb elengedte a ka­bátom szárnyát, s megszó­lalt: „elnézést uram, nem akartam megijeszteni, de ön nem vette észre a kanálist, s ha nem fogom meg.. .** A csatorna szennyes vize alig egy lépésnyire hömpöly­gőn tőlünk... Jól van kisfiuty&m, jól van. Derék állat vagy. S nyújtottam a kezem, hogy megsimogatom. — Vuh, vah! Ne simogas­son meg kérem, utálom a simogatást. — Dehát? — Semmi dehát! Nekem kutya kötelességem volt önt figyelmeztetni. Tudom, hogy ez önnek szokatlan, hiszen az emberek már csak akkor szólnak, akkor siránkoznak, mikor a társuk már a po­csolyában fetreng. Dehát az más. Maguk meg tudják ma­gyarázni ezt a magatar­tást... Vuhv, vuhv.., na, ég Önnel. — Kedves..} — Arthur, mutatkozott be a kutya. BESZÉLGETÉS A SÖTÉTBEN Én csak enyhén biccen­tettem (legyen az ember óvatos). — Arthur? Micsoda arisz­tokratikus név. A kutya gúnyosan mosoly­gott: — A gazdáméic ízlése... Egyébként nemrégen kap­tam. Mikor a mostani gaz­dám apjánál laktam kinn a tanyán, akkor vau, vau, vau... Hirtelen panaszos vinnyo­gásba kezdett. — Mi baj, mi történt? Hő­kölök hátra. — Bocsánat. Ez a feltéte­les reflex. Tudja Pavlov.,. Nagyon nehéz leküzdeni... Szóval kinn a tanyán a Paj­tás nevet viseltem, de itt a városban egyből Arthurrá kereszteltek, s ha nem hall­gattam erre a névre, meg­korbácsoltak. — A gazdája? — Dehogy. A. felesége. Kis gyenge nő, pillanatok alatt széttéphettem volna, dehát nem élünk a közép­korban. — Nem volt más dolga az asszonyának, csak magát dresszirozni? — Jól keres a férje, minek dolgozzon? — Gyerek? — Majd 2 év múlva szüle­tik, ha megvették az autót. ■„ De a nevét már kitalálták. Ofélia lesz, mert még nincs ilyen név a városban... !— Mit nevet? ■— Tudja, mikor a gazdám este sárosán, fáradtan haza­jött, a felesége vagy a di­vatról, vagy a francia klasz- szikusokról kezdett neki be­szélni, Szegény férjnek már kopogott a szeme az éhség­től, de azért hallgatta a szó­áradatot, mert nem akarta, hogy a felesége szakbarbár­nak nevezze, — Az asszonyka egész nap unatkozott — én megértem. — Dolgoznia kellett vol­na — vauh, vauh. A mun­ka... — Miért? Maga dolgozik Arthur? — Éppen ez a baj, hogy nem. Kinn a tanyán minden falatért meg kellett küzde­nem. Nappal a birkák, disz­nók felügyelete, éjjel a ház­őrzés. De itt? — Én kérem szakítottam ezzel az élettel. Megyek a tanyára dolgozni. — De miért? — Emberi dolog. Vendé­gek jöttek tegnap hozzánk. A gazdám főnöke, meg a fe­lesége. Hozták magukkal a kis lajbis pincsit is, Fifit. A gazdámék ujjongtak, pedig utálják a főnökéket kutyás­tól együtt. Az én asszonyom azért lesegítette a mellényt a „cukor kis kutyáról", majd. Fiji körbe járt, min­denkinek pitizett és csókra nyújtotta a pofáját. Utána egy ugrással a fotelben ter­mett, De milyen egy satnya kutya, ugrás közben leverte az 500 Ft-os Déryné szobrot az asztalról. Oda a gics, gon­doltam flegmán, s egy kicsit vakkantottam. Az asszo­nyom szólni se tudott a düh­től, de nem akarta a főnö­kéket megbántani, gyorsan erőt vett magán. — Biztosan ez a nagy dög ijesztette meg szegénykét, védte a pincsit, s ezzel fog­ta a korbácsot... minek részletezzem. Elvakított a düh.., Egyetlen roppanás­sal öltem meg a pedigrés kutyát... aztán szó nélkül neki ugrottam az ablaknhk. Itt a csatorna partján buj­káltam ma, mérlegeltem az esetet, de nem érzem ma­gam bűnösnek. Üj életet kezdek. — Hát sok szerencsét. Ne­kem tényleg indulnom kell, mert ha kések, nem kapok vacsorát. Szívesen meghív­nám éjszakára, de szűkösen lakunk, meg aztán félek, hogy észreveszi a házmes­ter. .. — Vauh. vah... nem tesz semmit. Én látok a sötét­ben is, meg aztán jól isme­rem az utat... se volt az övé, a proletároké — csak egyszer 133 napig. A nyolcadik napon átlépi az osztrák határt. Bolyongó kommunisták, volt vöröska­tonák — akiket elüldözött a fehér terror — tarkítják a bécsi utcákat. Hová, merre? Hol lelnek a kommunisták hazát? Messze, oroszföldön győztek a bolsevikok! Igaz, még most is áll a harc, Gye- r.yikin, Kolcsák bandáival. Oda tálán, ott lesz új haza! Ott még lehet folytatni a harcot s hátha egyszer még onnét felkel a lebukott ma­gyar nap is. És Gulácsi Já­nos elindult Oroszország felé. Legyen Március a neve 1921-ét írtak a naptárban, két éve annak, hogy Cári­cin környékén megismerke­dett a szikár, csiUogószemű Natália Petrovnával — aki megígérte akkor, hogy várni fog rá, ha vége lesz a harc­nak feleségül megy hozzá. So­kat gondolt rá a véres har­cok alatt, álmodta a jövőt Nátália Petrovnával, s való-' ban 1921-ben el is ment érte Cáricinbe s megtartották az esküvőt. Elhatározta, hogy volt ha­difoglyokból, vöröskatonákból szovhozt szervez, közös gaz­daságot. Az első gyümölcs­fák mikor lombot engedtek, megszületett az első fiú. Le­gyen Március a neve, s Ná­tália Petrovna boldogan mondta: — Legyen, hisz ekkor volt a fi csodálatos forradalma­toknak a győzelme. Két esztendő múlva kis­i lány köszöntött be Gulácsi János Georgievics szovhoz­! igazgató házába, öt Amáliá­nak keresztelik, emlékére an­nak az olasz leánynak, aki Becsben. pár hétig ápolta a menekült Gulácsit.. így tel­nek a napok boldogságban, örömben. Épül, szépül a szov­jet haza, de szíve mélyén még mindig ott él a Tisza- part, a poros, akácos nyi rec­segi táj. Mindig álmodik, hogy egyszer még visszatér, hogy leng még a vörös csil­lagos lobogó büszkén a Kos­suth téren... Szabadságot Európának! A megvalósuló álmokra tör 1941-ben a fasiszta hódító, Hitler. Gulácsi János elindít­ja a családot kelet felé, s ő, ismét felveszi a fegyvert s mint __ a szovjet hadsereg törzsőrmestere, a harctérre megy. Igaz, az első hónapok­ban vereség vereség után, de hitt a győzelemben, mert a proletárokat verhetik, de el­pusztítani nem tudja soha senki sem! S valóban eljött a nagy nap. Sztálingrádnál a német seregek döntő vereséget szen­vednek. Megindul a győzel­mes előrenyomulás nyugat fe­lé. A jelszó: „Barlangjában elpusztítani a fenevadat’‘. A szovjet emberek szent eskü­jükhöz híven harcolnak. Boez- szút az elpusztított szovjet falvakért, felszabadítani az elnyomott rab népeket, sza­badságot Európának! Maréknyi föld a Tisza partjánál Gulácsi beteg. Nemrég volt súlyos sebesült, de bensőjé­ben feszül a hit, hogy lesz újra gazdaság, lesz újra élet, csak akarni kell. Ezen a na­pon' érkezik hozzájuk a front­parancsnok parancsával, Anasztáz Mikojan elvtárs. A parancs így szó: — Gulácsi János nem megy tovább a frontra, szervezze újjá a szov­hozt, indítsa meg a termelő munkát! Fel kell cserélni a fegy­vert az újjáépítő szerszám­mal. 1945. április 4-én Gulácsi Já­nost a szovhoz munkásai könnyes szemekkel odatemet­ték kedvenc fái alá, sírhant­jára a hazatérő bajtársak hoz­tak egy maréknyi fjildet a Tisza partjáról. Gyarmati Béla Pusztai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom