Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-01 / 50. szám

Vannak kellemes gondok is AKIK KÖTÉLLEL HÚZNÁK A TAVASZT A földeken roegvéfcnyodott a hótakaró. Az időjárás eny­hülése a tavasz közeledtét jel. zi A biri Táncsics Tsz-bem már nehezen várják a tavaszt. A korai tél beköszöntése közel háromszáz hold őszi szántást akadályozott meg. Aztán a kemény tél, a takarmányszük­ségletüket is jól megcsappan- totta. A majomban kisebb ember- csoport a silógödröt bontja. Kell a jószágnak a takar­mány. A csákány szikrázva pattog a föld kemény fagyá­ban. Az idő még kissé csípős, de az emberek homlokán ki- gyöngyözik a verejték. A betongyűrűre támaszkod­va, kék mackóba öltözött asszonyka a férjét szólítgatja: — Hogy döntöttél, megve­gyük a motort? A férfit a többiek biztat­ják. — Nem értek én hozzá, szólj a Sanyinak, az majd megnézi... — Tehát akkor megvesszük! Az asszony megigazítja f^j­kendőjét, arcán bujkál a mo­soly. Hogy fog majd cso­dálkozni a férje, a Pannóni­án, ha estére hazamegy! Mert titokban megsúgja nekünk, hogy nem kis motort, hanem nagy Pannóniát akar venni. Az emberek tele vannak kellemes gondokkal A szö­vetkezet az elmúlt évet jól zárta Harminchat forintot osztottak egy munkaegységre. A tagok becsületes, szorgal­mas munkája meghozta a gyü­mölcsöt. Érdekes dolgot mondtak el az emberek. Azokat a tsz-tagokat akik tíz éve megszakítás nél­kül tagjai a szövetkezetnek, oklevéllel és 500 forint pénz­jutalommal ajándékozták meg. — Nem bánnám, ha a tíz éven felüli tagságért maridén évben jutalrrfaznának — mondja Harajda Ferenc, aki egyike volt a törzsgárdának. — Nem lenne az egy kicsit sok? — tréfálkozik vele Már­Ha továbbra is ilyen jól gaz­dálkodunk, rövidesen új házat, bebútorozva építek a lányom­nak.» — Azt én is akarok építe­ni, de az enyém hamarább meglesz Feri bátyám — mond­ja Márton János. — Hát kedves öcsém én nem irigyellek. Fiatalabb is vagy, meg többet is keresel. Mennyit is kaptál most? — Ha beleveszem a háztájit is akkor közel harmincezret. — Na látod! Mondtam én neked akkor, hogy gyere fiam utánam, nem bánod meg. — Nem is bántam meg, csak az az 56-os ellenforra­dalom ne lett volna. Hol áll­nánk már most­ton János tsz-tag. Persze tit­kon egyetért vele, mert ő is kapott hűségjutalmat. — Amilyen szerencsés em­ber vagyok, nem lehetetlen, hogy így lesz, — mondja mo- sojogva Harajda bácsi — mert nekem ez a februári hónap nagyon szerencsés. Február­ban születtem, februárban nősültem, februárban mene­kültem meg a fronton, feb­ruárban léptem á tsz-be és februárban kaptam a jutal­mat is— — A nősülés is szerencsés volt Feri bátyám — ugratja Vasas László. — Nekem az — vágja rá minden gondolkodás nélkül. — Van egy 14 éves kislányom. Igaz, most sem rossz a szö­vetkezet gazdálkodása. Külö­nösen mióta Szoboszlai Pál a tsz elnöke. Hozzáértő határo­zott vezető, aki nagyon tudja lelkesíteni az embereket a szövetkezet ügyéért. A tavasz közeledtére már megmozdul­tak. S ha a tavaszt kötéllel lehetne húzná, elsők volnának ebben a versenyben. Jövőre negyven forintot terveztek egy munkaegységre. Ha az időjá­rás is kedvezne, túl szeret­nék szárnyalni— Ez évbein még csak tizen­kettőn kapták meg a hűség- jutalmat. Jövőre már többen. Aztán még többen. Igaz, van- , nak még Biri bér. is olyanok, akik vissza-vissza tekintenek. Négy új szarvasmarha-hibrid az országos fajta*kísérletekben de Harajda, Márton és a töb­bi tsz-tagok élete példázza: az út jó, csak a göröngyöket kell még tovább egyengetni. A mezőgazdasági fajta és termeléstechnikai minősítő in­tézethez megérkeztek az első bejelentések az állatnemesítés eredményeiről. A bejelentéseiknek megfe­lelően az intézet elsőnek az új szavasmarha-hibrideket vizsgálja felüL Két nemesítő négy változatot jelentett be. Á magyar tarka és a jersey keresztezésével a hazai szarvasmarha-állomány döntő többségét kitevő magyar tar­kánál modernebb, gazdaságo­sabb fajtát kívánnak előállí­tani, amelynek egy edel kisebb testűek és korábban foghatók tenyésztésre, tehát jóval ke­vesebb takarmánnyal lehet előállítani ugyanannyi tájét és húst Egy másik a ma­gyar tarka és a kosztrómai keresztezésével előállított faj- taj eleit nagy tejtermelő ké­pességével tűnik ki és nagy mennyiségű, jó minőségű húst ad. Külterjesebb gazdálkodás mellett is jól megélő magyar szürkét kosztrómaival keresz­tezték hogy az új fajta az igénytelenség megőrzése mel­lett is több tejet és húst ter­meljen. A negyedik változat szintén á jersey előnyös tu­lajdonságait, valamint a he- terózis-hatást értékesíti olyan haszonállat formájában, amely évente élősúlynál 8—10-szer több, nagy zsír- és fehérje­tartalmú tejet ad. Tanulni is akarnak. Márton János tsz-tag például búsan panaszolta, hogy szeretné is­kolára menni, valami szakmai tanfolyamot tanulni, de hát válahogy ínindig kimarad a szórásbóL Az 50 éves Harajda bácsi is ézt vallja. Hozzáteszi; — De szeretnék a Szovjet­unióba menni valamilyent ked­vezményes úton! Had hoznék onnan egy kis tapasztalatot a szövetkezetünknek. Persze nemcsak ón, hanem többen is. Ügy vélem, ennek nem les2 semmi akadálya. Bálint Lajos ALEKSZ^DR 1ÚSZIB0V: Fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 2L — Nem, nem. Természete­sen. — Likov közelebb húzta magához a hamutartót, s óva­tosan beleszórta cigarettája végéről a hamut — Csak azt szeretném.» — Mondja csak. — Ügy vélem, Alekszej H- jics, alaposan utána kellene néznünk ennek az Ottó Irtss- nek. Vállalkozni inkább min­denre, ami csak elképzelhető. — D© hiszen tudja, hogy ez lehetetlen. — Megértem, de.;. — Meg aztán aligha lehet minden szavának hitelt adni. Most foglalkozzunk a másik­kal. Hómahnal. — Itt egyetlen kiút van. — Mégpedig? — Utána néztem. Azon a frontszakaszon most csend van. A mi csapataink még vagy kér hétig várnak á tá- m-.dás megindításával. Min­den jel arra mutat hogy a 1963. máricus L közeli napokra a németek nem terveztek ott semmifé­le hadműveletet Alekszej Iljícs elmosolyo­dott — Elképesztő, — mondta nevetve. — Nem értem. — Azt mondom; elképesztő, hogy néha mennyire azonos gondolatok jutnak különböző emberek eszébe Még mindig nem érti? Szóval maga azt javasolja, hogy alakítsunk egy különleges csoportot s dob­juk át a fronton ugyanahhoz a „Teufel” divízióhoz, ahon­nan átszökott hozzánk Ho maim. Nem így van? Likov bólintott. — A csoportnak — folytat­ta a gondolatot Alekszej 11- jics — foglyokat kell szerez­nie abból a zászlóaljból, vagy még jobb, ha abból a század­ból, amelyikben Homann szol­gálatot teljesített Így gondol­ta? Likov ismét bólintott. — És ez arra kell, hogy kihallgassuk a foglyokat és megállapítsuk, miféle szerzet ez a Homann. Jól értettem amire gondolt? — Pontosan ézt akartam jáváSóini. — Akkor rendben van. — Alekszej Hjics ravaszkásan hunyorított. — Közölhetem, hogy fél órával ezelőtt elküld­tük a frontra ezt a megbíza­tást — Alekszej Hjics, vissza kellene vonni! — Likov felállt — Miért? — Az ügy túlságosan bonyo­lult és kényes ahhoz, hogy a mi megfigyelésünk nélkül... Szóval Kenmov őrnagyot sze­rettem volna odaküldeni. Alekszej Iljics szintén fel­állt — Ami azt illeti, — mondta — igaza van. — Akkor én most megyek a repülőtérre, beszélek vele, mindent megmagyarázok neki, s nyomban útnak indítom. — Menjen. A hadseregpa- rancsnokságnak pedig üze­nünk, hogy amíg Kerimov oda nem érkezik, ne kezdjenek hozzá semmihez. 22. Április utolsó napjait írtak. Késő este volt amikor Ász­kor kilépett a liftből, s be­nyitott a titkárságra. Az ott ülő tiszt felállt s katonásan kezet szorított Aszkerral. — Üdvözlünk újra itthon, — mondta közben. 19 millió tasak zöldség Áz elmúlt három aszályos esztendő sok nehézséget okó­zott a vetőmagtermesztésben is, az idei vetőmagellátás mégis kielégítőnek Ígérkezik. A burgonyaellátásban nagy néhezsaret okozott a hazai fajták gyors leromlása, illet­ve a vetőgumóhiány. A múlt ősszel felújításra és tovább- szaporításra 1 alkalmas legjobb fajtáikból 9500 vagonnyi ve­tőgumót adtak át a termelő üzemelt, 2300 vagonnal töb­bet, mint az előző évben. * Mivel a magfélék tartalé­kai mindenütt kimerülőben vannak, a tavalyihoz képest 130 000 holddal nagyobb te­rületen termesztenek az idén magnövényeket. Különösen nagy lesz a „fölfutás” a bük­könyféléknél, egyes babfaj­táknál és számos kertészeti növénynél. A háztáji gazdaságok, a ki­sebb kertészetek és az áruter­melő szövetkezeti gazdaságok részére áz idén 7000 földmű- y ess zö vetkezeti bolt, továbbá 70 vetőmagszaküzlet árusítja a zöldség- és virágmagvakat. Eddig lí) 200 000 különféle ta- sakot szállítottak ki a bolthá­lózatba. Amíg a megye, az ország szavazott, a nyíregyház! kór­házban dr. Csikai Sándor szülészorvos és társ» egy ne­héz szülést vezettek le. Sikerült: ifjú Jeszenszki István február 24-én délelőtt 10 órakor megszületett. (Foto: Hammel.) Csatáznak emberi jók Egy egész falu olvas — „Se föld, se jószág „Csak rossz indulattal elvakult ember nem veszi észre, hogy a szocialista társadalomban a nép „mélyén” is micsoda erővel bon­takozik ki a tudás Világa, a szép­re, a jóra való törekvés.” (A Vili. pártkongresszus beszá­molójából.) — Hí nagy dolog, mert szük­ségszerű egy új híd,, új iskola, új üzem új orvosi rendelő, új találmány, vagy a termelőszö­vetkezetek erősödése, egyszó­val mindaz, ami előbbre viszi életünk rendjét, akkor az is nagy dolog, amikor bejönnek ide az egyszerű falusiak, idő­sek, fiatalok és könyveket kér­nek. Számonkérés! Garai Béla ta­nító felesége, a falu könyvtá­rának Vezetője mondja ezt S míg beszél, fényes asztal fiókjából nyilvántartásokat szed elő. 98 beiratkozott rend­szeres olvasót tart nyilván. Ez azt jelenti: a falu csaknem minden második házából tag­ja valaki a könyvtárnak. Széles skála Az egyik szekrény híján halmaz könyvi élét mutat a szívélyes, kedves beszédű könyvtáros. S amit látok, sok kéztől erősen kopott papírhal­maz inkább. Cafattá, további használhatatlanságig vannak olvasva. Fűzésük szétfoszlott, legtöbbjéből kilógnak a meg­szolgált lapojf. 73 ilyen rongy- gyá olvasott könyvet már be­küldött Garainé a járási könyvtárnak, de ezek még itt vannak. Nézegetem; Jókai, Gárdonyi, Illés B., Groszman, Veres P., Mesterházi L., So- lohov, Dumas, Móricz Es. és Síién thál... Garainé egyébként moso­lyogva közli, hogy 1953 óta van Szaitioekéran rendszeres könyvtár. Eszerint tehát ju­bilál. Hetenként kétszer van kölcsönzés: szerda és szom­bat délután. » „Újra élem azt az időt A- Bíró Endre feleségével együtt barátságosan fogad bennünket. Hamarosan az olvasásra terelődik a szó. A házigazda nem szívesen an­a rosszal nem szóltak hozzám** ügyeskedő vásározók csapták be a betűt kedvelő embert. — Pedig nem is annyira ők voltak a hibásak — mond­ja. — A kenyerükért kiáltoz­tak, miközben verték kis asz­talkájukat A vékony kalen­dárium mellé csíziót adtak. Mikór olvastam őket égnek állt a hajam. Pocsékok vol­tak. Tűzre vetettem. Rendes könyvre nem jutótt akkor a parasztnak. Két könyv van kinn nála’ Szrmanov Pegyvértáreakja e. A. Tolsztolj L Péterje. —■ Ez nagyon igaz írás, a Fegyvertársak — veszi kézbe Szimcnöv zöldi edélű könyvét — Még a címé is nekem szol. Részese voltam történetének. Hogy olvasom, újra élem azt az időt, amely dicsőséges ma­rad, míg a világ világ. A mieink közül Jókait, Mó­ri ezot dicséri. Az élők közül Illyés Gyulát Verés Pétert Mesterházi Lajost és Dlés Bé­lát kedveli legjobban. — Olvasással világokat el­veket ismerek meg. Tanúja vagyok, hogy csatáznak em­beri jók a rosszal, új a ré­givel, öröm a szomorúsággal... Ezek vannak a legtöbb re­gényben, versben. A szövetkezés terertitette i*. Bíró Károlyéknál kopog­tatunk. (Sok Bíró nevű van a faluban.) A házigazda az asztalnál ül és disznóhólyag­ból készített zacskóból szed ki dohányt kurtaszárú pipá­jába. Az asztal másik oldalán hét könyv tomyosodik. (Mi­csoda ellentét: hölyagzäcsko és finom kötésű könyvek?!) A könyveket már kiolvasta Károly bácsi, nem egészen tu nap alatt Összeadom az ol­dalak számát: 2130 oldal. Na­ponta 213 jutott belőle. — Mindig földdel, jószág­gal bajlódtam, mint annyian a faíuban. De se a fold, se a jószág nem szóltak énhoz- zám soha egy szót sem. Anél­kül kell megérteni őket. A betű, az írás más. Vele be­szélgetek. Nagyon érdekes dolgokat mondanak. Mehetnénk húsz, Vagy ákár hatvan helyre is, hasonló Vá­laszokat kapnánk. A téli báerö időt, á hosszú estéket 81 Va­sassal tölti a falu. Garai Jo­láné szerint, tavaly 202 fc6l- csönzéssel 1707 könyvet Ol­vastak ki. Az idén még ha- gyobb eredmény várható. lékszik arra az időre, amikor — Köszönöm. ~ Ászkor Rl- bin ezredes szobájának ajta­ja felé intett — Nincs itt, — mondta a tiszt» — Likovnál ÜL Azt hagyta, hogy te is menj oda, amint megjössz. Aszker bólintott, s nyomban sietve elindult Ribinhez. Likov tábornok és Ribin ez­redes gratulált Aszkemak a feladat sikeres teljesítéséért. Likov az egyik karosszékhez vezette, s leültette. — Meséljen, őrnagy. — Két alakulatunk tevé­kenykedett a bennünket ér­deklő alegység ellen. A tan­kok a harmadik zászlóalj ol­dalszárnyát támadták meg, hogy magukra vonják a fi­gyelmet A lövészek, akiket a páncélzatukon vittek, szem­ből indítottak támadást Köz­ben pedig ejtőernyősök eresz­kedtek le a zászlóalj mögöt­tes területére. — Ilyen modem izolálni tudták a zászlóaljat? — Majdnem, tábornok elv­társ. Az utolsó pillanatban aknavetőtűzzel sikerült a né­meteknek néhány tankunkat ártalmatlanná tenni. Így égy rés keletkezett, amelyen egér- utat nyert két század. Ponto­sabban ennek a két századnak a maradványa. Ha ez nem történik, még több foglyot ejt­hettünk volna. — Maga hol tartózkodott? — A hadtestpararcsnökság körletében.' Ahogy a parancsot kaptam. — Igen, — mondta Likov elgondolkozva. — És kiket hoztak. — Tizénkilenc személyt, boa­tűk két tisztet, tábornok elv­társ. — Mindannyian a harmadik zászlóaljból valók? — Igen. — Hogyan hozták őket idá­ig? — Nem tudtak egymással érintkezni. — Nagyon jó. — El is felejtettem, tábor­nok elvtárs: a foglyok között van Homann századparancs­noka is. — A zászlóaljparancsnokot nem sikerült foglyul ejteni? — Az alakulat tagjai el­mondták, hogy az utolsó pilla­natban sikerült meglógnia. Az egyik híradástiszt motor­kerékpárján menekült el. — Kár. — Lákov az asztalon lévő papírokat forgatta a keze között. Gondolataiba merült. — A katonai felderítők pa­rancsnokának átadtam a tá­bornok elvtárs parancsárt: azonnal jelentést tesznek, ha a harmadik zászlóaljból újabb foglyokat ejtenek. likov bólintott, de látszott rajta, hogy nem oda figyelt. — Telefonált az édesanyja, — mondta csendesen Ribin. Aszker összerezzent, kiegye­nesedett. — Csak nem valami... — Ugyan. Minden a leg­nagyobb rendben. Csak egy­szerűen izgult. De megmond­tam neki: he nyugtalankod­jék csemetéje kiküldetésbe ment, hamarosan épségben- egészségben Visszajön. Aszker hálásan bólintott Ribin felé. Az pedig egy pa­pírszeletre néhány sort írt az­tán átadta Kerimovnak. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom