Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-03 / 52. szám

Tehb mint négy és Sél millió kötet o polcokon Ezer tsz-mozibérlet két hónap alatt A. nyíregyházi virágváros Egy munkásoívasó állag A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsánál értékelték a szakszervezeti könyvtármoz- gakan elmúlt évi fejlődését. Az országban jelenleg 4442 könyvtárat — központi, kör­zeti, önálló, vagy letéti könyv­tárat, illetve kölcsönző állo­mást — tartanak fenn a szak- szerveretek az üzemekben és a művelődési otthonokban. Ez a szám az előző évihez képest nem jelent emelkedést, mert — éppen a könyvállo­mány jobb kihasználása ér­dekében — az ugyanazon helységben — főképpen fal­vakban, vidéki városokban — működő, különböző szakszer­vezetekhez tartozó könyvtá­rakat összevonták. Az olva­sók jobb kiszolgálását segíti elő az is, hogy a múlt évben valamennyi szakszervezeti könyvtár állományából kivá­logatták a felesleges, az el­avult, elrongyolódott példá­nyokat — összesen mintegy félmillió kötetet —, s ezeket most kiselejtezik. A nagy­arányú „könyvtártakarítás” ellenére a szakszervezeti könyvtárakban található mű­vek száma jóval meghaladja a múlt évit, s eléri a négy­millióhatszázezer kötetet. A rendszeresen felfrissített állományból az olvasók is szívesen kölcsönöznek. A könyvtári tagok tábora csak­nem 600 006 főre gyarapodott, amihez hozzá kell még szá­mítani azt a több százezer érdeklődőt, akik csak estén­ként visznek haza olvasniva­lót. Egyre hatásosabb a 17 könyvet olvas évente könyvajánlás, az új művek népszerűsítése. A fokozódó ol­vasási kedv és a könyvkiadás javulása mellett ennek tulaj- dpnítják, hogy a kölcsönzött művek között —, amelyek száma tavaly csaknem kilenc­millió kötetre emelkedett — egyre többen forgatják a mai magyar és a szovjet irodal­mat. Az ismeretterjesztő ki­adványok közül elsősorban a korunk technikai vívmányai­val foglalkozó írások, továb­bá az utinaplók és a nevelési kérdéseket tárgyaló művek népszerűek. Hogy az üzemek­ben folytatott népművelési munkának milyen fontos esz­köze a könyv, mutatja még egy adat: egy munkásolvasó őt évvel ezelőtt évi átlagban hét könyvet olvasott el, a múlt esztendőben már 17 szépirodalmi, ismeretterjesztő, vagy műszaki témájú művet kölcsönzött ki. A földmű vessző vetkezeti szervek ebben az esztendő­ben 16 500 varon gyümölcs — egyebek mellett 8000 vagon téli alma, 1730 vagon kajszi, 1700 vagon szilva, 1100 va­gon őszibarack, 800 vagon málna, 500 vagon meggy és 200 vagon cseresznye — szer­ződéses felvásárlását tervezik. A szerződések kötése az or­Tavaly megyénk néhány községéből az a hír jött, hogy a termelésben jól dolgozó tsz- íiataiokat mozijeggyel jutal­mazza meg a vezetőség. Má­sutt is átvették a módszert s felfigyelt erre a moziüzemi vállalat is. Ennek eredményeként 1963 elején —először az országban — Szabolcs-Szatmár megyé­ben szervezték meg a tsz-mo- zibélet akciót. Éltek a lehető­séggel a termelőszövetkezetek s úgy döntöttek, hegy a kul­turális alao eay részét moá- bérlet vásárlásra fordítják. Fehérgyarmat, Sényő, Tar- pa. Nyírmeggyes, Szamosan- gyalos és Szamostatárfalva az elsők között igényelt tsz-mo- .zibérletet. Az év első két hó­napjában megyénk száz köz­ségében több, mint ezer bér­letet vettek meg a termelő­szövetkezetek, mintegy 400 ezer forintért. Várható, hogy a zárszámadások után ez a szám tovább emelkedik. szág egész területén március­ban kezdődik. