Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-23 / 69. szám
„Gyermekünk azóta sem született...“ Budapestre küldték Zérci István balsat veterán emlékezéseit Balsai veteránok visszaemlékezései az 1919-es Tanács- köztársaságra címmel diszal- b umot készített — az úttörők közreműködésével — Krutill.a Józsefné pedagógus. Krutilla Józsefné személyesen kereste fel a faluban élő veteránokat, rögzítette a Tanács- köztársaságra vonatkozó visz- szaemlékezéseket, majd az ösz- s begyűjtött anyagot az úttörőkkel lemásoltatta és az adatszolgáltatókkal aláíratta. Az ily módon összeállított tanulmány hitelesen számol be az első magyar proletárdiktatúra helyi eseményeiről, a Tanácsköztársaság dicső harcairól és a bukását követő megtorlásokról. A kézzel írott album egy példányát megküldték a Magyar Partizán .Szövetség Országos Központjának is. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Zérci Istvánnak, a szabolcsi zászlóalj volt szakácsának elbeszélését. Haza az olasz frontról Zérci István részt vett az első világháborúban. Az olasz frontról jött haza 1918-ban. Munkához szeretett volna jutni. Munkakönyvét azonban nem kapott. Kérésére a főjegyző azt válaszolta neki: „Munkakönyvét nem adhatok senkinek, mert utasítás Kaptam, hogy a munkára jelentkezőket Nyíregyházára küld- jem. Igv állt be katonának. Első ténykedése az volt, hogy Szabó János tiszthelyettessel Budapestről három vagon ruhát hoztak a hadsereg részére. Ezután önként vállalkozott falura agitációs munkára, embereket toborozni a hadseregbe. Ez a munka sikerrel járt. Naponként 10—15 embert szervezett be. Többek között Ven- csellőről 15-en jelentkeztek katonának. A sebesülés A szervezés után, mint szakács feleségével együtt a harcoló csapatokhoz került. Hatvan előtt megsebesült. Ennek körülményeiről a következőképpen számolt bet: — Nagyon erős volt a harc. Ezért otthagytam a konyhát, kimentem a harcvonalba. Itt bajok voltak, mert az emberek az ellenség elől elszökdös- tek, elbujkáltak a gabonába. Németh Miklóst ott találtam a géppuskával. Nem tudta, mit csináljon, mert a többiek cserbenhagyták. Ekkor láttuk, Felül kell retni a megritkult őszi kalászosokat A megismétlődő aszályos, száraz, őszi időjárás komoly megpróbáltatások élé állította a mezőgazdaságot, mind a talajelőkészítési, mind a vetési munkák végzésében. Különösen az őszi árpánál mutatkozott hiányos kelés. Voltak olyan növények, melyek kikeltek ugyan, de a hosz- szantartó, száraz időben el is pusztultak. Az így megritkult állományt felül kell vetni. Nagyon fontos, hogy a fe- lülvetések megfelelő mélységbe, 4—5 cm-re kerüljenek a talajba. Az éles vetőgép- csoroszlya alkalmazása nélkülözhetetlen követelmény a felülvetéseknél. A tavaszi felül vetések során őszi árpára tavaszi árpát, búzára tavaszi búzát, vagy Fortunato intenzív búzát vethetünk. A vetőmagmennyiséget mindig a megmaradt növényállomány sűrűsége szabja meg. Betakarításnál lényeges az esetleges érési idő kitolódása miatt a két menetben való kombájnolás. Ez a felülvetelt terüleken különösen fontos, mert hosszabb ideig szükséges a renden való utóérlelés. A foltonként teljesen kipusztult vetések helyett, legyen az akár kifagyásos, fel- íagyásos, vagy víznyomásos terület, az előbb említetteken kívül. kukorica, vagy szemes cirok vethető, melyek őszi árpa helyett az abraktakarmány kiesést pótolják. Számításba jöhetnek a szálas ta- karmányhiánv pótlására a köles, mohar, cirokféleségek. Külön kihangsúlyozom az édescirok és édes szudáni cirokfű termesztésének jelentőségét, mert az nemcsak szálas takarmánynak, hanem silózásra is nagyon kitűnő. Nagy előnye még, hogy gyengébb* talajú területeken is bőséges termést biztosít Takács Zoltán főágronóxnus hogy egy sor katona jön félénk lóháton. Egy vastag cseresznyefa mögé bújtunk. Németh lőni kezdett, én meg figyeltem a találatokat. Megfutamítottuk őket. Az elvonulok azonban vissza tüzeltek s nekem a sarkamba talált egy golyó. Ömlött a vér a bakancsomba. Németh vállára támaszkodva értünk vissza a mieinkhez, ahonnan szekérrel vittek a kötözőhelyre. A kanizsai kórházba vitték, ahol két és féi hónapot töltött, felesége pedig' Hatvannál lemaradt, s a gombosi uradalomban konyhai . alkalmazott lett., Szeptember közepén egy horthysta tiszt bejelentette, hogy átvették a kórházat. Közölte azt is, hogy nem nézik ki mi volt, aki jelentkezik hadseregükbe, az „lemoshatja bűnét”. 25 bot a terhes asszonyra Kapott az alkalmon. Igazoló papírt kért, ezzel azonban nem a Margitszigetre ment, hanem feleségét kereste meg. Hatvanban. Egy ideig ő is ott élt, ahol felesége, mint az asszony ro- vi*»na, majd lopva tértek visz- sza falujukba, de észrevették őket és a csak a háztetőn és a szomszéd diófáján át sikerült elmenekülniük. Sokáig bujkált, közben felesége járt be a községbe élelemért. Egyik alkalommal azon- oan felismerték az asszonyt és bevitték a községházára,. ahol férje holléttéről vallatták. A több hónapos terhes anyára huszonöt botot vertek, amitől végtelenül rosszul lett. Alig tudott férjéhez visszamenni. Egy ideig még Kenézlőn kerestek menedéket. Skarbik lános fogadta be őket. Közben az asszonyt orvosi ápolásban részesítették. Hosszabb bújdosás után ment haza Balsára. A csendőrök azonban hamarosan rátaláltak. Sokszor kellett előlük a kerítésen át a határba menekülnie. Visszaemlékezéseit így fejezi be Zérci István: — Gyermekünk azóta sem született, és öregségünkre ketten maradtunk, mint két árva. Hódi László. A 33 éve épült Túr-torkolati bukógát még- sohasem volt így eljegesedve, mint nemrégiben, amikor ez a kép készült. (Varjú Jenő felvétele.) Gávai fiatalok helytállása az árvízveszélyben Késő este volt. Gáván a nyugovóra tért emberek álmát kiállások zavarták meg. — Jön a víz... jön a víz, elönti a házakat..! Valaki a tanácsházára fut. Az ablakból világosság szűrődik. — Elnök elvtárs! Azonnal intézkedjen, mert az Ady meg a Kossuth utcában a víz már elöntötte a házakat... Egy pillanatig dermedt cserid. A jelenlévők hátán vé- gigborzong a hideg. A tanácselnök önkéntelenül is a telefonhoz nyúl, de hiába... — Azonnal a szivattyúkért. ., mozgósítani az embereket. .! csak éjjel ne volna. Ekkor lép be a szobába Sebők Gyula, a KlSZ-szerve- zet titkára. — Jó, hogy itt vagy —, mondja a tanácselnök. — Sok beszédre nincs időnk. Az Ady utcában a házak egyrészt már víz alatt áll. Mozgósítsd a fiatalokat... A KISZ-titkár eltűnik a sötét éjszakában. Az eső sűrűn hullik, de ő ezzel mitsem törődik. Tóth Miklós, Bácskái István, Katona Miklós és a többiek jutnak az eszébe, akikre mindig számítani lehet. .. Erős kopogtatások. A lámpák kigyulladnak. Az ajtóban a szőke, göndör hajú KISZ- titkár áll. — öltözködjetek! Ásót, lapátot, csákányt a kézbe és az Ady utcában találkozunk. Útközben szóljatok be a többi fiataloknak is. Alig félóra múlva mintegy húsz fiatal csákánnyal, ásóval a kézben ott van a megadott helyen. Az asszonyok sopánkodnak, az álmukból felriasztott gyerekek sírnak. — At kell vágni a gátat, különben reggelre teljesen elönti a házakat — mondja a tanácselnök, aki már a helyszíneli intézkedik. A föld fagyos, kemény, csak nehezen boldogulnak. A víz pedig mindjobban emelkedik. A pincék már tele vannak, a hullámok a házak falait mossák. A küzdelem egyre drámaibb. — Fiúk! — kiált a KISZ- titkár. — Ide a Legmarko- sabbak. Nincs más hátra, átvágjuk ezt a szakaszt, és itt engedünk utat a víznek. Igen ám, de a víz egyre jobban emelkedik, a munka szinte lehetetlenné válik, mert a szivattyúk üzemanyaga elfogyott. — Valakinek olajért kellene' menni! — hangzik- a félhomályból egy ' férfihang. — Majd elmegyek én — szólal meg a KISZ-titkár. — Ismerős vagyok a gépállomáson. Féllábszárig érő vízben, sárban, koromsötétben nekiALEKSZANDR MSZIBOV: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 43. Stalecker a kijáratnál állt, s nézte a foglyokat, akik az ■'lök egyetlen intéséinek en- edelmeskedve előbb félre ííltak különböző csoportok í érint, aztán kimentek az udvarra. A deportáltakat elvitték. Minden irányból özönlöttek a munkások a gyárudvarra, a apuk felé. Itt egy szűk foosóíéle volt. Mind a két ólaién egy-egy kapuőr állt, ki kíméletlenül végigtapo- atta a kettesével sorakozó 'unkásokat, szigorúan ügyelje, hogy a műveletből ki ne maradjon egy se. Stalecker, amikor túljutott i motozáson és az utoára ért, Lange háza felé vette útját. Nyugodtnak látszott, de lelke mélyén azért rendkívül izgult. Nem hagyta nyugton íz a frau Lizellél folytatott különös beszélgetés Még belegondolni is furcsa: visszajött Herbert, s nemsokára, néhány perc múlva ismét megláthatják egymást. Stalecker feltétel nélkül hitt régi jó barátjában. Tudta, hogy Herbert megingathatatlan becsületű ember, aki soha, semmilyen körülmények között sem képes az árulásra. De mostani váratlan érkezésére mégsem talált magyarázatot. Már itt is a háza. Mennyi szép közös estét töltöttek ebben a kis lakásban! Egy perc múlva — porig lesújtva a tragédiától, amely néhány órával ezelőtt elragadta az élők sorából Herbert Langet — Stalecker ott ült barátja holtteste mellet*. Befékarolt, s úgy tartotta az órák óta könnyező, alig eszméleténél lévő Lizelt. Az özvegy görcsös sírásban tört ki, valahányszor el akarta kezdeni, mi történt Herberttel. Szófoszlányaiból mégis megtudta Stalecker: Herbert azért hívta őt ilyen sürgősen, mert be akarta mutatni annak, akivel hazajött. Megtudta azt is, hogy Herbert nem akarta elhagyni a házat, úgy látszik, félt valamitől. Langeék egyik szomszédja jelent meg az ajtóban. Egy gyárimunkás, akit Stalecker régóta ismer. A szomszéd az ujjával intett a műszerésznek: jöjjön Id. Stalecker magára hagyta Lizelt, s kiment. A munkás félrevonta a veranda végébe. Óvatosan szétnézett, s úgy suttogta: — Itt volt a rendőrség! — Miért? — Előbb az orvosukkal együtt jöttek, hogy megállapítsák a halál lényét, felvegyék a jegyzőkönyvet, meg miegymás. — És utána? Tálán visz- szajöttek még egyszer? — Igen. És akkor már velük voltak a katonai parancsnokság képviselői Is. — Ez természetes. A szomszéd egyik lábáról a másikra állt, látszott, akar még valamit mondani. — Kiszedték Herbert iratait. Tudja, én figyeltem őket, amikor lapozták Herbert igazolványát... Nem tetszettek nekem ■ ezek az alakok. A szemüket úgy jár látták a papírokon, mint valami vércse. Ezért aztán gondoltam, hogy..„ — Ebben nincs semmi különös, — mondta közömbösen Stalecker. — Háborús időt élünk, pontosan . utána kell nézni, kivizsgálni. Az óvatosság soha nem árt — Persze, persze, — vágta rá a szomszéd. — De... — Harmadszor is jöttek? — kérdezte Stalecker, mert látta, hogy még mindig akar valamit mondani a munkás. — Hivatalosan nem. De éppen az imént mászkált itt fel-alá két ilyenféle ... Stalecker visszament Dízelhez. Fél óráig maradt még utána. A következő napon, amint felbúgott a munka végét jelző gyári kürt, Stalecker azonnal a kijárat felé igyekezett. Sietett haza, hogy gyorsan megebédeljen, mert úgy tervezték. hogy utána a feleségével együtt elmennek Dízelhez. — Egy pillanatra! — hallotta a háta mögül. Stalecker megfordult. Egy magas, unterofficeri egyenruhát viselő férfi igyekezett utána. — Bocsásson meg, mi az ön neve? — kérdezte a tiszthelvfites. amint közelebb lépett, s derűsen tisztelgett. — Ottó Staleckernek hívnak. — Ön műszerész? — Igen. — Ön volt Lángénál és tud mindenről, ugye? — Ott voltam, és mindent tudok. — Én vagyok az az illető, aki Herberttel jött ide, Ost> burgba. Beszélnünk kel). Hol lehetne? Stalecker tanácstalanul vállat vont: — Esetleg menjünk el valahová. Negyedóra múlva már a Stalecker lakásától nem mesz- sze eső egyik kiskocsmában ültek. Aszker’ elmondta, mi történi Lizellel, hogyan vesztette el az életét Herbert, s miért kellett sürgősen elhagynia a lakást. — ön kicsoda? — kérdezte Stalecker. — Én? — gondolkodott el Aszker. — Kommunista vagyok; Stalecker elvtárs. Lángéval együtt dezertáltunk a Wehrmacht’oól. Elhatároztuk, hogy illegális munkát végzünk. Ebben önnek kellett volna segítenie. Stalecker felnevetett. — Ön meglepő dolgokat mond. Kertelés nélkül beszél, holott azt sem tudja, tulajdonképpen kivel áll szemben. — Nincs más választás a számomra — Aszker vállat vont — Herbert Lange meghalt., egyedül maradtam, iratok nélkül. Igazolványaim tulajdonképpen vannak, de elvesztettem a fejem felől az egyetlen menedéket, s így hamarosan lefognak. Herbert pedig magáról csak jókat mondott nekem. Beva’lom. hogy Herbert ’ jóvoltából nagyon sokat tudok az elvtársról. — Tegyük fel, hogy így van. Magáról viszont senki egy szót sem szólt nekem. Bocsásson meg, hogyan kutatott fel engem? — Stalecker igyekezett nyugodtan beszélni, de látszott rajta, hogy izgatott. (Folylaijuk) vág az útnak. Nem sok idő telt bele — talán még maga sem tudja hogyan történt — egy vontató nyergében visszatért az üzemanyaggal. Megindultak a szivattyúk. A gát átvágási munkája megkönnyebbült. Már hajnalodon, amikor tíz órai kemény, megfeszített munkával huszonöt méter hosszú, másfél méter mély nyílással sikerült a gátat átvágni és a víz megindult békésebb , útjára... De alighogy elmúlt az egyik veszély, már jött a másik. Néhány napra rá a Lónj’ai-csatoma háborgott. Az egyébként „szelíd’1 csatorna. mintha megunná tétlenségét. hullámai erősen ostromolták a védőgátaikat. — Szombat este úgy éjfél körül járt az idő — mondja a KISZ-titkár — amikor a tanácselnök értem jött. Már sejtettem a közeledő veszélyt. .. Itt már nem néhány házról, hanem sokkal többről volt szó. A faluról, a földekről, a község közlekedéséről. .. Mert ha a hidat elviszi a zajló jég, el vannak vágva... Hűvös, csípős szél borzol- gatta az emberek arcát, de ezt senki sem érezte. Fáklyák mellett állandóan folyt a mentési munkálat. Fiatalok, idősek vállvetve éjjel-nappal vigyázták a csatornát. — Sikerült — mondja a KISZ-titkár. — Szombat estétől vasárnap délig egyfolytában dolgoztunk. Bálint Lajot