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, a term el őszövetkezeti csoportok, az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek és a hegyköz­ségek a föidművesszövetkeze- tek megyei értékesítő köz­pontjaival — a MÉK-kel —, a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni gazdák pedig a helyi földművesszövetkezetek­kel köthetik meg az értékesí­tési szerződést az eladásra szánt gyümölcsre. Az átvételi árakat — mint a SZÖVOSZ illetékes munkatársai közöl­ték — úgy állapítják meg. hogy az áru gyümölcsüket szerződésesen értékesítő ter­melőszövetkezetek, termelő­szövetkezeti csoportok, egy­szerűbb mezőgazdasági szö­vetkezetek és hegyközségek 15, a termelőszövetkezeti ta­gok és az egvéni gazdák pe­dig 10 százalékkal kapianak többet: az adott gyümölcsfé­lére érvényes szabad felvá­sárlási árnál. Ha a termés kö­zelebbi ismeretében a ter­melő az előzetesen leszerződött mennyiségnél többet akar ér­tékesíteni, akkor az átadás előtt ké» héttel még pótszer­ződést köthet. Mai hozomány — A Jani nem volt megelégedve a munkaegységemmel. Szegő' Gizi rajza Márciusban kezdődnek a gyümölcs­értékesítési szerződéskötések ALEKSmDR MSZIB0V: Fordította SZATHMÁRI GÁBOR 24. Aszskemek természetesen módjában állt volna, hogy ki­hallgassa a századparancsno­kot, akinek a beosztottja volt Homairn. ő bizonyára többet tudott volna mondani. De Asz­ker nem sietett ezzel. Először a sorkatonákkal kellett be­szélni. Az ő vallomásaikból akarta tudni, miféle ember ez a parancsnok, hogyan kell ve­le szemben viselkedni. Schulz hadnagyról, a szá- zadparancsnokról ennyit tu­dott meg Aszker: igényes és szigorú, a parancs teljesítését minden körülmények között megköveteli, de igazságos. Semmiségekért nem büntetett, sajnálta a katonákat. És még egy: Georg Homann Schulz javaslatára kapott rendkívüli szabadságot. Aszker érezte, hogy álmos­ság környékezi. Majd lera­gadt a szeme. Felállt az asz­tal mellől, fel-alá járt a szo­bában, s hogy elűzze az ál­mosságot, rágyújtott. Ablaká­ból a láger területének egy részét látta, a nagy lakóba­rakkokat. Az egyik barakk IStiX március 3. mellett egy fogolycsoport jó­kora nyírfarönköket fűrészelt keresztvágó fűrésszel. Egy másik csoport egy földbe­ásott oszlopnál tett-vett, a friss földet döngölte az osz­lop körül. Az egyik hadifogoly pedig — „vasmacskával” alá­bán — már mászott felfelé az oszlopon, ezüstös színű hangszórót tartva a kezében. A távolabbi épület ajtaján egy német lépett ki, mögötte pedig a kísérő őr ment. Ki­hallgatásra hpzták a soron kö­vetkező hadifoglyot. Aszker az asztalhoz lépett, begombolta gimn ászt vor kajá­nak a nyakát, megfésülte a haját, s leült. Néhány pillanat múlva már a folyosóról hallatszottak a léptek. Kinyílt az ajtó, s az őr bevezette a foglyot. Aszker végigmérte az ajtónál álló em­bert, s közben intett a kísé­rőnek, hogy távozhat A né­met — éltesebb korú, köp­cös, zömök, kissé görbelábú ember — nehezen lépdelt elő­re a szoba közepén álló szék­hez. Közben megbotlott vala­miben, s majdnem elesett Za­varba jött, elpirult. Amikor a szék mellé ért, nem mert leülni, hanem kérdően nézett Aszkerre. — Üljön le, — mondta neki az őrnagy. A német végre letilt, ® téri­dére tette két nagy csontos kezét. Az újjain egészen tö­vig voltak vágva a körmök. Megnedvesítette a szája szé­lét, s egy mély sóhajtás sza­kadt fel belőle. Sandán, vizs­gálódva nézte a vele szem- hem, az asztal másik oldalán álló, magas termetű szovjet tisztet. Észrevette, bogy a tiszt hátrafésült, szőkésvörös haja megritkult már egy kissé, a homloka feltűnően magas. Szürkés színű szeme nyugal­mat, magabiztosságot sugároz. Csontos orrának nyergén egy finom kis görbület ült, arc- csontja széles, álla határozot­tan ívelt. Gimnasztyorkája fe­szesen simult atlétakülsejű testére. Széles derékszíj övez­te körül keskeny derekát, A tiszt egész küljese erőről, ener­giáról, egészségről tanúsko­dott. Miközben így vizsgálhat­ta a német — saját maga szá­mára is meglepő .módon — úgy érezte, hogy már nem fél ettől az orosztól Arcának me­revsége mintha felengedett volna. Aszker is a fogoly arcát ku­tatta, s közben lassan a szék­re ereszkedett. — A neve? — kérdezte a németet. Rekedt, a hülésesre emlé­keztető hangon mondta, hogy Herbert Lángénak hívják. — A rangja? — Obergefreiter. Januártól tavasz — A parkok óvodája M Ötvenezer muskátli, hortenzia, pálma... Virágváros a föld alatt. Pál­mákért, folyosók, két oldalt virágágyak. A kora tavaszi napsugár ezeregyszáz négyzet- méter üvegtetőzeten csillog. Kinn még birkózik a tél, de itt benn már visszavonhatat­lanul a kikelet az úr. Csak­nem félszázezer dísznövény, muskátli, ciklámen, horten­zia, cinerária, aszparágusz, primula, pálma és ki tudná felsorolni hány fajta csodás virág létezik, gyökeret hajt, magot érlel, s száz meg száz színű virága illatoz. Olyan a Nyíregyházi Kertészeti Válla­lat Árok utcai virágkertészete ilyenke»-, mint egy hatalmas parfümös üveg. — Nálunk már január el­sején beköszöntött a tavasz — mondja Czigler Foren c ker­tészmérnök, aki Gyúró György főmérnök társaságában kalau­zol e különös birodalomban. — Itt a jácint a hírnök. — Nyílik a szegfű is, mely­ből 3000 tő van — nyitja ki az egyik üvegház ajtaját Gyú­ró György. — Tóth Józsi bá­csi 65 esztendős kertészünk a mestere — mutatja be a virágok titkainak tudóját. — Az ő fel­adata Nyíregyháza parkjainak az ellátása virágokkal. — Már meg is van a szük­séges mennyiség — mondja Jó­zsi bácsi. --- Hisz csupán be­góniából 64 000, agerátumból 10 000, antirrhinumból 10 000 és szalviából 3000 palántát ne­veltem. Ezek a koraiak, aztán következik a petania. cixnnia és a többiek... Csak egy baj van. Hamarosan nyugdíjba kell mennem, s nehezen vá­lók meg a virágoktól. Művészet ez ••• Vall és emlékezik az öreg virágkertész. — Életem nagy részét a vi­rágok közt éltem. Már 1917- ben kezdtem . Űjfehértón, Bé­kési Gytjla királyi kormány­tanácsosnál. Virágokat szere­tő, világjáró ember volt. Az ő birodalmában megtalálható volt az Európában honos ösz- szes fenyőfajta. De a felesé­ge még nagyobb virágbolond volt. Ha nyáron elutazott va­lamilyen fürdőhelyre, s ott látott egy új típusú szőnyeg­ágyat, már táviratozott is, el­mondta férjének, s nekünk, mikorra megérkezett, el kel­lett készíteni. Állatfigurákat formáltunk virágokból, s úgy ültettük a gyepszőnyegbe. Különösen szerette a pálmá­kat és a tubarózsát. De hol van már az az idő?! A ipi szakmánkba is bevonult a modernség. Mert művészet ez, kérem, ízlésre, szépre nevelő művészet. S nem csak egyesek szórakozása _ Vegyészkedés A virág titkainak kutatása űzte Tóth Józsefet Debrecenr be, aztán Mauthnerhoz Pest­re, Pallagpupztára, a Kerti- maghoz, s öregedő fejjel, sok tapasztalattal került Nyíregy­házára. Most is Űjfehértón lakik, innen jár be. — Egy-egy virág nevelése több gonddal jár mint ery gyereké — mondja, s föidsza-ú kezével az asztalon előtte lé ő talajokból mint valami ve­gyész, úgy keveri össze, ar'- nyosan, a különböző virágé1 r.ak megfelelőt. — Így e?: jól 'kézzel, mert érzem — né fel egy pillanatra. — Az ar nyokat a térág fajtája és fe lettsége követeli meg. E cé ra 6—7 fajta földet haszr lünk. A másik asztalnál Sztokl' János virágkertész vegyészke- dik. Huszonöt esztendeje keve­ri a földet a cserepesek ré­szére. — Most éppen a ciklámen­nek állítom össze a talaját. Fz akácfalcmbot, szarvasmariv­trágyát és tövén yhamokot igé­nyel. Ki a virágot szereti Több évtizede lesik a virá­gok titkait. Szeretteik, ked­venceik sok örömet szereztek a menyasszonyoknak, édes­anyáknak és apáknak névna­pokon, vagy egy-egy születés- napi felköszöntéskor. — A virágokról sok szépet írtak a költők, de úgy sze­retni, mint mi szeretjük, ta­lán senki — így Tóth József. — Aki a virágokkal foglal­kozik az örökké fiatal és sze­Negyedszázados a nyíregyházi kertészoktatás reümes — vallja az 59 éves Sztoklász János. — Ezzel hó­dítani lehet kérem. Még an­nak is, aki csúnya... Mert a A nyírségi gyümölcster­mesztés kibontakozásának kezdetén, 1938-ban hoztak lét­re Nyíregyházán a gyümölcs- termelés szakmai fejlesztése érdekében az első oktatási in­tézményt, a kertmunkáskép- ző iskolát Később a kerté­szek nevelése középiskolai fo­kon folyt, s az igényeknek megfelelően hozták létre az utóbbi években a felsőfokú oktatási. Több száz gyakorlati és el­méleti szakembert nevelt ne­gyedszázados fennállása alatt a nyíregyházi iskola. A tech­nikum az idén, április 6-án ünnepli fennállásának 25. év­fordulóját. a jubileum alkal­mából öregdiák találkozót rendez a technikum végaett diákjai részére. — Oberge frei tér — ismétel­te Aszker, miközben felje­gyezte az asztalon előtte fek­vő papírra. — Hol teljesített szolgálatot? Nevezze meg a divíziót az ezredet, a zászló­aljat és a saját beosztását. — „Teufel”-divizió, motoros lövész ezred, harmadik zász­lóalj, első század, első sza­kasz. Aszker figyelmes lett: Georg Homann is az első századnál volt. —- Igen — mondta rá. — Most a pártállásról kérdezem. Tagja a nemzeti szocialista pártnak? — Nem, — rázta a fejét Lange. — És soha nem is voltam. — Akkor talán bizony kom­munista? — kérdezte Aszker nem minden éle nélkül. A német mélyet lélegzett és ismét a fejét rázta. — Kommunista sem vagyok. — Leereszt tette a hangját, s érezhető sajnálkozással ismé­telte: — Igen, tiszt úr, nem vagyok kommunista. Pártom- kívüii vagyok. De a párton- kívüliek is különbözőek lehet­nek. Vannak meggy őződéses, szilárd elvekhez ragaszkodó emberek És vannak, akik örökké meditálnak mindenen, határozatlanok, nehéz fejűek. Én az utóbbiak közé tarto­zom. — Nocsak! — nevette el ma­gát Aszker. — Meglehetősen szigorú szemmel nézi saját magát.. — Vegye úgy, ahogy önnek tetszik, — húzta fel a vállát a német. — Azért mondtam azt, amit mondtam, mert a szociáldemokratákkal szimpa­tizáltam, s bármennyire is szomorú bevallani, a tulajdon hátamon segítettem a hata­lomra Adolf Hitlert és a ná­cikat. — Ezt hogyan értelmezzem? — kérdezte Aszker, aki kezdte élvezni ezt a szokatlan ki­hallgatást. — Én természetesen nem egyedül voltam ilyen. Kide­rült, idióta volt mindenki, aki bedőlt a nácin maszlagjának, hogy a német népnek nagy küldetése van ezen a földön. Ilyenek pedig nem kevesen akadtak,.. — Ez igaz — hagyta hely­ben Aszker. — Na és most milyen nézeteket, vall? Má­sokat, mint azelőtt? — Igen. — Annak hatása alatt, hogy foglyul esett? A kérdésben irónia volt. Lange elvörösödött, fejét le- horgasztotta. — Nem, — mormogta alig hallhatóan. — A fogságnak ehhez semmi köze. Más ennek az oka. Egészen más. — Mégis, mi? — Más, — ismételte Lan­ge. — Az egészről azok a kü­lönben igen rendes emberek tehetnek, akikkel az éle­tem során sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnöm. — Kik ezek pontosabban? — Hárman voltak, * tiszt úr. Rendkívül különböző termé­szetű, de nagyon rendes em­berek. Egy ott maradt Né­metországban. Megmondanám a nevét, de ön úgy sem veszi semmi hasznát. — Nem biztos. — Lothar Fischnek hívják, sircsősz. — Temetőcsősz, — nem azt akarta mondani? — De igen, igen, temető­csősz. Bocsásson meg. Lange egész zavarba jött. — De lám- csak, jobban ismeri a német nyelvet, mint én magam... — Szóval mi a nevezetessé­ge ennek a Fisch temetőcsősz­nek? (Folytatjuk) virág szépít te. Halk kuncogás, huncut mo­soly az au-cokpn. — Jani bácsi most íjra fiatal ember — mondja a fiatal, szőke mérnök, Czig­ler. — Most nősült másod­szor. — Tetszik tudni, az eSső feleségem meghalt így ket­tesben csak jobb mint egye­dül. Nem igaz?! Egyetértöleg bólintunk. Nyíregyházán 250 000 négy­zetméter parkfelületet tarta­nak gondozásban, melye* Tóth József és Sztoklász Já­nos és munkatársaik látnak el virágokkal Várják már az idő javulását A tavasszal 125 000 virágpalántát ültetnek ki a város 18 parkjába fe a Sóstón. Víz! víz! — Csak a vízzel vagyunk bajban — mondja Gyúró György főkertész, — Bizony kérem — néz rám szomorú tekintettel Tóth — mert nincs nagyobb szo­morúságunk és szívfájdal­munk, mikor látjuk, hogyan hervadnak el a szép és oly sok-sok áldozattal, szeretettel nevel virágjaink. Ez az esztendő azonban vál­tozásit hoz. Kapnak vizet a Bujtosról. S akkor vidulni fog a két öreg kertész, mert látják, hogy van értelme fá­radozásuknak. Farkas Kálmán Koptatják az akácmagot A koptatott, mag a mező­gazdaságban már nem újdon­ság. a cukorrépa-termesztők évek óta eredményesen alkal­mazzák ezt a módszert. A maghéjkoptatásra most az er­dőgazdaságokban is rátértek. A szabad szemmel alig ész­revehető koptatás után a magvakat akár egy évig is eltarthatják és azok 80—100 százalékban kikelnek. A bu­dapesti erdőgazdaságban ké­szült géppel napi nyolc má­zsa akácmagot koptatnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom